Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
H irtelen kitavaszodott Nyári meleggel lepett meg benniucet az április. Nehez volt az átállás. Veréb Pista bácsi nem győzte hordani a szódát a kovacs- müheiyibóL. Valahonnan egy Üveg bor is előkerült t rocs- csot ittun^t Nemsokára még egy üveg bor, aztan egy üveg cseresznyepálinka csúszott le a torkúimon. Pista bácsi vállalta a beszerzést A villanyszerelők vagy a kőművesek hoztak be neki — azon Kijárhattak a gyárból —, nem tudom, de eiOKeritette. Máskor maga ment ki a közértbe. InjeKciora kell mennem az O'i’i-ba, monota a művezetőnek, aztan a kilépővel nyugodtan járt ki-be. Most, úgy látszik, erre nem mert vállalkozni. A • mühelyabia- kon ki volt szakítva a rács, ott szedte be az üvegeket. Tizenegy orakor mar nem dolgoztunk. A levegóiartály- ra dobáltunk rá egy ékszíjat. tíz meter távolságból, bőrre játszottunk. Ötből ki tud többet rábodni úgy. hogy a karika a tartályon maradjon. Ha bejött egy idegen, abbahagytuk, értelmes arcot próbáltunk vágni, mintha a ^munkáról beszelnénk vala- pnit, ha elment, folytattuk törtebb. Tizenkét órakor be- isnentem a méregraktárba. ■Végigíeküdtem a ládákon, s .«laludtam. Tibi ébresztett ’föl, a műszak végén. A kétórás alvás el tűn letté íejem- "ból az alkohol okozta tompaságot, a zuhany pedig mint- "ha kimosta volfia belőlem végleg ezt a délelőttöt. Döngölő Bandi mellettem öltözik. Esztergályos a nagyműhelyben. Zömök, izmos fiatalember. Egy-két évvel lehet idősebb nálam. — Megiszunk egy fröcs- csöt? — szólt át fa szekrényajtó fölött. — Mehetünk — adom meg magam. A kapuban az igazgatóval találkozunk, — Miért nem vágtad le a hajad? — kérdi. — Adjon egy tizest rá! — szól vissza Bandi vigyorogva. — Adok egy húszast is, csak vágasd le — mondja az igazgató. — Ö volt a csapat intézője, mikor még fociztam éh is gyárban — magyarázza Bandi, már az utcán. Most egyik fővárosi csapat labdarúgó-szakosztályának elnöke. Leülünk a borozóban. — Két fröccsöt — szólok a pincérnek. — A gyerekeid ilyenkor kivel vannak? — Az anyjukkal. — Gyakran eljársz sörözni meló után. — Nézd, a fizikai dolgozóknál nincs előtérben a kultúra. Dolgozik az ember, hogy mindennapra meglegyen, amit megesznek, megisznak. En nagy vagány voltam, de mióta családom van, mindent megteszek, hogy ne én legyek az legutolsó. Volt olyan hónap, hogy hatyan- hetven órát túlóráztam. — Azt hogy tudták kifizetni? Csak harmincat szabad. Nem? — Hát... más néven. Célprémium meg jutalom. Más nevet adtak neki. Kettőkor hazamentem, s visszajöttem éjszakára másnap kettőig. Szabad szombat, vasárnap mindig bent voltam. Másképp nem telik mindenre. El akarok menni nyaralni három gyerekkel a Balatonra. Mibe kerül az? Mennyit kell azért dolgozni, hogy egy év alatt összejöjjön? De •A kcinyv a múlt héten lelem meg, a Magyarország felfedezése sorozatban. sgéri én optimista ragyok: föl kell nevelnem egy vidám családot... Huszonnyolc éves vagyok. Amíg dolgozni tudok, rendesen el fogom végezni, amit kell. Három gyerek, apukám, az már kötelesség! — Hol laktok most? — Kaptunk lakást mint nagycsaládosok. Én mindent meg