Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-17 / 64. szám
Ssotnokiak vendégjátéka Jólétünk torzulásai K M gong mm AMgUa a gyomra? Valószínű, napokig házalhatnánk, mire szembetalálnánk magunkat a fizikai nyomorral. Szó sincs róla, korántsem fenékig tejföl még az életünk, s a kisnyugdíjasoknak, a több gyermekes anyáknak, a magukra hagyott öregeknek napestig jegyezgethetnénk a panaszszavát, de a lakosság zöme már kétségtelenül eljutott a szerény jómódba. Közgazdászok állapították meg. hogy a ma elfogyasztott termék- mennyiség, illetve a jelenlegi közszolgáltatás az 1938-as magyar társadalom zömét — g szellemi dolgozókkal együtt — kimondottan boldoggá tette volna. A ml egzisztenciális biztonságunk, művelődési lehetőségeink, egészségügyi ellátásunk, nyugdíjrendszerünk, viszonylag alacsony élelmiszeráraink még a fejlett tőkés világ fizikai dolgozóinak körében is irigylésre méltónak tűnhetnek, nem is szólva azokról a nemrég felszabadult országokról, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem még az évi négy-ötszáz dollárt sem éri eL Szocialista boldogulásunk természetesen nem mondható felhőtlennek. A tényleges életmód és az elképzelt jólét közt nyilvánvaló a feszültség, s ezt korántsem csupán a »növekedés nehézségei« okozzák. Igen nagy a nyomás az úgynevezett nyugati jóléti ideál irányába, amely pedig szocialista elveinktől idegen, és reális lehetőségeinket is meghaladja. Az értelmetlen rongyrázást, az esztelen pazarlást mi nem tűzhetjük nemzeti célul magunk elé, még akkor sem, ha egyesek bárhogy verik érte a »balhét«, vagy máris nagypolgári módon viselkednek. A jólét fokozásának effajta torzulását már szinte lépten-nyomon tapasztaljuk, csak néha — kényelemből vagy óvatosságból — úgy teszünk, mintha nem vennénk észre. A drága autók használata (szerencsére, már korlátozták), versengés a luxusnyaralók építésében, a javak szerzésének növekvő mániája pedig szemet szúr mindazoknak, akik birtokosai ugyan a hatalomnak, de két kezük és agyuk munkája révén még távlatban sem gondolhatnak arisztokrata allűrökre. Sokan hármas eredetűnek tartják a jóléti elképzelések torzulását: tovább él a felszabadulás előtti urakat utánzó kispolgári törekvés; a mai »nagymenők« életmódja bizonyos mértékig átsugárzik a dolgozó rétegekre; a kapitalista »fogyasztói társadalom« illúziója a szocialista életformában is kezd életmagra kapni. a ezt mm mfaMt ml nem tudtuk még lerombolni. Márpedig az »azért élünk, hogy fogyasszunk« fölfogásba semmiképpen sem nyugodhatunk bele, mert a közgondolkodást károsan befolyásolja. Semmittevésünkkel azt a mákonyt sugallnánk a társadalomnak, hogy az egyéni jólét megteremthető a közös érdekektől függetlenül, vagy azokkal ellentétben is; hogy a kíméletlen eszközökkel megszerzett javak a nép céljaival ellentétes módon felhasználhatók. Ilyen kényelmesek nem lehetünk. Meg kell értetnünk a nemzet jobbik részével, hogy a torz életszemlélet, az önö6 harácsolás rombolja az egyén és a társadalom kapcsolatát Természetesen nevetséges volna az egyes árucikkeket vagy fogyasztási szokásokat kipellengérezni. Arra van szükség, hogy az emberek értelmes, hasznos, szükséges dolgaikra költsék a pénzüket, tehát ésszerűnek, a társadalom fejlődését támogatva igyekezzenek egyénileg 1b boldogulni. N ézzük a lakást, életszínvonal-politikánk minden mást megelőző kulcskérdését! Akinek még nincs