Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

Táncszínház, felkiér, (áriáink A déli port nyári kulturális programjából „Feldobnék egy hiiszfillérest!” Képek egy diákotthon életéből A déli part művelődési szakemberei elkészítették az idei szezon kulturális és szó­rakoztató programját. A Ba- laton-parti nyár sok színes műsorral várja majd a ha­zai és a külföldi üdülőket. Mindenelcelőtt egy új kezde­ményezésre hívjuk föl a fi-1 gyeimet, mégpedig a siófoki nyári táncszínház program­jára. A Dél-balatoni Kulturális Központ színháztermében ren­dezik ezeket a produkciókat; júniusban három, júliusban négy, augusztusban, egy elő­adást tart a táncszínház. A fellépő együttesek Európa-hí- rűslc. Az Álla/rni Népi Együt­tes, a Pécsi Ballett, a Magyar Néphadsereg Művészegyütlte- se, valamint a Budapest Táncegyüttes szerepel majd Siófok színpadán. A somogyi nyári színháfz bog- lárleliei előadásai is bizonyá­ra sikert aratnak. A kapos­vári Csiky Gergely Színház művészei Forster: 1. Erzsébet, illetve Mrozek: Vágóhíd cí­mű művét mutatják be a Vö­rös-kápolna előtti szabadtéri színpadon. Az előadások ren­dezői: Lengyel Pál és Babar- czy László. Júliusban hat, au­gusztusban ugyancsak hat elő­adást tart a somogyi nyári színház. Júliusban, augusztusban négy Kálmán-kancertet ad Siófokon a Fővárosi Operett­színház. Ezek az előadások minden bizonnyal nagy kö­zi,.^égsikert aratnak, akárcsak a Huszka Jenő-emlékműsor, amelyet a fonyódi szabadtéri színpadon rendeznek. LeJlén július 7-ón szövetkezeti nép­ié ncos-ialáikozó, Földváron pedig július 28—29-én nyugat­magyarországi nép táncos-ta­lálkozó lesz. Az idén is számos komoly­zenei koncertet rendeznek. Hazai énekes és hangszeres szólisták, együttesek közremű­ködésével július 4-én, augusz­tus 27-én . és szeptember 10-én Antal Imre műsorát hallgat­hatják meg a 18. és 19. száza­di kamarazene kedvelői. A kőröshegyi műemlék templom hagyományos, magas színvo­nalú hangversenyeit az idén is megrendezik. A Camerata Hungarica koncertjeit a bala- tonföldváiri Siotour-klubban, valamint a szemesd postamú­zeum udvarán hallgathatja meg a közönség. A bogiári Vörös-kápolna előtti szabadté­ri színpadon is rendeznek kon­certeket A déli part szinte valamennyi üdülőhelyén (és a Beloiannisz sétahajón) ad dzsesszkoncertet a Kis-Rákfo- gó együttes. A közkedvelt Pó­dium Balaton műsora is sok élményt ígér. Az idén Ruttkai Éva, Esztergályos Cecília, Bes- s nyei Ferenc, Harsányi Gá­bor, Haumann Péter és Lu­kács Sándor szereplését ígéri a terv Siófokon, Földváron, Szemesen, LeJlén, Balatonlke- resztúron és Balatonberény- ben. A mezőgazdasági könyvhónap könyveiből Még javában tart a februári mezőgazdasági könyvhónap, nem lehet képet alkotni arról, h<'.. melyik, erre az alkalomra megjelent mű váltotta ki a legnagyobb érdeklődést Min­den valószínűség szerint ezek sorában ott lesz majd Gonda Irén 1000 kérdés, 1000 válasz a ház körüli állattartásról című könyve. A szerző a Kistenyész- tők Lapjának a főszerkesztője és különösen jó ismerője a kis­termelőket foglalkoztató kérdé­seknek. Hiszen az újsághoz be­érkező levelek, kérdések a leg­közvetlenebb képet adják arról, hogy mi' is érdekli leginkább a háztáji állattartókat. Ez az új formátumú könyv valójában az olvasótábortól kapott kérdések­re ad választ, összegezve a szarvasmarha-, a sertés-, a juh-, a baromfi-. a galamb és a nyúltartás ismereteit A szorosan vett tartási, takarmányozási tudni­valókon kívül helyet kaptak a könyvben az általános érdeklő­désre számot tartó kérdések és válaszok a szerződéses terme­lés, a beszerzési lehetőségek, az rteati termékek feldolgozási médiának köréből is. Az egy­szerűen, röviden megfogalma­zott válaszok rendkívül sok hasznos információt tartalmaz­nak. . Ugyancsak a háztáji állatte­nyésztők érdeklődésére tarthat számot Basa—Géléi Gazdasá­gos sertéstartás a ház körül cí­mű könyve, mely a Kertünk, lázunk, Otthonunk sorozatban jelent meg. A háztáji állattar­tás fellendülésével igény tá­madt a háztáji sertéstartás kor­szerűsítését elősegítő szakkönyv iránt. A szerzőpáros maga is sertéstartó, tehát jól ismerik a háztáji sertéstartájs gondjait. Ez a »titka« annak, hogy könyvük mindvégig a kistermelőknek szóL Művükben lsmretetik a tartásra ajánlott fajtákat, a szaporítás, a takarmányozás háztájiban is alkalmazható kor­szerű módszereit, a sertéstar­tásra alkalmas új és régi épü­leteket, ezek célszerű berende­zési tárgyait. Bemutatják, a malac, a süldőnevelési és hizla- lási módszereket, írnak a leg­fontosabb állategészségügyi tudnivalókról. Érdekessége könyvüknek, hogy költségelem­zést is végeznek, szólnak az ér­tékesítési lehetőségekről, és tár­gyalják a kis- és nagyüzemek célszerű kapcsolatát. Nemcsak a hazai, hanem az európai szakkönyvkiadásban is egyedüli és első mű a most megjelent Mezőgazdasági szak- tanácsadók kézikönyve. A szak­tanácsadás nem új keletű, mint írják a szerzők a könyv első történeti fejezetében: »Az első hiteles, írott dokumentum 1892. június 12-ről kelt, amelyben a földmivelési miniszter jóvá­hagyta a kolozs-monostori és a magyar-óvári gazdasági akadé­miák tanári testületéből alakí­tott, tanácsadó bizottság műkö­dését. E kezdeményezés Balázs Árpád és Újhelyi Imre nevé­hez fűződik.« A mezőgazdasági szaktanácsadásra vonatkozó gyakorlati tapasztalatok és is­meretek rendszerezett össze­gyűjtésére azonban először ke­rült sor. A hat fő fejezetre ta­golt könyv első része a szakta­nácsadás múltjával, jelenlegi nemzetközi és hazai helyzetével foglalkozik. A második fő rész­ben foglalják össze a szerzők a módszertani alapokat, míg a harmadik rész a mezőgazdasági szaktanácsadás részleteit tar­talmazza. A negyedik részben az élelmiszeripar és a nyers­anyagtermelők kapcsolatait elemzik. Az ötödik rész az egészségügyi szaktanácsadásról szóL inig a hatodik, záró fejezet függeléknek is tekinthető, a szaktanácsadói jegyzéket és a fogalommagyarázatokat foglal­ja magába. A gyermekekről sem feled- ke -teik meg a műsor szervezői. Az Állami Bábszínház rend­szeres előadásain kívül számos érdekes program várja az út­törőket, kisdobosokat. Pél­dául: megyei folklórtalálkozón vehetnek részt Fonyódon má­jus 20-én; Játsszunk együtt cín.mel Koldus Nagy László és a Népszínház művészeinek előadását élvezhetik majd Siófokon, Szárszón, Szemesen, Fonyódon és Balatonberény- ben stb. Régi tapasztalat, hogy az üdülővendégek különösen kedvelik a színes folklórműso­rokat. A már említett rendez­vényeken kívül fe;sorolhatat- lanul sok folklórműsort terve­veztek a nyári program készí­tői. Kiemelkedő rendezvény­nek ígérkezik az idén is a bu- zsáki búcsú. A dél-balatoni amatőr tábort júliusban nyit­ják meg a Somogy Táncegyüt­tes, a Pécsi Tanárképző kóru­sa és a zalaegerszegi Reflex színpad közreműködésével. Az állandó nyári kiállítások mellett az idén is számos em­lékezetesnek ígérkező tárlat nyűik majd a déli partom Ezek közül mindenekelőtt Rudnay Gyula emlékkiállítá­sát említjük, amely május 25- től július 1-ig tart nyitva a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban. Az idei karikatúra- kiállítás grafikvr résztvevői: | Brermer György, Fülüp György és Lehoczky István. Ismét megrendezik a Művészet a s Művészetben című gyűjte­ményes kiállítást Siófokon. Szán. tódipusz tán A Bala­ton a 17. és 18. század festé­szetében című tárlatot és az endrédi csipkekiállítást te­kintheti meg a közönség. A földvári Siotour-klubban Bódi Irén kékfestő iparművész mu­tatkozik be, s ugyanitt a So­mogyi Képtár gyűjteményéből láthatunk majd válogatást. Szemesen a népi hímzókultú- ra legszebb darabjait, Leltén az idős Kapok Antal országos fafaragó pályázat válogatott anyagai, Fonyódon népművé­szeti összeállítást és Pólyák Ferenc fafaragó munkáit te­kintheti meg a közönség. A bogiári kápolnatárlatok idei résztvevői: Száky Piroska és Gábor Magdolna (grafikával és kisplasztikával), Hajnal Gabriella (textillel), Kass Já­nos (grafikával), Incze Judit (szobrokkal), Würtz Adám (grafikával) és Nagy Sándor (szobrokkal). Balatonberény- ben Kustár Zsuzsa iparmű­vész és Gern Katalin szob­rászművész mutatja majd be műveit. — Feleségül vennél-e »ma­gyar« lányt? Marci válasza — rövidke habozás után — hangos és meggyőző »igen«. — Ha találnál két, külse­jében és tulajdonságaiban tö­kéletesen egyforma kislányt, csupán a bőrük 6zíne külön­bözne egy árnyalatnyival, me­lyiket vennéd feleségül? A cigányt vagy a másikat? Marci állát öklére támaszt­va töpreng néhány másodper­cig, majd kiböki a választ: — így nem tudom eldönte­ni ! Ha másképpen nem len­nék képes választani, feldob­nék egy húszfillérest. S a tucatnyi cigánygyermek a szentbalázsi hétközi diák­otthon tágas lakószobájában egymást túUicilálva, harsogva csatlakozik Marci véleményé­hez. »Én ahhoz mennék, aid előbb megkérne« —■ nevet Ro­zi, a társaság legcserfesebb hölgytagja, s a többiek, mint egyetlen használható párkere­sési szempontot, kételkedés nélkül elfogadják a szenten­ciát. És mert valamennyien szépek, tiszták, ápoltak, s fő­leg virgoncak, nyilvánvaló, hogy egyikük sem marad pár­tában, illetőleg agglegénysor­ban. Csakhogy a kollégium tizen­kilenc cigánygyerek lakója — a létszámnak több mint a fele — korántsem ilyen ele­gáns ruházatban, korántsem ilyen jól tápláltan került ide. Horváth János igazgató val­lomása megdöbbentő sorsokat sejtet. — A kicsinyek nem csekély része putriból vagy vályog­házból, rendszerint »zűrös« családi körülmények közül ke­rül hozzánk. Egyikük-másikuk nem ismeri — mert nem is­merheti az édesapját A fe­hérjeszegény étkezéstől alul­táplálton, leromlott egészség­iek a betegségekre érzéke­nyen érkeznek ide, némelyi­kük az alapvető