Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

Második helyen a Rákóczi |M%Mt■ • C AtoMQ _.r> teáim sejtetni, hogy mire ké­péé, ha erőnlétileg följavul Duecbák rövid idő alatt azt hozta, amit vártunk: jött és góH lőtt Ax ellenfél csapatában Is sok volt a Jó teljesítmény. Farkasdinak döntő érdemei vannak, hogy csapata ennyivel megúszta a találkozót Rajta kívül Csóka. CaoQény éa 'Var­ga játékát ken kiemelni. Bórtfai Jól kézben tartotta a mérkőzést, amely nagyon sportszerű keretek között zaj­lott le. A 11-es meg nem adásával azonban hibát köve­tett eL Jutási Róbert • További eredmények: Doro­gi AC—Soproni SE 1:0, Saba- ria SE—Szekszárd 1:0, Orosz­lány—H. Rákóczi SS **, Komló—Fűzfő 1:0, Bauxitbá­nyász—MÁV NTE 3 ÍZ, Bakony Vegyész—Pécsi VSK 2:2, Rép- celaltí Bányász—Péti MTE 3:2, Ajka—KOMÉP 1:0. . A bajnokság 1. PVSK 2. Kaposvár 3. Komló 4. MÁV D. 5. Bábolna 6. Ajka 7. Olajb. 8. Sabaria 9. Tapolca 10. Sez-kszárd 11. Sopron 12. Pét 13. Bakony 14. Dorog 15. MÁV NT« 16. Répcelak 17. KOMÉP 18. OrosrJ. 19. Fű^fö 20. Rákóczi 25 16 25 11 25 13 25 12 25 10 25 9 25 10 25 8 4 47 2 33- 4 28­6 36­7 25 8 30­9 33- 7 19­10 30- 10 21- 5 II 23- 11 8 31- 8 10 28- 8 10 19­7 11 21- 5 12 29- 4 13 25­8 11 24- 8 11 13- 7 12 24­» 57 ■15 34 •10 34 26 31 ■24 28 26 26 30 26 18 26 29 24 23 23 27 23 39 23 32 22 25 22 30 21 39 21 31 20 35 20 30 20 32 19 Somogyi mttvé**eii szemle Amatőrtárlat Kadarkúton A' ' 'fi A í, ^ ' .... ■. »<' Aa íjnmsn igazolt Fürtös két védővél csatázik, A keleti csoport élmezőnye: 1. DVSC 25 19 S J 52-14 41 2. Nyíregyháza 25 IS 5 4 38-12 37 3. Eger 25 14 S 5 44-24 34 A közép csoport élmezőnye: 1. Volán SC 24 15 « 3 38-IS SS 2. Budafok 24 11 8 5 41-28 30 3. KKFSE 24 U 8 S 42-32 30 Várhatóan nagy érdeklődés fogja kísérni a somogyiak ré­széről a vasárnap sorra ke­rülő PVSK—Rákóczi rangadót. A Volán épp ezért megfelelő számú jelentkező esetén kü- lönautóbuszt — illetve autó­buszokat indít Pécsre. Jelent­kezni a Berzsenyi utcai Vo­lán irodában lehet. Megyei labdarúgó-bajnokság (folytatás a 4. oldalról) A mérkőzés nagy részén egyénin erők küzdöttek. A jobban hajrázó hazaiak végül is megérdemelten nyertek. GóiUövő: Ható. Jók: Baibká, Fifcagios, Hajdú I., illetve Horváth, Lesz, Kiss K. Marcali ifi—Márnyé ifi 10:1 Bősz Adam BoglárleUei Spartacus— Lengyeltóti 2:0 (1:0) Lengyeltóti, 450 néző. V.: Hajdú. BogtárleBe: Both — Bl miner, Kenéz, Vázsonyi, Riba, Pusztai, Berdán, Sods, Bán Takács Gy., Takár« B. Edző: Papp Gyula. Lengyeltóti: Sántha — Hosszú, Kesztyűs, Mezriezki, Práger, Ri­ba, Schmlda, Miseta, Debity, Tu­ti, Vacsi II. (Oszlánszki). Edző: Haszon Lajos. A nagy érdeklődéssel kísért találfcozón a nézők jó iramú, kemény küzdelmet láthattak. A vendégek megérdemelten szerezték meg a két pontot. GöLlövők: Takács Gy., Riba, Jók: Kenéz, Riba, Berdán, illetve Sántha, Mezriezki. Lengyeltóti ifi—Boglár, lellei Spartacus ifi 3:1 Horváth Láazld Siófok—Nagyatád 5:1 (2:0) Siófok, 600 néző. V.: Péter Siófok: Zsuponyó (Szauer) — Bakó, Kékesi, Fiath, Riedl, Szabó, Pordán, Horváth J.t S&bján, Hor­váth L.9 Stumpf old (Kriszbai). Edző: Nagy György, Nagyatád: Zsobrák — Utasi, Brezovzsky, Czimbalek, Roznik, Horváth (Sza­bó), Pintér, Mohácsi, Harcz (Stei­ner), Czár, Simon. Edző: Fűlsz János. A hazai csapat végig ha­talmas iramot diktált, s meg­érdemelten győzte le a kémé­nyén, sőt helyenként durvám játszó atádiaikat Góllövők: Horváth L. (2), pordán, Stumpf old, Krisabai, illetve Utasi 11-esbóL Jók: Bakó, Kékesi, Riedl, Szabó, Horváth L, illetve Utasi, Simon. Roz­ináik. Nagyatádi ifi—Siófok ifi 1:0 Molnár József A forduló válogatottja: Müllner (Latirva SE) — Szá­lai (VBKM Vasas), Batkd (MVSE), Kadl&csfcó (Boglár- leUei M.), Riba (Boglárlellei Spartacus), Vend! (Tab), Sza­bó (Siófok), Horváth (Lábad), Horváth L. (Siófok), Orsós (Táncsics SE), Bántó (Tán­csics SE). A bajnokság állása: r. Táncsics 29 15 4 1 44-14 34 2. Kiss J. SE 20 16 1 3 57-11 S3 3. Boglárlellei Spart. 20 14 4 2 47-28 32 4. VBKM V. 20 13 3 4 44-20 29 5. Lalinca SE 20 12 5 3 40-21 29 6. Siófok 20 11 5 4 42-19 27 7. Barcs 20 8 8 4 22-14 24 8. N.-atád 20 8 4 8 41-31 20 9. Kadarkút 20 8 1 11 37-39 17 10. Mernye 20 8 5 9 29-35 17 11. MArcali VSE 20 7 4 9 25-37 14 12. Lábod 30 6 3 11 23-59 15 13. B.-földvár 20 5 4 11 23-44 15 14. Csurgó 20 3 5 12 19-42 11 15. Karád 20 3 5 12 20-47 11 16. Tab 20 4 3 13 20-48 11 17. BoglárJelSeS ML 2» 4 2 14 17-55 10 18. Lengyeltóti 20 3 2 15 30-52 8 — Sikeres lövészversenyt rendezett vasárnap a siófoki Ifjú Gárda városi parancsnok­sága Balatonföldváron, vala­mint az MHSZ siófoki területi lövészklubja a Tanácsköztár­saság évfordulója tiszteletéré A téli érték lámpafényes próbatermeiből színpadi ref­lektorok elé lépnek a megye amatőr együttesei ezekben a hetekben. Vasárnap Kadarkú­ton az id. Kapoli Antal Kör­zeti Művelődési Házban meg­nyílt a kaposvári és a járás területén élő amatőr képző- és iparművész alkotók bemutató­ja A nagy tornacsarnokot be­rendezték a műfaj seregnyi élvonalbeli művével. A hiva­tásos képző- és iparművészek válogatta anyag beszédes tab­ló a megyeszékhelyen és a járásban élő amatőr alkotók sokrétű tevékenységéről. A magas mérce révén biztonsá­gos képet kapunk a terület amatőrmozgalmának kivéte­les értékeiről. Szerencsés dön­tés alapján ide sorolták a népművészetet is, bár érdemes vitatkozni azon, hogy itt kit tekintsünk amatőrnek. A szö­vetkezeti bedolgozó népmű­vész vajon erre a szereplésre tarthat-e jogot, vagy számára más alkalom biztosított? Az országos pályázatok tág teret adnak a hivatásos fazekasok­nak, faragóknak, Végül ott bizonyíthatnak igazán. A kö­rültekintőbb szemlekiírás vá­laszt adhat majd erre a kér­désre jövőre. Ám. hogy jó kezekben van a szemle, az amatőr képző- és iparművé­szeti mozgalom, bizonyság a magas színvonalú kiállítás. A szorgalmas néző sok érde­kes, vonzó alkotásban gyö­nyörködhet, rangon aluli mű­vek nem csúsztak át a zsűri szűrőjén. Átlagon felüli mű­vek csaknem mindegyik mű­fajban találhatók. Tibol Lász­ló grafikái, Somogyvári Jó­zsef akvareiljei, Gáspár And­rás olajképei. Magyar Tirá­dámé textiljei — batik kár­pitjai —, Csikós Nagy Márton kisplasztikái. Kovács József faragásai és Pozsár Lajos ko- rongozott használati edényei kdemelkedőek. Tetszett László Levente Kikötő, Irányi Béla Tél a Zselic szélén, Svenda István Nagyszélű kalap című grafikája, Molnár József több akvarellje, dr. Szalag Zoltán, Horváth Miklósné zománcké­pe, Majoros Józsefné, Vadas Tibomé batikja, Dabóezi Jó­zsef ötvösmunkája, Domokos Béla faragása, s ízelítőt kap­tunk a vidék gazdag népi fa­ragó hagyományainak ápolá­sáról is. Van-e szerves kapcsolat a megye művészeti élete é® az amatőrmozgalom között? So­Somogyvári József akvarellje: örház. sem szabad a határokat me­reven meghúzni, az értékte­remtés szempontjából aligha lehet ilyen megkülönböztetés alá vetni a műveket. Ám az amatőrmozgalom célja alapve­tően megkülönbözteti a tevé­kenységet a hivatásosakétól. Az amatőrmozgalom és a kép­zőművészeti élet szoros kap­csolatáról árulkodik jó pár itt látott alkotás. Somogyvári Jó­zsef újabb akvareiljei szembe­tűnő fejlődésről vallanak. E színvonalon már nem tehe­tünk különbséget amatőr és hivatásos tevékenység között. Tibol László elsősorban gra­fikáival zárkózik föl ehhez a színvonalhoz Gáspár András még fokozhatja festői kifeje­zését. Magyar Tivadarné Hon- ty Mária sajátos művészetén nevelkedett, batikjai — noha nem tükrözik egyéni elképze­léseit — a kivitelezésben bi­zonyítják képességét Csikós Nagy Márton ismert és elis­mert amatőr szobrásza a me­gyének, tehetsége alapján már fölmérte a saját területét: ezen belül biztosan mozog. Tágíthatja ezt a világot, de megtett útja mindenképpen meghatározza .fejlődését. Da- bóczi József szintéin több örö­mét lelhetné, ha nemcsak ké­pekben gondolkodna, hanem — mint ez alkalommal is bi­zonyítja — az ötvösművészet szélesebb skáláján mozogna. Domokos Béla faragásai súrol­ják ugyan a szuvenír tárgy- készítés határát; efölé emel­kedhet, ha nemcsak megren­delőkre talál, hanem megfele­lő irányítóra is. Ez pedig csak tőle függ. összességében igen elégedet­tek lehetünk a somogyi mű­vészeti szemle kaposvári és járási amatőr képző- és ipar- művészeti kiállításával. A né­ző kellemes érzéssel csukhatja be maga mögött az ajtót: em­lékezete még vissza-visszatér Kadarkútra, a művelődési házban látottak gazdag tár­házába. Horányi Barna Gerencsér Miklós | | FERDE HÁZ \ Mivel nem torkolták le somnál, ideje volt folytatni.- Félő, ha a pénz után kez- enék szaladni, Lassan-lassan i én szememben is szemétté álma mindaz, amire ma még sküszöm. Addig szaladnék, ííg örökre lemaradnék ön- lagam mögött. Sivár esély, em kell. Homályosan arra gyanako- ott Dezső, hogy közvetve ró1 i beszél a sógor. De nem íerte elhagyni az anyagi vi- sonylatok biztos terepét — Bravó! — kiáltott fel súfolkodón. — Végre tudjuk, ogy bolond is van a család- an! Ezzel ki is fogyott az ár­inál ja. Letörte az eredmény- úenség. Hirtelen friss leve- őre kívánkozott, minél távo- ibbra a tanártól, akit e pil- inatban fenntartás nélkül XV. Karonfogva vezette végig ezső kiöltözött feleségét a irágzó , külvárosban. Ogy öntöttek, azért sem sava­sodnak bfc.e a családi vitába. Imennek lazítani kettejük ülőn örömére a Repkény szpresazóba, ahol Schwarz- opf úr, a maszek cukrász lunómbi! legkiválóbb (agy­út jat méri. márpedig köztu- ott, bőgj Dunántúl*» igen sok helyt kapható elsőrangú fagylalt. Dezső is kicsipte magát, de csak amúgy hevenyészve. Föl­vette alpakka nadrágját, az­zal a díszes övvel, amelyet épp a feleségétől kapott ajándék­ba negyvenharmadik születés­napjára. Daliás mellkasán már-már kérkedve mutogat­ta merész mintázatú ingét: szerfölött nagy és élénk szí­nezetű kockás minták ékesi- teték azt az inget, mintha a Sárga Csikó valamelyik ab­roszából szabták volna. — Ügy hallottam, mostaná­ban zöld fagylaltot is készít Schwarzkopf úr — újságolta Dezső udvarló hangon a fele­ségének. — Állítólag Erdő­mester a neve.-. Azt megkós­toljuk. ' — Levert vagyok — sirán­kozott Paula. — Még tönkre­teheti tervünket az a Károly. — Ne búsulj, én majd te­szek róla. Kiklopfolom belőle az igent. És tekintélyesen, vasárnapi tartással vonultak át a beton­járdán, a kertváros juharfái alatt. Jobbról a dárdakerítések végtelen sora, balról a sírhan­tokra emlékeztető virágágyá­sok petúniával, árvácskával, kardvirággal. A nyílegyenes járda végé­ben, a mélyre csüngő juhar­lombok árnyékában egy cifra trafikosbóde díszelgett, olda­lán az Aeros cirkusz oroszlá­nos plakátjával. Innen, a tra- fikosbódé mögül bukkant elő Márti. Gyönyörűen és könnye­dén. Magas, karcsú lány, bron- zos hajtömege laza kötegbe csavarva, szabadon hagyva hosszú nyakának bájos ívét Fehér tenisznadrág és ibolya­kék fiúing volt rajta. Meztelen combja és karja barnán tün­dökölt. Mihelyt meglátta szü­leit, hatalmasat lódított sport­táskáján és futásra lendült, mint a sprinter. — Szervusztok, őseim! — kiáltotta már messziről, hoz­zájuk érve csaknem ledöntötte őket a lábukról hirtelen csók­rohamával. — Hát te merről repültél Ide? — hebegte a megrökö­nyödött apa. — Lillafüredről!... — Gyere, hadd nézzelek — kukorékolta meleg örömmel Paula. Még a könny is elfu­totta a szemét. — Milyen szép vagy. Milyen mesés a színed. Jó volt a kiránduláson? — Remekül sikerült! Nevet­tünk, nevettünk, állandóan nevettünk! Álom az egész . . . Kitűnő érettségi, új ház, meg ez a gyönyörű nyár. Ráadásul a felvételim is sikerűit! Mit tudtok Imréről? . . . Mókázva újságolta az apa: — Szeretne már benősülni, de nem voltál itthon. Teg­napelőtt megkínálta anyád sárgarépa főzelékkel. Azóta nem láttuk. A boldog lány valósággal szüleinek dőlt, macskásán un­szolta őket. — Hála istennek, még min­dig a régiek vagytok. Gyer­tek... Na gyertek! Nem lát­játok. hogy mennyire kíván­kozom haza? — Mi meg * Repkénybe mennénk, egy ki» fagylaltra — mondta tétovázva Paula, hátha szabadon engedi őket a lány. De az nem tágított. Húzta szüleit hazafelé. — Veletek megyék én Is, csak előbb le akarok tusolni a saját fürdőszobánkban. Most, mindjárt. Aztán megyünk a Repkény be. Apa és anya összenézett: Márti csak azt látta ebből, hogy beletörődnek akaratába. Gondtalanul csevegett: — Előre kikötöm, hogy a szobámat én rendezem be. Sa­ját ízlés szerint! Megint összenéztek a szü­lők. Dezső kerülte a beszédet, inkább elvette lányától a ke­rekre tömött sportszatyrot. XVI. Ebben,a nyári késő délután­ban volt valami emberien bi­zonytalan. Dán,ka Károlyon érzéki ingerek áramlottak át, idegeiben az ölelési akarat építkezett, ugyanakkor egyfaj­ta belső intelem tagadni pró­bálta a készülődést. Editnek ugyanilyen hangula­ta volt. Éppen attól volt oly vitathatatlan az összetartozá­suk, hogy mindig együtt vál­tozott kedélyük hőmérséklete. Józanul beszélt, ám a szava­kat átfűtotte asszonyi bizal­mával. — Vergődjünk végre zöld­ágra. Egyezz bele és kész. A kérést nem, de a hang­vételt szerencsésnek tartotta Dünka. Nyomban átvette: ha­tározottan beszélt, de a bizal­masság közvetlenségével. (folytsijuk) Ne sajnálja a száját kinyitni Beszélünk, beszélgetünk. Traccsolunk