Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

a kocsi zajtalanul a végtelennek tetsző pályán. Az átforróso­dott betonon surrogva sza­ladtak a gumik, s a nyitott ablakon kellemes hűvösen húzott be a levegő. Mind­eddig negyven-ötvennel ve­zetett, most kezdte csak íz­lelgetni a sebesség örömét Lágyan beljebb nyomta a gázpedált Hatvan. Még bel­jebb. A kilométerórára né­zett Hatvanöt Hetven. A szél halkan fütyülni kezdett az ablaküveg élén. Körülnézett szeme a Bű­vészt kereste. Messze jobbra, az óriási betonkifutó vakító fehérségében fekete bogár mászott: a Bűvész kocsija. Még távolabb a kísérleti részleg lapos tetejű épületei vibráltak áttetszőén a beton­ról felpárázó meleg levegő­ben. Balra, több kilométer­nyire. szürkén nyúlt el a pá­lya kerítése. Két perce ültek a volán mellé. O a sárga kocsiba, a Bűvész a feketébe. Sebesség- váltó kar egyikben sem volt. (Automata. Citroen DS 19: a forradalmian új autó, amelybe több mint száz ta­lálmányt építettek. Királyok, államfők, ékszerészek és gengszterek holnapi autója — a géppé sűrűsödött hala­dás maga. Hidropneumatikus rugózás. Tizenhét év kísérle­teinek eredménye. Karosszé­riáját még az ötvenes évek elején készítette Bertoni. Ki­váló menettulajdonságokat köszönhet az áramvonalas formának. Citroen DS 19: a cápaautó. Ugrásra készülő cápa — ját­szott a szavakkal, amikor először meglátta Csakugyan szokatlan volt a formája Reggelenként, munka előtt lejárt a kísérleti üzem duk- kózójába, s barátkozott vele, mint egy kezes állattal... G yönyörűség volt nézni is, amikor a főmérnök beült a kocsiba, hogy valami érdeklődőnek meg­mutassa Néhány kör után megállt, mélyjáratra kap­csolt, és a nikkel betétektől csillogó béka kilencvencentis magasságából lassan, puhán ült le egész a föld színére. (Magassága terheletlenül ezer- -»negyszázhetven milliméter.) Állítható szabadmagasság: 160—220—250 milliméter. Buktak is rá kellőképpen. Most valami spanyol jött. Vékony, skatulyából előhú­zott harmincéves: fekete öl­töny, bíborvörös nyakkendő és díszzsebkendő. Furcsa hangsúllyal, kicsavart spa­nyol szavakat rakott egymás után, és láthatóan úgy tudta, hogy a francia irodalmi nyelvet használja. Megbízás­ból vásárolt Ho-ógyne, akár rögtön ül­jön be — kedveskedett Lau­rent, a Fő — bemutatjuk a kocsit menet közben, utána kipróbálhatja saját kezűleg is. A gyakorlóterepünk terü­lete másfélszer akkora, mint az Orly-repülőtér legnagyobb kifutója... A sárga kocsit? Igen, a citromsárgát. A citroensárgát — még él- celődött is. Ö azt látta: a Fő valamiért nagyon akarhatja, hogy sikerüljön ez a bemu­tató. BeszáUtak: A Fő a kor­mányhoz, a spanyol meg mellé, előre. A kocsi zajtala­nul indult, aztán eszeveszet­tül felgyorsult az első méteren: a Fő le akarja so­dorni a lábáról a palit. Laurent nézte, összehúzott szemmel, s fehér ujjaival dobolt a fekete gép tetején. Es sikeresen erőt vett a tü­relmetlenségén. A pali meg volt fogva. Egy negyedóra múlva jött vissza, nagy ne­hezen; elrestellte már, hogy élvezi a játszadozást. A ko­csi mellett állva magyarázott valamit a Főnek, s akkor Laurent közbevágott: Azzal nem lesz baj! Egy gyerek is elvezeti. Automata, a kezelé­se egyszerű, mint a pofon, és akkor fordult oda, ahol ő bámészkodott a Bűvésszel. — Maguk! Hé! Jöjjenek Csak ide! — a dukkózó min­den órában öt percre leállt, s ők gyakran kijöttek az épü­let elé, nézelődni: úgy vol­tak szerelmesek a tömény technikába, ahogy csak ti­zenhét évesek lehetnek. — Tessék, kérem, a két fiatal- t nber dukkózóüzemünkben dolgozik — mutatta be őket a Fő. — Tudnak autót ve­retni? Nem? Nagyszerű!... Maguk magyarok ugye? Jól van. Tudtam, hogy számít­hatok magukra. — Hát kérem, a fiúk még tolta életükben nem vezet­fác ««tőt Maai megSürfÖi őket, és be fogják matatni, hogy mennyi időbe telik, amíg a DS 19-es vezetését elsajátítja valaki. Nem elve­szett idő. Meg kell monda­nom; engem is érdekel egy ilyen kísérlet. — Tessék figyeljenek — magyarázta is már. — Ez a gomb itt, oldalt, ez az indító. Itt a kormány, ez a kar az előre-, a hátra- és a hegy­menetet szabályozza, parking állásban pedig a kézifék sze­repét tölti be. A jelzések sze­rint: előre... hátra... hegy­nek ... parking. A széles pe­feM. A gyors mozdulatoknál persze mindig lemaradt egy fokkal, a hátramenetnél még a beállítást is keresgélte, de a lassúaknál csaknem egybe tudták hangolni a két kocsit. A fekete Qú egy Idő után lekopott, de a Bűvész ott volt mellette a nemzeti ün­nep estéjén is, amikor 5 egyszerre lett tokrig a pári­zsiak bárgyú boldogságával és a saját nyomorúságával, és elordította magát az utca­bál kellős közepén, hogy Le július 14-ével és Éljen a Bas­tille! Lengyel Péter Citroen DS 19 dá! a gáz, a kicsi kerek az olajfék. Azzal jó lesz vigyáz­ni, mert ha egy kicsit hatá­rozottabban lépnek rá. a ko­csi úgy áll meg, mintha fal­nak ment volt. Tessék beül­ni. Ez volt három perccel ez­előtt. Beültek. Ö a sárga ko­csiba, a Bűvész a feketébe. Nem egyszer megfigyelte már közelről, hogy mit csi­nál a bemutatókon a Fő... S urrogtak az átforróso­dott betonon a gumik. Mennyi lehet egy ilyen kocsi? A Jaguár egymillió frank. Jobbra fordította lassan a kormányt. Aztán vissza bal­ra. A kezében érezte a nagy kocsi.test fordulását. Nagy­szerű érzés volt! Tízéves ko­rában találkozott az eredeti­jével otthon, amikor a ke­rékpár először engedelmes­kedett a legkisebb kézmoz­dulatának ... Elöl. messze még, feltűnt a gyakorlótér két és fél méter magas be­tonkerítése. Otthon. Hát az tavalyi hő. Bele a gázba! Ki tudja, ül­het-e még életében ilyen ko­csira. Száznegyvenöt. Százöt­ven. A mutató a skála legvé­gén rezgett. Tovább nincs. Hatalmas félkörben kanya­rodott el bal felé, és párhu­zamosan futott a betonpálya kerítésével A kerítés három­méteres szakaszait egy-egy világító fehér betű fedte: PHILIPS TV. TV PHILIPS... Fél kézzel fogta a kor­mányt, a másikat kilógatta az ablakon. Messze, alig lát­hatóan a betonsivatag fehér­jében, az épületek mellett, vele párhuzamosan futott a fekte kocsi, a Bűvész Ügy látszik, neki is tetszik az ügy. Amikor decemberben fel­fütyült érte, hat forint volt a zsebében, úgy jött le. Ke­nyérért A három kétforin­tost állandóan a zsebében hordja most is, nagyon vi­gyáz rájuk. Ö is százötvennel mehet mert megmaradnak egyvo- nalban. Amióta otthonról el­jöttek, mindig együtt marad­tak. Ausztriában is, a tábor­ban, Chateau-ban, az iskolá­ban, aztán, amikor választa­ni kellett, hogy háromévi francia gimnázium után le­érettségiznek, vagy pedig önállósítják magukat együtt mentek el mázolni. Átnézett a túloldalra, s látta, hogy a fekete béka valamivel lema­radt. ö is engedett a sebes­ségből. Százhúsz körül megint egyvonalba kerültek, s ak­kor fölgyorsított száznegy­venre, aztán már csak pró­bálta tartani. A Bűvész mindig ott volt mellette. A metróban is azon a hideg hajnalon, amikor a három virágszirom-érzékeny- sérű homokos algériai agyon akarta verni, mert nem bír­ták elviselni á visszautasí­tást ... Mind a kettőjüket megkéselték volna, ha nem ugrik közbe Ba^la, a szakállas nigériai medikus. Ö mutatta meg a házat is a Pigalleon, ahol kétezret kérnek a lá­nyok, de már kétezer-öt- venért extrát is nyújtanak. A fekete kocsi kis ívben a pálya közepe felé fordult a túloldalon. Megpróbálta ő is a pontos tükörmozdulatot. Egészen jól sikerült. Hurkot írtak le befelé, aztán tovább egyenesen. A Bűvész észre­vehette a dolgot, mert most már szándékosan így diktálta a figurákat Leírtak két nyolcast pontosan szimmet­rikusan, aztán fölgyorsítot­tak, majd hirtelen megálltak, — A bas le Quatorze Juli­iét! Vive la Bastille! — az­tán a Bűvész vele futott egy kemény fél órán át a föltá­madt népharag el ÖL Jó volt Hogy végül még sincs egye­dül. M ost ahogy újra előre­húztak; egyre gyorsab­ban, mindág egyvonal- ban. A Bűvész százötvennél enyhén féléje fordította a kormányt. A két kocsi ne­gyed körívben fordult be a közép felé; a pálya szélessé­ge volt a kör átmérője. Ha a manőver jól sikerül, közé­pen épp szembe kell kerül­niük egymássaL Eszébe ju­tott egy régi könyv. Cskálov, a levegő hőse. Vagy orosz­lánja? Szovjet pilóta. Talán a finn háborúból. Légipárbaj. Az idegek harca. Két ellen­séges vadászgép. Szembe re­pülnek egymással. Nem nyújtanak célpontot a másik mereven rögzitet géppuskái­nak. Repülnek, óránként 500 kilométeres sebességgel, szin­te az összeütközésig. Akkor az egyik pilóta már nem bír­ja cérnával. Felrántja a ma­gassági kormányt, a gép fel­vágódik és a másik géppus­kái abban a pillanatban szinte fölmetszik a hasát, A jobbik idegrendszer győzött. De volt olyan is, hogy tar­tották magukat mind a ket­ten, s az egymásnak rohanó két gép egyetlen lángoló tö­megben összeolvadva zuhanta földre. A Korvin téren vette ki a könyvet a Szabó Ervin könyvtárból, lehet hogy épp a Bűvésszel. A félkörív kétharmadában jártak. A Bűvész kocsiján túl, a valószínűtlen messze­ségben apró, sötét emberalak integetett: Laurent, a Fő. Hívja vissza ókét. Jól van. Egy fél percet még tudsz várni. A számítás jó volt, látta. Szemben fognak talál­kozni. Még húsz másodperc. Százötvennel rohantak egy­más felé, mintha a centripe- tális erő acélhúrja tartaná őket a kör kerületén. Kemé­nyen markolta a repülőkor­mányt és összehúzott szem­mel nézte az alárohanó be­tont. Zöldesszürkének kép­zelte el azokat a háború előtti égitaligákat, kétfedelű­nek, zajosnak. Most úgy érezte, hogy az egyszer ki kell tartania. Ha nem ö ránt­ja félre a kocsit, még min­den sikerülhet ebben a ro­hadt'életben. / r Vtm Ja Bastille! BűvészI Feri! Mit csinál ez az állat. Belement Várja, hogy ő forduljon el. ö i* is­meri Cskálov, a levegő hőse életét Várhat. Majd meglát­juk, kinek jobbak az idegei. Még erősebben szorította a kormányt Az elmúlt hónapok minden elkeseredése volt a két kezében. Ennek az egy­nek sikerülnie kell És ak­kor nem számít hogy kétez­ret kérnek a kurvák, s nem sikerült a francia gimnázium és a kanadai egyetem. Ez si­ker. .. Elvillant előtte a Bűvész arca a fekete kocsi ablakke­retében, amint megkeménye­dett arccal, fogcsikorgatva, két kézzel alászedve csavar­ja jobbra a kormányt. Az­után, miközben az ülésen I hátrafeszülve, minden elke­seredésével taposott a fékbe, úgy repült el előtte a fekete kocsi két ablaka, mint egy szemberobogó vonat a szom­széd vágányon. Furcsán ágaskodott fölfelé a kocsi­test, s a nap a szemébe tük­rözött a dőlt szekuritüvegről. A Bűvész most, amikor nem gondolt rá, megcsinálta a fő­mérnök számát Két keréken fordult el a sikoltó gumikkal radírozó sárga kocsi orra előtt Utána elengedhette a kor­mányt: a kocsi, amint olajo­zottan visszahuppant a négy kerekére, szép nagyívű fél­körben lassult. Q maga neki­szorult az ülésnek, iszonyatos nyomást érzett mellkasán... A megálláskor nekinyo­mult a homloka a szélvédő­nek; régi, télenvolt iskolába villamosozásokra emlékezett, és odalehelt az ablakra. A lehelet azonnal eltűnt... Már visszazökkent az ülés­re. A pálya messzeségéből, mint némafilmen, hadonászó emberek szaladtak feléjük. Távoli kiáltozásuk nem tud­ta megtörni a megáláa dö­römbölő csöndjét. G épiesen kiszállt, és föl­egyenesedett. Az ajtó, ahogy elengedte, halk kattanással becsukódott a saját súlyától. Enyhén imbo- lyogva lépett előre, ahol nem messze a fekete kocsi állt. Az ajtaja nyitva volt. és a Bűvész fél kézzel a kor­mányra támaszkodva nézett maga elé a betonra. Lassan ment feléje. Az agyában érezte a hetvencen- tis léptek földhözragadt sü­ketségét, s valami ízetlen ke­serűség zsibbadt a szájában. Az ellenfény és a vakítóan világos háttér élesen kiraj­zolta a fekete kocsi és a kor­mányra támaszkodó fekete alak körvonalát. A Bűvész fél lába a betonon nyugo­dott. A lába előtt a kicsi, szikrázó fénycsepp ült. Egy darab fémhulladék. A fekete alak most belerúgott. Aztán már néhány lépéssel odébb szikrázott az a csepp nap a földön. Az emberek kiáltozása kö­zelebb ért, s előtte ott állt a nyitott ajtajú fekete kocsi. DS 19. Elmozdulhatott rajta a mélységállító kar, s most a karosszériára, hátán a két kis háztetővel puhán, ele­gáns. halk sziszegésseí eresz­kedett lefelé. Már csak né­hány centire volt a földtől. 1978 lf*f ■ • Részlet * KSnmfmV 9a)tó<*?ol, gálát novellapályázatán 1. díja nyert alkotásból, Velencei gondolák. Bcnyl László festménye. Takáts Gyula Tragédia Epidaunis színpadán Bemutató előtt: Itt a királyok és a filozófusok már mind sorba álltak. Sorba és készen! hogy milyen legyen a világ! Amott a próféták és a szegény emberek, az intézmények és a szemetesek is fölsorakoztak: hogy milyen ne legyen a világ! Kezükben cédulák csigája: a szerepek. És most, mint hajdan a jelre a kórus, — mert a színház, mint kagyló a tengerig tárult, — megszólaltak váratlanul a mindig néma halak és a kakasülő márványpatkója fölött, a ligetben, elhallgattak egyszerre mind az éneklő madarak. A halak szava, mint a szél: nincs vizünk! / A madarak némasága, mint a halál: nincs már egünk! A szereplők dermedten összenéztek. És akkor a legnagyobb földi körré tágult e színpad, de az abroncs tűrte meg a terv s a rendezők kezét! És az egyet-képező, le és föl égighajló két félgömb homorú kupolájának kék kárpitja alatt rendületlen álltak a tragédiához készült színfalak! Szente Pál Le a gyalogosokkal ? — Mit gondolsz, a kormány tagjainak, és egyéb nagyfon­tosságú hatóságok, például a MÁV, a Posta vezetőinek van saját kocsijuk-“ — kérdezte Kiskapus Kázmér szabadfog­lalkozású életművész. Választ persze most sem várt. — De ha maszek nincs is, személyi használatra rendelt csak van. Érthetetlen hát, hogy miért tűrik el még mindig ezeket, a kaotikus állapotokat, a gya­logosok szemtelenségét, ma­kacságát, durvaságát és kr észtéi őrségét. — Mivel humanista vagyok és hiszek az ember alakítha- tóságában, nem követelem a gyalogosok likvidálását. Erő­teljesebb háttérbeszorításu- kat viszont igen. Ki kellene tiltani őket egyes utcákból, y Juan Angel Cardi v4 szerelem felfedezésének, elméletéről Az a véleményem, hogy nincs értelme olyan nagyon dicsőíteni Adámot és Évát, mert fölfedezték a szerelmet. Ha helyesen végezzük az elemzést — miként én tettem —, könnyen beláthatjuk, hogy a szerelem nem bonyolult matematikai egyenletekből született, sem nem álmatlan éjszakák eredményeként. A leglaikusabb ember is rögtön felfoghatja, hogy más dolgo­kat sokkal nehezebb volt föl­fedezni. Például a varrótűt. Persze, miután ez már meg­van, akadhat, aki alábecsüli a varrótű zseniális feltaláló­ját, mondván: az egész nem más, mint egy darab vékony acél, melynek kihegyezték a végét. De kérdőm én az ilyen könnyelműen gondolkodókat: •■'■Hát a tű foka?!