Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
Cselekvési program 1979-re Az adottságok kihasználásával A gazdaság fejlesztéséről döntött a megyei pártbizottság / Tegnapi számunkban közöltük a megyei pártbizottság helyzetelemzésének lényegét, amelyből az derült ki, hogy Somogy gazdasága 1978-ban általában a tervnek megfelelően fejlődött, azonban számos tényező nem a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, hanem némiképp romlását \ idézte elő. Nyilvánvaló: ebr bői az általános megállapításból az következik, hogy a Központi Bizottság december 6-i határozatának megfelelően a gazdasági élet továbbfejlesztését, a feszültségek fölszámolásának feladatait, magyarán: a kongresszusi határozat következetesebb végrehajtását tűzte napirendre a megyei vezető testület Sorozatunkban most a döntés részleteivel szeretnénk megismertetni az olvasót, a megye lakosságát EGYENSÚLY ÉS HANGSÚLY Somogy gazdaságának fejlesztéséoen az idén (is) az a követelmény, hogy a megyei lehetőségeket és adottságokat az eddiginél eredményesebben használjuk ki, s e tevékenység a népgazdaság egyensúlyának javítását szolgálja. Változtatni akarunk a gazdasági növekedéssel kapcsolatos szemléleten és gyakorlaton, hiszen a mennyiségi felfogást a minőséginek kell felváltania. A hangsúly azon van, hogy a termelésnövekedés a szerkezeti változások révén jöjjön létre; ennek, és a hatékonyság, a gazdaságosság követelményeinek teljesítése következtében fejlődjön tovább a gazdaság. Mindenekelőtt tehát segíteni kell a keresett, korszerű és piacképes termékeket előállító . vállalatok, üzemek, szövetkezetek gyorsabb ütemű fejlődését. A gazdálkodás minőségi javítása szükségessé teszi, hogy tovább növekedjen a korszerű termékek, termelési folyamatok aranya: fokozzuk a tőkés exportot, és tervszerűen alakítsuk a szocialista országokba irányuló kivitelt Többek között az importanyagokkal való takarékosságot, a körültekintő költséggazdálkodást, a hatékonyabb beruházást, a termékek minőségének javítását, a szervezettség színvonalának emelését, a kooperációs kötelezettségek és szállítási szerződések fegyelmezett betartását, a szerkezeti változással összhangban levő munkaerő-mozgás biztosítását írja elő a határozat Végtére is azt akarja a párt, á megyei vezető testület, hogy Somogy lakosságának életszínvonala — a termeléssel, a gazdasági lehetőségekkel összhangban — az idén is emelkedjék. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen, hogy az eddiginél jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás szocialista elve. Az a cél, hogy az ipari üzemek értékesítése a termeléssel azonos vagy azt meghaladó mértékben növekedjen, és ezzel együtt emelkedjen a készletgazdálkodás színvonala. Gyorsítani kell a műszaki fejlesztést, a gyártmányok korszerűsítését, javítani a kooperációt és a termékek minőségét. Nyolc százalékkal kell növelni a tőkés exportot, a szocialista külkereskedelemmel kapcsolatban pedig gondoskodni kell arról, hogy exportunk kitöltse a kormányközi megállapodások kereteit. A nélkülözhetetlen importanyagok beszerzését megfelelő exporttal kell ellensúlyozni. A testület külön is meghatározta a helyi politikai, tanácsi és érdekképviseleti szervek feladatait Mindenekelőtt előírta számukra, hogy csökkentsék a rekonstrukcióknál tapasztalható lemaradást, szorgalmazzák mielőbbi befejezésüket. Adjanak szakmai, módszertani segítséget a termékszerkezet korszerűsítéséhez, ösztönözzék a gazdasági egységek közötti integrációs kapcsolatok fejlesztését. Ezután megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk azokra a vállalatokra, amelyek nem, vagy csak nehezen tudnak megfelelni a követelményeknek. Ha szükséges, sürgessenek gyors intézkedéseket, mérjék föl a várható változás hatását, és nyújtsanak segítséget az átszervezés végrehajtásához is. Végül alapvető követelmény, hogy mindig és mindenben a dinamikusan fejlődő, korszerűen tevékenykedő üzemeket részesítsék előnyben, különösképpen akkor, ha a munkaerő biztosításáról, képzéséről vagy átképzéséről van szó. GYORSABB BEFEJEZÉST 1979-ben — ismert okokból — szűkül a beruházási piac, azaz csökken a kezdődő beruházások száma. Emiatt is törvényszerű — mondta ki a megyei pártbizottság —, hogy az építőipari vállalatok és szövetkezetek gyorsítsák meg az építést, és a beruházások mielőbbi befejezésére ■ összpontosítsák a figyelmüket. Ezzel együtt javítaniuk kell a gazdálkodás hatékonyságát és jövedelmezőségét. Nagyobb figyelmet fordítsanak a minor ségi munkára is. Korszerűsíteniük kell vállalkozáspolitikájukat, és csökkenteniük egy-egy építkezés átfutási idejét. A határozat előírja, hogy az építőipari szervezetek az idén 7—8 százalékkal növeljék termelésüket. Ez ugyan jóval meghaladja az országos előirányzatot, de a nagy számú befejezetlen állomány csak célirányos kivitelezői tevékenységgel csökkenthető. Az építési lehetőségeik csökkenése is csak mérsékli a megyében levő kapacitáshiányt, ezért a megyei párthatározat arra ösztönzi az építőipari szervezeteket, hogy folytassák a teljesítőképesség fokozását célzó beruházásaikat. Ezzel együtt szorgalmazniuk kell a korszerű, az élőmunkát megtakarító, a gyors kivitelezést lehetővé tevő eljárások széles körű alkalmazását. Erre mindenekelőtt a gyermekintézmények és a lakásokhoz kapcsolódó létesítmények építésénél van nagy szükség. A határozat előírja, hogy kiemelt feladatként kell kezelni a Clasp könnyűszerkezetes építési rendszer bevezetését és hosszú távú alkalmazását, valamint az IMS-szerke- zet rendszerré fejlesztése feltételeinek megteremtését. El kell készíteni — a minisztériummal együttműködve — az 1979—80. évi és a VI. ötéves tervi magasépítési kapacitásmérleget, ugyanezt külön a lakásépítésre vonatkozóan is, és vele együtt a lakásépítési bázis továbbfejlesztésének tervét, javaslatát. Kísérleti jelleggel ki kell alakítani egy komplex beruházó, tervező, kivitelező, épület- és lakásfelújító, fenntartó szervezetet, valamint megteremteni egy építőipari társulás létrehozásának feltételeit. GAZDASÁGOSABB termelést A megyei pártbizottság határozatában fontos helyet szánt a mezőgazdaság fejlesztésének. Kimondta, hogy Somogybán 3 százalékkal kell növelni a termelést. A feltételek megvannak ehhez. A növénytermesztésben az eredmények stabilizálása a cél. Ezen belül a búza és a kukorica termésátlagának szinten tartását, a cukorrépa és, a zöldségfélék hozamának növelését határozta meg a testület. Ez ügyben azonban szemléletváltozásra, a módszerek változtatására is felhívta a figyelmet: a hozamok növelése ugyanis nem járhat együtt a költségek aránytalanul nagy növekedésével. Elsősorban a tájkörzeti termelés kialakításának gyorsításával érhető el, hogy a gazdaságtalan termelés arányát visszaszorítsuk. Ezért ‘ 1979—80-ban már e körzetek- j be kell összpontosítani az érintett növényi kultúrák termelését. A nagyüzemi, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének növekedését a felvásárlás jobb szervezésével is ösztönözni kell — írja elő a határozat. És hozzáteszi, hogy a forgalmazók és a termelők a szárító-, tároló- és feldolgozó kapacitás létrehozásában Is javítsák az együttműködést. A vetésszerkezet lényeges változtatására nincs szükség. A tájkörzetek kialakításával azonban kisebb mértékben csökken a kukorica és nő az ipari növények területi aránya. A burgonya és a zöldségfélék vetésterületét szinten kell tartani, a cukorrépa- termelést pedig ' koncentrálni kell. OTMAMiKUSABB NÖVEKEDÉS A határozat rögzíti, hogy a sertés- és a juhtenyésztésben dinamikusabb növekedést kell elérni. A sertéstenyésztésben az a cél, hogy a fajtaösszetétel megfeleljen a húsipar igényeinek. Erre kell ösztönözni a kisüzemeket is. Az intenzív rét- és legelőgazdálkodásra, az abraktakarmány fel- használásának csökkentésére ugyancsak nagy súllyal hívta föl a figyelmet a vezető testület. Ezután pontokba sűrítve összegezi a megyei pártbizottság azokat a témákat, amelyek feldolgozása, alkalmazása nélkülözhetetlen az ágazat továbbfejlődéséhez. Ezek között első helyet foglal el az integrációs kapcsolatok és az üzemek közötti együttműködés fejlesztése. De nem kisebb súllyal^ utal a határozat az üzemi tervek hozzáértő elkészítésére, ugyanis csak a jó terv adhat alapot az év közi elemzéshez, a költséggazdálkodás, a jövedelmezőség vizsgálatához. Fölhívja továbbá az illetékes szervek figyelmét a szakosodási törekvések támogatására, a melléküzemági tevékenység bővítési lehetőségeinek kimunkálására. Végül pedig — a hazai élelmiszer-szükséglet kielégítése mellett — a gazdaságos export bővítését írja elő a megyei pártbizottság. (Folytatjuk.) MINŐSÉGI KÖVETELMÉNY Az ipar termelését — az országos tervet meghaladóan — 5—ö százalékkal akarjuk növelni. Indokolják ezt az új gyárak, valamint a régiek re-- instrukciója is. Arról is indeed ik a határozat, hogy zemi szinten kell dönteni a orszerűtlen, gazdaságtalan termékek gyártásának csökkentéséről vagy megszüntetéséről. Azokat a termelési egységeket, amelyeket a fejlesztés lehetőségei mellett racionalizálás útján sem lehet jövedelmezővé tenni, meg kell szüntetni. Elveink szerint azonban >ntos követelmény, hogy a ílső átszervezés, az esetleges lunkaerő-átcsoportosítás ne teremtsen feszültséget, s általa — indokolatlanul — ne csökkenjen a dolgozók keresete. Anyagvizsgáló laboratórium Az Erőmű Javító- ős Karbantartó Vállalat anyagvizsgáló laboratóriumát az energiaiparban használatos különleges anyagok vizsgálatára hozták létre. Vizsgálják a szerelésre kerülő anyagokat, ellenőrzik az üzem közbeni elhasználódás mértékét, valamint a javításokhoz felhasznált anyagokat. Korszerű eljárásokkal, ultrahang-, röntgenvizsgálatokkal minősítik a hegesztési varratokat. Az anyagvizsgáló1 laboratórium egyebek mellett a paksi atomerőműben beszerelésre kerülő anyagokat ellenőrzi. Hátország B ékében iß van hátország, bár ezt egyetlen, lexikon1 vagy értelmező szótár sem említi. A fogalom ezernyi gondolatot táplál. Hátország nélkül ugyanis nincs eredményes harc, mm lehet magabiztos küzdökúpes- ség, nincs győzelem. »Ez kinyilatkoztatás« — mondhatná a felületes olvasó, csakhogy mindenki meg van áldva a továbbgondolás képességével; s ezúttal semmi mást nem- szeretnék, mint azt, hogy éljünk e szerény adottságúnkkal. A hátországot — mint annyi mást bizonyára sokféleképpen lehet értelmezni. Az utóbbi években például nagyon sokan »megtanulták«, hogy a színtiszta, félreérthetetlen igazságokat is -úgy magyarázzák, kövessék, vagy do-bják sutba, ahogy azt egyéni érdekük, kényelmük megkívánja. De nem szándékozom ilyen messzire menni, csupán, két felfogás foglalkoztat Az egyik visszahúz és elkorcsosít, a másik fölemel és tartalmassá teszi az életet. Voltaképpen az volna a jó, ha nem lenne választási lehetőség Mégis jó, hogy van, elvégre emberek vagyunk tele hibával, görccsel és utánzóképességgel. Ezek nélkül túlságosan is egyszerű lenne szépen, tartalmasán dolgozni és élni... Beszéljünk az egyénről, hiszen mindenkinek van hátországa. A közösség ahonnan jött; az az édesanya, édesapa, aki megismertette a világgal, aki felnyitotta a szemét, kézen fogta és példát is adott: erre haladj, kisfiam. Az. apa kérges tenyere és kötelességtudata, szorgalma és tisztessége, az anya családot összetartó ereje, szívóssága, aggódása és szere te thalmaza jut az eszembe, de aligha tudnék felsorolni mindent, ami végleges távozásuk után is hátország, éltető nedv és szellemi, jellembeli táplálék lehet számunkra, Azrt hiszem, az emberek többsége sohasem tudna végleg szakítani e hátországgal De vannak olyan »almák« is, amelyek messze esnek a fájuktóL Ámbár a közel esők is lehetnek férgesek... A hátországban nem ropognak a fegyverek, Szerencsére. A hátország nélkül azonban nincs harc, siker és győzelem: élelmet és ruhát, fegyvert és kötszert, szellemi muníciót — és értelmet — ad az igazságos ügyért harcolóknak. Csakhogy békében sincs siker kiegyensúlyozott hátország nélkül. Eszmét és célt, bátorítást és harci eszközt, gyógyírt és buzdítást ad a küzdőknek. Kinek van hátországa? Mindenkinek van. De Jel és mit tekint hátországának? Először váltsunk szót a negatív hatású értelmezésről és gyakorlatról. Azokról beszélek, akik érdem nélkül élvezik a »hátország« bizalmát és támogatását — összeköttetések és nem éppen elvi kapcsolatok révén. Az a látszat, mintha nálunk gyakran azok lennének a bátrak, akik bármikor a »hátországba« menekülhetnek. Pedig ez voltaképpen gyávaság, megfutamodás. Az ilyen emberek sohasem a harcban, a kezdeményezésben, a kockázatvállalásban, hanem a kapcsolataikban, elvtelen elkötelezettségükben keresik — és találják meg — a »küzdőképesség« biztonságát. Jó volna persze példát mondani De még jobb, ha az olvasó él a behelyettesítés jogával. . n eszéljümk a vezetésről — messze elkerülve az általi lánosítás szándékát (A vezetés bírálata szerintem ” nem vezetőellenesség, mint ahogy elvtelen védelme sem a társadalom érdekében való.) Jelképes szereplőnk kapott egy fontos megbízatást. Érzi, hogy nem »nyugdíjas« állás, de azt is, hogy bármikor lesz hova mennie, ha megbízatását visszavonják. Azaz van hátországa. De nem mindegy, hogy mit tekint annak. Ha van szakmája, hivatása, téttvágya és elkötelezettsége, fölkészültsége és szeret dolgozni, akkor ezek az adottságok jó hátországot biztosítanak számára. Ha viszont jók — és általa soha ki nem momdottan elvtelenek — a kapcsolatai helyben, s még a fővárosban is, akkor felfogásában kificamodott értelmet kap a hátország... Az előbbi férfiú tart a sikertelenségtől, gyötrődik, hogy jobban tegye a dolgát; kísérletezik és kockázatot vállal, előre gondolkodik, hiszen nem ő, hanem