Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
Legendák és vallomások Új könyvek a klasszika« orosz irodalomröl ITera kerti kettői életmű köszönheti népszerűségét — legalább részben — az alkotó kalandos pályafutásának, s az is előfordul, hogy a legendák eltávolíthatatlan szellemi kölöncként, az ítéletalkotást lényegesen befolyásoló tényezőként nehezednek rá az életműre. Byron hősi halála gyakran többet nyom a tudat mérlegén, mint a Child Harold vagy a Maníréd-dráma; Hölderlin meg tébolyod ásának körülményei bizonyíthatóan többet foglalkoztatják az irodalomtörténészeket, mint a Hyperion eszmevilága, s Petőfi haláláról is bizonyára jóval több kisdoktori értekezést írtak már, mint — például — a francia forradalomnak a poétára tett hatásáról. S ha létezne, a Puskin-legendárium sem férne el egy átlagos házi könyvtár polcain. Hiszen a klasszikus orosz költészetnek erről az alig százhatvan centis óriásáról, gyermekkoráról líceumi éveiről, száműzetéseiről, párbajairól, a világirodalomra és a népszaporulatra egyaránt termékenyítőén ható szerelmeiről annyi emlékirat készült, amennyinek elolvasásához a legmegszá 1 lottabb filológus élete is rövidnek bizonyulna. Kénytelenek vagyunk hát beérni azzal a — jó félezer oldalnyi — válogatással, amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben Kortársak Puskinról címmeL Iskolatársak, testvérek, költők és kritikusok, a barikád túlsó oldalán álló cári hivatalnokok, dekabrista fegyvertársak, szerelmes szépasszonyok vallanak a kötetben a romantikus orosz költészet e könnyelmű és vivődő, ingerlékeny és mély érzésű, folyton- folyvást lázadó fenegyerekéről. Épp olyan ellentmondásosan, amennyire ellentmondásos ..maga az életmű. Puscsin például; a Cacazkoje Szelo-1 líceum egykori növendéke és a költő kebelbarátja, konjoly, higgadt fiatalembernek festi Puskint. Vele ellentétben Dolgorukov herceg a ledér nyugati »arszlánok« megtestesítőjét vélte fölfedezni a renitens tisztecskében. A szép Olenyi- na kisasszony állítólagos csapod ársága miatt kosarazta ki a Gavriliada és a Nulin gróf szerelmi szabadságot hirdető alkotóját, Anna Kern asszony pedig szilárd érzései és hűsége miatt szerette meg az Anyegin és a Borisz Godunov szerzőjét. Csupán a kiváló kritikus, Nyikityenko érezte meg ennek a »beskatulyázhatatlan-« személyiségnek a lényegét, azt, hogy Puskin számára csak egy dolog volt szent: az érzelmek szabadsága. Két, irodalomtörténeti szempontból új és igen fonto6 dokumentumot is olvashatunk a Bakcsi György által válogatott kötetben. Az egyik: Gogol vallomása arról, hogyan kapta Puskintól a Holt lelkek és a Revizor alapötletét A másik: a neves költő, Zsukovsz- kij feljegyzései a pétervári holland követ fogadott fiával vívott halálos párbajról, az udvar körmönfont cselszövé- nyéről és Puskin temetéséről. Ez utóbbiról, az irodalomtudomány számára ma is rejtélyes összeesküvésről a kortársak több mint százoldalnyi visszaemlékezését találhatják meg a kötetben az olvasók. Szintén a Gondolat Kiadó gondozásában, az írók világa sorozatban jelent meg Zöldhelyi Zsuzsa terjedelmes Tur- genyev-monográfiája, amely jószerével a múlt századi orosz szellemi élet körképének is beillene. Az ELTE bölcsészkarának elismert tanára ugyanis nem egyszerűen az Aszjá és a Rugyin, a Nemesi és As előestén, aa Apák és fiúk és a Tavaszi vizek népszerű szerzőjének életéről, alkotói fejlődéséről tájékoztat Turgenyev életrajza ürügyén megismerhetjük a kötetből a nyugat-európai haladást követendő példának tekintő »zapadnyikok« és az orosz nemzeti sajátosságokat túlhangsúlyozó -szlavofilek* szellemi küzdelmét rövid, de jellemző portrék mutatják be Goncsarovot és Gogolt Nyek- raszovot és Gercent és Tolsztojt Világosak, olykor meghökkentően újszerűek azok a gondolatmenetek, amelyekben Zöldhelyi Zsuzsa a »pozitív hős« útját elemzi, a »fölösleges« Rugyintól és Lavreckij- tól az Apák és fiúk titokzatos nihilistájáig, Bazarovig. Ugyancsak izgalmas — és a szokványos egyoldalú Ítéletektől mentes — az orosz anarchista mozgalom eszmerendszerének ismertetése, s a korábbiaknál kevésbé félelmetes a Bakunyin-képmás. A művészi hatásvizsgálat szempontjából nélkülözhetetlenek és kitűnőek a Turgenyev franciaországi tartózkodásairól készített fejezetek, a Flaubert és Turgenyev szellemi kapcsolatát elemző részletek. De nemcsak imponáló tényanyagával, logikus eszmefuttatásaival nyűgöz le ez a könyv. Stílusában nyoma sincs a literátori bennfenteskedésnek. nyelvezete szép és gördülékeny, egyszóval: alkalmas arra, hogy az orosz irodalom részletkérdéseiben jártas »profik« és amatőr Irodalomkedvelők egyaránt élvezettel olvassák. Kár. hogy a magyarországi Turgenyev- kultusz gyökereiről és a fordításokról készített részek rövidek és elnagyoltak, annak ellenére, hogy a monográfia szerzője e témakörnek is egyedülállóan kiváló ismerője. U A. •• Összefogás közös célért Közéleti fórum Boglárlellén Filmjegyzet Diszkréten a fasizmusról Ettore Scola Egy különleges nap című, most látott filmjének iróniája hasonlatos Mihail Komm Hétköznapi fasizmusának finom, ám gyilkos gúnyához. S dokumentumértékű részietekkel kezdődik ez is. Hitler 1838. május 8-án Rámába érkezik; olasz diktátortársa, Mussolini hatalmas ünnepséget rendez a tiszteletére a Via Dei Fori Imperialin. Ez a valóságos esemény a kerete, háttere — nagyon is élő, aktív háttér ez! — a kamarajellegű, szinte csak kétszereplős cselekménynek. Feketén nyüzsgő hangyatömegként vonulnak a ház lakói —többségük egyenruhás, a legkisebbtől a legidősebbig — az ünnepségre. A bérház kiürül. Csak a fasiszta érzelmű házmestecné, valamint Antonietta, egy hatgyerekes háziasszony és Gábriellé, elbocsátott rádióbemondó tartózkodik otthon. E rendezói- leg mesterkéltség nélkül teremtett izolációban sem szakadhatnak ei a «különleges nap« eseményeitől: a házmes- temé bőgeti a rádiót, mely helyszíni közvetítést ad az ünnepségről, harsognak az indulók; a Duce és a Rührer is... Ettore Seoía,' a Fiatváros alattvalói, a Csúfak és gonoszak. a Belfagor a pokoliból, a Sikerül-e hőseinknek megtalálni Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? című filmek rendezője, amikor az Egy különleges napot Can- nes-ban vetítették, elmondta, milyen mély emlékei vannak arról a bizonyos napról Mint hétéves fiúcska, a »nőstényfarkas fiai« között maga is részt vett a díszszemlén. Marcello Mastorianni pedig egy megalázó élményéről számolt be az újságíróknak: tornaórán képtelen volt fölmászni a kötélen, emiatt társai szinte megvetették. Az olasz fasizmus ugyanis talán még a németnél is erősebben ideo- logizálta a »férfiasságot«. A fasiszta párt tagja szeretőt tarthatott, szinte feladatszerűen, Az olasz nő viszont a konyhához, a gyerekekhez láncoItatott, akinek kötelessége szülni »a haza javára«. Antonietta vakon és végiggondolás nélkül teljesítette kötelességét: hat gyereket szült De ez a »különleges nao« összehozza az öngyilkosság gondolatával foglalkozó rádióbemondóval. Románcuk közepette azonban fenyegetően — micsoda ellenponto- zás! — ott harsognak az olasz és német indulók, beszédek. Egyetlen pillanatra sem feledhetik, hogy »itt és most« élnek. Antonietta éppen egy »férfiatlan«, homo- szekszuális férfitól kapja meg azt az élményt, mely egyszerre rádöbbenti élete tragikus ellentmondására, sőt céltalanságára: szülőgépi mivoltára, ketrec-életmódjára. Gabriellát éjjel deportálják a megbízhatatlanok szardíniái kényszerlakhelyére. Antonietta azonban már rendelkezik • látás képességével! Ennyi ízléssel úgynevezett »kényes« filmet rendezni még talán nem is láttam. Scolán kívül kellett ehhez két zseniálisan nagyszerű színész, a már említett Mastroianni és Sophia Loren, aki utoljára a Moravia-regényből készült Egy asszony meg a lánya című filmben volt ilyen emlékezetes, Az operatőr, Pasqua- lino de Santi* szinte kiszűrte a színeket a filmből; minden s/.ürkészőld és nyomasztó, mint az az időszak, melyben a történet játszódik. Ez a mű tulajdonképpen utólag «zinte hitelesíti a magyar nezóaek Visconti Elátkozottak-jának, Bertolucci Huszadik századának azokat a részeit, melyek a »másik oldalt«, a fasisztákat gyermekgyilkoló, szado- mazoch ista, perverz állatoknak ábrázolta. A férfiasság mítoszába a kegyetlenség ugyanis beleillett, a gabreille-i gyengeség azonban nem. A film méltán érdemelte ki az Arany Glóbusz díjat. U L. Közéleti tűrum efamael találkozót rendezett a különböző posztokon dolgozó értelmiségiek számára a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága, hogy összefogja a nemrég egyesült Lelle és Boglár — azaz Bogi ár] eile — szellemi erőit. Hétfőn este a bogiári művelődési házban gyűltek össze a település jövőjéért felelősséget érző, tenni akaró nők és férfiak, hogy meghallgassák dr. Raft Miklósnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesének, valamint ’ Rapcsányi Lászlónak, a Magyar Rádió főmunkatársának vitaindító előadását, s ehhez ki-ki hozzátegye saját elképzeléseit a közös munkáról — a Balanon- parti »hosszú község« jövőjéről A rendkívül érdekes és hasznos beszélgetésen részt vett Klenovics Imire, a megyei pártbizottság titkára. Rapcsányi László vitaindítójában a szocialista értelmiség feladatáról és felelősségéről szólt Különbséget kell tenni a szellemi foglalkozású szakember (aki nem néz túl saját szakmai céljain) és az igazi értelmiségi között aki műveltségét alkotó erejét a közösség szolgálatába állítja, s csakis úgy tudja elképzelni »önmaga megvalósítását«, szellemi, etikai kiteljesedését hogy köziben a közösséget is formálja, erősíti. Nem az iskolai végzettség a döntő — hangsúlyozta az előadó —, hanem az alkotó szellem, a közéleti jelenlét, a kritikai érzékenység, az állandó »nyitottság« — a közösség a társadalom, a világ dolgai iránt. Egy hatóképes értelmiségi csoport meg tud változtatni egy közösséget; arcot, karaktert tud adni egy-egy településnek. »A település és közélet« kérdését dr. Raft MiklÓ6 »köz- igazgatási szemmel« boncolgatta előadása ban. M i nd e- nekelőtt azokról a problémákról és feladatokról szólt, amelyek a települések egyesítése után általában a helybeli szakemberekre és a lakosságra várnak. Nemcsak mennyiségileg hanem minőségileg is »nöinie« kell egy olyan nagy és idegenforgalmi szempont« bő« országos szinten is fontos községnek, mint Boglár- lelle. Szólt az urbanizációs folyamattal járó nehézségekről, többek között a nagyvárosokba áramlás krónikusnak tetsző tünetéről amely soka- sítja e városok egyébként is nehezen megoldható gondjait. Hogyan lehet megóvni a kisebb településeket, illetve ott tartani a lakosságot? Csakis a korszerű életfeltételek megteremtése által Egy-egy település (emberi léptékű) megtartó ereje egyebek között abban van, hogy gondolkodó, müveit vezetőik, elkötelezett értelmiségi szakemberek tevékenykednek érte. A »szellemi infrastruktúrával« kapcsolatban érdekes példát is említett Elmondta, hogy sok városavató ünnepségen vett részt pályája során, s már ezeken az ünnepségeken is nyilvánvalóvá vált, hogy van-e szellemi élete az adott településnek, és hogy ilyen szempontból megérdemli-e a txíros nevet. Nos, volt, ahol még a versmondókat a tánc- együtteseket is a »szomszédból« kérték kölcsön, másutt pedig az egész ünnepség a helyiek színvonalas kulturális életéről szellemiségéről vallott A Jelenlevők körűi sokan felszólaltak. A volt lelleiek. a volt bogiáriak — most bog- lárlelleiek — áttekintették, fölmérték eredményeiket az évek során létrehozott értékeket s megfogalmazták, mi mindent szeretnének tenni az új nagyközségért Szó volt többek között a bizalom kérdéséről-(a község vezetői és az értelmiségiek egymás iránt érzett bizalmának fontosságáról), a felelősséggel szóló bírálat megbecsüléséről hasznosításáról a sajátos — üdülőhelyi — problémákról, a közéleti nevelés jelentőségéről, feltételeiről az általános iskolában, illetve az úttörő- csapatban, a KISZ-ben stb. A felszólalók, a vitázók igazi »fórumatmoszférát- teremtettek. S aki átgondolt mondataikat hallgatta, méltán hiszi hogy az a »gondolkodó közösség« meg is valósítja majd elképzeléseit az új nagyközségben — Boglár lel léért ’ 8*. AKiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban A Magyar Tanácsköztársaság fid évfordulójának tiszteletére március 2-án kiállítás nyílt a Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállításon a Tanácsköztársaság pénzei, bélyegei és plakátjai láthatók. Gerencsér Miklós j| | 'ferdeház\ Érdeklődve és udvariasan figyelt a szomszéd, mintha dicsérték volna. — Csakhogy nekem nincs ehhez tehetségem. Viszont gondolatban tovább szőttem a maguk nagyszerű sorsát. Ugye nem haragszanak meg érte? Talányos érdeklődés felej- tődött a mérnöknó szép arcán. Ahogy előbbre nyújtotta kislányos fejét, barna fürtjei lazábbra oldódtak. — Sőt. Tiszteljük a költői hajlamait A szomszéd kilökte magát a vesszöszékbőL — Csak egyetlen újabb nekibuzdulás kellene, és önök milliomosok lennének. Szíveskedjenek elővenni papírt és ceruzát Méltóztassanak kiszámítani. Tartoznak összesen háromszázhúszezer forinttal. A ház telek nélkül egymillió-hatszázezret ér, vagyis lakásonként négyszáz- ezret Ez a lehetőség grandiózus. Ügy, ahogy mondom, tisztelet tel: grand iózus 1 Ettől bizony elfelejtett beszelni a Burján család három jelenlevő tagja. Legjobban a nyugdíjas kőműves döbbent meg, elsőnek mégis ő nyitotta szóra a száját. — Jó. Megdocsodáljük és elfelejtjük. Lenyűgözöttségéből mesterkélt nevetéssel ocsúdott a szép mérnöknő. Megijedt az egyezéstől hogy azonost gondolt a szomszéddal És eszébe jutott a siófoki keszeg. — Elkésett, szomszéd úr! — mókázott. — Ez aztán a telepátia Félix úr és a papa lelki rokonok. A zsigerek belsejéig megszeppent az öreg. ö is emlékezett még az általa emlegetett siófoki keszegre. — Ez nem tréfa Hagyjuk. Hagyjuk... Valami ókból türelmetlenné lett Dezső. Kissé nyersen szólt az apjára: — Ábrándozni csak szabad, vagy nem? Könnyedén ejtette útba figyelmével bátyját a mérnöknő. — Bár egyre makacsabb a gyanúm, hogy Félix úr nem ábrándozik — jelentette ki talányos tűnődéssel — Ügy veszem észre, teljesen ébren van. Félix úr lakást akar venni tőlünk. Nyájas szabódással, alázatos tiltakozással húzódott ösz- szébb Félix Elek. Szemlátomást apróbb lett nyugágycsí- kos kabátjában. — Méghogy én . I. Ej, ej, drága Edit, ön mód felett leleményes. — Tetszik a játék. Folytassuk. Mi a szabály és mi a tét? — A szabály természetesen a nyíltság. A sportszerűség. Nos, ami a tétet illeti, az nem több, mint a játékoknál általában. Nevezzük talán egy kellemes illúziónak. — őrültség. Ettől a pasastól be fogok csavarodni — füstölgőit Dezső. — Miféle illúziót emleget ? Felszabadultan nevetett Félix, körülbelül úgy, ahogy a hergelhető vadállattal játszó ember szokott, ha sikerül elérnie, hogy a haragos nagymacska harapdálja a rácsot — Éppen ez a játék értelme. Ki kell találni, hogy mi az illúzió. Edit komoly hangja vágta el a nevetését — A játékot már a startnál megnyertem. Kitaláltam, hogy lakást akar venni. Az a terve, hogy házon belül is szomszédok legyünk. Kibillent egyenulyáből a bizsus Feledve • játékot őszinte és sallangtalan komolysággal jelentette ki: — Nyert Hiszek valami hasonló lehetőségben... Ez a kijelentés adta tudtára Burján Péternek, hogy voltaképpen melyik állomásra futott be a vonat. A felismerés iszonyatos volt — Legyen elég a ködös beszédből! — Felixre parancsolt: — Lássuk azt a medvét Valóban üzletre gondol? Igen, vagy nem 1 Félix Elek eközben a fehér hajú öreget nézte, le nem tagadható elragadtatással. — Kérem, én nem szoktam játszani a szavakkal. Korrekt, kijelentéseiért helytálló üzletember vagyok. Készpénzzel fizetek. Akár azonnal minden alku nélkül Gyönyörű összeg: négyszáz-ezer! Testvérek között is hajszál híján félmillió! Miután horpadt volt a melle Burján Péternek a kíméletlen súlytót, egészen addig szívta magába a levegőt, míg fájdalmat nem okozott mellkasában a feszülés. Neki- fohászkadva tápászkodott fel székéből. (Folytatjuk)