« Remélem, olvasóink között nincs olyan beképzelt alak, aki azt bi­zonygatná, hogy számára mi sem lett yolna könnyebb, mint a tű fokát fölfedezni. Am, hogy meg ne vádolja­nak, miszerint triviális példá­kat hozok föl, vegyünk egy sokkal nevezetesebb esetet, a mozdonyt. Ne feledlcezzenek meg róla, hogy a gözmozdony feltalálóinak azzal a rejtély- lyel kellett kezdeni, amit víz­gőznek neveznek és ami szá­momra annál érthetetlenebb, minél többször magyarázzák. Hát nem rendkívüli, hogy en­nek a meleg füstnek az ered­ményeként bármely városban a leghétköznapibb módon le­gyet válthatunk, hogy egy más városba utazzunk? Füg­getlenül az elkerülhetetlen késektől, amelyek bizonyá­ra csak a szkeptikusokat csüggesztik el. azokat, akik ama megmagyarázhatatlan tény miatt nem hisznek a te­lefonban, mert az általuk tár­csázott szám mindig foglaltat jelez.,. Szóval: lehetetlen nem egyetérteni azzal, hogy min­den nagy találmány — a kon­zervált szardíniák halászatát, a virsli bőrét és a hálósipkát is beleértve — sokkal több gondot és álmatlanságot oko­zott a fölfedezőinek, mint Adámnak és Évának okozha­tott az igazi bűn agyondicsért fölfedezése. Akik ismernek, tanúsíthat­ják, hogy én egyáltalán nem vagyok zseni. Ennek ellenére, ha a szerelem eddig nem vol­na fölfedezve, én — tegyük félre a szerénységet — azzal foglalkoznék, hogy fölfedez­zem. Feltéve persze, hogyha a csinos Rosita, a szomszé­dunkból. hajlandó lenne együtt dolgozni velem... Fordította: Zahemszky László kerületekből, s kísérletkép­pen néhány városból. A met­róállomások és a gyalogos ko­lóniák között gyalog-alaguta- kat kellene építeni, s azon közlekedhetnének oda-vissza. A felszín, az,úttest és a jelen­legi gyalogjárdák legyenek az autósoké! De tulajdonképpen ezzel úgysem változna sem­mi, hanem csak egy élő gya­korlatot tennénk jogerőssé. — Én azonban még tovább­mennék — lendült bele Kis­kapus Kázmér. — Megszün­tetném a vezeték- és kereszt­neveket, s. bevezetném a sze­mély-rendszámokat. Ki-ki a saját rendszámán lenne nyil­vántartva. S a doktori és egyéb címek és előnevek he­lyett pedig a kocsitípus, illet­ve márka kezdőbetűjét tün­tetnénk föL Ha például ne­kem egy Cl 42-56 rendszámú fiatom lenne, akkor F. C. I. 42-56-naik hívnának. Nyílt társadalom, illetve emberpark lenne az ilyen. Senki sem su- mákolhatna, alakoskodhatna, hiszen a típus és a rendszám azonnal elárulná, hogy mi­lyen emberről van szó! — Hidd el, komám, ha a javaslatomat megvalósítanák, eljönne az aranykor. Felszá­molhatnánk a BKV-t, a Vo­lán- és a MÁV-személyszállí- tást, csökkenteni lehetne a ci­pőgyártást, s megspórolhat­nánk érv csomó festéket, amit most az úttesteken zebraföl- festés címen elpocsékolnak. Le lehetne állítani a lakóház-, bölcsőde- és óvodaépítést, s egvből jutna elég kanacitás és építőanyag a garázsok és a szervziek .építésére... Nos, ezek a gondola,tok pat­tantak, illetve robbantak ki Kiskapus Kázmér berazingőzös fejéből, mielőtt két markos ápoló biztonságba helyezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents