Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
Einstein világa Születésének századik évfordulójára emlékezünk Albert Einstein századunk egyik legismertebb természettudósa volt, aki korunk fizikájának számos területét gazdagította alapvetően új felismeréseivel. Tudományos megállapításainak egy részét elfogadták kortársai, más részüket viszont vitatták. Lassan- lassan bebizonyosodtak igazságai, s megbékélt velük a nemzetközi tudósvilág. A laikusok, a »kívülállók« viszont épp ekkor kezdték fölfedezni őt, s e íelfedezési hullám, valamint »tanainak« a csodálata ma is tart Einstein neve fogalommá vált, melyet általában ' akkor használunk, ha valami felfoghatatlannak tűnik számunkra. 1879. március 14-én született egy német kisvárosban, Ulmban. Münchenben. majd Aarauban tanult, 1896-ban pedig a zürichi műszaki főiskolára iratkozott be. Nem volt különösebben jó tanuló —. s talán éppen ezért választják ma többen példaképül —, hiszen volt vizsga, amelyen meg is bukott. Nem lelkesedett különösebben a matematikáért. 1900-ban nagy nehezen mégis oklevelet szerzett Ezt már akkoriban sem lehetett egykönnyen felhasználni, igy nem tehetett mást, a Berni Szövetségi Szabadalmi Hivatalban helyezkedett eL Ügy látszik, hogy az ott folyó ügyek nem terhelték le túlságosan agytekervényeit, s maradt ideje jócskán elmélkedésre is, melynek eredményeképpen 1905-ben négy, világképet átalakító cikket publikált, sőt még abban az évben bölcsészdoktor is lett Zürichben. Négy évvel később végleg megvált hivatalától, mert egyetemi katedrát kapott. Ezt követően Prágában tanított, majd ismét Zürichben, végül Berlinbe került Az ottani Porosz Tudományos Akadémia ekkor tagjává választotta, s úgy látszott, hogy országának megbecsült tudósa lett A tizenkilenc, Berlinben töltőit év "azonban korántsem volt nyugalmas. sikerrel, ahogyan azok sem, melyekben azzal foglalkozott, hogyan lehetne a békés egymás mellett élést a föld népeinél megvalósítani. Előremutató terveit csak részben válthatta valóra, mert 1955- ben váratlanul elhunyt És halála után a bandungi értekezlet elfogadta a békés egymás mellett élés öt alapelvét Einstein főként négy szaktudományi problémával foglalkozott: a Brown-mozgás elmélete, a fotoeffektus és a vele kapcsolatos kvantumelmélet a relativitáselmélet és az általános térelmélet Ezek között relativitáselmélete a legismertebb, s ehhez kapcsolódott a legtöbb kétely is. E dolgozatait Einstein 1905 és 1916 között publikálta, de azok egyik megállapítását, a fény nagy tömegek melletti elhajlását csak 1919-ben sikerült kísérletileg igazolnia. Két évvel később neki ítélték ugyan a fizikai Nobel-díjat, de mivel a relativitáselméletet még mindig kétkedés övezte, a díj indoklásában csak ez áll: érdemdús matematikai-fizikai kutatásaiért, különös tekintettel a foto- elektromos effektus törvényének fölfedezésére. G. L Meseirák jmbilemmm Színházi vonat Moszkvába Két meseíró születésére emlékeztek a közelmúltban Kalinyinban. Az egyik Krilov, a másik Bazsov. Mindkettő nagyon jól ismert hazánkban is. Ivan Andrejevics Krilov kétszáztíz évvel ezelőtt, P. P. Bazsov pedig száz évvel ezelőtt született Krilov Kalinyinban (akkor még Tvernek hívták) töltötte az ifjúkorát, s már ott észrevette a súlyos elnyorúást, a szegények szenvedését, s mint a szivacs, úgy szívta magába a közmondásokat, a népi bölcsességeket a tveri tereken, utcákon, piacokon. Ezeket később felhasználta a meséiben is. Az irodalomtörténészek szerint az élet állandó, mély és tüzetes tanulmányozása volt Krilov meseíró művészetének egyik forrása. A nagy orosz meseíró halálának századik évfordulójáról 1944-ben emlékeztek meg, s akkor határozták el, hogy emlékművet emelnek neki. Aki már járt Kalinyinban. az látta a Tymaka folyón átívelő hídtól nem messze Krilov bronzba öntött álló alakját. Sz. D. Saposnyikov, D. V. Gorlov szobrászok, N. V. Donsz- kih építész közös alkotását 1959. augusztus 14-én avatták feL A kalinyiniak büszkék az emlékműre, mégis elismerik, hogy a legrégebbi Krilov-szo- bor számít a legszebbnek mely a tőlük északra fekvő, közeli Lenlngrádban. a Nyári kertben áll. önkéntes adományokból gyűjtötték össze rá a pénzt még a múlt században, öt pályázó szobrász közül P. K. Klodt tervét fogadták el. A szobrot, mely a meseírót ülve, kezében nyitott könyvvel ábrázolja, 1855. május 12-én leplezték le. A sötétszürke márvány talapzaton Krilov mespfigurát elevenednek meg. Összehasonlításképpen megjegyezzük, hogy a több mint száz évvel később felavatott kalinyini emlékmű talapzatán nyolc domború meséiig ura található. Krilov mellett most már klasszikusnak számít a nálunk elsősorban a Kővirág című film alapján ismert Bazsov is. Szergej Prokofjev balettet komponált e híres meséje nyomán, amely az Ural csodálatos világát tükrözi. A két meseíróról a könyvtárakban, a tanintézetekben emlékeztek meg. Moszkva közelségét jól kihasználják a kalinyiniak. Ennek jó példája a színházi vonat Sok fővárosi előadásira eljutnak így. 1973 óta a filmszínészek moszkvai stúdiószínházát is látogatják. A legjobb előadásokra, mint az Örökség, Orosz emberek, kétszer indult színházi vonat. A Sok év múlva című legújabb előadásnak ugyancsak nagy volt a sikere. Az embereket elsősorban az vonzza, hogy a filmvászonról jól ismert híres művészekkel találkozhatnak a színházban. Kalinyin közelsége, a helyi adottságok kihasználása segítette elő az egyre gyakoribb találkozásokat odahaza •a filmszínészekkel. A korszerű cirkusz porondját alkalmasnak találják arra, hogy ott stúdióelőadásokat tartsanak. Februárban például a kitűnő Oleg Sztrizsenov, A. Larionova, N. Rumjanceva és mások lépnek föl Kalinyinban. Nagy sikert aratott a Kali- nymban vendégszereplő Észt Állami Akadémiai Férfikar. Az együttes az ősszel lesz 35 éves. A jubileumi műsor főpróbájának számított a legutóbbi magyarországi, finnországi vendégszereplés, s természetesen a kalinyini föllépés is. A testvérvárosban a kórusalapító, Lenin-díjas Gus" táv Erneszak műveiből észt, orosz, cseh, lett, spanyol népdalokból adtak ízelítőt, kiegészítve néhány opera-, oratóriumrészlettel is. É. G. Gerencsér Miklós | FERDE HÁZy A nyugtalanságot főként nem családi gondjai, nem a kor tudományának mozgása, nem is a jóhiszemű tudósok elméleteivel szembeni értetlenkedései okozták, sokkal inkább a íasizálódó német politika. E borzalmakat Einstein így summázta: »Ha olyan emberekről hallok, akik azt állítják, hogy az egyik fajt a másik fölé kell helyezni, úgy tűnik nekem, hogy ezeknek az embereknek az életében az agytekervények semmiféle szerepet nem játszanak.« Az einsteini világkép 1916- ban még teljesebbe vált, akkor jelent meg ugyanis általános relativitáselmélete. A húszas években előadókörúton vett részt, 1923-ban a Szovjetunióban is járt, ahol 1927- ben a Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Ez idő alatt fizikai Nobel-díjat is kapott És ez idő\ tájt alakult meg hazájában az Anti-Einstein Liga, amelynek egyik vezetője. a magyar származású, No- bel-díjas fizikus, Lénárd Fü- löp volt E kör faji alapon támadta Einstein fizikai elméleteit hogy aztán azokat ösz- szegezvén 1933-ban megjelentessék a »Száz szerző Einstein ellen« c. könyvet. »Azt kell látnunk, hogy mindenben a társas viszonyban levő állatokra hasonlítunk« — reagált Einstein. És ez különösen igaz egykori hazájára, 1933-ban ugyanis Amerikában telepedett le. Princetonban végre nagy megbecsülésnek örvendett s ott értesült 1939-ben a Hahn- Meitner-féle maghasadás fölfedezéséről. Ennek nyomán javasolta Roosevelt elnöknek e témakör azonnali, mélyebb kutatását, mely végső soron az atombomba elkészítéséhez vezetett. E gyilkos eszköz előállítása már csak igen közvetve kapcsolódik Einsteinhez, aki hamarosan föl is ismerte ennek veszélyeit, de bevetését mégsem tudta megakadályozni. 1949-ben hozta nyilvánosságra általános térelméletét, melyben igyekezett kibékíteni egymással a gravitációs és elektromágneses teret E kísérletei végül is nem jártak Paula felismerni vélte, hogy apósa megingott. Biztos előrenyomulásuk tudatában megengedhette magánaik, hogy türelmesebben puhítsa az öreget — Sakkal okosabban tenné a papa, ha a gyerekeire bízná magát Dezső például már több évtizede nagykorú. Ne tessék lépten-nyomon szembeszállni a természet rendjével. Szakmai tapasztalatból tudta a nyugdíjas kőműves, hogy a legszilárdabb fal is megroggyan, ha alul, a sarkoknál kilazítják a legfontosabb téglákat Így támadták meg ezen a délutánon mindeddig vita felett álló tekintélyét Befelé, a romlásnak kitett méltóságára figyelt, kínos meglepettséggel. — Értem. Aggastyán vagyok, élvezzem hát a második gyermekkor örömeit A sarokfal, amely mindeddig szilárdan állt megrogy- gyant Aljából kiütötték a legfontosabb téglát Láthatóan összero&kadt a nyugdíjas kőműves, de óvakodott attól, hogy észrevegyék megrendülését Egyfajta jókedvűséggel húzta ki magát, élénkség vilr lanyozta fel. — Megyek a Sárga Csikóba. Az öregek óvodájába. Hintalovat kérek a sör mellé a pincér bácsitól. Remélem, adni fog. Mert Ka nem, akkor buta helyzetbe kerülök. Elromlik ez a nagyszerű jókedvem, ez a csuparcsupa öröm, amit most kaptam tőletek. De hallgatni fogok róte a nyugdíjas pajtások között. Hátha megirigyelnének.., Vonaglott a nevető szája, és a messzire indulók magányával elhagyta a szobát. Noha látszat szerint Dezső rendelkezett azzal az előnynyel, hogy nem terhelték fölösleges lelki finomságok, apja viselkedésétől ő szeppent meg a legjobban. Az erkélyre lődörgött, hanyag mozdulatokkal. kiverte pipájából az ü&zköt, újratömte, és. a -friss dohányból szippanthatva tért vissza. « — Szerintem már megadta magát, osak röstelli bevallani. Paula, újra a köfcniyalójával bajlódott. ■ —> Mi mást tehetne?1 Nincsenek igazi érvei. A mérnöknő inkább köte- lességszerüem, mint munkavágyból babrált ferde rajzasztala mellett. — Érzelmi érvei vannak. Veszélyesek lehetnek. — Attól függ, kire nézve — kommentálta Paula talányosán. Edit késedelem nélkül tisztázta magát. — Mi ndamnyi unkra. Meg - eshet rajta a szívünk. Ilyen fordulattól legkevésbé Paula1 félt: — Az enyém aligha. Ez a társalgásnak szánt hi- deglelkűség felhúzta Dezsőt A nőkre pör< — Mit szóltok hozzá, én nem szégyellem, hogy sajnálom az öreget! — Akkor sajnáljuk együtt — ajánlotta enyhe lenézéssel Edit — Mert ugye érzelmileg roppant gazdagok vagyunk. — Csak méltóbb környezet kell hozzá — látta be Dezső, hogy mégsem kell oly nagyon érzelg ősnek lennie. — Ott hogytuk abba, hogy új házat .