Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-25 / 95. szám
Múzeumi világnap Az összefogás eredménye Határidő és felelősség Hyigdíjas- és felnőltW Sole tudomány közös ünnepe a múzeumi világnap, Gondoljunk arra, milyen színes a magyar múzeumi hálózat: Gégészeti kiállítások, néprajzi bemutatóle, képzőművészeti tárlatok, irodalmi emlékhelyek várják a látogatókat. A nem szakemberek számára is hoz üzenetet a múzeumi világnap : egy-egy érdeklődési területre jobban odafigyelő emberek csoportjával talál- koztarri hétfőn Barcson, fiatal városunkban. A nagyközség indította‘el a múzeumalapítás gondolatát, bizonyára ’ nemcsak e szándékban előrelátóan, hanem bízva az előkészített döntésben is, hogy a várossá fejlődés útján járnak'. Barcs város lett. A múzeum- alapítás közben túljutott a holtponton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet átadta erre a célra a magtárát, tervek készültek az átalakításra, és megkezdődött a gyűjtőmunka — megalakult egy lelkes társaság, a Dráva tájház baráti köre. Segítette a barcsi mú- zeumalapí- tókat a megyei múzeumi szervezet is. Ä magtár- épület átalakítása nem ment zökkenőmentesen — állapíthattuk meg azon a tanácskozáson, melyet a városi tanács elnökhelyettese hívott egybe a kivitelező, az épí- ?"téSvezető, a í művelődésügyi I J-------------o sztály, a már kinevezett múzeumigazgató és megyei felettese számára. A barcsi múzeumot —hadd szabadjon így nevezni a Dráva tájházat, amíg hivatalos titulusa nem lesz: hiszen, csaknem háromszor akkora területen rendeznek itt kiállításokat, mint a megyeszékhelyi Hippi-Rónai múzeumban — 1979. októberében szeretnék átadni, a múzeumi és műemléki hónap keretében. Amint lanyhult a kivitelezői munka, úgy szaporodott a megyei múzeumigazgató barcsi ügyintézése. A reményvesztés elkerülhetetlenné vált. Az utazás, ügyintézés nem segített. A barcsi létesítmény vezetője is csüggedt. A tanácselnökhelyettesi értekezlettől várja, hogy valami történni fog: átadhatják határidőre a barcsi múzeumot... Restaurálják a kiállításra szánt tárgyakat. Népszerű történelem Politikai könyvek utalványra Egyre népszerűbbek a politikai könyvek vásárlására szolgáló utalványok a megyében. * A marxizmus—leniniz- mus esti középiskola tanárai evenie kétszer kapnak négyszáz forintos utalványt a munkájukhoz szükséges művök beszerzéséhez. Mind több p-ooagandista, Kosspthkönyvterjesztő kap jutalomból ilyen kék könyvecskét. A pártalapszervezetek, a KISZ- bizottságok szintén élnek a lehetőséggel, s ezzel jutalmazok a kiváló aktivistákat, politikai munkásokat, a szemináriumok, a KISZ-körök kiemelkedő résztvevőit, a vetélkedőkön jó helyezést elérőket. Az a szokás is terjed, hogy re idős párttagoknak adnak ilyen »könyvesekkel«. Legtöbben a helyi Kossuth- könyvterjesztőknél váltják be, sokan azonban a megyei ki- rendeltség nagyobb készletéből válogatnak. , A nemzetközi gyermekév alkalmából jelentette, meg a Kossuth Könyvkiadó Romhá- nyi József Misi meséi című művét. Második kiadásban jelent meg a Bibliai kislexikon. Bizonyos, hogy sok iskola, közművelődési intézmény kaphat a mostani ezerháromszáz példányból, pótolhatja a hiányt, az elsp kiadást ugyanis azonnal elkapkodták. A Népszerű történelem új műVe Ferdinand May A fekete kéz című könyve, amely Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról szól. Melchior Wariko- icicz A Monte Cassinó-i csata című műve a lengyel katonáknak állít emléket. A közelgő nyár miatt egyre több könnyed olvasmányt ajánl a kiadó: P. H. Freyer A halál a tengereken, Tadeusz H. Rolski Fehér sas kék mezőben, s a filmen is nagy sikert aratott Félevein bére, Georges Arnaud műve. A nő- tanács és a Kossuth Könyv- i kiadó ismét megjelenteti Horváth Ilona nagyon keresett szakácskönyvét. A Kossuth Könyvkiadó már elkészítette az T980. évi tervjavaslatot. Várhatóan két- százegy mű jelenik meg, A megyei kirendeltség több politikai szervtől véleményt kér a tervjavaslattal kapcsolatban. A múltkori nagy melegben, amikor a nap úgy tüzelt; mint valami túlfűtött martinkemence, az uszodában, ahová hűsölni mentem, meglepett hangon rámszólt egyik sebészorvos barátom: — Béla bácsi, magának erős varicositása van. — Mi van nekem? — kérdeztem megijedve. A főorvos megismétli: — Varicositása a combján. — Én azt hittem, hogy visszerem van — mondtam. — Persze, hogy az — így a főorvos —, de én latinul mondtam. — Tudom — feleltem én —, méri legalább 30 éve élek együtt ezzel a bizonyos va- ricosilássál. De egy kicsit, hogy úgy mondjam, már meg is szoktuk egymást. Főorvos barátom azonban nem .-nyugodott bele a dologba. — Ide hallgasson, Béla bátyám! — szolt majdnem parancsoló hangon. — Maga befekszik hozzám a kórházba, s három-négy napon belül úgy megszabadul tőle, mint a pinty. A magam részéről még sohasem láttam varieositástól megszabadult pintyet, de eszem ágában sincs a műtőkés alá feküdni. Főorvosom viszont erősködött, hogy sebészi semmiség .az egész. — Csak nem fel? — kérdezte gúnyosan. De melyik határidő van érvényben? A kivitelező, a tanácsi költségvetési üzem egyről tud; augusztusról, a ta- rácselnökhelyettes az ez évi januári ígéretre hivatkozva július elsejét említett. És közben felvetődött, hogy a rendelkezésre álló egymillió-négyszázezer forintból csak a két szintet tudják átadhatóvá varázsolni és berendezni, nem futja a legfelső szintre és a tető kicserélésére. A kivitelezők — ők a barcsiak, és ők is bizonyára érdeklődéssel várják a kapunyitást — újabb javaslattal élr nek: ha lesz pénzügyi fedezet, novemberre befejezik as. egész épület átalakítását, á‘. adhatják a harmadik szintet is, és kicserélik az elhasználódott tetőzetet... Időközben kiderült, hogy fűteni is kell a helyiségeket! A gázvezeték kétszáz méterre van, de a konvektoroknak helyet kell csinálni a falban. A kiállításrendezők tervén módosítani kell, ha a fűtőberendezéseket fölszerelik. A környék parkosításán már temérdek ’ társadalmi munkát szervezett volna a Hazafias Népfront, de még nincs terv, hogy milyen legyen az épület környéke, parkja. Azonkívül lakója is van az épületnek, a volt magtárnak, egy kis oldalszárnyon. Mennyire kellenének azok a helyiségek raktározásra, restaurálásra — főleg, ha az építők elvonulása után nyomban kiállításokat kell rendezni a nyitásra. Nem sorolom tovább, mi mindenről esett szó a hétfői tanácskozáson Barcson. Azt hiszem, ennyiből is leszűrhető tanulság, hogy nem volt kézben a múzeumalapítás ügye azon túl, hogy elhatározták annak létesítését. Pedig nap nap után ott mentek el előtte, hogy áll a munka; a panaszkodás, az aggodalom hangja is bejuthatott a zárt ajtókon. De a nyitott ajtók sem vezettek a gyors intézkedéshez, hiszen nem tanácskozni kellett volna a határidőkről, hanem mindenkinek nagyobb felelősséggel azon lenni, hogy a közös, pecséttel ellátott elhatározás adott szóra valóra váljon. ■ ,tSfs ; Korányi Barna Bensőséges ünnepséget rendeztek tegnap déiután 14 órakor Lengyeltótiban. Régóta és erősen kívánt intézményt adtak át: a nyugdíjasok, felnőttek klubját. Több társadalmi szerv, intézmény mozdult meg a megvalósítás érdekében. Ahogy Kuzma János, a nagyközségi pártbizottság munkatársa elmondta, a klub léte hirdeti a helyi szakmaközi bizottság eredményes tevékenységét, a Hazafias Népfront megyei és lengyeltóti munkálkodását, a nagyközségi tanács áldozatosságát, a szak- szervezetek megyei bizottságának részvételét stb. j Miről is van szó? Arról, ! hogy ezután Lengyeltótiban hét6zázhatvan idős ember közül az érdeklődő, művelődni és szórakozni vágyó nyugdíjasok otthont találnak. Olyan jól berendezett, barátságos helyiséget, ame.y beszélgetéseiknek éppúgy helyszíne lehet, mint kulturálódósuknak. Ennek érdekében fogott össze a nagyközség minden szerve. Koordinált munka eredménye iesz, ha megkezdődnek majd az ismeretterjesztő előadások, zenei estek, műsoros délutánok, játékos foglalkozások. Ezen a tegnapi kedves összejövetelen ennek érdekeben, beszélt az összehangolt tevékenységről Horváth László sportköri elnök, Németh Márta művelődésiház-igazgató, és az előadó, az előkészítésben fáradhatatlan nagyközségi szakmaközi bizottsági .titkár, Kovács Ferenc. Ö bevezetőjében utalt arra, hogy napjainkban állami szinten, de megyei és községi viszonylatban is sokat tesznek az idősebbekért. A nyugdíjas korosztály pedig igyekszik a törődést meghálálni azzal, hogy részt kér a gondok megvalósításából erejéhez mérten. Az új klub, amely a szakmaközi bizottság rendezvényeinek is otthona lesz majd; harmincezer forintos ráfordítástól lett barátságos, emberközpontú. Szép szőnyeg, fotelok, vitrines szekrény díszíti, de lemezeket is kaptak a nyugdíjasok. A további tervek adottak; képekkel, dekorációval még »melegebbé« tenni az öregek napközi otthonának e termét. Kedves színfoltja volt a tegnapi bensőséges ünnepségnek az, amikor Demeter Károly kárpitos- mester, pártalapszervezeti titkár felajánlotta a bútorok új rakárpit ozását, égj-séges ! védőszövettel való bevonását vállalja társadalmi munkaként. Ily módon tehát rögtön jelentkezett a birtokosi felelősség; az, hogy a lengyeltóti idősebb nemzedékek gondoskodó módon vették át az új létesítményt. E óéiból választották meg a klub vezetőségét is. Mi pedig megismerkedtünk az egész intézménnyel, s olvan követendő példáról is hallottunk, mint az úttörők segítsége: délben az őrsök viszik házhoz a mozgásképtelenek ebédjét. Az állami gazdasági brigád és a kötőüzem egv brigádja pedig ugyancsak tevőlegesen járul hozzá az otthon működtetéséhez. Ahol ennyien gondolnak az öregekkel, ott minden bizonnyal élettel töltik meg az új klubot is. lu L. Baíotoni közegészségügyi napok A Magyar Higiénikusok Társasága dél-dunántúli tagozatának, a megyei egészségügyi osztály és a közegészségügyi és járványügyi állomás szervezésében mujus 3— 4—5-én Siófokon rendezik meg a XX. balatoni közegészségügyi napoka:. Az első napi előadások címe is jelzi, hogy ez a tudományos tanácskozás sokat vállal: az egészségügyi minisztériumi államtitkár egészségügyi politikánk főbb irányvonaláról tájékoztatja a plenáris ülés részvevőit, de megemlékeznek arról a hagyományról is, mely rendszeressé tette a közegészségügy időszerű feladatainak a' vizsgálatát egyik legféltettebb természeti kincsünk, a Balaton partja mentén. Szó lesz a Balaton-vidék közegészségügyi jellemzőiről, a környezetvédelem elvi kérdéseiről, a szakigazgatási szerv kötelmeiről. Szovjet, szlovák, bolgár és guineai szakembereket is várnak a háromnapos tudományos tanácskozásra, tapasztalatcserére. Többek között A. Melnyicsnko a kalinyini terület vízgyűjtőinek közegészségügyi kérdéseiről tart előadást: a járványügyről tájékoztatja hallgatóit a szlovák vendég, G. Pucenkova: a plovdivi bölcsődékben előfordult fertőzésekről számol be a bolgár G. Cankov. Hét szekcióban ülésezik a tudományos tanácskozás sok meghívott szakembere. A fertőző betegségek, a felszíni vizek, szennvezettsége, a mezőgazdaság higiénéje, az ételfertőzések és ételmérgezések, a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatásának egészség- ügyi követelményei és hatásai szerepelnek például a szekcióülések témái közt. Vegyes témakörben tartanak előadásokat i az egészségügyi ctoLr rí /■» 1 o'nvól,' Salamon Béla „Szépséghibám" — Nem félek J— mondtam —, de ha egyszer nem faj... — No, de szépséghiba! — erősködött az én. doktorom. — Az lehet, kérem — mondtam —, de én néha-néha végignézek magamon, es rájöttem, hogy nem ez az egyedüli szépséghiba rajtam. Gondolom, egy szépséghibával több vagy kevesebb, nálam már nem számít. Meg aztán hadd mondjak el nia- gának egy történetet ezzel a szépséghibával kapcsolatban, és meg fogja látni, főorvos uram, hogy igazam van: — 1944 október második felében plakátok jelentek meg a falakon, azzal a barátságos felszólítással, hogy minden 60 éren aluli, sárga csillag viselésére kötelezett férfi háromnapi élelemmel fölszerelve jelentkezzék a Tattersallban. Mindjárt sejtettem, hogy nem valami látványos lovasparádéról lesz szó, de mindenesetre összecsomagoltam a hátizsákomat, és ... nem mentem el a randevúra. Gondoltam, ha nagyon1 kellek nekik. majd értem jönnek. Jöttek is. Egy szép napon (már szebbet is megértem), hajnali öt órakor becsöngelelt hozzám egy rendőr, az emberséges ház felügyelőnő kíséretében, és felszólított, hogy a szükséges felszerelésemmel csatlakozzam a kapu alatt összeterelt sorstársaimhoz, akik velem együtt arra hivatkoztak, hogy nem olvasták a plakátolcat. Mit lehet tenni? Kimásztam az ágyból, és mint utolsó menekülési lehetőséget, fájdalmas képpel megmutattam a rendőrnek a lábamat. — Nézzen ide, biztos úr! Ilyen dagadt lábbal tíz lépést se tudok, tenni. Engedje meg, hogy itthon maradjak. — Majd ott megvizsgálják az orvosok! — biztatott minden meggyőződés nélkül a rendőr. — Ha tényleg úgy van, ahogyan maga mondja, úgyis hazaküldik (de akkor már tudtam, hogy a féllé bíráknak se kegyelmeznek.) Ekkor' lépett közbe a kedves és minden tekintetben jóindulatú Oláh tlus házfel- úgyelönö, aki a mamájával. Kosz nénivel ma ts szerető gonddal ügyel a ház összes lakóira. De ö jobb diplomatának bizonyult, mint en. Egyből főtörzsőrmester urnák nevezte ki a rendőrt. ’-Nézze, aranyos fö törzsőrmester úr, ez a Salamon Béla bácsi annyi embert megnevettetett az életben, annyi jó órát szerzett mindenkinek ... hát igazán rászolgált, hogy itthon felejtsék/« A rendőr (azóta is éveken át sikertelenül kutattam utána) engedett hivatalos mogorvaságából. — Mutassa csak még egyszer a lábát! Ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem .van. Kifeszi- tettem a lábam, hogy még jobban lássék. — No, nem bánom — mondta —, feküdjön csak vissza, és borogassa mentül szorgalmasabban. — És csak az ajtóból szólt vissza, elnyomott mosollyal a bajusza alatt: — Vagy talán ne is borogassa! Ezzel otthagyott. A többiek közül, akiket akkor a házból a TattersaUba hurcoltak, senki se tért többé vissza. — Hát látja, kedves főorvos uram — fejeztem be elbeszélésemet —, engem ez a szépséghiba mentett meg. Olyan hálátlan embernek Ös- mer engem, hogy most én szabaduljak meg tőle? Soha! Amíg élek. már csak ö is velem marad.
