Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

Eső féri Holubárt Alszik az uneka A* | hátborzongató emlékek után jólesik egy kis derű. A Takács család kony­hájában ülök, és kacsazsíros kenyeret eszem ecetes papri kával. A gazda átlép a kocs­mába egy üveg szódáért a rizlinghez, mert tudja, hogy a fröccsöt szeretem. Régi isme­rőseim, régen találkoztunk Azóta építették föl az új há­zat, az öreg funduson. Ebben a faluban ők a »rendhagyó- család, mert sem apai. sem anyai ágon nem származnak módos elődöktől. És ama ke­vesek közé tartoznak, akik három gyermeket neveltek. Miután a testvérek házrészét megvásárolták, lebontották a régi tömésfalakat, s a gyere­kek segítségével megkezdték az építkezést. Ugyanis mire odajutottak, hogy a maguké­nak mondhatták az öregszo- ba-konyhás házat, a gyerekeik is felnőttek. »Jó gyerekeink vannak, nem csalódtunk bennük-« — mondja Irén néni, és elhomá­lyosodik a szeme. »Sokat gür­cöltünk értük, de meghálálták. Mindent megtettek azért, hogy öreg napjainkra teljesüljön régi vágyunk. Látja, milyen szép a konyhám? Van gázom, fali kutam, mindenem. Majd nézze meg a szobákat is. A gyerekek láthatták, hogy mi­közben neveltük, taníttatuk őket, elég keservesen gyűlt a pénz, s amíg ők nem kezdtek dolgozni, nem bírtuk kifizetni a Dénes testvéreit. Mindjárt könnyebb lett, amikor ezek munkába álltak. Tudja, amíg el nem készült az új ház, mindegyik hazaadta a kere­setét. az utolsó fillérig leszá­molták. Ezért hát azt mon­dom, bár mindenkinek ilyen gyerekei lennének! Igaz, hogy rosszat sose láttak tőlünk. Becsületet láttak és szere te­tet.« Dénes bácsi megérkezik a szódával, tölt a poharakba, koccintunk, beszélgetünk. | a tvan hat éves, de jóval fiatalabbnak látszik. Nemrég ment nyugdíjba, ugyanis a falu tejkezelője volt. Mellesleg tsz-tag. A nyugdíját a tejüzem révén, az egy hold háztáji földjét a szövetkezettől kapja. Világ életében olvasó, politizáló em­ber volt, tájékozott a szűkebb pátria és a nagyvilág dolgai­ban. Nyugodt, jó idegzetű ember. Lassan, megfontoltan beszél, akkurátusán, ahogy dolgozik. Most éppen egy félig elKé- szült vesszőkosár elé telepe­dik le, miután a fröccsét megitta. Kosarat fon, földet művel, állatot nevel, nyugdí­jasként elfo­gadta a kocs- márosságot is. Mondom ne­ki, miről be­szélgettünk a pappal. Egy ideig hallgat, aztán így szól: »Regi dolgok ezek... Higgye el, van abban vala­mi igazság, hogy az új gazdasági élet megváltoztat­ja az embere­ket. Nem egy­szerre, nem túl ’ gyorsan, de megvál­toztatja Néz­ze, a szövetke­zet jól fizet, a háztáji nem­különben. És kit érdekel ma már, hány holdja van a szomszédnak, vagy a szomszéd öregapjának. Szerintem, aki itthon maradt vagy visszajött, nem pártol el falutól. Majd bolond lesz... Változnak az idők. Aki szerel dolgozni, annak érdemes ma falun élni. Ha nem akar, nem kell éppen a tsz-be mennie bejárhat a városba is, ha ked­ve tartja, hiszen jó a busz- közlekedés. Mindkét fiam, a lányom és a vejem is a vá­rosban dolgozik,' de eszük ágá­ban sincs beköltözni. Azt mondják, itt építkeznek. Meg­vesznek majd egy öreg por­tát, olcsón hozzá lehet jutni, aztán olyan házat építenek, amilyet akarnak. A legidő­sebb fiam, a Dénes, gépgyár­ban dolgozik. Tibi. a postán, vejem az építőiparban. A szakmája mellett mindegyik szeret állattal foglalkozni, hál csak csinálják, nem járpak rosszul. A Mariska lányom pénztáros egy csemegeüzlet­ben, de most itthon van szü­lési szabadságon. Nem mond­tam? Három hónapja nagy­szülők vagyunk. Farsang Kaposváron Dorottya ráncai egy évvel öregebbek lettek. A vidám­ság mosolya azonban újra ki­virágzott: megkezdődött Ka­posváron a hagyományos far­sang. A Kossuth téren már délben gyülekeztek az érdek- {lődők, fél egytől a városi fú­vószenekar pattogó ritmusára több százan vártak a hercegi hintó érkezésére. Kiss Jenő, a Csiky Gergely Színház művésze ismét magá­ra öltötte hercegi palástját, s kalaplengetve köszöntötte a közönséget. A fanfárok még szóltak, amikor dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnö­ke és a farsangi hatalmú her­ceg kezet fogott. A Csokonai- hagyományok ápolásáról, a költő somogyi tartózkodásának emlékeiről beszélt a városi rényt és világos, üde színeket láttam. Az öregekébe barna szekrényeket, sublótot és két régi ágyat, szorosan egymás mellett. A kertek alján vastag tör­zsű fák, hatalmasak, mozdu­latlanok. Lábuknál hever a holt ág, ugyancsak mozdulat­lanul- Ebben a faluban min­den porta végén ott a holtág. Patkó alakban veszi körül a helységet, melynek utolsó há­zánál elfogy az országút. Mintegy beletorkollak az új folyómederbe. Szapndl András sával alkotott maradandót, hanem munkásságának egé­sze örök becsű érték. L á bújj hegyen lépünk a fiatalok szobájába. Al­szik az unoka. »Ildikó a ne­ve«, suttogja Irén néni. majd óvatosan becsukja az ajtót, »Mariska átszaladt a barátnő­jéhez, aki varrónő és szintén szülési szabadságon van. Va­lami ruhát próbálnak. Mond­tam neki, menj csak nyugod­tan, Ha felébred a kicsi, itt vagyok én.« A fiatalok szobá­jában, mintás huzatú fotelo­kat, heverőket, könyvs^ek­Balcíí-találkozó Nyolc ország tíz balett­együttesének részvételével február 19 és 28 között ha­zánkban rendezik meg a szo­cialista országok balettművé­szeti találkozóját ■*— jelentet­ték be tegnap a Magyar Sajtó Házában. A főként bemuta­tókból álló rendezvénysorozat az első alkalom, hogy a kö­zönség mellett a koreográfu­sok, esztéták és kritikusok is átfogó képet kapjanak a test­vérország legújabb balettmű- vészetl törekvéseiről. A prog­ram szerint a fesztiválon részt vevő országok együttesei közül esténként más-más tár­sulat mutatja be produkció­ját a fővárosi operettszínház­ban. tanács elnöke, majd átadta Kaposvár új köztéri alkotását, Gera Katalin szobrász bronz reliefjét, mely Dorottya meg- szépülését ábrázolja. Csokonai mellszobrát Takáts Gyula. József Attila-díjas költő és Mayer Géza, a Somogyi Nép­lap olvasószerkesztője koszo- rúzta meg. A város kulcsa a herceg ke­zébe került, s míg beszédét tartotta, a háromnapos víg- ság feletti uralom szimbó­lumát a költő szobrára he­lyezte. A kaposvári farsang elképzelhetetlen Csokonai emlékének ébresztése nél­kül: a felvilágosodás költője nemcsak a Dorottya megírá­A kaposi utcákon már reggel megjelentek a farsangi kellékárusok, délutánra bé­késcsabaiakkal is szaporodott a számuk. A szórakozóhelye­ken javában folytak a báli előkészületek, délután főpró­bát tartottak a Dorottyában. A Kaposvári Helyőrségi Művelődési Otthonban dél­után megnyílt Kaján Tibor és Sajdik Ferenc karikatúra- kiállítása. Délután tájelőadásokkal megkezdődött az amatórszín- padok bemutatója: a tatabá­nyai Bányászszínpad Szentja- kabon, a bogiári diákszínpad Somogyaszalóban, a kaposvári Táncsics színpad Taszáron vendégszerepelt. Este a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ közön­sége előtt mutatkoztak be a KISZ KB irodalmi színpadé­Vő 1 aövíitt Ma délután 15 órától 19 óráig a helyi és helyközi autó- buszjáratok módosított útvo­nalon közlekednek. 18.30-tól 19 óráig a 11-es és a 12-cs helyi járat nem közlekedik. A változásról a 14-115. a 14-150- es telefonon információt ad az autóbuszpályaudvar. KÁLLAI FERENC Luka, Danton meg a többiek Nehéz lenne összeszámlálni, hányszor írták le róla a kri­tikusok, hogy »pályacsúcs« ér­tékűt produkál. Stockmann doktora a bemutató idején szenzációként hatott Ibsen- Miller A nép ellensége című drámájában. Most, a kapos­vári előadás után a színész- klub homályos zugában a sze­retjeiről beszélgetünk. Stock- mannjáról így írtak: »A hő­siesség nélküli hős első, tár­sadalmilag érvényes típusát hívta színpadi életre...« 0 maga pedig egy interjúban ezt mondta: »Dr. Stockmann — én vagyok!-* \ — Nagyon sok olyan figu­rát játszottam Stockmannt megelőzően, akinek kard ló­gott az oldalán. Gondolja csak el: a Bánk bánban szin­te csak a női szerepeket nem osztották rám. yoltam Ottó, Petur és Bánk is. Sorolhat­nám a többi úgynevezett tör­ténelmi drámát is... S ak­kor: Stockmann! Ez a nekem nagyon rokonszenves, mond­hatnám csöndes forradalmár, aki nem dogmákban gondol­kodik, hanem a lelki ismerete parancsára cselekszik naiv- megszállottan. Szabadító sze­rep ez valóban. Ebben a figu­rában én saját magamból építkeztem. A Nemzeti Szín­ház vezetősége mint olyan produkciót újította fel. amely méltó arra, bogy újra hasson, eljen. Még egy darabol ját­szunk majd, mely a maga ne­mében nekünk az itt és most érvényével szól, Csurka Ist­ván Döglött aknák-ját. Ehhez Major Tamás felgyógyulását várjuk. — Itt a kaposvári előadá­son hogyan érzékelte a kö­zönség ráhangolódását az ib- seni—milleri műre? — Láttám néhány kaposvá­ri előadást, a Mesél a bécsi erdőt, a Lócsiszárt, A sze- csuáni jólélek című Brecht- művet. Tudom, hogy az ilyen előadásokon iskolázódott kö­zönség igényes. A hosszú ex­pozíció után a második és harmadik felvonásra érlelő­dött meg az igazi színházi hangulat. Ebben természete­sen olyan tényezők is szere­pet játszanak, hogy a közön­ség jó ideig azokat az isme­rősöket nézi, akiket filmen, a televízióban gyakran lát. Konstatálja, mennyit hízott, öregedett a színész, s csak ezután »-áll rá« a darabra. Egyébként úgy érzem — együtt voltunk. — Az új évadban szinte minden este jelen van a színpadon. Három nagy sze­rep: Stockmann, Danton, Lu­ka apó az Éjjeli menedék­helyben. S jön a Döglött ak­nák ... — Lemondtam értük a te­levíziós, filmes felkéréseket. Erős évem ez, egy kicsit, fá­radt is vagyok. Ügy éreztem, hogy meg kell válogatnom a színházin kívül a más aján­latokat: a mennyiség helyett lépjen előtérbe a minőség! Mi itt ettől az évadtól egy új közösséget szeretnénk ková­csolni. Régiek és újak együtt. A légkör jó ehhez. Az újak közül Molnár Piroska, Vajda Laci mintha mindig is »nem­zetis« lett volna. De nem akar rom a neveket sorolni. — Most, beszélgetésünk idején még nem jelentek meg kritikák az Éjjeli me­nedékhelyről, Gorkij drámá­jának Zsámbéki Gábor által színpadra fogalmazott elő­adásáról. Milyennek tűnik a hatás odaföntről, a színpad­ról? — Ügy érzem, régen volt ekkora közöségsiker a Nem­zeti Színházban. Ez az, ami pillanatnyilag boldoggá tesz. Hogy aztán a kritikusok, ho­gyan »veszik a lapot«, az más dolog. Az általam játszott Lukéról is a közönség kritika »dönt« majd. — Milyennek szánta ezt az előadásonként változó felfo­gásban szerepeltetett figu­rát? Pontosabban: kulcsfigu­rát. ... — Mondták apostolnak, mondták szélhámosnak. Én embernek, humanistának ját­szom őt, akinek »köpönyege alól« például az Esőcsináló, vagy Örkény Kulcskeresők.-1 jének Bolyongója is kibújt. Luka szerepében azokat a kottafejeket kell megszólal­tatni, melyek ott állnak a partitúrában! Az öreg a mély­ségben élők gondjait nem megoldani akarja, hanem olyan a természete — belső igénye van erre —, hogy a maga módján az úgynevezett igazságaival jó útra szeretné téríteni környezetének tagjait Világos, hogy a múltjában rengeteg szenvedés, keserű ta­pasztalat van — megjárta a gyehenna tüzet —, embersége ebből táplálkozik, szavakkal próbál segíteni, gyógyítani, fyz elmúlt évadokban'nagyon sok öreget játszottam, noha ko­rom még nem indokolja ezt. Lukával önmagamat szeret­ném vállalni, öregemberes gesztusok, vonások nélkül, S a bennem munkáló gyógyító­készséget is színpadra fogal­mazni .. • A dél-dunántúli farsang népszokásokról rendeztek tu dományos tanácskozást tegnaj Kaposváron, a Palmiro Tog liatti Megyei Könyvtárban. A Rippl-Rúnai József Múzeum, a Killián György Ifjúsági és Űttörő Művelődési Központ és a TIT által szervezett tanács­kozást Honfi István múzeum­igazgató nyitotta meg, majd Dömötör Tekla, az Eötvös Dó­ráiul Tudományegyetem tan­székvezető professzora. Együd Árpád, a Kaposvári Múzeum igazgatóhelyettese, dr. Ke recsényi Edit, a nagykanizsai Thury György Múzeum igaz­gatója és Sarosácz György, o mohácsi múzeum igazgatója tartott előadást, illetve korre­ferátumot. A részvevők dél­után a szennai falumúzeumot tekintették meg. Vajon a görög dionysia ün­nepségekből származik a far­sang szokása? Netalán a ró­mai birodalomban divatban volt lupercaliából ? Esetleg a telet búcsúztató saturnaliák- ból ? A néprajztudósok év­százados vitái után végre ki­derült: egyikből sem. A ta­vaszt köszöntő, házasodásra csábító, evésre-ivásra serkentő farsang össz-európai jellegét, interetnikus mivoltát mégsem tagadhatjuk el. Dömötör Tekla előadásából kitűnt: kontinen­sünk szinte valamennyi orszá­gában — eltekintve a helyi sajátosságoktól, az egyes né­pek hagyományaitól — ugyan­azok a motívumok a jellem­zőek. Különbözhet ugyan — például — az álarc alapanya­ga — délszláv szokás szerint fából készült maszkot, az ős­régi magyar módi szerint ál­lat bőr álarcot kell viselniük az ünneplőknek —, de a lé­nyeg, a tavaszvárás, a házas­ság vagy »próhaházasság« szo­kása, s a vigalom — minde­nütt azonos. Még a párra nem lelt mulya legények és szende leányok csúffá tételének mód­ja is hasonló. Közülük talán a legmulatságosabb az a Vas megyei szokás, amely szerint a legények éjszaka farönköt húznak a pártában maradt leányzó ablaka — vagy ajtaja — elé Az európai hírű professzor asszony előadásából azt is megtudtuk, hogy a farsang­nak Somogybán is jelentős hagyományai vannak. Az el­ső hazai leírás egy falusi farsangi’ai írt, a Kapós volt gyében keletkezett a XV. szá­zad második felében. Eszerint a férfimaszkában játszó asz- szonyok közül valaki hirtelen elragadott egyet, s mire a többiek föleszméltek, már csak a távolból hallatszott a jajgatás. Az akkori babona szerint a szépasszonyt az ör­dög rabolta el és fojtotta a mocsárba. De vannak írásos emlékek somogyi »»bőgőteme­tésekről", s még a közelmúlt­ban is szép számmal jegyez­tek föl szűkebb pátriánkban elterjedt köszöntőket, vén- lánycsúfólókat — persze, a »»vénlány" fogalmába egyko­ron a tizennyolc-húsz eszten­dős hajadonok is beletartoz­tak — és lakodalmi anyagot E gazdag’ gyűjteményből Együd Árpád adott ízelítőt korreferátumában. Sarosácz György a busójárás legarchai- kusabb elemeit ismertette. Kerecsényi Edit a hajdan szegénysorsú zalai parasztem­bereik farsangi szokásaiból mutatott be néhányat. Ellen­tétben más megyékkel, az ün­nepségsorozat Zalában három napig tartott — sok faluban ma is tart —, és egész évben erre a vasárnaptól hamvazó­szerdáig tartó hetvenkét órá­ra készültek a község lakosai. Különlegesség volt még a fo­nóban húshagyó kedden tar­tott bál, a februári — rövid időn belül második — disz­nóvágás, s az ünnepet követő nap, amelyet a zalaiak jó ré­sze ma is »»zaibálócsütörtöknek« nevez »Inkább a has fakad­jon, mint valami megmá- radjon" — hangzott a jelszó, amelyért — akár csak a farsangi »bujálkodásért« — nem kevés egyházi feddés és kiátkozás járt. Hogy a >»za- bálócsütörtök« szokása a leg­több helyen immár nem di­vat, annak egyetlen oka, hogy manapság a hétköznapi jólla- kás sem lehetetlen. A tanácskozáson elhangzott érdekességekből itt természe­tesen csak néhányat említhet­tünk. Jellemző azonban, hogy a rendkívüli érdeklődés miatt a konferenciát a TIT-központ előadóterme helyeit a megyei könyvtár jóval nagyobb elő­adótermében kellett megtar­tani. L L, Tudományos tanácskozás a népszokásokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents