Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-02 / 51. szám

Az Állami Hangversenyzenekar koncertje A varázsló megfáncoltatása * „Láthatatlan ’ filmek Hétvégi tájoló Miért épp a szakfilm volna kivétel? Zsúfolt nézőtér, tapsvihar és »újra« kiáltások bizonyí­tották szerdán este a kapos­vári Csilky Gergely Színház­ban, hogy Kobajasi Kenicsiro, a televízió első karmesterver­senyének győztese nem vált »kegyvesztetté« fogadott ha­zájában. Nem kétséges — tegnapelőtt is több jel utalt rá —, hogy a japán dirigens népszerűségét nem csupán ze­nei tényezők okozzák, még­sem tagadhatjuk, hogy jelen­tékeny művészegyéniség, aki még egy olyan tapasztalt, vi­lágszínvonalú együttest is ké­pes tűzbe hozni, mint az Ál­lami Hangversenyzenekar. A hangulat »fölmelegítésé­re« aligha kínálkozott volna alkalmasabb mű Igor Sztra­vinszkij Tűzmadár-balebt- szvi tjénél, hiszen ez a haitvan esztendeje komponált, de ma is fantasztikusan modern da­rab — igazi »szenvedélyzene«, amelyben zenekarnak, diri­gensnek és közönségnek pil­lanatok ailatt kell »átváltania« az édesbús merengés hangu­latából az elementáris erejű ! tombolásba, és vissza. Nos, Kobajasi és az ÁHZ isten- igazából »megmozgatta« ke­délyvilágunkat Iván cárevics, Kascsej varázsló és a jóságos tűzmadár gyönyörű meséjé­nek előadásával, a muzsika sokféle rétegének felszínre hozásával. Az Impresszionisz- tikusan »vastag« színfelraká­sok különösen a hercegleá­nyok táncában keltetitek illú­ziót, kár, hogy ugyanakkor a ritmus, találn a szép dallam- formálás szándéka miatt, oly­kor álmosítóan lassúra sike­rült. Az orosz népzene hatá­sa, elsősorban Sztravinszkij mesterének, Rimszkij-Kor- szakovnak szellemi öröksége pedig a harmadik részben, Kascsej irtózatos táncában vált igazán nyilvánvalóvá. Ebben a tételben elsősorban a rézfúvósok tettek ki magú- . kért, félelmetes hatású, I ugyanakkor csiszolt muzsiké-J ]ásukkal. Meg kell még em­lítenünk a bölcsődal szép fa-| gotészólóját, amelynek ugyan­csak döntő szerepe volt ab­ban, hogy az orosz zene ro­busztusságának és a francia impresszionizmus »bujaságá­nak« ez a zseniális ötvözete oly nagy hatást tett a közön­ségre. Szintén századunk első har­madában keletkezett a kon­cert második száma, Ravel G-dúr zongoraversenye. Szó­lóját a kortárs zene népszerű­sítésében elévülhetetlen érde­mekre szert tett fiatal mű­vésznőnk, Körmendi Klára játszottál. A hagyományos klasszikus formában kompo­nált, de »több rétegű« zenei anyagot tartalmazó darabban 5 elsősorban a dzsesszhaitáso- kat emelte ki elképesztő _ rit­musérzékkel és formai érzé­kenységgel. Ez utóbbi tulaj­donsága mindenekelőtt a két szélső tételben tűnt fel, a »partitúrában rögzített impro­vizációkban«, ahol az iszonya­tos gyorsasággal váltakozó dzsesszritmusok nemcsak • az alkalmazkodás, hanem a bil­lentesd kultúra nehéz próbá­ját is jelentik. Az impresszio- rúsztikus jegyekben bővelke­dő második tétel kevesebb örömet szerzett, az unalma­san lassúra fogott ütem miatt. A hangszerelés színpompájá- ból is kevés ízelítőt kaptunk. Az igazán ki melk ed 5 él­ményt az utolsó produkció jelentette. Kobajasi és a ze­nekar valósággal elbűvölte közönségét Ottorino Respighi: Római ünnepek című — ha­zánkban méltánytalanul ke­veset játszott — szimfonikus poémájának előadásával. Igaiz, az olasz impresszioniz­mus atyjának és legtehetsége­sebb képviselőjének hatásos, néha — ne tagadjuk — hatás- vadász hangszerelése önma­gában is sikert biztosító té­nyező, s még inkább az a tab­lószer őség, a Circus Maximus homokjára, a vadállatok elé vetett keresztény mártírok vagy a penitemciáról megtérő zarándokok zenei képe. S nyilván nem maradhat hatás­talan a szüret zenei ábrázolá­sa, a vágyakozásteli szere­nád, az éjszakai népünnepély, a korhelyek hejehujázásának melodikus megörökítése sem. Ennek a mediterránul har­sány, hangszerelésbeli finom­ságokkal alaposan »megra­kott« kompozíciónak a jó elő­adásához azonban tökéletes zenekar és tökéletes karmes­ter szükséges. És Kobajasi, régóta ismert fogékonyságá­val, seép, de az utóbbi évek­ben takarékosabbá, lényegre- törőbbé és kifejezőbbé szelí­dült mozdulataival úgy »ak­názta ki« az együttesből az aréna tragikus hangulatát, a hegedűsökből a mártírok zsor lozsmájának éterien áttetsző ostinaitóját, s a fúvósokból a Vízkereszt éjjelének olaszos harsányságát, hogy csak azt sajnálhatjuk: e koncertet,nem vették lemezre. Legalább az utolsó műsorszámot. Lengyel András A szakfilmek várnak nézőre vagy fordítva? A kér­dés jogos, hiszen szakfilmter- jesztésröl, -szervezésről be­szélni Somogybán némi túl­zás. A Magyar Mezőgazdaság című lap két héttel ezelőtti száma adta hírül, hogy az ag- rárfilmnapok országos ese­ménysorozata keretében feb­ruár 22-én Somogybán me­gyei szakfilmbemutató lesz. Pontosabb lett volna a fogal­mazás, ha így szól: a bala- tonboglári kertészeti szak­munkásképző diákjai előtt — lyukasóra keretében — né­hány szakiilmújdonságot ve­títenek le. »Családias« film­nap ... »Sajnos gyér volt az érdek­lődés, ezért döntöttünk úgy, hogy a filmnapot a szakmun­kásképzőben tartjuk« — tájé­koztatott a megyei tanács szakelőadója. A kérdésre, hogy miért nem jöttek el a szakemberek, az előadó el­mondta: talán egy kicsit meg­késett az esemény. »Ilyenkor már nagyon elfoglaltak az üzemi szakemberek, talán ko­rábban többen érdeklődtek volna. Mi szétküldtük a meg­hívókat ...« Ugyancsak a Magyar Me­zőgazdaság egyik számában olvashatjuk »Hol kölcsönöz­hetők mezőgazdasági szakfil­mek?« cím alatt: Somogybán: Népművelési Tanácsadó Film és Szemléltetőeszköztára, 7400 Kaposvár, Kossuth L. u. 1—9. A cím egy »kicsit« pontat­lan, a kölcsönzés ugyanis a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ egyik Bajcsy-Zsilinszky utcai helyiségében történik. Igaz ez az »áthelyezés« csak egy éve történt. A címlistát — »érthetően« — még nem tud­ták kijavítani. Korábban te­hát a közölt címen bizonyára zavartalanul folyt a filmköl­csönzés ... »Szakmai előadásokhoz, to­vábbképzésekhez mi is több­ször megpróbáltunk filmet vinni — így az előadó —, de ez nem volt egyszerű. Több mint két éve folyt már a Latinca művelődési központ tatarozása. Ez alatt a filmtár jórészt zárva volt, sőt »házon belül« is gazdát cserélt...« Az igazságnak tartozom az­zal, hogy ha egy üzem na­gyon akart szakfilmet — pél­dául a belső szakmunkáskép­zés segítésére —, az kapha­tott. Kellő utánjárás eredmé­nyeként akár a legfrissebb filmeket is levetíthette. Csak­hogy aligha ésszerű ma még ezekhez a ritka, a filmeket a föld alól is előteremtő gazda­ságokhoz igazítani a szak­filmterjesztés rendjét. Az üzemi vezetőknek csalt néha jut eszükbe, hogy szakfilmet használjanak, így hát, ahelyett, hogy az ő megkeresésükre várnak, célszerűbb volna őket megkeresni. Ha nem jön a tsz a szakfilmért, menjen a film a tsz-be ... Magától érthetö- dőnek tekintjük, hogy az új­ságok vagy a szakkönyvek ter­jesztését szervezni, szorgal­mazni kell. Miért épp a szak­film volna kivétel? »A megyei filmtár« jelenleg az ifjúsági ház földszintjén egy dermesztőén hideg és nyirkos »kamrában« levő polcsor. A polcokon javarészt több éves filmek sorakoznak, melyek közül nem egy még sohasem került vetítőgépbe. Hogy melyek ezek? Azt pon­tosan nem lehet tudni, mert nincs hely és eszköz (ember sem) a filmek átforgatására, gondozására. A kölcsönzés »elvileg« hét­főn, szerdán és pénteken dél­után 4—6-ig folyik ... Az ál­lapotokat látva magam is mo­solyogtam a filmek jobb ter­jesztését sürgető mondatai­mon ... Talán kevesen tudják, hogy a többnyire még ma is me­gyei művelődési központként említett Latinca-ház »csak« szakszervezeti kultúrotthon. A megyei művelődési központ (amely pillanatnyilag két-há- rom irodát jelent) albérletben az »úttörőházban« található. Van tehát egy kulturális centrum, amelynek már nem dolga a megyei művelődési teendők végzése, így a szak- filmtár fenntartása sem, és van egy művelődési központ létesítmények nélkül. Ez utób­bi — érthetően — a szakfilm- I terjesztésinél alapvetőbb fel­adatoknak sem tud maradék- I talanul eleget tenni. Vezetője kesernyés mosollyal fogadta, amikor még mit sem tudva »mozgó szakíilmtár« létreho­zását javasoltam. »Erre valóban szükség vol­na, de hiába is próbálnánk effélét szervezni, amíg nem vagyunk képesek biztosítani a filmek megfelelő kezelését, utánpótlását, amíg nincs elég berendezésünk, gépkocsink, no és persze szakemberünk. Jövőre már kapunk néhány helyiséget a Béke—Füredi la­kótelepen, és akkor talán a filmtár is elfogadható, a to­vábbfejlesztést lehetővé tévő körülmények közé kerül.« Az Utóbbi hónapokban havonta átlag 5—6 intézmény (főleg iskola) kölcsönzött fil­met. A tartalékokra figyelmezte­tő szakfilm tehát Somogybán még maga is kihasználatlan tartalék. Bíró Ferenc Hulot úr újra itt Megkaptuk az első jelzést a Somogyi Művészeti Szemle ’79 rendezvénysorozatról: Gön­czöl György, a böhünyei mű­velődési ház igazgatója érte­sített bennünket arról, hogy szombaton 18 órai kezdettel tartják a helyi bemutatót,- melyinak célja, hogy a böhö- nyeiek megismerkedjenek a művészeti csoportok — tán­cosok, citerásök, zenészek -— és szólisták tevékenységével, vendégként szerepel a megyei pedagóguskórus. A bemutató után családi estet rendeznek, ezen értékelik a látottakat Egész havi műsort kaptunk a kadarkúti id. Kapoli Antal körzeti művelődési házból. Ma Sebestyén Zoltán előadó- művész lép föl. Az alsó tago­zatosoknak Ha a virág rigó lenne című, Veöres Sándor verseiből összeállított váloga­tást ajánlja, a felsősök a Ta­nár úr, kérem című, Karin­Wm zsef, Vörös Sári, Tálabér Er. zsebet és az ŐRI más szólis­táinak közreműködésével. Ez lesz egvben a Déli muzsika című tévéműsor nyilvános fő­próbája is. Hétfőn a Kapos­vári Szimfonikus Zenekar tart ifjúsági hangversenyt az általános és középiskolák ta­nulóinak. A fiatal házasok és a régi bútorok tulajdonosai új vá­sárlásaikhoz meríthetnek öt­leteket a székesfehérvári Do- mus Áruház lakberendezési kiállításából,, amely a hétvé­gi napokon reggeltől estig látható a siófoki művelődési központ kiállítótermében. Mit kínál a kaposvári hét vége! A Killián György Ifjú­sági és Úttörő Művelődési Központ ma 18 órára a Mate­matika szülőknek című soro­zat első előadását hirdeti. Előadó Hajdú Tibor, a tanító­képző főiskola természettudo­mányi tanszékének vezetője. thy Frigyes-műsort élvezhe­tik. Szombaton nyitják meg a 10-ig látható Utcák, terek kultúrája fotódokumentációs kiállítást, A körzeti szemlét 18-án rendezik, s ugyaniakkor nyílik meg a kaposvári járás amatőr képzőművészeinek hi-, állítása is. Márciusban Ka- darkúton szerepel a Népszín­ház táncegyüttese — Egy mondat című produkciójukat látják a nézők —, a budapesti Gyermeikszínház pedig a Cso­dakarikás című mesejátékot adja elő. A siófoki művelődési köz­pontban gazdag program vár­ja a hét végén a színházmű­vészet és a népzene barátait. Szombaton 19 órakor — bér- letszüneti előadásban — a győri Kisfaludy Színház mu­tatja be Alfonso Paso: ön is lehet gyilkos című krimipa­ródiáját. Vasárnap, ugyan­csak este 7-kor magyarnóta- és népdalest lesz Dóry Jó­Gerencsér Miklós I------------------------------------------fe F ERDE HÁZ j — Meresztetted volna tá- gabbra a szemed. Akkor meg­láthattad volna a kőfaragó le­gényt, aki apád műhelyében csiszolja a gránitot, és betű­ket vés a sírkövekre napi ne­gyedkiló parizeren. Egy betű tíz fillér. Igen, igen! Jobban kinyithattad volna azt a bé­kaszemed. — Viszont azt a műhelyt te örökölted, és most vagyonokat kereshetnél. De te minden­áron üzemi dolgozó akarsz maradni. Mert félsz a komoly embereknek való önállóságtól. Megriadtál az üzleti felelős­ségtől. Dezső hatalmas markába szorította pipáját, mintha ösz- sze akarná roppantam. Apjá­ra nézett. — Ehhez meg mit szól, pa­pa? A fehér hajú Burján gyű­rött arcán tétova ijedelem látszott. — Nem szólok semmit. In­kább szerzek farkaskutyát. III. Mihelyt eszébe jutott Pau­lának, hogy mekkora veszte­ség érte apja kőfaragóműhe­lyének felszámolása miatt, in­dulatba jött. — Mert az én férjem min­denáron szoaialistabrigád-ve- zető akar lenni — lépett rá az öngerjesztés veszélyes útjára. — Nem akarja megérteni, hogy ma már az adófizető kisiparosnak legalább akkora jelentősége van, mint az ál­lam alkalmazottainak. Per­sze, tudom én, honnan ez a vaskalaposság. Sajnos, tudom. Dezső sokatmondó kitartás­sal nézegette apját. — Ez magának szól, papa. Külön figyelmeztetés nélkül is tudta ezt az öreg Burján. Húzódozva ment hátrább a szobában, nehezen cipelte sú­lyos csontjait. — Mindegy. Ha nekem szól, ha nem, rögeszmékkel lehe­tetlen vitatkozni — felelt Dezsőnek érezhető kedvetlen­séggel. — Méghogy nekem vannak rögeszméim — csapta ölébe a Horgolnivalót Paula. — Eleget szenvedek tőlük, de nem az enyéimtől! Burján Péter, a hajdan he­ves és irgalmatlan vitatkozó most csak a nyaka mozdulá­saival, meg arca bocsánatkérő rángásaival jelezte, hogy békét kíván és békét ajánl, de azért a hangjában ott bújkált a te­kintélytartás némi maradvá­nya. — Ügy. Szóval szenvedsz, de nem a magadétól. Sajná­lom. De lássad be, kislányom, egy öregembernek