Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

A félelemtől a kosős gondoskodásig A terhesgondozás változásai Növényvédelem, csodák nélkül Az a bizonyos 35 százalék Egyszer egy kismama elne­vette magát vérvétel közben: •►Igen, ez a pszichológia. Tö­mik vele a fejünket a főis­kolán, de fogalmunk sincs róla. Most kezdem érteni.« Decsi Istvánná, a kaposvári terhesgondozó laborasszisz­tense: — Pedig nem vagyunk pszi­chológusok. Csak rájöttünk, mit kell tenni. Ide minden kismama félve jön, elsápad, remeg, mint a nyárfalevél. De mire megbököm — pedig jó nagy tűvel dolgozunk — észre sem veszi. Rám ragadt ez a stílus, így beszélek a bolti el­adóval, a postással, a férjem­mel, a gyerekkel... Néha nagyon hasznos. Félelem. A magzat akiről még csak ketten tudnak, a domborodó pocakok... Aggó­dás, szorongás, vágyakozás a szeretetre, a gondoskodásra, a még több szeretetre, a még több gondoskodásra. Az orvos szava döntsön Az orvos találkozik először a félelem jeleivel. A régi és új keletű babonákkal, tévhi­tekkel. Ö vitázik a tudáléko­sokkal, hadakozik a felelőtle­nekkel. Dr. Faragó Lászlót, a ter­hesgondozó főorvosát arról is­merik, hogy mindig kedves­kedve szólítja meg betegeit Először meghökkennek, azután boldogok, ha hallják az éle­tünkből egyre többször hiány­zó meleg hangot , — Az ismeretlenhez kap­csolódó • természetes aggódás és néhány téves elképzelés jellemez sok fiatal terhes nőt A terhesség alatti gyógyszer­fogyasztásról, a szülés lefolyá­sáról keveset tudnak. Érdekes ez, mert a terhességek több­ségét ma már tervezik, kíván­ják, várják. Persze nem nagy baj, ha egy kismama nem olyan tájékozott mint egy szakember. A Veszély ott buj­kál, hogy így könnyen hely­telen befolyások érhetik. Nem mindegy, ki irányítja. El kell érnünk, hogy az orvos szava döntsön. Megnyerésükhöz az egyik fogás a kedveskedő kö­zeledés. Fehér Istvánná kedves, sző­ke kismama: — Ha visszagondolok rá. hogy először milyen buja vol­tam ... Nagyon sokat beszél­gettek itt velem. A többiek irigyeltek is. Harmincán va­gyunk egy napon általában. Ma már nem töltök félórákat odabent. Megnyugodtam, nem félek Nem tudom megfogal­mazni, hogy milyen egy szé­pen, okosan viselt terhesség. De három hónap után úgy gondolom, olyan, mint az enyém. Itt tanítottak meg rá. Mindenható oxigén A méhen belüli élet meg­határozója, a magzat fejlő­désének kulcsa a jó oxigén- ellátás. Az első három hónap­ban éppúgy, mint előrehala­dott állapotban. A dohányzásban például az a legártalmasabb a terhes nő­nek, hogy a füst csökkenti a tüdőbe kerülő oxigén arányát, így az embrió kevesebb él­tető elemhez jut. Ahogy növekszik a magzat, úgy lesz egyre nehezebb az anya légzése. Ezért kell ter­hestornára járni. A szülésben részt vevő izmok felkészítésén ■kívül rengeteg légzőgyakorla­tot végeznek a kismamák, így megtanulják a leggazdaságo­sabb légzési módszert. A ve­szélyeztetett terheseknek eze­ket a gyakorlatokat különö­sen ajánlják. Az oxigénszállítás érdeké­ben kell megelőzni a vérsze­génységet. Egy kis túlzással: a terhesgondozás során az Oxigénért csatázik mindenki. Föl lehetne sorolni .persze más, a terhességet, a magza­tot fenyegető veszélyeket is.--------------------------------------------------------------------------------------------------1 T v-jegyzet A helytartó tisztessége Morális csapdába szorul Publius Petronius, a császár helytartója Székely János megtörtént eseményeket fel­dolgozó drámájában, a Cali­gula helytartójában, melyet felvételről láttunk csütörtök este. Tavaly nyáron a gyulai Várszínházban és a pécsi Barbákánban is előadták Ha­rag György rendezésében. Németh László, Illyés Gyu­la, Sütő András és Páskándi Géza legjobb drámái mellé sorakozik fel Székely e mű­vel, mely egyszerű szerkeze­tével, szikár nyelvezetével parancsol figyelmet Rövid, szinte gyors expozíciót lá­tunk: Petroniusnak el kellene helyeznie az őrült uralkodó, Caligula kis mellszobrát a jeruzsálemi templomban. Csakhogy az épület egy nép kultúráját, történelmét, nyel­vét stb. szimbolizálja, ahogy ezt később Barakiás főrabbi kifejti a helytartónak. A pa­rancsolat, hogy az Ür házába faragott képeket elhelyezni tilos, mert az az épület töb­bé nem az Űr háza, itt tu­lajdonképpen kifogás. Több­ről: a zsidóság lelkének in­tegritásáról van szó. Fölrém- lik a nemzethalál szörnyű képe Barakiás szavaiban: a szobor erőszakos templomba vitele élethalálharc kezdetét jelentené. Publius Petronius azon kí­vül, hogy tisztességes ember, homo sapiens is a szó szoros értelmében. Lehetetlen hű maradnia eskükötéséhez és sa­ját lelkiismerebéhez. Tacitus­sal: »... És akadt egy haj­dani hős, Petronius, a római patrícius* aki a konfliktust vállalta és végigküzdötte.« Döntése az, hogy a szobrot nem viteti be a római fenn­hatóság alatt álló nép temp­lomába. Az életét kockáztatja evvel. Székely János drámájával a leigázó hatalomnak nem a közelképét adja, nem a zsar­nokról akar szólni, mint Ca­mus híres Caligula színműve, mely a hatalom határait pró­bálgató zsarnokot állítja a középpontba. A székelyt mű a közvetítő közeg — tehát a parancskötelezettek — konf­liktusát bontja ki, egy erköl­csi példázat keretében. Ha­rag Györgyöt ma egyértel­műen az európai színjátszás legjobb rendezői között emle­getik. Sajnos csak egy tévé­rendezését láthattuk eddig, — Özönvíz előtt címmel —, de a Szerelem, Az ember tragé­diája, a Tornyot választok, az Egy lócsiszár virágvasámap- ja, a Tar tuffe stb. rendezé­seinek híre eljutott hozzánk is. Meggyőző erővel hatott ránk e munkája. Egyszerű­ség, tartás és célratörés jel­lemzi a Caligula helytartója színre állítását. Díszlet a vár maga, ezenkívül egy díszes és egy kevésbé cifra szék, va­lamint egy rendkívül jól fel­használható bordarendszer alakú díszletelem — szinte ez ‘ minden. Hogy Lukács Sán~ dórról végre kiderült: jó szí­nész, ezt is Haragnak köszön­hetjük. Luikács , főleg a fő­rabbival folytatott »hitvita* utolsó párbeszédénél tudott igazi csöndet teremteni ben­nünk. öze Lajos remekelt Barakiás szerepében, s tet­szett Hegedűs D. Géza és Ve­rebei István játéka is. A közvetítést a televízió kitűnő rendezője, Fehér György ve­zette érzékenyen, teljesen rá­hangolódva az előadásra. L. L. Ezek ellen védekezni kell, de nem szabad rémítgetni a vá­randós asszonyokat. Sok orvos mondta: a felvilágosító, nép­szerű kiadványok, könyvek televízióműsorok nem minejig