Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
■ cftt b«Mcrttetta • fi. f| rost, mgy M óriáeHgyó ölelte volna masához az apró házakat. A gát túlAlrtalán, a sds levelei között szél aörgött, a nádas feJmorajlott, • nádszálak egymáshoz bújva hajlottak meg a sötétben. A zsilipkamra fabódéja mellett vékony, hosszú póznán gyönge fényű viLljanyfkorte világított. Az égő fénye felszívódott a sötétben, úgy tűnt, egyetlen dolga, hogy pislogó célpontot nyújtson a lepkék és szúnyogok meg-megújuló rohamának. A hunyorgó fényben, a bódé falának dőlve egy asz- szony állt. A felhők lassan, ráérősen úsztak el a gát fölött. Az asz- saony fölnézett rájuk, majd kendőjével a lámpa alatt köröző bogarak felé csapott, és futásnak eredt. Néhány bizonytalan lépés után megtorpant és visszafordult Leereszkedett a gát túloldalán elfutó vékony ösvényen, amely a csatorna partján vezetett a Veszély-hídig. Ezen az ösvényen kellett volna megjönni a fialnak, a postal eki kas tél yromok tói. A zavaros, barna viz lustán csobbant egyet s újra csend lett — András! összerezzent amikor a saját hangját meghallotta A kiáltás erőtlen volt, aligha jutott messzire — András! — kiáltott újra ez asszony, valamivel bátrabban. Távoli kutyaugatás jött válaszul a csatorna túlpartjáról, majd a kutya is elhallgatott és az asszony hallaná vélte a felhők halk, súrlódó neszét. — Eiaim — tört ki belőle a sikoly, amely fölrázta az aludni készülő tájat A sikoly nyomán erőre kapott a szél, és megeredt az eső. Az asz- szony magára terítette a kendőjét, tehetetlenül topogott, képtelen volt újra kiáltani. M essze a gáton imbolygó fényecske közeledett. Amikor megpillantotta a fényt összeszedte magát fölszaladt a gátra, a fabódé mellé. A fénypont közeledett, az apró, nyikorgó zörejek elárulták: biciklis érkezik. A biciklis görbe háttal kerekezett, fél kézzel elengedte a kormányt, és a sapkáját mélyen a szemébe húzta. — Segítsen, segítsen! Kérem. _ A biciklis fékezett, bal lábával kitámasztó Ita a sáros úton. — Mi baj? — A fiaim — mond hu az asszony. — Két kisfiú. Ebédre vártam haza őket — Majd megjönnek. — A biciklis indulni készült. Az asszony kiszaladt a lámpa fénykoréból az útra, és belekapaszkodott a bicikli kormányába. — Két szőke gyerek; — Maga az, művésznő? — húzta el a szót a biciklis ember. — Ütni kellett volna azokat a kölyköket akkor .,. = int? fi tlnTKa HimmiiTIU ■ pg lan«toí. kirántotta az asszony kezéből a kormányt, és elhajtott Az asszony dideregve húzódott viasza a zsilipkamra eresze alá, belebámult a villanykörte sápadt fényébe. A körtét ostromló bogársereg eltűnt csak egy barna lepke táncolt a lámpa tányérsapkája alatt. Neki-nekicsapódott a forró égőnek, megszédült, elvétette az irányt, kiröppent az esőbe, és lezuhant. Horváth Péter SIKOLY —András! Jóska! — sikított föl újra az asszony, és lerohant a gátról. Meg-meg- csúszott, ágak verődtek az arcába, vállát csapdosta az átázott, bordó kendő. »Nem, nem, nem! — hajtogatta magában az asszony. — Nem verhet meg így az isten, nincs is isten, semmi nincs ezen a rohadt világon, csak éjszakák, napfényes, soha nem múló reggelt ígérő éjszakák, bocsánatot, bocsánatot kérek mindenért ettől az átkozott feketeségétől, mindent elvehet, ahogy el is vesz, csak őket nem a fiaimat nem adom, nem nem nem! Rossz anya voltam, de jó szerető, nem nem!