Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
E at a Snytt cast a fens. MiWjIt után rohan baza; no, mem a féleségéhez, hanem mert mindig kitalál valamit Például most egy tanári párt tanít fütyö- részni. — Öregem, ez nagy marhaság! — mondták neki többen. — Ha egyszer a kanári kanárinak született, hát fütyüljön! Azért van. Vagy tán nem? — Majd fütyülnek — mosolygott bárgyún Szepi. Gondolta, irigylik a madarait.., — Az kész művészet ahogyan egy kanári trillázik!' Reggeliztek éppen, nagy étvággyal. Az egész brigád behúzódott egy árnyékos sarokba. — Te, Szepi! Nézted már, hogy melyik a fiú és melyik a lány kanári? — Mért fontos az? — Mért? Hát hogy tojjanak! «- Azokat már úgy párosítják össze. Egy fiú, egy lány. Katona Feri mosolygott Titokzatosan és saj nálkozóan:* — No, én azért meggyőződnék róla. Röhögött mindenki. Katona Ferinek olyan híre volt, hogy nem sokat teketóriázik, ha valakiről meg akar győződni, leány-e vagy asszony. Pedig már két gyerek apja Szepi nem értette, mért nevetnek rajta — Értesz te a madarakhoz? — Persze. Még a kanárikhoz is — és elmesélte, hogy a kanári különösen kényes madár, s igaza van Szepi nek: azokat meg kell tanítani fütyülni, különben olyanok lesznek, mint a kuka. — De arra ügyelni kell, hogy jól párosították-e össze. Majd szombaton átugrom hozzád. Közel laktok egymáshoz szabad szombaton meg ette az unalom Katona Ferit. Szenet nem kell fölhozni, ott a kész meleg víz. Néha ücsörög egy keveset a sarki presszóban, de két üveg sör még csak jólesik az embernek, utána már keserű. A felesége se szereti, ha a nagytakarítás idején otthon lábatlankodik. Mikor be csöngetett Sze- piékhez, az asszony nyitott ajtót. Egyszer találkoztak már, valamilyen brigád bulin, de akikor nem is figyelt rá. Merő tupír volt. Unatkozik, hiszen nincs állásban, gyereke sincs. Teheti, hogy cico- mázza magát. — Szépít keresem.:; Tudja, a kanárik miatt Maga is? — tágult kerekre az asszony álmos-lusta szeme. — Nem, nem! Csak a férje mesélte, hogy van egy pár... Tudok valamit róla... ha nem is sokat. Tudja, valamikor mezőgazdásznak készültem ... de nem fejeztem be a tanulmányaimat — így mondta: »-tanulmányait«. K özben egészen közel hajolt az asszonyhoz, aki még mindig az ajtóban állt Dundi kis nősze- mőly, állapította meg, s alig van rajta valamicske ruha. — No, hát beljebb is mehetnénk — javasolta az asz- szony. — Csak gubbasztanak, gubbasztanak. Se nem fütyülnek, se nem üzekednek. Milyen madarak akkor? — az asz- szony minden ok nélkül kuncogott, talán azért, hogy a . -ép egészséges fogsorát mutogathassa. — Mindennek eljön a maga ideje. — Majd ha megöregszenek? Akkor? — De ha egyszer elkezdik, akkor annyian lesznek, hogy ez a szoba kevés lesz nekik. — Majd hozok a házhoz e” macskát, hogy ritkuljanak. — És nem sajnálná szegény kis párákat? — és úgy nyúlt a kalitkához, hogy közben az asszony testét is megsimogat- ‘a. — Milyen aranyosak! Türelmesen kell ezekkel bánni. — No, Szepinek van türelme. A kanárikhoz van!..'