Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
Ikarusok az utakon A szovjet—magyar gépkocsigyártási együttműködés három évtizede alatt a magyar Ikarus Gyár — a világ egyik legnagyobb autóbuszgyára — 50 ezer autóbuszt szállított a Szovjetuniónak. A tavalyi terv 12 800 jármű előállításával számolt, s ennek 90 százaléka a külföldi megrendelőkhöz került — nagyobb része a Szovjetunióba. Az Ikarusok családja népes. Vannak közöttük kényelmes városi és elővárosi autóbuszok. légkondicionáló berendezéssel ellátott, hosszú utakra szánt különleges autóbuszok. Az elegáns, kényelmes és tágas magyar autóbuszok a technika legújabb vívmánvai szerint épülnek. A gyár jól képzett tervező kollektívája, amely szorosan együttműködik a szovjet szakemberekkel, a járművek állandó tökéletesítésén dolgozik: szüntelenül modernizálja a karosszériát, a motor, a futómű szerkezeti részegységeit. , A gyár tervezői — a szovjet megrendelések telje ütésén dolgozva — kialakították az új típusú, elővárosi szállításra alkalmas, nagyobb utasterű — 18 méter hosszá — autóbuszt. Az 1980. évi moszkvai nyári olimpiai játékok résztvevőit >és vendégeit Ikarus márkájú, speciális »-olimpiai« autóbuszok szállítják majd. Kommunisták a termelékenység növeléséért — A hatékonyság növelése, a termelékenység fokozása nemcsak az iparban állítja a korábbinál nagyobb követelmények elé a dolgozókat. A mezőgazdasági nagyüzemeknek, köztük a termelőszövetkezeteknek, szintén meg kell oldaniuk ezt a feladatot. A termelés növekedésének alacsonyabb költség felhasználásával kell párosulnia — az emberi munka megbecsülése és a technika teljes kihasználása mellett... Tolnai Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője hívta föl a figyelmet ezekre a tennivalókra Tapsonyban, a három tsz-alapszervezet küldött-taggyűlésén. Csizmadia Tibor, a pártvezetőség titkára mintegy félszáz küldött előtt adott számot a múlt évi munkáról. A tapsonyi, a nagyszakácsi és a szenyéri alapszervezet kommunistái hallgatták a beszámolót több mint száz párttag képviseletében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi pártvezetőség jól határozta meg az 1978, évi tennivalókat. Irányításával a három alapszervezetben szilárdabb lett a párttagság eszmei, politikai, cselekvési egysége. — A kommunisták döntő többsége becsülettel helytállt a munkában, és személyes példamutatásával tovább növelte a párt tekintélyét — mondta a pártvezetőség titkára. Szólt a pártépítés tapasztalatairól. Tapsonyban és Nagyszakácsiban egy-egy 'dolgozót vettek föl az alapszervezetbe, s mindkét esőiben fiatallal gyarapodtak. Javult a fegyelem. A pártvezetőség folyamatosan segítette a szocialista brigádok szervezését, értékelte a vállalások teljesítését. A három pártalapszervezet fontos szerepet tölt be a tapsonyi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Tevékenységük kihat az egész gazdálkodás menetére — erre következtethettünk Papp László tsz-elnök szavaiból. — A testülettől támogatást kapunk a gazdasági célok meghatározásához és a megvalósításban, -a tömegpoiitikai és személyzeti munkában és a szervezeti élet minden ágában. A gazdasági vezetőség igényli ezt a segítséget. Ez abban is megnyilvánult, hogy a pártvezetőség vizsgálta a gazdálkodás eredményeit, a munkahelyi demokrácia érvényesülését, a tömegpolitikai munka hatékonyságát. A kampány-, munkák idején mindenkor képes volt mozgósítani a dolgozókat A párttagok példa- mutatása kifejezésre jut a gazdasági eredményekben is. A 4,6 millió forintos nyereség sok mindent kifejez, de éppen a szövetkezetiek a megMunkásőrök hétköznap A kaposvári Latlnca-zász- lóalj napokban tartott ünnepi egységgyülésén nyújtották át Hosszú Tibornak, a húskombinát munkásőrszá- zada parancsnokának a legjobb egység címet jelentő kitüntetést Vége az ünnepnek, egyszerű hétköznap van. Horváth Istvánnal, a Kaposvári Húskombinát murik ásörszáza dónak parancsnokhelyettesével járjuk a hatalmas élelmiszer- ipari üzemet, hogy gazdasági feladataik végzése közben találkozzunk néhány munkásőrrel. Útközben is a testületről, a századról, a munkásőrökről beszélgetünk. — Két évtizede kerültem ide. Rakodó voltam, naponta sokmázsányi húst hordtam ki és be a raktárba, százával raktuk meg a gépkocsikat. Ezután jelentkeztem esti iskolába és elvégeztem a köz- gazdasági technikumot. .. Így lettem raktáros másfél évtizede, s felelek sok száz millió forint értékű áruért. Negyvenéves fejjel érettségizett, mert többre vágyott. Tizenöt éve munkásőr. vállalati kiváló dolgozó, s ezt a kitüntetést megkapta a munkásőrségnél is. A húskombinát legrégebbi, a szocialista versenyben, brigádmozgalomban sok szép kásőmek, a Lendület kiváló ifjúsági csontozóbrigád vezetőjének. Szemben vele forgatja a kést Dömötöréi János. Most tett esküt, brigád vezetője nevelte őt a testület számára Borsos Bélával és több más fiatallal együtt. Bogdán János itt kezdte a szakmát tanulni, hét éve lett munkásőr. Többször kitüntették. — Feladatunkat most növeli. hogy hamarosan beindul az új sonkaüzem, s közben már készülni kell a nyári balatoni húsellátásra is. Brigádommal együtt vállaltuk: amíg nem biztosítunk megfelelő mennyiségű tartalék húst a szezonra, naponta egy órával titfV Péter Lajos, Bogdán János, Lévai József. — Tavaly január óta önálló a századunk. Sokan már régen tagjai a . testületnek csak más egységeknél, szakrészlegeknél tevékenykedtek. Hentes, gépész, lakatos, csoport- és művezető, főosztályvezető van közöttünk, sokan tizenöt-húsz esztendeje munkásőrök, s legalább ennyi ideje dolgoznak vállalatunknál — tájékoztat a parancsnokhelyettes. ö szintén két évtizede munkásőr. s tíz éve van a vállalatnál. Hárdhiszoros kiváló parancsnok, kiváló dolgozó és kitüntették a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával is. Csontkeményre fagyott, hatalmas húsdarabokat, hasított féimarhákat, sertéseket hordanak üti a hűtőház előtt várakozó gépkocsikba, hogy elszállítsák majd rendeltetési helyükre. Lévai József gyakorlott szemekkel figyeli a targoncákon levő húst. Alig kell a mázsára pillantania, 1—2 kiló eltéréssel megmondja, mennyit nyom egy- egy rakomány. eredményt elért Tóth Lajos brigádjának a tagja Lampert Béla hűtőgépész. Négyszer az aranvkoszorút. egvszer a szakma kiváló brigádja címet is kiérdemelték már. A hűtőgépház — ahol két évtizede dolgozik — létfontosságú üzemrész. Nem egy ünnepen, éjszakán ő is rohant be a gépházba, amikor egy-egy vihar következtében leállt az energiaszolgáltatás. Tizenöt éve munkásőr — kiváló jelvényes a testületben és vállalatnál egyaránt — elő- képzős parancsnokként nagyon sok fiatalt nevelt a munkásőrség számára. Most szakaszparancsnok, emellett tagja a III. pártalapszervezet vezetőségének is. Innen nem messze mérlegel Péter Lajos, az üzletek részére adja ki a húst, a belsőséget. Nyolcadik éve munkásőr. s most az ünnepi egységgyűlésen ■ vette át a kiváló jelvényt. Mintha vasmarok szorítaná meg az ember kezét, olyan a parolája Bogdán_ János muntöbbet dolgozunk, hogy ne legyen majd fennakadás. Bognár Józseffel — tartalékos munkásőr —, a Kaposvári Húskombinát pártbizottságának a titkárával a munkásőrök testületi és gazdasági helytállásának tapasztalatairól beszélgetek. — A brigád- és a verseny- mozgalomban csakúgy, mint a különböző kezdeményezésekben az elsők között találjuk munkásőreinket. Hamarosan számot adunk pártmegbízatásuk és gazdasági feladatuk teljesítéséről az alapszervezeti taggyűléseket követően az összevont taggyűlésen is. A szakszervezetben, a pártvezetőségekben, a szocialista brigádokban, a városért, az óvodákért, iskolákért végzett társadalmi munkában az elsők között vannak, sokan tanácstagi és más közéleti tisztséget látnak el. A Kaposvári Húskombinát munkásőrei az idén is bizonyítják a testületben és munkahelyükön, hogy uászolgál- tak az elismerésre. Szal»i László mondhatói, hogy még korántsem merítettek ki minden tartalékot a továbblépés érdekében. A három alapszervezet kommunistáinak hétfői küldöttértekezletén a felszólalók — Lovász Imre, Molnár János, Báli Sándor és Báli László — a tennivalókra hívták föl a figyelmet. Berecz Tibor, a községi pártbizottság titkára a munkafegyelem javításáról szólva elmondta: — A szigor, a felelősségre vonás legyen következetesebb ott, ahol erre szükség van, máskülönben az erre azl évre tervezett nyereség a szövetkezetben csak remény marad. A községi párt-vb jónak minősítette a termelőszövetkezeti pártvezetőség munkáját. Azt várjuk, hogy politikai eszközökkel segítsék a tsz gazdálkodását. Különösen a gazdaság állattenyésztési ágazatára kell még jobban odafigyelni. — Ahol olyan jó hagyományai vannak a szarvasmarha- tenyésztésnek, mint amilyen ez a térség, ott nem szabad megelégedni a tavaly eléri tejtermelési átlagokkal — mondta Tolnai Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. — A szövetkezet elnökének tájékoztatójában hallottuk, hogy kevés — általános iskolát végzett — fiatal marad a gazdaságban. A kommunistáknak elő kell segíteniük, hogy a tsz mielőbb teremtsen kedvező föltételeket, amelyek hatására a fiatalok szívesen maradnak falujuk mezőgazdasági nagyüzemében ... Csizmadia Tibor így összegezte a tennivalókat: — Akkor politizálunk helyesen mi, szövetkezeti kommunisták, ha ennek nyomán növekszenek a gazdaság eredményei. Hern esz Ferenc Épül a második Csehszlovákiában A nyugat-szlovákiai Jas- lovské Bohunicében elkészültek Csehszlovákia második atomerőműve első blokkjának szerelésével. Itt a VVER—440 típusú szovjet reaktor két, egyenként 220 megawattos gázturboaggregát üzemeléséhez szükséges hőenergiát biztosít. Az atomerőművi rendszer ezzel az eddigi 150-ről 590 megawattos teljesítményre emelkedik Csehszlovákiában. Mivel a hazai kőszénlelőhelyek az évszázad végére előreláthatólag a jelenleginél jóval kevesebb szenet adnak, a kőolaj- és földgázimportnak pedig megvannak a maga korlátái, és a vízi energia hasznosítása sem oldja meg a modern iparfejlesztés ilyen irányú problémáit, Csehszlovákiában az energiapQtenciál- nak olyan növelésére törekszenek, amely az atomerőmüvek révén válik lehetővé. Ezt indokolja az is. hogy az ország rendelkezik uránnal, ez a fűtőanyag tehát hazai forrásból nyerhető, ha nemesítését a Szovjetunióban végzik is. Csehszlovák kutatók — szovjet kollégáikkal együtt — természetes urán felhasználásával üzemelő atomreaktor terveit készítették el. Szovjet kutatók ugyanakkor közönséges vizes reaktorokat terveztek, sőt már a gyakorlatban is kipróbálták azokat. Ezekben a tüzelőanyagként enyhén dúsított uránércet használnak és közönséges vizet alkalmaznak, ami egyrészt moderátorként hat, másrészt a reaktorból történő hőátvite' céljait szolgálja. Csehszlovákiában . elhatározták, hogy ezt az un. vizes reaktort alkalmazzák a további atomerőművek építésénél. Szovjet—csehszlovák egyezmény alapján ilyen reaktorral kezdték építem 1973 áprilisában a Jaslovské Bohuni- ce-i atomerőművet, a másodikat az ovszájhan Nincs kitéri! H a jól emlékszem, három évvel ezelőtt váltottunk szót egy félelmetes betegség megelőzéséről. Tudományos kutatások, gyakorlati eredmények és jóná- hány »életregény« nyomán, számokkal, esetekkel, áldozatos tettek sokaságával bizonyítottuk: a rák — korunk rettegést keltő népbetegsége — gyógyítható, ha idejében fölfedezhetik a. szakemberek, A téma nemcsak azért bukkan most elő, mert a közelmúltban a televízió háromrészes dokumentum- sorozata újra felcsigázta az érdeklődést, ámbár kétségkívül része van benne. Része van, hiszen azóta a megyeszékhelyen húsz-huszonöt százalékkal megnőtt az onkológiai gondozó forgalma. És ez újra azt bizonyítja, hogy miután felvilágosult korunkban nemcsak egyre jobban, hanem sokáig és egészségesen alkarnak élni az emberek, ez ma már nem egyszerűen vágy bennük, hanem az előrelátás, a megelőzés akarása is. Bátran mondhatom tehát: az egészségügy olyan helyzetet, olyan közfelfogást teremtett Somogybán, amely, ha megnyugvásra nem is, derűlátásra mindenképpen okot ad. Azaz a félelem őszi atás sikerrel járt s nyomában kissé »megfordult a világ«. Ma már nem annyira az egészségügynek kell »szervezkednie«,- ma már a tömegek nem hagynak kitérőt az egészségügy és a társadalom szervezői, irányítói számára. Gondolom, nem árt, ha néhány — korábbról talán ismert — számmal is bizonyítjuk a fejlődést. 1967-ben három és fél, négyezer volt a megyei onkológiai gondozó betegforgalma; 1975-ben már 14 200, és 1978-ban 15 500. A citológiai vizsgálatok száma meghaladta a 20 000-et Köztudomású. hogy minél korábban ismerik fel a daganatos betegségeket, annál jobbak a gyógyulás esélyei. És minél többen jelennek meg az egészségügyi intézményekben — önmaguk iránti felelősséggel és bizalommal —, annál bizonyosabb, hogy az idejében kiszűrt betegek gyógyíthatók, megmenthetők az élet számára. Somogybán már évek óta nem kell hívni, »csalogatni« az asszonyokat. A fokozódó bizalom azonban fokozott követelményekkel jár. És egyre nyilvánvalóbb, hogy nincs kitérő! Mi elől? És ká akarna kitérni bármi elől is?- Szóban senki. A rákszűrés terjedésével, a közgondolkodás formálásával, a lehetőségek kiaknázásával mindenki egyetért. Azt sem mondhatnám, hogy társadalmunk nem becsüli a rák ellen küzdőket, a fáradhatatlan munka nyomán s'kert is joggal elkönv velőket. Mindenki egyetért, és lám. mégsem megy minden a maga természetes útján. Igaz, hogy egyetérteni mindig könnyebb volt, mint cselekedni, s igaz az is, hogy. nem az egészségügy, és nem az onkológia az egyetlen, ahol akadályok tornyosulnak a legjobb, a legközösségibb. s a legcélravezetőbb elképzelések elé. Ez azonban nem nyugtatja meg az embert. Azért nem. mert a rákszűrés további lehetőségei lezárultak, a gondozó kinőtte önmagát. S a megtorpanás végzetes lehet... A szakemberek ideiében gondolkodtak. A megye egészségügyi vezetői is hozzáértéssel és jóindulattal támogatták a gondozó fejlesztésének ügyét. Úgy tudom: ma sincs ellenzője. A tervek azonban két év óta árválkodnak a fiókok mélyén. Vagy pénz nem volt hozzá, vagy pedig építési szervezet. Ma már a pénz nem akadály. De egyszerűen nincs, aki vállalná a gondozó bővítését. Azt hihetné az olvasó, hogy valami rettenetesen, nagy beruházásról van szó. Téved. A két helyiség mellé még két rendeföt, s egy emiőszűrő állomást terveztek. A kis földszintes épület alapterülete mindössze 100 négyzetméter lenne, s az építési költség másfél millió! Furcsa — de nem szokatlan — ellentmondás az életünkben, hogv Tfa huszonöt- vagy ötvenmilliós épületről volna szó, akkor akddna vállalkozó. Másfél millióra nincs. A fejlesztéssel — mint mondtam — mindenki egyetért. És mégsem megy. Pedig meggyőződésem, hogy nincs, nem lehet kitérő! T ömegesen jönnek az emberek. Nem küldhetik el őket. Nincs hova. Más tájakon ma is még úgy csalogatják őket, Somogybán országosan kiemelkedő eredményeket értek el. A fejlődés megállíthatatlan. És lám. ott tartunk, hogy a betegek egy része elmegy, nem tudja kivárni a sorát. Egyetlen munkahely van az. orvos számára — két helyiséggel. S bár olyan képtelen vélemények is elhangzottak már, hogy miért nem áll be még egy orvos az egyetlen munkahelyre, mindenki tudja, hogy lehetetlen próbálkozás. A rendelőkben beépített, elmozdit- ha.tatlan műszerek vannak. Tíz orvos is szoronghatna ott, a helyzet mit sem változna. A fejlesztés egyébként sem az orvosi munka megkönnyítését szolgaija. Nem több orvosért, műszerért, netán fizetésért hadakoznak a gondozó »megszállottjai«, hanem azért, hogy el tudják látni növekvő feladatukat. Azt hiszem, az egyetértés kevés. Megértésre is szükség van. Eszembe jut az a kínzó élmény, amikor három évvel ezelőtt erőnek erejével sem tudtam kicsikarni semmit a gondozó munkatársaiból önmaguk hétköznapjairól. Rendre azt hajtogatták: nem lehet egy intézménynek, egyetlen személyiségnek tulajdonítani a rákellenes küzdelem eredményeit. És sorolták a röntgent, a belgyógyászatot, a rendelő- intézetet, a sebészetet, a körzeti orvosokat, a kórbonctani, hiszen egy egész »hadsereg« — a legteljesebb egyetértésben — küzd a daganatos megbetegedések ellen. El kellett fogadnom álláspontjukat. Ez az epizód csak azért elevenedett föl bennem, mert rá kell döbbenni: az egészségügy valamennyi »katonája« is kevés az eredményes küzdelemhez. Másoknak is össze kell fogniuk! Másoknak — és egészen más munkaterületeken is — föl keil fedezniük a megelőzés óriási jelentőségét. Mert tenni is tudnak érte. Lehet, hogy gyerekesnek látszik a kérdés: vajon egy kőművesnek mi köze a rákhoz? Vajon egy épstőmunkás, egy építőipari szervezet tehet-e valamit azért, hogy rettegés nc!!;ül é’hes- senek az emberek: hogy a félelmetes kór kiszemelt áldozatai is hosszú évtizedekig, egészségesen és boldogan éljenek közöttünk? A válasz akkor sem lehet kétséges, ha meghökkentő kérdést követ. Valaki még azt is megpendítette nekem: ha lehet egy üzem — egv iskola mozgalom, és számtalan eredményt mutathat föl. akkor miért ne lehetne megemlíteni a több üzem — egy kórház gondolatát, ha már semmiképp sem találunk vállalkozót...? a sikert nem valamiféle »szervezési manőver« mondatja velem. Tény, hogy 150 »kiszűrt« beteg közül 75 él! Az időben fölfedezett méhnvafcrákos betegek 86 százaléka meggyógyult. A rákos betegek 30—40 százaléka ma már nem követel búcsúkönnyeket. S a megbetegedés első stádiumában a daganatosok 70—89 százaléka gyógyítható. Lehetséges, hogy ezek az eredmények nem ébresztik föl senkiben a lelkiismeretet? Nem tudom elhinni. Tessék csak meggondolni:’egy ilyen szerény fejlesztés, amely voltaiképpen néhánv hónap alabt megva'ósíthatö, azt jelentené, hogy az évi 15 000-rel szemben 30 000 ember rákszűrését tudnák elvégezni Kaposváron. Az emlőszűrések., száma is a többszörösére növelhető. S a korai fölfedezés döntő a gyógyulás szempontjából... Nincs kitérő! Épp ezért nem tartom kizártnak azt sem, hogy néhány nap múlva lapunk hasábjairól értesülhet az olvasó: mégis csak van vállalkozó, van társadalmi megértés és összefogás a rák elleni küzdelemben. Jávori Bét»