tisztálkodási követelményeket is csak hal­lomásból ismeri. Bár nem mindegyikük, de többségük csupán itt sajátíthatja el a ci­vilizált életmódot. Igaz, csodát a két ■ nevelőnő és a tantes­tület sem művelhet velük, de a »kötelező jóindulat nélkül .adott 2,8—3,2 tanulmányi át- laggaL s általában a cigány- gyermekekkel elért eredmé­nyeinkkel talán annak ellené­re sem kell szégyenkeznünk, hogy néha, egy »otthon« töl­tött hétvége vagy egy nyári vakáció után, némelyikük egy icipicit visszazökken a régi kerékvágásba. Az ízlésesen berendezett, gondosan díszített lakószobák — s tegyük még hozzá: a szomszédos iskola egész osz­tályfelépítése — cáfolják azo­kat a — megyénkben is val­lott és itt-ott a gyakorlatban is »megvalósított« elveket, hogy a cigánygyermekeket, a közös életmódbeli sajátossá­gok, a hasonló nevelési gon­dok miatt, el kell különíteni a többiektőL s »cigányosztá­lyokat, cigánykollégiumokat« kell létesíteni. Az »asszimilá­ciós kísérlet« ellen még egyet­len szülő sem tiltakozott, sem egyik, sem másik »táborból«. — Soha, semmiféle csete­paté, veszekedés vagy »szemé­lyeskedés« nem fordult elő a gyermekek között — mondja Búzási Zsuzsanna nevelőnő, — Viszont egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy egy »pa­tyolatbőrű« emberke megvédi cigány barátját — egy másik »patyolatbőrű« fiúcskával szemben. És ugyanennek a fordítottja is igaz. Nincsenek klikkek és táborok, együtt egymást segítve tanulnak, kö­zösen malmoznak, sakkoznak játszanak — a tévéből vett ötlettel — a szavakkal, a szá­mokkal, s ha úgy hozza a. sor­solás. egy csapatban rúgják a labdát az iskola sportpályáján. A másodikos Gábor és test­vére, a hetedikes, jól tanuló, a kaposvári zeneiskolában te­hetséges hegedűsnövendéknek bizonyult Marianna egy »al­kalmi« házasság felbomlása után, megszomorodva. elbi­zonytalanodva kerültek a szentbalázsi hétközi diákott­honba. Most esküsznek rá, hogy bár »otthon« is jó, de igazán vidámnak csak itt ér­zik magukat. Ilonkát is »csak« az bosszantja, hogy időnként az utcán, az autóbuszon az emberek mintha másképpen A kísérletből gyakorlat lett Országjárás gyalogosan néznének rá, mint a többi gyerekre. Van azonban az elő­ítéleteknek egy másik forrása is, amelyet a tizenkét gyerme­kes családból származó Mag­di említ, nem titkolt bosszan- kod ássál. öt évvel ezelőtt kezdődött az országban az úttörők ván- dortábor-mozgalma. Gyalo­gosan, kerékpárral járhatják végig hazánk szép tájait, meg­ismerkednek a turisztika alapszabályaival, gyakorlati tudnivalóival. 1973 óta jelen­tősen fejlődött a mozgalom, egyre több iskola jelentkezik. Kezdetben a somogyi csapa­tok nem szerepeltek a név­sorban. Húzódoztak ettől az új lehetőségtől, s a vezetők szerepét sem szívesen vállal­ták volna a pedagógusok. A Somogy megyei Táboro­zási és Turisztikai Szakbizott­ság 1974-ben kísérleti útvo­nallal létrehozta a »kis so­mogyi vándortábort«. A szak- bizottság vezetője Teremi Jó­zsef, a kadarkúti általános iskola igazgatója. — Kedvteremtőnek szántuk akkor ezt a hatnapos tábort. Az útvonal mintegy harminc kilométeres. Egy-egy állomás­helyről természetesen lehet tenni nagyobb túrákat is. Ide a harmadik-negyedik osztá­lyos gyerekek is éljöhetnek, nem jelent számukra különö­sebb megerőltetést. A tábor­helyeink : Bánya, Pacsérvis- nye és Szülök. Az utat gyalog tesszük meg, sátorban vagy is­kolában alszunk. Az étkezés­hez a nyersanyag beszerzése a gyerekek feladata. A ka­darkút! áfész látja el a bol­tokat, előzetes megrendelé­sünk alapján, — Milyen a táborhelyek fölszerel tsége ? — A bányai tábort most alakítjuk ki. Egy faházunk már van, a másik alapját a múlt vasárnap készítettük el a szülőiekéi. A sátrak is be- tontalpúak. A tábor közepére még lámpát szereltetünk, amely bevilágítja majd a te­rületet. Van konyha, hűtő- szekrény, szeretnénk még egy fedett teraszt is készíteni, ahol esős időben játszhatnak a gyerekek. Nincs még bekö­tő útunk, erre nagy szükség lenne. A sporpáiyához meg­rendeltük a salakot, az el­szállításával lesz majd gon­dunk. Végül tervezünk egy zuhanyozót, amely megköny- nyíti a tisztálkodást. A pa- csérvistiyéí táborhelyet meg fogjuk szüntetni. helyette Szennán létesítünk. Szülök - ban az iskola ad szállást, für­dési, úszási tehetőség van. Ki­rándulást szervezhetnek a ve­zetők Barcsra és a középri- góci ősborókásba. — Hányán jelentkeztek ed- dik? — Határidőre 13 csoport, később még 11 csőport küld­te be a jelentkezését. .Még többet is túdnánk fogadra. Van olyan iskola, amely három éve azzal indokolja a távol maradását, hogy egyik nevelő sem vállalja a túravezetést. Ez számomra azért hihetetlen, mert a mi iskolánkban, már az jelent gondot, hogy a ta­nárok kérésének nem tudok eleget tenni. Nemcsak vállal­ják, de kérik is a túraveze­tést. Igaz, mi az önálló csa­pattáborunkat. is az ország különböző részein tartjuk, vol­tunk már a Hortobágyon, Kőteleken, az idén Cserke- szőlőre megyünk. Mindezt csak azért említem, mert jó lenne, ha minél több iskola követné e példát. Élmény a gyerekeknek és a szülőknek is, akik eljöhetnek velünk. Kölcsönadjuk nekik az iskola sátrait, és egy távolabb eső helyen letáborozhatnak. — Az országos vándortá- bomak is van somogyi útvo­nala. — A másik megyékből je­lentkezők a Kaposvár—Gyer­tyános (Szenna)—Lipótia (Kuckósarok)—Darány— Barcs útvonalat járhatják vé­gig. Az ország területén ezen­kívül még 21 úgynevezett gyalagostúra van. Ezeknek a hossza mintegy 00—100 kilo­méter. Megyénkből 26 csoport küldte el a jelentkezését e táborok valamelyikére L & — Én nem a »magyarok« részéről érzek megkülönböz­tetést, hanem otthon, a szü­leim hajtogatják, hogy a cigá­nyokat nem szeretik, ezért nekünk sem kellene »keve­rednünk«. Szerintem ez ak­kora butaság, hogy nem sza­bad figyelembe venni. íme, egy — szerény anyagi körülményei ellenére — pél­dás nevelési intézmény, s né­hány ellesett »életkép« az ap­róságok .mindennapjaiból. A következtetést az elkülönítés vagy az egyiittnevelés ered­ményességéről ki-ki levonhat­ja tetszése szerint. De ki ad választ arra, mi történik majd ezekkel a diákokkal, ha ki­kerülnek a kollégium áldásos hatása alól, s az említett két­féle előítélet malomkövei kö­zé keverednek? E malomköve­ket csak akkor lehetne szét­feszíteni és szétmorzsolni, ha sok ilyen kollégium létezne az elszigetelt »cigányosztá­lyok« és »cigánykoUégiumok« helyett. L. A. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents