Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
AZ IFJÚSÁG ÉLETE Hórukk az Iszapban Fogjuk meg és vigyük Mindenhol várják a szakmunkástanulókat gyakran cseng a telefon az 503. számú Rippl-Rónai József Ipari Szakmunkásképző Intézetben, hol a városgazdálkodási vállalat, hol valamelyik iskola kér segítséget. Példák sora bizonyítja, hogy olyat nem kérhetnek, amit ne teljesítenének. Az intézetet szoros szálak kötik a városhoz, a jövendő munkások tenni akarására számíthatnak. — Mindig Időben értesülünk a megyeszékhely feszítő gondjairól, s gyorsan állást foglalunk, hogy miben segíthetünk — mondja Pintér Kálmán igazgató, aki a városi tanács vb-nek is tagja. — Köztudomású, milyen nagy gond az óvodai helyek hiánya. Amikor ez szóba került a testület ülésén, azonnal felajánlottam, hogy minden segítséget megadunk a kivitelező cégnek. Szeptember végétől tíz-tizenkét elsőéves repülőgépszerelő-tanuló végzett segédmunkát a donneri, Iszák utcai óvoda építkezésén. Ez áldozat volt tőlük, hissjen a társaik- ugyanakkor almát szedtek, mégpedig pénzért a bárdibükki, a kutasi állami gazdaságban. A munkásöntudatuk már ébredezik, s ezen alapult a helytállásuk. Tegyük, hozzá, hogy ők még csak nem is somogyiak, a város gondjait mégis a szívükön viselik! — Milyen munkákat végeztek még a szalon un kas tanulók? — A tavasszal parkosítottak, a Gábor Andor teret rendszeresen ők tartják rendben — válaszol Both Ernő párttitkár, a kollégium igazgatója — A Németh István íasor takarítását is vállaltuk, azonkívül a kollégisták mindig készen állnak a besegítésre: a városgazdálkodási vállalat gyakran küld kocsit tíz-tizenöt fiúért. Több mint ezer fiatal tanul az intézetben Évről évre írják a krónikák a tetteikkel. Van olyan, amely valóban hétköznapi hőstettnek számít. — Tényleg »kegyetlen« munka volt — hozza fel Pintér Kálmán példának —, amikor az erdészet kérésére nekiálltunk kiszedni a facsonkokat a Deseda-tóban. Úgy jöttek hozzánk, hogy egy kaposvári iskolával sem jutottak dűlőre. Csaknem térdig iszapban álltak a fiatalok, a kísérő tanárok, a gumicsizma az ágyékig ért. Húzatták ki a fákat a traktorral, ha nem ment, lefűrészelték az ágakat. Ez még tavalyelőtt ősszel volt. Előkerül egy dosszié Kiss László szb-titkár, a szakrajz- munkaközösség vezetője gyorsan kiszámolja, mivel járult hozzá az intézet a város fejlődéséhez. , — A tanulók segédmunkájának értéke 240 ezer forint, ez húszezer óra társadalmi munkának felel meg A szakmunka értéke 32 ezer forint, ez ezerhatszáz óra a mostani előírásoknak megfelelően. — Nem lehetne több szakmunkát végezni? Pintér Kálmán bólogat, s már mondja is: — Természetesen mi is szívesebben vennénk a szakmunkát, minden ilyen kérést teljesítettünk. Fölszereltük például az írásvetítő gyöngyvásznakat a közgazdaságiban, a kisegítő iskolának könyvtári polcok készültek, az óvodáiknak játékok. Azt is megértjük viszont', hogy a városban fcerés a segédmunkás. Éppen ezért az ilyen feladatot is elvállaljuk. — A fiatalok szeretnek dolgozni — mondja a párttitkár. — Olyan még nem hangzott él, hogy miért kell társadalmi munkát végezni, miért mi szereljük a villanyt.' — Persze az elismerés sem marad el — veszi át a szót az igazgató. A dicséret az iskola közössége előtt hangzik eL Azonkívül színházjegy, könyv, kül- és belföldi üdülés a tanulók jutalma. — Példaképül állíthatók a többiek elé — jegyzi meg Both Ernő. Csifári Sándor KISZ-ta- nácsadó tanár, a kollégium egyik nevelője a KISZ-tagok kezdeményezéseit említi. , Az iskola és a város kapcsolata más területen is egyre szorosabb. Az irodalmi színpad, a kórus, a nemrég alakult citerazenekar szereplései, az Alkotó ifjúság-pályázatokon, a vfetélkedőkön való részvétel bizonyítja ezt. A magyar—szovjet barátság ápolásában évek óta tartalmas a tevékenységük. A Szovjetunió című folyóirat négyszáz példányban jár a hallgatóknak. Most is ebből készülnek a Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról? vetélkedőre. S ami a legfontosabb, az intézet nem ül a babérjain. Már most az idei elképzeléseket formálják. A párttitkár elmondta, hogy csatlakoznak a növényvédő állomás kezdeményezésére indult város&zé- pítő akcióhoz. Várják azt is, hogy a városi tanács milyen társadalmi munkákat ajánl Akkor tudnak majd végleges tervet készíteni Az Intézet az Iskolák közül elsőként kapta meg a Kaposvár városért kitüntetést decemberben. A plakettet, a szép vázát, az oklevelet nagy becsben tartják Ügy érzik, az elismerés kötelezi őket, hogy minél többet tegyenek a városért. Amikor arról vitatkoznak, hogy milyenek is a mai fiatalok, érdemes példaként felhozni a közösségért minden áldozatra kész szakmunkás- tanulókat. A példás nevelőmunka az alapja annak hogy e fiatalokra mindig lehet számítani. Lajos Gcza Bodóezky István: 3,32 ni1 levegő Néhány hete nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának jubeliumi kiállítása. A stúdió munkájáról Pogány Gabor, a szervezet művészeti vezetője tájékoztat. — A stúdió nem más, mint a 35 év alatti hivatásos képzőművészeit társadalmi és szakmai szervezete, amelynek célja, hogy érvényesülési lehetőséget teremtsen a kezdő művészek számára, hogy bevezesse őket a művészeti közéletbe. Az anyagi eszközöket a Művészeti Alap és a Kulturális Minisztérium bocsátja rendelkezésünkre. Hat műtermünk tíz művész ideiglenes munkahelye Jelenleg 328 tagunk van, számukra féléves és egyéves ösztöndíjakat, pályázati díjakat és kiállítási lehetőségeket biztosítunk. A stúdió alapítása — 1958 — óta minden évben rendeztünk kollektív kiállítást. Szoros kapcsolatban vagyunk a győri múzeummal és a miskolci galériával. Így mostanában évente három hazai kiállításon mutatjuk be alkotásainkat: Budapesten, Győrben és Miskolcon. Büszkén említjük volt tagjaink között Kokas Ignácot, Sváby Lajost és Klimó Károlyt 1978. a stúdió húszéves történetének egyik legjelentősebb dátuma. Párizsban a „Függetlenek Szalonja” kiállításra az idén Magyarországot hívták meg, s több mint százhúsz alkotás mutatta be munkásságukat Ez év tavaszán Isztambulban magyar hetet rendeznek, amelynek képzőművészeti eseménye stúdiónk kiállítása lesz, ennek gerincét a jubileumi kiállítás anyaga alkotja majd. Ez a stúdió a maga nemében azért is egyedülálló, mert külföldön nincs a fiataloknak önálló — a képzőművészet minden műfaját átfogó szervezetük. Minthogy a fiatalok a művésztársadalom jelentős hányadát képviselik, a magyar képzőművészet hazai és külföldi megismertetésében szervezetten ia részt kívánunk venni. A kiállítás minősítése a művészettörténészek és a kritikusok feladata. Annyit azonban a laikus is láthat: a stúdió jó úton halad, a mi feladatunk pedig kiismerni magunkat a modern művészet kuszának tetsző bonyolult rendszerében. Körősényl Tamás: Emlékmű Generációk egymás mellett Játékterem kilenctől kilencig Kaposváron két játékterem van, mindkettő a Siotour üzemeltetésében. A Széchenyi téri reggel kilenc órától este kilencig várja látogatóit, akik nem is maradnak eh Naponta átlagban két-háromszázan járnak ide játszani. Főleg a hét végeken van csúcsforgalom, amikor a diákokon kívül a felnőttek is szép számmal veszik igénybe a flippereket, asztali focikat, kosárlabdát, céllövöldét, zenegépet. Két nyerőgép is csábítja a látogatókat. A kisebbiken »csak« néhány száz forint a legnagyobb nyeremény, de a másikon már ezresekben mérik a szerencsét Aki ennek a rabja lesz, az gyakran kiürült zsebbel hajszolja egyre Fortunát — sokszor hiába. Mert a nyerőgépen veszteni is lehet! Molnár László vezető emlékezett egy esetre: tavaly nyáron az egyik vendégük negyvenezer forintos lottónyereményt játszott el a gépeken ... Ottjártunkkor — kora délután — csendes volt minden. Egyedül szomorkodó játékok, egykedvűen pislogó lámpák Nem kellett azonban sokat várni, hogy újra élénkebb életre keljen a terem. Az egyik flippernél ketten játszottak. Giba Judit és Varga Jenő Barcsról érkezett a városba KRESZ-vizsgát tenni. Hazaindulásig betértek egy kicsit de. A fiú nemrégen végezte n a kereskedelmi szalámin - kásképzőt Kaposváron. Akkoriban törzshelyének számított a terem. Most némi nosztalgiával felelevenítette a »régi fjv.fn) időket«., hogy másnap aztán újra a pult mögé álljon, és kiszolgálja hentesáruval a barcsi vevőket. Judit laboráns a Kenukéinál, most volt itt először. A Honvéd utcai játékterem kisebb, családiasabb. Főkén! a környék fiataljai látogatják előszeretettel, de néha bebetévednek idegenek is. Öry Attila törzsvendégnek számít. Naponta 15—20 forintja »bánja« az itt töltött csaknem három órát. — Lakatosként dolgozom a vasúton, munka után jó egy kis kikapcsolódás. Kezdettől fogva ide járok, s kialakult egy jó kis társaság. Valamennyien fiatalok vagyunk, a környéken lakunk, s télen ez az egyetlen fűtött helyiség ahol összejöhetünk ... Amíg a többiek hangosan tereferélve pörgették az asztali foci bábúlt, a falnak dőlve egy szőke kislány könyvet olvasott — Te ide jársz olvasni? — Nem, csak most egy kicsi untam magamat, s elővettem a könyvet. Gyakran lejárok, mert itt vannak a barátaim. Néha én is beszállok játszani — mondta Takács Jutlza, aki most 8. osztályos a Krénusz iskolában. — Tizenéves fiatalok törzshelye a terem. Többnyire rendesen viselkednek, így nincs velük különösebb baj — mondta Haragh Lászlóné teremfelügyelő. Kaposváron két játékterem üzemel. Szórakozást nyújt a fiataloknak és idősebbek egy részénél?. De minden oda járónak ügyelnie kell arra, hogy a játék megmaradjon a játék határain belül. E gy nagyvállalat üzemében igen sürgős, s ezért nagyon jól fizető munkán dolgoztak. A munkások, persze túlórával, olyan magas százalékokat érhettek el, hogy a teljesítmény egy részét a rendelkezések miatt'ki sem fizették. De mert a munka határideje szorított, céljutalmat adtak a ki nem fizethető százalékokért. Ezt azonban már nem a teljesítmény szerint osztották el. Az idősebbek többet, a fiatalok lényegesen kevesebbet kaptak. Felületes ítélettel gyorsan kimondható: íme a nemzedéki ellentét kialakulásának mintapéldája. Holott itt sem a célok, sem az érdekek nem tértek el egymástól, nem vette el senki a másik élői a munkát, volt bőven, csupán a végrehajtás értékelésébe csúszott hiba. A felszínen azért alakult ki a generációk közti feszültség. Persze idősebbek és fiatalabbak között mindig is voltak és lesznek ellentétek mindaddig, amíg a munkát bérrel honorálják, s a munka szerinti elosztást akadályozzák az objektív mérés mai fogyatékosságai. Lassan már elcsépelt a mondás: addig kellene sokat keresni amíg az ember fiatal Miért ez az óhaj? Mert az ifjúkorban kialakuló igények rendsze' rint nagyobbak, mint az előző nemzedéké, hiszen a fejlettebb viszonyokból indulnak ki. Am az ellentmondások nemcsak anyagi természetűek. A társadalmi elismertség ma még gyakran státusokhoz kötődik. A korosabb generáció tagja általában a tanácselnök, az szb- titkár, a gyárigazgató, a miniszter, a művezető. Az életkor más esetekben hatalmat teremt Idősebb a főbérlő, a többet kereső munkatárs, a sarat ránk fröcskölő autós, az oktató pedagógus, a tilalmakat szabó szülő... Az éleiben való tájékozódáshoz, érvényesüléshez elengedhetetlenül fontos a tapasztalat Az ember a világgal való kapcsolatait ugyanúgy építi, mint önmagát Fokról fokra, ám minél több kudarc éri e viszony alakítása közben, annál türelmetlenebbé válik a környezetével, a külvilággal szemben. A kudarcok már a pályaválasztásnál elkezdődhetnek. A 13—14 éves kor miatt erős az idősebbek (szülők, pedagógusok) befolyása. Ezek gyakran pusztán reményekre épülnek. A lehetőségek, főleg vidéken, határt szabnak a fantáziának. Minél kisebb közösségben él, nő fel valaki, a keretek annál szűkösebbek. Az általános iskolai nevelésben sem túl széles a pályaválasztást segítő hatások köre. A helytelen választásból származó kudarc szembeállíthat az idősebb nemzedékkel. A munkahelyi beilleszkedés sem mindig könnyű, az üzemekben bevezetett patronáló rendszer ali-alig működik. Miért? Mert az idősebbnek juttatott anyagiak még nem elégséges indítékok az emberi kapcsolat kialakításához. S kire haragudjon a fiatal, ha nem az idősebbre, amíg azt látja, hogy a béremelés, a jutalomelosztás, sőt a munkák jövedelmezőségének megválasztása az életkor szerint történik. A nemzedéki ellentétről szólva mégis azt keli monda; nuTvk, hogy az ellentmondások nem szükségszerűek, mindig is konkrét okokat kell a jelenségek mögött keresnünk. Az említett gyárban például az ifjúsági parlament után a felelős vezető közbelépett s rendeződött a dolog. A pályaválasztás korlátái még hosszú ideig fel- oldhataüanok, csakhogy jó részük lelkiismeretesebb munkával, neveléssel, tudatos látó- körtársí fással enyhíthető. S a beilleszkedés már ma is sokkal könnyebb ott ahol a közösség szava dönt, ahol alkotó a vezetői légkör, humanizáltak az emberi kapcsolatok, ahol a szervezett munka és az ember tisztázott helye segíti a fiatalok tájékozódását Társadalmi rendelkezések egész sora ismeri el: fiatalnak, kezdőnek lenni nem egyszerű, s ha nem akarjuk, hogy sokan közülük megkeseredett felnőttekké váljanak, támogatnunk kell indulásukat Az ifjúsági törvény, az új munkaversenyszabályzat a KISZ érdekvédelmi jogai mind ezt szorgalmazzák. A végrehajtástól, az ellenőrzéstől is függ, milyen lesz a viszony az idősebbek és fiatalabbak között S zükségtelen tehát egyének, csoportok hibáit a nemzedéki ellentét semmitmondó ködével takargatni. Az okok feltárhatók és megszüntethetek. Persze még »ideális« feltételek között is megesik, hogy a fiatal nem találja a helyét szembekerül az idősebb generáció tagjával. Am ez már egy másik írás témája, hogy vajon a fiatalok megte&znek-e mindent a kezdeti nehézség leküzdéséret Rege S&ftdox Gy. L. Fiatal képzőművészek stúdiója
