Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
MAI KOMMENTÁRUNK MAGAS A MÉRCE? Emberszabású jelszavak Takarta van úgy az ember, hogy nem tud mit kezdeni egy-egy felhívással. Jó órában legyen mondva, hogy a semmitmondó ösztönzések kora leáldozóban, de azért még alighanem sokan emlékezünk például az alábbi — a maga módján slágerré lett — jelmondatra: »Harcolj a tisztaságért!« Jól van, mondta az ember, aki szemközt találta magát az öles betűkkel, és továbbment. Mi mást is kezdhetett volna. A tisztaságért ugyanis az emberfia csak a legritkább esetekben szokott fegyvert ragadni, s ha már nagyon zavarja a rendetlenség, hát üsse kő, takarítani kezd. De harcolni ... Emberszabású jelszavak korában élünk, s ezt elégedettséggel kell megállapítani: az egyén és a közösség érdekeit egyaránt szolgáló felhívások világában. Mindez azonban korántsem teszi fölöslegessé, hogy időről időre eltűnődjünk egyik-másik megszövegezés értelmén, A választás önkényes, talán jobbat is találhattam volna, de érzésem szerint olyan programot fogalmaz meg a kiválasztott jelmondat, amely gyökeret vert mindennapjainkban: Szocialista módon élni, tanulni, dolgozni...! A minap egy ifjúsági brigád naplójának első oldalán találkoztam a kiírással, s tetszett is, hogy ezt választották jelmondatukká. A beszélgetést is e köré igyekeztem csoportosítani. A terepszemle azonban nem sikerült valami fényesen, mert szép, szép a szöveg, de hát tartalom nélkül fabatkát sem ér, holt betű marad ahelyett, hogy a mindennapok valóban irányító szellemévé legyen. A tizenkét fős közösség brigádgyűlésein az első teendők egyike immár évek óta, hogy átírják a névsort: a tagság időről időre kicserélődik, így a régieket kihúzzák, az újakat pedig beírják. A fluktuáció természetes velejárója, hogy teljesítményük meglehetősen egyenetlen, s hogy a baráti szálak éppenséggel csak épülgetnek közöttük. Ráadásul az együvé tartozás csak hattól kettőig jelent számukra valamit, aztán ki-ki amerre lát. Munkaidő után még egyszer sem ültek össze, ha csak nem számítjuk a »kispiszkosban« szertartásosan elfogyasztott negyedhármas söröket. — Dolgozunk, ennyi nem elég? — hárított el minden további kérdezősködést a brigád vezetője, aki még be sem töltötte a harmincadik életévét. Elég-e ma, hogy az ember elvégzi a munkáját? Nagy kérdés, felelősségteljes döntést igényel, s talán nem is lehet igennel vagy nemmel válaszolni rá. Mindenesetre, ha valóban — és maradéktalanul, azaz pontosan és jól — elvégzi, az már nem kevés. De már ott a kérdés: nem lehetne-e jobban — mondjuk olcsóbban vagy gyorsabban dolgozni? Erre sem lehet kapásból választ adni. Aki veszi magának a fáradságot, hogy újra és újra végiggondolja saját feladatait, az már tett egy lépést — s nem is kicsit — afelé, hogy Közösséghez tartozónak mondhassa magát. Valóban, a nap minden percében lehet, s kell is tenni. A követelmények nem álinak meg a kedvünkért, s ami jó volt tegnap, az a termék holnap talán már korszerűtlen, ráfizetéses .lesz. És ez a kör feltételezi azt is, hogy az ember felismerve a szükségszerűséget, megpróbál lépést tartani. Például tanul. Mit? A választék rendkívül szerteágazó, hiszen mindenkinek másra van szüksége, mást kell pótolnia Kezdhetjük az alapismereteknél. A szóban forgó brigádban ez idő szerint három olyan fiatalember is ténykedik, aki nem végezted a nyolc osztályt Jó, ők segédmunkások, de hát vajon örijk életükre azok akarnak maradni? A közösségnek, ha valóban kollektívának - meri magát nevezni, gondolkodnia kell azok helyett is, akik nem ismerik fel saját jól felfogott érdeküket: támogatni, ösztönözni kell mind az alap-, mind pedig a szakképzés megszerzését. , Természetes igény, hogy könyvet veszünk a kezünkbe. De igény-e ez valóban mindenütt? Hallgatjuk és látjuk a híradásokat a világban folyó dolgokról, ám ahhoz, hogy valóban okosodjunk az elhangzottakból, ahhoz is tanulni kell, tudni az előzményeket, és kalkulálni a várható íolyTájkonferencia Kaposváron Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaságra tatást. Nem arra van ugyanis szükség, hogy tudomásul, vegyünk egy-egy eseményt, hanem arra, hogy tudatosan állást foglalva cselekedeteinkkel támogassuk az ügyeket. Magas a mérce? Meglehet, de mi állítottuk önmagunk elé. Apáink nemzedéke sem érte be annyival, amennyi most nem is keveseknek sok. »Elvégzem a munkám, és jó napot!« — hallhatjuk gyakorta, ám hiába ez a fene nagy elhatározás, az ember nem tudja kivonni életét a közösség ritmusából. Példa éppen a fentebbi brigád. Az utolsó lapon — amely persze remélhetőleg nem marad utolsónak örök időkre — a bejegyzés arról tanúskodik, hogy bölcsődét építeni voltak a peremvárosban. Az ötletadó — s mozgósító is egyben — { történetesen a legelvonultab-' ban élők egyike volt. Történt pedig az, hogy a tanácstag bejelentette: csak úgy lesz valami a tervezett bölcsiből, ha valakik segítik a szakipari munka elvégzését. Jött is a brigádtag a hírrel mint aki tüzet hoz, mert az ő gyereke is éppen abban a korban van, és ugye... A ligha lesz bátorsága nemet mondani, amikor mások ügyében kérik a segítségét, hiszen most is elmentek mind a tizenketten. Változik a világ, változunk mi magunk is. A tegnap megfogalmazott jelszó, ha nem is veszti érvényét, gondolkodó továbbfejlesztésre szorul sokfelé. Meg kell hallani, hogy mi szól merre, kinek. Erre nincs recept, s nem is kell. Az egyik brigádtag búcsúzóul még megjegyezte nagy derültség közepette, hogy »viszont az életmódunkkal semmi hiba, mert az asszonyt nem verjük!« Tréfásan hangzik, de meglehet, hogy ez is egy mérföldkő azon az úton, amelyen messzire lehet jutni, de amelyre sokan nagyon távolról érkeztek... Sátrán István A mundér becsülete Továbbgondolkodásra, ösztönző konfliktus támadt kit tabor képviselője között Kaposváron, a városi tanács legutóbbi ülésén. Egy helyes irányzat és a -védjük meg a mundér becsületét« szemlélet össze ütközés ének voltak tanúi a tanácstagok, a népfront- és pártkörzetek meghívott titkárai. Az egymás mellett ülők megjegyzései, a szünetben hallott vélemények is azt bizonyították, hogy a nyugdíjas könyvtárigazgató nem egyéni véleményt fogalmazott meg markánsan, hellyel-közzel igen élesen, hanem a testület sok tagjának kétségeit is. A téma azért érdemel nyilvánosságot, mert nemcsak erre az egy fórumra, hanem nagyon sokra jellemző annak figyelmen kívül hagyása, kiknek szól majd az előterjesztés. A tanács 'tagjainak többsége nem pénzügyi szakember, nem közgazdász, jogos kívánsága tehát, hogy könnyen érthető, az eligazodást segítő legyen a szöveg, különösen akkor, amikor a, tanács fontos döntés előtt áll, s ebben minden egyes tanácstag szavazatára is szükség van. Ezért kért szót a soluvt tapasztalt, a közéletben jártas tanácstag, s kézbe véve a két terjedelmes anyagot, idézetekJcei alátámasztva kimutatta, hogy egy -laikusnak- három nap is kevés az anyag alapos áttanulmányozásához. Szerinte fontos, hogy mindenki első olvasásra megértse az előterjesztéseket, ugyanis nem mindenki tájékozott, mit jelent egy-egy szakkifejezés. Ez a megfogalmazás még enyhe is volt, hiszen jobban illett némely szövegrészre a szakzsargon. A jő szándékú figyelmeztetés helyénvaló volt, az egyik közgazdász tanácstag azonban úgy érezte, meg kell védenie a mundér becsületét. Hagy igyekezetében kijelentette: ez egy jó anyag, nem a stilisztika, hanem a tartalom szempontjából. S hogy egyet fricskázzon is az előterjesztést homályosnak érző társán, aki a felszólalását Seneca-idézettel fejezte be, gyorsan kinyilvánította: ugyanabba a hibába esett, amit éppen kifogásolt, hiszen Senecát sem kell mindenkinek ismernie. Az utóbbi ugyan az általános műveltség körébe esik, s a nyugdíjas könyvtárigazgató volt annyira körültekintő, hogy elmondta, ki volt Seneca, mikor élt. Ez az érv nagyon sántított, s nem győzött meg senkit arról, hogy valóban közérthető a kút előterjesztés. Egyre többen kapcsolódnak be a közéletbe, s útjuk csak úgy lehet könnyebb a tapasztalatok megszerzéséig, ha mindenhol a közérthetőségre törekszenek. A közgazdász tanácstag véleménye azért félrevezető, mert a szakember szemévei jónak tartja a tartalmat«, s nem törődik a »stílussal«. Ebben az esetben pedig éppen arról volt szó, hogy nem mindent -fordítottak le magyarra«, ezért a valódi tartalom nehezen volt kihámozható a nyakatekertség, a szakzsargon miatt. Sokat kell még tenni azért, hogy jobban megkönnyítsék a tanácstagok munkáját. Az ilyen tisztázó viták is alkalmaink a világos, közérthető beszéd és írás szorgalmazására, L. G. A TIT országos hadtudományi választmánya és a TIT megyei hadtudományi szakosztálya tegnap dunántúli táj- iferenciát rendezett Kaposváron, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. A táj konferenciát a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása közelgő 60. évfordulójának alkalmából hívták össze. Az elhangzott előadások a hal van évvel ezelőtti országos ts somogyi eseményekkel foglalkoztak. Több érdekes elemzés mutatta be az akkori történelmi időszakot Dr. Szabó László alezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia főtanára, a történelemtudományok kandidátusa a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásáról és a Vörös Hadsereg honvédő harcairól beszélt Szollár Anna, á megyei pártbizottság archívumának vezetője Tanácsköztársaság Somogybán címmel tartott előadást. Gányi László százados Stromfeld Aurél élete és munkássága címmel a Magyar Tanácsköztársaság és a magyar történelem egyik kiemelkedő katonai vezetőjének tevékenységét elemezte. A dunántúli tájkonferencia első eseménye volt annak a gazdag rendezvénysorozatnak, melyet a TIT Somogy megyei szervezetének hadtudományi szakosztálya augusztusig tart, megemlékezve^ a Magyal’ Tanácsköztársaság*Kikiáltásának 601 évfordulójáról. Az emlékezést, az ünnepség- sorozatot — mint azt megnyitójában Sasvári Ferenc ezredes, a szakosztály elnöke hangoztatta — felhasználják ama ifjú nemzedékének hazafias, internacionalista nevelésére is. Jogsegélyszolgálat több tízezer dolgozónak Somogyi tapasztalatok Új dízelmozdonyokat állítanak munkába A hét végétől néggyel kevesebb gőzmozdony kormozza a levegőt és szennyezi a környezetet a MÁV zalaegerszegi vontatási főnöksége területén Helyettük négy 450 lóerős, 500 tonnás teherszerelvények vontatására alkalmas dízel- mozdonyt állítottak forgalomba. A leállított gőzmozdonyok közül egv felfűtve tartalék lesz, a másik 3 sorsáról később döntenek. Ezidáig fele-fele volt a gőz- és a dízelmozdonyok aránya a zalaegerszegi vontatási főnökségen. Ez az arány az év végéig 80 százalékra növekszik a dízelek javára. A Minisztertanács február 8-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának előterjesztését a szakszervezeti jogsegélyszolgálat további kiterjesztésére. Határozata értelmében az idén januártól kezdve fokozatosan és központi jóváhagyással ott lehet megszervezni a jogsegélyszolgálatot, ahol megvannak a személyi és tárgyi föltételek. Májustól hidegpróbák a Kubai Cukorgyárban A Kábát Cukorgyárat lengyel tervek alapján lengve! szaké r »-erek építik. A már elkészült berendezéseket folyamatosan adják át. Várhatóan májusban megkezdődhetnek a gépek műszaki próbái. A terv szerint már az idén mintegy háromszázezer tonna cukorrépát dolgoz fel az új gyár. A képen: Hamarosan nyomáspróba következik a főzőkészüléknél A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa 1977 októberében határozott az SZMT mellett működő megyei jogsegélyszolgálati bizottság létrehozásáról. A bizottság feladata a megyében működő szakszervezett jogsegélyszolgálatok területi összefogása, tevékenységük segítése. Az akkori ötvenháromról hatvanra emelkedett azoknak a vállalatoknak, üzemeknek, szövetkezeteknek a száma Somogybán, ahol ilyen segélyszolgalatban részesítik a’ dolgozókat. Dr. Egerszegi Lászlótól, az SZMT közgazdasági osztályvezetőjétől a tapasztatok felől érdeklődtünk, s azt is megkérdeztük, milyen eredményjavulás várható a jövőben a kormány február 8-án hózott határozata nyomán. — Nincs nagy múltja a jogsegélyszolgálatnak, az azonban megállapítható, hogy ez ma már a szakszervezeti érdekvédelem szerves része. az szb-k irányításával fejlődött tevékenységük,, s a szolgálatot nemcsak a dolgozók, hanem a munkáltatók is igénylik. Erre lehet következtetni abból, hogy a múlt évben újabb jogsegélyszolgálatok létesültek a megyében. 6 a szolgáltatást az 1977. évi háromezer helyett,, tavaly már pégyezer-ötszáz dolgozó vette igénybe, illetve ennyi volt az előadott ügyek száma. Ha figyelembe vesszük, hogy a hatvan helyen, ahol a szolgá- i lat működik, hatvan-hatvanötezer embert foglalkoztatnak, kommen érzékelhető, mekkora segítséget adtak ' helyben és gyorsan. E szolgálatok ezzel megkönnyítették a jogi kérdésben tanácsra szorulók dolgát. Természetesen nemcsak a munkahelyeken dolgozóknak van »zükségük jogsegélyszolgálatra, hanem másoknak is, s e téren kínálja a Minisztertanács határozata a megoldást: fokozatosan és központi jóváhagyással minden vállalatnál, üzemnél, ipari szövetkezetnél megszervezhető a szolgálat, ha megvannak a személyi és a tárgyi föltételek. — Hogyan biztosították eddig ezeket a feltételeket Somogybán? — Említettem, hogy 1978- ban 4500 ügy került a munkahelyi jogsegélyszolgálatok elé, ez azonban csupán nyilvántartott adat, s nem azt jelenti, hogy ennyien igényelték csak a segítséget: ennél jóval többen kaptak eligazítást, tanácsot gondjuk megoldásához. Mindebből az következik, hogy a jogsegélyszolgálatot ellátó jogászok tevékenysége megfelel a követelményeknek; a szolgálat eredményes működésének anyagi, tárgyi föltételeit, a pénzügyi kereteket ' a munkáltatók a lehetőségekhez képest igyekszenek biztosítani. Kedvezően alakultak a szolgálatok külső, szak- szervezeti mozgalmon kívüli kapcsolatai is a munkahelyek gazdasági vezetőségével, a helyi tanácsokkal stb. A tanácsi szervek és a jogsegélyszolgálatok együttműködését például a múlt évben kiadott megyei tanácsi irányelvek rendezték. — Hol jönnek, illetve jöhetnek létre további jogsegélyszolgálatok? — Ezt a közeljövőben mérjük fel. Annyit már most is látunk, hogv minden ágazatban lehetőség van a szolgálat számottevő kiterjesztésére Ügy véljük, hogy — tekintettel a számításba vehető vállalatok, telephelyek dolgozóinak viszonylag alacsony létszámára — takarékossági szemponiból ésszerű lesz a közös jogsegélyszolgálatok megszervezése. Ezzel kapcso- latoan több szervezési, irányítási, ellenőrzési kérdést is meg kell oldanunk. Az új jogsegélyszolgálatokat úgy célszerű megalakítani, hogy a későbbiekben — az üzemi baleseti, a kártérítési vagy a fegyelmi felelősség megállapítása körében — megelőzhető legyen az elfogultság, az ösz- szeférhetetlenség. A jogsegélyszolgálatnak bizottsági formában történő megszervezése és működése például alkalmas megoldásnak kínálkozik. A segélyszolgálatot ellátó személyek kiválasztásakor érvényesíteni kell azokat a szigorú etikai normákat, szakmai és politikai követelményeket, amelyeket eddig is támasztottunk, és amelyeknek — tapasztalataink szerint — a jogászok és a nem jogi szakemberek megfeleltek. — Várható'e a szakmai színvonal emelkedése? — A dolgozók jogos igénye, hogy a jogsegélyszolgálat mind nagyobb mértékű kiterjesztése mellett a minőség is javuljon. Adósság terheli a jogsegélyszolgálatok többségét például a jogpropagandának, az állampolgárok jogtudatának fejlesztésében. E téren előbbre tarthatnának, ezáltal több lehetne az alapvető jogi kérdésekben eligazodni képes dolgozó a somogyi munkahelyeken. A szakmai színvonal emelkedését minden bizonnyal kedvezően befolyásolja majd a kormánynak az- a döntése, amely szerint a jogsegélyszolgálatok vezetőit, a szolgáltatást nyújtó jogászokat speciális továbbképző tanfolyam elvégzésére kötelezik. Ennek várható eredményeként minőségi javulás következik be a jogsegélyszolgálatok munkájában, s ennek a szolgáltatást igénybe vevő dolgozók látják maid hasznát — mondta az SZMT közgazdasági osztályvezetője. H. P,
