Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
Kerék Imre KODÁLY Szélcsöndben, zúgó viharban szólít immár szakadatlan, fű közül, tavaszi lombból üzenget a csillagokból. Túl a semmin, a halálon lüktet, mint eleven áram, csontot őrlő televényből makacs hite ég felé tör. Vejnemöjnen zengő húrján gátakat-szakító hullám. Zsoltárokban, balladákban tiszta hangja zeng hibátlan. Égre tárt gyerekszemekben tündököl mind fényesebben, s testi hiányát betöltőén: megmarad, mi benne törvény. Jákó Kovács József GYÁSZ belül hófehér tél kívül téli havak torkomon baltaél szívcnütött szavak belül fekete csönd kívül üszökidő normandiában csönd elmúlt vikingidő belül vér pirosa kívül pirosló vér csönd hűl a dalokra testre deszkafedél A finnugor népek népművészete A finnugor népek mintegy ötezer évvel ezelőtt váltak el egymástól. Nyelvészeink, néprajzosaink, régészeinkl kutatják, s részleteiben egyre gazdagabban feltárják a rokon népek műveltségének, kultúrájának oly sok idő utáni egyezéseit is. A finnek tőlünk messze északon, a vo- gulok, oszt jakok, cseremiszek messze keleten s a kisebb finnugor népek jórészt szétszóródva kisebb Csoportokban élnek. A, jfokpni . kapcsolatok ápolásának, a két nép barátságának mintapéldája az a kötet, mely a budapesti Corvina és a helsinki Otava kiadó közös gondozásában jelent meg: A finnugor népek népművészete. A szöveg Niilo Valonen munkája, s a magyar kiadáshoz Ortutay Gyula írt előszót — utolsó szép munkái egyikeként. A kötetben azonban nem a szöveg a domináns, hanem azok a csodaszép felvételek, melyeket Rdcz István, a Finnországban élő világhírű fotóművész készített, akinek A nagyszent- miklósi kincs című kiadványból már ismerhetjük munkásságát. A népművészet összes ágát bemutató szép album gazdagságával felülmúl minden eddigi, hasonló kiadványt Ezt a kötotet csak elfogultsággal lehet lapozni: nemcsak a rokonság elfogódottsága, hanem a kötet kivételes szépsége miatt is. I MŰEMLÉKEINK A pannonhalmi könyvtár A pannonhalmi könyvtár, hivatalos nevén a Szénit Benedekrend Központi Könyvtára — a Könyvtári Minerva szerint — egyházi szakkönyvtár. Maga a nagyméretű díszikönyvtár is látványosságnak számít. Az értékes könyvanyag, a 'ritka, egyedi példányok, az állományhoz csatlakozó muzeális gyűjtemény pedig a műemlék könyvtárak rangjára emeli. A fentiekből arra következtethetünk, hogy a könyvtár nevével, méltatásával úton-útfélen találkozhatunk, de legalábbis az ide látogató turisták rövid tájékoztatóval a kezükben ismerkedhetnek a könyvtárral, az értékes gyűjteménnyel. Bármennyire meglepő, de nem így van. (A Győr-Sopron megyei Idegenforgalmi Hivatal Pannonhalma útikalauza az egyetlen kiadvány, amelyben az érdeklődők rövid ismertetést találnak a A magyar tudomány arcképcsarnokából Hermann István akadémikus A könyvtárterem 1824—1832 között épült. Ä '4;v;ÄS Kézzel festett kódex a XVI. századból. könyvtárról, sőt a Magyar- ország útikönyv ide vonatkozó fejezete is helyesbítésre szorul, az 1516-ból származó Tihanyi Kódex ugyanis nincs a könyvtár tulajdonában stb.) A kolostort I. István 1001ben alapította, s ezzel megvetette az első hazai könyvtár alapján is. Ez ma a világ legnagyobb bencés könyvtára. I. László 1083-ban összeíratta a kolostor birtokait, egyházi kincseit, könyveit. Az összeírás szerint már ekkor több mint hetven könyv volt a kolostor tulajdonában: a szertartáskönyveken kívül bibliát, legendáskönyveket, szentatyák írásait, sőt klasz- szikus auktorok (Cicero, Lucan us, Cato) műveit találjuk á felsorolásban. A magyar történetírás kezdetei a könyvmásolóműhely- lyel is rendelkező Pannonhalmán fedezhetők föL EÍzt az Anonymus-kutatások alátáújabb eredménye is masat ja. A könyvtár jelenlegi anyagából tárlókban látható néhány kódex. Ezek 1802 után, vásárlás útján kerültek a gyűjteménybe. A könyvtár 230 ősnyomtatványa közül az egyik, a kézifestésű, 1499-ben Velencében nyomtatott pécsi misekönyv már 1506 táján Pannonhalmán volt. (Nevezetesebb ősnyomtatványok még: a Thuróczy Krónika 1488-as festetien, brünni és festett augsburgi kiadása, a Manlius nyomdájából 1585- ben kikerült ó és új kalendárium, valamint egy díszes Dante-kiadás 1491-ből. Szintén figyelemre méltó Heltai Krónikája (1575) és Luther röpiratainák első kiadása. A történelem viharos korszakaiban betiltott dokumentumok megőrzésében fontos szerepe volt a könyvtárnak. Mivel senki sem gondolt arra, hogy a pannonhalmi monostorban keresse a cenzúra által üldözött műveket, a könyvtárnak szinte teljes az 1848—49-es és az 1919-es gyűjteménye. A díszterem a XIX. század óta őrzi a kolostor könyveit. A bencések megbízása alapján Engel Ferenc 1824-ben kezdte el építeni az impozáns könyvtárépületeit. Engel halála után Páckh János folytatta a megkezdett munkát. A galériás díszteremhez kétoldalt kisebb termek csatlakoznak, részben a könyvtár, részben képtár és az éremtár elhelyezésére. Az épület szerencsére mindkét világháborút sérülés nélkül vészelte át, így eredeti pompájában láthatják az érdeklődők. A pannonhalmi könyvtár nemcsak idegenforgalmi látványosság Működő intézményként is várja a látogatókat 1977-ben 151 olvasója 1500 kötetet kölcsönzött. Az évi gyarapodás eredményeként tavaly 3500 kötet könyvet és 140 folyóiratot vettek állományba. Ilyen, gyarapodás mellett természetesen a helyhiány megszüntetésére — jelen esetben megelőzésére — is gondolni kell. A könyvek rohamos gyarapodása láttán, még a helyhiány létrejötte előtt elkezdték a raktárnak használt alsó rész átépítését, az állványok emeletesítését Az olvasóknak a gyűjteményben való eligazodását szerzői és helyrajzi katalógus segíti. A legközelebbi tervhez, a szakkatalógus kialakításához már készen vannak a cédulák. Szintén a közeljövőben várható egy, a könyvtárat és állományát bemutató tájékoztató. Ez a várva várt kiadvány lehetővé teszi majd, hogy mind többen szerezzenek tudomást a könyvtárról, és forgathassák haszonnal a gazdag gyűjtemény anyagát. M. Zs. Profán kérdés: lehet-e egy akadémikus, ráadásul a filozófia egyik legnagyobb hazai szaktekintélye — szenvedélyes futballdrukker? A választ bármelyik MTK- meccsen megtudhatják az érdeklődők: ha Budapesten van és egészségi állapota miatt nincs »■igazoltan'“ távol, akkor Hermann István immár 48 éve ott ül minden mérkőzésen, és buzdítja csapatát... Ami 54 életévéhez képest nem éppen csekélység ... Persze, nemcsak az MTK- hoz köti hosszú hűség A gondolkodás tudományához, a filozófiához is. Már 15—16 éves fejjel válaszút elé került: mi érdekli jobban. A színház világa, vagy Spinoza és Bergson akkoriban olvasott művei? Azután 1946- ban, a budapesti egyetem bölcsészkarán megtalálta a megoldást, és a példaképet egyszerre. Úgynevezett »szabad bölcsész- volt, aki olyan előadásokat hallgatott, amilyeneket éppen akart És egyszer beült Lukács Györgynek, századunk talán legnagyobb marxista filozófusának egyik órájára. Lukács épp a dráma és a regény esztétikai összehasonlításával foglalkozott az előadásán. És Hermann István döntött: ez az, ami neki kell! 1950 végén kapott magyarpolitikai gazdaságtan-filozófia szakos tanári diplomát Ezután évekig középiskolában tanított Közben irodalmi lapokba írt főleg a Csillag (a inai Kortárs elődje) közölte tanulmányait. 1956 májusában szerzett kandidátusi fokozatot, Arany János esztétikája volt értekezése témája. Nem egészen véletlenül. Kötet írt a magyar drámáról — és Gyulai Pálról. 1956 decemberében rövid időre a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetébe került, majd újabb hosszú középiskolai tanárévek. Közben alkotott: könyvet írt előbb Freudról, majd színházelméleti művével jelentkezett A Freud-könyv- vel már közelített kedves témacsoportjához: a XIX—XX. század filozófiai problémáihoz. És közben írta eddigi fő művét, egy trilógiát! (Az első kötet, A polgári dekadencia problémái, 1967-ben, a második A szocialista kultúra problémái címmel 1970- ben, a harmadik A mai kultúra problémái, 1974-ben jelent meg.) 1968-ban szerezte meg a tudományok doktora címet. Értekezésének témája: Kant teleológiája. (Laikusabban fogalmazva: a célszerűség fogalma Kantnál.) És egyre termékenyebb: esszék Illyésről és Füst Milánról, könyv a giccsről, majd nemrég egy újabb, a televízióról, az esztétikáról és a kultúráról. 1965—67 között a Színháztudományi Intézetben dolgozott, 1967-ben Ódor ÉGIGERO FA Ott, hol a járdán zsenge fűvé feszültek a magok, betonból serkent nyílhegyük fény felé, homokba mártottam lábujjam, sarkam bombák tölcsérét csordultig zörgő záporok után rí/p&tienüt, húsz évvel ezelőtt, t azt a talp forrná t mintázott engedelmesen melyben mögöttem több társam lépkedett. Poros putrik vályogát a fénytől ekeóriás fordította el, — Bogdánék új háza ablakán csipkefüggönyt igazgat az asszony. Nagyapám szekérkerekét küllőkre marta szét a szú, rozzant csűr köré csörtetett rosterös szárakkal a kender, — megvadult a szeretett öreg halálhírére. 11 Gyermekkorom égigérő fáját a vén diót ólomtáskás felhők sorsom súlykolta fold felé, mint karót a szőlőben apám. Kutak káváján bársonytájoló: zöld moha, vizet ma már csap csobog; víztorony ezüstszikráival birkózik a nyár.. Hüshívó hársak teát illatoznak, — találkák tüze alattuk lázong, boldogan lobog Irányaimnak ma is égig ér a fa, diók csontpajzsát szárogatja szelídített sárkgny, I tündérek illesztik össze két felét. Az olasz vígjáték változásai Luigi Comencini, az egyik legkomolyabb olasz filmrendező, akinek rendkívüli erejét, lendületét most öregkorában fedezte föl a nemzetközi szaksajtó, jónéhány remekmű — köztük a Mindenki haza, a Pinocchio — alkotója, a Cinema ’78 számára nagyobb interjút adott művészetéről. Ebből közreadjuk, amit a művész és a politika, a művész és kora társadalma kapcsolatáról mondott. Comencini azok közé a nagy olasz rendezők közé sorolható, akik nem tudják elképzelni művészetük fejlődését a társadalmi haladáson kívül, akik számára ez az összefüggés életkérdés. — Az az érzésünk, hogy az utolsó három-négy évben az olasz vígjáték megváltozott, már nem ugyanaz... — Már az első filmemben drámai valóságot, a nápolyi gyermekek nyomorát humoros helyzetekkel kevertem. Ez volt valamikor az olasz komédia, de ez ma már nem létesik. Volt olyan korszakunk, mintegy negyedszázad, egészen 1978-ig, amikor a társadalmunk mozdulatlan volt, legfeljebb kis változásokon esett át, s egy olyan kereszténydemokrata kormányzat uralkodott, amelyben az olaszok nagy többsége megbízott. 1968 óta, egyre gyorsu- lóbb ütemben, minden vita tárgya lett Ma már nincsenek állandó értékek. A szatírának azonban pontosan meg van határozva a tárgya, s egy jól körvonalazható társadalomra kell vonatkoznia, amelyben a művész igazságot szolgáltathat, elítélheti a látszatot, az igazságtalanságot. Ma az olasz valóság olyan drámai, hogy egyszerűen lehetetlen erkölcsszatírát készíteni... Azelőtt a kereszténydemokráciának behódolt polgári társadalomról szóltak a komédiák. Ma minden olyan gyorsan és drámaian láncolódik össze, úgy hogy egyszerűen el sem lehet igazodni... Elmondhatom, sokat fejlődtem, minden irányban. Mert amikor az ember öregszik, egyre inkább tisztában lesz saját eszközeivel. Másrészt ott az a mély szakadék, amely 1968-ban támadt és ami mindent megkérdőjelez. Egyre nehezebb azt filmeznie az embernek. Részben a filmek egyre drágábbak, másrészt az egyre kétségbeejtőbb körülmények között élő közönség békés, megnyugtató filmeket kíván... Néha a kritika is feldühít, és számomra elfogadhatatlan. A filmrendező szakmája nem azonos a festőével: ő színek helyett embereket használ. Éppen ezért az sem mellékes, milyen a rendező erkölcsi érzéke; nemcsak abban, amit elmond, hanem abban is, ahogyan a művét létrehozza. Ehhez nagyon ragaszkodom. Nem szeretném sohasem egyszerűen anyagnak tekinteni azokat a nőket és férfiakat, a színészeket, akikkel együtt dolgoztam, tisztelem őket és semmiképpen sem akarnék ártani nekik... togy) került ismét az MTA Filozófiai Intézetébe, ahol csoport- vezető fomunkatárs. 1972-ben nevezték ki az Eötvös Lóránt! Tudományegyetem filozófia- történeti tanszékének vezető-: jévé. Mint mondja: élvezi a munkáját. Különösen most, hogy sikerült néhány igen tehetséges fiatalt maga köré gyűjteni. Hiszi: az ő kibontakozásuk révén egy évtizeden belül komoly filozófiai élet alakul ki Magyarországon. Mint a Magyar Filozófiai Szemle szerkesztő bizottságának elnöke segíti tanítványait, hogy recenzióik, tanulmányaik megjelenésével elindulhassanak pályájukon. Húszkötetes életműve mellett még valamire büszke: arra, hogy nemcsak a szakmai világ, hanem az egyszerű emberek is megértik. A tatabányai bányász, aki hallgatója rádióelőadásait és eljön a rádió épületébe, hogy kérdéseire választ kapjon, az adminisztrátor, aki esztétikai könyveit olvassa és levélben írja meg neki az általuk keltett gondolatokat — és még sokan. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Egyetemi és tudományos munkája mellett még egy sor feladatot is ellát: esztétikát tanít a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen, a TIT-ben ismeretterjesztő munkát végez, a Tudományos Minősítő Bizottság filozófiai szakbizottságának elnöke, az egyetemen a marxizmus—leninizmus tanszékcsoport vezetője, többek között. És mint magánember: a focin kívül (amelyet nemcsak szeret, hanem ismer is, mint beszélgetésünk során kiderült) a »srácokkal-“ foglalkozik a legszívesebben: 12 éves lányával inkább szellemi játékokat játszik, a 10 éves fiú»^ ( yal a gombfoci a »sláger*«. 1. ,. Mintegy összegezve mondta pályájáról és kedvteléseiről: — Gyerekkoromban azt mondtam, olyan pályát szeretnék, ahol azért fizetnek, hogy olvassak. Ez megvalósult ... Tegyük hozzá: nemcsak ez valósult meg. Az »olvasással-“, s még inkább írásaival és nevelőmunkájával jelentős mértékben hozzájárult a XX. század második fele magyar közgondolkodásának alakításához. Sz. J. L Musztai Karim Ezt o dalt anyám dalolta Ezt a dalt anyám dalolta karja közt míg ringatóztam ezt a dalt anyám dalolta útra készen hogyan voltam Ezt a dalt anyám dalolta jaj de régen fekszik holtan Egyre távolibb a hangja egyre közelebb a dallam Szikra szikra lángra csak a szél lobbontja de ha kihuny nem marad más csak a hamva Csepp a csepphez és belőlük tenger árad de a csepp csupán magában mind kiszárad A virágot a virágot mind dicsérik De egy virág? Letapossák vagy letépik Ember, ember utat épít a világon De egy ember? Hosszú fűben tűnő lábnyom A dicsőség — ne feledd el — nem talált kincs szőrin-szálán vész az ember ha barát nincs Aki csepp azt csak a tenger vize védje Lábad nyomát lábad nyomát fű ne érje Ezt a dalt anyám dalolta karja közt míg ringatóztam ezt a dalt anyám dalolta útra készen hogy ha voltam (Dalos György íordítása) •Baskír köttd. I