rendes otthona, az kénytelen alávetni magát az albérleti uzsorának, kénytelen elviselni a munkásszállásokon még gyakran uralkodó áldatlan állapotokat, vagy esetleg arra törekszik, hogy törvény- ellenesen is megszerezze a lakáshoz szükséges összeget. A lakáshiány főleg a fiatal házasokat sújtja, mert nagyon nehezen tudják előteremtem a fészekre valót Káros hatása számos társad a lóiméi len es tendenciában, a családi élet bizonytalanságában, a népszaporulat egyenetlenségében vagy elégtelenségében, a gyermekek hiányos nevelésében stb. jelentkezik. Hiába állunk az első lakásépítő országok között Európában, a lakáshiány megszüntetése szocialista társadalmunk legfontosabb problémája. Az idén 90 ezer lakás építését tervezzük, s ezt az ütemet folytatjuk tovább. Az ingatlanszerzés és az autóvásárlás már nem ilyen egyértelműen támogatandó közérdek. Ma, amikor amúgy is kínzó gondot okoz az építőanyagok és kapacitások hiánya, jó képet vágunk a hét- végiház-rondaságok, agyonci- eomázott nyaralók szaporodásához. Miért? Igaz, sokan csak így tudják hétvégi pihenésüket, üdülésüket megoldani. Sokak azonban a telepeken is csak versenyeznek, anyagi tehetségüket mutogatják egymásnak. Hamis az olyan érv. hogy az effajta építkezések tiszta népgazdasági nyereségként könyvelhet ők el, mert a [ jönnek létre. Az éptá»eya< ugyanis a szocialista iparból származik, nem az építtettük állítják elő szabad Idejükben. Érdemes volna megvizsgálni, hogy a méregdrága négyszögöleknek. a telekárak növekedésének mekkora szerepe volt eddig a spekulációs vásárlásokban, a munka nélküli jövedelemszerzésre való törekvésben. Mert módosabbak közül sokan nem a bankbetétben, hanem ebben látták megtakarításaik értékének megőrzését Na, és a személyautó? Legalább olyan problematikus, mint a nyári lak, vagyis egyszerre elégít ki reális emberi igényt és szükségletet illetve szórakozást és státusszimbólumokat. Szervezőknek, orvosoknak, árubeszerzőknek, felvásárlóknak, szerelőknek stb. az autó szinte nélkülözhetetlen létfenntartási eszköz. Ritkán lakott vidéken, ahol kultúrálatlan és lassú a vasúti és az autóbuszközlekedés, kétségtelenül kényelmet nyújt annak, aki megveheti. A barkácsolni szerető embereknek ezenkívül hasznos elfoglaltság. Ha azonban a társadalom szempontjából is nézzük, a személyautózás, s főleg a passzióból való kocsikázgatás, komoly gondot is okoz Közgazdász nyelven: az egy személyre jutó személyautó gyártási költsége sokszorosa nemcsak a vasútnak, hanem az autóbuszénak is. Az energiafelhasználás is sokkal kevesebb a tömegközlekedési eszközöknél Milliár- dokat emészt föl az autópályaépítés. a benzinkutak telepítése, a parkolóhelyek kiképzése. Az autóval kapcsolatos közvetett kiadások közé tartozik a levegőszennyeződés és a zajártalom elhárítása, a forgalomirányító berendezések és apparátusok fenntartása. Szó sincs arról, hogy az autó vagy az üdülőtelek nem férne bele a szocialista életmódba Csupán a túlzások, a torzulások nem rokonszenvesek. Amíg nem tudunk ezek mellé más lehetőséget is nyújtani, mindössze annyit tehetünk, hogy az embereket szocialista életvitelre, kulturált közlekedésre, társadalomtiszteletre szoktatjuk, neveljük. S zocialista állampolgár nem teheti magáévá a pazarlás elvét, amit -odaátról« különféle tetszetős csomagolásban kínálnak neki. Nekünk nem a mértéktelen presztizsfogyasztás, hanem az értelmes élet a célunk, ezt akarjuk megkönnyíteni, megszépíteni az anyagi javak bőségével szocialista elvek szerinti elosztásával. F. Nagy István TANGÓ A XX makimO. Lengyel drámairodalom egyik legfontosabb jeüerniaöje a visszacsatolás; drámák, sőt írói életművek kapcsolódnak így ösz- szie könt alkotva. Kiragadva belőlük egyet-egyet, tulajdonképpen csak stílusérzékeltető bemutatót — s itt a szót egy kicsit a divatbemutató értelmében használom — eredményezhet: Wispiansky nélkül nincs WUkiewicz, Witkiewicz nélkül szinte érthetetlen Gombrowicz, nélküle pedig nehezen befogadható Mrozek, Roaewicz stb. Szemléltető péída erre a szolnoki Szi&úgeti Színház Tangó című előadása, Mrozek 1064-ben írt máig legjellemzőbb színpadi műve. Akik látták Gombrowicz Esküvőjét, azoknak rögtön feltűnnek > rokoni egyezések. A nemzedéki konfliktus, némi nemzeti színezet, a homályos Shakespeare-! hatás, de még a figurák is: a kaposvári előadásban sötét erőként munkáló Részeg — Lukáts Andor — a szolnokiak Tangó produkciójában Edék figurájában mutatkozik; az első két felvonásban ugyan még jelentéktelen, de ugyanolyan zavaró mégis — mint szálka a szemben —, s végül is az események irányítójává válik drasztikus formában, akárcsak a Részeg Gombrowicz Esküvőjében. A művek minőségének kérdése most másodlagos: a gombrowiczi anti dráma széthulló, egységessé szerveződni képtelen, t nem védetten, hogy az eddig megjelent kritikák szerzői közül mindenki másként magyarázza a darabot, mintha nem Ugyanazt az előadást látták volna ... De újra a vissza csatolásról beszélünk: Gombrowicz ha- tott Slawomir Mrozek Tangójára, ugyanakkor viszont a mrozefki mű visszahatott Gorobrowiczra, az Operett szerzőjére: Edék lakáj ugyanúgy felforgatja, majd uralja azt a családot, melybe idegen, irritáló testként beépült, mint az Operett lázadó lakájai környezetüket. Tehát olyan bonyolultam összefüggő rendszerrel állunk szemben, melyet irodalomtörténeti, kritikusi, esztétái felkészültséggel nem rendelkező néző nem sejthet, amikor beül a színházba. Emiatt értetlenül figyeli, »mit művelnek vele«, ha a szrnház maga nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy felkészítse a várható hatásokra. Példa lehet a szolnoki: a jó sajtóelőkészítés mellett — ebben is döntő szarepe van a színháznak! — Pogány György és Pákozdy János minden bemutatóhoz rendezői, vagy színészi példányt bocsátanak közre a megyei könyvtár segítségével. E kötet egyrészt szinte visszamenőleg a próbák részesévé teszi a nézőt, másrészt bő elemzőanyagával segíti a befogadást. Mrozek Tangóját valószínűleg az Esküvő negatív hatása miatt félháznyi közönség előtt játszotta szerdán, a szolnoki társulat. Pedig a Tangó annak sem »érthetetlen«, aki csak a mű humorára kapcsol rá. Egymást nem értő, igazából egymásra nem is figyelő nemzedékek reprezentatív találkozója a Tangó. (Azit hiszem bizonyos értelemben nagy hatása volt Szalconyi Károly Adáshibájára is,) Mrozek ■—■ GombrówicZcsaT ellentétben — nem stilizálja túlságosan a valóságot, tehát mindaz, ami a színpadon történik, nyugodtan érthető »egt7 az egyben— is, hogy ezt a divatos kifejezést használjuk. Ebben különbözik a gombrowiczi, de a nyugati, abszurd olvan képviselőinek munkáitól is, mint Ionesco. Beckett; legfeljebb Harold Pinter munkásságában lelünk ilyen értelmű rokonságot a mro- zekivel. Természetesen a Tangó esetében is bekövetkezhet a túlértelmezés jelentősége, hiszen a század minden fontosabb eszmei áramlata. ] sőt filozófiájának csírái benne sejlenek, de összehason-1 Uthatatíanul egyértelműbben, egyneműbben a soroltak jó részénél Ahogy Mészáros Tamás írta nemiégiben: »A polgári eszmék harcának tragikomédiája egy, középosztálybeli család ebédlőjében. Szinte páratlan egyensúlyjáték a groteszk modell és az egyén í tett életesség között. Az író itt (1964-ben) megoldja a kor dramaturgiai dilemmáját — a naturalista középfajú színmű persziflázsából kiindulva, jelképi érvényű, mégis árnyalt figurák segítségével létrehoz egy helyenként a bohózat Íja tárát súroló történelmi szalontravédiát.« Ebben a summézásban minden benne van. A formák, a konvenciók ellen hadakozó apák és a lázadás ellen lázadó, ■formákat.. hagyományokat • helyreállítani kiváró fiúk, a no! sári lét látszatkflrde’mei állnak a darab köznontiáben. Dekadens csatározgat.ásaik közepette a te-vor képviselője veszi át a hatalmai A táirsu’«t Paál István nézőteret is b°iáíszó. pontos értelmezést felmutató rendezésében valósította meg Mrozek művét. Fonyó István, Pákozdy János. Falvay Klári, Margit tay Ági, Udvaros Doroty- tya, Újlaki Dénes egyaránt kiemelkedő játékot produkált Najmányi László és Vágó Nelly díszlet-jelmezvilágá- ban. Leskó László Könyvrongálók Kiállítás a megyei könyvtárban A könyv halála; a megrongálás. A megyei könyvtárban a könyv- és a folyóirat-rongálás elrettentő példáiból kiállítást rendeztek. »Segítség! Rongálók a könyvtárban! Pótolhatatlan értékek pusztulnak el Kérjük kedves olvasóinkat, legyenek segítségünkre a rongálók leleplezésében« A példák beszédesek. Külföldi képeslapokból kitépett oldalak hiányoznak. Divatfotók, aktok. Nem esztétikai okok vezettek a könyvtár »hadműveletéhez«. Az értékes folyóiratok, könyvek pótolhatatlanok. A Bunte Österreich egyévi előfizetési díja 2776 forint, a Paris Matché kétszer ennyibe kerül. A Friseurwelt másfél ezer forintért jut el a megye olvasóihoz. Sokat áldoz a megyei könyvtár a hazai és a külföldi folyóiratok, képeslapok beszerzésére. Ennél Is durvább esetek azok, amelyek arról árulkodnak, hogy az érettségiző diákok ugyan szívesen eljárnak a könyvtárba a tételek kidolgozásához szükséges művek felkutatásáért, de a helyben olvasásról lemondva kitépik a tanulmányokat a kötetekből. Százoldalas Rokonok-elemzés hiányzik például áz egyik tanulmánykötetből. Egy másik kötetben az elmélyült olvasást az aláhúzott szövegrészek jelzik. A folyóiratók, könyvek megrongálása ellen a könyvtár dolgozói egyedül nem vehetik föl a harcot; az olvasók segítsége vezethet csak érdemleges eredményre, Átváltozva virággá vagy fegyverré Bocsássátok meg minden jóságomat I Március van. Ebben a hónapban született századunk első felének egyik legérdekesebb, legegyénibb magyar művésze, a forradalmi beállítottságú Kassák Lajos. Nincs még egy alkotónk, aki ennyire sokoldalú, hatalmas életművet hagyott volna ránk örökségüL Költő és prózaíró, festő és grafikus, politikus^ és irodalmi szervező, új meg' új folyóiratok szerkesztője, képzőművészeti kiállítások rendezője voll A szegénység keserű kenyerét ette kora gyermekkorától. Apja jobb sorsot szánt neki: gimnáziumba íratta, hogy elindulhasson a társadalmi fel- emelkedés útján. De ő nem akart »úriember« lenni. Abbahagyta megkezdett tanulmányait, és beállt lakatosinasnak. Ezekről az időkről így vall: »Elindultam a zavaros, felmérhetetlen élet felé, és nem tudtam megérteni legközelebbi hozzátartozóimnak kétségbeesését, és ők nem tudták megérteni az én megtörhetetlen vágyakozásomat a piszkos műhelyek, a szinte baromi munka és ebben a munkában hatalmas, durva legényeikké idomult emberek felé.« Megismerte közelről Is a munkásság hétköznapjait, gondjait, eszmén Kapcsolatba került a szakszervezeti, később a szociáldemokrata mozgalommal Első verse 1908- ban, egy újpesti lapban jelent meg, majd rövidesen már rendszeresen közölte költeményeit a Független Magyarország című napilap. Gyalog bebarangolta Ausztriát, Németországot, Belgiumot, és a »világkultúra szívébe«, Párizsba is eljutott Közben fokozatosan ismerte meg és tette magáévá az avantgardista művészeti eszmét és szemléletet Igazi feltűnést 1912-ben a Renaissance folyóiratban közzétett szabadversei okoztak. Ezután alakult ki egyéni költői hangja: a széles áradású, kötetlen ritmikájú, minden fölösleges sallangtól mentes, rímtelen költészete. Kezdeti szépprózájában naturalista vonások fedezhetők feL Regényei közül legsikerültebb az Egy ember élete című önéletírása, mely már realisztikus módon mutatja be életének mintegy negyven évét Az 1920-as évek közepe táján kezdett el festeni. »Kép-architektúrának« elnevezett stílusa meglepő újdonságként hatott a hazai képzőművészetre, bár képein bizonyos kapcsolat felfedezhető a konstruktivisták alkotásaival. Érezte a kor levegőjében reszkető feszültséget Űj változást várt, s ehhez új költészetet alkotott »Tett«, »Ma«, •Munka« címekkel folyóiratokat szerkesztett háborúellenes céllal, valamint azért, hogy az általa képviselt avantgardista költészetet elfogadtassa a közvéleménnyel. Csalódások, kiábrándulások, magára maradottság jutott osztályrészül. A felszabadulás után újra lángolni kezdett. Ügy képzelte, hogy eljött az új kor, amelyben merőben új művészetnek kell születnie. Egyéni szocializmus-felfogása miatt a hazai baloldali társadalmi küzdelmekben nem tudott tehetségéhez mérten részt venni. Egy ideig még a Kortárs folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, írásai azonban elbizonytalankodást, megtorpanást mutattak. Késői lírájában az egykori lázadó az idilli magányba menekült Legmaradandóbbat verseivel alkotta, méghozzá első költői korszakában, az 1920- as évekig; azokkal, amelyekről ezt mondta: »Nem vassal, hanem szavakkal dolgozom. Azokból a szavakból, amiket mások lezüllesztettek, tönkretettek a fecsegésükkel, ebből az ócska anyagból valami új dolgokat akarok létrehozni. Azt akarom, hogy testük lesvén a verseimnek. Ügy nyúlok a szavakhoz, mint ahogyan annak idején a vashoz és acélhoz nyúltam.« A tölgyfa levelei — című verseskötetének mottója ragyogóan példázza egész életművét: »Szétosztottam magam / és megbontatlan maradtam/ elszántan / fegyelmezetten / a kemény / nyersanyaghoz hasonlóan. / Olykor átváltozom / virággá / vagy fegyverré.« 1967. július 22. óta már nem változik át többé soha. Életműve végére, 80 éves korában felkerült az utolsó pont Milyen volt hát és hogyan élt Kassák Lajos, a magyar- országi avantgarde egyetlen óriása? Sírfelirat című versében erről így fogalmaz: »Éltem, bár nem akarták, hogy éljek. (Dolgoztam, bár nem hagyták, hogy dolgozzam. / Meghaltam. Mi mást tehettem volna? / Bocsássátok meg minden jóságomat!« Gyarmati László v j /
