Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

Szaiacska is lennészBtvédelmi leriifet lesz Rz egy üzem — egy iskola mozgásom tapasztalatai Kakasmandikó, kockái Ülést tartott tegnap a So­mogy megyei Tanács termé­szetvédelmi albizottsága. Meg­vitatták a tavalyi munka ta­pasztalatait. Töbo értékes ter­mészeti és műemlékekben gazdag terület fölmérését vé­gezték el, és javasolták vé­detté nyilvánítását. Közülük a somogyvári Kupavár-hegy- nél ez már megtörtént. Vé­dett lesz a zákányi úgyneve­zett Meteli-erdő 124,2 hektá­ros területe, a rinyaszentkirá- lyi erdőben levő rétisas fész­kelőhelyének környéke, mint­egy 20—30 hektár nagyságban. Megkezdték még a szalacskai löszdomb — szintén termé­szeti és művelődéstörténeti értékekben gazdag terület — védetté nyilvánításának elő­készítését, és rendszeresen fi­gyelemmel kísérték a már védett országos jelentőségű területek (barcsi ősborókás, Zselic) idegenforgalmát. Nemcsak az országosan ki­emelkedő, hanem a megyei viszonylatban érdekes és hasz­nos természeti területek kuta­tásában is szorgoskodtak. Helyszíni bejárások során fel­mérték az erdők, parkok fái­nak, ritkaságainak sorát, és javasolták a megyének a vé­detté nyilvánítást. Ilyen a pé- terhidai 61 holdas “-fás-lege­lő", a 8 holdas somogysáröi kastélypark, Csurgó belterüle­tén a gimnázium parkja, So­mogy túron a Kunffy Lajos egykori házát övező park, Lá- bodon a hat élő millenniumi hársfa, Rinyabesenyőn pedig két szép tiszafa. Ezek gondo­zását a helyi szervekre? bízta a megyei tanács. Az albizott­ság gondoskodott arról is, hogy egész Somogy területén védjék, óvják a különleges növényfajtákat: a kakasman- dikót, a kockásliliomot, a sár­galiliomot és a csillagos nár­ciszt. A somogyvári kastély­park és a lábodi park védel­mét is javasolták. Nagyon fontos a zöldöveze­tek és a parkerdők szerepe, ezt is rendszeresen figyelem­mel kísérte az albizottság. Ki­emelten kezelte és ellenőrizte a Balaton-parti, a nagyatádi, a kaposvári és a barcsi zöld­övezetet. illőm, csillagos nárcisz A már védett értékes terü­letek fenntartására a megyei tanács ad pénzt, évente össze­jön 27U ezer forintot. Ebből tavaly legtöbbet a fonyódi er­dő és a bárdudvarnok! park gondozására használtak föL A különböző területek vé­delmét és megfelelő használa­tát segítik a bemutatók, isme­retterjesztő rendezvények. Így tavaly a Zseiicségben rendez­ték meg az országos termé­szetvédelmi napot. A gyertyá- nosi parkerdőben az erdők napja (volt. A környezetvé­delmi világnap alkalmából Ágneslakon előadásokat tar­tottak a megyék erdőinek történetéről, állományáróL Az albizottság tárgyalt az idei tennivalókról is. Tovább folytatják a természetvéde­lemre javasolt területek föl­kutatását, fölmérését, nyil­vántartásba vételét, és javas­latokat tesznek a védettségre. Gondosan kimunkálják, elő is készítik e javaslatokat. Az idén több erdő, terület védett­ségét szeretnék javasolni az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatalnak. Legelső helyen az ógneslaki arborétumot és környékét. Ez mintegy 30 hektáros gyönyö­rű része Somogynak. Ide tar­tozik még a zákányi erdő és a 4000 hektár nagyságú lösz­domb Szálacskán. Megyei védettségre javasol­ják a somogyvári, a drávata- mási és a zákányi kastélypar­kokat és a somogyi gyurgya­lag (méhészmadár) telephe­lyet. A megyei tanács nyolc­tíz értéket akar védetté nyil­vánítani az albizottság későb­bi javaslata alapján. Rendezvényeikkel tovább szeretnék népszerűsíteni a táj- és természetvédelem gon­dolatát. Tervezik a természet­barátok és turisták találkozó­ját májusban a gyertyánosi parkerdőben a madarak és fák napján. Tapasztalatcserére utaznak más megyébe az al­bizottság tagjai. Egy oktató és ismeretterjesztő kísfilm készí­tésére is gondoltak. Ez a me­gye legszebb, legértékesebb természeti tájait, állalatait, növényeit, védett területeit mutatja majd be. Cs. T. A somogyi oktatási intéz­mények mintegy negyven szá­zalékáról volt képes adatokat szerezni a megyei pedagógus­szakszervezet az egy üzem— egy iskola mozgalom tapasz­talatainak az összegezéséhez. A nyolcvan intézményt sokkal több üzem, vállalat patronál­ja. A felmérés ugyan az ok­tatási intézmények felére sem terjedt ki, mégis azt mond­hatjuk, eleget tett vállalásá­nak a pedagógus-szakszerve­zet. A tegnapi ülésen az úttörő­szervezet, a pályaválasztási intézet munkatársain — é^ természetesen a bizottság tag­jain — kívül a többi érdekelt szerv képviselője nem jeleni meg. A tapasztalatokat össze­gező jelentésen is végigvonul az a megállapítás, hogy nincs megfelelően szervezve, irá­nyítva megyénkben az egy üzem — egy iskola mozgalom. — A mozgalom szervezési, irányítási kérdései tisztázatla­nok, a munka összehangolása megoldatlan: ennek következ­ménye — fogalmazta meg mondanivalóját a megyei pe­dagógus-szakszervezet —, hogy nincs átfogó kép az egy üzem — egy iskola mozgalom hely­zetéről sem. A mozgalom bel­ső ellentmondásait tehát első­sorban a megfelelő irányítás hiánya okozza. Az. elmúlt évtizedben sokat fejlődött ez a mozgalom. A kezdeti, kizárólag anyagi tá­mogatás igénye mellett egyre inkább megfogalmazódtak a nevelési jellegű feladatok is. Mivel azonban az oktatási in­tézmények költségvetési ke­retei nem bővültek,-ezért még sok helyen változatlanul az anyagi támogatásban látják a kapcsolat egyedüli értékét. A társadalmi szükséglet részben ma is ehhez kapcsolódik, de mind határozottabb igényként vetődik föl a pályaválasztás segítése és üzemi szakkörök létesítése. Nincs minden rendben — éppen az irányítás hiányossá­gai miatt — a támogatás ará­nyosságában. A városok, a vá­rosi intézmények, a nagyobb települések iskolái az egy üzem- — egy iskola helyett “több üzem — egy iskola« kapcsolatát építették ki. A Si­ketek Általános Iskoláját 54 szocialista brigád, a kisegítő iskolát három üzem, a Zója Nevelőotthont 24 brigád, a Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézetet 32 brigád patronálja. Az öreglaki nevelőotthont egy ser- ’ Korántsem szeretnék elri­asztani egyetlen brigádot sem az iskoláktól, intézményektől, bölcsődéktől, óvodáktól, ám az arányosabb elosztás feltét­len indokolt. Vadhajtás az a ritka jelenség is, hogy egyes brigádok nem kémek ugyan ellenszolgáltatást, de szinte elvárják a.z intézmény dolgo­zóinak pénzéből összeadott “reprezentációt". A segitőkészség sem mindig gyümölcsöző, kifizetődő; az egy üzem — egy óvoda moz­galomban felbukkant a kon­tármunka, ami esetenként je­lentős anyagi veszteséget is okozhat. A bizottság részvevői, a meghívott vendégek két kö­vetendő példára hívták föl a figyelmet: a siófoki mozgalom szép eredményeire és a Csepel kaposvári egyedi gépgyára szocialista brigádjainak terv­szerű, valóban áldozatkész felajánlásaira. H. B. Emeletes házak a pusztán Az ország első pusztai la­kásszövetkezete, amely a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát­hoz tartozó Sátorhelyen ala­kúit, eredményesen zárta első építési esztendejét: harminc­két szép, korszerű lakást adott át tagjainak. Valamennyi új lakástulajdonos fizikai dolgo­zó, többségük tehenész és ser­tésgondozó, traktoros és gép­kocsivezető. A régi főhercegi uradalom­tól »•örökölt« cselédházakat hagyták ott és költöztek be a saját otthonaikba. Az új lakás életformaváltást is jelent a sátorhelyi családoknál. Eddig földszintes, szűk, kis lakások­ban összezsúfolódva éltek, saz utcai kútról hordták a vizet. A szövetkezeti otthonok mind­egyike emeletes, háromszobás, természetesen fürdőszobával, erkéllyel és előkerttel. Több és jobb lehetőséget nyújtanak a pihenésre, a művelődésre, a szabad idő tartalmas eltölté­sére. Most újabb tizenhat szövet­kezeti lakás építését kezdték meg, ezeknek kulcsait 1979 vé­gén vehetik át tulajdonosaik. Ezer kilométernyi új vízvezeték A tanácsi közműhálózat fej­lesztése a múlt esztendőben sok tekintetben a tervezettnél sikeresebb voll s az idén is gyors haladás várható. 1978-ban a tervezettnél na- gyoob mértékben, 183 ezer köbméterrel nőtt hazánkban a napi ivó víztermelés, a vizve- zelek-halózat 1300 kilométer­rel bővüli s a tervezett 90 ezer helyett 120 ezer lakást kapcsoltak be a hálózatba. Az idén újabb kutak fúrá­sával nagy teljesítményű víz­müvek üzembe helyezésével, a napi víztermelés 26o ezer köbméterrel növekszik. Csak­nem ezer kilométernyi újabb vezetéket fektetnek le, így 1979-ben további 100—105 ezer lakást köthetnek be a víz­szolgáltatásba. Üzembe helye­zik például a budapest—tahi vízmüvet, amely napi 100 ezer köbméter vizet szolgáltat, to­vábbá a győr—nagybajcsi víz­müvet és a győri víztornyot, amely hosszú időre biztosítja a megyeszékhely ellátását. Szekszárdon és Baján csök­kentik a viz vasmangántar- talmál így mosásra is alkal­massá teszik. Kecskeméten a napi termelés 10 ezer köbmé­teres bővítésével enyhítenek a vízgondokon, Veszprémben hasonló célból a tározót bő­vítik, Szegeden víztornyot építenek, s termelni kezd a nyugat-nógrádi vízmű, amely Salgótarján ellátásáról- gon­doskodik. Folytatódik az a program, amelynek célja, hogy azok a települések is egészséges víz­hez jussanak, ahol a víz ma még egészségi szempontból nem kielégítő. 1978 januárjá­ban még 190 ilyen települése volt az országnak. Tavaly 22 településen valamilyen mó­don már megoldották az egészséges vízellátást, az idén újabb 47 településre kerül sor, főként Vas, Baranya és Borsod megyében, jövőre pe­dig a további 121 település is egészséges vízhez jut. A következő években még 30—40 településen kell szá­molni a vízellátási nehézsé­gekkel, főként a Dél-Alföldön. Az ország egész területén szükséges azonban a fokozott takarékosság, mert különböző okokból ma még igen sok víz megy veszendőbe. Több mint 150 ezer köbméterre te­hető az a vízmennyiség, amely a vezetékek karbantartásának elmulasztása, vagy egyéb gon­datlanságok miatt elfolyik, el­szivárog, elcsöpög. A csatornahálózatba az idén 61 ezer lakást kapcsolnak be, s különösen a Tisza térségé­ben, Szolnokon és Miskolcon a szennyvíz tisztítása is jelen­tősen bővül. Az új berende­zések naponta újabb 90 ezer köbméter szennyvizet tisztíta­nak meg, s ezzel 420 ezer köb­méterre növelik a tisztító ka­pacitást. Ez azt jelentig hogy a közcsatornákon elvezetett napi 1,3 millió köbméter szennyvíznek körülbelül egy- harmada tisztítva kerül a folyókba. Konténerek hatmillióért Mintegy ötszáz — különböző típusú, négy köbméteres — konténert készít ebben az év­ben a Csokonyavisor.tai Gépjavító Társulás hatmillió forint értékben. A konténereket a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet IFA teher gépkocsikra szereli föl. Miért kk emberek? C sak fey, egyszerűen. A szó tiszta, minden megkü­lönböztetéstől mentes értelmében. Miért nem em­berek? Miért aggatjuk rájuk még ma is az évszá­zadok óta múltjukhoz, életformájukhoz. szokásaikhoz kö­tődő jelzőiket? Hiszen, az emberek ezernyi mással jellemez­hetők! Kiváltképp nálunk, ahol munkájuk és magatartá­suk, jellembeli tulajdonságaik és embertársaikhoz való vi­szonyuk — de semmiképp sem. eredetük — alapján mon­dunk ítéletet. Csak ők lennének kivételek? Belátón»,, csaknem kilátástalan, próbálkozás a mai, még­is megkísérlem. Szeretnék száműzni egy fogalmat vélemé­nyünk és cselekvéseink indítékai közül. Merész vállalkozás, de fölkészültem az ellenvélemények fogadására. Nem ha­logatom hát tovább, a feledésre szánt fogalom: a cigány. Múltjukat, vándorlásaik útjál történetüket, mondó illat • s meséiket tanulmányozva “fölfedeztem*, hogy ez a fogalom mondvacsinált, azaz ^nincs is. Bgy II. századból való görög föl jegyzés említ ugyan egy »acingan* nevű népséget, ame­lyet .később egyes kutatók — életmódjuk miatt — a cigá­nyokkal azonosítottak. Olvastam »cigani*, «cingani« es, ' »zingani* nevekről is a későbbi századok emlékei közöl . de végül is bebizonyosodott: a cigány népnév eredete is- meretlen. A népcsoportról tudjuk, hogy indiai eredetű, alapvető szökésietűk is indiai A »cigány-* azonban sem­milyen változatában sem indiai szó; saját nyelvükben sem lelhető fel ez a kifejezés. De mi még mindig “cigányozzuk* őket, holott nem képviselnek egységes népei népcsoportot, neon tekinthetők nemzetiségieknek sem. Egyszerűen »csak* emberek, akik együtt élnek velünk. Nem vitatom, más tár­sadalmi közegben aligha merülne föl ez a kérdés; engem régóta foglalkoztat: (nálunk legalább) miért nem emberek? Akarva -akaratlanul is újratermeljük az előítéleteket. Miközíben febb mint két évtizede megkezdődött és számot­tevő sikerekkel fokozatosán halad beilleszkedésük a társa­dalomba. Azt akarjuk, hogy valamennyien a közösség egyenrangú és megbecsült tagjaivá váljanak. rTaIán nem tévedek: a »cigány* szó önmagában is az egyik legmaka­csabb visszahúzó erő ... Merő jó szándékból újabb, mo­dernebb, maibb ragad vány okát akasztunk hozzá, hogy újra csak megkülönböztessük őket a többiektől Miért nem em­bereik? Nekrológnak, e fogalmak fölötti »gyászbeszédnek* szá­nom csupán, hogy fölemlítem: mennyi megalázó, kisebbségi érzést keltő, -ok nélkül megbélyegző jelentéstartalom kap­csolódik e szóhoz, hogy »cigány*. Történelmi okokkal nagy­részt már meghatározható vándorlásaik miatt, szokásaik, öltözködésük révén mindenekelőtt a rendetlen életmód fo­galma kapcsolódik hozzájuk. A »cigány* ravaszul, hízelgő, hazudozó ember; rknámkodiik és kunyerál koldul, késel, verekszik és kéregét; iszik és rendszerint leplezi az igaz­ságot. Egymástól nagyon távol levő emberek jellemzésére alakult ki az »egy cigány — egy király kifejezés. »Nem így verik a cigányt", »a cigány is a maga lovát dicséri* — mondják, s »ha cigánygyerekek potyognak az égből, meg akikor is«, azaz minden aikadály ellenére véghezviszűnk . valamit. A meggy is cigánymeggy, ha apró szemű, sötét, majdnem fekete, de van cigánypecsenye, cigányprímás, ci- gánypurdé és cigányputri, hogy a többit ne is említsem. Ezért sem lehetne rövid idő alatt kiirtani tudatunkból a »cigány* nevet. De a cselekvések, tettek és ítéleteik indíté­kai közül igazán ideje volna örökre száműzni e visszahúzó megkülönböztetést. Hiszem, gondoljuk ceak meg; századokon át éppen a társadalmi megvetés és kiközösítés Idézte elő, hogy ilyen görcsösen és nagyon sokáig megőrizték élel- módjukal hagyományaikat. Most .szabadulni akarnak tő­lük, s a társadalmi közeg nagyon jó lehetőséget ad éhhez. Miért nem emberekként, és miért cigánvyakként kezeljük őket’ A z emberi tulajdonságok jellemzésére most igazán nem vállalkozhatok. De tudom: van tisztességes ember közöttük — a többségük az — és közöttünk is tisztességtelen. Van $ok tehetséges, szorgalmas és köte­lességtudó; de más berkekben talán ismeretlen e tulajdon­ságok ellentéte? A ravaszság, a hazudaaás, a hízelgés, a talpnyalás — ugyan már tessék megmondani nekem: miért nem szerepel az Értelmező Szótár »ember* címszóivá alatt. és miért csak a »oigány* jellemzőjeként? Jártam sok hó­fehérre meszelt “tisütaszabában* — a faluvégsm, és nem egy mocskos, rendetlen lakásban — a falu közepén. Isme­rek sok érettségizett, főisko1 át végzett fiatalt, akiinek talán kissé mélyebben ülő szeme, feketébb haja van; és jó né­hány “szőkét«, aki nem volt képes befejezni az általános iskolát. Ilyen és olyan részeg embert is láttam. Tudom, mi a válasz. Azt hiszem igaz: számukhoz viszonyítva ma még valóban többen szerepeinek a bűnügyi statisztikába«. De tessék arra gondolni: honnan jöttek és merre tartanak? Évezredes, súlyos örökség nehezedik rájuk, nem könnyű megszabadulni tőle. A régi életformához ragaszkodás görcs­be merevít néha. Segíteni, akarunk. S ők ma már egyre többen, és egyre jobban, el akarnak szakadni rég volt ön­maguk,tói. Példák seregét mondhatnám, de hiszen gyakran találkozik az olvasó is a menekülés, a szakítás, a kiemel­kedés, az életmód.változás példáival Az állam nem fukarkodik. De mert gyakran képviselői sem tudnak szakítani »a cigánnyal*, az előítélettel, sokszor egy-egy akaió vagy módszer ellenkező hatást vált ki: kö­zeledés helyett mélyíti a szakadékot ember és ember között. Hogy mi mindenre gondolok e megállapítás kapcsán? Arra, hogy a putrik helyett néhol újabb televek születnek — ál­lami segítséggel Arra, hogy »cigányként* akarunk velük jót tenni, s ezt újsütetű fogalmaink is Igazolják. Megdöb­benek, mert Barcson például a “eigán/óvodíba* hívnak szives szóval másutt »cigáminaolcözlröl* hallok, de nem újdonság már a »cigány szülői értekezlet* sem. E’kasere- dek. mert »cigánylcölcsöni* ad az OTP. és nem kölcsönt, mint másoknak. »Cigányprémiumot» kap a pedagógus, ha sok apróságot tanít meg írni—olvasni, pedig áldozatos mun­káját egyszerűen prémiummal is lekére jutalmazni. »Ci­gányprogram* készül a tanácsinál, a népfrontnál pedig mőst már kifejezéseinkkel is megkísérelhette irk emberszámba venni őket. A jelentésekben »cigányproblémáról* olvasok, a, tervekben a »cigánygyerekek megsegítéséről*. A »cigány- segély* és a »cigányfoglalkoztatottság* szerepel napirenden, holott emberek ők. Így, egyszerűen »csak* emberek. Tagjai nagy közösségünknek, tehát semmi sem. indoka!ja, hogy megkülönböztessük őket embertársainktól. Igen, tudom, hogy egy részük elmaradottabb még; nem kevés azoknak a száma, akiket most. kell ?««gIsmer­tetni a rendszeres munka örömével-basznával; a tisztálko­dással és az együtéilés íratlan szabályaival, a törvény tisz­telettel és sok mással. De nem külön kezelve, elválasztva őket napjaink emberétől Vagy talán nincs közöttünk mun­kakerülő? Nincs rendetlen, fegyelmezetlen e-nber. aki ugyancsak segítségre szorul, hagy rátaláljon önmagára és embertársaira? A fogalmak is megbélyegezhetik a: embe­reiket. Az ilyenfajta elkülönítés — minden jó szánd,eKunk eEer'-e — megalázó és visszahúzó... T ermészetesen tisztába vagyok azzal, hogy nem aján­lottam »csodaszert*. Csupán a megbecsülés, a kö­zeledés — talán nem is utolsó — módszerét ahf hoz. hogy szándékunk szerint tisztábban és valamivel gyor­sabban tudjuk leküzdeni a régi életformához ragaszkodást az egyik oldalon, s az újratermelődő előítéletet a másikon. Valamennyiünkért és értük. Elvégre ük is emberek. Jávori Bébi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents