Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

A HÉTKÖZNAPI BUZSÁK Ott termelni, ahol érdemes „Magától értetődő” lehetőség Kicserélődtek a házak Több neves szakember már évek óta — szakelemzé- sek és cikkek sorával •— bi­zonygatja, bogy a magyar me­zőgazdaság legnagyobb és mindmáig kihasználatlan tar­talékforrása lehetne, ha egy növényt csak ott termelné­nek, ahol arra — legalábbis nagyobbrészt — kedvezőek az adottságok. Eme egyetlen fil­lér nélkül is tetemes megta­karításokat eredményező tar­talékot a gazdaságokban nemigen említik, talán éppen látszólag »magától értetődő« volta miatt... Néha a nem kellően átgondolt vetésszer­kezet, máskor bizonyos kény­szerítő körülmények hatására ott is termelnek, ahol nem volna szabad. A homokszentgyörgyi vagy a lábodi tsz agronómusa jog­gal mondhatná: vannak olyan gyönge földjeik, ame­lyeken nyereségről nem is ál­modnak, örülnek, ha egyálta­lán termést ad. Talán vetetle­nül hagynák, ha 10—20 hek­tárról volna szó, csakhogy földjeik negyede, harmada ilyen. A fentebbi állítás nem elsősorban ezekre a területek­re vonatkozik. Hasonló a hely­zet a termelési rendszerek speciális szempontok szerint kiválogatott területein is. Papp Elemérné dr. és Prok- sza Jánosné dr. nemrég köz­readott tanulmányának meg­lepő tapasztalata éppen az. hogy a termelési rendszerek kukorica vetésterülete gyak­ran nem igazodik az adottsá­gokhoz. A jó feltételekkel ren­delkező gazdaságokban ugyan­olyan arányban termelnek ku­koricái, mint ott, ahol gyenge a talaj. A rendszerek föld­jeinek mindössze fele van a termelésre kimondottan alkal­mas tájakon. A terület majd negyede nem kedvez a ku­koricatermelésnek. Elgondol­kodtató, hogy a legutóbbi gazdasági évben ez az arány tovább romlott, azaz épp a rossz területeken nőtt nagyobb mértékben a növény vetéste­rülete. Mielőtt bárki is em­lékeztetne a kukoricatermelés növelését célzó népgazdasági elvárásokra, leírom: nem ar­ról van szó, hogy a kevésbé jó földeken meg kell szün­tetni a termelést. Sokkal in­kább arról, hogy ezeken a helyeken csak mérsékeltebb növekedést lehet várni, míg a kedvező adottságú gazdasá­gokban a múlt évinél is na­gyobbat. Alighanem a népgazdasági érdek félreértéséből fakad, ha a homokháti gazdaság ugyanolyan arányban növeli a termelését, mint például egy Kapós-völgyi. Még szemléle­tesebb példákat találhatunk a megyén kívül: nyilvánvalóan visszás helyzet, ha egy esz­ményi talajjal rendelkező észak-dunántúli gazdaság burgonyatermelésbe kezd olyan földeken, amelyeken 50 mázsás kukoricát is termel­hetne, míg Dél-Somogyban, a burgonya hazájában a kuko­rica vetésterületének növelé­sét szorgalmazzák... Az említett elemzés beszé­des számokkal szolgál a fen­tebbiek alátámasztására. A rendszergazdaságok a közepes talajokon 4,5, a gyönge föl­deken átlag 10 mázsával rosz- szabb eredményeket értek el, mint a jó termőterületeken. Az előbbi területeken átlag 1500, az utóbbiakon 2450 fo­rinttal volt alacsonyabb 1 hektárnyi kukorica termelési értéke. A ráfordítások ugyan mér« sékeltebbek a gyengébb tala­jokon (pl. kevesebb műtrá­gyát használnak), ezt a hek­táronkénti 70—100 forintos »megtakarítást« azonban sok­szorosan meghaladja a 800— 2400 forintnyi jövedelemkiesés. 1976-ban a rossz termőhelye­ken a rendszerek is ráfize­téssel termelték a kukoricát! Az ötéves terv 1975 és 1980 között a kukorica vetésterü­letének 16—18 százalékos nö­velését írja elő. Ez reális és végrehajtható cél, de távolról sem úgy. hogy minden egyes hazai gazdaság kukoricát erü- lete ennyivel növekedjen. Le­hetnek helyek, ahol talán a 30 százalék is kevés, máshol pedig olykor a 10 százalék is sok. Hasonló következtetésekre jut a búzatermeléssel kapcso­latban Bernét Tivadar és Enyedi György »A magyar mezőgazdaság területi problé­mái« című könyve is: szám­oszlopokkal bizonyítva, hogy a gabonatermelés aránya csaknem azonos a legjobb és a legrosszabb természeti felté­telekkel rendelkező megyék­ben. Az előbbiekben a kihasz­nálatlan lehetőség, az utób­biakban a termelés gazdaság- talansága a szembeötlő. Képzeletbeli vitapart­neremnek még egy lényeges elíenvetése lehet, miszerint a föld aranykoronaértéke nem mindig perdöntő, a jó eszköz- eilátottság, a szervezett, szak­szerűen irányított munka el­lensúlyozhatja a gyönge adott­ságokat, a hanyagság vagy épp a maradi szemlélet pedig kétessé teheti a jó főid ered­ményességéi is. Ez igaz, csak­hogy a jó eszközellátottság, vagv a fegyelmezett munka legföljebb enyhítheti, de meg nem szüntetheti a rosszul kt- alp.kftott, vagy épp a statisz­tikák javítása érdekében, eről­tetett vetésszerkezet káros ha­tásait. Az ott termelni, ahol érde­mes — mint látható, nem is olyan magától értetődő köve­telmény, és a terv bizonyos növények vetésterületének növelését célzó előírásai közt nincs ellentmondás. A kettő együttes érvényesülése a való­di népgazdasági érdek. Bíró Ferenc „Csapdát” állítanak az iszapnak A Balaton védelmét szolgál­ja az a mederkotrás, amelyet most készítenek elő Győrök térségében. A munkát — amelyre ebben az évben több mint 20 millió forintot költe­nek — nagyszabású kísérlet­nek szánják. Arra keresnek választ a szakemberek, hogy a szerves anyagokban dús iszap eltávolítása milyen ha­tással lesz a Balaton, élővilá­gára. — Az Idén kezdődő kísérlet 1981-ig tart. Ez idő alatt egy­millió köbméter — szerves anyagokban gazdag — iszapot távolítanak el a mederből és helyeznek el a part mellett úgy, hogy ne szennyezhesse ismét a tó vizét E munkák elvégzésére a Velencei-tóról a Balatonra szállítják a nagy teljesítményű holland kotró­gépet A kísérleti kotrás Ideje alatt szakemberek vizsgálják majd, hogy milyen az iszap bioló­giai összetétele, hogyan hat a munka a Keszthelyi-öböl hid­rológiai viszonyaira. Ebben a térségben ugyanis — a becs­lések szerint — másfél mil­liárd köbméter olyan iszap van, amelyet már rég jobb lett volna kiemelni a víz alól. Ilyen nagy mennyiségű anya­got viszont addig nem lehet a mederből kivenni, amíg a kotrás hatását nem ellenőr­zik, illetve nem oldják meg elhelyezését a parton. — Az iszap elhelyezésére külön terv készült — mondta Soha Szilveszter, a balatoni vízügyi kirendeltség vezetője. — Építjük már a zagygátat, és március közepén megkezd­jük a kísérleti kotrást A me­derből kikerült iszapot úgy helyezzük majd el, hogy ne juthasson vissza a vízbe, ne szennyezhesse ismét a Bala­tont. Ezt a területet a hajdani partvonal és a jelenlegi part között jelölték ki úgy, hogy a kirakott iszapot 100—150 mé- tor széles nádas választja r ajd el a víztől. A Tihanyi ológiai Kutatóintézet, vala­nt a Vízgazdálkodási Tudo­Anyos Kutatóintézet szakem- l >reinek irányításával készü­lő kotrás megkezdése előtt módszert dolgoztak ki arra is, hogy miként adják vissza a ( természetnek ezt a hatalmas [ Iszaptömeget. Arra az elható-1 rozásra jutottak, hogy az így feltöltött területet nem szabad parcellázni. Ehelyett iával te­lepítik majd be. A Győrök térségében kez­dődő munka fokozatosan ha­lad Keszthely felé. A Kereke­di- és a Pálóznaki-öbölre is sor kerül A másfél milliárd köbméter — szerves anyagban dús — iszap eltávolítását Je­lentő nagyarányú mederkot­rás alapvetően megváltoztatja a Keszthelyi-öböl hidrológiai viszonyait A szakemberek — mérésekkel alátámasztott — véleménye szerint a Balaton újratölti majd a kotrás he­lyét: Ide hordja a Zalán es más vízfolyásokon keresztül bekerült iszapot. Ebben az esetben azonban a kotrás he­lye már hatalmas iszapcsap- dáként is működik: a Bala­ton — az áramlás révén — itt rakja le a szennyező anya­got, s az emberre »csak« az a feladat vár, hogy ezeket a hatalmas víz alatti »szeme­tesgödröket-« időnként kiürít­se. A most kezdődő kísérlet ad majd feleletet arra is, hogy milyen időközönként lesz szükség az ürítésre a. tó sza­bályozása és a víz minőségé­nek védelme érdekében. Dr. K. I. Buzsák nem bú-zsák, de nem is csak az a kirakati, va­sárnapos község, melynek a búcsú napján mulatja magát. A hétköznapok itt is örömet és gondot hoznak, elegyesen. Ezeket számoljuk elő Takács Józseffel, a lengyeltóti nagy­községi pártbizottság titkárá­val. Segítőtársunk ebben Kuz­ma János politikai munka- társ.x Buzsák 1977. április el­sején társult Tótival. így tu­dom meg, hogy Buzsáknak 2235 lakosa van, közülük öt­venkét itteni, harmincegy más települések munkahelyein párttag. S ebből már az is vi­lágos, hogy az emberek egy részét a Munka Harcosa Ter­melőszövetkezet, más részét — s ezek vannak többen — Ka­posvár, Marcali, Fonyód, Sió­fok, Lengyeltóti stb. üzemei, vállalatai foglalkoztatják. Ta­kács József — aki korábban is jól ismerte a községet — elmondta, hogy a felszabadu­lás óta »kicserélődtek« a por­ták. A régiek helyén új vagy átalakított épületek állnak. Milyenek voltak azok a ré­gi buzsáki házak? Kezdetben a sövényfalúak »divatoztak«. Majd az úgynevezett üstökös házak. Zsúppal fedték ezeket. A pici ablakok alig engedtek utat a fénynek. A múlt szá­zadban. írásban kellett adni a koleraveszély miatt, hogy eze­ket minden héten legalább egyszer tárják ki a jó levegő­nek. Csoda? A füst nem a kéményen, hanem előbb az ajtón, majd a szélesedő kür­tőn — később ilyeneket rend­szeresítettek — ömlött a sza­badba. Múlt? Nem lehetett itt könnyű az élet. Két település épült a középkorban: Akts és Magyari. Dűlő őrzi az utóbbi nevét. Az 1536-os adólajstrom már együtt említi a két falut Ügy mondják: a fehér kápol­na Akts helyén áll. Tatárdú- lás, török rabiga pusztította a lakosságot. Délszlávok pótol­ták ki a hiányzókat; határ­őrök, egyéb vitézi népek. S. noha pusztultak ők is. újabb és újabb hullámuk töltötte föl a sorokat. A hagyomány sze­rint a község mai neve is dél­szláv szóból ered. A település egyes részelt ma is így emle­getik: »Megyek a Sztára Szel- la felé...« A Cerija, a Gus­I tulját vitézkötés és színes sz.a- I lagok díszítették. Hétköznap a komiszgatyát viselték, ez erős vászonból készült, mosni sem kellett. Bő ujjú. kurta és lyu- | kashímzésű ing járt hozzá, | ünnepen fekete kabáttal, zse­bében piros zsebkendővel. A lábon bocskor vagy szőrcsiz­ma. Hosszú hajuk volt, cso­mókba igazítva fültájékon. S a nők? Szépek lehettek a rövi 1. hímzett ujjú ingekben, több alsószoknyával bélelt szalagos, pántlikás, csipkés kasmír­szoknyájukban. A rékli is hozzátartozott a viselethez Utcára csak fejkötőben lép­hetett a menyecske. Eiő'.lj kapcát, tutyit hordtak, ké­sőbb csatos félcipőt. Legtöbb a «öldségea Hiányszakmák a kiskereskedőknél Sok vagy kevés a magán kis­kereskedő? Ki és molyén szak­mában kérhet iparengedélyt? Hol vannak sokan.? — erről beszélgettünk Hortobágyi Ist­vánná val, a KISOSZ Somogy megyei Szervezetének titkárá­val. — 435 kiskereskedőnk húsz szakmában dolgozik. Felét a Balaton-parton találjuk, a többit elszórtan a megyében. Legtöbben — nyolcvanon — zöldség-, gyümölcskereske- dők, Akad olyan szakma, amelyből csupán mutatóban találni egyet, vagy még azt sem. Sajnos a legtöbb kiske­reskedő idős, túl van már a nyugdíjkorhatáron, s a meg­szűnő munkaigényes szakmák­ra — elsősorban a kifőzdékre — nincs jelentkező. Akadnak varezó szakmák: divatáru, mű- szakicikk-kereskedés, kisven­déglő, ám ilyen üzletek nyi­tására nem adhatunk enge­délyt. Pedig néhány helyen, főként a Balaton mentén vagy új városainkban, a nagyobb idegenforgalmú helyeken szükség lenne néhányra .