Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

Hűsok — készételek A cím elveszett A Budapesti Konzervgyár évi húszezer tonna húskészítményt és készételt készít. Terméke­ik eljutnak a szocialista és a tőkés országokba is. Utak és parkolok Csonka Endrével, a város­gazdálkodási vállalat köztisz­tasági részlegének vezetőjével arról beszéltünk, miért pisz­kosak, sárosak Kaposvár út­jai. A megyeszékhely a belső úthálózatot tekintve talán egy közepesen fejlődő község szín­vonalán áll. A részlegvezető által idézett adatok ezt bizo­nyítják. A város belső úthá­lózatának hossza 150 kilomé­ter. Ebből a burkolt út mind­össze 60 kilométernyi, a többi földút. Az ember azt hinné, hogy e földutak a város pere- mán húzódnak, ám ezek jó része a belvárosban van. Gondoljunk például a Vörös­marty utcára és környékére. A részlegvezető — érthetően nem valmi rózsás' hangulatá­ban >— annyit mondott: köny- nyű rendet tartani Duanújvá- rosban vagy Zalaegerszegen, ahol kitűnő állapotban levő, pompás utak szelik keresztül- kasul a várost. De itt... Igaz, az idén több pénzt kapnak, jobb gépek takaríthatják az utcákat, de vajon győzik-e majd. Mert a földutakról ki­hajtó autósok mázsaszám hordják a sarat a szilárd bur­kolatú útra. Így aztán a vi­szonylag jó utak is sárosak, sí­kosak balesetveszélyesek lesz­nek. Ha valaki letakarítja a sarat, perceken belül újra ott sötétedik. Ezért aztán nem láthatók az útburkolati jelek, melyeket egyébként száraz, sár nélküli időben is nehéz észrevenni. Például a vasút­állomás előtt, ahonnan ke­mény munkával sikerült el­tüntetni a haladási irányt egyértelműen jelző terelőszi­geteket. Most kóvályoghatnak az autók a nagy szürke téren, találgathatják a vezetők, va­jon sikerül-e jól besorolniuk. Néha megesik, hogy sikerük És mi a helyzet a gépkocsi­parkolókkal ? Számuk nem­hogy nőne, hanem egyre csök­ken, mivel minduntalan újabb és újabb várakozni tilos táb­lákat helyeznek el a városban. A járművezetők így aztán a sáros, üres telkeket használ­ják parkolónak, ahonnan ki­hordják a sarat a szilárd bur­kolatú utakra. Hosszan sorolhatnánk az ilyen helyeket, de említsük csak a város szívében levő­ket, melyek megszüntetése ér­dekében senki semmit nem tesz. Ilyen az Ady Endre utca 11. számú ház helyén kiala­kult »parkoló». Oda helyeztek ugyan valamiféle korlátot, ez azonban nem sokat változta­tott a helyzeten, hiszen azt ki lehet kerülni. Vagy említsük az Április 4. utca 24. számú lebontott ház helyét Ügy lát­szik, ezzel a -parkolóval» se törődik senki. Hadd hordják a sarat onnan is a kocsik. Évek óta változatlan a sárten­ger a Vár utcában, a Malom­árok mellett De nemcsak 4 »zugparko­lók» ilyenek, hanem ilyen a Berzsenyi utcában levő -hiva­talos» parkoló is. Itt megelé­gedtek annyival, hogy elhe­lyezték a parkolóhelyet jelző táblát. A gödröß Berzsenyi utcát, Széchenyi teret pedig ellepi a sár. Szóljunk még pár szót az építkezések környékéről. A rendelkezés félreérthetetlen: aki besározza, beszennyezi a közutakat, köteles gondoskod­ni a letisztításukról. Ügy. lát­szik éppen azok nem ismerik ezt, akiket érint. Akiknek pe- dik az lenne a kötelességük, hogy érvényt szerezzenek a rendeletnek, s megszegőit megbüntessék, azok csukott szemmel járnak... / A télnek vége, s a téli álomnak is. Ébredjünk hát fel!... D. T. Gerencsér Miklós I FERDE Holmi bádogból való kerti asztal is akadt a portán, hoz­zá illő csámpás, fonott szé­kekkel. Ezekből hevenyészett garnitúrát Burján Péter a nyári árnyékba, s mire meg­érkezett Dezső a sörös sza­tyorral, már odalent várták a hűvösben. Elég sokára jött, közben a kávé is langyos lett, amelyet Paula főzött, de a béke érdekében eltekintettek a késlekedő megintésétőL Dezső önként mentegetőd- zött: — Kézitusával Jutottam ehhez a néhány üveg sörhöz, ölik egymást az emberek a Sárga Csikóban. Remélte az öreg, hogy fia felfigyel az általa rögtönzött házi kerthelyiségre, de elfo­gyott a türelme. — Észre se veszed a mi külön zöldvendéglőnket?! — Nagy gondolat, papa — ismerte el boldogan a kőfa­ragó. — Itt tanítom meg inni az unokáimat. Edit ekkor már a bejárat felé figyelt. Udvarukra lépett Félix Elek. a szomszéd. Mesz- sziről virított rajta a nyug- ágy-csíkozá.sú ingkabát, nad- rágövje fölött ringott a pocak" ja. Hízelkedő, eleve bocsána­tot kérő mosollyal közeledett, és már messziről rákezdte: ... Ugye nem dobnak ki ? ... — Csókolom!... Jó napot! Edit háziasszonyos feszte­lenséggel válaszolt: — Félix úrnak ennyire rossz a véleménye rólunk? A szomszédot jól ismerték tízlépésnyi távolságról. Külö­nösen pergő bőbeszédűségéből kaptak gyakori ízelítőt, job­bára a kerítésen át. Szószapo­rító természetére ezúttal sem cáfolt rá: — Sőt. A legszívesebben külön-külön biztosítanám a család valamennyi tagját mélységes rokonszenvemről. Dezső barátságosan végig­nézett a szomszédon. — És mi korlátozza ebben? — Közismerten félénk em­ber vagyok... — húzta ösz- sze magát Félix Elek, s ettől lengeni kezdett a nyakában lógó pici feszület. Mintha válaszával csalódást okozott volna Dezsőnek, tar­tózkodóan mutatott az egyik rokkant fonott székre. — Foglaljon már helyet, Félix úr. Fürgén váltott át hálára a szomszéd folytonos vigyora. S fürgén leült. — Köszönöm. így mindjárt kisebb a zavarom. Hogy elé­be vágjak mindenféle szósza- porítasnak, ki keli nyilvání­tani : szeretnék a lehető leg­jobb szomszédjuk lenni. A nehézkes Burján Péter, aki önkéntelenül még nehe­zebb lett a rendkívül mozgé­kony Félix társaságában, he­lyeslőén állapította meg: — Azt hiszem, ez a kíván­ság kölcsönös. Máris elragadta tőle a szót a színes külsejű szomszéd. — Helyesen tetszik monda­ni, Burján bácsi. De a ma­gam hajlandóságát külön fon­tosnak tartom leszögezni. Paula örült a látogatásnak. Részben irigyelte, de inkább tiszteletre méltónak találta a gazdag szomszédot. — Félix úr, fogyasszon él velünk egy kávét, A szomszéd erre heves moz­dulattal a melléhez kapott. — Köszönöm! Hálásan kö­szönöm! De a koffein erőisen hat a szívemre. Az üzleti ügyek kegyetlenül izgalomban tartják életem motorját — Sok az adó? — érdeklő­dött mímelt egykedvűséggel az öreg. — Az is, persze, minek ta­gadnám, de főképp a tempó. Az, kérem, szédületes. Nem lehet már bírni ezt a végsőkig felpürgetett iramot Kérem, én a múlt rendszerben is ma­gániparos voltam, méghozzá kezdő, tehát igazán pedálozni kellett, de ennyit azért még­sem követelt tőlem az élet. Dezső a fogával feszítette le a söröskupakot — Ez érdekes. Még magá­nak is jobb volt a múlt rend­szerben, Félix úr? — Ne huncutkodjon velem, Dezső — mórikálta magát tré­faértő kuncogással a kisipa­ros. — Azért se szólom el magam. Velem nevetsz, ha szeretsz.., Enyhe orvosságszag csapja meg az orrot, a szobában fe­hér vaságyak sorakoznak. Alattuk vászon iskolatáskák, papucsok. Az egyik fiú mint­ha aludna, de csak unalom­ból teszi, szemét hamar fel­nyitja. Nincs kedve beszélget­ni, ímmel-ámmal válaszolhat. Az ajtó melletti ágyon nyolc év körüli, vézna kisfiú mo­solyog. Nem érti, mit keres itt. az idegen. A betegszoba másik három lakója a dél­utánt várja, amikor leveheti a pizsamát, pedig csak négy napig volt ez az egyenruhája. — Már elmúlt a mandula­gyulladásom. remélem, dél­után elmehetek. Unalmas hely a betegszoba. Amíg fájt a tor­kom, nem is volt semmi baj, most, hogy meggyógyultam, nehéz egész nap az ágyban maradni. Még az a szerencse, hogy injekciót ■ nem kaptam, attól nagyon félek. Az ápolónővér megnyugtat­ja Kain Józsefet, hogy csak közismert félelme mentette meg az injekciótól. Nyugta­lansága miatt nem könnyű neki beadni. — Esténként már minden­féle játékot kitaláltunk, hogy elüssük az időt. A táskám te­le van könyvvel. — A kényszerű betegsza­badság sosem kellemes. Mi­lyenek az ünnepvek? — Én mindig hazamegyek szünidőben, és dolgozom. Apámnak most egy időre ott ( kellett hagyni édesanyámat, meg a testvéreimet... Nyáron az erdészetben szoktam dol­gozni. Jövőre elvégzem az ál­talánost, megszűnik az állami gondozás, és elmegyek rako­dónak. Hogy nehéz? Hát ez igaz, de én már kipróbáltam. Sok pénzt lehet vele keresni. Végigjártam a szobákat, szép ez a környezet. — Valóban, csak nem ak­kor, ha évekig kell nevelőott­honban lakni. Szép, de mi minden reggel itt ébredünk. — Én a szünidőben is bent maradok. A szüléimét nem is­merem, bár az apámat meg­találtam. Egyszer írt levelet, de hogy néz ki, mit csinál, azt nem tudom. Három éve vagyok Nágocson, az alsó ta­gozatot Nagyszakácsiban jár­tam. Szerettem ott élni, de aztán mindannyian idekerül­tünk. — Szökés? Horváth Attila nyughatat- lanul fészkelődik az ágyon, maga köré gyűri a paplant, és cinkosan oldalt pillant a tár­saira. — Azt is megpróbáltam. Egyszer több mint két évig voltam kint. Amerre jártam, kaptam enni, elmentem a bá­tyámhoz is, de visszahoztak. Sokan megpróbálják a szö­kést Majd Kaposvárra akarok menni, talán pincér leszek. — Lesz hova menni az in­tézet után? — Van egy bátyám, aki megígérte, hogy magához vesz- Felírta a címét, de a papírt elvesztettem. Nem tudom, hogy ml lesz, valahova majd csak megyek. Orsós Ferenc úgy ismert a társai között hogy ő az, aki mindig rajzol. így telik az idő a betegszobában is. — Én is haza szoktam men­ni, sok testvérem van. Jövőre leszek tizenhat éves. akkor abbahagyom az iskolát, és végleg hazamegyek. Szükség van a munkámra. tanulni nem nagyon szeretek. Test­vérem is van itt az intézet­ben. Feri asztalán papírlapok fekszenek szanaszét. Mind­egyiken fejek rajza láthaüw Csak az arc izgatja, mert ab­ból minden kiolvasható. Húsz kis óvodás készülődik a délutáni alváshoz Most ez nehezebben megy, hisz ven­dég érkezett Látogatót ők alig várhatnak. Versengenek, hogy ki tudja szebben elmon­dani a farsangi ünnep>élyre megtanult verseket Barna bőrű, bogár szemű fiú áll a szoba közepén, mozdulataival kíséri Jancsi bohóc versét: »Velem nevetsz, ha szeretsz / Ha nem szeretsz elmehetsz!» Izményi Éva Kamionok, teherautók kerüljék el a fővárost! Forgalomátterelés a Petőfi-hid felújítása alatt Budapest hídjain 1931-ben. 27 ezer 740 személy- és teher­autó haladt át. Üjabban így alakult a gépkocsiforgalom: 1960-ban 91 ezer 500, 1970­ben 150 ezer, s napjainkban több mint 220 ezer. Fővárosunk hídjait a mene­külő fasiszták 1945-ben fel­robbantották. Újjáépítésük és az Árpád-híd elkészülte után hat közúti és két vasúti híd kapcsolja össze a Duna két partját Az újjáépült Petőfi- hidat 1952. november 25-én adták át a forgalomnak. A huszonhat év azonban nem múlt el nyomtalanul. Ez idő alatt főleg a villamossza­— Akkor legalább igyon. —■ Soha! Soha! — nyújtotta előre ijedten mindkét tenyerét Félix. — A kedvemért. Lássuk, le tudja-e harapni az üvegről a kupakot — Na de mit képzelsz — védte meg a vendéget Paula. Öt viszont Félix engesztel­te puha hódolattal: — Elvégre vasárnap van. Kell a móka. Legyünk hát gondtalan magánemberek. Egyszóval, forrón gratulálok grandiózus teljesítményükhöz- Mesés a siker. Egyetlen csa­lád összefogása elegendő volt ahhoz, hogy fölépítsenek egy egész társasházat. Bámulatos! Lenyűgöző! Olyan ez. kérem, mintha a szocializmus szim­bóluma lenne! V. Dezső meglötyögtette sörét az üvegben, nézte a barna hengerbe szorult buborékokat, és elnyafogta magát: — Már megint egy szemi­nárium. A többiek nevettek rajta. Félix kivételével. Ö komoly retorikával folytatta szónok­latát. — Olcsón gyártom, olcsón árusítom a páratlanul eszté­tikus bizsukat. És nyereségré- . szesedést fizetek a segédeim­nek, áthatva a legteljesebb ! szociális együttérzéssel. Vélet­lenül se tévessze meg Burján bácsit, hogy maszek vagyok. Jámbor, türelmes kíváncsi­sággal nézte vendégüket a nagy csontú öreg. — De miért éppen rám gya­nakszik? (Folytattuk) kasz rongálódott meg. és a híd pálya lemeze korrodáló­dott Az elmúlt években foly­tatott viszgálatok megállapí­tották, hogy még az Árpád- híd tervezett szélesítésének megkezdése előtt, tehát 1980- ig át kell építeni a Petöö-hi- dat. A felújítást összehangolják a csatlakozó pesti Ferenc kör­út a budai Irinyi utca és Schönherz út korszerűsítésé­vel. Ezt nemcsak gazdaságos­sági szempontok indokolták, hanem az ésszerűség is. Elég. ha a forgalmat csak egyszer korlátozzák e térségben. A Petőfi-hidat teljesen át­építik. Kicserélik pályaleme­zeit. útburkolatát és vágány­hálózatát Közvilágítását kor­szerűsítik. Jelenleg a budapesti, illet­ve a fővároson áthaladó ka­mion-, teher- és személyfor­galom elterelése okozza a leg­nagyobb gondot. Az előkészítő munkálatok során 25 kilomé­ter hosszúságban ajánlott te- relőút-hálózatot építenek ki, megfelelő jelzőtáblákkal, s mintegy 20 közúti jelzőberen­dezéssel. 26 ezer négyzetmé­ternyi területen új, megerősí­tett útpályaburkolatot készí­tenek. A, forgalomszervezők legfőbb törekvése, hogy lehe­tőség szerint az Erzsébet-híd és a Margit-híd felé tereljék a személygépkocsi-forgalmat Az ajánlott terelőút-hálózaton kívül — ahol az építkezés tel­jes időtartamára építési és bontási tilalmat rendelnek el, és állandó ügyelet gondosko­dik a karbantartásról, az utak javításáról — használhatják a személygépkocsik a Szabad­ság-hidat, a Budafoki utat a Tolbuchin körutat illetve en­nek a környéknek a mellék­útvonalait A kamionosokat és a tehergépkocsi-vezetőket föl­kérték: ha tudják, kerüljék el Budapestet, és a kelet-nyuga­ti forgalomban inkább a du-; naföldvári hidat használják. A Petőfi-hídon két műszak­ban folyik az építkezés, amiatt 5 órától 21 óráig kizárólag a 3 és fél tonnánál súlyosabb tehergépjárművek, az autóbu­szok és a megkülönböztetett járművek közlekedhetnek raj­ta. Este 9 órától 'reggel 5 óráig korlátozás nélkül lehet majd használni a hidat. H. K. A Siófok és Vidéke Áfész egész évben nyitvatartó élelmiszer-háztartási áruk üzletébe fölvesz üzletvezetőt, üzletvezető-helyettest, eladókat Jelentkezés személyesen vagy írásban a központ áruforgalmi főosztályán, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. (4130)

Next

/
Thumbnails
Contents