Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

äe£ te txtnit:: — SsSkzá el az asszony, amikor észreve­szi, hogy lába alatt sündörög a középső gyerek. Az elvárt puszit, mint mindig, most is nyugtázhat­ja Kos Andor, fis Kos An- dómé, most is, mint mindig; beletúr térje ritkuló hajába. És Andor egyik kezével ma­gához öleli őt, míg a másik­kal lekapcsolja a mosógépet. Lélegzete egyre szaporábbá válik. És Margit most is, mint mindig, fátyolos han­gon mondja bele a levegőbe, hogy -naa, ne bolondozz, különben is valahova ké­szültél !« V alahol a h<n»áro»-' ban keressétek. Hiva­talos nevén: Kis Mi­hály utca. Amit kezdetben, elég viccesen. Kismiskának hívtak a környék lakói. Az utóbbi években viszont egyre többször és több helyen csak Golgota utcaként emlegetik. Olyannyira, hogy a 111-es troli vezetője — a zaklatáso­kat elkerülendő — a Kis Mi­hály utcanév mellé kénytelen volt odapingálni, igaz. csak zárójelben a »GOLGOTA UCCA« nevet Is. Hogy a Golgota nevet ki ragasztotta az utcára, azt már nem lehet tudni. Hogy miért ezt a ne­vet, az talán kiderül törté-j Hetünkből. Szóval vala­hol a külvá­rosban, ponto­sabban a Gol­gota utcai ódon bérházak egyikének íötídszimü aj­taján, most: csönget be a postás, a héten talán éppen harmadszor/ A vártnál is előbb nyitnak ajtót. Kos Andor szerszám- készítő lakatos háztáji neg- lizsében — mint általában, ha tehette szabad szombaton — mélyen meghajolva üd­vözli a postást. Aláírja az ajánlott levél átvételét iga­zoló okmányt, s a szokásos borravalóról sem feledkezik meg. Már az előszobában (ha annak nevezhető az a lyuk) fölbontja a nevére szóló hi­vatalos borítékot: ÉRTESÍTÉS Értesítjük: ................................ ............................... szaktársat, h ogy Szervezetünk f. hó 13-án megtartott hivatalos ülésen önt a 147. kér. Népi Ülnökének választotta meg. Munkájáhz sok erőt és egészséget kíván: Dr. (olvashatatlan aláírás), dátum, pecsét — Ejnye-ejnye — zsörtö­lődik magában — a boríté­kon belül ezek már az em­ber nevét is elfelejtik?! De azért elégedetten állt óda nagymosást végző fele- ségéhez; Kos Andomé sz. Findró Margit elé, háta mö­gött szorongatva a meglepe­tésnek szánt levelet — Szép születésnapi aján­dék, úgysem találod ki... No nézd! Margit asszony, akinek va- | lamiféle pénz lebeg lelki szeme előtt megint csalódni látszik. — Szép-szép, szivem! De mit ér ez pénz nélkül? Eb­ből nem szelhetsz kenyeret a kölykeidnek! — Margit édes! Én még csak harminckilenc éves va­gyok, még... — Igen. Pontosan ma. És már házmester, üzemi ön­kéntes tűzoltó, munkavédel­mi őr, újítási felelős, másod­állásban mozigépész, és most meg ennek tetejébe itt van ez a népi miacsuda! Egyálta­lán, köllünk mi még neked?! — fakad ki Findró Margit. — Na-na! A fölsorolás egy kissé hiányos, mert a Bély.. 1 — Tudom! Á bélyeggyűj­tő egyesület elnök-helyette­se! És a három gyerek apja? Az kicsoda? Ha nem téye­Pátkal Tivadar 0 Golgota utca — Tényleg! — villan át Andor agyán — Egy óra múlva nekem rendkívüli la­kóbizottságit kell tartanom. A mindenit ez meg majd­nem kiment a fejemből! H árom perc alatt borot­válkozik a férj. Állva, a tűzhely előtt fo­gyasztja el tegnapi vacso­ráját, mint ilyenkor mindig. A kibővített rendkívüli la­kógyűlésen számot kell majd adnia arról, hogy mit intézett el a Golgota utcai laikók ügyé­ben. Pontosabban, a négy éve eldugult utcai lefolyók meg- javíttatása ügyében. Futkos­ni ugyan sokat futkosott ez ügyben, de érdemben nem tudott intézkedni. Fölöslegesnek tartanám a lakógyűlésen történtek egé­szének ismertetését. Annyi azonban kitűnt, hogy An­dor szaktárs stációt járt meg a cél érdekében, de nemle­ges választ kapott minde­nütt Illetékes javíttatok hiá­nyában ötleteket javaslato­kat szép számmal kapott: 1 Alakítsa meg az utca házmestereivel karöltve az ügyet szolgáló Házmesterek Javaslattevő Bizottságát A továbbiakban: HJB. 2 Látogassanak el a szom­szédos utcákba tapasztalat­cserére. 3 Kérjenek tanácsot a Ta­nácstói 4 ,Ha jövőre kisebb esőzé­sek lesznek, talán nem is fog följönni az az átkozott szennyvíz. 5 Társadalmi munkában ügyeletes lefolyó-piszkálókat szervezzenek. . 6 A -közös költségen« ido­mított csőgörényeket alkal­mazzanak, 7 Stb. A fenti javaslatok szava­zásra kerültek. Végül az egyes pontra esett a válasz­tás. Érdemes megjegyezni, hogy az ötödik pont egyet­len árva szavazatot kapott. Vajon ki' adhatott erre vók- sot? Ezt találgatta mindenki. A HJB Elnökének természe­tesen Andor szaktársas vá­lasztották.) Az elnök-ülnök fáradtan ért haza. Még a nagyíröccs sem vidította föl, amelyet útközben hajítottak be a Vakegérben. Otthon egyenesen és ru­hástul az ágyra dőlt. Csak bambul, és mosolyog maga elé. — Iffam aefced rahmt be­jed, fiacskám? — így Mar­git asszony. — Nem, nem, nincs sem­mi baj — tiltakozik Andor. — Fáradt vagyok, ennyi. Egyszerűen fáradt Én is el­fáradhatok egyszer nem­igaz? Mindenki elfáradhat egyszer, nem igaz? De nem bele-fá-rád! — szótagolja. — Értek, szivi? Igaz, szivi? — I-gaz. Nagyon-nagyon fáradtnak érezte magát. Mégsem tudott elaludni. Órákig forgolódott Kos Andorné mellett, aki már húzta a lóbőrt. Rémké­peket is látott Kirúgták minden hiva- =========- talbóL Szem­telen elvtárs­nak, pimasz úrnak bélye­gezték. Jobb­nak látott be­venni két al­tatót. Semmi Éjfél előtt _________ még kettőt. “ Hajnaltájt földöntúli kia­bálásra ébredt Margit asz- szony; *.. .riasztani az ut­cát!. .. ég a harmadik eme­let., a harmadik! ...ide a fecskendőket... még több vizet.. .még. még SOOÓK! .. .nem látják, hogy sok?. .. úszik az utca... a Golgota utca... szivattyúkat bekap­csolni. .. bélyegeket leha­lászni !..Felhívjuk az utca lakóinak figyelmét, hogy a bélyegek túlsói oldalához ne nyúljanak, mert az tapad, ta. . ,taa.. .ta!« Orvosért későn küldtek. Kos Andor szerszámkészítő lakatos temetésén tolongtak az emberek- Két tucat intéz­mény tekintette saját ha­lottjának. Sok volt a sutto­gás, ptismogás, találgatás. Volt, aki már előzőleg is az őrültség jeleit vélte fölfe­dezni rajta. Volt, aki ön- gyilkosságra esküdött. Az infarktus is számításba jött. De mit változtat ez a ténye­ken? Ezt kérdezte egy mel­lettem álló férfi a temetés után. Másnap kék overalles munkások özönlötték el a Golgota utcát. Serény mun­kálkodás folyt: dübörögtek a légkalapácsok, emelkedtek a földhegyek, ágyúcsövek­ként meredtek az égre a fő­nyomócsövek és al-elszívó- csövek. a reggeli és az esti la­pok vastag szalagcí­mek alatt hozták-vit- ték a híreket minden fonto­sabb munkafázisról. Mi több a televízió helyi stábja már két nappal az átadás előtt ott sündörgött a Golgota ut­cában, hivatalos nevén: a Kis Mihály utcában. «•Lehet, hogy az utca ne­vét is átkeresztelik!« »Még emléktáblát is kaphat!« »•Szegény Kos szaktárs, ha ezt megérhette volna!« — ilyen és hasonló beszéd járta nemcsak a környéket, ha­nem ahogy ez lenni szokott, az egész országot. Azóta az utca. a Kis Mi­hály, illetve a Golgota, pon­tosabban tegnaptól egészen hivatalosan a Kos Andor ut­ca lakói nagyon várják az esőzéseket De azok csak késnek. Fgvre késnek. Grúz leány. Lado Gudiasvili festménye. Baranyi Ferenc Rákóczi-sirató (Részlet a „Hei, Rákóczi, Bercsényi” című ciklusból) Márvány-tenger partján gyászban áll Rodostó, éjszaka jölé szállt hét fekete holló, hét fekete holló. Éjjel fölé szálltak, elhúztak reggelre, csőrükben fehérlett fejedelmünk lelke, fejedelmünk lelke. Fehér az a lélek, fehérebb a gyolcsnál, égre szökő sziklák havasán ragyog mar. magasan ragyog már. Szikla az a hűség, Rálcóczi hűsége, villámfogú orkán mindhiába tépte, síkos hócsuszamlás is hiába hívta: még csak meg se mozdult soha az a szikla, nem mozdult a szikla! Környékezték mézes, hitegető szóval, rendíteni vélték karddal és golyóval, meg is kísértették, meg is fenyegették, fejedelmünk mégsem adta el a lelkét — nem adta a lelkét! Felvitték a hollók hűség havasára, konokabb lett tőle a magyar, ha látta. S az újabb próbákat újra csak kiállta. Fejemet karomra támasz­tottam es belemélyedtem -A francia forradalom történe­tébe«, mindenről elfelejt­kezve a világon. Egyszer csak azt éreztem, hogy hátul valaki megfogja a kabáto­mat. Aztán könyökkel hát­ba ütnek, majd karom alatt megjelent fából készült tehén buta pofája. Ügy tettem, mintha nem venném észre ezeket a ra­vaszságokat. , Mögöttem az a valaki si­kertelen kísérletbe fogott, hogy kihúzza alólam a szé­ket. Aztán megszólalt egy hang: — Bácsika! — Mi kell, Lidocska? — Mit csinálsz? Kisgyerekkel mindig fe­lettéb ostoba hangot ütök meg: — A zsirondisták taktiká­járól olvasok, gyedmekem. Hosszan bámul rám: — Miért? — Azért,, hogy az analiti­kus módszer fénysugarát vessem a korabeli politikai szituáció homályára. — Miért? — Hogy szélesítsem a lá­tókörömet *és fejlesszem szürkeállományomat. — Szürkét? — Igen. Ez egy élettani kifejezés. — Miért? Ördögi türelme van. Ezer­szer is képes megkérdezni, -miért«. — Lida! Beszélj nyíltan! Mit akarsz? A tagadás csak súlyosbítja az ember bűneit. Ó, női követke7e‘lenség. Lida sóhajtva válaszol: — Semmit se akarok. A képeket akarom nézni. — Lida, üres fejű asszony­személy vagy. Fogd ezt az újságot, és páni rémületben menekülj a hegyek közé! — És aztán mesét is aka­rok. Kék szeme, tündöklő haja mellett elhalványul -A fran­cia forradalom története«. — Nálad, kedvesem, a ké­rés több mint állítás. Nem lesz ez így jó. Inkább te mesélj nekem. Térden odacsúszik hozzám, és nyakon csókol. — Sose hagysz békén en­gem e-zel a mecSiáqcpl. bá­Este esikam. Hogy meséljek és meséljek. No figyelj csak ide... Hallottál már Piros­káról? Csodálkozó arcot vágtam: — Most hallom előszór. — Akkor figyelj!... Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy kislány, akit Piros­kának hívtak. . . — Már bocsáss meg, de nem tudnád megmondani, hogy pontosan hol is volt? Felvilágosítás céljából, a me­se fejleményei során... — Miért? — Szóval: hol lakott? Lida elgondolkodik, majd kiböki az egyetlen városne­vet, amit ismer. — Hááát... Szimíeropol- ban. — Nagyszerű! Égek a vágytól, hogy hallgassam, mi' következik. — ... Kosarába rakott po­gácsát meg vajat, és elin­dult az erdőn át a nagyma­májához. .. — Ez az erdő magántulaj­don volt vagy csak kincstári birtok? Csakhogy békén hagyjam, szárazon odaveti: — Kincstári. -Ment, men- degélt, egyszeres a k előtte termett a farkas. — Latinul lupus. — Micsoda? — Azt kérdem, hogy mek­kora volt a farkas? — Ekkora. És azt mondta neki... — Fiirí torog, úgy mondja: — Hová mégy, Pi­roska ? I— Lida! Ez nem igaz! Hiszen a farkasok nem tud­nak beszélni. Te becsapod szegély öreg bácsikádat! Szenvedőén összeszorítja száját: — Többet nem mondok neked mesét. — Jól van..! Most pedig menj szépen, olvasni akarok. Vagy húsz perc múlva me­gint az ismerős ráncigálást érzem a kabátomon, egy kö­nyök puhán hátba bök, és suttogás hallatszik: Kőzet vizsgáló hányás*. Id. Nag> löt v ilik í ill ill <1Q HS3. Maratkó László A nagy találmány — Tisztelt Uraim, kedves Elvtársak! (Kapják: a kormányfők, az ENSZ főtitkára, a nem kormányszervek bizott­ságainak képviselői, va­lamint a házfelügyelők.) Alulírott Berber Lajos (a továbbiakban B. L.) az alább részletezendő szabadalmi szabványelmélctet tárnám a magas címzett felek elé, kü­lönös tekintettel egyenetlen­ségektől szabdalt világunk oly hőn áhított testvéri egy­ségesülésének megvalósítása érdekében. Ma, amikor az emberiség lakásgondjait eny­hítendő, a házgyári lakások oly tömegesen nőnek ki a földből városaink külső és belső kerületeiben, ha a dolgoikat összefüggésükben vizsgáljuk meg. kiderül, hogy a társadalmi együttélés lehe­tetlenülésének fő okozója az egymáshoz hegesztett panel­elemek közti áthallás, az a zaj, me ty tűrhetetlenül be­szivárog az utcáról, a ját­szóterekről, a lakótársaktól. E megosztó tényező kiküszö­bölésére, — számtalan ál­matlan éjszaka munkája eredményeként — ezennel az Önök színe elé járulok megoldási javallatommal, amely egy szóbon foglalha­tó össze. A megoldás: az ab­szolúte teljes mértékben szi­getelő füldugó! Kell-e részletesen ecse­telni, minő áldásos hatást gyakorol társadalmi közérze­tünkre, az egyéni boldog­ságra e piciny szerszám (készülék, gyógy gyutacs). A civódó házasfelek szóváltás sát, az ütlegelt gyermekek jajkiáltásait, a magnetofon­nal a szomszédok ellen há­borút viselő kamaszok za­jongását kiküszöböli a fül­dugó az egyén életéből. S mindezt néhány forintért és pár fillérért. És szabadalmi elméletem továbbfejleszthető! Hiszen forgalomba hozható a füldu­gó érte.kezleti-tanácskozási változata. Nincsen többé unalmas tanácskozás, fásult hallgatás, netán aluszékony- ság. Ha a füldugó eme válto­zatának jótékony hatására csökken az ilyen konferen­ciák száma, annak következ­ményeként minden bizony­nyal csökkenő tendenciát mutat majd a babkávéfo- gyasztás is, amely viszont — kicsiny s ezért korlátozott keményvaluta-kerettel ren­delkező, közepesen fejlett országunk esetében — a külkereskedelmi egyenleg javításához is hozzájárul Kérem Önöket, felelőssé­gük teljes tudatában mérle­geljék szerény javaslatom sorsát, mert az emberiség nem bocsátaná meg Önök­nek, ha elhamarkodott dön­tésükkel újabb néhány mé­terrel továbblöknék az előt­tük lebegő szakadék ormai felé. Kiváló újító üdvözlettel: a kiadmány hiteléül s. k. aláírás Ui.: Ha szabadalmamról pozitív módon döntenének, egyben kérem a magas cím­zett feleket, azt az aprósá­got tegyék meg az érdekem­ben, hogy jelenlegi tartózko­dási helyemről kihozatalo- mat kieszközlik. Hónapok óta hiába próbálom meg­győzni a mellém beosztott fantázia nélküli személyeket, hogy a füldugó alapanyagául szolgáló gumit a hallójárat­ba kell helyezni, s nem az embert — jelen esetben a feltalálót — kell a gumi (szobába) dugni. — Bácsika! Tudok egy me­sét. Nehéz neki kosarat adni Szemei úgy ragyognak, akar az apró csillagok és száját olyan mulatságosán csücsö­ríti. — No rendben van. öntsd ki fájdalmas lelkedet. — Itt a mese: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Az édesanyja kivitte a kertbe, ahol azok a ... körték termettek. Föl­mászott a fára, a lányát pe­dig a fa alá ültette. Bizony. Aztán azt kérdezi a kis­lány: »Édesal ám! Van a körtéknek láDuk?« »Nincs, kisleányom.« »Akkor én megettem egy tyúkot!« — Lidka! De hiszen ez az én mesém! A felháborodástól reszket­ve ütöget kezével, és közben kiabált: — Nem, az enyém, az enyém, az enyém! A tiéd más. — No, jó. Akarod, hogy megkeressem az újságban a vőlegényed képét? — Igen. Előveszek egy ócska új­ságot, és kikeresek benne egy torzképet, Amely Gogol Vijét ábrázolja. Gúnyolódva mondom neki: — Itt a vőlegényed. Elborzadva néz a szörny­szülöttre, majd lenyelve a keserű sértést, színlelt nyá­jassággal mondja: — Hát jó.. . Most add ide, megkeresem én a té vőle­gényedet. — Talán menyasszonyt akartál mondani? — Igen, menyasszonyt. Megint csend lesz. Lida lemászik a díványról, nagyo­kat sóhajt, és -lapoz, lapoz a könyvben. — Gyere ide bácsika! — szólal meg bizonytalan han­gon. — Itt a menyasszonyod — ujjóval félénken egy ágasjjogas fűz göcsörtös tör­zsére mutat. — Nem lesz ez ígv jó, lelkem. Miféle menyasszony ez? Hiszen ez egy fa. Ke­ress inkább valami utálatos asszonyt! Csend lett újból, csak a gyorsan pörgetett lapok zi- zegése hallatszik. Majd halk, gyönge sírás. — Lida, Lidocska.. Mi bajod? A bőven ömlő könnyektől alig tud beszélni. Rádobja magát a könyvre, úgy zokog­ja: — Nem tudok..; neked..'. elég utálatos... menyasz- szonyt találni. Vállvonogatva ülök le a »Forradalom« mellé, s el­merülök az olvasásba. Csend... körülnézek. Lida az ajtó kulcsát tart­ja még nedves szeme elé, és a nyíláson keresztül néz rám. Elbámul azon, hogy ha szeméhez közel tartja a kulcsot, akkor egészben lát engem, ha messziről, akkor pedig csak egy darabkát be­lőlem. Nyögdécselve lemászik a díványról, felém jön. és mögöttem egy arasznyira be­lenéz a kulcsba. Szemében ott ragyog az őszinte csodálat; csodálkozás a természetnek e rejtélyes talánya iránt. Baáb György fordítása Arkagyij A veresenko " * *

Next

/
Thumbnails
Contents