építünk. Az a kérdésem, véglegesnek tekintsem-e az elhatározást. Edit mérnöki tárgyilagossággal felelt: ^ — A lényeget kell nézni. Végtére is az egész család érdekeiről . van szó. Nem szabad eltűrnünk, hogy az ésszerűségbe bárki bármiféle mellékes teóriákat belekeverjen. Kétkedve nyomkodta Dezső húsos ajkához a pipa csutoráját. — Ez így nagyon katonás. Csak aztán ilyen is maradj. — Miattam ne aggódj. — Nem is miattad. Még csák nem is Zoliék miatt. Jelét adta a mémöknő, hogy hevesebb hőfokú a természete, mint amilyenre kiegyensúlyozottságéból következtetni lehet. Ha a férjére emlékeztették, jelentkezett a hőemelkedés. — Károlynak csak imponál a határozottság. Eleinte talán csökön yösköd ni fog de szépen beáll majd a sorba, ha látja, hogy az egész család egyet akar. — Különben is álmodozó lélek — mondta Paula a kétszerkettő nyilvánvalóságával, s szecette volna, ha elhiszik neki, amit ő sem hitt. — Örül, ha ránk bízhatja magát. Dezső gyönyörrel állapította meg, hogy mekkora hülye a felesége. — Hogyne! Valósággal elvárja a gyámkodást! Már többször kétségbeesett, hogy a rendőr nem kísérte át az úttesten. — Légy nyugodt, én átkísérem — ígérte Edit megfellebbezhetetlenül. Csak épp a lábán futott végig a gyengeség, amelynek okától igazi félelem szállta meg. [folytatjuk.) 1 A megszállottak A kaposvári zeneiskola tanárainak hangveraenye Irígykedést és csodálatot kellett éreznie annak a — fájdalmasan csekély számú —_ közönségnek, amely hétfőn este meghallgatta a kaposvári zeneiskola tanárainak az Országos Filharmónia bérleti sorozatában megrendezett kamarakoncertjét a zeneiskola nagytermében. Irígykedést arra a — szó legnemesebb értelmében vett — megszállottságra, amellyel ezek a mostoha körülmények közt tevékenykedő, a társadalmi elismerésnek legföljebb a minimumát élvező pedagógusok táplálják önmagukban a műmekelt kürtön, Balázs István zongorákíséretéveL A késöro- mantikus hanglatú darab a múlt év tavaszán, az országos kamarazenei találkozón történt bemutatás óta semmit sem veszített varázsábóL Balázs István és Kardos Kálmán Brahms: Variációk egy Haydn-témára című alkotásának kétzongorás változat tával hökkentette meg a publikumot Az eltérő hangulatú változatok előadásának tudatossága, a szinte hibátlan ösz- szeszokottság, a dinamikai lehetőségek kihasználása valóban lenyűgöző volt, nem elvészi hajlandóságot és a közművelődés hasznába vetett hitet, s csodálatot azért az abszolút mércével mérve is magas színvonalért, amelyet a részvevők az említett nehézségek ellenére produkáltak. Feltétlenül emelte a hangverseny nívóját, hogy az előadók többsége merészen -elrugaszkodott- a zeneirodalom slágereitől és — elapad hatatlan kísérletező kedvet bizonyítva, — olyan darabok interpretálását is vállalta, ameiyek korántsem kockázatmentesek. Pallós László és Kardos Kálmán Debussy gordonka- zongoraszonátájának eljátszásával aratott megérdemelt sikert. Pedig a hagyományos felépítésű, de jó néhány nehéz ritmusváltást, futamot, szinte megfoghatatlanul elomló, dallamot.és a gitárhangzás- ra hasonlatos pizzicatot tartalmazó alkotás igencsak nehéz feladat elé állította őket. A szép csellótónus, az alkalmazkodó zongorakíséret és az összeszokottság mégis emlékezetes, rokonszenves produkciót eredményezett. Az iskola megyeszerte jól ismert klarinéttriója — S. Perjés Margit, Pallós László és Kardos Kálmán — legifjabb komponisfanemzedékünk egyik tehetséges tagjának, Szunyogh Balázsnak néhol Bartók-reminiszcenciákat ébresztő triószerenádját mutatta be. A jórészt tradicionális zenei tartalmat hordozó, minden öncélú modernkedéstől mentes, de — első hallásra úgy éreztük — igen kevéssé személyes hangú darab előadásából a második rész paraszti ihletésű táncdallama ragadott meg igazán, hála — elsősorban — S. Perjés Mar' git férfiasán tömör klarinéthangjának. Dukas: Villanelle című ünnepélyes, patetikus kompozíciójában egy másik «•fúvósbravúmak- lehettünk tanúi: itt Bogáthy József reképzelhetetlen azonban, hogy a produkció egy-egy gyorsabb temp óvétel lel meg izgalmasabb lehetett volna. Igaz persze, hogy Brahms egyik-másik kompozícióját — így a Haydn-variációk némelyik részletét — nem könnyű feladat hangulatot serkentően, idegeket borzolóan eljátszani... Lényegesen harsányabb színt jelentett a koncert összképében Rivier: Improvizációk és finálé című briliáns, de nem különösebben tartalmas darabja, amelyet — Balázs István zongorakíséretével — Kokas Ferenc adott elő fuvolán, nagy muzikalitással és tökéletes technikai biztonsággal, a hangszer lehetőségeinek imponáló felszínre hozásával E vonások voltak jellemzőek Bartók: Kontrasztok című ismert művének előadására is, amelyben. S. Perjés Margit klarinéton, Balázs István hegedűn és Kardos Kálmán zongorán működött közre. Az igazi -reveláció« erejével hatott Schubert: Moments musiceaux című nevezetes sorozata, amelyet Kla~ uszné Horvát Anikó játszott zongorán, az illanóan nosztalgikus pillanatok, az apró bánatok és vad indulatkitörések, a sejtelmes lassítások és a hamisítatlanul schuberti indulóritmusok csodálatos átélésével, de korrektül betartva az érzelmesség és az érzelgősség közt. húzódó — olykor elmosódó — határvonalat. Ma, amikor divattá lett a -deroman- tizáiás-, s az érzelmi áradás helyét egyre inkább a precíz, szikár és csak fejjel, de szív nélkül -csinált-: zongorajáték foglalja el, különösen jó volt -megfürödni« e melankolikus kedély hullámokban, jó volt felháborodni, elkeseredni és új erőre kapni ettől a pro- dukciótóL I). A. Megem lékezés a szesaedi árvízről A Magyar Hidrológiai Társaság évek óta vándorgyűléssel egybekötve rendezi meg a »vízügyi történeti napokat«. Ezeknek tegnap és ma Szeged a színhelye. Szegeden e napokban emlékeztek meg a Tisza száz évvel ezelőtti pusztításáról. Az ezt követő intézkedések és következményei fordulópontot jelentetlek a Tisza szabályozásának történetében. Most, a vízügyi történeti napokon előadások hangzanak el Szegeden ay. árvíz- védelemről és a folyószabályozásról, illetve a vízügy feladatairól. A részvevők meg-, tekintik Szeged védőműveit, tt város árvízi emlékeit és a környék vízügyi létesítményeit. ■ A megemlékezések sora azonban nem zárul le: májusban például kiállításon mutatják be a száz évvel ezelőtti árvíz és az újjáépítés dokumentumait, az 1879-es pusztításról készült, a katasztrófához kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat.
