Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Az átalakuló Zselic

A Zselicben hajdan boksák égtek. Art mondja]?, a név is — Bő-szén-fa — a boksának köszönheti eredetét. A Zalából érkezett szénégetők utoljára 1950 táján rakták meg a boksákat. A zselici bükkből égetett faszén kiváló minősége ellenére eltűnt. Két éve még egyszer fellobbant a láng, de a faszén már nem kelt el. Meghalt egy mesterség.

Az erdésztől kérdem: melyik évszak a legszebb? Töpreng a válaszon.

— ' Nem lehet azt eldönteni... A tavasz — amikor a természet ébred — felejthetetlen. Az ősz is, amikor képet fest: a bükk vérpiros levelét keveri a tölgy barnássárgájával és a vadcseresznye égő pirosával.

A mezőgazdász — Bognár Kálmán, a szennai Zselici Táj Tsz elnöke — hasonlóképpen fogalmaz:

— A tavasz mindig reményt ad. Az ősz a remény beteljesülését jelenti. A nyár ígéretekkel teli, és a tél a következő időszakra való felkészülésé.

Ezen a tájon nem alakultak ki 50—100 holdas birtokok. Egy gazdának legföljebb 10—12 holdja volt, melyet a családdal együtt művelt meg. Télen várta a sejtelmesen hallgató erdő, és kemény, nehéz munkát kért a sohasem nagy darab kenyérért. A Zselic ma is mindennek megkéri az árát.

— Mitől kevés a pénz a tsz-ben? — kérdez visz- sza Bognár Kálmán. Tizenhárom évi nagyüzemi gazdálkodás tapasztalatait összegezve mondja: —

Gyenge az eszközellátottság, alacsony a termékkibocsátás és kicsi a 'termelési értél?.

A szövetkezet a

szarvasmarha-tenyésztésre tért át. A Zselicben egyébként a szarvasmarha és a juh a két fő ágazat. Hajdanában tálkákban makkoltak itt a sertések, s amikor jó kövérre hiztak, lábon hajtották el a vevőkhöz a piacra, vagy Budára az udvarhoz.

— A sertés itt drága — magyarázza az elnök. — Nincs takarmány: a kukorica gyengén terem' és a vadak is dézsmálják. A szarvasmarhát viszont két hónapig ki lehet hajtani a legelőre. Ott talál ennivalót, ahol a traktorral már nem boldogul az ember. Ezért a háztájiban is a szarvasmarha járja. Nálunk a tsz-ben a húsha&znosítású marha kerül előtérbe. Mellette ugyanazon a területen a juh már nem fér el: mindegyiknek legelő kell. Döntöttünk: marad a szarvas- marha.

Több helyen — egyebek mellett Visnyén.

Sántoson — a juh a kedves állat. A sántosi Surján völgye Tsz hat község határában gazdálkodik. Földjeinek fekvése határozza meg gazdálkodását. Van olyan területe, amelyik háromfelé lejt. Ide életveszélyes felvinni a gépet A traktort a -szelídebb« lejtők is megkínozzák: nemegyszer csal? egy irányba tudnak szántani. Az ellenkező irányba üresen mennek. Ebből is adódik, hogy kisebb a teljesítmény, nagyobb az önköltség, előbb- használódik el a gép.

Sárái Lajos elnök mondja: — Ahol véget ér a traktor »tudománya«, ott megjelenik a juhász. A birkát igénytelen állatnak vélik sokan. En megcáfolom ezt az állítást. A birka csak akkor ad szaporulatot és gyapjút, ha jól gondozzuk... Ha egy rossz traktoros oimnHi a azt mór lehet, iavítani. Ha

egy juhász tönkreteszi az állományt, akkor azt csak kicserélni lehet Évékbe és milliókba kerül, amíg újra beáll az állomány.

A Szennához tartozó öt községnek 2158 lakója van. Közülük 618 a termelőszövetkezeti tag. A 3600 hektáron gazdálkodó tsz- nek 380 tagja nyugdíjas és járadékos. A dolgozó tagok száma 238. Több mint ezer hektár a rét és a legelő. Lent a völgyben elvégezték a meliorációt és szántó lett a rétből. A munka 14 millió forintot emésztett föl.

— Ha egy gazdaság termelni akar, erre előbb-utóbb áldoznia kell — mondja az elnök.

Karancz János, Szenna tanácselnöke ^azt mondja: a legtöbb zselici család kéüaki. A fiatalok Kaposvárra járnak. A középkorúak maradnak otthon. Azok, 'akik akkor voltak életkezdők, amikor a tsz alakult. A szennai tsz-ben 47 év a dolgozó tagok átlagos életkora. A zselici gazdaságokban alapvető munkaerőhiány nincs. A gépesítés jelenlegi fokán több tagnak nem tudnának állandó foglalkoztatást biztosítani.

A zselici emberek egy része a városban talál munkát, később otthont is. Aki csak az anyákönyvekből tájékozódik, azt tapasztalja, hogy évek óta nem jegyezték be születést. Az okát egy örvendetes változásban kell ke-' resni: az új emberkék ma a kórházban látják meg a napvilágot Az óvodai felvételi kérelmeket lapozgatva viszont az a következtetés: itt a dombok ölén nőnek fél a kórházban született apróságok. A legnagyobb az óvodai túljelentkezés Szennán, abban a községben, ahol évszázadokig a vagyon védelmét szolgálta az egyke. Mondják, aki a városban tanul szakmát. vállal munkát előbb vagy utóbb maga is városi ember lesz. A statisztikák szerint — lassú ütemben ugyan — csökken a zselici falvak lakóinak a száma.

Aki a településeket járja, mást is tapasztal: új házak épülnek, felújítják a régit. Sán boson ma nem lehet házhelyet kapni: elfogyott valamennyi építésre alkalmas telek.

Szentbalá- * zson hasonló a gond: a tanácson azon törik a fejüket hogy az új igények kielégítésére miként lehetne új utcát nyitni. Szennán van még építési telek, és évente nyolc-tíz új otthonba költöznek a lakók. Aki házat épít a régi helyére vagy üres telekre, az helyben marad, jövőt lát a községben. Zselickisfaludon hallottam, hogy a szülők új házat építettek a két fiúnak. Olyan házat, amelyik akkor is otthont biztosít, ha családot alapítanak. A fiúk Kaposvárra járták dolgozni, és nemrég eladták a házat. A faluban 250 ezer forintot kaptak érte. Kaposváron félmilliónál is többet ért volna. Kérdeztem: ki vette meg a házat? »Ki is?» — kérdeztek vissza. Aztán a név helyett elmagyarázták: egy olyan kis- faludi, aki a felső utcában lakott Ott, ahol nem volt és valószínű nem is lesz kövesút.

Ahol van kövesút és vannak alapellátást biztosító tevékenységek, ott megmaradnak a lakók. Patca a -legkisebb zselici falu. 1970- ben 118 lakója volt. 1976-ban 102 ember élt ott, tavaly pedig 98-at számláltak. Az idén ismét 101 lakója van a községnek. Fiatal- asszonyt kérdezek: hány üres ház van a községben? Gondolkodás nélkül felel: kettő. Aztán hozzáteszi: »Nagyon öreg házak már. Lassan Összedőlnek.«.

A Zselicben csak a vert falú öreg házak maradnak üresen. A régi otthonok szomszédságában viszont megjelentek az újak. A tájtól idegen sátortetős házak jelentették

1975-ig a módit. Aztán megjelentek az alpesi házakra emlékeztető, tetőtér-beépítésű épületek. Szennán, a tájmúzeumban az itteni építészet míves emlékeit is megmutatják a látogatónak. Ma már úgy nem épít senki, ahogyan őseink teremtettek maguknak családi otthont. A népi építészet hagyományait tisztelő építészek azt javasolták, hogy legalább Szennán szorgalmazzák a hatóságok a régi típusú házakat és a paraszti környezet- t re olyan jellemző fehér meszelést a kőporos vakolat he- . lyett, A javaslatot elvetettek.

. H,:. .í Ák| pénzt áldoz — érveltek

—, az a saját ízlése, elképzelése és a kor szelleme szerint építsen.

A patcai fiatalasszony azt kérdi: »Házat akar venni?« És kérdés nélkül folytatja: »Mi most vettünk egyét: hatvanötezer forint volt, és szép. En el nem mennék innen semmiért.« Patcán szinte semmi nincs a házakon és a bolton kívül. Az iskola, a hivatal, az orvos Szennán van. A táj, a természet tartja igazán itt az embert.

Bent a Zselic mélyén van néhány megszűnt település. Vitorágpuszíán, Márcadón senki sem él már. Az utolsó család 1960-ban költözött el. Hogy miért? A feleletet a körülmények adják: nem minden időszakban járható az út, hiányzott a bolt, az iskola. A Zselic mélyéről, ahol a gyönyörű természet mostohán bánik az emberrel, lassan kiköltöztek a lakók a Zselic szélére, ahol »komfortosabb« a környezet. A megállapítás igaz: ma kevesebb ember él a zselici fal-, vakban mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt, A tényt mérlegelni azonban csak egy másik ténnyel együtt lehet: ma kevesebb ember él falun, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Az urbanizáció világjelenség, amely így vagy Úgy érinti ezt a tájegységet is. A Zselic nem néptelenedik el, hanem az itt élő emberek életformája változik. Szennában már — forrásfoglalás révén — egészséges ivóvízhez jutottak a lakók. Vízmű működik Szilvásszent- mártonban és Zseückislakon is. Sántoson élvezik a vezetékes víz minden áldását. Szent- balázson viszont még palackokban kapják a gyerekek a vizet, de Braun Istvánná tanács- titkár már tervet ismertet arról, hogy a Surján völgyében fúrt tartalék kutak közül valamelyiket hogyan tudják bekapcsolni.

Az ékszerdobozhoz hasonlítható községekben egyre több az új arc. A városlakó

— ha teheti — szívesen vásárol itt kertet vagy megüresedett házat, s költözik ki hétvégére, szabadsága idejére. Viszonylag új jelenség a Zselicben az idegenforgalom. Hagyományai nincsenek: a vendégek zöme csak átutazik ezen a tájon. Szobát ma még nem kínálnak öles táblák. Keresni kell a szállást annak, aki napokat akar itt tölteni. De a padlástér-beépítések, az új házak használaton .kívüli szobái a vendégek fogadására is alkalmasak. Igaz, hogy a legszebb erdőkbe vezető utak egy részén még ott a bejárást tiltó tábla. De néhány helyen kicserélték már, és föltették a természetvédelmi területet jelző táblát. És épül az út is, amelyik Zseiickisfaludot köti össze a szigetvári or- szágúttal, s a látogatót pihenők fogadják majd az erdők mélyén.

Á Zselic új feladatra készül: ha nehezen Is. lassan feltárja kincsét a természetbe vágyó ember előtt. Átalakulása azonban nem megy egyik napról a másikra: sok gonddal jár azért, hogy örömet, szerezhessen. Az. ország egyik szép tája — hagyományait őrizve

— új feladatra készül. A Zselicet. ismerő és kedvelő emberek száma fokozatosan emelkedik. Az idegenforgalomnak ma még sok feltétele hiányzik. A legalapvetőbb azonban adott. Ez a 401 négyzetkilométer kiterjedésű somogyi Zselic, amely csak annak mutatja arcát, aki megismeri a természet szigorú törvényeit. A zselici ember szépséget talál, mert kiíundálta már az. erdők susogásának értelmét, a meredek domboldalak művelésének módját. A természet ezért a legnagyobb kinccsel, sajat közelségével fizet.

Kercza Imre

Megkapóan szép ez a táj: egymásba fonódó dombok vezetik tovább a sza.net. A tekintet szálfaerdőn, összehajtó bozótoson vagy a völgyekbe települt ékszerdobozokon, az apró falvak piros háztetőin, esti fényein pihen meg.

A Zselic leginkább egy háborgó, viharos tenger megfagyott hullámaihoz hasonlít. Ezek a »hullámok« azonban ma sem mozdulatlanok: tudós mérések bizonyítják, hogy dolgoznak még azok az erők, amelyek így meg- gyűrték a földet. Ezt az átalakulást azonban csak az érzékeny műszerek mutatják. A tájra ható másik erő — az ember tudatos, átgondolt tevékenysége — 'viszont lépten-nyo- mon otthagyja »névjegyét«.

Az erózió elleni küzdelem, a talajjavítás évente sok millió forintot emészt fel. Eredményeként a völgyekben —ahol hajdan savanyú fű termett — kultúrnövények háláljál? meg a gondoskodást. A legelőt, a rétet pedig »feltolják« a domb oldalába. Oda, ahova a meredek, 17—20 százalékos lejtő miatt már nem szabad felengedni a traktort, vagy a komban jt, nyugodtan fel lehet hajtani a szarvasmarhát, a juhot

A lejtőkön hangos beszédű, kemény tartásé embereik gazdálkodnak. A Zseljc megtanította küzdeni azt, aki bírókra kelt a meredek oldalakkal, a sok titkot rejtő erdőkkel. Ez a küzdelem azóta tart, hogy megjelent ezen a tájon az ember: tehát az ősidők óta.

A honfoglalók már szláv településéket találtak itt. A dennai erdőben van egy forrás. Így hívják: MátyáskúL A néphagyomány szerint azért kapta a nevét, mert — országjárása során — megpihent itt és ívott a forrás vízéből Mátyás király. Az viszont tény, hogy a mai Ropoly helyén 1200 körül levő településnek már temploma, papja volt. A hajdani Ropul-vár mellett ma egy vadászház és két szolgálati lakás álL S a vadászház mögött — egy százholdas területen — van a legsajátosabb zselici növénytársulás, az ' ezüsthársas bükkös. Ezt a területet •— azért, hogy utódainak is megmutathassa az ember — szigorúan védetté nyilvánították. A területen — becslések szerint — 90—100 éves fák őrzik az erdő csendjét A döntés szerint addig, amíg a 130 éves kort el nem érik, itt nem végeznek semmilyen munkát S akkor? A következő generáció dönt majd arról, hogy megtartja vagy megújítja.

Ezt a tájat negyvennégy évig naponta járta be egy szikár, cserzett arcú ember: Nyers István erdész. Negyvennégy évi szolgálat után nyugdíjba ment, és továbbra is az erdőt járja. A titulusa most így szól: természetvédelmi őr.

— Ezen a tájon — kezdi alkalmi látogatójának az ismertetést — még érződik a szubmediterrán hatás... Ezért van termőhelye a bükknek és a Zselicre oly jellemző ezusthársnak. A ezüsthárs olyan jól érzi itt magát, hogy természetes úton szaporodik. A lehullott mag gyökeret ver és fává terebélyesedik; az embernek nem kell ápolnia, csak ritkítani az újjászülető erdőt.

A Zselicben több mint 13 000 hektárt tesz ki az erdő. Horváth Ferenc erdőmérnök szak- dolgozatot készítve kiszámította: ez a hatalmas zöldtömeg annyi oxigént termel, ameny- nyi 1 millió 400 ezer ember létfeltételeit biztosítja.

— A legértékesebb fa a tölgy és a bükk —

mondja az erdész. — Ezt követi rangsorban az ezüsthárs, mely a felszabadulás után lett értékes fa. A háború előtt csak téglaégetésre használták: jó volt, mert nagy lánggal égett. A legszebb törzsből pedig klumpát faragtak. A háború után először a redőnygyár vette meg a hársat, aztán fumérlemezt csináltak belőle. Tizennégy éve már ceruza készül belőle. A bőszénfai üzemben évente 1200—1400 köbméter lapkát készítenek. Ebbe aztán a gyárban belehúzzák a grafitbelet, és rághatják a végét a nebulók... Szóval a hársnak az ipar adott rangot, meg az, hogy gyorsan nő. A tölgy 100—120 éves korában lesz vágásérett. A bükkre száz évig kell várni, a hárs viszont nyolcvanesztendős korában a legértékesebb ... A másik jó oldala az, hogy igen egyszerű a felújítása. Csak arra kell vigyázni, nehogy »túlhársasodjon« a Zselic, mert ha az állomány 30—35 százalékánál többet tenne ki, »megfojtana« a búkkot m • Usenet, ... . '.i . 1