Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

A gazdálkodás fogyóimé „Aki fél lépni, gyakrabban megbotlik“ Mindent lejegyeztem a ba- bócsai tsz tavalyi eredményei­ről és idei terveiről. Most ke­zemben van a félnotesznyi in­formáció — termésátlagokról, költségekről, fejlesztési el­képzelésekről —, mégis úgy érzem, mindennél többet áru] el a gazdaságról néhány le­jegyzetten benyomás. A beszélgetés lépten-nyo- mon eltért a szokványostól. Mikor például a gazdaság adottságairól esett szó. meg­kérdeztem, vannak-e nehezen művelhető földjeik, okozott-e súlyos gondokat a belvíz vagy a vadkár... Ügy gondoltam, talán szívesen veszik, ha így adom meg a «-végszót« egy kis panaszkodáshoz. A tapasz­talat azt sejtette, a tsz veze­tői hálásan fogadják majd az együttérzést tükröző kérdése­ket. Nem ez történt. — Nem szeretem a magya­rázkodást — így az elnök, Läufer Imre. — Vegyes érzé­seket keltenek bennem, ha a vártnál gyengébb termésátlag megokolásáról hallok vagy ol­vasok: »Sok volt az eső, kevés volt az eső«. Tucatnyi érvet tehet felso­rolni a mezőgazdaságban a kockázat nagyságára, a ne­hézségek megokolására. Csak­hogy ezek említésével, ta­pasztalatom szerint, a szak­emberek olykor saját mulasz­tásaikat vagy melléfogásukat is takargatják. Másképpen fo­galmazva: aki már aratás előtt azon töri a fejét, ho­gyan magyarázza meg majd az esetleges gyöngébb termést vagy a nagyobb szemvesztesé­get, az meg se próbálja, hogy legjobb tudása szerint tegye a dolgát. Jó előre fölmenti ön­magát: hiszen gyönge a talaj, nem kedvez az idő ... — A magyarázkodás mö­gött rendszerint a felelősség- revonástól való félelem áll. — örülök, hogy az elmúlt években szakembereinket si­került leszoktatnom a magya­rázkodásról. Ma már vala­mennyien látják, hogy nem módszerem a bűnbak keresése és a fegyelmi osztogatása. Sohasem hittem abban, hogy a félelem valódi fegyelem alapja lehet. Aki fél lépni, gyakrabban megbotlik. A ki­egyensúlyozott munkához el­engedhetetlen a hibázás sza­badsága. — A tapasztalat azt mutat­ja, hogy az emberek olykor vissza is élnek vele. — Én nem tapasztaltam. Azt viszont igen, hogy mosta­nában munkamegbeszéléseink »a bizonyítvány megmagya­rázása« helyett ötletek sorolá­sával és a javítás érdekében szükséges tennivalók ismerte­tésével telnek. Igen rokonszenves volt szá­momra ez az álláspont, még­is szükségét éreztem, hogy vitatkozzam. Jóllehet azt kí­vántam, hogy ne legyen iga­— Sokak szerint ez a »lát­szat« elengedhetetlen része a tekintélynek... — Tegyük föl, én utasítok valakit, hogy »márpedig 2x2= 5«. Lehet, hogy az illető itt bent dühösen rábólint, azután a folyosón mindennek elmond. Többre megyek, ha meg me­rem kérdezni, hogy mennyi is valójában a 2x2. Ettől még lehet tekintélyem. A beszélgetés vége felé a Somogyi Néplap tavalyi köz­vélemény-kutatására fordult a szó. Läufer Imre beismerte, hogy ő maga is tollat raga­dott. — Egyebek közt arről ír­tam, hogy a gazdaságokat já­ró újságíró ne csak az irodán tájékozódjon. — A témák egy része meg­követeli az »irodai tájékozó­dást« ... — Látszólag a vezetőnek az a legkényelmesebb, ha ő »nyilatkozik«. Elhallgatja, ami kellemetlen, és hangsúlyozza, ami jó. Ez azonban csak a látszat. A megye közvélemé­nyét ideig-óráig megtéveszt­heti így, de a tagságot nem. Az emberek nagyon jól tud­ják, mi a valóság. A szépí­téssel a vezető csak lejáratja önmagát. — Ne tételezzük föl a rosz- szat. Eigyre több vezető mer önkritikusad, nyíltan beszél­ni. — A munkahelyeken az emberek óhatatlanul más nézőpontból látnak sok min­dent. Lehet, hogy az újságot olvasva, azt mondják, lám, milyen egyenes volt az el­nök, de nyomban hozzáteszik: azért megkérdezhettek volna minket is. Sok mindenről «ró esett még. Mindannyiszor megpró­báltam aggályoskodni, érvelni. Éreztem, az elnök vélemé­nyével' sokan vitatkoznának. Van azonban valami, amivei Läufer Imre nem érvelt, pe­dig végső soron ez dönti el a vitát: a babócsai tsz fejlődése az elmúlt években töretlen volt. A »húsz-harminc mázsád földekről« tavaly már negy­ven mázsán felüli gabona- és ötven mázsát meghaladó ku­koricatermést takarítottak be. Termelési értékük egyetlen év alatt negyedével nőtt, és tavaly meghaladta a bűvös — nemrég még elérhetetlennek tartott — százmilliót. Szén nyereséggel zárták az évet. ió alaoot teremtve az idei fejlő­déshez. Alighanem nr. Idézett be­szélgetés-morzsákból is érzé­kelhető: a munkahelyi légkör­nek és a rokonszenves veze­tési stílusnak is része lehet a eredményekben. A babócsai vezetők nem akarják becsap­ni önmagukat. S ez a gazda­ság erejének minden számnál többet mondó bizonyítéka. Bíró Ferenc A ki nem használt bérfejlesztés és a seprű nyeresége A Pénzügyminisztérium be­vételi főigazgatósága által végzett ellenőrzések tapaszta­latai azt mutatják, hogy a gazdálkodók döntő többsége — reálisan ítélve meg a helyzetet — az idén mérsé­keltebb ütemű, de törés nél­küli fejlődéssel számol. Az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítására hozott intéz­kedések érvényesülése érde­kében a pénzügyi-gazdasági ellenőrzésnek is nagy a szere­pe. Információi segíthetik a VI. ötéves tervet előkészítő pénzügyi döntések megalapo­zottságát. Az évenként mintegy 3000— 3500 vállalatnál és szövetke­zetnél végzett pénzügyi-gaz­dasági ellenőrzés megállapí­tásai szerint nem csökkent az elmarasztalások száma, mert nem javult a gazdálkodó egy - I ségek pénzügyi, gazdasági fe­gyelme. Sokszor helytelen az ered­mény elszámolása, az alap­képzések is korrekcióra szo­rulnak az ellenőrzések során. A vállalatok és szövetkezetek jelentős részének számviteli rendje és bizonylati fegyelme nem felel meg az előírások­nak. A nyilvántartásokban ta­pasztalható rendetlenség tük­rözi a gazdálkodásban levő fegyelmezetlenséget is. i A bevételi főigazgatóság té­mavizsgálatai fölhívták a fi­gyelmet néhány jelenségre. A gazdálkodó egységek többsége nem mindig valós indok alapján, de foggal-körömmel harcol a juttatásokért Nem csoda hát, ha az állami támo­gatások, a preferenciák, a do­tációk összege évről évre nö­vekedett A vizsgálatokból leszűrtek olyan tapasztalatot is, hogy a gazdálkodó egységek többsé­gét nem érdekelte a termelési költségek alakulása. Emiatt költséggazdálkodásuk nem ja­vult számottevően. Igen lassan, alig észrevehe­tően halad előre a gazdaságos termékszerkezet kialakítása, a gazdaságos termelés és az ex­port részarányának fokozása. Sok még a tennivaló a szerződéses fegyelem érdeké­ben. A vállalatok és szövet­kezetek eredményes vagy gazdaságtalan működése sok­szor attól függ. hogv a szállí­tási fegyelmet betartják-e vagy sem. A bérgazdálkodást vizsgálva tapasztalták, hogy a gazdál­kodók egy része az indokolt­nál nagyobb mértékben akar részesülni a megtermelt ja­vákból: a »jó bázis« megte­remtésén munkálkodnak, és indokolatlan bérpreferenciák igénybevételére törekednek. A Fonyódi Építőipari Szö­vetkezet 1978-ban fejenként j 1445 forint bérszínvonal-kor-• » rekciót igényelt és kapott. Eb­ből azonban csak 378 forintot használt föl személyenként. A preferenciát azért nem hasz­nálta föl, mert tartalék bére is volt. Ha a saját bérfejlesz­tési lehetőségét kihasználta volna, akkor — kedvezmény híján — több adót kellett vol­na fizetnie. (Ezért ugyanis nem fizetett adót.) A költség- vetés viszont épp ezért bevé­teltől esett el, a szövetkezet pedig nagy bértartalékokhoz jutott. A Somogy megyei Zöldért Vállalat 1977-ben 8 300 000 fo­rint fuvardotációt kapott. Tá­mogatási igénye indokolt volt ugyan, de a dotációt úgy kér­te — és kapta meg —, hogy előtte nem végzett költségszá­mításokat. Más példa is akad: a Ka­posvár és Vidéke Áfész sep­rűkészítő-üzemének 1977-ben több mint egymillió forint nyeresége volt, s a kalkulált 9 százalékkal szemben elérte a 24,9 százalékot A szövetke­zet 24,50 forintról 28,70 fo­rintra emelte termelői árát, mert a nagykereskedelmi vál­lalat erre kérte. Kérését azzal indokolta, hogy a többi szál­lítója is ilyen mértékű ár­emelést javasol, az anyag­árak emelkedése miatt. Költ­ségelemzés, utókalkuláció nem készült a szövetkezetnél. Nem vizsgálták, hogy a seprű- ter­melői áremelése indokolt-e vagy sem. A nyereség viszont azt mutatja, hogy nem volt indokolt. A Pénzügyminisztérium el­lenőrző szervezete a revíziók hibakereső szemlélete helyett a hibák megelőzésére fordít­ja a hangsúlyt. Arra töreked­nek, hogy az ellenőrzési ta­pasztalatokat a felügyeleti és a gazdálkodó szervezetek hasznosítani tudják. A vizs­gált egységek képviselőinek is lehetővé teszik a vizsgálati témák és a vizsgálati tapasz­talatok megismerését. A revízió segítő jellegét több eszközzel is szeretnék fokozni: a gazdálkodó egysé­geket például keilő időben tá­jékoztatják a jogszabályokról, közérdekű állásfoglalásokról. Tanácsot adnak a hozzájuk fordulóknak, a gazdasági ve­zetőknek pedig rendszeresen tájékoztató értekezleteket tar­tanak. A pénzű gyi-gazdnsági ellen­őrzésnek magatartást formáló és a központi akaratot közve­títő szerepe van. A szabály­talanságok, a hiányosságok, a megalapozatlan vagy helyte­len vállalati, szövetkezeti in­tézkedések feltárása és meg­szüntetése mellett az ellenőr­zés tapasztalatainak széles kö­rű ismertetése is segíti a hi­bák kijavítását, a színvonalas, fegyelmezett gazdálkodást. zam ... — Az alábbi esetnek tanúja voltam egy, a megye másik sarkában levő tsz-ben. A gép­udvaron folyt a »karbantar- tas«, többen épp »cigaretta­szünetet« tartottak, amikor azonban az elnök Polskija feltűnt, hirtelen mindenki ka­lapálni kezdte, ami a keze ügyébe került. Pedig ott szin­te mindennapos volt a »leto- lás« vagy a fegyelmi. Mit tett volna ön, ha látja, hogy ér- keztekor lázas munka kez­dődik? — Megmondtam volna, hogy tegyék le a szerszámot, gyújtsanak rá nyugodtan, az­tán majd ha elmentem, akkor dolgozzanak ilyen serényen. Ott. azok az emberek aligha­nem épp azért kapták föl a szerszámot, mert tartottak a szokásos »letolástól«. Az »os- torpattogtatás« csak látszat- fegyelmet tart.. S legalább olyan rossz, mint a látszat­egyetértés. Később az elnök egy kér­déssel kapcsolatban azt mond­ta: »Én nem vagyok szakem­ber, kérdezze meg a növény­termesztőt..« Szóvá tettem, hogy vezető szájából igencsak szokatlan ez a megjegyzés .. — Mire volna .jó. ha azt a látszatot szeretném kelteni, hogy én mindenhez a legjob­ban értek? 1 Ön rakodó daruk az erdészetnél A kaposvári műszaki erdészet üzemében most szerelik föl a ITiab—560-as darukat: egy részét U—1 KB traktort a, a többit ZIL teherautókra. I A19. Itelyen J ószerivel öt éve szilárdan tartjuk magunkat ezen az »előkelő* helyen. S bár van még néhány ága­sat, amellyel nem dicsekedhetünk túlságosan, ilyen »önfeledt és rendíthetetlen« biztonsággal egyetien pozí­ciónkban sem áiljuk a sarat, mint a sportban. Az elszámo­lás néha kínos helyzeteket teremt. Mégsem tehetjük meg, hogy a pórt- és a gazdasági élet, a művelődés, az egész­ségügy után megfeledkezzünk erről a sok vihart megélt és nem túl gyors ütemben fejlődő ágazatról. A sport fej­lesztésére is kész\ilt ötéves terv. amelyet testületi ülésen hagytak jóvá. Az idő múlik. Érdemes — ha vázlatosan is — áttekinteni, hogy meddig jutottunk. S ha igaz, hogy a 19. helyen vagyunk, akkor — mivel nincs 25 megye az országiban — azt is sejteni lehet, hogy a szerény eredmé­nyek mellett milyen gondok feszítik a sport szerelmeseit. Noha ők sem vétlenek. Azt gondoltam: kár volna olyan embernek minősitemi a megye sportját, aki kissé távolabb él ettől á területtől. Ezért — legalábbis jegyzetem első részében — megelég­szem a leltárral, hiszen a tények önmagukért beszélnek. Nincs a birtokomban minden dokumentum, de egy vaskos kötetre valóit azért összegyűjtöttem. Ezek azt bizonyítják, hogy az elmúlt években igencsak sokat foglalkoztak a ve­zető testületek a sport ügyével. Számos irányelv, feladat- terv, határozat, intézkedési terv és jelentés született az öt­éves terven kívül is. Döntéseikben tehát nincs hiány. És a végrehajtás? Nos, hát ez az... Adósságaink nemcsak mér­hetetlenek, hanem ki egyen! ít he tetlenek is. Már amennyi­ben igaz, hogy az állásfoglalás, a terv — két nap alatt készült, a szakemberek következetes megkerülésével — végeredményben teljességgel végrehajthatatlan. A hangulati »oldás« kedvéért és a leitár előtt még el­mondom: az OTSH-mál mindmáig úgy tudják, hogy So­magyban öt évre 90 milliót terveztek a sport fejlesztésére. Némi késéssel azonban kiderült, hogy »vernal alatt« ter­vezték: azaz csak papír van róla, pénz nincs. Akkor meg hogyan számoljunk el a fejlesztésről? De nézzük inkább a hevenyészett leltárt. A minőségi sport az atlétikával kezdődne. A terv A-kategóriás szak­osztályt ir elő Kaposváron. A Dózsa szakosztálya ezzel szemben a B-ből visszaesett a C-be. Nagyatád, Siófok, Marcali, Csurgó és Zamárdi — az álmok szerint — fel­küzdi magát a C-kategóriába. Ezzel szemben van szakosz­tály Nagyatádon, de versenyzőt nem indított, Zárná rdiban »lécen alul« küzdenek a fiatalok. Pozitívum? Október 1- től van atlétikai szakfelügyelői Ez is valami. De . azért a fonyódi eredményekkel, a tehetséges fiatalok kiválasztásá­val igazán dicsekedhetünk. Na mármost. Az a hír járja, hogy víz nélkül nem lehet úszni. Márpedig az úszás orszá­gosan kiemelt sportág. Barcsot, Csurgót, Nagyatádot, Igáit és Nagybajomot úszószakosztály működtetésére jelölték ki. Mi sem könnyebb ennél. Csakhogy a medencékben évente két hónapig van víz Hol ússzanak a fiatalok? Ha csak a boldogságban nem.... Kaposvárról ne is beszéljünk. Az életveszély, a túlzsúfoltság nyilvánvaló, de az máig sem derült ki, hogy az 50 méteres medencét miért nem fed­ték be. Van rá határozat. Azaz szándék és papír. Pénz nincs. A tornáról beszéljek, amely országosan kiemelt sportág? Ez csakúgy kimaradt a tervből, mint a pénz vagy a feltételek ismerete, r E s máris itt vagyunk a labdarúgásnál. Idézem: »A Rákóczi SC labdarúgó-szakoszlalyat az NB I-ben keil tartani.-* Hat ez sikerűd... Pedig átfogó terv készült, ezernyi tárgyalás zajlott, és a »felfelé áramlás« rendszerét is kialakították — papíron. De nem hallgatha­tom el, hogy az ifjúsági és serdiiiőcsapatok száma gyara­podott. Ez már valami. Serdülünk. Az asztaliteniszben — így mondják — sikerült a szintentartás. Az. utánpótlás helyzete azonban kétségbeejtő. A röp-, a kosár- és a kézi­labda ... Szóval egy csapat kiesik, egy bekerül. Ez aligha mondható fejtedésmek. Az ökölvívás és a cselgáncs vi­szonylag elege _ el .seggel tölthet el bennünket, az utánpót­lást a kaposvári sportiskola igyekszik biztosítani. Ter­mészetesen sok mindenről beszélhetnénk még, de az álta­lános képhez ennyi is eiég. Végtére is az derült ki, hogy a tervezésnél az álmodozásaic karát éltük; másrészt a megalapozott határozatok mellé <rutm vagy alig akadt vég­rehajtó. Vajon ez utóbbit számon kérte-e valaki? Nem kérhet­te, hiszen a végrehajtásnak személyi és tárgyi feltételei vannak. A szamonkérok maguk alatt vágták volna a fát, hiszen nem biztosították a feltéteteket. Példát? A kiváló képességű röplabdacsapat hogyan szerepeljen az NB II- ben, ha hetenként kéiszer egy órára kapnak, csak torna­termet? Vagy az NB I-es tekecsapat vajon nem azért esett-e ki, mert egy évvel későob készült el a pálya? A Táncsics kosárlabda- és a K. Lendület női röpdabdacsa- pata is hasonló okok miatt búcsúzott el asz NB I-tőL Mi azért természetesen kötjük az ebet a karóhoz: a minőségi sportot fejleszteni keil! A létesítmények, a lehetőségek hiánya tehát mérhetet­len gondot okoz — akár elismerik az illetékesek, akár nem. Megszűnik például a Dózsa-pálya. 1973 óta tudjuk. Az építtetők évekkel ezelőtt befizették a tanácsnak a »megváltás« súlyos millióit; az új atlétilcai pályának már rég el kellett volna készülnie. Ügy hírlik: a költségvetési üzem vagy másfél millió forint értékű munkát el is vég­zett, amikor kiderült, hogy rossz heiyen kezdtek serény­kedni. Oda a pénz. Most majd egy óbudai tsz építi a pá­lyát; ők talán jobban eligazodnak a tervrajzokon. De az Arany utcai téglagyár volt kultúrtermét is átalakították — 800 000 forintért — öltözőkké, lehe, hogy most le kell bon­tani. Kiderült ugyanis, hogy a városi tanács egyik osztá­lya »elfelejtett« építési engedélyt kérni a másiktól, igy nem tudhatták, hogy rossz helyen áll a ház. Sajnálatos, de másfajta gondok is feszítenek. Az egyi­ket úgy hívják, hogy gigantománia. 1977-ben egyszerre há­rom iskolánál három tornatermet kezdtek el építeni. Nagy szükség van rájuk. Tető alá is kerültek, de elfogyott a pénz. Fél év óta mindhárom ott áll árván. Nem lett volna jobb egyszerre egyet elkezdeni? Ennyi pénzből bizonyára elkészült volna már. A hírhedt kaposvári sportcsarnok sem hiányzik ennyire. (De erről bővebbet a Dunántúli Naplóban.) Ezek után már szinte nem is merek szólni a Kalinyin városrészben megszüntetett kazánházról, amely a hír kőtök, a cselgáncsotök kitűnő munkacsarnoka tehet­ne. A harc még dúl... De még egy »apróságai«; a megyé­ben egyetlen sportIcUrotmeny sincs egyesületi tulajdon­ban. Az amúgy is zsúfolt iskolai tornatermekben kellene megoldású a minőségi sport fejlesztését? A z OTSH összesítése szerint az idén csaknem minden megyében az előző évinél több, Somogybán 835 000 forinttal kevesebb jut a sport támogatására. Ki érti ezt? Hiszen nincs 25 megye, hogy még »előkelőbb« helyezést tudnánk elérni... Hacsak ... Ha csak az egve- süietek száma miatt nem. A megyében ugyanis 185, Ka­posváron 25 sportegyesület működik! Mire jó ez a rongy­rázás? Nem kellene inkább összpontosítani az erőt. a pénzt, a lehetőséget, hogy valami számottevő eredményt tud­junk fölmutatni? A határozatok sora — úgy látszik —ke­vés ehhez. Valamit most már tenni is kellene. A legfel­sőbb megyei irányításban éppúgy, mint a középszintűek- bem és a sportegyesületekben. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents