Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

I

Labdarúgó NB II

' (TWytatái a 1 oldalról)

\áo&attoedtefc többet. Játékuké» rengeteg labdake- zeíési és átadási hiba csúszott Csaknem az egész félidőben a kaposvári térfélen vándorolt a labda, mivel a középpályások nem fogtak embert keveset mozogtak, akár csak elöl a támadók. A védők is vaktában »el a kaputól!-« jelszóval próbálták távol tartani a labdát A szünet után valamelyest változott a kép: a szünetben mindkét csapat játékosai lehig- gadtak, és folyamatosabbá, főleg azonban változatossá vált a játék. A mérkőzés első nagyobb helyzete is a Rákóczi számára adódott, de ezt nem sikerült kihasználni. Ebben a játékrészbe^ néhány kaposvári labdarúgó játéka erősen följ-avult, s ez érződött a csapat teljesítményén äs. Ahogyan a félidő első felében csak a szerencse mentette meg a pécsi kaput, a góltól, ugyanúgy a végén a szerencsének köszönheti a Rákóczi is, hogy sikerült gólnélküli döntetlennel megúsznia a találkozót. A mérkőzés — összességében — elmaradt a várakozástól. Színvonalban és iramban is többet vártak o nézők; a többség hiányérzettel távozott a PVSK stadionjából. A mérkőzés összképe alapján igazságos döntetlen született.

A PVSK-ból T állási, Kaszás, Réfi és Szabó játékát lehet kiemelni. A Rákócziban Gulyás teljesítménye volt végig egyenletes; egyetlen hibája, hogy ezúttal keveset vállalkozott előretörésre.

Petrák, Bódis és Murai a szünet után javult föl.

Marton jól kézben tartotta

ax egyébként mindvégig sportszerű keretek között lezajló találkozót Edzői vélemények a mérkőzésről.

Rónai István: — Sajnálom

a közönséget, mert többet érdemeltek volna a látottaknál. Egyébként elégedett vagyok a döntetlennel, amit igazságosnak találok.

Németh Lajos: — Én nem vagyok elégedett sem a játékkal, sem az eredménnyel. Mindenkitől, de főleg a »csapattól« többet vártam.

Jutási Róbert További eredmények Sopron—Sabária 1:1, MÁV Dac—Dorog 0:0, KOM ÉP—

Bakony Vegyész 1:0, MÁV MTE—Répcelak 2:0, Bábolna—Oroszlány 0:0, H. Rákóczi^ SE—Bauxitbányász 0:1, Szekszárd—Olajbányász 1:0,

Pét—Komló 2:3, Fűzfő—Ajkai Alumínium 0:0.

A bajnokság állása:

PVSK Komló Kaposvár MÁV DAC Bábolna Ajka Sabaria Olajbányász Tapolca Szekszárd Sopron Dorog MNTE Pét

Bakony KOMEP Oroszlány Répcelak Fűzfő Rákóczi

26 16 6 26 14 8

26 11 13 26 12 8 26 10 9

25 9 9

26 8 11

25 10

26 10 26 9

V.

7

6 10 6 10 7 10 6 11

7 9 10

8 7 11

6 11 9

7 8 11

9 4 13 6 9 11

8 5 13

6 9 11 6 7 13

47-20 38

31-12 36 33-15 35 36-26 32

25- 24 23

30- 26 27 20-19 27 33-31 26

31- 29 26

22- 23 25 24-28 24 19-25 23

23- 30 23 33-42 23

28- 33 22

26- 31 22

24- 35 21

29- 41 21 15-30 21 24-33 19

A középcsoport élmezőnye:

1. Volán

2. Kossuth

3. Budafok

25 15 6 4 38-18 36

25 12 8 5 43-32 32 25 11 9 5 43-30 31

A keleti csoport élmezőnyg;

Vendégségben Győző tanár úrnál

A mester keze

Est* érkezem a faluba, hogy megidézzem a mestert.

Kemény vonások. Oszes, göndör haj, bajusz. A karját régimódi gesztussal ölelésre tárjp.

Fölemeli a borospoharat, s érces, kántoros hangon énekel.

Kovács tanító úr halott.

Kevesen ismerték Kovácsnak. ö volt a mester. Vagy a faluja neve után D. Pista,

D. Pista bácsi a pedagógusok között. Az utolsó régivágású néptanítók közül való, akik

még halálos komolyan vették a dalt, a tósztokat és a koccintásokat. Akik úrias szabású nadrágot viseltek a csizmások között s akik — anyagiak híján, — ha akarták sem csináltathattak csizmát. Akiknek ezért és sok más egyébért pirulniuk kellett az igazi »nadrágok« előtt, nem kevésbé a fényesre su- vickolt csizmák előtt, melyekből kidagadt a gőg a vasárnapi miséken. Az ő szobájuk gyerekkel és pelenkával volt tele, de a családi gondokat nem érezték súlyosabbaknak, mint a társadalom gondjait. És az volt rájuk a legjellemzőbb, hogy az »egyhangú« falusi életet ők sohasem tartották egyhangúnak; de békésnek, idillikusnak sem; mert mindig akadt valami, valaki, akiért harcolni, izgulni, lelkesedni lehetett.

Világosak az ablakok. Vajon emlékeznek-e a mesterre? Hiszen titokban ő is azt remélte hogy az élete ha nem is millió, de néhány száz gyökerű, hogy a pátriájában neki is joga van az örökléthez, még ha ez a pátria az alvégtől a felvégig terjed is, egy kis somogyi faluban.

Emlékszem, egy levelében — valamelyik tanítványa továbbtanulása ügyében fogott tollat — ezt írta:

»Szülők, pártfogók nélkül nevelkedtem. A soproni népkonyha mondhatná meg, milyen korgó gyomrú fiú vol1. DVSC

2. Nyíregyház«

3. Eger

2» 1» 4 3 53-15 42 2« 16 5 5 38-13 37 28 15 S 5 45-24 36

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról.)

A vendégek — némi meglepetésre — nem álltak be egyértelműén csak védekezni; igyekezték fékezni a Táncsics lendületét. Góllövök: Orsós (ft). Erdős, Baumholczer, Bántó. Jók: Zsdrál, Erdős, Orsós, Baumholczer, illetve Lassú, Kovács.

Rákóczi III. ifi—Lábod ifi

6:0

Perényi György BoglárJelleí Medosz—

Memye 1:0 (0:0)

Mernye, 200 néző. V.: Vuk- mamn.

Kosárlabda

Nß II

Vasárnap már beszámoltunk a SÁÉV újabb sikeres rangadójáról. A Táncsics SE idegenben folytatta győzelmi sorozatát: Szombathelyen a tanítóképző legyőzése sem okozott gondot nekik. Kaposváron otthonában sem tudott viszont felnőni a rá váró feladathoz a tanítóképző női együttese. A Veszprémi Volán csaknem kétszer annyi pontot dobott a kaposvár&k- mak, mint nekik a hazai csapat.

Táncsics SE—Szombathelyi TK 90:66 (35:27)

Táncsics: Nikolédi (4), Kever (24), Tódika (6), Reizin- ger (13), Gálos: (10). Csere: Hosszú (15), Solti, Kocsi, Ha- ■ma-rics (13), Habony. Edző: Győr ke István.

A múlt évi bajnokság végén végző szombathelyiek nem állították túl nagy feladat elé a Táncsicsát. Legnagyobb »ellenfelük« a terem csúszós parkettja volt, amely sok sérülésveszélyt rejt magában. A kaposváriak végig' kéziben tartották a mérkőzést, irányítottak, s biztosan _ vezetve, iz- galommeijtesen mégnyerték a találkozót. Jók: Reizimger, Hosszú, Kéger.

Női mérkőzés:

Veszprémi Volán—Tanítóképző Főiskola 80:42 (34:18) Tanítóképző: Fazekas (25), Mikus (1), Héjas (8), Barta

(4), Pálfiné. Csere: Sípos (4), Banai, Havasi, Hajdú, Készéi. jEdző: Csanda István.

Csak tíz percig tudott lépést tartani ellenfelével a képzős csapat, utána a veszprémiek egyre nagyobb fövénybe kerültek magasságban, rutinban és a dobások pontosságában egyaránt fe- dülmúUák ellenfelüket. Jók: fazekas, Héjas, Pálfiné.

Boglárlellei Medosz ifi— Mernye ifi 5:0.

Országos ifjúsági bajnokság:

Szekszárdi Sí—Rákóczi 0:0

Országos serdülő bajnokság:

Szekszárdi Sí—Rákóczi 1:3.

A bajnokság állása:

1.

Táncsics SE

21

16

4

1

69-16

36

2;

Kiss J. SE

21

17

1

3

59-12

35

3.

Bt;.-leilei Sp.

21

15

4

2

6.9-29

34

4.

Latinca SE

21

13

5

3

42-21

31

5.

VBKM Vasas

21

13

3

5

44-21

29

6.

Siófok

21

11

5

5

42-21

27

7.

Barcs

21

8

8

5

22-16

24

8.

Nagyatád

21

9

4

8

43-31

22

9.

Kadarkút

21

9

1

11

41-40

19

10.

Mernye

21

6

5

10

2íf-i>6

ii

11.

Marcali VSE

21

7

5

9

28-40

17

12.

Lábod

21

6

3

12

23-49

15

13.

B.-földvár

21

5

5

11

26-62

15

14.

Karád

21

4

5

12

21-47

13

15.

Bg.-lellei M.

21

5

2

14

18-55

12

16.

Csurgó

21

3

5

13

19-44

11

17.

Tab

21

4

3

14

21-51

11

18.

L.-tótl

21

3

2

16

31-56

8

tam. Vakációm sohasem volt, minden nyáron dolgoztam, hogy a következő tanévre megkeressem a tandíjra valót, a könyvek árát. Voltam mezőgazdasági napszámos, téglagyári munkás, építőmester mellett culáger, másoló, kifutó, Budapesten pincér, jazz-dobos és reklámevőd)«

A tanítóné asszony abbahagyja a varrást, rámnéz.

— Hát emlékszik még szegény, jó uramra?

Badacsony környékén ismerkedtek meg ö a ■ rokonainál nyaralt, Pista bácsi gyerekeket vitt a Balaton északi partjára. Néhány óra napfény. Elégnek kellett lenni egy életre. A tanítóné Pestről költözött a szolgálati vályogszobába, hogy többé emlékezni se legyen ideje p badacsonyi szép napokra.

(»■Nem volt az országnak

olyan vármegyéje, ahol én he pályáztam volna állásért. Ti- szacsegétől Ferfőszentmik- lósig, Vácrátóttól Palinig ősz- szesen 31 alkalommal próbálkoztam. Az egyik helyen a papszakácsnénak nem csókoltam kezet, azért nem kaptam állást, erre a következő alkalommal tp cselédlánynak is kezet csókoltam, akkor meg ezért utasítottak el. Végre kikötöttem D.-ben, ahol azóta is küszködöm .. . Olyan lakásban éltem kicsiny gyermekeimmel, amely kiköltözésem után harmadnapra összedőlt. ..«)

Néhány fénykép a falon, öreg bútorok, térítők. A tanítóné egyedül él, hét gyermeke hétfelé az országban.

— Tanító lett-e valamelyikből? — kérdezem.

— Egyikből sem. Szegény uramnak ez volt a bánata. De a tanítványai közül sokan tanítók, tanárok. Minden tehetséges tanítványát tanulni küldte. Feljegyzéseket készített róluk, figyelemmel kísérte pályájukat. Ma Is őrzöm ezeket a füzeteit. Emlékszem, negyvenöt előtt, de még a fel- szabadulás után is mennyit küzdött a szülőkkel, hogy engedjék a gyerekeket felsőbb iskolába. És nemcsak a szülőkkel hadakozott. Néha az intézetekkel is, ha valamelyik tanítványát nem akarták fölvenni ....

(»Mindezek most azért jutottak az eszembe, mert úgy érzem, néha még ma sem azt nézik, hogy ki szorul rá a segítségre, hanem különféle egyéb szempontok érvényesülnek ... Nem akarom, hogy az én kálváriámat a tanítványaim is végigjárják

__«)

A

z utódja tanárember. Komoly, magas • homlokú matematikus.' , Elgondolkodva mondja: '• "V

— Tíz évig »inaskodtam« mellette abban az időben, amikor a legszorítóbb feladatokkal küszködtünk. A regi típusú népiskolából általános iskolát kellett csinálnunk a lehető legmostohább körülmények között. Amikor.először jöttem a faluba, Pista bácsi az iskolában ültetett le. összesen két széke volt. A jobbikat nekem engedte át. a törött másikon pedig maga foglalt helyet, mondván, hogy ő már jól ismeri az ilyen székek természetét. Tele volt tervekkel, tetterővel. Minden

......

l

ehetőséget Mtwwznátt; hogy

előbbre jussunk. Tulajdonképpen az iskolamúzeumot is azért hozta létre, hogy a történelemtanítást korszerűsítse.

A művelődési otthon folyosóján vitrinék őrzik Pista bácsi gyűjteményét. Azaz csak a töredékét a gazdag anyagnak, amely a Kápolna-dűlőben annak idején előkerült. A ritka, középkori edények ugyancsak Pista bácsi kezéből kerültek a Nemzeti Múzeumba.

Az a kéz pedig...

Emlékszem, csontig lesoványodva feküdt az ágyon, a takarón táskaírógép, papírlapok. Meghívókat pötyögtetett az iskola jubileumi ünnepségére. Már csak hetei voltak hátra. Hol volt akkor már a lobogó haj, a férfias bajusz, a lendületes ölelés...

Minden ablak sötét. Vendéglátómhoz, Győző barátomhoz igyekszem, Pista bácsi arcával. De ezen már semmi nyoma a halálnak. Jókedvem kerekedik, mert énekelnek valahol, talán egy roskatag kántor-lakásban mulatnak a régi mesterek. Pista bácsi badacsonyi bort tölt, poharát magasra emeli, és felköszönti a nagyapámat...

Győző apró, lelkes szemei

ragyognak. — Nem gondoltam, hogy állód a szavad — örvendezik a villanyfényben fürdő, népi szőttesekkel, faragott botokkal ékes előszobában. — Annyiszor megígérted már, hogy kijössz, és any- nyiszor átvertél! Amikor megkaptam a táviratot, megtiltottam Marinak, hogy a fél baromfiállományt kiirtsa a tiszteletedre. Azt mondtam neki; Marikám, én ennek a táviratnak nem hiszek. Ez a hatodik távirat. Majd holnap megint megcsöyren a telefon, s a szerkesztő úr azt üzeni, nem jöhet, mert 1 fontosabb dolga akadt. Nohát! Isten hozott ! Azért ne ijedj meg, akad a háznál némi falnivaló. Egy szekérderéknyi kolbás* például, nemrég hoztuk haza a

Gerencsér Miklós |., ...............| FERDE HÁZ I

lyep gyorsan átnyilalt a tanáron a gondolat:

— Értem p>edig ne hozz áldozatot. Éppen azért ne hozz, mert hajlandó vagy rá.

A tanár jól összeszorította a fogait, nehogy valami jóvátehetetlen szaladjon ki a száján. Eddig húzta-halasztot- ta a csomagolást, a szíve mélyén játéknak érezte azt az albérletet, de most már a körmére égett a cselekvés. Önérzetben, komolyságban alább nem adhatta. Mindenféle felhajtás nélkül, közönséges célszerű mozdulatokkal előkereste a bőröndöt, kinyitotta a szekrényajtót és pakolni kezdte legfontosabb ruhadarabjait.

Nem mert közelíteni hozzá az asszony. Forró arca átszellemült a pániktól,

— Képes lennél elhagyni az úgynevezett álmaidért ? .,.

Fontosabbak számodra a mesterkélt illúziók, mint én, a hús-vér hozzátartozód?!

Végre ránézett Danka. Hosz- szú keiéből alácsüngött néhány fénylő nyakkendő.

— Bármilyen furcsa, azért kell elmennem, mert nagyon fontos vagy nekem.

— Károly.., nem hagyhatsz itt...

— Tudom — nézett le rá megértőn Danka. — Ezért hát magammal viszlek. Csak az marad itt belőled, aki nem

az enyém.

Gyengéden összefogta az asszony férje mellén a kabátot,

— Károly, cü egy vagyok... szeretlek... ezzel az egyetlen, oszthatatlan lényemmel szeretlek ... Milyen ember vagy, Károly ?... Ha a hűségemben csalódtál volna, akkor sem szaladhatnál el. Szeretsz te engem? Nem bántottalak. Rajtad kívül soha senkit nem akartam. De ha asszonyként vétettem volna ellened, akkor is kérhetném a megbocsátást.

Türelemmel viselte el Danka, hogy feltartóztatják, de épp ezzel a türelemmel jelezte szándéka állhatatosságát. Huzavona helyett emlékeztetővel akarta szabaddá tenni maga előtt az utat.

— Ne feledd, hogy mit kiabáltál az előbb. Nem hagyom magam érzelmileg zsarolni! Hát én sem vagyok befolyá- solhatóbb. Nincs más hátra, ki-ki marad a maga elhatározásánál. Én csupán annyit teszek, hogy elhárítom az utadból a legnagyobb akadályt.

Eléggé jámbor volt a beszéd ahhoz, hogy Edit bátorságra kapjon tőle. Megmarkolta a bőrönd fogantyúját.

— Milyen lenne az az út

nélküled?... Csókolj meg..

Danka nem engedte el a bőröndöt, pedig felesége erre akarta kényszeríteni keze könyörgő mozdulatával. így ketten fogták a bőröndöt, amikor a tanár szájon csókolta Editet.

Többé nem udvariaskodott. Tapintattal bár, de próbált szabaddá lenni az asszony tartóztató kezeitől.

Edit feladta a csatát. Menekülésképpen a férje karjába kapaszkodott.

— Belátom, vesztettem. Maradjon meg a lakás. Nem adok neked igazat, nem fogadom el az érveidet, de miattam ne menjen tönkre a házasságunk. Nélküled a pénzre sincs szükségem.

Megint a bőröndért nyúlt, s ezúttal ellenállás nélkül birtokba vehette. A szekrényhez mént vele, kinyitotta, tártál-, mát sietség és beszéd nélkül visszarakosgatta a helyére. Nem érezte magát legyőzött- nek. Sőt bizakodó várakozás feszült benne.

Danka viszont úgy lézengett a szobában, mint a hajától megfosztott Sámson, önmagát keresve járkált, próbálta rendezni felborult gondolatait. Felesége már az öltönyt is visszaakasztotta a szekrénybe.

— Azt mondtad, hogy nem fogadod él az érveimet.

— Most is azt mondom. Soha nein fogok mást mondani. De kérlek... felejtsük el.

Zuhanó repülőből szokás olyan hirtelen kiugrani, amiösztöne közölte az asszonynyal, hogy elérkezett a fordulat. Feszültsége jólesően kiengedett.

— Hogy értsem ezt? ..,

Ügy társalgóit a tanár, mintha jelentéktelen dologról beszélt volna.

— Számomra is elfogadhatatlanok az érveid. Soha nem fogom belátni, miért kellene megválni az otthonomtól a nagyobb pénz kedvéért. De legyen meg az akaratod.

Semmi másra, csakis erre számított Edit, mégsem hitt a fülének.

— Jól hallok?!...

— Ne legyen okod arra, hogy veszteségről beszélj. Veszteség árán hozzám senki ne ragaszkodjon. Legkevésbé az, akit a legjobban szeretek.

Bolond szertelenség robbant Editben, repült Danka nyakába.

— Te drága ... Most győztél le igazán . .. De ezt a vereséget boldogan vállalom. Büszke vagy és nagyszerű ... Nagyszerű!..,

Inogva tartotta Danka zabolátlanul ficánkoló asszonyát. Aztán derékon ragadta, a rekámiéra lendítette. Csókolták. harapták egymást, összegabalyodtak komikusán és fenségesen.

(Folytatjuk)

füstről. Tudom, szereted. Továbbá házikenyér, édesanyámtól való, és igen finom ecetes uborka cseresznyepaprikával, apró szemű hagymával körítve. Mari specialitása:..

— Megnyugtattál — mondom —, de még nyugodtabb leszek, ha a kamrában gubbasztó demizsonokról is ejtesz néhány biztató szót. Nem bánnám, Ha a tavalyi oportó- ból maradt volna nehány bu- téliára való.

Győző kitárja a kamraa.j:, , s a gazdagon rakott polcok alá mutat. Ott vannak a de- mizsonok. — Bitang szerencséd van, elég sok tavalyi bora maradt az apámnak, állítom a déli part legjobb opor- tója á mienk, nyugodtan nézhetsz az éjszaka elébe.

És Marika? — Mari a barátnőjénél alszik, mert néki kell aludnia; háromhónapos terhes, boldogok lennénk, ha ezúttal végre sikerülni világra hozni a gyermeket. Mindenünk megvan. Mindkét részről tehetős szülők állnak mögöttünk s nem is olyan - öregek még. Szőlőt művelnek, bikákkal foglalkoznak. A házunkat az ő segítségükkel építettük. a Trabantom is nekik köszönhetem. Egykék- voltunk mind a kettén. Egy szem lány, egy szem fiú. De most már az öregek egyre türelmetlenebbül kívánják az unokát. Mintha mi nem akarnánk! Sajnos eddig nem sikerült. Talán majd most.

(Folytatjuk.)

Szapudi András

Somogyi Néplap