— mondta a megyei szervezet titkára. A Balaton mellett újabb és újabb kempingek nyílnak, be­épülnek eddig lakatlan terü­letek: büfékre, pecsenye- és lángossütőkre, kölcsönzőikre, zöldség-, gyümölcsboltolura, vegyeskereskedésre is szükség lesz. A hagyományos borvidé­ken — Kétese, Kőröshegy — néhány magánbarkimérési en­gedélyt is kiadnak. Persze, a Balaton,-part lem minden kiskereskedő számára kedvező. Sokan szüntetik meg tevékenységüket. Például az, aki bérlovaglásra kért enge­délyt, hamarosan megszüntet­te működését. Sikere volt vi­szont Balatomszéplakon a vízi- bicikli-köksönzőnek, jármű­veit már napokkal előbb le­foglalták. A KISOSZ megyei vezetősége ezért egy újabb kölcsönző nyitását javasolja valamelyik forgalmasabb üdü­lőhelyen, Sokoldalú igényt elé­gít ki a siófald barkácsbol tos, ő egyúttal horgászJelszereiése- ket. is árusít. Ugyanilyen üzlet nyílik rövidesen Barcson és BalatonleHén: Barcson meg­kezdte működését egy mező- gazdasági szerszámokat, vető- magvakat árusító kereskedő. Több régiségkereskedésre j lenne viszont szükség a me- í gyében, mert számuk kevés, j Díszmadár- és díszhalkereske- j dő is csupán egy van. Nagyon kellene béiyegjkereskedő, an- j tikvór könyvárus — a két ér-1 dekes szakma együtt is foly­tatható —, jelenleg egy sincs a mérvében. Persze ezek az érdekei^ különleges szakmák. Szükség vcűna arra, hogy a kaposvári vásárcsarnokban nemrég bezárt két zöldség- és gyümökssüzletet újból kinyis­sák. Kellene a megyeszékhe­lyen kifőzde, ugyanis mind­össze kettő van. Azután báli meg alkalmi, esküvőiruhaköl- csönző. Sokan azt gondolják: kiske­reskedő bárki bármilyen szak­mában lehet. Ez téves! Szak­mai képzettségre, több évi gyakorlatra szükség van, ez az engedély kiadásának egyik föltétele. — Nemcsak az iparengedé­lyek kiadásában, az áruellá­tás biztosításában működünk közre. Árubemutatókat, kiáll,í- tásokat rendezünk a nagyke­reskedelmi vállalatokkal kis­kereskedőink részére, segítünk nyaraltatásukban, hazai és külföldi kirándulásaik szerve­zésében, valamint a kiskeres­kedők és a lakosság érdekeinek védelmében — mondja Hor­tobágyi István,né. Ezzel a céllal hozták létre tavaly a megyei vezetőségből és a kiskereskedőkből álló ár­információs bizottságot. En­nek tagjai rendszeresen föl­keresik a kiskereskedőiket, vizsgálják az árak alakulását, s megavadál,yo.z?/lk a túlkapá­sokat. Ez a bizottság az idén is rendszeresen működük. Sz. L. tyerica, a Tellakóca sem isme­retlen földrajzi, helyi név. Árulkodnak a családnevek is: Skrinyár, Pasztutics, Miseta, Ilisics, Boszkovics, Iváhcsics, Dumity, Tomity stb. S, hogy a török is itt járt, mi sem bi­zonyítja jobban, mint a Kara családnév. Bél Mátyás tudósítása sze­rint »Borzalmas a szegény­ség ... nincs jövedelmük.« Természetesen, a korabeli hír­adások, mint forrásmunkák a község múltjához, csak fenn­tartásokkal kezelhetők, hiszen egyfajta nemzeti gőg is érző­dik belőlük a kisebbséggel szemben. 1715-ben még 44 háztartást írtak össze, a múlt századi kolera már 400 em­bert tudott elpusztítani. Az iskolai szép emlékalbuúiból ismertük meg a buzsáki ha­gyományos viseletét. A fér­fiak a vagyoni helyzettől füg­gően ráncozhatták a rödős ga­tyát, melynek alját rojtok, há­A hímzésről, a híres-neve­zetes buzsáki népművészetről szándékosan nem írunk mos:. Hiszen annyiszor meglettük már! Egy bizonyos: aki Bu- zsákon jár, élő hagyományo­kat, eleven népművészetet ta­lál ma is. Sokan tagjai a sió­foki háziipari szövetkezetnek. Kezűik alól kerülnek ki azok a munkák, melyek olyan sok vi­lágtáj felé indulnak, s szerez­nek hírt ennek a községnek. Lesz-e folytatás? Egyértel­mű igennel válaszolhatunk. Bizonyság erre az általános is­kola két hímzószakköre: a bu­zsáki gyerekek elsajátítják azt, amit nagyanyjuk, édesanyjuk is tud. Leskó László (Folytatjuk.) Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents