Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
Mozgósító őszinteség Szétszedték a gyárat Túljutottunk az ötödik ötéves terv í'eLidején, és új naptárt nyitottunk: 1979-et írunk. Ilyenkor a párt, a szak- szervezet, az ifjúsági szövetségek, ugyanúgy, mint az egyes vállalatok, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek és egyéb gazdasági intézmények, megvonják az eddig végzett munka mérlegét S ha ezt megtették, számításba veszik a jövő terveit, s e tervek megvalósulásának lehetőségeit. Ám a jövő feladatainak meghatározásakor a gazdasági munkán túl nem hagyhatják figyelmen kívül az ideológiai, politikai, nevelési feladatokat sem. Mert ez utóbbiaik ugyancsak erősen befolyásolják népgazdaság! helyzetünk, társadalmi életünk alakulását Tárjuk fel gondjainkat Számunkra a kérdések kérdése: hogyan hozzuk be lemaradásunkat hogyan jussunk tovább, milyen eszközökkel segítsük a magunk, egyben a közösség munkáját A választ ismerjük: elsősorban igyekezettel, becsületes, tisztességes, lelkiismeretes munkával Olyannal, amelynek tudatában nyugodtan fekhetünk le esténként amikor elmondhatjuk: ma is megtettük, ami rajtunk állt. Ám mindez önmagában még nem elegendő. Mert beszélnünk is kell munkánk nehézségeiről, gondjairól, beszélnünk kell arról is, ami rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült, amire az egyén ereje már nem elegendő. Arról: mi az, amihez segítségül kell hívnunk a gazdasági vagy a politikai vezetést az egész kollektívát. Beszédünk ebben a helyzetben csak világos, mindenki számára felfogható, őszinte lehet Őszinte «-felfelé«, a vezetők felé, és őszinte lefelé, a beosztottak felé El kell mondani, miben kérünk segítséget és mi az, amit várunk tőlük. Nem frázisokat nagy szavakat hanem megfogható, a helyhez, az időhöz alkalmazkodó konkrétumokat. Akkor is, ha arról szólunk, hogy miben értünk egyet, akkor is, amikor arról, hogy miben kell változtatnunk, milyen eddigi gyakorlatot hagyjunk et és milyen újat vezessünk be. Ám az őszinteséghez hozzá tartozik a szigor is. A korábban szerzett érdemek, aa eddigi elismerések, kitüntetések sem jelenthetnek kibúvót: a ma feladatait mindenkinek hiánytalanul és hibátlanul kell ellátnia.. A ma követelménye már nem elsősorban a mennyiség, inkább a minőség. Mert sok rossz áru kevesebbet ér. mint kevés jó, és sok rossz termék egész iparágakat ronthat meg. tehet gazdaságtalanná, exportképtelenné. Rá kell mutatni a hibákra. Persze nem elkövetőiknek pellengérre állításával, nem kiközösítve őket, hanem őszintén figyelmeztetve. és határozott kiutat mutatva. Népi új minőségi vagy belső ellenőrökre van tehát szükségünk, hanem arra, hogy mindenki egyenként is, csoportosan is, elsősorban saját magát bírálja felül. S azt nézze, mi az ő feladata, azt, mivel tehet többet, mi az, amivel előbbre mozdíthatja a fejlődést. A jót propagálni Ehhez a tudatformáláshoz van elsősorban szükség az' őszinteségre. A változás persze csak a helyesen alkalmazott agitációval érhető el. Olyan agitációval, amely őszinte légkört teremt, s nemcsak kisebb közösségünkön belül, a hozzánk közel állók körében, hanem nagyobb társadalmi méretekben is tovább erősíti az egészséges folyamatokat A jó légkört nemcsak a gondok, a bajok feltárása teremti meg. Mert ugyan hatással van ránk a világpiac, a nyugati világ energiaválsága, de hatással van a több mint 30 éves, szocializmust építő munkánk is. E hatások — úgy véljük — erősebbek, dinamikusabban érvényesülök, mint a negatívumok hatásai. Hiszen ma sem visszafejlődésről, nem is stagnálásról beszélünk. haElsö legyen az ász Kártyavágók nem a folyamatos fejlődésünkbe beleszóló, vagy azt csökkentő tényezőkről. Nem szabad elfelejtenünk: napról napra gazdagabbak vagyunk. A jelen gondjaink közel sincsenek olyanok, mint a 30 évvel korábbiak voltak. Ma nyugodt politikai légkörben végezzük munkánkat, s a nemzetközi légkör, a világban végbemenő folyamatok is nekünk kedveznek. Ma nem fenyeget bennünket háború, a békés egymás mellett élés — zavarai ellenére — tény Európában. Amiről most beszélünk, az, hogy ebben a nyugodt légkörben használjuk ki valamennyi adottságunkat, lehetőségünket a gazdaság és a politika terén. A még szebb, még nyugodtabb, jobb jövőért Ennek a fejlődésnek érdekében kell politikai propagandát és agitációt kifejtenie minden erre alkalmas és köteles szervezetnek az úttörőszövetségtől a KISZ-en, a szakszervezeteken át a Magyar Szocialista Munkáspárt minden alapszervezetéig. Minden fórumon meggyőzni az embereket tevékenységük értelméről, hasznáról, meggyőzni őket arról, hogy csak lelki- ismeretes munkával juthatunk előre, meggyőzni arról, hogy csak így van értelme dolgozni, élni. És ezt is propagálni kell, elmondani őszintén, világosan. A családban is Az egyes embereknek sem, a közösségnek sem csak egy élete van: a munka. Van az otthon, a család, a szabad idő: a pihenés, a szórakozás. És nem lehetünk kétarcúak. Nem élhetünk másképpen a munkahelyen és másképpen otthon. A munkamegosztás, a tervezés, a tervek megvalósításáért való küzdelem otthon, a szabad időben is érvényes. Még ha minőségében más szempontok vezetnek is bennünket. Mert ezek sem függetlenek a nagy család — a közösség — terveitől, mert ezek is részei az egésznek. Agitáljunk hát otthon is? — micsoda badarság, mondhatják néhányan. Pedig nem az. A gyermekeket neveljük a tisztességes munkára, de ne felejtsük: őket is csak őszinteségünkkel, igazi példamutatással győzhetjük meg. Hogy felvilágosult, tisztánlátó, őszinte felnőttekké váljanak, olyanokká, akik a maguk örömére és a közösség hasznára végzik majd dolgukat. M. M. Január 21-e óta csöndes a Kaposvári Cukorgyár. A nyolcvanötödik kampány százharmincnyolc napja alatt nemcsak az emberek, hanem a gépek is kifáradtak. Az eltelt napokban a dolgozók kivették az elmaradt szabadságot, s azóta kihűltek a berendezések. Megkezdődhetett a karbantartás, felújítás. Dr. Tiszaváry Ottó, a gyár főmérnöke mondja: — Második éve már, hogy hálódiagrammos , ütemterv alapján végezzük a karbantartást. A munkák ütemezésénél figyelembe vesszük a felújítással párhuzamosan folyó kapacitásnövelő beruházásokat is. A kar ban tartáshoz szükséges háromszáznegyven emberből azonban harminc jelenleg hiányzik. A gyárban félelmetes látvány, a rombolás tárul elénk. Falat bontottak, csöveket vágtak szét, meleg vízsugárral mossák a hatalmas tartályokat, berendezéseket: Orsós József és L6czi Tibor két hete még centrifugakezelő volt. Most vasakat cipelnek. — Jobbon szeretjük, amikor megy a gyár, pedig akkor három műszak van, most pedig kényelmes a munka: héttől délután négyic tart. Olyankor viszont többet keresünk. Mihályi Dezső fiatal még, de dolgozott már az úsztatónál. a vágógépeknél, az utótermék- állornáson. Most a szelepeket bízták rá. — Én is a kampányra szavazok — neveti el magát, és mutatja az okot: a nadrágja szárán sötétbarna csíkokban csörgött végig a sáros cukor. — Amikor cukrot gyártunk, tiszták vagyunk, a helyén van minden. Ilyenkor egy kicsit lehangoló a feladatunk, de ezt is meg kell csinálni azért, hogy jövőre ugyanitt a kedvesebb munkát végezhessük. A gyár most barátságtalanul hideg. Vattakabát, meleg pulóver van mindenkin. Három munkásnő behúzódik egy fűtött műhelybe. Derekukat a fűtőtestnek támasztják, dör- zsöigetik elgémberedett ujjai- kat. Gelencsér Anna így beszél: — Én centrifugakezelő voltam. Ilyenkor valamennyi nőt takarítással bíznak meg. A karbantartás idején csaknem teljesen szétszedik a gyárat, s a következő kampány kezdetéig 72 millió, forintot költenek rá. A .nyersgyárban teljesítménynövelő, a cukoroldalon pedig szinttartó beruházás kezdődött. Többek között öt darab — egyenként száz négyzetméteres — szűrőt építenek be a nyersgyárban, a finomító pedig négy ú.i, nagy teljesítményű centrifugát kap. Ahhoz, hogy ezeket az új berendezéseket üzembe állíthassák, előbb meg kell erősíteni az épület elöregedett tartó- szerkezetét. tehát kiássák a a vasból készült oszlopokat. Helyettük vasbeton erősítést alkalmaznak. A gyár urebetin- üzeménél pedig egy raktárt építenek. A karbantartással párhuzamosan folyik a beruházás. Ezek együttes eredménye, hogv a nvolcvanhatodík kampány idején az eddigi 2470 tonnával szemben már 2700 tonna répát tudnak naponta feldolgozni a Kaposvári Cukorgyárban. A napokban kezdődött karbantartást augusztus 25-ig tervezik befejezni. G. J. Műszaki konferencia a cérnagyárban (Tudósítónktól.) Műszaki konferenciát tartottak tegnap a Nagyaitádi Cérnagyárban, mintegy száz résztvevővel. A Pamutfonó- ipari Vállalatot Eitler György vezérigazgató-helyettes és Jakab Sándor főmérnök képviselte. Kurucz Jánosné szb- titkár megnyitója után Lovkó Imre, az üzem műszaki vezetője tartott vitaindítóit az 1978. évi gazdasági feladataik teljesítéséről és az idei tennivalókról. összességében azt állapíthatta meg, hogy az V. ötéves tervüket időarányosan jelentősen túlteljesítették, s ezzel egyidobén zajlott le az üzem rekonstrukciója is. Az 1979. évi termelési tervben 1600 tonna készáru előállítása szerepelt. Jó minőségű árut kellett termelniük, hiszen jelentős része — mintegy 1060 tonna — tőkésexportra kerül. A vitaindító után tizennégyen kértek szót. Valamenynyien azokról a tennivalókról szóltak, amelyeket a terv teljesítése érdekében kell foganatosítaniuk. Növelni kell a termelékenységet, javítani a minőséget és csökkenteni a költségeket — ezt fogalmazták meg a hozzászólók. A vezérigazgató-helyettes hozzászólásában köszönetét mondott az üzem dolgozóinak a múlt évi eredményes munkáért. Az idei feszített terv, a megnövekedett feladatok még nagyobb figyelmet, takarékosságot és hatékonyabb munkát, programszerűbb cselekvést igényelnek az üzem valamennyi dolgozójától — mondta. A munka- és üzemszervezési intézkedéseket megfelelő időben és kellő hatékonysággal kell végrehajtani a cérnagyárban. Arra leérte a jelen levőket, hogy személyes példamutatásukkal segítsék elő a teryek teljesítését. Mind a huszonhatan kártyával keresik a kenyerüket, mégis békésen megférnek egy épületben a karádi áfész dolgozói. Igaz, az »ördög bibliáját« nem a játék kedvéért forgatják, sokan nem is ismernek efféle játékokat, hanem az áfész és a fővárosi játékkártyagyár kooperációjában darabolják, csomagolják az ívekben érkezett kémény lapocskákat. A gerézdpusztai épületben tavaly 160 ezer tucat, azaz »pakli« kártya készült, s ezeket szinte kivétel nélkül külföldre szállítják. A gépeket a budapesti gyár adta, s bár rendkívül szigorúak az exportra küldendő kártyák minőségi előírásai, az együttműködés három éve alatt az itt dolgozók mindig a megengedett selejtszázalék alatt maradtak. Az áfész bővíteni akarja üzemét, mivel külföldön annyira keresett ez a termék, hogy az igényeket alig tudják kielégíteni. Az egy műszakban dolgozó asszonyok a környező községekből járnak ide, s kellemes, tiszta körülmények között dolgoznak. Egy gond van csupán: nem sikerül megoldani a meleg ebéd kiszállítását. A fejlesztéssel párhuzamosan — ígérték — ezt a gondjukat is orvosolják az áfész vezetői, s akkor egy közeli vendéglőből hordja majd a dolgozókat is szállító autó a meleg kosztok Várhatóan már a tavasszal bővítik az üzemet, és ezzel párhuzamosan növelik a teljesítményt: 200 ezer tucat kártyát terveztek. Ez a tavalyi 2 millió 280 ezer forintos bevétellel szemben 3 millió forintot jelent majd az üzemnek. A pékunokák pékek lesznek Á természeti népek kenyeret áldoztak, és áldoztak a kenyérnek, a köveken sütött lepénynek. Nagyanyáink keresztet karcoltak késsel a kenyérre, mielőtt fölszelték. Mindennapi szertartással adott tiszteletet az-ember évezredekig a kenyérnek. Évente egyszer nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel találkozunk sok kirakatban, néhány ünnepségen. Otthon talán már csak a gyerekek tréfás birkózása tiszteli meg, , amikor a sercliért csatáznak: j Az ember szive fáj, amikor látja, hogy a guberálók mennyit szednek össze a kukából. Fáj az ember szíve? — Mi a jó kenyér titka? — Ésszel kell hozzáállni. Semmi más — csattan fői müméreggel a hangjában Kajlán Imre bácsi, a kaposvári élelmiszeripari szakmunkásképző oktatója. Azután a nyomaték kedvéért, hogy a közöttünk ülő két ifjú ember még jobban megjegyezze, újra elmondja: — Normálisan költ hozzáfogni! A fiúk valahogy nem ijednek meg a mérges mestertől, de ő sem bírja sokáig, és ei- neveti magát: — Elég öreg vagyok ebben a szakmában, de hogy mi a jó kenyér titka? Még az is befolyásolja a kenyércsiná- lást, hogy kint mínusz két fok van, vagy plusz kettő... — És a tanulók vajon észszel állnak hozzá? — Ha nem úgy tennék, mi már megszöktünk volna. Simon Jóska, a kisebbik, nagy szürke szemét még egy kicsit megnagyobbítja és cső«- Gáikcz:x egy sort: — Hat itt nem marad meg. aki csBK úgy eljött. Jó pék csak az lehet, aki szereti a szakmáját meg a kenyeret. — És te szereted? — Igen. Meg a túrós batyut. Azt is mi csináljuk. Olyan szigorú őszinteséggel nyilatkoztatja ki ezt az igazságot, hogy senki sem mer mosolyogni. Punok Lajos vezető oktató is csak a szekrényre nevet egyet, azután visázafordulva sorolja el a kenyérkészités folyamatát, amiből az kerekedik ki, hogy csak háromszázharminchárom titka van a jó kenyérnek. Egy sűrűn ismétlődő mondat még mindig a fülemben cseng: »Élő anyaggal dolgozunk. Ezt kell a gyerekekben is elültetni.« Pauska Zoltán a nagyapját emlegeti: — Este vele mentem ková- szolni. Mindig elvitt Homoki szentgyörgyön. volt pék. Bementünk a műhelybe,, eleinte csak bámulhattam ... És beszél tovább. Ha nem lenne a közelünkben a tanműhely, akkor is érezném a tészta szagát, a lassan piruló kenyér illatát, az idős pékmester szusszá,násait. Zoltán harmadéves tanuló, nemsokára gyárban dolgozhat. Visszazuhanunk néhány nemzedéket, amikor Kajlán Imre az ő nagyszüleiről kezd mesélni. Arról az időről, amikor csak kovásszal csinálták a kenyeret, a teknőbe ragadt tészta kemencén szárított, majd langyos vízzel kikevert maradékával. Egy-két kenyeret az otthoni kemencében, öt-hat kenyeret a helybéli péknél. A pékunokák úgy látszik pékek lesznek. Tóth Imre, a legfiatalabb oktató csattog: —Azt sem tudják az emberek, hogy muyen a jó kenyér. Ha meleg, akkor jói A kaposvári maszek pékektől is csak azért viszik szerintem, mert meleg. Én dolgoztam az egyiknél régebben, én tudom ... Az senkinek sem jut eszébe, hogy a rossz kenyér is meleg volt egyszer. A Május 1. utcáhan van az a bolt, ahol a tanműhely kenyerét árulják. Azért jó ez a kenyér, mert a gyerekek sütik, és ők- még nem -romlottak el, rendesen dolgoznak, így mondogatják sokan, naponta legalább tízen elismét- lik a már legendává váló mondatokat. A gyerekek is tudják, hogy miket mondanak róluk, és kihúzzák magukat, ha idegen téved közéjük. — Jó kenyér készül itt — mondom. Bólogatnak, nem szólnak, a szemük azt kérdi: mit lehet erre válaszolni? Jót csinálunk, és kész. — És ha szakmunkások lesznek, rögtön elfelejtik, hogyan kell jót csinálni? Most más irányba mozog a fejtek. Nem-nem-nem ... nem. Lassul a ritmus. Egy hang valahonnan. — Ha hagyják a többiek ... — Rögtön bedobják a gyerekeket a mély vízbe. Hajts, édes fiam, időre; nem baj, ha nem pihen a tészta annyit, csak hajts. — Elmennek a _ végzett tanulók kórházi betegtolónak, zöldségesnek, kukaautó-veze- tőnék. Nem értem... Dirmegnek, dörmögnek, mérgelődnek az oktatók. Január végén Kaposváron újra sok panasz volt a gyári kenyérre. Az oktatók, a tanulók egybehangzóan állították, többször megerősítették, hogy lehet jó kenyeret készíteni a kenyérgyárban is, a gépekkel is, nem boszorkányság. Sokkal jobb kenyeret. Tízszer jobbat, százszor jobbat is. Évezredekig naponta tiszteletet adott az ember a kenyérnek. Az is aki készítette, és az is, aki fogyasztotta. Ma naponta sütik a kenyeret. Luthár Péter
