Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
B gondot ismerik, most tenni kell A selejt a felelőtlenség következménye A Kaposvári Húskombinát hat pár talapszervezete közül az I. számú most tartotta beszámoló taggyűlését. A vágóhíd, a húsfeldolgozó, a zsírrészleg munkásai, vezetői, tagjai az alapszervezetnek. A taggyűlésen a legfiatalabb párttagnak átnyújtották a tagsági könyvet, majd Friss Ferenc, az alapszervezet titkára értékelte a múlt évben végzett munkát, beszámolt arról, hogy mit tettek az alapszervezet tagjai az eredményes gazdálkodás érdekében. A pártfeladatok meghatározásánál a legfontosabb nép- gazdasági érdekeket tartották szem előtt. Nagy feladat hárult rájuk, hiszen a rekon- trukció, az új üzem építése miatt sokat romlottak a munkakörülmények. Mindez azonban nem mehet a közfogyasztás rovására, ezért az igények kielégítése, különösen a balatoni idény idején, nem volt könnyű. Ehhez járultak még az energiagondok, a munkaeszközök hiánya, s bizony a munkafegyelem terén sem volt minden rendben. Ennek ellenére igyekeztek eleget tenni a követelményeknek, kielégíteni a fogyasztói igényeket, még annak árán is, hogy esetleg gazdaságtalan termékeket kell gyártaniuk. A beszámoló után egymást követték a hozzászólások. Ezekből kitűnt: annyi a tennivaló, hogy szinte »ki sem látszanak belőle«. Itt van például az átképzőüzem gondja: fontos lenne, hogy a dolgozók részt vehessenek a párt-, a KISZ-, a szakszervezeti életben. Ilyen lehetőségük viszont nincs. Arra sincs lehetőségük, hogy már most hozzászokjanak a későbbi munkahelyi klímához, mert nem működik a hűtőberendezés. Reggel nem tudnak időben munkához látni éppen a hűtés hiánya miatt, hiszen nem lehet előkészíteni előző nap az alapanyagot. Hiányoznak a legalapvetőbb munkaeszközök. Szó volt a higiéniáról is. A hozzászólók mind arról beszéltek, hogy a legfontosabb előírásokat sem tartják be, a középvezetők nem törődnek ezek betartásával. Egyes higiéniás követelményeknek viszont nem tehetnének eleget, ugyanis nincs az üzemben meleg víz, nem lehet megfelelően letisztítani az eszközöket. Az előírások megszegőivel szemben szigorúbban kellene eljárni, hiszen olyan üzemről van szó, ahol élelmi- szeripari termékeket állítanak elő. Éppen ezért szükség lenne egy háromtagú intéző bizottságra, mely a higiéniai előírások betartását ellenőrizné. Leggyakrabban a munka szervezési hiányosságokról esett szó. A vágóhídiakat az a »vád« érte. hogy esetenként nem dolgozzák végig a nyolc órát. Képviselőjük elmondta, hogy munkaszervezési hibák következménye az állás. Az elromlott gépeket a helyszínen egy villanyszerelő és egy lakatos javítja, a tmk-sokmég akkor sem segítenek nekik, ha történetesen nincs munkájuk a műhelyben. így aztán az a két ember géptől gépig szaladgál, és természetesen nem lehet ott egyszerre mindenütt. Volt, aki indulatosan vetett föl egy-egy .kérdést, mondván: »Hiába láquk a gondokat, hiába tudjuk mi a baj, ha a szavak süket fülekre találnak«. Előfordul, hogy egy üzemi lift egy hétig is rossz; az udvaron nem tudnak közlekedni a targoncák, a gödrök. kátyúk miatt, s borulnak a ládák, veszendőbe megy az áru. És nem is kévés. Az egyik oldalon a hatékonyság fokozására, ■ egyre nagyobb eredmények elérésére törekednek, ugyanakkor elnézik, hogy százezrek menjenek veszendőbe. Tóth Lajos, a kombinát igazgatója hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az elért eredmények az embereknek, a megfelelő hozzáállásnak köszönhetők. A körülmények ebben az évben sem fognak változni, ezért elengedhetetlen, hogy minden dolgozó lelkiismeretesen lássa el feladatát. A legfontosabb a felkészülés a sonkaüzem beindítására, hogy mire ott megkezdődik a munka, megfelelően képzett gárda álljon rendelkezésre. »Legyünk igényesebbek a környezetünkkel, önmagunkkal szemben. Tegyük szóvá a hibákat a higiéniai körülmények javítása érdekében.« Egy másik hozzászóló azt hangsúlyozta: »A selejt miattunk van, a figyelmetlenség, a felelőtlenség következménye, hogy néha mázsaszám veszendőbe megy az áru.«. Mindenki tegyen többet a maga területén; hogy ha már a körülmények rosszak, legalább azon lehessen változtatni, ami az emberektől függ. A taggyűlésen ezután a fel- adattervet ismertették, ebben elsősorban a pártmunka fokozását, a fegyelem megszilárdítását tűzték célul. Legalább ilyen fontos a gazdálkodás hatékonyságának növelése. a társadalmi tulajdon védelme. I). T. íi gaza ti kapcsolatok KARAD, 1979 • • Ünnep a hét közepén tArsadalmi-gazdasägi fejlődésünk diktálta alapkövetelmény: legyen elveiben szilárd ágazati gazdaságpolitika, mert csakis így alakulhatnak ki a céloknak megfelelő ágazati kapcsolatok. A hivatalosan szakszerű fogalmazás lényegében azt is kimondja hogy a gazdasági, társadalmi folyamatok lezajlása erőteljesen támaszkodik a különféle ágazatok kapcsolatára illetve e kapcsolatok rendszerére. Még az elvek síkján maradva: a jelenleg érvényes osztályozási rendszer szerint ki- ' lene népgazdasági ágon belül harmincegy ágazatot különböztetünk meg, s ezek további alágazatokra, azok pedig szakágazatokra bomlanak. Az ipar kilenc ágazatra tagolódik: logikus, hogy elsősorban ezek egymás közötti kapcsolatának kell rendezettnek lennie. Az kézenfekvő, hogy ha fölépül egy nagy erőmű, akkor oda tüzelőanyag érkezzék folyamatosan, s az erőmű típusának megfelelően ez a tüzelőanyag szén, olaj, földgáz vagy éppen dúsított urán legyen. Az már nem annyira nyilvánvaló, hogy milyen többletfeladatokat ró egy 800 vagy kétezer megawattos hőerőmű megteremtése például a kábelgyártásra.. Folytatva a példák nem egészen él nélküli említését: ha bő termő burgonyafajtákat vásárolunk külföldön termesztésre, s ha ezeket — a termelési rendszerek segítségével — rövid idő alatt nagy területeken vetjük, akkor óhatatlanul arra is gondolni kell: a korábbiakhoz képest megugró árumennyiséget hol helyezzük el, miféle tárolókban, milyen bel- és külföldi felhasználóknál, fogyasztóknál. Azaz: a nezőgépipartól a szállításon át a hűtőiparig, a tartósító- i 'árig, a vendéglátásig és a 1 3reskedelemig nyúlnak a ipcsolatok ágai, s kétségte- 1 n, ezek még az egyszerűbb í ;ak közé tartoznak. A hetvenes években rendkívül gyorsan tért hódított a földgáztüzelés. Ebben a hazai termelés nagyarányú bővítése mellett — a hatvanas évek végéhez képest a terme-'' a kétszeresére, a behozatal a hatszorosára nőtt — az import fokozódása is szerepet játszott A földgázbányászat fejlesztésére kiadott milliár- dok mellett szükség vált gerincvezetékekre, a városi elosztóhálózatok felújítására, illetve megteremtésére; új tüzelőberendezések, gázégők megtervezésére és sorozat- gyártására; korábban nem ismert tárolási szisztémák alkalmazására és — semmiség, ám ha nincs, akkor nagy a baj — olyan szagosító anyagra, amely a szagtalan földgázt »büdössé« teszi, az esetleges szivárgást ömlést azonnal észrevéteti. Amit vázlatosan elsoroltunk, az mind-mind egy-égy ágazat, alágazat, szakágazat ügye, gondja, s kapcsolataik rendszerének rendezettségének eredménye — sok más, hasonló jellegű eredmény mellett — a földgáztüzelés nagy iramú elterjedése, elsősorban a kommunális ágazatokban. EGY MÁSIK PÉLDA: a vegyipar új, műanyagbázisú festékek termékcsaládjaival rukkolt elő. Ezek némelyike azonban — gazdaságosan — csak szórással használható. Azaz a gépiparban is lépni kellett: megfelelő festőberendezések, szóró aggregá- tok gyártását megszervezni. Ami — licencvásárlással — végül is megoldódott de a kapcsolatokban támadt átmeneti zavar, s következménye, a cselekvési késedelem, jo ideig hátráltatta az új, hosz- szabb élettartamú bevonatok alkalmazását. Sorolhatnánk a tények, esetek regimentjét am talán az eddigiekből is kiviláglik: mar a tervezés szakaszában alapvető az ágazati kapcsolatok mérlegelése, csakhogy egészen pontosan: részletekbe menően nem lehet mindent előre számításba venni, programba foglalni. Éppen ezért a kapcsolatok gyakorlati érvényesítésénél némi rátartást kell hagyni; beleférjen az, ami a tervezéskor még nem volt ismert de a megvalósításkor szükségszerűvé lépett elő. Ami nemcsak az úgynevezett termelő (anyagi) ágakra, hanem a termelő (nem anyagi) ágakra is igaz, illetve e két nagy terület kapcsolataira úgyszintén. Hazánkban — tudományos alapossággal és rendszeresen — 1957 óta foglalkoznak az ágazati kapcsolatokkal, s készítik el azok terv- illetve ténymérlegét Természetesen a nagy összesítésekben — cikkünkben szereplő példáinkkal ellentétben — nem gáztűzhelyek, kábelek, tárolóterek szerepelnek, hanem az áru-előállítás, az értékképzés, a végső felhasználás sokszor egymásba fonódott jellemzői. A GAZDASÁGI fejlődés magasabb foka elválaszthatatlan az ágazati kapcsolatok folyamatos tökéletesítésétől, mind a tervezés, mind a végrehajtás, továbbá az utólagos elemzés alkalmával. Ugyanis: minél bonyolultabb feladatokat kell megoldani a termelőfolyamatokban, annál nagyobb a jelentősége az összehangoltságnak, a különböző ágazatok saját és mások céljaihoz idomuló kapcsolatának. Évente egy napra átalakul a szerelőcsarnok. I É1 vente egy napra a sze- relőcsarnok megszűnik munkahely lenni. Az orvoslásra, javításra váró gépek helyébe asztalok, padok kerülnek, eltűnnek a szerszámok^ a fém forgács, szorgos kezeli munkája nyomán megtisztulnak a falak, dobogó emelkedik a csarnok egyik végében, és olyanná varázsolják a munkahelyet, hogy az ember belépve egy pillanatra feledi: csak ezen az egy napon van ünnep a falak között. szerelőcsarnokban rendezett zárszámadás sajátos hagyománya a karádi Aranykalász. Termelőszövetkezetnek, és csak az igazán szép család képes olyan szeretettel, buzgalommal készülni egy ünnepre, mint ahogy ennek itt tarúja voltam szerdán. öt évvel ezelőtt került egy családba a két szomszédos község, Andocs és Karád népe, és közös útjuk legszebb gyümölcsei értek be tavaly, öt évvel ezelőtt adtak bizalmat vezetőiknek, és ezen a közgyűlésen ismét öt évre szólóan kellett dönteni, kik irányítsák ezt a mind fegyelmezettebb egységbe kovácso- lódó mezőgazdasági nagyüzemet. — Az Aranykalász talán a legszebben példázza a járásban — mondta a közgyűlés előtt Balassa Béla, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkára —, hogy' ezen a kedvezőtlen adottságú tabi dombvidéken is lehet eredményesen, évről évre előrehaladva gazdálkodni. — Tisztelettel köszöntöm ... — nyitotta meg Kovacsik Lajos párttitkár a közgyűlést, és csaknem félezer ember figyelő tekintete fordult az emelvény felé. Eljöttek a környező szövetkezetek vezetői, a hazánk Dán ideig.-.issen állomásozó szovjet csapatok küldöttei Kozlov Ivan Ivanocics alezredes vezetésével, és e.jöb tek családtagok, olyanok is. akiknek életútja már rég elvezetett ebből a községből. An-ai József elnök beszámolójának a lényege nem volt ismeretlen egyeben olt üiő előtt sem. A munkahelyi közösségek elmúlt hetekben lezajlott tanácskozásain részletesen meghánytak-vetstiek mindent, és sokan mondtak véleményt, tettek javaslatot: hogyan kellene a jövőben még jobban dolgozni. A termelőszövetkezet a két község életében meghatározó szerepet tölt be. Az itteni gazdasági szervekkel, intézményekkel való jó kapcsolat lehetővé teszi, hogy mind többet tud vállalni a szövetkezet a községek társadalmi, politikai és kulturális feladatainak elvégzéséből. Az 1011 tag sokáig nem felejti el a múlt év május huszadikat, amikor a gazdálkodásban és a szocialista munkaversenyben elért eredményeikért elnyerték a kiváló szövetkezet címet, őrzik a miniszter múlt őszi levelét, melyben köszöntötte a tagságot, és gratulált' a hektáronkénti ötven mázsás búzaterméshez. — Az 1978-as év megmutatta képességeinket, tenni akarásunk nagy tartalékait — mondta Árvái József —, de látni engedte fogyatékosságainkat is. Több mint ö‘ven,nyolc milliós termelési értéket állított „í. O. i A műhelyudvaron a múlt és a jelen. Félidőben a repülésfejlesztési program Légiforgalmunk az idén is erőteljesebben fejlődik a közlekedés egyéb ágazatainál. A MALÉV a tavalyinál 18,4 százalékkal több, összesen 833 ezer utas és 15 ezer tonna áru elszállítását tervezi. Javulnak a műszaki-technikai feltételek is. Várhatóan az első negyedévben megkapja a MALÉV a megrendelt két TU—154-es típusú gépet, amely lehetőve teszi útvonal hálózatának bővítését, a meglevő járatok sűrítését. Április 1-én például megindulnak a MALÉV menetrendszerű járatai Budapestről Kuvaitba, Bagdadba és Szalonikibe. Az idén félidejéhez érkezik a Ferihegyi repülőtér és a repülésirányítás fejlesztésére indított állami nagyberuházás első üteme. Az elmúlt két évben a szükségleteknek megfelelően bővítették a repülőtér területét. Elkészült az új leszállópályát messze elkerülő ecser—vecsési út, s áthelyezték az új pálya vonalában húzódó körgázvezetéket is. A múlt év tavaszán minden tervezett építkezés megkezdődött a repülőtéren. A terv szerint haladnak — valamelyest előnyt is szereztek — a második pálya építői, akik a kétmillióból 1,1 millió köbméternyi földmunkát elvégeztek. Az idén nemcsak a hátralevő nagy tömegű földel termelik ki, hanem elkészül a 3700 méter hosszú, 60 méter széles pálya alapozása, 1,2 kilométeren pedig végleges állapotba kerül az egy méter vastag pályaszerkezet. Ezenkívül 60 centiméteres alappal »megágyaznak« az összesen 5,3 kilométer hosszúságú ösz- szekötő és kitérő guruló utaknak is. A program szerint fejlesztik, korszerűsítik a biztonságos légiközlekedéshez tartozó repülésirányítás földi feltételeit. Előrehaladt az egész országra kiterjedő lokátorrendszer építése. A kőröshegyi radarállomás már működik. Elkészült a püspökladányi ra- darállomás is, ahol a szovjet és a magyar szerelők a berendezéseket »élesztik«. Ez az állomás is munkába áll az idén, s ezzel lehetőség nyílik arra, hogy egy központból figyelemmel kísérhessék az ország egész területén közlekedő repülőgépeket. Folytatódik az útvonalirányító automa'a berendezések modernizálása. Az irány- és magasságmérő állomások automatikus berendezéseit korszerűbbekkel váltják fel. Ebben az évben mintegy 830 millió forintot fordítanak arra, hogy a Ferihegyi repülőtér a kormányprogramban meghatározott időre első osztályú nemzetközi légikikötővé váljék. | elő tavaly a mintegy kilenc- ^ ezer hektáros nug,y üzem növény termelési lougazaia, húsz százalékkal töboei, mint tervezlek. Ugyanakkor a termelési költségek csak 5,4 százalékkal n.o,ek. Egy do.gozó tag ké'.százötvenül ezer forint érteket termelt, es az üzem életéoen először tizennégy és negyed milliós nyereséget értek ei. .. jó munkát bizonyílószá- mok sorából még egy ide kívánkozik. A szövetkezesekben elfogadott közgazdasági tényező, hogy csak úgy biztosítható a bővített újratermelés, ha az egy főre jutó bruttó jövedelem eléri a negyvennégy ezer forintot. Az Aranykalászban több mint hetvenhat és fél ezer forint le.t ez a mutató! És még korántsem érte el teljesítőképessége csúcsát ez a nagyüzem! Gondok vannak az állattenyésztésben — elsősorban a sertéságazatban —, a takairmányozásnál, és van még tartalék egyéb területeken is. Az ez évi tervekben — ahogy elmondta az elnök — ezekre kell nagyobb gondot fordítani. Azután szót kértek a tagok: Treffeli József, Kétszeri Lajos, Faragó István, Sülé Györgyné, Moós József nyugdíjba vonuló elnökhelyettes, aki visszaemlékezett az egyesüléskori kétségekre, melyek hamar semmivé foszlottak. A közösséghez szólva Balassa Bála hangsúlyozta, hogy azért kerülhetett a járás élenjáró gazdaságai közé a karádi. mert létüknek forrásává vált a bizalom, a megértés és az égy célért folytatott munka. — Legyen büszke a tagság, a vezetőség az eredményekre, de ne váljanak elbizakodot- takká. Mert ami tegnap elég volt, az ma már talán nem elegendő, de a ho’nap mindenképpen többet kíván! A névre szóló elismerés ezen a közgyűlésen sem maradt el. Szűcs FerenC- né. Németh Jánosné, Hu- minszky József né. Keresztés János, ' Kudomrák János és Fekete János kapott kikiváló dolgozó kitüntetést és egyhetes harkányi jutalom- üdülést, Fölcsattant a taps. amikor' a választás végén a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette a szavazás eredményét: Árvái Józsefet egyhangúlag, ellenszavazat nél- küL is-mét elnöknek választotta a tagság. — Első feladatom — mondta —. hogv az újjává'asztott tisztségviselők és a magam hevében megköszönjem a bizalmat. A tisztségviselők szorgalmas munkája kevés a sikerhez. szüksége» hozzá az egész tagság ősz'nte akarata. Ezt kérem mindenkitől, és hí ígv lesz, akkor b'zor.vos, hogv a jövőben hasonló, illetve talán még jobb eredmény el: ró! válthatunk szót. Az érdemi munka befejeztével nem ért véget az ünnep, az asztalokra ebéd került, a dobogóról pedig fővárosi művészek köszöntötték, szórakoztatták a tagságot. — Köszönjük, fiam! — így mondta az egyik idős ember az elnöknek a késő délutánba hajló búesúzáskor. — Csak így tovább! Vörös Márt» (Folytatjuk)
