Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

Igv not» ohtt célhoz ér

Szigorúan ellenőrzőit vonatok

Csörög a telefon az ügyeletes szobájá- . ban. Narancsszállítmány érkezett Egyiptomból. Kint a gyékényesi pályaudvar ötödik . vágányán vagonok sorakoznak, bennük tetőig rakva a narancsos ládák. Az

ügyeletes felbontatja a vagonok zárját és szúrópróbaképpen lá- dákát rakat ki.

— Egy vagonból 25 ládát, összesen 800 szemet kell megvizsgálni. A narancs az egyik * , ss legkényesebb termék, olyan kártevő ér kezhet vele, amely súlyos veszteségeket okozhat a magyar mezőgazdaságnak.

Bozsits György, a Növényvédő és Agrokémiai Központ gyékényesi határki rendeltségének a munkatársa. Ma őaz ügyeletes. Egy szolgálat 24 óráig tart, közben nappal és éjszaka érkeznek a terményekkel, déligyümölcsökkel, távoli fűszer- és takarmány- keverékekkel megrakott szerelvények.

— Valaha a nagy külföldi szállítmányokkal elszaporodott hazánkban is az addig ismeretlen kolorádóbogár, a burgonya kártevője. Ma is nehéz a védekezés ellene. Ez többet nem fordulhat elő, ebben áll a mi munkánk és felelősségünk. Keressük a kórokozókat Ha találunk ilyet, döntünk a szállítmány további sorsáról: visszaküldjük-e, vagy valamilyen fertőtlenítő eljárást ajánlunk.

A szerény alapterületű, gyér személyíorgalmú gyékényes! határállomás az országban a második legnagyobb átmenő forgalmat bonyolítja le■ Ide érkeznek a déli országokból jövő szállítmányok, évente 10—12 ezer vagon. A növényvédő kirendeltség öt munkatársa váltott szolgálatban vizsgálja át a hatalmas mennyiséget. Van olyan nap, hegy több száz vagon tartalmát kell alaposan szemügyre yeumi.

— Könnyű vizsgálat nincs. Legjobban az afrikai, indiai szállítmányoktól tartunk, az onnan érkező déligyümölcsöktől. Már csak azért is, mert ezek viszonylag kisebb részéi teszik a beérkező vagonoknak, ritkán találkozunk velük, nincs olyan gyakorlatunk, mint például a legnagyobb > tételt kitevő takarmány-alapanyagoknál.

Előfordul, hogy a kirendeltség munkatársa a helyszínen nem képes azonosítani a kártevőt. Ilyenkor a mintát a központi laboratóriumba küldik, ahol jobb felszerelésekkel végezliétik el a vizsgálatokat. A? határállomás tulajdonképpen csak az első lépcsőfok ^ durva hibák kiszűrésére. Ezt még úgynevezett belső karanténvi zsgálatok követik, hogy a fogyasztóhoz valóban minden szempontból egészséges, fertőzésmentes termék jusson.

Az egyik legnagyobb veszélyt az élő szaporítóanyagok — magok, hagymák, illetve facsemeték, szól őolt ványok jelentik, különösen a földlabdával érkezők. Ezek vírusos fertőzést hordozhatnak, ám a vírus felderítésére csak elektronmikroszkóp képes, amely áránál fogva aligha állhat a határkirendeltség1 vizsgáló laboratóriumában, lgv ezek a szállítmányok még szigorúbb központi vizsgálaton1 mennek át.

Szemerkélő esőben válogatja a kirakott narancsnokat a ki- rendeltség munkatársa. A gva- núsabbakat éles késsel fölbontja. a héjban a narancs- larval lehetnek. Ez a

Az ismeretek

gyarapítása

Műszaki klubok, kerekaszíalviták

szállítmány egészségesnek bizonyul, engedélyt kap a továbbutazásra. Másnap hajnalban már a fővárosi vásárcsarnok rakodóinak kezébe kerül, hogy délelőttre az üzletek árusíthassák.

— Állandóan továbbképezzük magunkat. Lépést kell tartanunk a világ eseményeivel, hogy felkészülten fogadhassuk a szállítmányokat. Van olyan ország például, ahol egyes növényvédő szereket tilos használni, van ahój nem, Magyarország az elsők közt tiltotta meg a DDT használatát, azonban egyes ázsiai országokban még mindig alkalmazzák. A kártevők mellett tehát az ilyen veszélyes szerekre is ügyelnünk kell.

Emellett feladatot adnak a délről érkező, az északi országokba tartó tranzit szerelvények is, amelyeket ugyan nem bontanak föl hazánk területén, de amelyek áthaladásuk közben is okozhatnak fertőzést. Különösen érvényes ez a burg o n y aszállífcmá n yo kra, melyek kártevője, a burgonyamoly kirepülhet az egyébként plombával őrzött zárt vagonok résein. Volt már példa rá, hogy* átmenő vagonokat visszautasított a kirendeltség, s azokat a feladó csak a teljes fertőtlenítés után küldhette útra.

A kirendeltség Irodájának ajtaján tábla lóg: Vonatvizsgálatnál vagyok. Van olyan . ryap, hogy tízszer-hússzor is j kikerül ez a tábla; reggeltől- I reggelig.

B. A. |

Hétfőn hallottam az MTESZ megyei szervezete műszaki tudományos tájékoztatási bizottságának ülésén: a májusi IX. somogyi műszaki és közgazdasági hónapra — az eddig beérkezett programok értékelése . alapján — a iagegj'esü- letek közül a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület megyei csoportja állította Össze a leggazdagabb és a célt legjobban szolgáló rendezvénysorozatot. Az elismerés nemcsak erre a felkészülésre vonatkozik: éppen holnap lesz nyolc éve. hogy megtartotta alakuló ülését a megyei csoport, s azóta — különösen az 1972. novemberi tisztújító közgyűlést követően — egyenletesen fejlődik az egyesületi élet, a műszaki ismeretterjesztés. Az eddigi munkáról beszélgettünk Veress Zoltán- néval, a megvei csoDort titkárával, a Patmutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának osztályvezetőjével.

— Honnan, melyik üzemekből ker.ülnek ki az egyesületi tagok?

— 1973-ban 270 tagunk volt. s ez a szám azóta néhánnyal emelkedett. A TMTE-tagok hat vállalatnál dolgoznak. Legtöbben a Kaposvári Ruhagyárban és nálunk, a textilművekben találhatók, vannak azonban tagjaink a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezetben, az Újpesti Cérna- gyár nagyatádi telepén és a tabi Campingcikk Vállalatnál. Hat munkahely — majdnem ugyanannyi profil. Pamutfonalat, konfekciót, varrócérnát, sportruházati cikkeket, kefealapanyagot gyártanak. Ez a körülmény és az, hogy a vállalatok a megye négy pontján — Tábon, Nagyatádon, Csurgón és Kaposváron — helyezkednék el, szükségszerűen megkövetelik, hogy rendezvényeink zömével »ódámén jünlk« e mu nika hel yekr e.

— Milyen célok megvalósítását segítik az egyesületi tagok?-4- Az utóbbi években nagyarányú beruházás, bővítés, rekonstrukció vagy korszerűsítés történt mind a hat helyen, s a korszerűbb módszerek, anyagok, technológiák iránt természetesen megnőtt az érdeklődés. Üzemi előadásokat, műszaki klubrendezvényeket, tanulmányutakat és

tapasztalatcseréket szerveztünk Vagy segítettünk szervezni azért, hogy tagjaink gyara- píthassák ismereteiket. Rendszeresen napirenden szerepeltek például a gazdaság és a külkereskedelem körébe tartozó témák; a közonti rendezvények közül a külföldi cégek bemutatói arattak legnagyobb sikert. Az egyesületi tagok szakmai érdeklődésére jellemző, és a kezdeményezőkészséget jól mutatja, hogy évente tíz-tízenkét pályaművet nyújtanak be az MTESZ megyei szervezete és a megyei tanács felhívására. A pamutfonó kaposvári gyárában dolgozó TMTE-tagok érdeme, hogv a vállalat már kétszer megkapta a legtöbb pályázatot beküldő munkahelynek járó oklevele'

— Az eltérő profil nyilvánvalóan meghatározza a rendezvények témáját, helyszínét.

— Ezért tartjuk az évi tizenöt-huszonöt üzemi előadást ott, ahol a téma összefügg a mindennapi feladatokkal.

Minden évben volt egy-két olyan rendezvény, amelyre 60 —100 részvevő is kívácsi volt. Korábban csali a pamutfonónál, később a többi vállalatnál is megalakultak a műszaki klubok, s ott a vállalati gondokrol kerekedtek termékeny viták. Népszerűek lettek a kerekasztal-beszélgetések is: az export témáját például a gvártök és a továbbfeldolgozók részvételével a hat vállalat képviselői együtt vitatták meg. Sikeresek voltak az önállóan, illetve együttműködésben

rendezett termék- és divatbemutatóink, a kisebb-nagyobb csoportok részére , szervezett tanulmányutak és tapasztalat» cserék, a hézagpótló, illetve speciális tanfolyamaink.

A somogyi csoport működése azért is segítheti a textilipari üzemek termélési céljainak teljesítését a megyében, mert tevékenysége a már említett hat munkahelyi igényeihez igazodik, s ennek az igénynek az alapján készítik el éves munkatervüket. így a terv minden egyes programpontja új ismeretekkel gazdagíthatja a feladatok megoldásában részt vevő műszakiakat.

H. F.

Irógépüzem Vásárosnaményben

Az Irodagénipari és Finommechanikai Vállalat vásáros«aményi frógépgyárában évente ötvenhét ezer félkész írógépet készítenek. Az új gyár bele. ésével megoldottnak tekinthető Vásárosnamény és kornyéke női munkaerejének foglalkoztatottsága, A képen; El- J lenoirík a félkész írógépeket.

Ellenjavallat

E

gy apró nyomtatott cédula szokatlan, képzet társításra adott alkalmat. Kissé el is játszottam a gondolattal, de azért kérem: ne vegyék komolytalannak mai jegyzetemet. Az egészségről szeretnék elmondani egyet és mást; arról, amely a legdrágább valamennyiünk száméra Ha az egyén egészsége drága, miért ne lenne az a társadalomé? Mindenfajta kórokoz^ ellen egyik sincs beoltva. Így azután időnként mindkét részről elég gyakori a gyengélkedés. Az egyén kiesik a munkából — ez tetemes veszteség —, és táppénzt kap, amely súlyos milliókra rúg. A társadalom számára nem létezik a táppénz intézménye — hacsak az állami támogatást nem tekintették annak —, de a gyengélkedés miUiárdokat emészthet fel. Csakhogy mindkét esőbben van orvos és van orvosság is. A gyógyulás folyamata — a kórok felismerésétől a gyógyszer felírásáig és a gyógykezelés minden részletéig —eléggé közismert. De hatnak-e mindig a gyógyszerek? Jól választjuk-e meg az orvosságokat, és nem fordul-e elő időnként túladagolás, ami gyógyszermérgezéshez, a betegség elhatalmasodásához vezethet? És feUsmerjük-e időben a kezelés káros hatásait? Szóval, minit látják, elég sok kérdés merült fel bennem, amikor elolvastam azt a kis cédulát. És még egy — óvatosan kérdő mondatba foglalt — következtetéshez is eljutottam: vajon a társadalma életében miért ne adhatnának a gyógyszerekhez ellen javallatot?

De nézzük az indítékot. A Chinoin egyik gyógyszerének dobozában fedeztem föl a következő szöveget: »Mellékhatásként: fejfájás, szédülés, gyomarbélpanaszok, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, bőrkiütés, alu- székonyság, fülzúgás, hallási és látási zavaróik előfordulhatnak; valamint zavartság, hallucináció, depressziós állapotok vagy más pszihés zavarok-"'. Egyetlen gyógyszer mellékhatásaként! Ki tudná összeszámolni, hogy napjainkban hány van forgalomban?

Elcsodálkozhatnának azon, hogy miért foglalkozom ezzel ilyen Intenzíven, Elárulom. Azért, mert a társadalom életét, mindennapjait szemlélve gyakran találkozom az említett mellékhatások némelyikével, mások viszont félelmetesen hiányoznak az egyes tettek következményei ltözül. Igaz, gyakran nem is bizonyos gyógyszerek miatt, hanem csak úgy. Maguktól. A szokásjog, a beidegzettség alapján. Pedig állandóan gyógyítunk. Vagy hogy elfogadhatóbb fogalmaikkal éljek: javító szándékkal, elkötelezettséggel

igyekszünk tökéletesíteni életünket, a módszereket, magatartásunkat, egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyunkat. így azután jó volna mindig előre tudni, hogy »mi mitől van?-, hogy milyen kezelés milyen következménnyel jár, jóllehet nem várt, ismeretlen mellékhatásokat is ismer az orvostudomány1.

Arra gondolok, hogy jó volna például előre bejelenteni — eHemjavallaíként —, hogy a felelőtlenség (ha némiképp elnéző volt is a társadalom hosszú évekig) kínzó fejfájással jár. Egyetlen orvosság van csak rá, de azt nem anfineuralgicának hívják. Akiinél pedig túl sok ok van a fejfájásra, ahol már elhatalmasodott a kór, ott bizony a gyakori szédülés sincs kizárva, amitől eiőbfo-utóbb bárki kieshet a sonból. De érdemes lenne azt is az agyunkba vésni, hogy az önelégültség és önhittség, a túlzott kényelem nem más, mint az aluszékonyság egyik megnyilvánulása. Ez egy olyan mellékhatás, amely korántsem mellékes, és semmiképp sem a »gyógyszerek« gyakori adagolásának a következménye. A vérszegénység — úgy tudom — gyógyítható, így hát az aluszékonyságra,' a tespedtségre, a mindenben belenyugvásra is lehet ébresztőt fújta. Legjobb tudomásom szerint ezt rendre meg is tették a társadalom harci kürtösei. Mégis sokszőr hiába »zengett az ég«.• Nem volt, aki ellenőrizze a sorakozót. De azért vannak már, akik felébredtek. Szerencsére.

F

olytassam tovább? Ki tagadhatná, hogy a legkülönbözőbb beosztásokban vannak még olyan emberek, akik látási vagy hallási zavarokkal küzdenek, s emiatt mindennapi életükben — a munkájukról nem is szólva — zavartság, hallucináció mutatkozik. Nem egy helyen hallottam: »Most is úgy lesz, mint régen. Születik egy határozat; nagy dirr-durr, piff-puff, szóáradat követi, és marad minden a régiben.« Hallucináció. A zavartság leginkább azokon látszik meg, akik kezdenek rájönni: mégsem marad, nem maradhat minden »úgy ...« Az említett mellékhatásokra ugyancsak van orvosság. Ámbár azt is szokták mondani: »Van rá határozat.« Csakhogy a határozat nem gyógyszer, hanem kötelezvény, amelyet jó volna végre törvényként tisztelni, ha nem is oiy túlságosán, jellemző ránk ez a magatartás. A gyógykezelés egyszerű. Csak ki kell mosni a füleket, hagy halijának, csak meg kell dörgölni a szemeket, hogy lássanak, — egy kicsit tovább is önmaguk vackainál. Nem hiszem, hogy bárki is szóvá tehetné: nincsenek ércesen zengő, határozott szavak, útjelzők és figyelmeztetői ha úgy tetszik: tilalmi táblák; hogy nincs olvasnivaló és nincs érzékelhető látvány környezetünkben. Ez utóbbiak derűt kelthetnek és elégedettséget (micsoda űr választja el ezt az önelégültségtől!), és világosan jelzik: tenni kell. Okosabban, elöreLátóbban, megfontoltan és szenvedéllyel. S hogy e tettet nemcsak kérni, hanem ha szükséges, követelni kell. És ellenőrizni a bizalom, a jobbat alcaras jegyében. ..

Vannak persze »kívülről es távolról«, nyugatról jött »gyógyszerek«. Az orvostudományban nem rosszak ezek, de a politikában. .. Nem kétséges, hogy használati utasításukban több lehetne az ellenjavallat, mint a biztatás. Mert ezek szedésé és hatása láttán étvágytalanságot érez a tisztességes ember. Hányingert keltenek benne, gyomor- , bélpanaszokat és hasmenést. Ilyenkor kutatja az igazi gyógyszert, a hatásosat, az ellen javallat nélkülit (.mert olyan is van; lásd a Sahin-cseppeiket), amely nem vak őt kíméli meg a káros ártalmaktól, hanem azokat is, akik hányingert keltettek benne szenvtelen életükkel, örökös fanyalgásukkal, »ki ha én nem« magatartásukkal, és nemegyszer közös kincseink élvhajhász felfalóival szemben. Miért ne tudnánk végképp étvágytalanságot kelteni a masokéra, a közösségére éhezőkben?

Az. orvos megállapítja a bajt, és gyógyszert ír föl. Azt is megmondja, hogy meddig kell szedni az orvosságot, mert túladagolva karos lehet. Nem szabad tehát túl sokáig és mindig ugyanarról beszélni. A gyögvszermérgezés a társadalom életében csömörhöz, közömbösséghez vezet. Vagyis nemcsak beszélni kell, hanem tenni is, okosak, hatásosan. És következetesen. Volt már példa arra, hogy egy beteget több orvos kezelt és gyógyszerezeti. Alig tudták megmenteni. Az is baj, ha sokan szólnak bele az adagolásba. Mindenkinek tudnia kell, hol a helye és mi a szerepe. Igaz, hogy ezt nem tanítják az egyetemeken, de meg lehet tanulni. Az élet tanítja rá az embert... És ha hatástalan a gyógyszer? Azt mondják az orvosok: rezisztens lett a kórokozó, a szervezet már nem reagál a gyógyszerre. A teendő nem lehet kétséges: új gyógyszerek, új intézkedések kellenek.

E

Uenjava......hívről beszéltem. Áttételekkel, de azt hiszem, világosain. Nincs járvány, csak itt-ott üti föl fejét a betegség. Tudunk tenni ellene. Egy azonban bizonyos: raolvasassal egyetlen betegséget sem leltet meggyógyítani. Jávori IJela