. Még föl se ébredek, már füty- tvög nékik. Este? Már rég elalszom, de 5 még mindig a madaraival bíbelődik. Fél éve egvebet se csinál... A férfi hunyorgott. . — Pedig mást is lehetne itt ~sinálni... — Nagy betyár maga ... — Csak kanáriszakértő! Még szerencse, hogy nem simogatta trneg az asszony vállát, amely szabadon, feliéren pármásan kínálta magát. Szepi Jött meg. _ _ nak Mm levegő kdL Endes levegő! — ö, hát betegek az én tubicáim! Rossz a gazdi, nem visz benneteket sétálni ? — gügyögött. — De biztos ez, komám? — otthon Szepi nem látszott olyan kicsinek és pd- pogyának. Magabiztosabb volt, mint a műhelyben. a z asszonya meg káréit: — A franc esne a madaraidba! — A férj egy erélyes mozdulattal leintette társát — Már magam la gondoltain rá hogy a szabadba kéne vinni a tubicáimat. A könyv nem tr róla semmit De a? benne van, hogy már szaporodniuk kellene. Baráth Lajos Hogyan tanul a kanári —; Hát az kell nekik. Az hiányzik hozzá! Az erdei levegő ... Attól kurázsit kapnak. — Az neked Is jót tenne talán — jegyezte meg az asz- szony. — Ne légy ízléstelen! A cimborám előtt — A falunkban, a szatócsnak volt egy pár kanárija. Az reggel kirakta a kalitkát a kertjébe, egy nagy faágra. De azok folyton üzekedtek. Csak az volt a nagy baj, hogy ötöt tojt mindig a nőkanári. Így aztán egynék nem jutott párja. Szepi hüledeáett: — Ötöt? Lehetetlen! — Pajtás, ha hiszed,, ha nem, mindig ötöt Sűrűn, de mindig páratlanul. No, mikor kikeltek,.kezdődött a. cirkusz: hát egyse akart pár nélkül maradni Különösen, ha tojó volt a fölösleges. Mert egy tojón két fiúkanári még csak megegyezett valahogyan. — Szóval két fiú meosztott egy lányt? — nevetett tele szájjal az asszony. — De jó dolga lehetett! — Mondtam már, hogy ne ízlést elenkedj 1 — Miért? Hát a kanárikról beszélünk. A tubicáidról — tagolta gúnyosan az asszony, s mint akit csiklandoznak, bugyborékolt belőle a nevetés. És ezután Szepi egyre többet találta cimboráját a madarai mellett Sióbeszédekre, megjegyzésekre nem sokat adott A tanácsai pedig aranyat értek! Annak meg különösen örült hogy a felesége is megbékélt a madaraival. Olyannyira meg, hogy maga ment bevásárolni a magboltba ezt-azt: magokat fillen- tyüket, sőt vett egy új kalitkát is. rendszerint a fele Mm fent. — »fis he a mfenik fele J#Rz?Ez a kétség egyik szombati napon fogalmazódott meg Szepiben. A topcsóházukban. találkozóit cimborájával. — Megnézem a madaraidat Szépen énekelnek! — Ugye? Mint a balerinák. — Primadonnákra gondoltál, mi? — Mindegy az... Gyere vissza, iszunk valamit! Feleségem a heverőn feküdt kioirultan. S csak az a vékonyka köntös rajta. Átsüt rajta testének a melege is. — Hamar megjöttél — ásított — Szedd rendbe magad!... Meg adj inni! Az asszony meg. mint akinek hátul is szeme van: — Te jöttél vissza? Mondtam, hogy várd meg. Eső készül Ilyenkor hazavetődik ... a madarai miatt — szemérmetlenül nyújtózkodott s apró poharakat meg jó kisüstit hozott Az asszony egy «lukra lenyelte, majd újra töltött Katona Feri sunyitva kóstál gáttá a pálinkát és cimborája arcát Az asszonyra nem nézett volna! — Ez most jólesett! — Eladom őket! — mondta SzepL Az asszony unottan: — A madaraikat? — Azokat — Megbolondultál ? Mikor már fütyülnek, meg tojnak? — No és? Többet kapok értük! — Nagy szamárság lenne, Szepikém — jegyezte meg a cimbora. — Tisztára bolond..: Ha gyerekünk lenne... Az is örülne nekik. — Miért lenne nekünk gyerekünk? — kapta föl a fejét Szepi. — Hát mert aláírtad! Te is, én is. Nem emlékszel? a férj agya lassan forgott. Sejtése mögött ott állt készen a valóság, amely egyszerre rémítette és józanította. Egy villanással átgondolhatta volna a helyzetét. De még nem akarta. Ha lassan forditja rá értelme ablakát, csak elviseli valahogyan. Akkor könnyebb a teher, ha fokozatosan vesz- szük a váÚrinkra. Ügy nem szakadunk bele. Meg aztán igaz is. »Ezek a madarak az enyémek. Bárki bármit mond, az enyémek... !« — Igaz is, majd örül neki a gyerek is. Nem adom el, nem bizony ... Veszünk még egy kanári párt... meg még e;— kalitkát. — Az isten se tud kiigazodni az eszeden... — jegyezte meg az asszony, miközben töltött — Köszönöm — mentegetőzött Katona Feri. — Nekem élég lesz már... — Mit vagy begyulladva! Igyál! Szepi is bólintott, hogy igyon. — Jófajta ital, ettől nem fájdul meg a fejed. Ittak hát hármasban, egyetértésben. Felvillanó fények. Hincz Gyula festménye. (s± Festészet 77 e. klAVXtásról.) Apáti Miklós VÁLASZ Gőgöm, hogy vagyok, elmúlik-e, kicsit előbb, mint lombos testem, ■ mondattá gyűlik a szívhang: leszek-e végül városlakó? Hát legyek korai köztéri szoborrá, sétámból váljon menetelés, csobogjon szóm, zengjen szünetlen, mint léha, szinpompás szükökutak? Vagy kimondom azt, amivé lettem: belülről árva, kívül zsúfolt, szegények ügyeivel megvert, Visszaút hüse vonz, az árvaság. Az leszek, tudom, városlak& Számmá fog falatom elrohadni. A sokaságból leszek egy kevés, mert dobog fülemben halálom lova, nyerítésére rossz rőhej a válasz, roppant buborék az ősz, az esők, — erősek a városfalak, a kapcsolatok, hát miért topog itt ama ló? Marafkó László A terrorista Wenéczi érezte, hogy a szeme sarka rángatózni kezd. A lista ott függött az óvoda lépcsőházában. Bal oszlopban azok neve, akiket felvettek, jobb oszlopban azoké, akiket nem. Wenéczi mindkét gyermeke nevét a jobb oszlopban találta. Találomra beleolvasott a felvettek névsorába. »Ki is ez a Balkán? Igen, a sarkon lakik, kertész, nagy Mercedesük van. Gyerekük csak egy. Nicsak Leibstückhausen! Helyes, mert neki kettő. Igaz, tavaly máshova jártak, de istenem, ez az óvoda mégiscsak kétszáz méterrel közelebb van a lakásukhoz, s télen az is számít, hiszen apjuk mindig panaszkodott, amikor néha felvett a kocsijába, hogy nem télik neki téli gumikra.« Wenőczi benyitott a vezetőnő szobájába. — Mi a problémája az apukának? — nézett fel a királynői jelenség Wenéczi zavartan hátranézett, hogy talán a vezető édesapja személyesen áll ott, de a fogason kívül teremtett lelket sem látott. — Az elutasítás miatt már a jövő héten fizétésnélküli szabadságra kényszerülünk — mondta aztán. — Apuka bizonyára tudja, hogy mindannyiunk közös érdeke a népgazdaság bizonyos területen dolgozó szülők gyermekeinek felvétele — és a vezetőnő hatásos, szünetet tartott. Wenéczi megingott; ha az ő létérdekéről van szó, hogy Balkán és Leibstückhausen gyermeke óvodás legyén, akkor ő meghajol a köz akarata előtt — És ugyebár az óvoda falai sincsenek gumiból — tette még hozzá a vezetőnő. Wenéczi — a televíziós kommentátorok szavajárásá- val — úgy érezte, hogy padlóra került. »Sebaj, rendezzük sorainkat, s új rohammal próbálkozunk- •— gondolta. Ám amikor észrevette, hogy otthon, a másolásra hazavitt műszaki rajzokra fiai tussal törpét festettek, felüv öltött: — Megyünk a tanácsra! Kézenfogta a két gyermeket, s megkereste a megfelelő osztályt. Még bele sem kezdett a mondókájába, amikor egy aranykeretes szemüveges hölgy szavába vágott: — Mindent ismerünk, apuka! Wenéczi számára a megszólítás ismerősnek látszott. A hölgy folytatta: — őszinte leszek: egy óvodában még lenne hely, de gyámhatósági döntést várunk egy veszélyeztetett környezetben élő gyermek ügyében. Az apja iszik, veri a családját... — Sajnos, példás családi életet élünk — mondta Wenéczi letörtem És ekkor egy név ugrott elő az emlékezetéből: Báza- kerettyei, a volt osztálytárs, most a Bőrmetál vezérigazgatója, a kerület élenjáró.., a megmentő! Telefonált — Ne haragudj, végső kétségbeesésemben fordulok hozzád — mondta Wenéczi. — Nem vették fel a gyermekeimet óvodába. Ha , tudnál valamit... Mintha árnyék vetült volna arra az épületre, ahol Bázakerettyei székelt. Manfred Pelz XIV. Lajos korabeli... Feleségem bolondul a régi bútorért. Amikor egy ódon francia komódot vagy egy XIV. Lajos korabeli asztalkát lát, valóságos eksztázis fogja el. Szeme csillog, egész teste megfeszül, mintha a következő pillanatban rá akarná vetni magát a bútorra. Már réges- rágóta nyaggat, hogy beszéljek Karllal. Karinak van egy egészen tűrhető XIV. Lajos korabeli garnitúrája, igaz, hogy túlságosan ormótlan a panelházban levő kis lakásához képest, viszont eléggé jó állapotban van. — A te Kari barátod legényember — magyarázta a feleségem. — Minek neki ez a bútor? — Hát aztán? — kérdeztem. — Talán agglegénynek tilos régi bútort tartania? — Beszélj vele, tudd meg, mennyit kér a garnitúráért. Elmentem, többször is hetiéi lem vele, de Kari mindannyiszor csak széttárta a karját: — Bocsáss meg, kedves barátom — felelte. — Először ez a garnitúra a nagyanyámról maradt rám, másodszor pedig én magányos ember vagyok, és nyugodtabban érzem magam, ha nem egyedül élek, hanem XIV. Lajossal. Mégiscsak király. — Kari nevetni kezdett, én pedig hazamentem, hogy végighallgassam feleségem szemrehányásait. És egyszer, amikor már huszadszor ajánlottam föl Karinak, hogy megvesszük a garnitúrát, ö mélyet sóhajtott, arcát kezébe temette és szipogni kezdett. — Mi lelt? — kérdeztem. — Rosszul vagy? — Egész életemben magam előtt láttam a bútort!... — jajdult fel Kari. — No igen, de ... — Isten neki, üsse kő, ha annyira meg akarod venm az én derék örge XIV. Lajosomat mit tehetek, vidd! — Mennyibe kerül? — Hozz ezer márka előleget, az árban majd később megállapodunk, efelől ne aggódjál. A bútor szállítását természetesen te fizeted ... Szegény, szegény Lajoskám... — Kari megint szipogni kezdett, én pedig hazaszáguldottam. Feleségem pedig nyomban a takarékba rohant és elhozta az ezer márkát. — Azt hiszem, háromezernél többet nem kér — mondta. — Legföljebb eladunk valamit. Kari átvette az ezer márkát, számlálatlanul a zsebébe dugta és így szólt: — Sokat nem kérek tőletek, két és félezer elég lesz, és vi- hetitek az én jó öreg rózsafagarnitúrámat. No meg persze a szállítási költség. — Ez semmiség — mondtam, s nem akartam hinni a sikerben. — Azt éppen nem lehet mondani. Az előbb kiszámítottam: a szállítás körülbelül kétszázötven ezer márkába kerül. — Micsoda-a-a? — Nem tréfálok. A dolog úgy áll, hogy ezek a bútorok nem férnek ki se majtón, sem az ablakon, szétszedni pedig nem lehet. — De hát hogyan cipelted be őket? — Éppen erről van szó. En daruval emeltettem be a bútort, amikor a ház még épülőfélben volt, és a felső emelet hiányzott. Neked pedig szét kell bontanod a fölöttem levő három emeletet. Természetesen a lakókkal is meg kell egyezni, hiszen esetleg nem lesznek elragadtatva ettől az ötlettől... Kari visszaadott 950 márkát. ötvenet a vendéglőben költöttünk el. ahol Kari nagyanyjának és XIV. Lajosnak az egészségére ittunk. S én bizony boldogan néztem a pohár Jenekére. Fordította; deliért György — Édes Gyurikám, kérdésem én, milyen hónap van most? — Szeptember — válaszolt értetlenül Wenéczi. — Na látod. Ha Júliusban szólsz, mindent, most semmit sem tehetek. — Hát nem érted? Én eddig senkitől semmit nem kértem, ráadásul jogosult lennék... — De édes Gyurikám, a falak elvégre mégsincsenek gumiból! Wenéczi dühösen megrántotta a készülék karját, elégedetten hallotta a kattanást. »Akkor jöjjön a terrorizmus, az ösztönök lázadása, a kényszer!« — gondolta. Hazavitte és a szomszédra bízta a gyerekeket. A téren levő talponállóba tért be. Egy fél szilvával kezdte, majd módszeresen megivott két nagyfröccsöt. »És majd jól megverem a gyerekeket, hogy a szomszéd is hallja a sírásukat. Szegénykéim ...« — Nem iszunk egyet testvér? — kérdezte tőle egy borostás alak. A következőt már koccintva itták meg. — Tudod — mondta Wenéczi — jól összeverem őket. Az asszonyt is. És akkor veszélyeztetve lesznek. — Szépen kell élni, édesapám! — nézett rá meg- ütödve a »testvér«. — A család az első. Én is bánom, hogy otthagytam őket, mert egyedül vagyok, mint a kivert kutya. Wenéczi felemelte a hangját: — összeverem őket, és megyek a tanácsra! Többen feléjük fordultak. — Miért csinálod ezt, édesapám? — fogta meg a karját a fogatlan cimbora. — Szép csendesen eliszogatunk itt, aztán sütétedéskor hazamegyünk. És holnap megint kezdődik minden elölről — Holnaptól teljesen új világ kezdődik — rikkantotta Wenéczi. A csapos már egyenesen ellenséges pillantásokat vetett feléjük és . oda vakkantot ta : — Csendesebben, hé! — És a falak sincsenek gumiból! — rikkantotta visz- sza Wenéczi. — De majd abból lesznek — válaszolta türelmét vesztve a csapos és tárcsázott. A szesztestvér sürgősen arrébb somíordált. — Az ilyen alkalmiak a legveszélyesebbek — morogta. — A rendes piások mindig miattuk húzzák a rövi- debbet. Szirénázva mentőkocsi állt meg a téren, egy szürke meg egy fehér ruhás férfi jött be, méltóságteljesen.----<No, jöjjön szépen — m ondta a kalapáesvető alkatú szürke ruhás Wenéczi nek. — Azonnal értesítsék a szociálpolitikai csoportot és a gyámhatóságot! — kiáltotta Wenéczi az ajtóbóL