és trécselünk, eszmét cserélünk és vitatko­zunk. Szavainkoan az egész világ. Egymásba fűzött mon­dataink fényes tükrök: érzé­sek, gondolatok visszfényei. Elejtett szavunk, a sok hét­köznapi beszéd kordokumen­tum. Amint élünk, úgy beszé­lünk. A lakásról, a munka­helyről, házasságról, szerelem­ről, kedvteléseinkről. örö­münkről, mérgünkről, környe­zetünkről. így van ez most, s igy volt ez régen is. Mindig. A szó'kapocs az egyén és tár­sadalmi környezete között. Ezért a tömény társadalmi valóságot kapjuk még akkor is, amikor tankönyvek nyelv­gyakorlásra szárú szövegeit tanulmányozzuk. A Magvető Kiadó Magyar tallózó sorozatának második kötete (Ne sajnálja a száját kinyitni) ad ízelítőt elmúlt századok nyelvkönyveinek gyakorló szövegeiből. Sikeres vállalkozás. A kötet olvasása kitűnő élmény azoknak, akik kedvelik az ízes nyelvi for­dulatokat, akik arra kíván­csiak, hogyan éltek. miben hittek eleink. E tanító célzat­tal öszeállított párbeszédecs- kék nem «-felkavarok, nem mélyen szántók, de korukat, koruk embereit, s az ember­társak kapcsolatait mélyen jellemzők« — írja Örkény Ist­ván, a válogatás előszavában. Társas szokások, az érintke­zés gondosan szabályozott il­lemkódexe, udvarias formulák («Engedjen meg, hogy terhé­re lenni bátorkodom«), cseve- lyek «kávé ital és herba thea« mellett, pletykák és hosszú alkudozások posztósnál, nyer­gesnél, lóárusnál, kuruzslónál, viselkedés a színházban, bál­ban. s vizsgiaiat a vámnál, hol —kobzás tétetik« — ezekből áll a gyűjtemény. Több mint háromszáz év szokásait és életét ölelik át e rövid dialógusok. Az első, amely még hosszú ideig min­tául szolgált, nyelvkönyvet szerkesztő mestereknek és scriiptoroknak, 1531-ben ké­szült, Heyden Sebald: Gyer­meki beszélgetések címmel. A későbbi német—magyar, fran­cia—magyar nyelvmestereket és az idegen beszédű maka- csok nyelvének egyéb kerék­betörőit nem röstellték olyan hírességek írni, mint Bél Má­tyás, Verseghy Ferenc, Garai János és Vörösmarty Mihály, más szerényebb hírű szerzők­kel együtt. A kor, amelyben e gyakor- latocskak születtek, a magyar nyelv «kamasz«- és felnőtté érésének kora. A hivatalos né­met és latin mellett az anya- nyelv még rtieglehetősen mos­toha. «A tanárok — írja Szegfű Gyula — csak akkor lehettek a gimnáziumi tanári karnak teljes jogú tagjai, ha sikerült nekik magyar tan­széküktől megszabadulva más, valóban rendes tanszékre jut­niuk.« A könyvben olvasható Verseghy-szemelvény is meg­rendítő dokumentuma az anyanyelv elhanyagolt állapo­tának, perifériára szorulásá­nak. S ez a Verseghy-gyakor- lat már szétfeszíti saját »mű­faji« kereteit: szenvedélyes vitairattá válik. (A magyar nyelvről.) A gyakorlatra szánt párbeszédeket, éppen a magyar nyelv megújításának szándéka vezette, hogy a modem köz­lendők tolmácsolására hajlé­kony eszközzé váljon. Ma mégsem ezért érdemes olvasni a gyűjteményt Tör­ténelmünk, múltunk iránt magasra lobbant az érdeklő­dés. Letűnt korok eseményei­nek, eszményeinek, életének árnyalt ismerete nélkül ne­hezebben értenénk a ma tör­ténéseit. S a maga módján ezt a célt szolgálja ez a kis swűjtemény. Olvastán hol kacagunk, hol hümmögő fejcsóválással, hol belefeledkezve faljuk a soro­kat. Szórakozva és néha jegy­zetfüzet után nyúlva. Cs. T.

Next

/
Thumbnails
Contents