Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

/ Szellem haszon - hevés profittal A moziüzemi vállalat munkája a megyei tanács vb napirendjén A Somogy megyei Mozi­üzemi Vállalat tevékenysé­géről, a mozihálózat hely­zetéről és fejlesztési lehető­ségeiről tárgyalt tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A testület hatá­rozati javaslatot fogadott el a bővítési lehetőségek, a vállalati gazdálkodás és a műsorpolitikai tevékenység javításáról. Településfejlesztési és gaz­dasági tényezők, ezenkívül a moziüzemi vállalat korábbi vezetésének nyereségközpontú szemlélete játszott közre ab­ban, hogy a mozihálózat a so­mogyi közművelődés legelha­nyagoltabb részterületévé vált A 16 milliméteres fil­meket vetítő mozik száma — részben érdektelenség, részben technikai gondok miatt — nyolc év alatt 210-ről 167-re csökkent a 35 milliméteres filmeket bemutató mozik szá­ma ötven körül ingadozik. A jelenleg működő 217 filmszín­ház közül mindössze tizenhat van a vállalat tulajdonában — ezek közül nyolc balatoni kertmozi! —, s csupán kettő tartozik a kiemelkedő minő­séget jelző A kategóriába. Az előadásokat évente 2,3—2,4 millió filmbarát látogatja, s ez az arány nem rosszabb az átlagnál, ám csalatkoznunk kell a mennyiségi szemlélet- módban, ha azt olvassuk a filmfőigazgatóság vizsgálati jelentésében, hogy »az I. hely- árbesorolású moziknak csak egyharmada, a II. helyárbeso- rolásúaknak mindössze két­harmada éri el a kívánt tech­nikai szintet«. A hálózatban üzemelő technikai berende­zések elavultak: a 29.5 millió forint értékű állománynak csaknem a felét kizárólag esz­mei értékként tartják nyilván. Ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatnál — a közművelő­dési funkció és a vállalati gazdálkodás áthidalhatatlan ellentmondásának következ­tében — évente 3—4 millió forint jut fejlesztésre, kiderül, hogy a helyzet további romlá­sával kell számolni A háló­zati és technikai gondok csök­kentésére csak a hatodik öt­éves tervben lesz lehetőség. Jóval derűlátóbban kell megítélnünk az utóbbi két esztendőben folytatott műsor- politikai tevékenységet. Javult a .propaganda, több akciót kezdeményeztek az A kategó­riájú filmek eredményesebb forgalmazása érdekében. 30 éves az államosított magyar film címmel kiadványt jelen­tettek meg, megrendezték a magyar film hónapját, film­történeti és filmesztétikai sza­badegyetemet szerveztek a Killián György Ifjúsági és Út­törő Művelődési Központtal közösen. A filmbarátok köre és a filmklubok az ismeret- terjesztés, az ízlésnevelés ki­tűnő fórumainak bizonyultak. Megszervezték a szovjet fil­mek hetét és a kubai film­alkotások plakátkiállítását. Gyakran került sor alkotó— közönség találkozókra, anké­tokra, díszbemutatókra A legjobb eredményeket kétségtelenül az ifjúság film- ellátásában érte el a vállalat Szoros kapcsolatokat hoztak létre az oktatáni intézmények­kel, a tananyaghoz kapcsoló­dó ajánló jegyzéket készítet­tek, több alkalommal mutat­tak be filmeket óvodákban, iskolákban, diákotthonokban, úttörő- és ifjúsági táborokban. A forradalmi ifjúsági napok sikeréhez magyar és szovjet filmek műsorra tűzésével já­rult hozzá a vállalat 1978- ban 350-mel több ifjúsági elő­adást rendeztek, mint 1976- ban, a látogatók száma pedig csaknem ötvenezerrel volt magasabb a két évvel koráb­binál. Az ipari munkásság és a mezőgazdasági dolgozók film­ellátásával kapcsolatban is ki­váló kezdeményezéseket tet­tek. A megye üzemeiben ta­valy több mint nyolcszáz »ki­helyezett« vetítést tartottak. Kaposváron pedig bevezették a szocialistabrigád-bérleteket. A TOT-tal közösen két al­kalommal is sikeresen bonyo­lították le a filmnapok falun rendezvénysorozatot: néhány helyen a művek alkotói is megjelentek. Sajnos, ez a közművelődési tevékenység korántsem mindenütt ment -simán«. A kisközségek több­ségében csak állami támoga­tással lehetett az állandó ve­títőhelyeket üzemeltetni, s a látogatóktól származó bevéte­lek olykor még a legalapve­tőbb kiadásokat sem fedezik. Ezért szervezték meg a »ván­dorautós« és »kiskörzeti« ve­títéseket A tizenkét gépkocsi tavaly nyolcvanhat település­re szállította el a filmművé­szet legújabb alkotásait, s e »mozgómozik« 6800 előadására 350 ezren voltak kíváncsiak. Ez a »misszió« ugyan igen gyakran ráfizetéssel jár, foly­tatása azonban — közműve­lődési haszna miatt — elen­gedhetetlen. Kiemelt tevékenysége a mo­ziüzemi vállalatnak a Bala- ton-part ellátása. Az üdülő­vendégek számának gyors nö­vekedése nem csekély gondot okoz. Valamelyest javított a helyzeten a balatonmáriai filmszínház újjáépítése és — tavaly — a balatonföldvári fedett kertmozi építésének be­fejezése. A SZOT-üdülők, a nyári építőtáborok is hozzá­járulnak a mennyiségi muta­tók javításához — ezekben ta­valy kilenc és fél száz elő­adást tartottak —, a műsor- szerkezet minőségét azonban — a szórakoztató filmek nagy aránya miatt — nem javítják. összegezve tehát: »csak« a szubjektív tényezők változtak az utóbbi két esztendőben a Somogy megyei Mozi üzemi Vállalatnál. Az objektív lehe­tőségek megváltoztatásához a a központi és a községi szer­vek segítségére és — szerin­tünk — a vállalati gazdálko­dás és a közművelődési funk­ció ellentmondásának felol­dására lenné szükség. "' L. A. KILENC ÚJ ISKOLA Bábszínházak fesztiválja Kalinyinban Jól ismerik hanzákban is Andrej Mihalkov-Koncsa- lovszkij filmrendező nevét. Olyan filmek alkotója ő, mint /Íz első tanító, a Nemesi fé­szek, a Ványa bácsi. Magya­rul is megjelent például az Andrej Tarkovszkijjal közösen írt forgatókönyve, Az ikoníes- tő. Tarkovszkij filmje, az Andrej Rubljov, aztán világ­sikert arattott, a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a kritikusok díját is 1969-ben. Mihalkov-Koncsalovszkij most újabb nagy alkotásba fogott Valentyin Jezsov Le- nin-díjas forgatókönyvíróval. Nálunk is legjobban ismert szövegkönyve a Ballada a ka­tonáról, amelyet G. Csuhraj filmesített meg. A négyrészes filmeposz Sri bériáról szók A század elejétől a hatvanas évekig követi nyomon a hő­sök életét. V. Szamojlov, J. Perov, P. Kadocsnyikov, V. Szolomin, A. Potapov, V. La- rionov és még sok-sok színész játszik a filmregényben. A hősökkel gyermekkorukban ismerkedünk meg, az alkotók moszkvai iskolások közül vá­lasztották ki a megformálói- kat. A Szibériatörténetét be­mutató alkotás fölvételei há­rom évig tartottak. Több jele­netet testvérmegyénkben, a Kalinyin területen forgattak. Nem messze a területi szék­helytől, a Tverca folyó torko­latában fölépítettek egy kis szibériai települést. A film operatőrének, Levan Paatas- vilinek, s a film szereplőinek nagyon nehéz dolguk volt Van egy jelenet a filmben, amikor Vitalij Szolomin és Nyikita Mihalkova derékig a mocsárba merülve menekül a fűzből, s a kamera minden lépésüket nyomon követi. A kalinyiniak — talán azért, mert a forgatás idején megis­merkedtek az alkotással — már nagyon várják a film be­mutatóját Az alkotók szerint ez nem késik sokáig. A Moszkva és Leningrád között levő testvérváros szo­ros kapcsolatban áll a főváros és az északi szomszéd művé­szeti életével. Különösen nagy sikert aratott a bábszínházak fesztiválja. A leningrádialc M. Jeremin és L. Vinogradov Medvenyúl című zenés komé­diáját, a moszkvaiak pedig G. Landau Hópelyhek iskolája című darabját mutatták be nagy sikerrel. A kalinyini Drámai Színház Osztrovszkij Farkasok és bá­rányok című színművét mu­tatta be a közelmúltban, V. Jefremova • rendezésében. I. Andrianova, A. Csujkov és a színház vezető művészei kap­tak szerepet a darabban. P. Belovot, a szovjet hadsereg központi színházának fődísz­lettervezőjét hívták meg Ka- linyinba, s ő tervezte az Oszt­rovszkij-mű díszleteit. A testvérmegye gazdag Pus- kin-hagyományai iránt egyre többen érdeklődnek a Szov­jetunió minden részéből. Már most nagy a sikere a kalinyini Szaltijcov—Scsedrin Múzeum­ban megnyílt kiállításnak, amely a szovjet művészek Puskin-illusztrációit mutatja be. A több mint ötven grafi­ka alkotói olyan művészek, mint N. Iljin, T. Mavrina, I. Fatyejeva, G. Szolovjeva és mások. A közeli műit emlékeit szintén nagy gonddal ápolják. Most például a háború utáni újjáépítés fotódokumentumait gyűjtötték össze Kalinyinban Meg-jelent egy nagyon érde­kes dokumentumkötet is a Moszkvai munkás könyvkiadó gondozásában A Kalinyin te­rületi pártszervezet a számok tükrében címmel. A testvér- városban nyomtatott mű hat­van év fejlődését tükrözi a központi pártarchívum, a ka­linyini, a moszkvai, a szmo- lenszki és a pszkovi pártar­chívum anyagai alapján. A közművelődésen kí­vül mindenképpen érdemes megemlíteni a közoktatás fej­lődését. Tavaly kilenc iskoia épült a Kalinyin területen, s így háromezer-négyszáz diák tanulhat nagyon szép és kor­szerű oktatási intézetben. Több lett az óvodai hely, új klubok, művelődési házak is épülték. Lajos Géza lerzy Edígey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁIY — Majd mi megmagyaráz­zuk, hogy miről van szó. Ne hidd, hogy ez Amerika. A madárkák számára kalitkáink vannak. Na, mégy, vagy se­gítségedre legyünk? — mond­ta és elővette gumibotját. — Tiltakozom! — kiáltott felháborodva MacAreck. — Hogy bánik velem? — Elég Állj fel, és indulás a kocsihoz, mert másképpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg! Két erős kéz megragadta MacArecket, aki nem tiltako­zott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz fordult: — A kapitány úr kéri, hogy jöjjön a jegyzőkönyvet föl­venni. Pierre Mariin már ná­lunk van. — Rögtön megyek, csak be­zárok. Közben MacArecket brutá­lisan betuszkolták a rendőr­ségi kocsiba, és a rendőrség­re vitték. A rendőrfőnök I azonnal kihallgatta. A Kapowári Snimfonikus Zenekar hangversenye Meggyógyult az Achilles-sarok Szép számú lelkes »szurko­ló« vastapsa közben hagyhat­ta el a Liszt Ferenc Zeneis­kola nagytermének színpadát hétfőn este a Kaposvári Szim­fonikus Zenekar, s e tetszés­nyilvánítás itt nem csupán a produkciónak szóló elismerést jelentette. Válasz is volt ez a koncert mindazoknak, akik — a szorító létszám és pénz­gondok miatt — kételkedtek a zenekar létjogosultságában, s bizonyíték arra, hogy érdemes lesz végre »hátsó« gondolatok, kételyek nélkül bizalmat sza­vazni az eddig mostohán ke­zelt együttesnek. Igaz, Vivaldi G-dúr fuvola­versenyének kísérete még nem tette igazán próbára a Meré­nyi György által betanított és vezényelt zenekart, de már itt feltűnt a tömör hangzás, a szólamok szép összhangja, amellyel megyeszékhelyünk muzsikusainak sikerült a ne­ves szólista, Matuz István egyenrangú partnereivé válni­uk. Ez pedig nem volt köny- nyű, hiszen a fiatal fuvolamű­vész a technikai tudás és a muzikalitás valóságos tűzijá­tékát mutatta be a három té­telből álló, futamokkal és rit­musváltásokkal megtűzdelt versenyműben. Stílusbizton- sága és technikai bravúrjai mellett elsősorban tónusának sokszínűségét kell megemlíte­nünk, amely főleg a második, lassú tételben tűnt feL Mozart A-dúr zongoraverse­nyét Varga Csilla: játszotta. Átélt, kulturált interpretációja őszinte meglepetést keltett, hiszen a fiatal művésznő nem tartozik a »legexponáltabb«, legreklámozottabb pianistáink közé, ám produkcióját ennek ellenére csak az »abszolút« mércével mérhetjük. Nem tö­rekedett arra, hogy a hagyo­mányos felépítésű koncertbe romantikus jegyeket »magya­rázzon« bele, kristálytiszta dallamvezetésével, puha bil- lentésével inkább az érzelmek — és a formák — zártságát igyekezett bemutatni. Az első tétel fő témájának és a har­madik résznek a briliáns já­tékosságán túl méltán aratott elismerést az a művészi alázat és önuralom, amellyel Varga Csilla a második tétel »bánat­zenéjét« eljátszotta. Nem más hitelesítette ugyanis ezt a re­zignált lemondást, az Indula­toknak és a fájdalomnak ezt a visszafogását, mint — a ze­neszerző életpályája. A két szélső-tételben a ze­nekar is derekasan kitett ma­gáért. Annak az együttesnek, amelynek egyik-másik tagja egy-két esztendeje még a partitúra írott tartalmával is eredménytelenül küszködött, most sikerült teljes színpöm- pájukban kibontania a szelle­mes mozarti »sziporkákat«, s végre koncepciót is fölfedez­hettünk. Kár, hogy a máso­dik tétel zongoraszólaménak kíséretében a zenekar nem volt a művésznővel egy »súlycsoportban«: a poétikus rész bizony halványra, »lötyö­gősre« sikerült. Az utolsó mű- sorszám azonban gyógyírként hatott e lelki sebre. Mert Haydn 104. számú, D-dúr Londoni —• avagy má­sik becenevén: Duda szimfó­niájának interpretálásával a zenekar olyan teljesítményt nyújtott, amely messze felül­múlta az elmúlt évek átlagát. Az első tétel lassú, tragikus hangulatú bevezetőjében lehe­tetlen volt meg nem érezni a Beethovenre előremutató je­gyeket, s a második tétel bensőségesen és világosan for­mált dallamainál is élvezettel kellett hátradőlnünk, a tétel közepén érezhető némi elbi­zonytalanodás, laza és törede­zett dallamvonal ellenére. A menüett, majd a nyugat-ma­gyarországi horvát telepesek­től gyűjtött dudatáncdallam elementáris erejének, önfe- ledtségének és hibátlan össz­hangjának hallatán a krónikás — egyebek közt — ezt írta jegyzetfüzetébe: pompás, de kár, hogy nem ez a szimfónia kapta meg a »tánc apoteózi- sa« nevet... A koncert zajos sikere — a szólisták mellett .— kétségte­lenül az egész zenekar érde­me, igazságtalanul cseleked­nénk azonban, ha nem emi:- tenénk meg külön azt a szó­lamot, amely az elmúlt évek­ben a leggyengébb »csapat­résznek« bizonyult, azóta azonban egy klasszissal ja­vult: a hegedűsöket Létszá­muk növekedéséből olyan lát­ványos minőségi fejlődés kö­vetkezett, amely lehetővé tet­te, hogy az együttes legmeg­bízhatóbb, legkiegyensúlyo­zottabb és szólamává váljanak. Meggyógyult végre a Kapos­vári Szimfonikus Zenekar Achilles-sarka, s a lábadozás után immár a végleges meg­erősödésnek kell következnie. Lengyel András — Nos, MacAreck űr — ne­vetett. — A játék hamar vé­get ért Jó üzletet akart csi­nálni, és ezért most fizetni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban? — Tiltakozom az eljárásuk ellen. Követelem, hogy azon­nal beszélhessek az Egyesült Államok konzulátusával. Ezért még drágán megfizet­nek. — Ide hallgass, MacAreck — mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült — Ne ugrálj itt nekem. Egyetlen konzul sem fog aggódni, ha csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült Államo­kat — Hogy merészeli!..; — Kuss, csirkefogó — ug­rott az amerikaihoz, és hatal­mas ütést mért az arcára. MacAreck megingott, ha el nem kapja a szék karfáját, elterül. Szája szélén kibugy- gyant a vér. — Megfizettek ezért — mondta nyugodtan, miközben zsebkendőjével törölgette le a vért — Fiúk — kiáltott a főka­pitány —, vigyétek a dutyiba. Azt akarja, hogy jól megfi­zessünk ezért. Tehát, útköz­ben tegyetek hozzá egy keve­set. Az egyik rendőr megragad­ta, a másik gumibotjával nó­gatta előre. A letartóztatott üvöltött. A főkapiány megköszönte a két kereskedőnek, hogy együttműködtek velük, a ma­dárka útlevelében az olasz és a jugoszláv vízum is arról ta­núskodik, hogy le akart lépni. • — Úgy vélem — jegyezte meg a rendőrfőnök, amikor a kereskedők elmentek —, leg­jobb lesz, ha hétfőig a pin­cében tartjuk a mi kis kék madarunkat. Hétfőig éhezik, és akkor szépen bevall min­dent nekünk. — Kérni kell az ügyész en­gedélyét — jegyezte meg a főkapitány. — Nem sürgős. Sem ma, sem vasárnap nem éred utol a főügyészt. A kihallgatás jegyzőkönyvét majd átküld- jük neki. — Helyes. Hadd szökjem hozzá a csirkefogó a francia börtönhöz. Hétfőn a Crédit Lyonnais banktól igazolást kell kérni, hogy a csekk fe­dezet nélküli. — Hétfőn semmit nem tu­dunk meg. A bankok ünnepe. Csak kedden — jegyezte meg a rendőrfőnök. — Nem baj. Legfeljebb egy nappal tovább ül a kismadár a mi kalitkánkban. Annál in­kább fog vágyakozni az Am- basador szállodába. Gyorsan el kell intézni azt is, hogy a két kereskedő 'jutalmat kap­jon a madárka leleplezéséért. Hétfőn a két rendőr ismét a főkapitány elé hurcolta MacArecket. A szép öltöny tönkrement, sötét foltok ékte­lenkedtek rajta: a vérnyo­mok. Szeme bedagadt az üté­sektől, szája felrepedt, meg­dagadt — Na, ml van. csirkefogó? — üdvözölte a főkapitány, — van kedved vallani? — Tiltakozom, hogy egy amerikai állampolgárral szem­ben így viselkednek — vála­szolt mister MacAreck. — Ez megint a magáét fújja. Biztosan jól érezted magad odalent. Vissza akarsz menni? Beszélj, amíg jó ked­vem van! — Megtagadok minden Vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzul­jával és az ügyvédemmel, Jean Charbonneau-val. — No, nézzétek csak! Jog­tanácsosa van. Utoljára kér­dezem, MacAreck, bevallód az autólopást? — Megtagadok minden vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzul­jával és a jogtanácsosommal — ismételte a letartóztatott. — Sajnálom — mondta a kapitány. — De magadra vess, magad akartad. — A rend­őrökhöz fordult: — Vigyétek a pincébe, Jean, Antoine és Michel külön foglalkozzanak véle. Verjék ki a fejéből, hogy a konzullal és a jogta­nácsosával akar beszélni. Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents