Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

Havasi Ferenc látogatása Somogybán

(Folytatás az l. oldalról)

s tervezési szem non tok alapján, és a tröszt yélgményt mond róluk. Ilyenkor azt vizsgálja, hogy megfelel-e a terv azoknak a közgazdasági előírásoknak, «amelyeket a ■népgazdasági terv tartalmaz. Hogy mennyire jó ez a rendszer? A tröszt nélkül semmire sem rrtenttink volna' ré-‘ konstrukciós elképzeléseink valóra váltásában. Arról volt szó, hogy állatni támogatást kapunk a rakodógépek fejlesztésére; nem kaptuk meg, sőt hitelt sem kaptunk az építkezéshez. A tröszt nyúlt akkor a zsebébe és így tudtuk céljainkat elérni.

— Hogyan osztják föl az érdekeltségi alapokat.? —szólt a Központi Bizottság titkárának következő kérdése.

— A fejlesztési alap 30 szá-' zalékát központilag kezeljük — felelte Garbón, György vezérigazgató. A többi a vállalatoknál marad. Ebből a 30 százalékból, oldjuk meg a: vállalataink támogatását. A költségvetéssel a tröszt áll kapcsolatba: rá hárulnak a befizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos feladatok és így azt is látja, hogy miként állnak gazdaságilag a hozzá tartozó vállalatok. Ha kell, gyors tröszti intézkedéssel Is segíteni tud: a kapacitáshiány esetén például sokszor ad segítséget azzal, hogy más vállalatainál levő kapacitásfölöslegét felajánlja.

— Mégis sok a panasz a trösztökre — fűzte hozzá Havasi Ferenc.

— Igen — felelt a vezér- igazgató. Azokon a helyeken ahol a »nagy kalap« rendszer van: a vállalatok mindent befizetnek, és onnan osztanak ezután.

A tájékoztatót üzemlátogatás követte, majd a Kaposvári Egyedi Gépgyárba vezetett a vendégek, útja.-'Ott dr. Ste" fán Mihály, á Csepel Művek vezérigazgató-helyettese, Mu' hari József, az egyedi gépgyár igazgatója, Akkerman József kaposvári gyárigazgató, vala- mipt a gyár .társadalmi, veze- ftői .'köszöntötték Havasi Jfe- ’rencet A. 1 szel^Jttív iparfejlesztés sÉsép somogyi példájaként mutatták be az épülő, de már termelő üzemet, ahol a munka megkezdése óta exportra termelnék. A Központi Bizottság titkárának kérdésére — milyen minőségben? — a budapesti gyár igazgatója így felelt:

— A minőségeUenőrök szerint a Kaposváron készült első gépek jobbak voltak, mint a Bu lapesten gyártottak. Ezért kapták meg az amerikai megrendelésre készülő palack- gyártó gépek készítésének a jogát' is. Ez pedig nagy felelősséggel jár, hiszen hosszú kapcsolat kezdetét jelenti: a gépekhez a szerszámokat is folyamatosan a kaposvári gyár készíti és szállítja majd.

— A bérben is meglátszik ez? — kérdezte Havasi Ferenc.

— Én remélem — mondta Akkerman József —, hogy ha munkánk eléri a csőgyári átlagot, a bérünk is megfelel annak. A termelékenység körülbelül három év múlva éréi oda nálunk.

— És az önállóság?

— Ez a szervezet, amelyben dolgozunk, még kialakulatlan: nincs kiépítve a fejlesztés, a tehenológia, a költségelemzés, az árképzés rendszere. Mi a nehézgépgyár 4. sz. kaposvári egysége vagyunk. Olyan egység, amely önállóan gazdáiul kibontakozás első jele

A megtalált egyensúly

Ez az év végre nyereséggel

kecsegtet a homokszentgyör- gyi tsz-ben. A tervükben szereplő hárommilliós plusz első pillantásra szerény eredménynek látszhat Aki azonban az elmúlt években figyelemmel kísérte a tsz életét. tudja, hogy ez a rég hiányolt egyensúly két évi megfeszített munka és merőben újszerű vezetői szemlélet eredménye.

Két éve még 11 milliós mérleghiány és a gazdálkodás több területén uralkodó káosz jellemezte ezt — akkor legalábbis még úgy látszott — áttekinthetetlen,. 20 ezer hektáros óriásgazdaságot. A gyönge adottságok, a viszonylag rossz eszközellátottság. a szervezetlenség és nem utolsósorban az emberi széthúzás már- már legyűrte a tsz. Hogy — ezek ellenére — micsoda erők és lehetőségek rejlenek ebben a gazdaságban, jól mutatja, hogy elég volt betömni néhány tátongó rést, kihasználni a legalapvetőbb tartalékokat, és máris láthatóvá váltak egy majdani korszerű nagyüzem körvonalai.

Tavaly ugyan még mindig hárommillió volt papíron a veszteség, ezt azonban mái nem a gazdaságtalan termelés okozta, hanem az, hogy néhány évek óta használhatatlan — de még értékként elkönyvelt — öreg gépet és eszközt pótlólag . kellett selejtezniük.

A múltban gyökerező gondok érthetően nem orvosolhatók egy-két év alatt Igaz, a gazdaság új vezetőitől mi sem áll távolabb, mint hogy a régi hibák kontrasztját használják saját első eredményeik hangsúlyozására. Különben is a jelenlegi helyzet elemzésénél többet árul el a gazdaság változó viszonyairól néhány, a »hogyan tovább?« kérdésre adott válaszuk.

Az adottság szóban ma is benne érezzük: megváltoztathatatlan. Az Aranyhomok szakemberei nem akarnak beletörődni, hogy jórészt homokos, elßavanyodott földjeik az idők végezetéig huszonmá- zsás termést adjanak. Már tavaly csaknem háromezer hektáron végeztek meszezést, mésztrágyázást, altalajlazítást. Az idén hasonló arányokban folytatódik a talajjavító munka. Rövidesen elkészül a gazdaság több éves komplex meliorációs terve, melynek végrehajtásával alapvetően változnak majd adottságaik.

Az idén először módosították a már-már megcsontosodott vetésszerkezetet. Futóhomokon búzát vagy cukorrépát termelni — ez nemcsak a gazdaságosság, hanem- idővel az ésszerűség törvényének is ellentmondott. Most a talai- adottságokhoz és egyéb feltételekhez igazodva növelik a rozs, a zab, a dohány, a repce és több takarmánynövény vetésterületét.

Korszerű gépek vásárlására — akárcsak tavaly — 10 milliót költenek, összesen 43 milliót fordítanak beruházásokra Többen úgy tarjták, »erején felül költekezik a tsz*. Valójában most először szolgálja igazán a közös ügyét ez a nagyon is kiszámított »nagyvonalúság». Korszerű létesítmények — állattenyésztő telepek, tárolóépületek, gépműhely — nélkül ma már egyetlen gazdaság sem képes a lépést tartani.

Sokáig a »jobb ma egv veréb. mint holnap egy túzokfölfogás érvényesült a tsz gazdálkodásában. Az emberek közül többen még ma sem látják, hogv éveken át a gazdaság fellődését áldozták fel a pillanatnyi érdekekért. hogy épp ez a rövidlátó szemlélet volt az oka az Aranvhomnk Tsz éveken át tartó vajúdásának.

Senki sem tudhatia. milyenek lesznek a gazdaság holnapi eredménvei. egy azonban bizonyos: a jelzett változásokkal eselyt nyernek arra. hogy valóban a megye legnagyobb gazdaságához illő eredményeket érjenek el.

b. r.

kodik, mérleget készít és rendelkezik az alapjaival. Nem szabad elfelejteni, hogy a kaposvári fejlesztés eleve gyárnak és nem gyáregységnek indult.

— Az önálló elszámolás a Csepel Műveknél gyakorlat — tette hozzá a vezérigazgatóhelyettes. — A tapasztalataink kedvezőek: az üzem is végez költségszámítást és a gyáregységnek számol el. A gyáregység a gyárral, a gyár a Csepel Művekkel áll kapcsolatban. A tröszt ’ kapcsolja a gyárakat a költségvetéshez.

Rövid üzemlátogatás következett a tájékoztató után. Havasi Ferencnek megmutatták a régi épületekben dolgozó gépeket éppúgv, mint az új gyártócsarnokot. A vendégek meggyőződhettek arról, amit a tájékoztatóban hallottak: új gépek kerülnék a kaposvári műhelyekbe.

Az üzemlátogatásról visszatérő Havasi Ferencet vállalati vezetők várták a tanácsteremben. Kovács Héla, a megyei pártbizottság titkára mutatta be a kerekasztal-beszélgetée részvevőit a Központi Bizottság titkárának. Tóth Lajos, a Kaposvári Húskombinát igaz- gatója, Kiss Tibor a ruhagyár párttitkára. Holt Lajos, a Dél- viép igazgatója, Simkó Antal, az elektroncsőgyár igazgatója, Bajer Nándor, a textümúvek igazgatója és Zomi László, a villamossági gyár pártbizottságának titkára beszélt arról,

hogy a Központi Bizottság december ö-i határozata alapján hogyan készültek föl az idei év feladatainak végrehajtására, miként szervezték meg a célkitűzések valóra váltásának ellenőrzését, és milyen módosulásokat hoztak a gazdálkodásban a szabályozókban bekövetkezett változások.

— Örülök annak — mondta tapasztalatait összefoglalva Havasi Ferenc —, hogy összességében jó irányban halad a december 6-i határozat végrehajtása, kellő politikai és közhangulatot sikerült kialakítani. A gondjaink december 6-a óta nem csökkentek: az itteni gyáregységeknek, gyáraknak és az országnak is arra kell számítani, hogy hosszú ideig érezzük ezt a kedvezőtlen hatást Gondjaink enyhítésére, megoldására a gyárakban még inkább fokozni kell a tőkésexportot, az importot pedig — megfelelő intézkedésekkel, hazai anyagok pótlásával — csökkenteni kell. Feladataink megoldásának szolgálatába kell állítani minden eszközt a munkaerő célszerű felhasználását is. Meggyőződésem, hogy a vállalatok jelentős részénél nincs munkaerő-hiány: esetenként

inkább felesleg. A munkaerő hatékony felhasználását a bérgazdálkodásnak is szolgálnia kell: az esedékes fejlesztésnél a hangsúlyt a differenciálásra helyezzék a vállalatok.

Országjárók

KISZ-szervezete

Meglehetősen kilátástalan vállalkozásba fogtam, amikor a siófoki Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál gépkocsivezetőkkel akartam beszélni munkaidőben. A Dunántúlt és az országot járó teherautók vezetőit ritkán lehet megtalálni napközben a telepen, ök maguk is nehezen tudják kiszámítani, hogy mikor érnek haza. A szállítási osztályon egy éve mégis úgy döntöttek. hogy létrehoznak egy KlSZ-szervezetet, megpróbálkoznak közös programok szeryezésével. Mészct László' KISZ-titkár

személygépkocsin dolgozik, épp egy fuvar után sikerült elérni. Akárcsak társainak nagy része, ő is a harmincadik éve felé közeleg. Mások a korra, családra hivatkozva

ilyenkor szokták abbahagyni

a mozgalmi munkát.

— Elég ritkán találkozunk egymással, még egy közös focimeccset is nehéz volt megbeszélni. Most mindenki ismeri a programokat, s úgy intézi a munkáját, hogy szabad legyen a tervezett időben. A sport- és politikai programokat a hétvégeken csináljuk. Tizenhét tagja van a Rózsa Ferenc alapszervezetnek, de az említett napokon ennél sokkal többen jövünk össze, valamennyi munkatársunkat meghívjuk. Nincs szükség agi- tálásra. Sportolni mindenki szeret, hiszen egész nap a volán mellett ülünk.

Azt mondják, azért választották meg Mészer Lászlót.

titkárnak, mert olyan »jól megtermett«. Később kiderült, hogy rátermett is.

Ha lenne olyan tisztség az

alapszervezetben, melyet az úttörők mókamesternek hívnak, valószínűleg Dolgos György kapná meg.

— A nevem miatt azonnal fölvettek a vállalathoz, végre találtak egy »dolgos« embert. Huszonnyolc év nem nagy idő, még fiatal vagyok. Szervezett programok vannak, amelyeket mi állítunk össze. Így nem mondhatom azt lustaságból, hogy nem megyek el.

öt lány van az alapszervezetben, munkaidőben ők irányítják a gépkocsikat, menetleveleket adnak ki. Horváth Károlynét szervező titkárnak választották.

— Hiányzott már az összefogás. Nem kell könyörögni, utánajárnom, ha azt akarom, hogy ott legyenek a rendezvényen. Alig említettük meg az önkéntes tűzoltórajz létrehozását, másnap már teljes volt a létszám. A sportnapokról mindig helyezésekkel térünk haza. Tizenketten tagjai a tavaly alakult ifjúsági brigádnak. A többség különböző szakmai, politikai iskolákba jár. Programjaink vonzzák az idősebb dolgozókat is.

A gépkocsivezetőkből alakult szervezet gazdasági munkáját a múlt év végén a vállalat vezetői kiválóra értékelték. Mozgalmi munkájukban mér az első év után felzárkóztak a többiek mellé.

I. &

Tűzben

M

ielőtt közreadtam volna, többször leírtam ús újra olvastam a következő két mondatot, hogy meggyőződjek igazságtaiíaünukról, & hogy jól hangsmyoz- zak; azjv/. észrevehetően megkülönböztessem az »el eg« hangzás- és jelentésváltozásait. Íme a két mondat: »Ki nem ég az ember, legföljebb elég. S ha belőle elég, nem kiég, csak elég.-" Nem játszom a szavakkal. Ha ugyanis valaki elég a tűzben, munkája, hivatása lázában, az javarészt önmaga vérmérsékletének, szenvedélyének és örökké többet akarásának a következménye. De akiből elég, azt gyakran fölmenteni kényszerülünk — beosztása mellett a felelősség alól is —, hiszen csak' részben tehet arról, hogy oda került, ahol a feladatok meghaladták erejét és képességét. Azt gondolom: ha valaki elég, hajtsunk fejel előtte, mert többet adott önmagából, mint amennyit ""büntetlenül.* adna- tott volna. Ha meg belőle elég, akkor bocsassuk utjara tisztesseggel; küldjük oda, ahol értékes emberkent, hasznosan tevékenykedhet tovább. De a világért se vonjuk meg tőle a "szükség van rád« éltető érzetét... '

Miért választottam a mai jegyzet témájául ezt a meglehetősen bonyolult es sokat vitatott összefüggést? Köny- nyű volna azt mondani: azért, mert emberedről van szó. Igaz. De nem maradhat titok: az ellen berzenkedem, hogy meghallván, gyakran vágják mellbe az embert az ítéletek küaőnböző beosztású és képességű vezetőket minősítve: "megkoptak, elhasználódtak, kiégtek, lemaradlak, eljárt fölöttük az idő" és így tovább. Ugye ismerősek ezek a kifejezések? Nyomukban rendszerint azt o.vatsa az ember: »Érdemei elismerése mellett... stb. És sokszor'a maguk szintjén bölcs és tapasztalatokkal teli emberek gondolatától, tettétől "szabadítjuk meg« a társadalmat, nem mindig okosan gazdálkodva a szellemi energiával.

A tűz éltet, formál, edz és perzsel is; tűzben égnek a közösségért többet vállaló emberek. És tüzet, melegséget, békét teremtenek maguk körül. Aki elég — és bár nem várja el tőle a társadalom — feltehetően a képességének megfelelő helyen tevékenykedett évekig, évtizedekig. Akiből elég, az nem bizonyos, hogy ott kapott és vállalt szerepet, ahova adottságai irányították. És mégis rendszerint ez utóbbi »típusra« mondják, hogy elfáradt, kiégett, elhasználódott, jóllehet akkor is híján lehetett a teljesítőképességnek, amikor megbízták vagy megválasztották. (Gondolom, nem szükséges hangsúlyozni, hogy e megállapítások szándékosan figyelmen kívül hagyják a valódi egészségügyi okokat, az állóképesség hiányát, a betegségek sorát, hiszen az ellen senki sincs beoltva.) Ha valaki elég, az életével, munkásságával nagyobb figyelmességre, a túlhajszold* finom gátjainak megteremtésére hívja föl környezetének, vezetőinek a figyelmét. Akiből elég, az káderpolitikái hibákra utal inkább, a szubjektivitás esetenkénti túlburjánzására, a kapcsolatokra, a »bárhol jó leszel és megfelelsz« gyakorlatának tarthatatlanságára. Ügy gondolom, most már hosszú távra be kellene rendezkednünk mindkét «■következmény« kiküszöbölésére.

A napokban beszélgettem egy keményötésű férfival. Vezető. Nincs vaj a fején, senki sem mondta ki rá az »ítéletet«, hogy lemaradt, hogy belőle elég; nem sejtették vele, hogy »elhasználódott•<, »pedig« már közel van az öt- venhez. Sikeres, megfontolt vezetőnek tartják, építenek rá. Azaz önmaga miatt nincs oka a kesergésre. Mégis valami megfoghatatlan szomorúsággal a hangjában, töprengve hajtogatta: »Valóban lehetséges volna, hogy negyvenöt, ötvenéves korukra elhasználódnak a vezetők? Ilyen korán hülye lesz mindenki, aki sokat dolgozott, aki hangya- szorgalommal gyűjtögette egy életen át a tapasztalatot, a bölcsességet? Vagy. nem igaz az egész, nem így igaz! Miért bizonygatják minduntalan, hagy sok ember fölött idejekorán jár el az idő...?«

R ijöhetnénk végre: nem okvetlenül a korral jár az alkalmatlanság! Vagy nem ismerünk talán harmincéves véneket és hetvenéves fiatalokat? S ha tudjuk, hogy nem az életkor a váltás oka, akkor miért arra hivatkozunk? És miért a leromlott szervezetre, ha a makknál is egészségesebb ember a »jelölt«. Furcsa kortünet Vagy kórtünetnek nevezzem inkább? Pedig segítségünkre siet a tudomány. Valamikor csakugyan öregnek számított a hatvanéves ember. Emlékszem, jó atyámat öregnek tekintettem, amikor negyvenöt éves volt; de ma már nemzetközi méretekben is 45-től 60-ig számítják a középkort; hatvan évtől idős az ember, s csak 75. életévével kezdődik az öregség kora. Elhasználódik a szervezet? Biológiailag szinte bizonyíthatatlan. Az edzéstől függ az erőnlét, s a szellemi frisseséget is csak a tréning, az örökös próbatétel, a munka, a gondolkodás, a rendszeres tevékenység tarthatja épségben. Az életkor meghosszabbodása ellenére miért akarjuk megrövidíteni a teljesítőképesség időszakát? Nemde fényűzés, pazarlás ez? Hiszen, huszonöt vagy még több év kell ahhoz, hogy valaki felkészüljön az életre. Mégis megelégszünk azzal, hogy harminc, hammicöt évig dolgozhat? Mit kezdjen utána a tudásával? Nem tűnik föl senkinek, hogy a nyugdíjazás után egy-két évvel milyen sokan búcsúznak idő előtt az élettől?

Sokféle kultuszt megéltünk már; most a gyermekek, a fiatalok kultuszát éljük. Jó ez, hiszen a jövőt alakítjuk. De nem kellene visszaállítani emellett az öregek kultuszát? Az öregek becsülését és tisztességét? Tudások bizonyítják, hogy ahol tisztelet és megbecsülés övezi az öregeket; ahol tudhatják, hogy szükség "van rájuk, és megőrizhetik a tekintélyüket; ahol a fiatalok szemében nem "vén hülye« az öreg, hanem a bölcsesség és a tapasztalat tárháza.; forrás, amelyből mindig meríteni lehet — ott kilencven, száz évet élnek az öregek. És tudnak mit kezdeni a bölcsességükkel. Nincs közöttük leik! sérült. Nálunk meg álhumanista ömlengéssel azt hajtogatjuk: kiérdemelte, megszolgálta a pihenést. Nincs nagyobb gyötrelem ennél A »megérdemelt pihenés« gúzsba kötött életet, kilátásta- lan&ágot és magárahagyatottságot jelent..

Hallok negyvenöt meg ötvenéves korban, egészségesen nyugdíjba küldött emberekről. Nem sajnálom, féltem őket. Lehet, hogy ahol dolgoztak, alkalmatlanná váltak, vagy éppen rendeletek tették lehetővé, hogy idő előtt búcsúzzanak. De nem hiszem, hogy hosszú életűek esznek, ha a legelemibb emberi tevékenységtől, a munkától zárjuk el őket. Higgyék el, akik egész életükben utálták a munkát, azoknak is hiányzik a rendszeres tevékenység. Hát még azoknak, akik hivatástudattal, odaadással, örömmel tettek a dolgukat...

A

z a férfi, aki az előbb hivatkoztam, mondott még valamit, ami megragadta a figyelmemet. Valahogy így: "Hülye lesz mindenki? Hiszen az ö jelenük az én jövőm?... Erre számítsunk mindannyian? És mégis vállaljuk a többet, a kockázatot?« Elgondolkoztató okfejtés. Hiszen múlt nélkül nincs jelen, és jelen nélkül se.i jövő. Akkor hát nem' esünk újra a ló másik oldalára? a nyugdíjért hallatlan erőfeszítést tesz a társadalom. De többet kell tennie az öregek egészséges kultuszáért. Igaz, hogy a nagyapa, az apa sem tud már segíteni gyermekének a matematikapéldák megoldásában, de az iskolában sohasem tanulhatja meg a gyermek azt, áruit elődei egész életükben összegyűjtöttek.

Jávori Bei>