az ügy fontos a számára, bárki lesz is az utód. Az utóbbi bizonyos abban, hogy van hova el- vagy visszamennie, tehát nem izgatja magát jelenlegi helyén. Lesz, ahogy lesz, azután úgyis továbbáll. Nem tud és nem is akar távlatokban gondolkodni, tervezni és előrelátóan cselekedni. Mégis — és talán éppen ezért —- úgy tetszik, mintha őt tartanák sok helyen az igazi, a bátor, a legjobb vezetőnek... Tudom, az élet nem ilyen egyszerű, nem körvonalazható ilyeh »sarkosan« az emberek magatartása. Éppen ezért lenne érdemes vizsgálni, hogy ki az ügy, és ki a kapcsolatok elkötelezettje. Mindkét típus megtalálható közéletünkben. A két szélsőség’ természetesen nemcsak a vezetésre érvényes. »Érdekes« módon nem a gyötrődő, az önmagával mindig elégedetlenkedő, a többet akaró embert tartja a közvélemény példaképnek, bátornak, odaadónak; hanem azt, alti rendszerint bizonytalan abban, hogy mit kell tennie (vagy nem is érdekli), de nagyon magabiztos, és tökéletesen beidegződött az agyába, hogy mikor, hol, mit lehet és mit kell mondani. A közéletben sokszor esetlenebbek az igaz emberek, öli az igazán bátrak — a gátlásosabbak, az önmagukkal elégedetlenkedők, az önmarcángolók, akik mögött nincs meg a kapcsolatokra épülő távozás biztonságának »hátországa«, csak önmaguk életútja; az eszme, a munka, az elkötelezettség hátországa. Valószínű, nem foglalkoztatna ez a gondolat, ha elveinkkel ellentétben — nem lenne ma még gyakran elismertebb, látszólag hasznosabb az a másik »hátország«. Az a gyanúm, hogy a helyezkedés, az Ügyeskedés fogalma nemcsak az ideológiai értelemben vett kispolgáriságot, az anyagiasságot teszi szemléletesebbé. Érdemes volna végiggondolni, hogy a negatív értelmű »hátország« sokszor (átmenetileg!) mennyivel hasznosabb az egyen, és nemegyszer a közösség számára is. Ez utóbbi észrevétel magyarázat a szorulna, ha nem tapasztalnánk néha a társadalom, a megye, a város, az üzem fejlesztésére vonatkozóan is. Igaz, ez utóbbi a visszaszoríthatatlannak látszó szubjektivitás rovására is irható. De akár így van, akár. úgy: az a meggyőződésem, hogy nem nyugodhatunk bele. Mint ahogy az egyéni érdekből »hátországot« lelök gyakorlatába sem. Példát mondíjak? Miközben az egyik — és a sok millió — ember fia becsülettel teljesíti hazafiúi kötelezettségét, addig a másik azt mondja: »Majd én megmutatom, hogy a fiam nem lesz katona...« Vagy idézzem a sokak által »Véd- és dacszövetségnek« bélyegzett csoportosulások »kéz kezet mos« elméletét? Éljenek inkább Önök a behelyettesítés jogával ... T örténelmi tapasztalat: ha akkoriban nincs rend a Szovjetunió hátországában,, aligha lehetett volna honvédő háborút nyerni. Köztudomású: a demokrácia nemcsak a hatalom gyakorlását, a jogot, s a köz- ügyekbe való beleszólást jelenti, hanem mindenekelőtt a rendet. Rendet a fejekben, a közszellemben, a hétköznapi gyakorlatban. Éneikül mostani törekvéseink is szólamok maradnának. Márpedig a gazdaság is rendet követel és tisztességes hátországot. Olyan hátországot, amelyből a kétkezi munka, a szellemi kincs, az egyéni felfogás és cselekvés — a kiskapuk megkerülésével — a társadalmi, és igazságos harc érdekét szolgálja. Magyarán: a hátország — az egységes tudat és akarat — nem szakadhat el a »hadszíntértől« ... • Ma is azok a bátrak, akik mernek; azokat kell becsülnünk, akiknek a társadalom eszméje, szelleme és közösség- tudata a hátországuk- Jávori Del» «
