Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
a taxit Jolin halássza elő az autóáradat forgatagából a nyugati Negyvenhatodik utcában. — Most már csak az a kérdés, hajlandó-e odáig elmenni ... Mert ezek... Kitép egy lapot jegyzet- füzetéből : a motorháztetőre hajolva skiccet rajzol az esti félhomályban. A sofőr töpreng. Arcán kétségek. Csak nagysokára bólint— Oké — mondja John. — Vállalta. Elöl ülök, ahogy megbeszéltük. A taxi lestrapált Ford, az ötvenes évek derekáról Kopott, sivár, kényelmetlen. A műszerfalon a sofőr kartotékja A fényképen mintha fiatalabbnak látszana... James Webb. Született 1922-ben Seattle-ben, Washington állam. Arca öreg, elgyötört. Queens-be igyekszünk. A Ford lihegve küzdi magát előre a kocsiáradatban. Eiőbb ki kell kevergődzni Manhattan utcaszövevényéből, aztán áthajtani az East Rivérén: ahol hirtelen lejteni kezd az úttest, ez már a Queens Midtown Tunnel, egy istentelenül hosszú alagút, fala fehér csempével kirakva, akár egy kórházi műtőé. Torkolatánál, mikor a kocsi fékez, előírásszerűén odaadom a sofőrnek a három darab huszonöt centest James Webb megkönnyebbülten bólint, majd beletapos a gázpedálba. Megy ez, akár a karika- csapás. Előtte John tüzetesen elmagyarázta a részieteket: itt az utas fizeti az alagút- vámot, és az nincs benne a viteldíjban... De ha nem, akkor ezek... Rövidesen újra feltűnnek a város fényei. Ez itt most éppen a határvonal. Jobbról Brooklyn fénypontokkal át- lyuggatott sötét masszája, balról Queens. A hátul ülők felvihognak. Dezső éppen viccet mesél. — Amikor Móricka... — Hangja csúfondárosan vontatott Fél tizenegy múlt hét perccel. Már több, mint negyedórája tart az út, és még legalább ugyanennyi van hátra. Itt, mélyen bent Queens rengetegében már erősen megcsappant a forgalom. A járdákra kékes fényt csurgatnak a reklámok, a beugrókban töksötét, és sehol egy járókelő, csak autók, autók, autók. Jó előre elterveztem magamban a fizetés pillanatát. Átnyújtom a két tízdollárost. A taxis előbb két huszonöt centest ad vissza, aztán egy tízcentest. Majd kézbe számolja a papírdollárokat: egy, kettő ..., öt, hat... összesen tehát tizenhárom dollár negyven cent a fuvardíj. Kiemelek egyet a papírpénzek közül. A sofőr megenyhül. Alig van idő körülnézni, a Ford pillanatok alatt felszívódik a félhomályban. Széles, rosszul viLágított út, köröskörül, — a félhomályban lapulva — földszintes, egyemeletes házak, oldalt fényárban úszó, autószervizzel összekombinált benzinkút. — Erre, erre! — kiáltja John a túloldalról. tatja Joint — Ott lenni a partyfc — Még elég jó a környék — mondja aztán. Nekem nem tetszik annyira. Kutyaugatással cifrázott csönd, elhagyottnak tűnő autók, rácsos kapuk, • magas kerítések és előkertek mögé húzódott villák. Itt aztán kiabálhatnék, ha valaki oldalamhoz feszítené a késpengét. John mintha olvasna gondolataimban. — Még elég jó a környék. De már kezd romlani. Nem nagyon ugyan, ám bizonyos jelek... Ilyenkor az jár jól, aki időben szimatot fog. Már árulják is a házat, hatvanötezerért A ház különben fából ácsolt, a pincével együtt háromszintes, beosztásában angolos. Nyikorgó lépcső vezet föl az emeletre, de egyelőre megállapodunk a földszinten. — A pincében van a bár. Majd megmutatom — íolyTuLajdonképpen es Ss party, csak már nem volt elég idő rá, hogy összetrombitálják a megszokott társaságot. Tom, az üzlettára, néha már keresgéli emlékezetében az otthonról hozott szavakat és a nyelvtan váza is kezd szétesni benne. — Hozzam elő a fegyverek? — kérdi. John bólint. Kinyitja a díszes, belül bársonyoaott tokot. A nagy forgópisztoly ékszerként csillog. Popp Zoltán Éjszaka Bábelben — Medvét Is lehetne ölni vele... Johnnak hobbija a fegyver. Fogom a íorgópisztolyt, megpróbálom egy képzeletbeli célra tartani, ujjam a ravaszon. Oldalt elmozdítom. Most így éppen a színes tévé képernyőjére ásít rá a cső. A képernyőn csinos görlök, fürdőruhában. Egy-két-há, egy-két-há... Csuklóm elzsibbadt, a fegyvercső már remeg, mintha villanyáramot eresztettek volna' belé, ide-oda imbolyog a célgömb. De még nincs vége. Puskákból is nagy a választék. Egy csövű, két csövű. Golyós, sörétes. Fényesre csutakolt csőbarázdák, hideg tapintású tusált, fém-, olaj-, kenőzsír-szag. — Errefelé igyekszik mindenki jói fölszerelni magát — mondja John, miközben kibiztosította a kétcsövűt. — Nálunk a fegyver... Könnyed mozdulattal meghúzza a ravaszt. Halk csette- nés. Az asszonyok sikkanta- nak, arcuk elé kapják kezüket. — John mosolyog: — Aki csak valamelyest is ért a fegyverhez, azzal soha nem fordulhat elő, hogy ... Mi is mosolygunk. Leteszi a puskát, kiemeli a tokból újra a medveölőt. Hüvelykujjával megpörgeti a forgódobot Kát, kát kát... — mondja a fémhenger. — Egyszer egy éijel kimentem az udvarra, kilőttem egy egész dobbal. Csak úgy bele a vakvilágba... Mintáz ágyú ... Köröskörül a szomszédok azonban ... De ez még nem itt történt. Hanem ... Végül a finn kés. A puha bőrtokból halkan csúszik ki és kékesen villog a penge. Széles, kissé görbült. És az éle... — A világ legjobb kése. Ezzel még a ... Belevág vele a levegőbe. Csak egy villanás az egész. Mint amikor a vaku gombját megnyomják. — No, még egy koktélt?... Itt kezd romlani a környék. New Jerseyben már épül az új ház. Csak áthajt az ember a Hudson alatt a Lincoln-alagúton. Még öt percbe se telik... És röhögni kell: az már egy egészen más világ. Más adó, más törvények. Amit szabad New Yorkban, az ott tilos. Ami meg... Üjabb koktélt tölt, Tom meg lemezt tesz fel. — Valahol persze el kellett kezdeni. Alul a fenében. És nem megragadni, sehol. Menni tovább, egyik állásból a másikba ... Ebből lesz a res- pekt... Eleinte még éjszaka ráhúztam: taxiskodtam... Tom erősít a zen«». " = ::: ümwmb kialakulni az egész, Most már ismernek bennünket Tom remekül ért a tapétázáshoz, meg mindenféle berendezési munkához, csakhát ő... Tárgyalni mindig én megyek. Mi is csak ismert embereknek dolgozunk: írók, művészek, bankárok... Fifth Avenue, Park Avenue. Madison Avenue... Central Park South ... Elegánsnak kell lenni. Kézbevenni, megsimogatni az idős hölgy kutyáját, elismerő pillantást vetni a hölgy briliánsgyűrűire ... És beszélni, beszélni, beszélni: eléönteni az elképzeléseket. Minél többet... Végül hozzávetőleges árat mondani, persze a valóságos kalkuláció ötszörösét. Aki itt olcsó, azzal többé szóba se állnak... Hat munkásunk van, négerek. Tudják a dolgukat, értenek a szemvillanásból is, nem kell nekik mindent elmagyarázni... Ja, van egy ügynökünk a tőzsdén is ... Igaz, csak kicsiben ... Ideteiefonált például, hogy megy fel a cukor ára... S már intézkedik is ... Ezzel is meg lehet keresni egy évben körülbelül... Éjfél után fél kettő. Reggel hétkor indulnánk Washingtonba. A lemezjátszó egyre bömböl, és Tom újabb koktélokat hoz. Az asszonyokat táncra invitálják. Csak úgy reng a ház az ugrabug- rátóL Számban kesernyés ízek. Napok óta alig aludtam valamennyit. Arcom gyűrött, szemem alatt sötét karikák. Már képtelen vagyok udvariaskod ni. — Gyerünk! Kint újra ugatnak * kutyák, vékony törzsű fák hajladoznak a feltámadt szélben. John előáll az 1977-es Oldsmobüe-laL Csak akkor riadok fel, amikor már az East Riveren hajtunk át. A Queensboro Bridge ívén túlról ide látszik a Wefare-sziget keskenyen sötétlő csíkja. A kocsi lágyan ringatód- zik, a motor halkan duruzsol, a műszerfal akár egy elfektetett sokfényű karácsonyfa. Rendőrautó húz el mellettünk, tetején villog a fény, közben szakadatlanul sugározza vész jeleit, melyek elektronikus puttyogáshoz hasonlítanak. Annyira már ébren vagyok, hogy észreve- gyem: a két jel nincs szinkronban egymással Egy puty- tyogás éppen két felvillanás közé esik. Hajtunk a rendőrautó nyomában, csak a Central Park sarkánál fordulunk délnek, a Fifth Avenue-n. Innen már csupán néhány utca: ötvenhét, ötvenhat, ötvenöt... A Times Square fényárban úszik. A Negyvenhatodik utca sarkán, az önkiszolgáló étterem előtt sötétlő tömeg, rendőrautók gyűrűjében. — Fényképész is van — mondja John. — Ha fényképészt is hoznak, akkor gyilkosság történt. — Hangja kissé rekedt. Majd gázt ad az Oldsmo- bile-nak. Kerék Imre két verse Ember és fák (Orosz Jánosnak Budapesten a Műcsarnokban rendezett kiállításáról.) Paraszt Afrodité ez a diadalmasan-duzzadó- fenekű Afrodité ez a telihold-mellű tengerringató-csípe jű kemecetűz-ölű tapintható tünemény szerelem hús-vér-szobra köbe nem álmodott ilyet Michelangelo se Mestrovic haj mekkorát rikkantana térdet-csapkodó önkívületében ha látná Berda Jóska! Parasztportré Cvikkeres jegyző, gőgös úr előtt derekát sosem görbítette meg, kaszával kézben csak a megöszült kalászoknak hajtott fejet. Koloszár Gábor Csuklós kutyák S zemérmes rügyekkel in- gerkedett a tavaszi szellő. Hazafelé tartott a házaspár. Félúton betértek az óvodába, hogy kései szerelmük gyümölcsét, kislányukat a további óvástól megszabadítsák. Immár hárman folytatták útjukat a kanyargós úton. Az egyik kanyar tisztást vágott le a sorakozó házak előtt. Két kutya kergette egymást a még törékeny pázsiton. Az , mindjárt látszott, hogy nem csak úgy kutyafuttában kergetőznek. Bizony szimatot kaptak, a tavasz mámoros-könnyű illatát, és a két kutya hirtelen egy nagy kutya lett. — A kutyafáját! — mordult félhangosan a férfi. S ezt a várható kérdéstől való félelmében tette. Amitől tartott, formát nyert a lányka pici, de — máskor mindig dicsért — fogékony agyában. Amit az emberi kultúra gazdag tárházából eddig merített, elegendő volt, hogy a kérdést világosan, jól érthetően feltegye. Máris kiröppent csücsöri száján, mely nemrégen még durcásan birkózott az uzsonnamorzsákat leradírozó zsebkendővel. — Mit csinálnak a kutyák? — És hogy a kérdést nyomatékosabbá tegye, hozzátoldott, egy elnyújtott “hm«-öt is, ami azt jelentette, hogy nem tágít, és kész újból kérdezni. Mivel a szülők ismerték Freud Zsiga műveit a nemiségről, az ő vigyázó szellemében válaszoltak. Szabad képzettársítással próbálták helyes megvilágításba helyezni természet és ember, technika és természet szoros ösz- szefonódását. A mélylélektani kutatások eredményei adták az anya szájába a mindenre körültekintő szavakat: — Csuklós kutyák, kislányom. Az apának csak egy “igen«-re futotta, amit felesége mondatára akasztott sietve. Ahogy a kislány tánclépésben vonszolta őket, gondolatai is úgy rángatóztak. Hol szülőfalujába rándult, ott nagy pofonnal zavarták el a karám mellől, ha a lovak szerelmeskedését leste, hol meg könyvek fölött görnyedt: gyermekkori szexuá- litás, elfojtott nemi ösztönök, gyermeklélektan... És kavarogtak fejében a szexuális élet betűkbe kö- vült útvesztői. Sehogy sem tudta eldönteni, mi a helyesebb, ha befogja a lánya száját-szemét, ami fojtás a nemi ösztönök puskaporos hordójára, vagy a kitárulkozó természet eme váratlan nyílását a “Virág-mén- iskolapéldával magyarázza a zsenge nemiség második felének első harmadában lévő teremtménynek. A szóbanfor- gó kutyák, mivel a kultúra képviselői nem dobálták őket kővel, sem husáng nem dagasztotta hátukat, tovább ter- mészeteskedtek, és nem úgy érezték a helyzet forróságát, ahogy a természet társadalomba tömörült képviselői. A házaspár izgalma és felháborodása érthető, mert ez idő tájt a nyilvános, utcán űzött szerelem csak abban az esetben volt megengedhető» ha a nap már hivatalosan is lenyugodott: az időpontot a helyi újság percnyi pontossággal közli (hátoldal, jobbra fent) továbbá, ha a szóban forgó helynek, legyen az az északi vagy a déli féltekén, megvilágított erőssége nem haladja meg az általános utcai világítás lux-értékét. Mivel ezek a feltételek az út --által leszelt tisztáson egyáltalán nem tudtak megvalósulni, most már teljesen érthető a megrökönyödés. Azt ugye meg kell említeni, hogy nem gyökerezett földbe a lábuk, hanem hősiesen továbbmentek, mintha mi sem történt volna. Közben a férfit már gyakorlati gondok rágták. Műszaki ember lévén, tudta, hogy a kör íve és sugara közötti egyenes arány e nagy kanyarnál jó hosszú ívet ad, s ha az íven maradnak, a kislány amúgyis tág látószöge sokáig képes a szemrontó eseményt befogadni. Gyorsan felidézte a kör képleteit, és azonnal rádöbbent, hogy hibát követtek el, mert egy szelővel a távolság lényegesen csökkent volna az útka- nyar kezdete és vége között. Már-már megszidta magát, mikor eszébe ötölött a szelő és körív között tornyosuló “magasság-“. Nem kell részleteznem, mennyire örült, hogy nem vezette tévútra kis családját. Ez ugyanis premierplanba hozta volna azt, ami az útról barna folt volt. Tehát a férfi boldog volt, hogy nem tértek le a rendes útról, s az enyhe fej- bólintás, csöppnyi mosollyal, a matematika mindenhatóságának szólt. E közben az asszony idegesen várta a következő kérdést. De a kislány vidáman ugrált karjaik közt, hintázott, csoszogott, kacsázott, és semmi hajlandóságot nem mutatott kérdezésre. Az asszonyt ez módfelett nyugtalanná tette. Ugyanis háromtól ötig egymásba függő kérdés alatt szokott a gyermek hallgatásig fáradni. Várta a mitől, miért, hogyan csukjanak?- mintasorozatot Még feszülten várt, de rekeszizma nem bírta tovább, görcsösen ösz- szehúzódott, és csuklani kezdett. Zelei Miklós Groteszk triptichon Vénusz születése kimászott egy kölcsön napon egy kölcsön szoba kölcsön ágyá ból a kölcsön takaró alól azóta kölcsönöz Szívünk micsoda számla jönne ha nem innen a villanyóra elől lopnám az áramot Plakett lett lassú utcacsönd lett lassú nyárrohad lassított végtelen így csak utcacsöndben így csak nyárrohadban lassú végtelenben Csend. Kotlán György festménye (1944.)