már lehet­nek rögeszméi. Ha az ellensé­geim nem bocsátják meg, leg­alább a családtagjaim legye^ nek elnézőbbek. Editben is kialakították már az ismétlődő családi indulat­ritmusok a megfelelő feltéte­les reflexeket. Unta a vitát, unta Dezsőt és Paulát, inkább dolgozott volna magányában, ezért szándékosan tartózko­dott á beszélgetéstől. De mivel a szokásos beszédtémák ama sávjához közeledtek, amely­ben viharfelhők szoktak ke­letkezni, feladatának érezte, hogy megakadályozza a vita elfajulását. — Hagyjuk a politikát — ajánlotta, mintegy bajt meg­előző közvetítőként. — Mégis­csak abszurdum, hogy beszél­hetnénk akármiről, a Duna vízállásáról, vagy az iraki fe­ketehimlőről, de mindig ide lyukadunk ki. Csalánkiütést [ kapok az örökös politizálástól. ! Hagyják abba maguk is. A szinte rendreutasító hang visszatetszést keltett az öreg­ben. Különösen amiatt, ho(_ sokkal inkább néki szóit, mint Paulának, holott a me­nye kezdte a piszkálódást. — Hát hagyjuk a politikát. Okos mérnöknő mondja, jól­esik hallanom. Igazad van, kislányom, semmi kétség. Vé­dekezzünk az egyoldalúság el­len. A változatosság kedvé­ért beszéljünk inkább a pénz­ről. Mennyi kellene belőle a boldogságodhoz, kislányom? Belátta Edit, apja méltán vette észre, hogy reá nézve sértő volt az iménti hang­súlyeltolódás. Engesztelő szán­dékkal kérlelte: — Ne gúnyolódjunk a saját szegénységünkön, édesapám. Tizenöt éven át nyögni fog­juk az adósságot. (Folytatjuk) Az Intézményben működő Fiatal utazók klubja a távol­keleti utazások című kisül­nie t ígéri tagjainak. Ez ugyancsak ma este lesz. A Latinca Művelődési Központ­ban az »előzetes« szerint ma a nyugdíjas pedagógusok elő­adást hallgatnak Radnóti Miklósról — előadó: Lulcács Dezsőmé —, majd a nóüaked- velöket vidítja zongorajáté­kával Bicsics Ferencné. Több figyelemre méltó al­kotást találtunk a kaposvári mozik műsorán. A nagy fran­cia nevettetőt, Jacques Tátit látjuk a Hulot úr közlekedik című francia fűmben, melj’et a Vörös Csillag tart műsorán. A Szabad Ifjúság moziban Norman Wisdom főszereplésé­vel ismét a már-már klasszi­kus vígjátékot vetítik, A pil­lanat emberét. 16 és 18 óvni kezdettel láthatják a nézők a híres angol komikust. Este 20 órakör Az utolsó szolgálat című amerikai filmdráma szerepel a műsorban, tizen­hat éven felülieknek. Ugyan­csak amerikai művet játsza­nak szombat—vasárnap a La­tinra moziban. A Serp-'co megtörtént eseményeken ala­pú1. Mészáros Márta Olyan, mmt otthon című alkotását ígéri vasárnapra a Rákóczi mozi. A könyv barátainak figyel­mébe ajánljuk Szabó Pál Szépülő szegénység című.. a Szépirodalmi Kiadónál nap­világot látott regényét, mely a Duna—Tisza közi hóm ok vi­dék világát ábrázolja. Hősei olyan emberek, akik a sívó homokon is oázist teremtenek, s ez példája és bizonysága annak, hogy csak közös erő­feszítéssel, korszerű elképze­lések birtokában lehet na­gyot, szépet alkotni. Mosta­nában jelent meg Szász Imre Háló’nélkül című tanulmány­kötete is: az ismert író és publicista esszéit, kritikáit tette közzé. Nemcsak a XIX. századi és modern angol— amerikai irodalomról, hanem a XX. századi magyar próza- irodalom képviselőiről is ol­vashatunk a kötetben. Képünk a téli Balatonnál készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents