Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-09 / 57. szám

Találkozó veteránokkal Szocialista országok újságírói Somogybán A község ne­vét sokan csak a baleseti kró­nikákból isme­rik. A na”V balatoni for galom idejen mindig törté­nik valami, a mentőautó pi­ros zászlóval, szirénázva szá­guld Kapos­várról. Amíg odaérnek, az orvos — ki tudja hányad­szor — meg­jegyzi : már megint a mer- nyei kanyar­ban. A gépko­csival gyakran erre járók ritkán állnak meg, csak át­utaznak Men­nyén. Pedig jelképesen úgy mondhat­juk, hogy az élet a mernyei kanyaron túl kezdődik. Két napot töltöttünk Mer- nyén, keresve-kutatva a vál­tozást. Németh Sándor, a köz­ségi pártbizottság titkára ki­tűnő kísérőnk volt, az ő se­gítségével, egy-egy megjegy­zésével teljesebb kép rajzoló­dott ki előttünk Memyéről, amelyhez tizenhat település tartozik. Olyanok, mint So­mogy geszti, Poláíny, Szentgá- loskér, Somodor, Ecseny, Fel- sőmocsolád. Ezek közismertek, J óskamajor, Sándorpuszta ne­vét azonban csak az itt élők ismerik. Az említett pusztán például romba dőlt és még orvoshoz járó betegeknek is ■ gondot okoz. Sok mindent éppen csak megemlít, hiszen úgyis meg­nézzük később. Az egész te­rület gazdasági életére kihat a memyei tsz fejlődése, a Mezőgép Vállalat gyáregysé­gének jó munkája. Nagy ered­ménynek tartják az iskolában kialakított közművelődési részt, könyvtárt, klubokat, csapatotthont. A beszélgetést a tanácshá­zán folytatjuk Végh Imre el­nök segítségével. A két veze­tő pedagógus volt azelőtt, így könnyen megtalálták az össz­sékelje. Telkeket adnak el Mernyén, hogy beköltözhesse­nek a társközségekből, a pusztákról. A két évvel ez­előtt értékesített harminchat telek zömén már áll az új ház. Most újabb negyvenkét telket alakítottak ki. Egyre- másra futnak be az igények. A szentgáloskéri tsz például négy telket kért a szakembe­reinek, a mernyei tsz is igényt tart telekre. A székhelyköz­ségtől húsz percre van Ka­posvár, a szakemberek szíve­sebben telepednek le, ha la­kást kaphatnak. Mernye el.ső lett a kapos­vári járásban kiemelkedő tár­sadalmi munkájával. Egy la­kosra 622 forint jut. A fej­lődést 3 352 ezer forint értékű önkéntes munka gyorsította meg. Élen járó a három tsz, a Mezőgép gyáregysége, az is­kola, a szocialista brigádok. Több létesítmény így valósult meg a társközségekben. S mégis van gond, például a KPM-től három évvel ezelőtt átvett utak állapotával. Sokáig jellegzetes pontja volt Mernyének a presszó és az étterem. Azóta lebontot­ták, s ideiglenes jelleggel a túloldali sarokra települt a két vendéglátóhely. Az üres telket, aztán a hősök emlék­művének környékét az idén parkosítják. A Keszthelyi Akadémiára járó budapesti Horváth István készítette el a központi parkrendezési tervet társadalmi munkában. Egy­két év múlva még parkolót is kialakítanak. Talán akkor többen megállnak majd Mer­nyén. Lajos Géza öt szocialista ország nyolc újságírója érkezett szerdán Kaposvárra a megyei és a vá­rosi KISZ-bizottság meghívá­sára. Á KISZ központi bizott­sága második alkalommal szervezte meg az ifjúsági té­mával foglalkozó újságírók magyarországi látogatását. Va­sárnap huszonnégyen érkez­tek a fővárosba, majd három csoportban a legnagyobb ta­nácsköztársasági múltú me­gyékkel — Nógrád, Borsod, Somogy — ismerkedtek. A vendégek a szerdai egész na­pos programon tájékoztatót hallgattak meg Somogy gazda­sági, kulturális, politikai te­vékenységéről, elmentek a ta­nácsköztársasági emlékmű­vekhez. Délután a Gyógyszer­tári Központban 1919-es vete­ránokkal találkoztak. Galina Jánost és Horváth Pált. a Ta­nácsköztársaság somogyi har­cosait Szollár Anna, a megyei pártarchivum vezetője mutat­ta be> majd a két idős ember a hatvan évvel ezelőtti ese­ményekről beszélt. Meleg szavakkal és kézfo­gással üdvözölték a veteráno­kat a vietnami vendégeket. — Nálunk nemcsak tollal harcol az újságíró — mondta Barcson az Unitech Ipari Szövetkezet fő profilja — a konténert szállító járművek mellett — a lakókonténer. A gyártás jogát és a technoló­giát egy évvel ezelőtt vették át a Ganz Hajógyártól. A tetszés szerint felszerel­hető, szétszedhető lakókonté­nerek sokféle célt szolgálnak: lakószobáknak, fürdőknek,, irodáknak, étkező helyiségek­nek használják. Nem csoda hát, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, és alig győzik ki­elégíteni a megrendelők igé­nyeit. Az első negyedévben például ötmillió forint érté­kűt Algériába szállítottak. Ugyanennyi megy a második negyedévben is. A barcsi kon­ténerekben lakik majd az a száz munkás, aki a Kecske­méti Mezőgép Vállalat meg­bízásából konzervüzemet épít Algériában. Március 31-ig Rijekában Le Toan, az egyik hanoi új­ság harmincöt éves munkatár­sa. — Részt vettünk a fran­ciák és az amerikaiak elleni harcban, s most újra fegyvert fogunk. — Mi a feladata az újság- .nak ma Vietnamban? — Meg kell ismertetnünk az emberekkel a szocialista ideo­lógiát, segíteni kell abban, hogy tudják, ki az ellenség és ki a barát. A háború sok ke­zet elvon a napi termeléstől, a munkaerő felét a fiatalok adják. A munkaidő most nem nyolc óra. Főleg az északi tar­tományokban súlyos a helyzet. A termények szállítása a szik­lás vidékeken pedig nagyon nehéz. Nai-Cát huszonöt éve fel­váltva tartott a kezében tol­lat és fegyvert — Ez a negyedik alkalom, hogy a vietnami fiatalok há­borúba indulnak. Vannak olyan egységek, amelyekben egész családok harcolnak. Fi­gyeltem az itteni fiatalokat, szeretném, ha minél előbb ná­lunk is így élhetnének. Ott­hon be fogok számolni az ol­vasóknak a magyarországi él­ményeimről. A lengyel Jerzy Morawsk• kell hajóra rakni azt a kon­ténerszervizt, amelyet Mada­gaszkárban használnak majd. Ezt az elsőt még másik kettő követi. Ezek a szervizkonté­nerek az Ikarus autóbuszok üzemeltetését szolgálják. Erről Kiss Pál, a szövetke­zet elnöke adott tájékoztatást. Irodájának ajtaján á paksi atomerőmű megbízottja ko­pogtatott. Korábbi megbeszé­lésük alapján háromszázötven lakókonténerről hozott meg­rendelést, hozzátéve, hogy sür­gősen kellene valamennyi. A szövetkezet naponta egy kon­ténert tud előállítani. A tár­gyalást követően hamarosan két műszakban dolgoznak majd a konténerkészítők A feltételek megteremtésében se­gítenek a paksiak. Az atom­erőmű építői olyan lakókonté­nereket kapnak amelyeket a Balaton Bútorgyárral közösen rendez be a szövetkezet. azt mondta, hogy eddigi tar< tózkodása alatt a legnagyobb élményt a veteránokkal való közvetlen találkozás nyúj tót­tá. A varsói Nowa Wiesnél, a falusi ifjúság számára ké­szülő lapnál dolgozik. — Az újságunk magazin jellegű, hetenként egyszer je­lenik meg 340 ezer példány­ban. A mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok életével foglal­kozunk. Keressük a megol­dást, hogy mivel lehetne job­ban segíteni a pályakezdő szakemberek beilleszkedését. Szeretnénk, ha minél több főiskolát, egyetemet végzett térne vissza a születési he­lyére. Igyekszünk fölkelteni az érdeklődést a vidéki élet iránt Természetesen bekap­csolódunk a lengyel ifjúsági szövetség akciójába is. A gyárlátogatástól sokat vá­rok, érdekel a magyar fiatal dolgozók életmódja. Tegnap a Kaposvári Elekt­roncsőgyárba látogattak a vietnami, lengyel, csehszlo­vák, NDK-beli és szovjet új­ságírók. Délután a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolát, majd a somogysárdi ménest nézték Az Unitech 160 mitlió fo­rintos idei termelésének tíz százalékát exportra szánja. A késztermék előállítása mellett forítos szerepet játszik a szövetkezet életében a szol­gáltatás. A csokonyavisontai és a babócsai faipari és üve­gező részlegük éppúgy a la­kosság rendelkezésére áll, mint a barcsi Vasipari rész­leg. Különösen az utóbbi ke­rítéseit, csigalépcsőit rendelik előszeretettel. Gondot okoz a gépjármű- szerviz. Kiss Pál elnök a ga­ranciális javítások és új ár­technológia bevezetésétől vár­ja a helyzet javulását. Ha si­kerül elérniük, hegy fél év múlva a helyszínen vizsgáz­tassák az ott javított gépjár­műveket. akkor a szolgálta­tásról is olyan szívesen szól­nak, mint a készárugyár"ásról. G. .1. (Folytatjuk) Parkosítani szeretnék a központot. Túl a mernyei kanyaron Elkapkodták a telkeket A pártbizottság titkára és a tanácselnök az új iskola tervét tanulmányozza. meg. I. ß. Készáru és szolgáltatás Keresik a lakókonténert ép, üres házak váltják egy­mást, a járdát fölszedték, s csak egy család él ott. — Mernye és környéke a korábbi évekhez viszonyítva nagyon szépen fejlődik gaz­dasági, politikai, társadalmi szempontból is. Ez természe­tesen nem jelenti, hogy nin­csenek gondok, nem szeret­nénk sok területen előbbre jutni. A kaposvári járásban a memyei a legnagyobb köz- igazgatási egység, így sok a társközség, a központi község is nagyobb fejlesztést kíván. Ma nekünk harminc kilomé­teres körzetben kell gondol­kodnunk ... — Azelőtt? — Talán hat kilométeres körzetben ... Több mint öt és fél ezer ember él a terü­leten. Egyre jobbgn bélehevül a m agyara zásba. Sok függ az 1973 óta működő községi pártbizottság irányító munká­jától. Ma már tíz alapszerve­zetben 273 kommunista tevé­kenykedik a székhely és a társközségek fejlődését segít­ve. Az ő felvilágosító, meg­győző szavuk arra irányul, hogy a családok összefüggően lássák a terület előrelépését. — Milyen gondok feszítőek? — Megépült a törpe vízmű, sajnos, csak a központban, a somodoriakat nem tudtuk megnyerni az ügynek annak idején. Sokfelé kellene járda, út. A kasitélyiskola nem al­kalmas az igények kielégíté­sére. A napközis gyerekek egy része például a szövetkezeti vendéglőbe jár. A buszközle­kedésre szintén sok a pa­nasz, különösen Szentgálos- kér—T .apa puszta felől nehéz a bejárás, az iskolásoknak például már hat óra előtt föl kell telniük. A közlekedés az hangot Az új iskola megépí­tése különösen szívügyük. — llát ilyen lesz az épü­let — teregeti ki az elnök a terveket az asztalra. — Szep­tember 1-ig elkészítik a kivi­teli terveket. A kastély mö­gött északon épül lel 29—30 millióért a 12 tantermes isko­la. A jövő év első negyedé­ben indul a beruházás, . a Tanép a kivitelező. A gyere­kek 1982 szeptemberében már ott kezdik a tanévet. A köz­ség képét is megváltoztatja majd az iskola. Most egy új utcát alakítunk ki párhuza­mosan a 67-as úttal. Vállal­tuk ugyanis, hogy az épíike- zéshez mi gondoskodunk az energiáról, a vízről, az útról. Saját erőből egymillió-száz­ezer forintot adunk 1980-ig. Hát bizony közelharcot vív­tunk a falugyűléseken, a ta­nácsülésen ezért. Azzal érvel­tünk, hogy az ö gyerekeik, unokáik is ide járnak majd, ez nemcsak Mernye érdeke. Ha kész a 400 személyes is­kola, utána ide körzetesítik majd Felsőmocsoládot is. Ez, nézzék csak meg jól a tervet, az első igazán szép középüle­tünk lesz. A kastélyiskolát más célokra hasznosíthatjuk, gondoltunk öregek ótthonára, az óvoda bővítésére és még sok mindenre. Több mint ötszázan járnak dolgozni Kaposvárra Mernyé- ről és a körzetéből. A kisebb települések létszáma állandó­an csökken, Polányé például csaknem kétszázötvennel ke­vesebb ma, mint 1970-ben volt. A közigazgatási területé négyszázzal csökkent. A köz­ségi pártbizottság és tanács mindent megtesz, hogy a nem szükséges elvándorlást mér­Jön a postás a nyugdíjjal — Sípos Pista úgyszólván mindent elvégzett, ami egy állami gazdaságiban adódik. Nem változtatott ő munkahe­lyet 1949 óta, csak a munka­helyek neve változott: a mai Bóhönyei Állami Gazdaság jogelődjeinél dolgozott. Most tenyésztési részlegvezetőként megy nyugdíjba, de volt ő növénytermesztési brigádve­zető annak idején az Iharos- herényi Állami Gazdaságban, azután Terebezden üzemegy- ségvezetö. Hetvenegyben meg­kapta a Mezőgazdaság ’kiváló dolgozója miniszteri kitünte­tést, tavaly meg — hatvana­dik születésnapjára — a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát. A sertéstelepi pártcsoport vezetője volt ez év január 26-ig. Egyike azoknak. akik ott voltak az állami gazdasá­gok születésénél, és abból a típusból való. akinek ha azt mondják, éjfélkor legyen Ne- mesdéden, mert szükség van rá, nem kérdezi, miért zavar­ták fel. — Beszélgettünk vele arról, hogy és mint lesz, ha nyug­díjba vonul. Nem bánnánk, h0 vállalna munkát a gazda­ságban. még ha nem teljes munkaidőben is. Ha azt keni, akár naponta foglalkoztatjuk^ Lábas Elemérnek, a Böhö- nyei Állami Gazdaság sze­mélyzeti. vezetőjének, az üze­mi pártalapszervezet titkárá­nak véleményét és Szabó Gyula igazgató biztató sza­vait vittük magunkkal Vese- re, Sipo« István címere. Vése, Dózsa György utca, A falunak ezen a részén a fel­szabadulást követően kijelöl­tek néhány házhelyet, s eze­ken a parcellákon akkor és az ötvenes évek elején »-típus- házak« épültek. Ilyen ház volt Siposéké is, azóta azon­ban átalakították, építettek hozzá. Erről beszélt Siposné, amikor a tágas előszobában a férjére vártunk. Szép a la­kás, kényelmesen elférnek benne ők, a lányuk, a vejük meg a kis unoka. S ha ma­gukra maradnak? — Látogatjuk majd a gye­rekeinket, ezzel is telik az idő... A papának a legne­hezebb. Most, hogy szabadsá­gon van és tudja, hogy már nem megy vissza többet a ré­gi beosztásába, nehezen talál­ja a helyét. A papa — Sípos István — így mondta: — Októberben lesz harminc éve, hogy az állami gazdaság dolgozója lettem — és ez nagy idő. Az apám még ura­dalmi cseléd volt, a munka szeretetét örököltem tőle. Ha most visszagondolok a három évtizedre, azt mondhatom, hogy mindig megbecsültek. Amikor növénytermesztési brigádvezető voltam, bebizo­nyítottam az asszonyoknak, hogy a kapálásban a férfi megelőzheti őket. .. Az állat- tenyésztésben töltöttem a leg­több időt. Szalmatetős elletők voltak akkoriban, kutricák, a szalma csak a malacok alá jutott, a többi sertésnél ho­mok volt. az alom ,.. Szakmun­kásvizsga t tett, és bújta a könyveket, hogy jobban értse azt, amit végez­nie -és végez­tetnie kell. Annyit bi­ciklizett, lo­vagolt, kor- dézott a har­minc eszten­dő arait, n-ogy azt Kilomé­terekben le­hetetlen ösz- szeszámolni. Eső verte, nap tüze s^útKasz- totta. Tavaly ilyenkor azo-n- oan, amikor el­érkezett az km, hogy nyugdíj­ba vonulhatott voma, öröm­mel engedett a kérésnek: munkában maradt. •— Úgy érzem, hogy a len­dület tovább sodoi; most is, és nem leszek képes végképp ki­állni a sorból — mondta. — Különösen a légkör hiányzik, a gazdasági munlka levegője. Tudja, mire gondolok. A be­szélgetésekre az emberekkel arról, hogy most ezt vagy azt csináljuk, és a végén közösein örülünk annak, ha sikerült elérni a célt. Az igazgató elv- tars említette, hogy jelent­kezzem mimikáért, ha meg­kaptam a nyugdíjat. El isme­gyek hozza, legalább felnapos elfoglaltságot kerek. Akkor még marad időm a ház körüli munkákra is... Sípos István a nyugdíjazá­sára "Várva így mondta: »ami gazdaságunk«, a »mi dolgo­zóink«... Vagyis: sohasem fog elszakadni — mert eddigi életének csaknem a fele ide köti — a gazdaságtól, munka­társaitól. Mindig is közéjük tartozónak érzi magát. Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents