Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
äe£ te txtnit:: — SsSkzá el az asszony, amikor észreveszi, hogy lába alatt sündörög a középső gyerek. Az elvárt puszit, mint mindig, most is nyugtázhatja Kos Andor, fis Kos An- dómé, most is, mint mindig; beletúr térje ritkuló hajába. És Andor egyik kezével magához öleli őt, míg a másikkal lekapcsolja a mosógépet. Lélegzete egyre szaporábbá válik. És Margit most is, mint mindig, fátyolos hangon mondja bele a levegőbe, hogy -naa, ne bolondozz, különben is valahova készültél !« V alahol a h<n»áro»-' ban keressétek. Hivatalos nevén: Kis Mihály utca. Amit kezdetben, elég viccesen. Kismiskának hívtak a környék lakói. Az utóbbi években viszont egyre többször és több helyen csak Golgota utcaként emlegetik. Olyannyira, hogy a 111-es troli vezetője — a zaklatásokat elkerülendő — a Kis Mihály utcanév mellé kénytelen volt odapingálni, igaz. csak zárójelben a »GOLGOTA UCCA« nevet Is. Hogy a Golgota nevet ki ragasztotta az utcára, azt már nem lehet tudni. Hogy miért ezt a nevet, az talán kiderül törté-j Hetünkből. Szóval valahol a külvárosban, pontosabban a Golgota utcai ódon bérházak egyikének íötídszimü ajtaján, most: csönget be a postás, a héten talán éppen harmadszor/ A vártnál is előbb nyitnak ajtót. Kos Andor szerszám- készítő lakatos háztáji neg- lizsében — mint általában, ha tehette szabad szombaton — mélyen meghajolva üdvözli a postást. Aláírja az ajánlott levél átvételét igazoló okmányt, s a szokásos borravalóról sem feledkezik meg. Már az előszobában (ha annak nevezhető az a lyuk) fölbontja a nevére szóló hivatalos borítékot: ÉRTESÍTÉS Értesítjük: ................................ ............................... szaktársat, h ogy Szervezetünk f. hó 13-án megtartott hivatalos ülésen önt a 147. kér. Népi Ülnökének választotta meg. Munkájáhz sok erőt és egészséget kíván: Dr. (olvashatatlan aláírás), dátum, pecsét — Ejnye-ejnye — zsörtölődik magában — a borítékon belül ezek már az ember nevét is elfelejtik?! De azért elégedetten állt óda nagymosást végző fele- ségéhez; Kos Andomé sz. Findró Margit elé, háta mögött szorongatva a meglepetésnek szánt levelet — Szép születésnapi ajándék, úgysem találod ki... No nézd! Margit asszony, akinek va- | lamiféle pénz lebeg lelki szeme előtt megint csalódni látszik. — Szép-szép, szivem! De mit ér ez pénz nélkül? Ebből nem szelhetsz kenyeret a kölykeidnek! — Margit édes! Én még csak harminckilenc éves vagyok, még... — Igen. Pontosan ma. És már házmester, üzemi önkéntes tűzoltó, munkavédelmi őr, újítási felelős, másodállásban mozigépész, és most meg ennek tetejébe itt van ez a népi miacsuda! Egyáltalán, köllünk mi még neked?! — fakad ki Findró Margit. — Na-na! A fölsorolás egy kissé hiányos, mert a Bély.. 1 — Tudom! Á bélyeggyűjtő egyesület elnök-helyettese! És a három gyerek apja? Az kicsoda? Ha nem téyePátkal Tivadar 0 Golgota utca — Tényleg! — villan át Andor agyán — Egy óra múlva nekem rendkívüli lakóbizottságit kell tartanom. A mindenit ez meg majdnem kiment a fejemből! H árom perc alatt borotválkozik a férj. Állva, a tűzhely előtt fogyasztja el tegnapi vacsoráját, mint ilyenkor mindig. A kibővített rendkívüli lakógyűlésen számot kell majd adnia arról, hogy mit intézett el a Golgota utcai laikók ügyében. Pontosabban, a négy éve eldugult utcai lefolyók meg- javíttatása ügyében. Futkosni ugyan sokat futkosott ez ügyben, de érdemben nem tudott intézkedni. Fölöslegesnek tartanám a lakógyűlésen történtek egészének ismertetését. Annyi azonban kitűnt, hogy Andor szaktárs stációt járt meg a cél érdekében, de nemleges választ kapott mindenütt Illetékes javíttatok hiányában ötleteket javaslatokat szép számmal kapott: 1 Alakítsa meg az utca házmestereivel karöltve az ügyet szolgáló Házmesterek Javaslattevő Bizottságát A továbbiakban: HJB. 2 Látogassanak el a szomszédos utcákba tapasztalatcserére. 3 Kérjenek tanácsot a Tanácstói 4 ,Ha jövőre kisebb esőzések lesznek, talán nem is fog följönni az az átkozott szennyvíz. 5 Társadalmi munkában ügyeletes lefolyó-piszkálókat szervezzenek. . 6 A -közös költségen« idomított csőgörényeket alkalmazzanak, 7 Stb. A fenti javaslatok szavazásra kerültek. Végül az egyes pontra esett a választás. Érdemes megjegyezni, hogy az ötödik pont egyetlen árva szavazatot kapott. Vajon ki' adhatott erre vók- sot? Ezt találgatta mindenki. A HJB Elnökének természetesen Andor szaktársas választották.) Az elnök-ülnök fáradtan ért haza. Még a nagyíröccs sem vidította föl, amelyet útközben hajítottak be a Vakegérben. Otthon egyenesen és ruhástul az ágyra dőlt. Csak bambul, és mosolyog maga elé. — Iffam aefced rahmt bejed, fiacskám? — így Margit asszony. — Nem, nem, nincs semmi baj — tiltakozik Andor. — Fáradt vagyok, ennyi. Egyszerűen fáradt Én is elfáradhatok egyszer nemigaz? Mindenki elfáradhat egyszer, nem igaz? De nem bele-fá-rád! — szótagolja. — Értek, szivi? Igaz, szivi? — I-gaz. Nagyon-nagyon fáradtnak érezte magát. Mégsem tudott elaludni. Órákig forgolódott Kos Andorné mellett, aki már húzta a lóbőrt. Rémképeket is látott Kirúgták minden hiva- =========- talbóL Szemtelen elvtársnak, pimasz úrnak bélyegezték. Jobbnak látott bevenni két altatót. Semmi Éjfél előtt _________ még kettőt. “ Hajnaltájt földöntúli kiabálásra ébredt Margit asz- szony; *.. .riasztani az utcát!. .. ég a harmadik emelet., a harmadik! ...ide a fecskendőket... még több vizet.. .még. még SOOÓK! .. .nem látják, hogy sok?. .. úszik az utca... a Golgota utca... szivattyúkat bekapcsolni. .. bélyegeket lehalászni !..Felhívjuk az utca lakóinak figyelmét, hogy a bélyegek túlsói oldalához ne nyúljanak, mert az tapad, ta. . ,taa.. .ta!« Orvosért későn küldtek. Kos Andor szerszámkészítő lakatos temetésén tolongtak az emberek- Két tucat intézmény tekintette saját halottjának. Sok volt a suttogás, ptismogás, találgatás. Volt, aki már előzőleg is az őrültség jeleit vélte fölfedezni rajta. Volt, aki ön- gyilkosságra esküdött. Az infarktus is számításba jött. De mit változtat ez a tényeken? Ezt kérdezte egy mellettem álló férfi a temetés után. Másnap kék overalles munkások özönlötték el a Golgota utcát. Serény munkálkodás folyt: dübörögtek a légkalapácsok, emelkedtek a földhegyek, ágyúcsövekként meredtek az égre a főnyomócsövek és al-elszívó- csövek. a reggeli és az esti lapok vastag szalagcímek alatt hozták-vit- ték a híreket minden fontosabb munkafázisról. Mi több a televízió helyi stábja már két nappal az átadás előtt ott sündörgött a Golgota utcában, hivatalos nevén: a Kis Mihály utcában. «•Lehet, hogy az utca nevét is átkeresztelik!