Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

a taxit Jolin halássza elő az autóáradat for­gatagából a nyugati Negyvenhatodik utcában. — Most már csak az a kérdés, hajlandó-e odáig el­menni ... Mert ezek... Kitép egy lapot jegyzet- füzetéből : a motorháztetőre hajolva skiccet rajzol az esti félhomályban. A sofőr töpreng. Arcán kétségek. Csak nagysokára bólint­— Oké — mondja John. — Vállalta. Elöl ülök, ahogy megbe­széltük. A taxi lestrapált Ford, az ötvenes évek dere­káról Kopott, sivár, kényel­metlen. A műszerfalon a so­főr kartotékja A fényképen mintha fiatalabbnak látsza­na... James Webb. Szüle­tett 1922-ben Seattle-ben, Washington állam. Arca öreg, elgyötört. Queens-be igyekszünk. A Ford lihegve küzdi magát előre a kocsiáradatban. Eiőbb ki kell kevergődzni Manhat­tan utcaszövevényéből, aztán áthajtani az East Rivérén: ahol hirtelen lejteni kezd az úttest, ez már a Queens Mid­town Tunnel, egy istentele­nül hosszú alagút, fala fehér csempével kirakva, akár egy kórházi műtőé. Torkolatánál, mikor a ko­csi fékez, előírásszerűén oda­adom a sofőrnek a három darab huszonöt centest Ja­mes Webb megkönnyebbül­ten bólint, majd beletapos a gázpedálba. Megy ez, akár a karika- csapás. Előtte John tüzetesen elmagyarázta a részieteket: itt az utas fizeti az alagút- vámot, és az nincs benne a viteldíjban... De ha nem, akkor ezek... Rövidesen újra feltűnnek a város fényei. Ez itt most ép­pen a határvonal. Jobbról Brooklyn fénypontokkal át- lyuggatott sötét masszája, balról Queens. A hátul ülők felvihognak. Dezső éppen viccet mesél. — Amikor Móricka... — Hang­ja csúfondárosan vontatott Fél tizenegy múlt hét perc­cel. Már több, mint negyed­órája tart az út, és még leg­alább ugyanennyi van hátra. Itt, mélyen bent Queens ren­getegében már erősen meg­csappant a forgalom. A jár­dákra kékes fényt csurgat­nak a reklámok, a beugrók­ban töksötét, és sehol egy járókelő, csak autók, autók, autók. Jó előre elterveztem ma­gamban a fizetés pillanatát. Átnyújtom a két tízdollárost. A taxis előbb két huszonöt centest ad vissza, aztán egy tízcentest. Majd kézbe szá­molja a papírdollárokat: egy, kettő ..., öt, hat... összesen tehát tizenhárom dollár negyven cent a fuvardíj. Ki­emelek egyet a papírpénzek közül. A sofőr megenyhül. Alig van idő körülnézni, a Ford pillanatok alatt felszí­vódik a félhomályban. Szé­les, rosszul viLágított út, kö­röskörül, — a félhomályban lapulva — földszintes, egy­emeletes házak, oldalt fény­árban úszó, autószervizzel összekombinált benzinkút. — Erre, erre! — kiáltja John a túloldalról. tatja Joint — Ott lenni a partyfc — Még elég jó a környék — mondja aztán. Nekem nem tetszik annyi­ra. Kutyaugatással cifrázott csönd, elhagyottnak tűnő autók, rácsos kapuk, • magas kerítések és előkertek mögé húzódott villák. Itt aztán kiabálhatnék, ha valaki olda­lamhoz feszítené a késpengét. John mintha olvasna gon­dolataimban. — Még elég jó a környék. De már kezd romlani. Nem nagyon ugyan, ám bizonyos jelek... Ilyenkor az jár jól, aki időben szimatot fog. Már árulják is a házat, hatvanöt­ezerért A ház különben fából ácsolt, a pincével együtt há­romszintes, beosztásában an­golos. Nyikorgó lépcső vezet föl az emeletre, de egyelőre megállapodunk a földszinten. — A pincében van a bár. Majd megmutatom — íoly­TuLajdonképpen es Ss party, csak már nem volt elég idő rá, hogy összetrom­bitálják a megszokott társa­ságot. Tom, az üzlettára, né­ha már keresgéli emlékeze­tében az otthonról hozott szavakat és a nyelvtan váza is kezd szétesni benne. — Hozzam elő a fegyve­rek? — kérdi. John bólint. Kinyitja a dí­szes, belül bársonyoaott to­kot. A nagy forgópisztoly ék­szerként csillog. Popp Zoltán Éjszaka Bábelben — Medvét Is lehetne ölni vele... Johnnak hobbija a fegyver. Fogom a íorgópisztolyt, megpróbálom egy képzelet­beli célra tartani, ujjam a ravaszon. Oldalt elmozdítom. Most így éppen a színes tévé képernyőjére ásít rá a cső. A képernyőn csinos görlök, fürdőruhában. Egy-két-há, egy-két-há... Csuklóm elzsibbadt, a fegyvercső már remeg, mint­ha villanyáramot eresztettek volna' belé, ide-oda imbolyog a célgömb. De még nincs vége. Pus­kákból is nagy a választék. Egy csövű, két csövű. Go­lyós, sörétes. Fényesre csu­takolt csőbarázdák, hideg ta­pintású tusált, fém-, olaj-, kenőzsír-szag. — Errefelé igyekszik min­denki jói fölszerelni magát — mondja John, miközben kibiztosította a kétcsövűt. — Nálunk a fegyver... Könnyed mozdulattal meg­húzza a ravaszt. Halk csette- nés. Az asszonyok sikkanta- nak, arcuk elé kapják ke­züket. — John mosolyog: — Aki csak valamelyest is ért a fegyverhez, azzal soha nem fordulhat elő, hogy ... Mi is mosolygunk. Leteszi a puskát, kiemeli a tokból újra a medveölőt. Hü­velykujjával megpörgeti a forgódobot Kát, kát kát... — mondja a fémhenger. — Egyszer egy éijel ki­mentem az udvarra, kilőttem egy egész dobbal. Csak úgy bele a vakvilágba... Mintáz ágyú ... Köröskörül a szom­szédok azonban ... De ez még nem itt történt. Hanem ... Végül a finn kés. A puha bőrtokból halkan csúszik ki és kékesen villog a penge. Széles, kissé görbült. És az éle... — A világ legjobb kése. Ezzel még a ... Belevág vele a levegőbe. Csak egy villanás az egész. Mint amikor a vaku gombját megnyomják. — No, még egy koktélt?... Itt kezd romlani a kör­nyék. New Jerseyben már épül az új ház. Csak áthajt az ember a Hudson alatt a Lincoln-alagúton. Még öt percbe se telik... És röhög­ni kell: az már egy egészen más világ. Más adó, más törvények. Amit szabad New Yorkban, az ott tilos. Ami meg... Üjabb koktélt tölt, Tom meg lemezt tesz fel. — Valahol persze el kellett kezdeni. Alul a fenében. És nem megragadni, sehol. Men­ni tovább, egyik állásból a másikba ... Ebből lesz a res- pekt... Eleinte még éjsza­ka ráhúztam: taxiskodtam... Tom erősít a zen«». " = ::: ümwmb kialakulni az egész, Most már ismernek bennünket Tom remekül ért a tapétá­záshoz, meg mindenféle be­rendezési munkához, csakhát ő... Tárgyalni mindig én megyek. Mi is csak ismert embereknek dolgozunk: írók, művészek, bankárok... Fifth Avenue, Park Avenue. Ma­dison Avenue... Central Park South ... Elegánsnak kell lenni. Kézbevenni, meg­simogatni az idős hölgy ku­tyáját, elismerő pillantást vetni a hölgy briliánsgyű­rűire ... És beszélni, beszél­ni, beszélni: eléönteni az el­képzeléseket. Minél többet... Végül hozzávetőleges árat mondani, persze a valóságos kalkuláció ötszörösét. Aki itt olcsó, azzal többé szóba se állnak... Hat munkásunk van, négerek. Tudják a dol­gukat, értenek a szemvilla­násból is, nem kell nekik mindent elmagyarázni... Ja, van egy ügynökünk a tőzs­dén is ... Igaz, csak kicsi­ben ... Ideteiefonált például, hogy megy fel a cukor ára... S már intézkedik is ... Ezzel is meg lehet ke­resni egy évben körülbelül... Éjfél után fél kettő. Reg­gel hétkor indulnánk Was­hingtonba. A lemezjátszó egyre bömböl, és Tom újabb koktélokat hoz. Az asszonyo­kat táncra invitálják. Csak úgy reng a ház az ugrabug- rátóL Számban kesernyés ízek. Napok óta alig aludtam va­lamennyit. Arcom gyűrött, szemem alatt sötét karikák. Már képtelen vagyok udva­riaskod ni. — Gyerünk! Kint újra ugatnak * ku­tyák, vékony törzsű fák haj­ladoznak a feltámadt szél­ben. John előáll az 1977-es Oldsmobüe-laL Csak akkor riadok fel, amikor már az East Riveren hajtunk át. A Queensboro Bridge ívén túlról ide látszik a Wefare-sziget keskenyen sötétlő csíkja. A kocsi lágyan ringatód- zik, a motor halkan duru­zsol, a műszerfal akár egy elfektetett sokfényű kará­csonyfa. Rendőrautó húz el mellet­tünk, tetején villog a fény, közben szakadatlanul sugá­rozza vész jeleit, melyek elektronikus puttyogáshoz hasonlítanak. Annyira már ébren vagyok, hogy észreve- gyem: a két jel nincs szink­ronban egymással Egy puty- tyogás éppen két felvillanás közé esik. Hajtunk a rendőrautó nyo­mában, csak a Central Park sarkánál fordulunk délnek, a Fifth Avenue-n. Innen már csupán néhány utca: ötvenhét, ötvenhat, ötven­öt... A Times Square fényár­ban úszik. A Negyvenhato­dik utca sarkán, az önkiszol­gáló étterem előtt sötétlő tö­meg, rendőrautók gyűrűjé­ben. — Fényképész is van — mondja John. — Ha fényké­pészt is hoznak, akkor gyil­kosság történt. — Hangja kissé rekedt. Majd gázt ad az Oldsmo- bile-nak. Kerék Imre két verse Ember és fák (Orosz Jánosnak Budapesten a Műcsarnokban rendezett kiállítá­sáról.) Paraszt Afrodité ez a diadalmasan-duzzadó- fenekű Afrodité ez a telihold-mellű tengerringató-csípe jű kemecetűz-ölű tapintható tünemény szerelem hús-vér-szobra köbe nem álmodott ilyet Michelangelo se Mestrovic haj mekkorát rikkantana térdet-csapkodó önkívületében ha látná Berda Jóska! Parasztportré Cvikkeres jegyző, gőgös úr előtt derekát sosem görbítette meg, kaszával kézben csak a megöszült kalászoknak hajtott fejet. Koloszár Gábor Csuklós kutyák S zemérmes rügyekkel in- gerkedett a tavaszi szellő. Hazafelé tar­tott a házaspár. Félúton be­tértek az óvodába, hogy ké­sei szerelmük gyümölcsét, kislányukat a további óvás­tól megszabadítsák. Immár hárman folytatták útjukat a kanyargós úton. Az egyik kanyar tisztást vágott le a sorakozó házak előtt. Két kutya kergette egy­mást a még törékeny pá­zsiton. Az , mindjárt látszott, hogy nem csak úgy kutyafut­tában kergetőznek. Bizony szimatot kaptak, a tavasz má­moros-könnyű illatát, és a két kutya hirtelen egy nagy kutya lett. — A kutyafáját! — mor­dult félhangosan a férfi. S ezt a várható kérdéstől való félelmében tette. Amitől tar­tott, formát nyert a lányka pici, de — máskor mindig dicsért — fogékony agyá­ban. Amit az emberi kultúra gazdag tárházából eddig me­rített, elegendő volt, hogy a kérdést világosan, jól érthe­tően feltegye. Máris kiröp­pent csücsöri száján, mely nemrégen még durcásan bir­kózott az uzsonnamorzsákat leradírozó zsebkendővel. — Mit csinálnak a kutyák? — És hogy a kérdést nyoma­tékosabbá tegye, hozzátoldott, egy elnyújtott “hm«-öt is, ami azt jelentette, hogy nem tágít, és kész újból kérdez­ni. Mivel a szülők ismerték Freud Zsiga műveit a nemi­ségről, az ő vigyázó szelle­mében válaszoltak. Szabad képzettársítással próbálták helyes megvilágításba helyez­ni természet és ember, tech­nika és természet szoros ösz- szefonódását. A mélylélekta­ni kutatások eredményei ad­ták az anya szájába a min­denre körültekintő szavakat: — Csuklós kutyák, kislá­nyom. Az apának csak egy “igen«-re futotta, amit felesé­ge mondatára akasztott siet­ve. Ahogy a kislány tánclé­pésben vonszolta őket, gon­dolatai is úgy rángatóztak. Hol szülőfalujába rándult, ott nagy pofonnal zavarták el a karám mellől, ha a lovak szerelmeskedését leste, hol meg könyvek fölött gör­nyedt: gyermekkori szexuá- litás, elfojtott nemi ösztönök, gyermeklélektan... És kavarogtak fejében a szexuális élet betűkbe kö- vült útvesztői. Sehogy sem tudta eldönteni, mi a helye­sebb, ha befogja a lánya száját-szemét, ami fojtás a nemi ösztönök puskaporos hordójára, vagy a kitárulkozó természet eme váratlan nyí­lását a “Virág-mén- iskola­példával magyarázza a zsen­ge nemiség második felének első harmadában lévő te­remtménynek. A szóbanfor- gó kutyák, mivel a kultúra képviselői nem dobálták őket kővel, sem husáng nem da­gasztotta hátukat, tovább ter- mészeteskedtek, és nem úgy érezték a helyzet forróságát, ahogy a természet társada­lomba tömörült képviselői. A házaspár izgalma és fel­háborodása érthető, mert ez idő tájt a nyilvános, utcán űzött szerelem csak abban az esetben volt megengedhető» ha a nap már hivatalosan is lenyugodott: az időpontot a helyi újság percnyi pontos­sággal közli (hátoldal, jobb­ra fent) továbbá, ha a szóban forgó helynek, legyen az az északi vagy a déli féltekén, megvilágított erőssége nem haladja meg az általános ut­cai világítás lux-értékét. Mi­vel ezek a feltételek az út --­által leszelt tisztáson egyál­talán nem tudtak megvaló­sulni, most már teljesen ért­hető a megrökönyödés. Azt ugye meg kell emlí­teni, hogy nem gyökerezett földbe a lábuk, hanem hősie­sen továbbmentek, mintha mi sem történt volna. Közben a férfit már gya­korlati gondok rágták. Mű­szaki ember lévén, tudta, hogy a kör íve és sugara kö­zötti egyenes arány e nagy kanyarnál jó hosszú ívet ad, s ha az íven maradnak, a kislány amúgyis tág látószö­ge sokáig képes a szemrontó eseményt befogadni. Gyorsan felidézte a kör képleteit, és azonnal rádöbbent, hogy hi­bát követtek el, mert egy szelővel a távolság lényege­sen csökkent volna az útka- nyar kezdete és vége között. Már-már megszidta magát, mikor eszébe ötölött a szelő és körív között tornyosuló “magasság-“. Nem kell rész­leteznem, mennyire örült, hogy nem vezette tévútra kis családját. Ez ugyanis premierplanba hozta volna azt, ami az útról barna folt volt. Tehát a férfi boldog volt, hogy nem tértek le a rendes útról, s az enyhe fej- bólintás, csöppnyi mosollyal, a matematika mindenhatósá­gának szólt. E közben az asszony ide­gesen várta a követ­kező kérdést. De a kislány vidáman ugrált kar­jaik közt, hintázott, csoszo­gott, kacsázott, és semmi haj­landóságot nem mutatott kér­dezésre. Az asszonyt ez mód­felett nyugtalanná tette. Ugyanis háromtól ötig egy­másba függő kérdés alatt szokott a gyermek hallgatá­sig fáradni. Várta a mitől, miért, hogyan csukjanak?- mintasorozatot Még feszül­ten várt, de rekeszizma nem bírta tovább, görcsösen ösz- szehúzódott, és csuklani kez­dett. Zelei Miklós Groteszk triptichon Vénusz születése kimászott egy kölcsön napon egy kölcsön szoba kölcsön ágyá ból a kölcsön takaró alól azóta kölcsönöz Szívünk micsoda számla jönne ha nem innen a villanyóra elől lopnám az áramot Plakett lett lassú utcacsönd lett lassú nyárrohad lassított végtelen így csak utcacsöndben így csak nyárrohadban lassú végtelenben Csend. Kotlán György festménye (1944.)

Next

/
Thumbnails
Contents