Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
A'rtgr Lajos műve színpadon 1919 HlJUS OniSEő színpadi produkcióval tisztelgett kedden este a diszimmepsegen a kaposvári Gsiky Gergely Színház társulata a Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulója előtt Nagy Lajos novellájának adaptációját mutatták be, az 1919 májust A baloldali, a munkásmozgalommal korán kapcsolatot találó író több trasaban is emléket állít 1919 kommunistáinak. Tárgyilagos, ugyanakkor azonban indulatos novelláinak egyike az, melyet Eörsi István feldolgozásában Babarczy László rendezett meg. A stilizált díszletvilág a Duhay család nyájas és ener- vált zölddel »bélelt« lakását mutatja: az ablakok mögött a vörös világoí, és fegyverek sziluettjei rajzolódnak az égboltra. A vidéki festő otthonában nem a szokásos traccs- pairti folyik: a vendégek egyike — Móricz Zsigmond is rajzolhatta volna ezt az agresszív dzsentrit — provokálja a pesti festőt, a neurózisos Vályi-Veraseket A lelki terror bármikor testi erőszakká fajulhat, ha Petur látván lecsúszott földbirtokosról van szó; volt már példa rá. Nagy Lajos sem a novellában, sem a műből általa írt egyfelvoná- sós drámában, az Üj vendég érkezett címűben nem hagy kétséget afelől, hogy ez a mulatós fenevad az ellenforradalmi pucosra készülő birtokosok egyike. Érzékletes képet kapunk az »estély« minden vendégéről; pszichológiailag is tökéletes kis remekeket. Reakcióik rögtön világossá teszik jellemüket. Világos az is, hogy különböző mértékben, de mindnyájan félnek a duhaj Peturtól. A Nagy Lajos-i mű pszichológiai alaphelyzetek sorozata; valóságos attitűd vizsgálatra ad lehetőséget. Ezek az alaphelyzetek a következők: a) Vályi-Veraseket Petur provokálja, b) Petur Weisz kereskedőt emberi mivoltában alázza meg, ej. csapdát állítanak a szesztilalom megszegői egy vörösőrnek, aki elfogadja a kínált italt, d) a fenevad vert helyzetben. A Nagy Lajos-i ábrázolótehetségből bőven jut arra, hogy plasztikusan ábrázolja a zsidó fűszerest, a következetességben megingó vörösőrt, Józsi szolgát és a vörösparancsnokot. A színpadi változat ezeket a pszichológiai, de egyben történelmi alaphelyzeteket sorakoztatta föl Spindler Béla, Tóth Éva, Kiss Jenő, Mucsi Sándor, Balkay Géza, Tóth Béla, Gőz István, Mihályi Győző és Csemák Árpád színészi közreműködésével. Az adaptáció tehát a novellát mutatta föL Ezt olyasfajta elidegenítéssel tette, mint némely művében Brecht: a színészek alakítják is a figurát, ugyanakkor narrátorként is működnek. így azonban eléggé *iircsa hatást gyakorol a nézőre; a Nagy Lajos által színpadra irt valódi dráma a magyar irodalom egyik legmarkánsabb, legkeményebb egyfelvonásosa. Egyszerűen képtelenség versenyre kelni vele. L, L. Dér István festőművész műtermében Dér István Szegeden élő festőművész, aki alkotásainak zömében alföldi tájakat, embereket ábrázol, legutóbbi — tavaly ősszel — Győrben rendezett önálló kiállítása után most újabb tárlatra készül. Országos diáktalálkozó Nagyatádon Névadójuk Ady Endre A szakácsnő Álbinonit hallgatott Barokk „apostolok” — glória nélkül Hat város diáksága sereglett tegnap Nagyatádra az Ady Endre nevét viselő középiskolákból, kollégiumokból, a mintegy hatvan fiatalt és tanárt a helyi gimnázium kétnapos rendezvényen látja vendégül. A gazdag program része a forradalmi ifjúsági napoknak, és a nagyatádi Ady gimnázium és szakközépiskola 25. születésnapjával is egybeesik a találkozó. Két éve a * sarkad i fiatalok határozták el, hogy az országos Ady- szavalóverseny mellett meg- órendezik a költő nevét viselő középiskolák, kollégiumok találkozóját: tavaly Csenger adott otthont a fiatalok ösz- szejövetelének. A tegnap délelőtti koszorúzása ünnepségen máris elhangzott a meghívás a jövő évi találkozóraj Szegeden egy új kollégiumot avatnak 1980 tavaszán. Osengeri, egri, ózdi, ráckevei, sarkadi szegedi középiskolások helyezték el tegnap délelőtt a nagyatádi Ady gimnázium és szakközépiskola udvarán Ady Endre szobra előtt a megemlékezés koszorúját. Köszöntőt a vendéglátó intézmény igazgatója, Varga József mondott. Hanvat éve, hogy meghalt Ady Endre: az a forradalmár lelkületű költő, aki többek között így írt a fiatalokról, a fiatalokhoz: »S én, vén diák, szívem fölemelem. S így üdvözlőm a mindig újat: Föl, föl fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ. Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabad lelkű diák.« A hat város intézményeinek a képviselni sem jöttek üres kézzel: fényképekből rendezett kiállításon mutatkoznak be a fiatalok. Városukról, tartalmas életükről, a tanulás és a művelődés helyi lehetőségei ről adnak számot a tablók. Gondoltak arra is, hogy Ady mellett megemlékezzenek Móricz ZsigmondróL Különösen értékes képeket láttunk a csengeri fiatalok életéről: Móricz, Kölcsey bölcsőhelyén járva ismerkedtek a magyar irodalom jeles képviselőivel. S a vendéglátó fiatalok? Büszkén mutogatták huszonöt éves iskolájukat, az új Létesítményt: a könyvtárat, az egészségügyi szakközépiskolások tantermeit, ahol a jövő egészségügyi dolgozóit képezik. Az 1953 54- es tanévben kezdte meg működését Nagyatádon a gimnázium. A település fejlődése, a várossá válás az intézményre is hatott. 1962-ben költöztek a nagyatádi gimnazisták abba az épületbe, amelyben az oktatás jelenleg is folyik. Két év múlva bővült az intézmény, nemrég adták át rendeltetésének az új épületszárnyat, ahol a négyezer kötetes könyvtár kapott helyet. Felújították a tornatermet, a park, az udvar rendezése pedig hamarosan befejeződik. Ezerhatszáz tanuló érettségizett az elmúlt negyedszázad alatt Nagyatádon. Az 1957-ben végzettek holnap találkoznak az alma materben. 1973 óta folyik a szakközépiskolában egészség- ügyi képzés, gimnáziumi első osztályt már csak egyet-egyet indítottak az utóbbi időben. Az 1980-as tanévtől fogva ismét két első osztályt szerveznek. Tagnap délelőtt az országos diáktalálkozó vers- és prózamondó versennyel folytatódott’ míg az udvaron sportmérkőzéseket vívtak a fiúk és a lányok. Megyei kórustalálkozóra hívta meg a nagyatádi gimnázium és szakközépiskola a somogyi testvérintézményeket; ma a vendégek Nik- Iára, a Berzsenyi-emlékmúzeumba és Csurgóra látogatnak, délután a szobrász alkotóteleppel ismerkednek a fiatalok. Este a cérnagyárban látják őket vendégül, itt gálaműsort mutatnak be az Ady gimnáziumok és kollégiumok irodalmi színpadai, együttesei. Természetesen estéről, estére discóban szórakoznak az országos diáktalálkozó résztvevői. Horányi Barna A szakácsnő köpenyét, fi- tyuláját, fakanalát a sutba dobva az ajtófélfának támaszkodott, és önfeledten figyelt Albinoni, Corelli, A. Scarlatti és Vivaldi dallamaira. A gép mellett elfáradt fonóipari munkásnők ugyancsak kellemesen elernyedve, hátradőlve gyönyörködtek a versenymüvekben és szonátákban, amelyek hajdanában a Farnese- palotában, a bécsi Burgban vagy a köthemi Fürstenpalast- ban csendültek fel, hercegek, bárók, fejedelmek ebédelnek és estélyeinek hangulati aláfestésére. Majd, a koncert végén, egyszerre ugrottak talpra a munkásasszonyok és leányok, s szoros gyűrűbe fogva az együttest, egyik kérdést a másik után tették fel: »Maradnának még egy kicsit?« »Eljátszanának még valamit? Hol lehetne hegedülni tanulni? Hol taníttathatnám fuvo- láznl a kisfiámat — és hol gordonkázni a kislányomat?« Máskor a SAÉV munkás- szállásán játszottak. Hirtelen, az áhítatos hangulatot szinte szétrobbantva. berohant egy kapatos fiatalember. A botrányt a munkások előzték meg. »Mi zenét hallgatni jöttünk, nem a te halandzsázáso- dat.« És könyörtelenül kivezették a magáról megfeledkezett munkatársukat. De tucatjával sorolhatnánk Autószerelő irodalmár — A megyei versenyről majdnem kizárták, mert előbb elkészültem, és hintáztam a széken. Ezt már csak azután mondták meg, amikor kihirdették, hogy első lettem. Március elején volt az országos vetéLkedő Egerben, nemrég kaptam a meghívót a díjkiosztásra. Kiss Lászlót sem a fonyódi 521. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol autószerelő-tanuló, sem a munkahelyén, ahol gyakorlati idejét tölti, nem találtuk meg. A balaton- keresztúri házból a kutya ugatására egy melegítőruhás fiú jött kaput nyitni. A szobában, az asztalon fekvő nyitott könyveket, füzeteket gyorsan ősz- szeszed te: — Éppen rajzot készítettem. Egy hete vagyok beteg, az elmaradást pótolni kell. — Örökké olvas ez a gyerek, a mozi meg a könyv érdekli. Igaz, hogy én is ilyen voltam valamikor. Nézze meg, az a szekrény is tele van könyvvel. — Laci édesapja két botját a térdéhez támasztva ül a díványon, büszkén beszél a fiáról. — Igaz, hogy szeretek olvasni, de csak az értékes könyveket Goór Gabriella, a magyartanámőm sokat segít 5 kísért el Egerbe. Könyveket ajánl, megmondja mit érdemes keresni a könyvtárban. — Milyen volt az országos verseny? — Én nehezebbre számítottam. Az írásbeli után még én vezettem, a szóbelinél csúsztam a második helyre. Az a lány, aki első lett, szebben beszélt, mert irodalmi színpados. Persze ennek is örülök, hiszen még soha nem voltam országos vetélkedőn. A szak- középiskola hároméves anyagából kellett készülni, ezt kiegészítettem más olvasmányokkal is. — Március végén lesz a díjkiosztás. Mi a jutalom? — Választani lehetett belföldi üdülés, tárgy- és pénzjutalom között. Az utazás a Balaton-partra szól, én itt lakom. A pénzjutalmat választottam. — össze tudna állítani egy gyors listát hogy mire költi a pénzt? — Az bizonyos, hogy könyveket veszek. Elsősorban ver- sesku leteket, nagyon szeretem Váci Mihályt, Ady Endrét. Azután Móricz Zsigmond, Fejes Endre, Moldova György könyveit keresnem. — Azt mondta csak az értékes műveket olvassa. Hogyan dönti el, hogy mi a jó és a kevésbé értékes? — Ebben segít a tanárnőm, ezenkívül egy kis ismeretem is van már az irodalomban. A krimiket és a ponyvát nem szeretem annál szívesebben olvastam például legutóbb Dosztojevszkij; Bűn es bün- bóüeset. — Hogyan fogadták a hírt az iskolában? — Azt hiszem, legalább úgy örültek neki, mint én. — Továbbtanulás? — Az idén végzek a szakmunkásképzőben. Még magam sem tudom hogy mi lesz. Sokat kellene tanulnom ahhoz, hogy a gimnazistákkal versenyre kelhessek egy felvételin. Az olvasás azonban még autószerelőként is a legjobb időtöltésem marad. I. fc még a »sztorikat«, amelyeket a kaposvári Barokk Együttes zenetanár tagjai — Csupor László és felesege. Gyártó Bé- láné, Horváth László és Balázs István — az alakulás óta eltelt öt esztendőben átéltek megyénk üzemeiben, iskoláiban, művelődési otthonaiban. Mert a SÁÉV-nél és a Pa- mutfonó-ipari Vállalatnál, a Nagyatádi Konzervgyárban, az EIVRT-nél, a VBKM-nél, a marcali ruhagyárban, a fonyódi iparitanuló-intézetben, az iskolákban, főiskolákon, képtárakban és kiállításmegnyitókon tartott koncertjeiknek se szeri, se száma. Az utazási nehézségek, a partitúrák megszerzésével kapcsolatos bonyodalmak, a karthauzi barátok módjára történő éjszakai kottamásolás, az anyagi gondok sohasem jelentettek akadályt számukra, ha a reneszánsz és a barokk muzsika remekeit kellett »házhoz« szállítani. És — csodák csodája — mindig és mindenütt »biztosra« mehettek. De vajon mi a sikerük titka? Hogyan magyarázható, hogy — miközben a késő romantikus és kortárs zeneművek csak csekély érzelmi visszhangot váltanak ki a nagy- közönségből — a barokkot azok is befogadják, akiknek nem adatott meg a sztereo rádió, a hanglemezgyűjtemény és a hangversenybérlet — A barokk »fellazítja« a mechanikus munkafolyamatok, a gépzúgás következtében felzaklatott idegeket — mondja Gyártó Béláné, a csoport hegedűse. — Frissít, derűssé tesz, »ellensúlyozza« a feszültségeket Valószínűleg ezért szeretik a munkások, s mi is. Csupor László, a vezető és az egyik fuvolás, egy kevésbé ismert szempontot említ »Ellentétben a későbbi korok zenéjével, a barokkban tisztán felismerhetők a műfajok, a műformák, tehát ezek a darabok eszményien alkalmasak az ismeretterjesztésre, a kedvcsinálásra. Ha valaki rádöbben, milyen kristálytisztán egyszerű — például — egy Vivaldi-fuvolaverseny szerkezete, könnyebben rászánja magát egy Brahms-szimfónia vagy akár egy Bartók-mű meghallgatására. Ügy gondolom, ez az egyszerűség a barokk népszerűségének a titka. Tévedne azonban, aki — e hitvallást leegyszerűsítve — azt gondolná: az öt kaposvári zeneiskolai tanár együttese azt tűzte ki leglényegesebb célul, hogy a felzaklatott idegeket ismert harmóniákkal gyógyítsa. Mert — bár műsorukon, a népművelés lényegéből eredően, rengeteg közkedvelt mű szerepel — programválasztásukban a fölledezes ösztöne is ott munkál. Ha kellett, könyv- és kottatárak mélyéről bányásztak ki ismeretlen, de értékes darabokat, hogy azután üzemcsarnokokban, ebédlőkben, klubkönyvtárakban tegyék őket közkinccsé. »Titkos utakon« megszerezték Vivaldi: A pacsirta című fuvolaversenyének kamaraegyüttesre készített változatát, miközben e feldolgozásról még a korszakkal foglalkozó kutatók sem tudtak. Most pedig — hogy az olasz barokk javára bekövetkezett »arányeltolódást« megszüntessék — sok-sok Bach-alko- tást szeretnének elsajátítani. S mert úgy érzik, közönségük már másfajta muzsika hallgatásakor is »venné a lapot«, nehéz Haydn- és Mozart-mű- vek megtanulásába fogtak. Ismét derűs hangulatú alkotásokba. Vajon nem anakronizmus ez? Nem »tompítja« a társadalmi gondokra, a nagyvilág eredményeire való fogékonyságot ez a majdnem kötelező szakmai derű? Nem alakul-e ki így egy »érzelmi beltenyészet«, egy társadalomtól elrugaszkodott »zenész világnézet«? A kedves könyvekről. az olvasmányélményekről folytatott hosszú beszélgetés eloszlatja kétségeimet. Csupor Lászlónét például magyarságtudatunk hézagai bosszantják, s egvre-másra olvassa a történelmi regényeket Férje Gáli István politikai tartalmú regényére. A ménesgazdára esküszik. Gyónó Béláné Örkény István fanyarul groteszk »egyperceseit« olvassa szívesen. (A zenetanárok szabad idejére általában is jellemző az ok — »lyukasórán is elővehetők«.) Horváth László, akit kollégái jogosan tartanak könyvmolynak és éjszakai bagolynak, azon töpreng, hogyan törhetett lándzsát az amerikaiak vietnami beavatkozása mellett az a John Steinbeck, aki a négerek nyomorúságáról írt megrendítő alkotásokat Balázs István a József- tetralógia ürügyén Thomas Mann világszemléletéről vitatkozik. Szellemi bezárkózásnak nyomát sem lelem. Vagyis a Barokk Együttes — nem »barokk szellemű« emberek együttese. Hanem céltudatos, politizáló, modern pedagógusoké és elszánt népművelőké. Lengyel András Somogyi Néplap
