Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
Fő cél: a termelésirányítás / Kapun belül és kapun kívül a számítógép Tavaly 22 millió forint értékű számítástechnikái szolgáltatást végzett a somogyi vállalatoknak, intézményeknek a kaposvári számítóközpont Az idén 32 milliót terveztek. Ez csaknem 50 százalékos emelkedést jelentene. A növekedésnek ez a mértéke nem is jelzi pontosan a tényleges munkatöbbletet, hiszen az idén néhány vállalatnak olcsóbban végeznek bizonyos megbízásokat. (Például OTP.) Övári László igazgató részletesen ismerteti, hogy a számítóközpont milyen újabb vállalatokkal létesített hasznos kapcsolatot. Siófokon például ketten kapcsolódtak be a számítógépes rendszerbe: a Kőolajvezeték-építő Vállalat és a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat. A további szélesebb körű szervezésnek egyelőre jellegzetesen somogyi akadályai vannak. Köztudomású, hogy megyénkben viszonylag kevés az önálló gyár, vállalat A kisebb gyárak, gyáregységek, telepek általában az összvállalati egységes rendszerben dolgozhatják föl az anyag- és az állóeszköz- gazdálkodást, s a bérszámfejtéssel összefüggő számviteli feladatokat — más számító- központokban. Akadnak olyan somogyi vállalatok is, amelyek már a kaposvári központ átadása előtt rátértek a számítógépes feldolgozásra, így korábban pécsi, budapesti központokkal létesítettek kapcsolatokat. s ma is velük dolgoztatnak. Pedig az adatok helyi feldolgozásának számos előnye van: gyors, csekély a szállítási költség, közvetlen a kapcsolat a vállalatokkal és a számítóközpont dolgozói jobban értik, látják a sajátos somogyi dolgokat Ezért most az országos nagyvállalatok megyei gyáraival tárgyalnak a kapcsolat megteremtéséről. Megegyeztek, hogy a csepeliek kaposvári gyárából a helyi számítóközpontba küldik feldolgozásra az anyaggazdálkodás adatait Az összesített — a nagyvállalatnak szükséges — adatokat mágnesszalagon szállítják Budapestre. Hasonló értelmű tárgyalásokat folytatnak az elektroncsőgyárral is. A számítógép alkalmazásának eddig kevésbé kihasznált, nagy jövőjű területe a termelésirányítás. Ennek első lépcsőfoka a termeléselszámoltatás. Ezt a munkát január 1- l'T « budapesti AFIT résziére végzik, azzal a szándékkal, hogy előfutára lehet a számítógépes termelésirányításnak. Nagy tartalék az egészségügy. A számítóközpontban akkor értették meg ezt,, amikor kisebb munkát végeztek a tüdőgondozó intézetnek és a gyermekgyógyászoknak. A gép alkalmazása új dimenziót jelenthetne az orvosi munkában. A lyukszalagra, összesítő táblákra vett különböző adatokból szemléletesen kiderülnek a kórelőzmények, a betegségek és kezelési módjuk összefüggései. Ez hasznos eszközt adhat az orvosok kezébe. Sajnos, e munka rendszeres végzéséhez és kiterjesztéséhez az ágazatnak — az eddigi tapasztalatok szerint — nincs elegendő pénze, és a technikai feltételek is hiányoznak, A számitógépes feldolgozásnak — erre mér korábbi cikkeinkben is utaltunk — nagy tartaléka a mezőgazdaság. Három állami gazdasággal már megállapodtak: júliustól megkezdik a kaposvári, a délsomogyi és a dalmandi (Tolna megye) gazdaság anyagkönyvelésének gépi feldolgozását. Óvári László csak a legjobbakat mondja a két somogyi gazdaság kezdeményező kedvéről, megértő szándékáról: enélkül aligha lehetett volna ilyen gyors eredményt elérni. S ebben látja a további fejlődés egyik legfőbb biztosítékát is. A számítógép sokoldalú »képességeit« kamatoztatni szeretnék néhány, kifejezetten a termelést és hatékonyságot érintő mezőgazdasági területen is. Nagy eredményeket várnak a dél-somogyi gazdaságban a szaporodásbiológiai munkában. Számítógép segíti majd a szarvasmarhák nyilvántartását, s a tartás többféle elemének legkedvezőbb összehangolását. Egy hétre előre meg lehet pontosan mondani, hogyan alakuljon a takarmány összetétele, milyen gyógyszereket kapjanak az állatok, s mikor látogassa állatorvos az állományt. Szó van arról, hogy egy későbbi időpontban mindezt alkalmazzák a sertéstenyésztésben is. A számítógép a takarmánykeverő üzemekben is sikerrel használható. Könnyűszerrel megállapítható, hogy egységnyi súlygyarapodás milyen összetételű takarmánnyal érhető el a legkisebb költség mellett A kaposvári központban már javában folynak az előkészületek egy új számítógép fogadására. Az előrejelzések szerint szeptemberben érkezik meg a 60 millió forintos R— 22-es számítógép Kaposvárra. Kapacitása 3—4-szer nagyobb, mint a jelenlegi Fé- lixé. Sok előnye mellett a táv-adatfeldolgozást is meg tudják oldani, megfelelő lekérdező rendszerek és hírközlési hálózat kiépítésével. S ez teszi valóban gyorssá, pontossá az információt. A SZÜV kaposvári számító- központjában, már most tartanak az előkészületek a gép fogadására. Áprilisban négyen a Szovjetunióba utaznak. Meglátogatják Minszkben, Ka- zanyban azokat a gyárakat, ahol az R—22-es készül. A fogadás szakmai föltételeinek jó megteremtéséhez hozzájárul a Neumann János Számítógéptudományi Társaság somogyi szervezetének a megalakulása. Cs. T. Bőrdíszművesek Egyetlen szakmunkás volt a betanítottak mellett, amikor a Rákospalotai Bőr- és Műbőrfeldolgozó Vállalat marcali gyárában megkezdődött a munka. 1971-ben bevásárlószatyrokat készítettek. Az Itt dolgozók úgy mondják, hogy akkor szakmájuk elemi iskoláját járták. Az elmúlt évek során eljutottak a bőrdíszmű- ipar »egyeteméig«: diplomatatáskákat is készítettek. Ma a legkényesebb áru kerül ki innen: női divattáskákat szállítanak a Szovjetunióba. Csehszlovákiába. Termékeik harminc százaléka a hazai boltokban talál gazdára. Tavaly 56,7 millió forint értékben 388 475 táskát állítottak elő, az idén pedig 64 millióért 412 ezret akarnak készíteni. — Mindez elképzelhetetlen hozzáértő, jó szakmunkásak nélkül — mondja Matics Miklós gyárvezető. — Ma már dolgozóinknak több mint a fele szakmunkás. Ez az országos 'átlagnál sokkal kedvezőbb arány. A gyárnak jó a kapcsolata az 522-es ipari szakmunkásképző iskolával, ahol most is harmincegy bőrdíszműves tanul. Nem minden évben van ennyi tanulójuk, mert érződik a Május 1. Ruhagyár marcali üzemének »elszívó hatása«: sok fiatal lány szívesebben választja a szabó szakmát. (Azt otthon is hasznosíthatják.) Voltak olyan évek, amikor egyetlen bőrdíszműves-tanuló sem volt. Ezért döntött úgy a marcali gyár vezetősége, hogy a betanított munkásokat taníttatja. Az 1976—77-es tanévben huszonöt, a következőben huszonnégy ember szerzett szakmunkás-képesítést. Többen a gyermekgondozási szabadságuk alatt tanultak: akik nem, azok munkaidő kedvezményben részesültek. Valamennyi tanszert, könyvet a gyár vette meg, és amikor Oláh Istvánné a két gyerekéért lett bőrdíszműves. sikeres vizsgát tettek a dolgozók, ezer forint jutalmat kaptak. — Megéri-e ez a gyárnak? — Női divattáska-gyártás- ban bázisüzem a miénk — mondja a gyárvezető —, s tovább kell fejlesztenünk a technológiát, hogy a legigényesebb vásárló is megvegye termékeinket. Ilyen táskákat pedig csak jól képzett emberek tudnak előállítani. Örülünk, ha a dolgozóink gimnáziumba jelentkeznek. Célunk, hogy a többségük érettségizzen. Tavaly kezdődött a gépi rekonstrukció, s napokon belül hozzálátnak egy 30 millió forint értékű beruházáshoz. Működnek már az olasz speciál félautomata szélbéhajtók, amfelyeket ragasztógéppel kombináltak, s dolgoznak már a nyugatnémet tűző- és a többi célgépek is. A két műszakban itt dolgozó kétszázhúsz munkás többsége jó gépeket kapott, s e beruházás révén, amelynek a befejezését 1980-ra tervezik, igazán jó munkakörülményeket teremtenek majd. Mindez alapja az előrelépésnek. — Számunkra ez az előbb ■ relépés a valódi bőrrel való munkát jelenti — teszi hozzá Matics Miklós. — A következő ötéves tervben ugyanis folytatjuk a beruházást. Vass Mária huszonhárom éves. Hosszúvízről jár ide — már ötödik éve — dolgozni. , — A mi falunkban ritkaság, hogy egy nőnek szakifiája van. Ott az a szokás, hogy a nők inkább eljárnak a téesz- be. Én előbb betanított varrónő, majd ebben az üzemben betanított munkás voltam. Az első csoporttal végeztem el az egyéves szakmásító tanfolyamot. Ennek kettős eredménye volt: az egyik, hogy megjött a kedvem a tanuláshoz, az ősztől már járok gimnáziumba esti tagozaton, a másik pedig az, hogy próbaidős brigádvezető vagyok. Igaz, egy kicsit idegesít, hogy most annak a húsz embernek a vezetője vagyak, akik közül kiemeltek, de érdekes, felelősségteljes munkának tartom ezt. Több mint 200 ezer forintba került az az olasz gép, amely mellett Oláh Istvánnét találom. Mielőtt ebbe a gyárba jött dolgozni, érettségizett adminisztrátor volt. — Azért lettem fizikai munkás — mondja — mert a tiz- és a tizenkét éves gyerekeim neveléséhez több pénzre van szükségem. Tavaly szereztem szakképesítést. Egy cseppet sem volt furcsa megfogni a kalapácsot: az édesapám cipész volt. A szakma megszerzésével nagyot változott az életem: ülő munkához jutottam és a havibérem most nyolcszáz forinttal több a ko7 rabbinál. Gombos Jolán Fiatalodik a siófoki kenyérgyár l 1977. szeptember 19-én kezdte meg a Somogy megyei Sütőipari Vállalat a siófoki kenyérgyár 31 millió forintos rekonstrukcióját. Tavaly az elöregedett, gazdaságtalan kemencéket cserélték föl a Január 22-e és 31-e között valamennyi szervezeti egységben termelési tanácskozásokat tartottak a Danuvia 4. számú nagyatádi gyárában. E megbeszéléseken szó esett a kollektív szerződésről, illetve a módosításról is. A javaslatokat összegezték, s a szakszervezeti tanács véleményezésével ellátva elküldték jóváhagyásra a vállalati szak- szervezeti tanácsnak Budapestre. A központban eldöntik, melyek a megalapozott — és az anyagi lehetőségeket figyelembe véve teljesíthető — igények. Farkas Ferenccel, a nagyatádi gvár üzemgazdasági osztályvezetőjével és Varga Tiborral, az üzemi szakszervezeti bizottság titkárával arról beszélgettünk, milyen módosításokkal egészítették ki az öt évre vonatkozó alapszerződést; milyen megvalósítható, illetve teljesíthetetlen kéréseket mondtak el a dolgozók a januári termelési tanácskozásokon. — A nagyatádi az egyetlen a Danuvia négy gyára közül, amelyik vidéken van, ez a helyzet a kollektív szerződésben, pontosabban a kiegészítő javaslatokban tükröződik. Minden évben értékeljük a szerződést, összegyűjtjük a tapasztalatokat, a módosításra vatnaíkojtó javaslatokat. MintMegvalósítható javaslatok A kollektív szerződés „új pontjai” egy ötszáz embert foglalkoztat- ez a gyár, közülük csaknem négyszáz fizikai dolgozó. Százötvenre—százhetvenre tehető azoknak a száma, akik vidékről járnak be a munkahelyükre nap nap után, s már évek óta kérik — szerintünk jogosan — az útiköltség egy részének a megtérítését. Ez az egyik javaslat, amelyet most újólag eljuttattunk a központba. A kollektív szerződés módosítására tett javaslatok nagy része megalapozott — ilyen például az útiköltségtérítésre vonatkozó kérés is. Akik szóvá tették, okkal említhették, hogy Nagyatád jó néhány más üzemében ez a gyakorlat folyik — például a konzervgyárban a száz forinton felüli útiköltséget az üzem magára vállalja. — Ez az 'átvállalás azonban csak a nyereség terhére mehet, a termelési költség terhére nem — ezért nem valósulhat meg nálunk a másutt alkalmazott módszer, hiába kertük az utóbbi két-három évben a központunktól. A köitsegálváUalas körülbelül százezer lorintot tenne ki, s itt a nyereség nem, oiyan magas, mint peidauL a konzervgyárban. Valamilyen megoldást mégiscsaiic találni keue- ne, mert az egyes vasútvonalak megszúntetese tóvá ob fokozza a gondot. Eddig még csak bejöttek a dolgozok busszaL úgy, hogy az Olcsóbb vasúti viteidíjat fizettéa, de ha megszűnni a kedvezmény, méiyebnre kell nyúlni a pénztárcákba ... Új igény a munkaruha kihordási idejének a megváltoztatása. Alkatrészeket emelitek, vaselemekei raknak föl és le, mindez »eszi« a ruhát, nem bírja ki másfél évig, tehát azt kérik: egy év legyen a kihordási idő. És az sem ártana, ha javítanák a munkaruhák minőségét.— Fémforgácson, vasreszeléken járnak a dolgozók a műhelyekben, a bakancs gyorsan kopik. Itt is indokolt a kihordási idő csökkentése, persze nem három hónapra, ahogy az egyik javaslatban elhangzott, hanem elfogadható időszakra. Továbbítottuk azt a kérést is, melyet a közvetlen termelésirányítók, a technológusok mondtak el: kapjanak ők is bakancsot kétéves kihordási időre, hiszen ott végzik a munkájukat, ahol a fizikai dolgozók. A gyár nem fizikai dolgozói 1977-ben munkaköpenyt kaptak, három évre, most ezt az időt javasolták két évre Leszállítani. Sajátos igény adódott abból, hogy a Danuvia gyárai közül a nagyatádiban a legszámottevőbb az ipari tanuló-képzés: tanműhelyben foglalatoskodó ipari tanulók — a balesetveszély elkerülése végett — kapjanak haj hálót. A hosszú haj ugyanis könnyen bajt okozhat a gépeikkel dolgozó fiúknál. — Persze vannak olyan észrevételek, amelyek nyomán még az év közben intézkedtünk. A degresszió alkalmazása viszont már olyan, téma volt, amellyel a kollektív szerződést módosító javaslatiként kellett foglalkoznunk. Az idegen szó jelentese ebben az esetben a termelés szempontjából egészséges fékező feladatot jelent. Megvalósítása nemcsak a bértullépés megelőzéset szolgálja, hanem fokozottan serkent a minőség javítására, a technológiai fegyelem megtartására, a gépek műszaki állapotúnak megóvására. Csekély állítás a gépen maris föLfutlatja a mennyiségi termelést, kérdés viszont, hogy mindennek néni valija-e karát az pz üzem, uiiol egyire fokozódnak a minőségi követelmények a külföldi és a hazai felhasználásra szánt termékek iránt. — A kollektív szerződés kiegészítéseként továbbítottuk a központnak azt a javaslatot, hogy 110 százalékos teljesítésig úgynevezett egyenes darabbér legyen a kézi és gépi munkáknál az e. számolás ala.pja, 120 százalékig — ez a plafon — viszont már szerephez jusson a 0.5 százalékos degresszió. A mennyiségi bérezés ugyanis, ha nem vigyázunk a helyes ösztönzésre, a selejthányadot is növelheti. A kollektív szerződés módosítására tett javaslatokat elküldték a gyár központjába. A választ, mihelyt megérkezett a központtól, ismertetik a dolgozókkal. Szeretnék, ha a javaslattevőkkel azt közölhetnék: a teljesítésnek nincs akadalya, II. F, mai kor igényeinek jobban megfelelőkkel, és üzembe helyezték azt a gépsort, amelyről az,azóta közkedveltté vált citopános Sió-zsemlék kerülnek ,le. Ez utóbbihoz a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól 6,6 millió forintos műszaki fejlesztési támogatást kapott a vállalat. A rekonstrukció első ütemének megfelelően a szakemberek beszerezték, végleges helyükre telepítették a termeléshez szükséges új gépeket és berendezéseket. Ezek már működnek, és a nyári szezonban ezpk segítségével állítják elő a jó minőségű pékárukat. Eddig csak kétkilós kenyeret sütöttek a siófoki kenyérgyárban, az idén már egykilóst is készítenek. Az új gépek, berendezésék, segítségével kevesebb emberrel több kenyeret tudnak sütni. Az idén a külső közművek megépítése a feladat, ez mintegy 5 millió forintba kerül. Ennek során elvezetik a szenny- és csapadékvizet, bővítik és kiépíiik a vízhálózatot. Mindezt úgy akarják kivitelezni, hogy azzal he zavarják a termelést. A rekonstrukció harmadik ütemére a VI. ötéves tervben kerül sor. Ekkor a nehéz fizikai munkát igénylő zsákolást» akarják megszüntetni a siófoki kenyérgyárban. A kaposvári kenyérgyárhoz hasonlóan ömlesztve tárolják a lisztet, ami higiéniai szempontból Is sokkal előnyösebb. Szoladi szolosorok Májust kerget március, mintha elfelejtené, hogy előbb még át kell adnia helyét az áprilisnak. A hirtelen meleg, a vakító napfény előcsalta a vetések szélén sarjadó fűszálakat, kipattintotta a rügye- j kel az útmenti bokrok ágain, és József-napra olyan melegséget hozott, hogy a siető ember olykor még az inget is i soknak találja. Ingujjban ebédelnek a ké- ' sei 6zőlőmetszéssel foglalatos- . kodó emberek a szóládi dombok lejtőjén. Száraz és meleg mar a föld errefele, porosak az öreg szőlőindák, és ahogy j a gyakorlott kezek beléjük . markolva húzzák, recsegve- j ropogva válnak el a feszülő i dróttól. Elöregedett a szőlő, | csonkig metszik a tőkéket, ( hogy új életet kezdhessenek.