« »Még emléktáblát is kaphat!« »•Szegény Kos szaktárs, ha ezt megérhette volna!« — ilyen és hasonló beszéd járta nemcsak a környéket, hanem ahogy ez lenni szokott, az egész országot. Azóta az utca. a Kis Mihály, illetve a Golgota, pontosabban tegnaptól egészen hivatalosan a Kos Andor utca lakói nagyon várják az esőzéseket De azok csak késnek. Fgvre késnek. Grúz leány. Lado Gudiasvili festménye. Baranyi Ferenc Rákóczi-sirató (Részlet a „Hei, Rákóczi, Bercsényi” című ciklusból) Márvány-tenger partján gyászban áll Rodostó, éjszaka jölé szállt hét fekete holló, hét fekete holló. Éjjel fölé szálltak, elhúztak reggelre, csőrükben fehérlett fejedelmünk lelke, fejedelmünk lelke. Fehér az a lélek, fehérebb a gyolcsnál, égre szökő sziklák havasán ragyog mar. magasan ragyog már. Szikla az a hűség, Rálcóczi hűsége, villámfogú orkán mindhiába tépte, síkos hócsuszamlás is hiába hívta: még csak meg se mozdult soha az a szikla, nem mozdult a szikla! Környékezték mézes, hitegető szóval, rendíteni vélték karddal és golyóval, meg is kísértették, meg is fenyegették, fejedelmünk mégsem adta el a lelkét — nem adta a lelkét! Felvitték a hollók hűség havasára, konokabb lett tőle a magyar, ha látta. S az újabb próbákat újra csak kiállta. Fejemet karomra támasztottam es belemélyedtem -A francia forradalom történetébe«, mindenről elfelejtkezve a világon. Egyszer csak azt éreztem, hogy hátul valaki megfogja a kabátomat. Aztán könyökkel hátba ütnek, majd karom alatt megjelent fából készült tehén buta pofája. Ügy tettem, mintha nem venném észre ezeket a ravaszságokat. , Mögöttem az a valaki sikertelen kísérletbe fogott, hogy kihúzza alólam a széket. Aztán megszólalt egy hang: — Bácsika! — Mi kell, Lidocska? — Mit csinálsz? Kisgyerekkel mindig felettéb ostoba hangot ütök meg: — A zsirondisták taktikájáról olvasok, gyedmekem. Hosszan bámul rám: — Miért? — Azért,, hogy az analitikus módszer fénysugarát vessem a korabeli politikai szituáció homályára. — Miért? — Hogy szélesítsem a látókörömet *és fejlesszem szürkeállományomat. — Szürkét? — Igen. Ez egy élettani kifejezés. — Miért? Ördögi türelme van. Ezerszer is képes megkérdezni, -miért«. — Lida! Beszélj nyíltan! Mit akarsz? A tagadás csak súlyosbítja az ember bűneit. Ó, női követke7e‘lenség. Lida sóhajtva válaszol: — Semmit se akarok. A képeket akarom nézni. — Lida, üres fejű asszonyszemély vagy. Fogd ezt az újságot, és páni rémületben menekülj a hegyek közé! — És aztán mesét is akarok. Kék szeme, tündöklő haja mellett elhalványul -A francia forradalom története«. — Nálad, kedvesem, a kérés több mint állítás. Nem lesz ez így jó. Inkább te mesélj nekem. Térden odacsúszik hozzám, és nyakon csókol. — Sose hagysz békén engem e-zel a mecSiáqcpl. báEste esikam. Hogy meséljek és meséljek. No figyelj csak ide... Hallottál már Piroskáról? Csodálkozó arcot vágtam: — Most hallom előszór. — Akkor figyelj!... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Piroskának hívtak. . . — Már bocsáss meg, de nem tudnád megmondani, hogy pontosan hol is volt? Felvilágosítás céljából, a mese fejleményei során... — Miért? — Szóval: hol lakott? Lida elgondolkodik, majd kiböki az egyetlen városnevet, amit ismer. — Hááát... Szimíeropol- ban. — Nagyszerű! Égek a vágytól, hogy hallgassam, mi' következik. — ... Kosarába rakott pogácsát meg vajat, és elindult az erdőn át a nagymamájához. .. — Ez az erdő magántulajdon volt vagy csak kincstári birtok? Csakhogy békén hagyjam, szárazon odaveti: — Kincstári. -Ment, men- degélt, egyszeres a k előtte termett a farkas. — Latinul lupus. — Micsoda? — Azt kérdem, hogy mekkora volt a farkas? — Ekkora. És azt mondta neki... — Fiirí torog, úgy mondja: — Hová mégy, Piroska ? I— Lida! Ez nem igaz! Hiszen a farkasok nem tudnak beszélni. Te becsapod szegély öreg bácsikádat! Szenvedőén összeszorítja száját: — Többet nem mondok neked mesét. — Jól van..! Most pedig menj szépen, olvasni akarok. Vagy húsz perc múlva megint az ismerős ráncigálást érzem a kabátomon, egy könyök puhán hátba bök, és suttogás hallatszik: Kőzet vizsgáló hányás*. Id. Nag> löt v ilik í ill ill <1Q HS3. Maratkó László A nagy találmány — Tisztelt Uraim, kedves Elvtársak! (Kapják: a kormányfők, az ENSZ főtitkára, a nem kormányszervek bizottságainak képviselői, valamint a házfelügyelők.) Alulírott Berber Lajos (a továbbiakban B. L.) az alább részletezendő szabadalmi szabványelmélctet tárnám a magas címzett felek elé, különös tekintettel egyenetlenségektől szabdalt világunk oly hőn áhított testvéri egységesülésének megvalósítása érdekében. Ma, amikor az emberiség lakásgondjait enyhítendő, a házgyári lakások oly tömegesen nőnek ki a földből városaink külső és belső kerületeiben, ha a dolgoikat összefüggésükben vizsgáljuk meg. kiderül, hogy a társadalmi együttélés lehetetlenülésének fő okozója az egymáshoz hegesztett panelelemek közti áthallás, az a zaj, me ty tűrhetetlenül beszivárog az utcáról, a játszóterekről, a lakótársaktól. E megosztó tényező kiküszöbölésére, — számtalan álmatlan éjszaka munkája eredményeként — ezennel az Önök színe elé járulok megoldási javallatommal, amely egy szóbon foglalható össze. A megoldás: az abszolúte teljes mértékben szigetelő füldugó! Kell-e részletesen ecsetelni, minő áldásos hatást gyakorol társadalmi közérzetünkre, az egyéni boldogságra e piciny szerszám (készülék, gyógy gyutacs). A civódó házasfelek szóváltás sát, az ütlegelt gyermekek jajkiáltásait, a magnetofonnal a szomszédok ellen háborút viselő kamaszok zajongását kiküszöböli a füldugó az egyén életéből. S mindezt néhány forintért és pár fillérért. És szabadalmi elméletem továbbfejleszthető! Hiszen forgalomba hozható a füldugó érte.kezleti-tanácskozási változata. Nincsen többé unalmas tanácskozás, fásult hallgatás, netán aluszékony- ság. Ha a füldugó eme változatának jótékony hatására csökken az ilyen konferenciák száma, annak következményeként minden bizonynyal csökkenő tendenciát mutat majd a babkávéfo- gyasztás is, amely viszont — kicsiny s ezért korlátozott keményvaluta-kerettel rendelkező, közepesen fejlett országunk esetében — a külkereskedelmi egyenleg javításához is hozzájárul Kérem Önöket, felelősségük teljes tudatában mérlegeljék szerény javaslatom sorsát, mert az emberiség nem bocsátaná meg Önöknek, ha elhamarkodott döntésükkel újabb néhány méterrel továbblöknék az előttük lebegő szakadék ormai felé. Kiváló újító üdvözlettel: a kiadmány hiteléül s. k. aláírás Ui.: Ha szabadalmamról pozitív módon döntenének, egyben kérem a magas címzett feleket, azt az apróságot tegyék meg az érdekemben, hogy jelenlegi tartózkodási helyemről kihozatalo- mat kieszközlik. Hónapok óta hiába próbálom meggyőzni a mellém beosztott fantázia nélküli személyeket, hogy a füldugó alapanyagául szolgáló gumit a hallójáratba kell helyezni, s nem az embert — jelen esetben a feltalálót — kell a gumi (szobába) dugni. — Bácsika! Tudok egy mesét. Nehéz neki kosarat adni Szemei úgy ragyognak, akar az apró csillagok és száját olyan mulatságosán csücsöríti. — No rendben van. öntsd ki fájdalmas lelkedet. — Itt a mese: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Az édesanyja kivitte a kertbe, ahol azok a ... körték termettek. Fölmászott a fára, a lányát pedig a fa alá ültette. Bizony. Aztán azt kérdezi a kislány: »Édesal ám! Van a körtéknek láDuk?« »Nincs, kisleányom.« »Akkor én megettem egy tyúkot!« — Lidka! De hiszen ez az én mesém! A felháborodástól reszketve ütöget kezével, és közben kiabált: — Nem, az enyém, az enyém, az enyém! A tiéd más. — No, jó. Akarod, hogy megkeressem az újságban a vőlegényed képét? — Igen. Előveszek egy ócska újságot, és kikeresek benne egy torzképet, Amely Gogol Vijét ábrázolja. Gúnyolódva mondom neki: — Itt a vőlegényed. Elborzadva néz a szörnyszülöttre, majd lenyelve a keserű sértést, színlelt nyájassággal mondja: — Hát jó.. . Most add ide, megkeresem én a té vőlegényedet. — Talán menyasszonyt akartál mondani? — Igen, menyasszonyt. Megint csend lesz. Lida lemászik a díványról, nagyokat sóhajt, és -lapoz, lapoz a könyvben. — Gyere ide bácsika! — szólal meg bizonytalan hangon. — Itt a menyasszonyod — ujjóval félénken egy ágasjjogas fűz göcsörtös törzsére mutat. — Nem lesz ez ígv jó, lelkem. Miféle menyasszony ez? Hiszen ez egy fa. Keress inkább valami utálatos asszonyt! Csend lett újból, csak a gyorsan pörgetett lapok zi- zegése hallatszik. Majd halk, gyönge sírás. — Lida, Lidocska.. Mi bajod? A bőven ömlő könnyektől alig tud beszélni. Rádobja magát a könyvre, úgy zokogja: — Nem tudok..; neked..'. elég utálatos... menyasz- szonyt találni. Vállvonogatva ülök le a »Forradalom« mellé, s elmerülök az olvasásba. Csend... körülnézek. Lida az ajtó kulcsát tartja még nedves szeme elé, és a nyíláson keresztül néz rám. Elbámul azon, hogy ha szeméhez közel tartja a kulcsot, akkor egészben lát engem, ha messziről, akkor pedig csak egy darabkát belőlem. Nyögdécselve lemászik a díványról, felém jön. és mögöttem egy arasznyira belenéz a kulcsba. Szemében ott ragyog az őszinte csodálat; csodálkozás a természetnek e rejtélyes talánya iránt. Baáb György fordítása Arkagyij A veresenko " * *
