Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

AZ IFJÚSÁG ÉLETE A jó fej... s ami benne van — Ez aztán jó fej! — hangzik suttogva vagy hango san az iskolafolyosókon, az utcán, a diszkóban, egy-egy rodkkoncerten. Ezt a dicsérő jelzőt lehet adni és el is lehet venni. Mi szerint osztják, il­letve mitől lesz valaki népsze­rű. kedvelt ember t- ezt kér­deztem néhány diáktól a Tán­csics Mihály Gimnáziumban Mint kiderült, nem is olyan könnyű megfogalmazni. Ne­mes Erzsébet harmadikos. Az osztályaikba csupa lány jár. Azt mondják, elkelne közéjük néhány fiú is. — Amikor elsősök voltunk, felnéztünk a negyedikesekre. Ha némelyiket megláttuk, fel­sóhaj tottu rtk, szinte vigyázzba álltunk előtte. Voltak, akik ki­emelkedtek közülük. Az ak­kori diáknapokon jó is volt a hangulat. Diákcsínyeikről le­gendák szóltak. A mai negye­dikesek már nem ilyenek, Mintha kiveszett volna a diák­szellem, — Az anyagi helyzet meny­nyire befolyásolja, hogy kit emelnek ki a többiek? Szabó Tamás az elsősöket képviseli. — A családi körülmények is meghatározóak, de nem a pénz, hanem a szellemi érté­kek számítanak. Hiába van­nak a legjobb ruhák, lya a vi­selkedés, a otthonról hozott magatartásforma ellenszenves. — A tanárok gyerekeinek példája is mutatja, hogy mennyire számít: ki honnan jött Vasárnap még együtt ki­rándulunk apám egyik barát­jával, másnap pedig ügy kö­szönök, jó napot kívánok, ta­nár úr. Az osztályozásnál többször odavágják az osztály­társaik, hogy: persze, mert ta­nárgyerek vagy. A tanárok is könnyen mondják: hát még ez sem különb a többinél? — A farmeröltönyös -tanárgye­rek-« Papp Gábor másodikos. — Milyen a népszerű diák? Szabó Tamás hamar össze­szedi a gondolatait nem elő- sör fogalmazódott meg benne ez. — Népszerű lehet az, «Sri okos, értékes és tanul. Az sem jó azonban, ha minden percét a tanulásnak szenteli, nagyon sok értelmes dolog van még mellette. Mihályfalvi László, a gim­názium igazgatóhelyettese há­rom éve osztályfőnök volt A diákok jólétéért Bulgáriában minden 10 000 laxos sózül 106 diák. Ez az arany szám előkelő helyet te­remi az ország számára a vi­lágranglistán. Az állam nagy gondot fordít az oktatási rendszer tókeletesi lésére, a di­akok tanulási es eletkórüi- nlenyelnek javítására. Tavaiy prédául 800 millió levát fordí­tottak erre a célra. Az idei tanévben 100 000 fiatal tanul a bolgár felsőok­tatási intézményekoen. Közü­lük 38 000-en diakhotthonok- ban laknak. 1960-ban még mindössze 4000 fiatalnak ju­tott kollégiumi hely, 1080-ban pedig előreláthatóan már r 1 000 tanuló diákotthoni el­látásáról tudnak gondoskodni. A diákszállókban a lakásért, az ellátásért névleges díjat fi­zetnek. Több helyütt létesítet­tek szállót a diákházaspárok­nak. Az egyetemi és főiskolai ét­termek száma évről évre nö­vekszik. Jelenleg 60 menza működik az országban, s ott naponta 45 000 diák étkezik Az étkezési költségek felét az állam vállalja. A legnagyobb oktatási központokban, így. például Szófiában, Plovdiv- ban, Burgaszban, Gabrovóban,! Sumenben minden főiskolás l menzán étkezhet. Gyarapodik az ifjúsági üdü­lő- és sportközpontok száma is. Jelenleg 30 diáküdülőben " és táborban 15 000 fiatal pi­henhet, spot tolhat. Neki is szereztek néhány iz­galmas órát a tanítványai. Diákpárti maradt. — Az ő korukban lehet a legtöbb ismeretet összegyűjte­ni. Ez persze nemcsak a tan- künvvekből lehetséges. Mi felállítjuk magunknak a diák­ideált, a gyerekek pedig a ta­nárideáit. S mindketten tud­juk, hogy ilyen embert soha nem fogunk találni. Tamást még kiegészíteném azzal, hogy az igazi diák ne legyen se szel­lemi, se fizikai szempontból gyenge, nyamvadt. Sajnos, torna órán egyre többen kiful­ladnak néhány kör futás után. A diákcsínyeknél hiányolom a szellemességet. Az természe­tes, hogy kitalálnak kisebb- nagyobb »hecceket«. Szívesen hallok is róluk, ha azok való­ban ötletesek. Soha nem értet­tem meg azokat a pedagógu­sokat, akik egy jó tréfa miatt ki rohannak az osztályból. Mi szintén csináltuk valamikor, sőt még el is meséljük a ta­nítványainknak. Miért ne te­hetnék akkor ők is? — Csoportok, klikkek min­den osztályban kialakulnak. Most mi az alapjuk? — Egy ideje már nem osz­tályok, hanem érdeklődés szerint verődnek össze ezek a társaságok. Most a zene a leg­fontosabb. Tíz méterről meg tudom mondani az öltözetéről, hogy ki szereti a rockzenét. — Milyen a rockosok öltö­zéke? — Mint a mienk — mutat magára Szabó Tamás. — Hogy megkülönböztessük ma­gunkat a diszkósoktól, mi kezdtük el kívül hordani az inget. Ma már általános diva'. Akik a diszikóért rajonganak, azok szépen vasalt nadrágot húznak, digósan fésült hajuk, piros, hegyesorrú cipőjük van. Mi farmert, inget, pulóvert hordunk. A gimnázium het­ven százaléka rockkedvelő. Az eddig csendes Écsi Lász­ló a téma hallatán felélénküL — A zeneszeretet nem kül­sőség. Ez tartja össze a társa­ságot, ebbői indul ki minden. Nem tudom, a felnőttek miért botránkoznak meg ezen. Egy koncertről hazaérve csak azt veszik észre, hogy »márme- gintkiizzadtálkisfiam*. Arra nem is gondolnak, hogy jói éreztem magam. Közöttünk népszerű csak az lehet, aki olyan, mint mi. — Egy bánatunk azért van. Nincs olyan hely, ahova a mi korosztályunk elmehet. Nem akarunk diszkót hallgat­ni. nincs annyi pénzünk, hogy bármelyik étteremben egy kó­lára tíz forintot fizessünk — mondja Papp Gábor. — Len­gyelországban jártam olyan klubban, ahova csak a fiatalok mehettek be, nem kellett ren­delniük sem, leülhettek be­szélgetni, zenét hallgatni. Az iskolai klubok nálunk zártkö­rűek. Ide például nem hozha­tom el a Munkácsy-beli bará­tomat. — A »menő diáknak« mi­lyen a »jó fejű« tanár? — Olyan, mint az oroszta­nárom. Benne annyi energia van, akár egy atombombában. Olyan lendülettel csinál min­dent, hogy bennüket is magá­val sodor. Már sok éve tanít, mégis óráról órára ki tud ta­lálni valami újat, kedyeset. Mintha örökké robbanni ké­szülne. Még a járása is ilyen. — Gáborból szinte kirobban a lelkesedés. A többi fej egy­szerre bólogatni kezd. — Legyen jó időbeosztó — szövi tovább Nemes Erzsébet. — Aki csak elmondja az anya­got, semmit nem ad a tanít­ványainak. Szükségünk van arra, hogy néha beszélgessen velünk, kerüljön közelebb hozzánk A kapcsolat alapja azonban csak a kölcsönös bi- j zalom lehet. A mi osztályunk sajnos már megjárta. Az egyik tanárunknak minden bajun­kat, örömünket elmondtuk, ő pedig kiadott bennünket. Egy ideig most nem próbálkozunk. Tanárnál, diáknál én fontos­nak tartom, hogy tudjon a | hétköznapokból ünnepeket csinálni. Én minden reggel így próbálok ébredni. Biztosan lesznek, akik azt gondolják, hogy még sok min­den kimaradt, de ez csak egy féle osztályozása az úgyneve­zett »jó fejeknek«. Minden életkorban és minden társa­ságban mások a felállított nor­mák, különbözőek az értékek. Ezek a gimnazisták azt mond­ták: a .diák legyen fogékony minden iránt, a tanár legyen nevelő. Ügy érzem, jó érték­ítéletet alakítottak ki. Izményl Éva Karate: misztikum és valóság Uj tömegsport Magyarországon Kazuhiro Sawada japán karatemester a Budapesti Allalorvostudományi csarnokában bemutató edzést tartott a legjobb hazai verseny zoknck. Egyetem torna­Karate: kő-, cserép- és tég­latörés .. _, hatalmas pofonok, »halálos« ütések és rúgások világa ... fantasztikus önfe­gyelem és félelmetes refle­xek »varázsszer«, melynek segítségével a kicsi, a gyenge máról holnapra legyőzi nagyot és erőset.., A karate hazai térhódításá­val egyidejűleg gyakran hall­hattunk es olvashattunk ha­sonlókat, komoiyan ets gúnyo­lódva érveltek a karate mel­lett és ellen is, segítve és tá­madva ezzel a karatésok egy­re növekvő táborát. A bizony­talanság, és a helyenként elő­forduló bizalmatlanság lassan megszűnik. A karate, ez az ősi mozgáskultúra — amely ugyanakkor az egyik legfiata­labb sportág — Magyarorszá­gon is bizonyított E küzdés: módot a legenda szerint egy indiai pap, »Bodhi Drahma« vitte el Kínába, és az akkor kialakuló zen buddhizmussal együtt a VI. században a Shao Lin monostorban tanította. Az ott lakó szerzetesek vallása ugyanis a szigorú testedzést is megkövetelte. A kínaiak ősi önvédelmi rendszere a mai karate egyik forrásának te­kinthető, s ez a harcmodor került át Okinawára, és keve­redett a sziget ősi küzdéstech- nikáivaL Az ősi Japánban törvény korlátozta a fegyverek viselé­sét, így ez is segítette a kü­lönböző önvédelmi módokat tanító iskolák terjedését. E tucatnyi iskolából több nagy, azóta világszerte elterjedt sportág fejlődött ki. Ilyenek például a »karate-dó« (üres kéz útja), »ju-do« (lágy út), »aiki-do« (szellemi út) stb. Közös néven ezeket »bu-do« sportoknok nevezzük. (Bu­do^ harci út). A karate mai formájának kialakítója Gichin Funakochi volt, aki az ősrégi technikák szintéziseként kidolgozta a karate mozgásanyagát. Ez amellett, hogy küzdési mód­szer, kiváló jellemépítő is. A karate kitartásra, nagyfokú önuralomra, egymás tiszteleté­re és szerénységre nevel. Fu­nakochi először 1922-ben mu­tatta be a karatét a japán kö­zönségnek, s a bemutató nagy sikert aratott. Azóta a mai Ja­pánban, és fokozatosan szerte a világon már több millióan űzik. (Sok japán egyetemen, a tanftás mellett, még napi négy órás karateedzés is van!) Hazánkban 1974-ben jött létre az első szervezett kara­tecsoport Kecskés Sándor ve­zetésével. Az edzéseken mint­egy harminc fiatal — köztük lányok is — ismerkedett e Százhúsz ország fiataljai a DlVSZ-ben Aki veit már nemzetkö­zi építőtáborban, tudhatja, mi­lyen könnyen alakulnak ki kapcsolatok a különböző nyelven beszélő fiatalok kö­zött. Ezeket a kapcsolatokat még nem merevíti idegenné és formálissá az idő, a meg­szokás. Itt mindenki egy cipő­ben jár, a vékonypénzüség, a közös konzervebéd pedig könnyen barátságot teremt, összehozza a más-más ország­it 11 érkezett fiatalokat. És ezek a fiatalok jna már a föld népességének nagyobbik felét alkotják. Ha közösen cselek­szenek, hangjuk nem a pusz­tába kiáltott szó. A közös cselekvésnek van­nak spontán és szervezett for­mái. Ez utóbbiak közé tarto­zik például a fesztiválmozga- lom. Havanna forró utcáit csaknem húszezer fiatal kül­dött népesítette be tavaly jú­liusban, a IX. VIT idején. 145 országból érkeztek az Antillák gyöngyére, Amerika első sza­bad földjére, Kubába. A fesztiválok története egy­beforrt a nemzetközi ifjúsági szervezetek történetével, a kö­zülük is elsősorban a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetsé­gével, A DÍVSZ különböző orszá­gokban működő, sokszor elté­rő politikai irányzatú és világ nézetű, különféle tevékenysé­get folytató ifjúsági szerveze­teket tömörít. E szervezetek az egyenlőség alapján és füg­getlenségük kölcsönös tiszte­letben tartásával hangolják össze erőfeszítéseiket. Tehát a rendkivül eltérő körülmények között dolgozó, különböző irányzatokat képviselő ifjúsá­gi szervezetek politikájukat, döntéseiket önállóan alakítjuk ki, a DÍVSZ különböző hatá­rozatai csak ajánlás jellegűek, elfogadásukról minden tag- szervezet maga dönt. A DÍVSZ rendkivül szerte­ágazó tevékenységet folytat. Nem múlik el hét valamilyen tanácskozás, konzultáció, je­lentős látogatás nélkül. Ki­emelve néhányat a közelmúlt eseményeiből: Nemrégen ért véget Dublinban a XVI. Euró­pai Diáktalálkozó. Több mint eg” hónapja Moszkvában járt a DÍVSZ elnöke, a chilei Er' nesto Ottone Fernondez és fő­titkára, Barabás Miklós. De­cemberben volt a DÍVSZ Iro­da leszerelési munkacsoportjá­nak kibővített prágai ülése, a közel-keleti tagszervezetek ciprusi munkaértkezlete és a ma már hagyományosnak te­kinthető budapesti európai konzultáció Is. A DÍVSZ meghatározott szabályok szerint működik. Legfelsőbb szerve, a közgyű­lés négyévenként 01 össze. A közgyűlés feladata, hogy érté­kelje négy év munkáját, a végxehajto bizottság beszámo­lója alapján döntsön a DÍVSZ általános politikai irányvona­láról, meghatározza a követ­kező közgyűlésig terjedő idő­szak munkaprogramját, meg­vitassa az ifjúsággal összefüg­gő politikai, gazdasági, társa­dalmi, nevelési és kulturális kérdéseket. Emellett a köz­gyűlésen választják meg a kö­vetkező ülésig hivatalban ma­radó végrehajtó bizottságot. A legutóbbi közgyűlés — a tize­dik — Berlinben volt, tavaly februárban. A DÍVSZ Iroda, amely har­minc, a végrehajtó bizottság által évenként újraválasztott szervezetet tömörít, gondosko­dik a közgyűlés és a végre­hajtó bizottság határozatainak végrehajtásáról. Az Iroda tart­ja a kapcsolatot a tagszerve­zetekkel, segíti munkájukat, és folyamatos tájékoztatást ad a különböző akciók helyzeté­ről. A szervező-koordináló munka alkotja a legnagyobb részt az iroda munkájából. A végrehajtó bizottság a közgyűlésen kidolgozott poli­tikai irányelvek alapján és azok szellemében ellenőrzi és irányítja a DÍVSZ munkáját. A berlini közgyűlés óta az el­ső végrehajtó bizottsági CM és a közelmúltban volt Dort­mund ban. A színhely nagyon fontos: utoljára 28 évvel ez­előtt, 1951-ben tartott a DÍVSZ akotmányos rendezvényt tőkés országban. Az, hogy a mosta­ni választás Dortmundra esett, feltehetően elősegíti majd az ifjúság különböző haladó szer­vezetei közötti kapcsolatok fejlesztését. A házigazda a Szocialista Német Muníkásifjúság (SDAJ) nevű nyugatnémet ifjúsági szervezet volt Az ülésen a hetvennyolc tag- és több mint húsz meghívott nemzetközi ifjúsági szervezeten kívül az NSZK számos ifjúsági szerve­zete képviseltette magát A résztvevők fokozott fi­gyelmet szenteltek a béke és a leszerelés kérdésének és an­nak, hogyan lehetne tovább­fejleszteni a különböző politi­kai-ideológiai beállítottságú nemzetközi szervezetekkel az együttműködést Az ifjúság jogainak, érdekeinek védelme, az új nemzetközi gazdasági rend kérdésköre és a külön­böző szolidaritási akciók fo­kozása szintén az érdeklődés homlokterében állt. A végrehajtó bizottság elfogadta a DÍVSZ 1979-es ak­cióprogramját amely politi­kai keretet is adva meghatá­rozza az évi feladatokat Az ülésen több új taggal gazdago­dott a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, amelyik most- már több mint 120 ország há­romszáz ifjúsági szervezetét tömöríti. I. L. sportág elemeivel. Edző és ta­nítványai szinte együtt tanul­ták a különböző gyakorlato­kat a japán elnevezéseket. (Az edzések »hivatalos nyelve« ugyanis a világ valamennyi országában a japán.) Az első jelentősebb föllendülés akkor következett be, amikor Antal János magyar származású fő- instruktor meglátogatta és se­gítette a csoport edzéseit Megtörténtek az első övvizs­gák, és 1975 végén az eredeti gárda »osztódni« kezdett: a legjobbak munkahelyükön, is­kolájukban is megszervezték a karate oktatását klubokat hoztak létre, s így ma már szinte valamennyi budapesti egyetemen, több intézménynél és vállalatnál, valamint né­hány vidéki városban (Duna­újvárosban, Baján, Székesfe­hérváron stb.) összesen körül­belül 1500 sportoló részvételé­vel működik karateklub. Az 1977-es essem, majd az 1978-as belgrádi Európa-baj- nokságon már magyar siker­nek is tapsolhatták a nézők. Mindkét alkalommal akadt magyar sportoló a legjobb tíz között, sót Belgrádban Börzsei Károly legyőzte a japán exvi- lágbajnokot is... Magyaror­szágon eddig két nagy verseny volt, mindkettő tavaly; először a klubok közötti csapatver­seny, a MÜTEX kupa, majd decemberben az egyéni küz­delem, az Óbuda Kupa. Űgy- látszik, a kezdeti nehézségek után a karate a többi szocia­lista országhoz hasonlóan Ma­gyarországon is zöld utat ka­pott; minden valószínűség szerint az idén megalakul a hivatalos karateszövetség is. A sportág eddigi hazai si­kereinek egyik fő összetevője, hogy nemre és korra való te­kintet néikül mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy megismerje a karatét, és részt vegyen az edzéseken. A kara­te vezetői joggal büszkék pél­dául arra, hogy csaknem 1500 fiatalt — akiknek nyolcvan százaléka korában egyáltalán nem sportolt — vontak be a rendszeres edzésekbe. A karate vezet« és sporto­lói — és ebben a sportágban e két fogalom nem válik szét — egyaránt örülnek, hogy meg­alakul a szövetség; valameny- nyien a munka minőségi föl- lednítését és a sportolás tech­nikai föltételeinek javulását várják. Vannak azonban ború­látóbbak is, akik félnek, hogy ha a karate hivatalosan elis­mert sportág lesz. akkor itt sem elsősorban a tömegsport, hanem a sokkal kevesebbeket érintő versenysport fejlesztése lesz a fő eél. Őszintén remél­jük, hogy e nézeteket vallók­nak nem lesz igazuk, s a ka­ra teifcLubok ajtaja — korra és nemre való tekintet nélkül — továbbra is nyitva áll majd az érdeklődők előtt, a korábbi elvnek megfelelően. Kénes János

Next

/
Thumbnails
Contents