Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
\ A Vörös Hadsereg a hazát védte Latínca Sándor r Már az Őszirózsás forradalom idején megfogalmazódott, hogy új hadseregre van szükség, amely képes az ország határainak megvédésére. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásával új katonapolitikai koncepció alakult ki. Ez meghirdette »az állandó hadsereg, a fegyveres erő különleges osztagainak (rendőrség, csendőrség, határ- rendőrség stb.) eltörlését, helyettesítését a fölfegyverzett proletariátus osztályhadseregével szovjet-orosz példára. S azt is, hogy »a magyar proletárnak nem a más nemzetek munkásai, parasztjai az ellensége, hanem a kapitalista tőkések, földesurak osztálya«. Már 1918. decemberének első felében kezdték megalakítani a forradalmi vörösgárda- osztagokat. Később ezek lettek a megalakított Vörös Hadsereg megbízható alegységek A Tanácsköztársaság kikiáltásától számíthatjuk a Vörös Hadsereg megteremtését, a forradalmi honvédő háború viselését. Ezzel új szakasz kezdődött fegyveres erőink történetében. A haza, a haza védelme — e fogalmak — új értelmet kaptak. 1919. március 24-én megjelent a rendelet a Vörös Hadsereg szervezéséről. A toborzó felhívásra a munkások, bányászok, fiatalok, tanulók ezrei, tízezrei kérték felvételüket. Kaposváron is megjelent a felhívás: »A Magyar Tanácsköztársaság országszerte megindította a Vörös Hadsereg toborzását... A direktórium felszólítja Somogy vármegye és Kaposvár város proletárjait, hogy mind tömegesebben sorakozzanak a vörös lobogó alá.« A Vörös Hadsereg létszáma április végére elérte a hetvenezret. Somogybán már április közepéig' befejezték két zaszlóalj fölszerelését, s ezekkel leváltották a déli demarkációs vonalon szolgalatot teljesítő, laza fe- gyelmű katonai alegységeket A román királyi haderő április 16-án, az antant által fölszerelt és dirigált csehszlovák erők pedig április 27-én megindították a támadást, s május elsejére katasztrofáiis helyzet alakult ki. E kritikus helyzetben a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte az általános mozgósítást. A munkásosztály fegyvert ragadott a proletárdiktatúra megvédését re. Somogybán sem tétlenkedtek: a kaposvári direktórium a román támadás megindulása után közleményben jelentette be: »Április 22-től minden szakszervezeti tag vöröskatona!«. Ennek eredményeként már április 19-én megalakították négy zászlóaljjal a 44. gyalogezredet. Ebben a helyzetben találta Somogy megyét a május 2-án elrendelt általános mozgósítás. A Vörös Hadsereg létszáma május 14-re már elérte a száz- húszezret. Felét a május 3-a után felállított munkásezred^c tették ki. Az, hogy a munkások tízezrei léptek be a hadseregbe, alapvetően megváltoztatta a harci szellemet, a fegyelmet és természetesen a harcértéket is. Első sikerként megvédték Salgótarjánt, felszabadították Miskolcot, a kassai iparvidék központjait 1919. május 30-án pedig megindult az északi hadjárat. Nem volt meg hozzá a támadó túlerő. A helyi lakosság és a munkásság támogatásával a Vörös Hadsereg csapatai diadalmasan nyomultak előre, sorra szabadították fel a felvidéki városokat és falvakat. A somogyi 44-esek szintén részt vettek az északi hadjáratban, és kemény harcok árán egészen Érsekújvárig jutottak el. Ma is kegyelettel adózunk azoknak az ismert és névtelen hősöknek, akik életüket áldozták a Tanácsköztársaságért. Dr. Szendi József bátran helytállt nyabb falusi létfenntartási költségek indokolttá tették volna. Mindebből következően ezekhez az állapotokhoz képest az ipari munkássjá válás általában az életkörülmények javulásával járt, annak figyelembevételével is, hogy a munkások szintén igen nyomorúságos körülmények között éltek. Ezt mutatja, hogy a magyar munkásság átlagbére mintegy 40—50 százalékkal alatta maradt a nyugat-európainak. Somogybán még rosszabbak voltak a munkásság életkörülményei. Ez egyrészt abból adódott, hogy a somogyi munkásság több mint kétharmadát az agrárproletárok adták, akiknek a keresete elmaradt az ipari keresetek mögött. Másrészt abból, hogy a gyáripari munkások bére — egyes számítások szerint — csupán az országos gyáripari átlagos munkásbér nem egészen 60 százalékát érte el. A dolgozó tömegek életkörülményeire ható másik lényeges tényező a háború volt, amely sorsukat tragikusan megváltoztatta. Szinte alig volt olyan család, amelyet ne sújtott volna katonai behívás, és így ne maradt volna az addigi legfőbb kereső nélkül. A családok újabb és újabb tagjai léptek munkába a kiesők pótlására. Ezt a nők fokozottatok munkátok állása is tanúsítja. A proletár kategóriába tartozó kereső nők száma az 1910-es évek elejétől a végéig 13 ezerről 19 ezerre, és ezzel arányuk 19 százalékról 25 százalék fölé emelkedett A proletár családok helyzete ennek ellenére rohamosan romlott. Nemcsak azért, mert a nők és gyermekek bére jóval alacsonyabb volt mint a felnőtt férfiaké, hanem azért is, mert a keresetek reálértéke szintén nagy ütemben csökkent A szociáldemokrata párt kaposvári szervezetének 1918 október 4-i nyilvános értekezletén Tóth Lajos előadó rámutatott hogy a háború előtt egy lakato6segéd órabére 67 fillér volt, most 2,30 korona. A háború előtt egy kilogramm húsért és egy kilogramm zsírért'3—3 órát kellett dolgozni, most 10, illetve 16 órát Egy pár cipőért 2 napot most 14 napot, egy öltöny ruháért 9 helyett most 60 napot A háború azonban nemcsak a proletársorsba tartozókat sújtotta, hanem nagymértékben rontotta a saját munkájukból élő kispolgárság és szellemi foglalkozásúak majd százezres tömegének életkörülményeit is. A proletariátus azonban nem nézte tétlenül helyzetének romlását, bár a háború a munkásmozgalom számára a korábbiaknál nehezebb folté* A nép jobb életéért A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt sokat tett a dolgozók, elsősorban a munkásosztály helyzetének javításáért Nagy erőfeszítésekkel és anyagi áldozatokkal azonnal segített a legsúlyo- saob bajokon, gondokon. Több esetben túlment a legszükségesebb feladatok határain, vagy túllépték az adott lehetősegek kereteit. A proletárhatalom azonnal megkezdte az egész társadalmat átfogó szociális törvények es intézkedések rendszerének kidolgozását, és hozzálátott azok végrehajtásához. A Tanácsköztársaság alkotmánya és rendeletéi széles körű szociális jellegű intézkedések végrehajtásához teremtettek lehetőséget A Forradalmi Kormányzó- tanács 1919. március 26-án kelt XI. sz. rendelete és az alkotmány 6. §-a a proletariátus régi követeléseit emelte törvényerőre, amikor ezekben elrendelte az általános munkakötelezettséget A munkakényszerrel szemben a Tanácsköztársaság biztosította a munkához való jogot is, kötelezte magát egyrészt a munkaképes polgárok eltartására, akiknek nem tudott munkát adni, másrészt a munkaképtelenek eltartására. A munkásság régi követelése teljesült a 8 órás munkanap és a fizetett szabadság bevezetésével. A heti .munkaidőt 48 órában állapították meg. Ennél hosz- szabb munkaidőt csak rendkívüli esetekben lehetett teljesíteni. Ebben az esetben az első két órára ötven. a további órákra száz százalék túlóradíjat fizettek. A Tanácsköztársaság rendezte az ipari munkások, majd folyamatosan a mező- gazdasági és az értelmiségi dolgozók bérét A rendezés nagy arányú béremelést, a ta- nácsállam részéről hallatlan erőfeszítést jelentett. A bérek emelkedésének reálértékét az infláció, az élelem- és az iparcikkhiány természetesen csökkentette. Csak a Tanácsköztársaság kormánya volt képes arra: összhangba hozta a béreket és az árak emelkedését biztosítva ezzel minden munkás számára a szűkös viszonyok között a rá jutó javak megszerzését Az ipari munkások reálbére 1918. december 31-e és 1919. július 31-e között 23 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági munkásság életszínvonala a proletár- diktatúra idején jelentős mértékben emelkedett, elsősorban a természetbeni juttatások növekedése révén. Ennek Somogy megyében különös jelentősége volt. tekintettel a megye sajátosságaira, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak túlsúlyára. A dolgozó teleket alakított ki. A meglevő munkásszervezetek szétzilálta, a munkásság sorait megtizedelte. A mozgalom visszaesett, a párt és a szak- szervezet taglétszáma csökkent A szervezett munkások e nehéz körülmények között is nagy erőfeszítéseket tettek szervezeteik fenntartásáért, a tömegek mozgósításáért. Bár az uralkodó osztály a legkülönbözőbb eszközökkel — a soviniszta szólamoktól kezdve a rendőrségi akciókig — igyekezett föllépni e mozgalom ellen. A munkásság azonban a különböző mesterkedések és tilalmak ellenére is megtalálta a módját, hogy hangot adjon követeléseinek. Ilyen alkalmakat jelentettek a Munkásotthon rendezvényei, közgyűlései, szabad előadásai, mint a politikai élet fórumai. A háború első május elsejéje már a háborús helyzet fölismerését tükrözte, a következő évi megemlékezést pedig a szervezett munkásság már az erős békevágy jegyében tartotta. A munkások fokozódó elkeseredése és békevágya mutatkozott meg az 1916 őszén megtartott népgyűlésen is. Ugyanabban az évben eredménnyel járt a szabó- és cipészmunkások bérmozgalma. 1917. november 7-e után a somogyi munkásság szintén Moszkva felé tekintett. A forradalom eszméi egyre jobban terjedtek soraiban, és a bekövetkező forradalmak ideién a munkásság bátor helytállást tanúsított. Virányi István parasztság érdekében hozott szociális intézkedések közül a legjelentősebbek a napszámbér. az aratórész fölemelése, a legeltetési jog kiterjesztése, valamint az adó elengedése voltak. A Tanácsköztársaság alatt a 25—30 százalékkal fölemelt napszámbérek áprilisban és májusban kedvezően éreztették hatásukat a mező- gazdasági munkások életviszonyaira. A parasztság érdekében hozott szociális intézkedések közül hatásában az aratórész fölemelése volt a legnagyobb. A Földművelésügyi Népbiztosság az aratórészt 1/8-adra emelte föl az addigi 1/12-ed, 1/11-ed és 1 10-ed rész helyett. Eltörölte a ledolgozási rendszert A somogyi direktórium, megelőzve az országos rendezést, a megye területére már április 19-én önállóan állapította meg az aratómunkások bérét Az aratórészt a központi 1/8-ad helyett 1/7-ed- beh szabta meg. A megyei rendelet egyik lényeges intézkedése volt, hogy a falusi mezőgazdasági munkások és szegényparasztok számára is lehetővé tette az aratást a szocializált nagybirtokok területein. A Tanácsköztársaság kormánya nagy lépést tett előre a munkásosztály egyik alapvető szociálpolitikai követelése terén: kiterjesztette a munkásbiztosítást, növelte a társadalombiztosítási szolgáltatásokat. Régi és jogos követelése volt a proletariátusnak, hogy betegség, baleset, halál, öregség, rokkantság esetére megnyugtatóan biztosítsa saját és családjának megélhetését. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 29-én megjelent és 30-án érvénybe lépő rendelete értelmében betegségi és baleseti biztosítás hatálya alatt áll minden munkás. A betegségi segélyekre valp igényjogosultság a betegség kezdetétől számított 1 évig tart. A táppénz a betegség első négy hetében az átmunkáslakóházak építését. Kaposvárról már április 8-án jelentették: »A munkáslakások építését ma megkezdték Kaposváron. A helyi munkástanácsok erőfeszítéseket tettek a lakáskérdés megoldása érdekében. Kaposváron építési direktórium alakult az építőipar, az építés szervezettségének megteremtése érdekében. A megyei direktórium április 7-i ülésen határozatot hozott a lakásépítkezésekről, és a határozat alapján hozzáfogtak a munkákhoz. A város telkei biztosított 30 vasutasház építéséhez. A megyei munkástanács június 10-i ülésén tervbe vette 51 kétcsaládos és 27 egycsa- ládos lakóház építését a törvényhatósági útkaparók számára. A vidéki munkástanácsok szintén sokat tettek a lakás- helyzet javítása érdekében. Több termelőszövetkezetben megkezdték a dolgozók lakásainak tatarozását. Megyénkben elhatározták, hogy a volt cselédeknek, a termelőszövetkezeti dolgozóknak megfelelő lakásokat építenek, és ha új majorokat alakítanak ki, ott falut építenek föl a volt cselédek számára. A helyi munkástanácsok a megye sok községében házhelyek juttatásával is igyekeztek javítani a lakásviszonyokat Kaposvár város távlati fejlesztésének elképzeléseiről szerezhetünk tudomást a Somogyi Munkás 1918. június 8-i számában található Rendbe kell hozni Kaposvárt című cikkben. A tervben a szocialista jellegű, korszerű településfejlesztés elképzelései bontakoznak ki. Kaposváron, a kisebb városokban, valamint a nagyközségekben is szükséges fürdőket, uszodákat, játszótereket, sporttelepeket, üdülőtavakat, kórházakat, iskolákat, múzeumokat és közművelődési épületeket létesíteni. Kaposváron nagy lakótömböket kell építeni és ide áruházakat, mosodákat, közletár hatalom a felnövekvő <9 nemzedék: a gyerekek életének szebbé tételéért kifejtett a minden gyerekre kiterjedő sokoldalú, szocialista szellemű nevelés és oktatás megvalósítása érdekében. A Tanácsköztársaság államosította az összes anya- és gyermekvédelmi intézményt. A gyermekvédelem központi irányítását a Népjóléti és Munkaügyi Népbiztossághoz utalták át. A gyermekvédelem megszervezését a terhes anyák védelmével kezdték. Gondoskodtak róla, hogy a fiatal anyák megismerkedjenek a helyes csecsemőápolással. Segítségükre voltak a kelengye megszerzésében. Kaposváron bevezették a terhes nők nyilvántartását, és védőnői állást kívántak rendszeresíteni. A megyében a termelőszövetkezetek tervbe vették a beteg- és szülőotthonok felállítását. A tanácshatalom tervbe vette az óvodai hálózat sz.éles körű fejlesztését. Az iskolás korú gyermekek egészségi állapotáról az iskolaorvos volt hivatva gondoskodni. A nép- biztosság elrendelte. hogy minden óvodában és iskolában iskolaorvost kell alkalmazni. A 6—14 éves korú gyermekek orvosi vizsgálatát kötelezővé tették. Különös gonddal törődtek a beteg gyermekek gyógyításával, a tisztálkodás biztosítása céljából a gyermekek tízezreit vonták be a für- detési akciókba. A Tanácsköztársaság Idején gondoskodtak először intézményesen a dolgozók üdültetéséről. A dolgozókat az ország legszebb helyein levő államosított gyógyfürdőkben, gyógyforrásoknál, szanatóriumokban üdültették. A munkástanácsok megszervezték a gyermekek és ifjúmunkások nyaraltatását is. A Balaton mentén villákat és nyaralókat vettek igénybe erre a qélra. Gyermeküdülők létesültek Balatonföldváron, Szemesen, Lellén, Fonyódon és Mária-telepen. A tanácshatalom a nehézségek ellenére Külföldi újságírók látogatása a megye termelőszövetkezeteiben. lagos napi bér 60 százaléka, négy hét után 75 százalék. Családfenntartóknak a 26. hét lejártától kezdve az átlagos napi bér teljes összege. A biztosított nő a terhesség utolsó négy hetében átlagos napi bérének teljes összegét kapia terhességi segély címén. Gyermekágyi segélyként az átlagos napi bér teljes összegét kelj kifizetni. Baleseti sérülteknek táppénz mindaddig jár, amíg gyógykezelésre szorulnak. A biztosítás kiterjedt a tanon- cokra is. A Forradalmi Kormányzó- tanács szociális intézkedései közül jelentős szerepe volt a lakáskérdés megoldására irányuló rendeletnek. A lakáshiány, a magas lakbérek, a háztulajdonosok szinte korlátlan hatalma súlyos problémát jelentettek, természetesen elsősorban a munkástömegek számára. Ezért a Forradalmi Kormányzótanács már a legelső, az államosításokkal foglalkozó intézkedések között előírta a magántulajdonban levő lakóházak állami kezelésbe vételét. Ugyanakkor 20 százalékkal csökkentették a lakbéreket. Ez a bérházakban élő munkástömegek helyzetét javította. Ahol erre lehetőség nyílt, azonnal megkezdték ponti konyhákat, zenetermet, színpadot és szórakozóhelyeket kell tervezni. A fűtést itt központilag kell megoldani, a hőt részben a helyi hulladék elégetésével kell előállítani. A tervek évtizedekre szóltak. Sajnos, a kivitelezés félbeszakadt, csak az utókor kezdett hozzá ismét e nagyszerű tervek valóra váltásához. Az akkor elképzelt szép Kaposvár képe most bontakozik ki. Az egészségügyi Intézkedések széles rétegeket kapcsoltak be a magas színvonala, ingyenes, állami egészségügyi ellátásba, melynek alapját a proletárdiktatúra a kórházak, rendelők, szanatóriumok, a gyógyszereket, kötszereket és egészségügyi cikkeket gyártó vállalatok köztulajdonba vételével teremtette meg. A helyi tanácsok egészségügyi bizottságai a fizetett különszo- bák felszabadításával, kastélyok és más épületek lefoglalásával. új ágyak beállításával növelték a kórházak csekély befogadóképességét. Megyénkben több helyen terv készült új kórházak és szanatóriumok létrehozására. Az első ntagyar munkásállam történetének legszebb lapjaira kívánkozik az az áldoza-. tos erőfeszítés, melyet a probiztosította a gyermekek jó elhelyezését, élelmezését és szórakozását. A Somogy megyei direktórium két vagon élelmiszert küldött Balaton- boglárra az ott üdülő proletár gyermekek részére. A Tanácsköztársaság energikus intézkedéseket tett az üzemek munkásvédelmi és egészségügyi viszonyainak megjavítása érdekében. E munka irányítására a Nép- gazdasági Tanács ipari főosztályán munkásvédelmi szakosztályt szerveztek, amelynek feladata volt, hogy gondoskodjon az üzemi védő- és tűzbiztonsági berendezések ellenőrzéséről és az üzemi egészségvédelemről. Több helyen már a Tanácsköztársaság idején megkezdték az üzem' fürdők, védőberendezések építését. Üj üzemek, új gépek megindítását a munkásvédelmi szakosztály vizsgálatához és engedélyéhez kötötték. Az említett eseményekből is látható, hogy a munkástanácsok mindent megtettek, minden lehetőséget kir használtak a dolgozó tömegek életkörülményeinek javítása érdekében. Sárdi József