-« Elvágódott. Á kimosott gyökerek lekötözték a tagjait, ágak hajoltak az arca fölé, a szél elvitte a hangját, elnyargalt vele a felhők fölé, bogarak másztak a testére, hogy kiszívják édes vérét, esőcseppek verték az arcát, úgy érezte, hogy a kíméletlen, hideg vizcseppek a csontjain kop- pannaik, a haja kibomlott, szétterült, és gyökeret vert a fölázott földben, jól szerető, dús öle kitárult, hogy magába fogadja az éjszakát, amely csalóka, illékony fényeikkel ingerkedett vele egész életében, -a fények ellobbamtak, maradt a sötétség, az eső és a föld, amely most álnokul süllyedezett a teste alatt, hogy betemesse. wony, ég kitépte magát a CM meg az éjszaka öleléséből Futott, rohant a sebed ágú bokrok között; elvágódott talpra állt s zihálva, köpködve futott az esőben, az éjszakáiban a Veszely-híd felé A híd alatt kuporgó két gyerek összerezzent — Te — mondta a kisebb. — Mintha anya hangja volna. — Frászt! •— felelte a nagyobbik. — Mit keresne i,tt? Az asszony (kiáltozva, dülöngélve rohant az éjszakában, felkapaszkodott a hídra. — Te — mondta a kisebb. — Nézzük meg! — Hülye vagy? — morgott a nagyobbik. — Meg akarsz ázni? Különben is, anya nem ilyen. — Igaz — bólintott a kisebb vacogva. —■ Ott van még? A nagyobb kidiúgta a fejét az esőbe: — Ott Az asszony hallgatott Mozdulatlanul állt a hídon, hangok és gondolatok nélkül. Azott Az eső lemosott róla mindent, amit az évek az arcára írták, a sikeres, csábító mosolyok nyómát az átmulatott éjszakák reggelre kiülő alattomos ráncait, a száj furcsa, erotikus fintorát, az el- harapott szavak kesernyés ízét a Lamp ionos káprázatok álmait — mindent amiről az öltözőtükörbe pillantva úgy vélte: ez ő. Arc nélkül állt az esőszaggatta éjszakában a hídon, lehunyt szemhéja alatt földeirengett két fiának alakja. de az arcukat nem tudta maga elé idézni, hiába igyekezett — Nem, nem lehet így! — kiáltott furcsán, rekedten. — Anya, hát mégis te vagy? — szólalt meg a kisebb, és megérintette az asz- szony ápolt lakkozott körmű kezét, amely hideg volt mintha kiszaladt volna belőle az élet. — Menjünk. Gyertek! | egindu’tak ats örjöngő esőben. Az asszony előredőlve haladt kézen fogva vezetve a két fiút. A nagyobbik morgott. hogy mi a fenének, igazán meg lehetett volna várni, amíg eláll az eső; húzatta magát el-ei- hajolt az útját álló gallyak elől. A kisebb két kézzel szorongatta a hideg, csontos uj- jakat bukdácsolva, elszántan követte az asszonyt az agyagos, ragaccsá ázott úton, a fénytelen, vak éjszakában. M Szilágyi Gábor Puszta kézzel Tavasz. Zogolo Poulos alkotása. (A Mai görög művészet című budapesti kiállítás anyagából.) Beneze József versel Anyám most falujából eljön... Anyám most falujából eljön meghalni fia vándorútján az élet megunta tűrni gyenge második-gyermek álmát. Emlékezik rá körül a táj élve tűnődik halálán, ha nem az én életem védeném mint az övéének folytatását magam sorsába szánnám. Gyermek-lelkem most fáj, ahol szült, s aki szült bánattá vándorol át. Tudom megszokni nehéz lesz. az új otthonodban, de értsd meg Anyám a múlttól menekül már minden szolga. Hozod törött edényed megszokásod is vele, félelem ül a számon: nyugtod itt majd leled? Távol Apájn sírjától az ötvenéves násztól megkeresi-e békéd kenyerét fiad, rajongó álmod? Eltűnő dűlőben Eg pernyésen, kalász vénül, súrlódik a tavalyi nyár, tekinget a régi álom, elnyűtte a gond a kaszát. Szalma rozsdái rogyott kepén viseltes a vásott kenyér. Veszendő a régi dolog, apám horkan, már támolyog, öreg hite bugyog bennem, mint tokmánybán langy kaszatig, merülőben, tűnt dűlőben vén szelleme még hazavisz. Tersánszky /. Jenő MEGVÉDLEK A történet régi. Szereplői éltek. Főhőséről többen is írtak mar, saját néven is, álnéven is. Szóval, kulcs történetet kapnak it... Behemoth Károly újságíró, író, közíró, társadalom- tudós volt. Óriási, hajas termetére még külön lötyögő ruhákat szabatott. Vagy inkább vett készen. Mert Behemoth nemcsak szegény ördög maradt világéletében, hanem rettentő könnyelmű fráter is. Szerette az eszern- iszomot, a szoknyát, a kártyát ... Amivel azonban népszerűségei vagy hát hírhedtséget vívott ki magának Behemoth, az nyers ötletessége, vad tréfái, csúfondáros modora volt. Hát egyidőtt egy nagyobb vidéki városban újságírósko- dott. Ott elválhatatlan pajtásának csípte fel Sóska Károly kartársát és druszáját. Sóska, ez a nyápic emberke úgy föstött Behemóth mellett, mint a bika mellett a bodri kutya. A hasonlat viselkedésükre is ilett. Behemóth lomhán mozgott, nagyokat hallgatott, Sóska örökké szájaskodott, handa- bandázott, ágált, ugrált. Ez a Sóska Károly például rendszeresen untatta és bosz- szantotta Behemóth drusza- \ ját félig kitalált vagy elferdített kaladjaival, amik keretében kegyetlenül mcglec- kéztetett, clagyabugyalt neki kellemetlen alakokat. Nos. egy nap ott haladt Behemóth Sóskával a város úgynevezett templomutcáján. Ennek sarkán áll az újságírók egyesületét rejtő épület. Az utca túloldalán pedig az Ipartestület háza. Előzőleg esett az eső. A keskeny járdáról a járókelőnek a kocsiút tekintélyes sarába kell lelepni, ha ’eszorul róla. Az Ipartestületből éppen a húsiparosok küldöttsége nyomul kifelé valami ülésről. Erről a foglalkozási ágról aztán éppen nem lehet állítani azt, hogy csupa csimpiszíi alak a művelője. Amint a kis Sóska távolabbról észreveszi a derék henteseket, mészárosokat a járdán, elfutja agyát a szokott ungorkodhatnékja. Azt mondja Behemóthnak: — No nézd, ezt a sok randa hurkametélőt. Mind úgy halad a járdán, akár az utca, a város, a megye, az ország övék volna. Ez jellemzi a közállapotokat igazán ... Én a minap, egy ilyen dögnek, aki nem tért ki nekem... — Csatt! — bődült rá Behemóth Sóskára: — Ne folytasd ! Nekem is begyemben vannak ezek a pofák. Ha akarod, megleckéztetjük őket. — Hogyan? — hebegi erre Sóska. — Ide fülelj! — bömböli Behemóth. — Előremégy, és megvárod: tisztességesen utat engednek-e neked a járdán gyek a gaz hentesek. Ha igen? Rendben van! Ha nem? Akkor az (elsőnek döfjél egy olyat könyököddel a potrohába, hogy nyekkenjen! Függőleges kompozíció. Katraki Vasso alkotása. <A Mai görög művészet ' . And kijutásról.) Csuromvizesen kiugrottam a kádból, váltamra vetetem a fürdőköpenyemet, és kinyitottam az ajtót. A küszöbön a földszinti lakótárs állt: egyik kezében egy tábla csokoládé, a másikban pedig egy kis ibolyacsokrot szorongatott. — Szerény ajándék a kedves felesége számára — 1 mondta. — Általában szeretném megköszönni önöknek a tegnap esti kedvességüket: megengedték, hogy igénybe vegyem a telefonjukat. — Szóra sem érdemes! Semmiség az egész! — feleltem. — Ha megint telefonálnia kell, kérem, csak ne res- telje magát. — Ez igaz? — kiáltott föl a lakótárs. — És nem háborgatom önöket? — Egy cseppet sem — válaszoltam tapintatosan, és tuszkolni kezdtem ... .. .A lakótárs este tízkor állított be. Néhány helyre telefonált, majd távozott, és cigarettafüst-felhő maradt utána a szobában . Éjjel három órakor makacs telefoncsengés vert föl glmomból. _ _ Bogdan Piatkowski C'Sttk tapintatosan! — Hívja telefonhoz pan Geneket! — suttogta titokzatosan egy rekedt alt hang. — Miféle pan Geneket?! Téves kapcsolás — feleltem suttogva, tenyeremet a hallgatóra szorítva, hogy föl ne ébresszem családtagjaimat. — Alkalmasabb időt nem talál ilyen sületlen tréfára?! —torkolt le láthatatlan beszélgetőpartnerem. Ha pan Geneket kérik a földszintről, akkor a telefonhoz kell hívni. Mondja meg neki. hogy Anita keresi! — Az éjszaka kellős közepén senkit sem vagyok hajlandó telefonhoz hívni! — rikoltottam a hallgatóba, és levágtam a kagylót. Pontosan reggel fél hatkor berontott a lakótárs, és köszönés nélkül — se szó, se beszéd — a telefon felé nyo- __________.. J — Késő éjszaka valamilyen Anita telefonált, és azt követelte, hogy hívjam a telefonhoz — közöltem komoran. Ö belém fúrta vesékig ható hideg tekintetét. — És miért nem hívott át? Anita a sógornőm ... Hiszen azt mondta, hogy igénybe vehetem a telefont... Most pedig, amikor minden ismerősömmel közöltem a számát. egyszerre visszakozni akar? — Nem akartam késő éjszaka fölkelteni — mondtam bátortalanul. Ö készpénznek vette ezt, és megnyugtatóan mondta: — Ha valaki telefonál, legyen akár éjszaka, kérem, nyugodtan keressen föl. Az én ismerőseim tapintatos emberek. és éjnek idején nem fognak holmi ostobaság miatt telefonálni. Megértette? Üdv! w Éjjel két órakor. mcgvM í*: lefonált az Anita nevezetű sógornő, összeszorítottam a i fogamat, bebújtam a fürdő- j köpenyembe, és leballagtam j a lakótárshoz. Pan Genek egy negyedórát beszélt telefonon, én pedig — merő tapintatosságból — adelig a konyhában fagyos- kodtam. Egy óra múlva megint le kellett szaladnom pan Génekhez. Álmosan nyitott ajtót és rosszindulatúan pillantot rám. — Mi történt? — kérdezte mérgesen. — Mindjárt megmagyarázom — válaszoltam a lehető legtapintatosabb hangon. — Valamilyen Stanislaw telefonált, és megkért, hogy haladéktalanul adjam át üdvözletét, mégpedig a következő módon. Azzal teljes erőmből szájon vágtam, hogy csak úgy reccsent. — Semmilyen Stanislawot nem ismerek — habogia selypíjive; — tévedésről van szó... ... Lehet, hogy valóban tévedés volt Tény azonban, hogy pan Genek azóta nem használja a telefonomat. í'orditoua, belien byoisy A többitől ne szurkolj! Itt vagyok én! Megyek utánad, és úgy a falhoz kenem az egész bandát hogy ... — Jó! — rebegi erre Sóska — De minek nem tartunk együtt? Minek menjek én előre? — Marha! — korholja Behemoth. — Hát ha engem a bivaly alakommal veled látnak, akkor bizto6, hogy kitérnek... Hát mégy? Vagy nem? Már itt vannak az orrunk előtt rögtön ... Sóska sápadozik, remeg, de leküzdi szívdobaját, sze- pegését, és halálraszántan rohan előre... Amint odaér közvetlen a húsiparosokhoz, hát az első pár közülük nagy tárgyalásban van éppen és észre sem veszi a kis szöcske emberkét maga előtt. Sóska tehát nagyot lélegzik, és könyökét előrefeszítve ront neki a járda közepén az egyik húsiparos pocakjának. — Maguké ez a járda? — makogja harciasán. A húsipros, véletlen a legügyesebb nagyvágó. Hozzá van szokva a tagló gyors kezeléséhez. A képén még ott az ámulat, hogy: ilyen puk- kancs mert a hasába döfni. De óriási mancsa már csap is a Sóska fejéhez. Szegény Sóska! Mint rongybábú nyaklik össze és rogv oda a fal tövébe, és bámul hülyén a levegőbe .. . A húsiparosok lassan, röhögve vonulnak el mellette. S Behemóth a bajtársias- ság örök gyalázatára végignézte Sóska leütését. és nemhogv egy tapodtat tenne támogatására. de röhögni kezd. akár a húsiparosok, és elhúzódik a sarok mögé ... Ttettenetes! Szegénv Sóska föltánászhodik. Keresi Behe- rhóthot. Nincs sehol. Hát sároson. sántikálva, kábult fővel. vérző orral fölhatol az újságíróegvle+be. Ott, képzelhetni, micsoda vad. micsoda vérfo-raló szónoklatot tart az esofröl.. . Amikor épp a végszónál tart, berobog a klubba Behemóth. Általános íölháborodás fogadja. Maga az elnök kéri számon lovagiatlan, kartár- siatlan eljárását. Behemóth-V tói, amit Sóskával szemben, a testület szégyenére tanúsított. Behemóth azonban nyugodtan legyint, és hirtelen komoly képet ölt, hogy a következő beszédet tartsa: — Tévedés! Sóska Károly iTekem hálával tartozik cselekedetemért és tőletek sem illet gáncs érette. Nem vettétek-e észre, hogy ez az ember tűrhetetlenül tele egészségtelen és oktalan gvilkoló- dási hajlamokkal? Elhatároztam, hogy kigyógyítom ebből. Remélem, használt a gvógvmód. és nem fog visz- szaesni. Lelki orvosának tekinthet engem, valamint a nasyvásót testi orvosáak .. Íme, a történet! Izzó kovacsott-vos-atmoK ruizaja ahol élek, izzó kovácsolt-vas-álmok hazája mégsem félek, s mert érteni akartam világod — hát értem is: miattunk, értünk építették e világot s így értem is; helyemet megtalálni benne nekem kell továbbépülő várához téglát gyúrni és helyére tenni puszta kezemmel. .