akarok adni a gyerekeknek. Majd eljössz hozzánk, s meglátod, hogy neveljük őket. Abban is rend van. Megvan a napirendjük. A fiamnak soha nem kell mondani, hogy mit csináljon. Tudja, mikor kell tanulni, mikor kell följönni a térről. Igaz, az anyja sokat foglalkozik vele. Tavaly tornázni járt, az idén úszni vittük eL Kell ez, hogy egészséges, Halmos Ferenc A vidám család Részlet egy szociográfiából* klassz gyerek' legyen. Sokan röhögnek, hogy három gyerekem van. De boldogság is, elhiheted. Este hétkor van ieíekevés elölt a közös- éneklés; a két kis csaj már'előre énekli a dalokat. Meg' sem várják, hogy az anyjuk elkezdje. Csak húzogatják a ruháját, hogy jöjjön már. — Ki foglalkozik velük inkább? — Az anyjuk. Én sokat, nem vagyok otthon. Ebben a hónapban is hatvan túlórám volt — Nem sok ez, Bancft? — Én szívesen járok be dolgozni bármikor. Csak most már kezdem unni. Lat- hxlod, nekem mindegy. Ha kell. köszörülök, ha kell. esztergálok vagy hegeszlek, ha meg ott nincs ember, akkor targoncázok vagy a szemetet hordom ki. De ezt senki nem veszi észre. Én hiába akarok lelkiismeretesen dolgozni, ha... A probléma már az anyagbehozatalnál kezdődik. Olyan dolgok vannak a tervben, aminek az anyaga még nincs is a gyárban. És akkor minket sürgetnek mindig. A főnökök egész nap értekeznek, meg se lehet találni őket a műhelyben. Már any- nyian vannak ott az irodában, hogy kidőlnek a falak. Egy részeg társaság telepedett mellénk. Alig értettük egymás szavát. A bor elfogyott a poharunkból. — Maradunk? — néztem Bandira. — Gyere, menjünk föl hozzánk! Van otthon egy üveg borom. Bandi felesége nyit ajtót Fölcsillan a szeme, ahogy meglátja, hogy ketten jövünk. A szobába tessékel. — Szép — mondom, ahogy körülnézek. — Sok munka van benne — mondja az asszony. Körbejárom a lakást. Az egyik . szobában gyerekbútorok. Két egyforma kiságy az ikreknek és egy nagyobb Bandikénak. A falon polcok, roskadásig megrakva játékokkal. Bandiék szobája is Zelk Zoltán Jó reggelt! . Jő reggelt néktek, ti csapat veréb! hát még tinéktelk,- ti fekete — s kék — sipkajú cinegék! S látom, gyöpön fut, majd lassúdra lép, s megáll, s gyanakvón forgatja fejét, kutatja hajnali eledelét a fekelerigó. Tündért nép! csőrük sípjától csillámos a lég: tágasságos hangcsarnokuk, de még műhelyük is: van munkájuk elég! Csak az a homáiyteli szakadék két évszak közt! A menekvő vidék!« 7<úg rá dara s ónoseső-sörét! Csak a kizsákmányoló téli ég — az éhkopp, a munkanélküliség! pazarol berwnfezret »véd ' szekrénysor, ülőgarnitúra, tv. szőnyegek. Minden új. — Mibe került ez a berendezés? — Az apróságok nélkül körülbelül 5U—61) ezer forint. — Szép, tényleg szép minden — ismételgetem. — Igen, csak lassan már a gyerekei nem fogják megismerni az apjukat — szólja el magát az asszony. Egész idő alatt — amíg ott voltam — ez a mondat járt az eszemben. Bandi mindent megszerzett a családjának, csak közben elszalasztottá azt a pillanatot, amikor a két kislány ránevet az elefántra az álla! kertben. amikor a gyerekek először mondanak valami szívderítőt, amikor nem a fáradtság ingerültsége szói belőle, ha a feleségéhez beszél. Szóval elszalasztottá az élet megréndí- tő-s?ép pillanatait. Havi hatvan túlóra mit is jelent? >A két szabad szombat föladását, a két vasárnapét, s legalább két éjszakáét, amikor 16 órát tölt egyfolytában a gyárban, vagy napi négyórákra elosztva négy napot, vagyis a teljes szabad időt, és cserébe — Bandi 15 forintos órabérét számolva plusz 1000 Ft-ot kap havonta. Alig vártam a másnapot, hogy Tibivel beszélhessek Kőbe zárt zene. Varga Hajdú István grafikája Tasnádi Varga Éva Játék Csak nap legyen, csak szél Jegyen, ha újra jössz majd pénteken, kék csíkokat pingál a fény tárt ablakom tükörszemén. Csak nap legyen, csak szél legyen, ezüstből lesz a késnyelem, só és kenyér az asztalon, rigószavad ügy hallgatom. Csak nap legyen, csak szél legyen túli pán,bői szőtt réteken, tücsökszekér repít oda, es annak sem lesz ostora. Marafkó László Följelentem magam erről. — Te érted ezt? — Hogyne érteném — mondta, miután türelmesen végighallgatott — Mi. prolik szeretnénk megmutatni, hogy mi is vagyunk valakik. Ezt várja tőlünk a társadalom. Nő a megszerezhető javak köre, s aki számít valamit, ebben a világ’ban,, annak sok holmija van. — És ez az érték az életünkben, Tibi? Gondolj csak bele! Nem valami helyett van ezekre a dolgokra szükség? Valami helyett, ami hiányzik az életünkből? — Lehet — mondta Tibi elgöndolködva.' Később értettem meg ennek az elgondolkodásnak' az okát. Tib:ék kocsira gyűjtöttek. Az utolsó pillanatban eladta a kiutalást. Mikor náluk jártain, maga után húzott a verandáról. — Beállítottuk a kocsit a szobába. Nézd .meg! U ” j szekrénysor a falon, melegpadló, új reka- mié, új függöny, vil- lanyvarrógép. Egy új fényképezőgép, nagyítógép és egy új kabát Tibinek. Ez lett az autóból... A falakon, polcokon apró tárgyak. Gyárban fuseréit ágyú, benne pálinkásüveg: szintén a gyárban készíteti falilámpa, asztali díszek. Mindegyikről meg tudnám mondani, melyik munkatársunk készítette. Szinte megszólaltak a bútorok: »Kompenzálni akarunk valamit. Valami helyett állítottak ide minket«. Alulírott, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a hatóságokhoz, hogy több- rendbeli megvesztegetés miatt szigorú büntetésben részesítsenek. Átkozom a . pillanatot is, amikor arra a könnyelmű elhatározásra jutottam, hogy dióbarna színű Brünhilda heverőt veszek. Mert a bűnök sorozata azzal kezdő- • dött. Az áruház bútorosztályán, mint hatalmas alligátorok hevertek a Béla bútorcsalád darabjai, mellettük a Lajos fotelágyak, és szétszórtan a Neuraszténia garzongarnitú- ra részei. De Brünhildá egy fia som. Odamentem a fiatal elárusítólányhoz, aki olyan pillantást vetett rám. mint egy sebészprofesszor az eltávolított üszkös végtagra. Elrebegtem ’ merész kívánságomat, mire ő a kolleganőjéhez fordult: »Hallod? Brünhildát keres. ,. Egy látszatra komoly felpött hogy lehet ilyen naív?« Eloldalogtam. Természetemnél fogva optimista vagyok, s ezért az i’oda felé somfordáltam, ahol a következő feliratok voltak az ajtón: »Idegeneknek belépni tilos! Dohányozni tilos!« Egy kék köpenyes, idősebb férfit találtám a szobában, aki úgy tekintett a messzeségbe, mint Napóleon Waterloo előtt. Elismételtem óhajomat. Hosszan, mélyről jövően fölkacagott — egészségesen, ahogy egy magyar emberhez illik. Majd belem karolt (hiába, a régi kereskedők még tudnak hatni a vevők érzelmeire), és egyszuszra hadarta: — Drága uram, tudja ön, hányán jönnek ide naponta ezzel a fel legekben lebegő kérdéssel, és mi kénytelenek vagyunk, letörni illúzióikat, elviselni a szomorú arcokat? Hát azt hiszi, nekünk ez öröm? Nekünk is az lenne a boldogság, ha percenként vihetnék innen a Brünhildá- kat, avagy az ugyancsak kurrens cikknek számító Herbert faliórákat. .. Búcsúzáshoz készülődtem. de rámcsapott. — Brünhildát mondott, nemdebar? Mert délelőtt még volt itt egy; igaz már két napja el kellett volna szállíttatni. . Az áruforgalmi előadó kartárs unokahúga ugyanis férjhez ment, neki- tettük félre... No, megnézem, mi is itt a helyzet. Elviharzott. A remény szikrája éledezni kezdett bensőmben. Egy perc múlva visszaérkezett. Titokzatosan körülnézett, szorosan mellém lepett, s arcomba súgta: — Majdnem nyert ügyünk van... Tudtam, ez az a pillanat, amikor az eseményeknek egy icipici lökést kell adni, s azok a végzet lavinájaként indulnak Útjukra. Zsebembe nyúltam, s egy ötvenest vettem elő. Rápillantott, majd keményen elkapta karomat, s arcán arisztokratikus vonás jelent meg. — Hova gondol, hova gondol?! Fifti-fifti, az áruforgalmi előadó kartárssal! Megszégyenülten nyúltam vissza, s boldog megköny- nvebb.üléssel nvom 1 am a keSimon Lajos F&idült férfi Ügy nézett ki a negyvenéves-forma férfi, hogy végigfutott a hátamon a hideg. Szeme szikrákat szórt, mint a támadó farkasé, széles mellkasa hangosan zihált, arcát pirosra festette a vér, olykor a fogsora is összekoccant, néha megroggyant 4 a térde, egyik kezével az autóbusz fogantyúját markolta, másik kezét pedig irtózatos erővel ökölbe szorította. Mondom: annyira feldúlt.nak látszott a férfi, hogy félni kellett tőle. Fogényony vagyok a tragédiák iránt. Át tudom érezni mások gondját, baját, hát töprengeni kezdtem, hogy a rengeteg nyavalya közül ugyan melyik gyötörheti embertársamat. A leggyakoribb keservek jutottak eszembe. Még egyszer végigtekintettem rajta, a kezéről megállapítottam, hogy bizonyára hivatalban dolgozik. Földúlt- ságának pedig csak az lehet az oka, hogy elmulasztott el- intéz.ni valami kimutatást, ezért csúnyán legorombítot.- t® a főnöke, ő visszabeszélt. esetleg már a munkakönyv is ott lapul a zsebében. De nem! Kérem, az lehetetlen, hogy egy hivatali összezördülés ennyire feldúljon egy embert. Mert e hazában akad bőven munkaalkalom, az ember könnyen veszi a kalapját és leköszön. Másban kell hát keresni az indulat okozóját. Talán éppen percekkel előbb tudta meg a szerencsétlen, hogy a Duna-kanyarban levő vi- kendvityillóját teljesen kifosztották a huligánok. Lehet, hogy feltörték az utcán parkírozó kocsiját, s épp most megy a rendőrségre bejelenteni a kárt. Kis töprengés után ezt a feltételezéstsem tudtam elfogadni. Nő van a dologban, mégpedig nem feleség, hanem barátnő! El is képzeltem magamnak, harminc vagy harmincöt éves. ennivaló fekete nőcs- ke lehet az illető, szóval olyan, akiért érdemes kiborulni. Valószínű, hogy percekkel azelőtt azt mondta a fekete nőcske a férfinak; vége a románcnak édes öregem, fel is út, le is út, élj boldogan, isten veled ... Éppen ekörül kalandoztak a gondolataim, mikor a feldúlt vállára csapott egy illető. — Mi történt veled, öregem? Rettenetesen nézel ki! —' kiáltotta kétségbesetten a a feldúlt ember barátja. A férfi arcán újabb vér- hullám hömpölygőit át. — Képzeld, szabadnapos vagyok; ki akartam ülni a parkba egy kis levegőt szívni. De azok a komisz kölykök ... Meg tudnám őket ölni ... Ráfirkálták a padra, hogy Károly Ernő, vagyis hogy én, szerelmes Molnár Irmába. — Hát az meg kicsoda? — A házfelügyelő elvált felesége. Utáljuk egymást, mint a bűn. A mulatságos eseten nevetni kellett volna, de az a tény, hogy egy embert ekkora csekélység kiforgat emberi mivoltából, dühbe gurított. Meg-megroggyant a térdem, s mikor beléptem a szerkesztőség ajtaján, rémülten kérdezték, hogy miért olyan feldúlt az ábrázatom. Simon Lajos zébe háromszáz forintot. Ismét elviharzott, majd felszabadult mosollyal tért visz- sza. — A hátsó lépcsőn kell levinni a heverőt, mert ha meglátják a vevők, engem meglincselnek. Remélem, uraságod gondoskodott géperejű szállítóeszközről? Hogy nem? Egek ura! Hat csak nem képzelte, hogy az áruház előtt sorban állnak a tehertaxik?! Némi apátiával 'álltam egyik lábamról a másikra. — No nem tesz semmit — folytatta. — Az ön arcáról annyi tiszta ártatlanságot es őszinteséget olvasok le, hogy nem tudok nem segíteni. Van- egy, jó emberem, de ígérje meg: nem alkudozik vele. Szabott árakkal dolgozik a kolléga. A telefonhoz lépett, s tárcsázott : — Józsikám? Itt Bélbudai. Egy rokonomról volna szó. .. egy heverő... Hogy mennyire? Hozzám fordult: — Hol is lakik uraságod? Bediktálta, a címet, majd pillantását az enyémbe mé- iyesztetve, tagoltan, ahogy én gyermekemnek szoktam a házi feladatot elmondani, közölte: — Három kilo lesz. Itt lent az utcán varja a teher- taxi; de semmi alku, a vé» gén csak tegye a kezébe a pénzt. A tehertaxiban, miközben Józsikám férfias vonásait szemléltem, azon meditáltam: mi lenne, ha az ártatlant adva a végén kérném, mutassa meg, mennyit mutat az óra (bár az órát le sem csapta, tehát az semmit sem mutathatott). Aztán elhessentettem a pajzán gondolatot, mert előre megsajnáltam drága Brün- hildámat, amelynek fizikai és esztétikai állapotában a várható vita nyomán, lerakodás közben, előre szinte felmérhetetlen változások állottak volna be. Néztem Józsikám markáns vonásait, s megsajnáltam öt, kit az élet farkastörvényei rontottak meg. S e farkastörvények öntudatlan végrehajtói közé tartozom én is, aki csak úgy csúsztatom ezeknek az ártatlan embereknek a pénzt. Mert ha én nem dugnék, akkor ők sem követelnének legközelebb, és mindig töb- bet-többet. . Miközben lepakoltunk, már . szerettem volna megölelni, olyan bűntudatom volt. Azóta sem tudok nyugodtan aludni (még Brünhi- dán sefn). Ha nem adok Belbudai- nak, ma nincs Brünhildám, de nyugodt lenne az álmom. Hja kérem: vaav leLkiis- meret vagy heverő! *