hasznosak. Néha pánikot kel­tenek. Sok dolog csak az asz- szonyra és orvosára tartozna. A zöld kereszt és az integráció Acsné Kócs Zsuzsa, a ter­hesgondozó egyik asszisztense, gömbölyded hasát simogatva beszél. — Anyám azt mondogatja: régen az emberek úgy várták a védőnőt, mint a messiást. Az ő fiatal korában a nővér sza­va szentírás volt, jobban hit­tek benne, mint a bibliában. Ma, ha idejön egy kismama, rögtön az orvossal akar be­szélni. A terhestanácsadást a zöld­keresztes védőnők kezdték valamikor. Ahogy változnak a viszonyaink, a legtöbb orvosi, egészségügyi tanácsadó szol­gálat folyamatos gondozássá válik. Elsőként a terhesta­nácsadókból lettek gondozó intézetek. Dr. Faragó László: — A zöldkeresztnek még csak any- nyi lehetőség jutott, hogy az anyát megóvja a terhességi és szülési ártalmaktól. Később új céllal kezdtünk dolgozni: egészséges anya, életképes gyermek. Ma már újabb ug­rásnál tartunk: ...és teljes ér­tékű gyermek. Ehhez nem ele­gendő a terhesgondozó elszige­telt működése. Intézményünk, valamint a kórházak, a szak­rendelések, a körzeti és üze­mi orvosok közötti integráció a teljes megoldás. Beépültünk a család- és nővédelmi rend­szerbe. Az igazi terhesgondo­zás ugyanis már a lánygyerek megszületésének időponjtá- ban kezdődik. Furcsa, ugye? (Folytatjuk) Luthár Péter Kevéssé közismert — pe­dig sokan és sok helyen ki­mondták már —, hogy az emberiség holnapi léte vagy nemléte nem annyira a vi- lágpusztító fegyverektől függ, mint inkább attól, hogy lesz-e mit ennie a jóid — az ezred­fordulóra — kétmilliárd la­kójának. Az emberiség története szá­mos példát kínál arra, hogy a mezőgazdaság kárai gyakran váltak súlyos társadalmi xneg- rázkód tatás ok forrásává. Ha­sonlóképpen: jó eredményei birodalmak felvirágzását hoz­ták. Ebben az összefüggésben válik izgalmassá Matolcsy György könyveimében a »35 százalék* ... Fölmérések sze­rint ugyanis a kultúrnövé­nyek kártevői a mezőgazda­ság termésének 35 százalékát dézsmálják theg évről évre. A növényvédelem feladása ezt a 35 százalékot, a föld mező­gazdasági termésének több mint egyharmadát megóvni a pusztulástól. A kérdés ma az, hogy ez sikerülhet-e egyáltalán. A feladat ugyanis bonyolultabb annál, mint ahogy a kutatók akár csak néhány éve is re­mélték. Bár a régészet ókori nö­vényvédelmi . próbálkozások nyomait is feltárta, az első va­lóban hatásos és tömegmére­tekben is használt növényvé­dő szert, a »bordói lé* néven ismert kékesfehér folyadékot, csak a múlt század második felében fedezték föl francia tudósok. Ettől kezdve egymás után születtek a »csodasze­rek«. A sors fintora, hogy a korszerű növényvédelem fejt lődését a második világhábo­rú alatt az emberek elpusztí­tására végzett kémiai kísérle­tet segítették elő. A német vegyi ►►csodafegyverek* néme­lyike később hatásos növény­védő szernek bizonyult... i Az időközben a világ leg­több országában betiltott és szakviták sorát kiváltó DDT rovarölő fölfedezéséért három évtizede egy svájci biológus még Nobel-díjat kapott. Ak­kor, az 50-es évek kezdetén százegynéhány növényvédő szer birtokában a tudósok — R. Prizmus: Hagyomány Vjév hajnalán valaki be­csöngetett hozzám. Félálmo- san nyitottam ajtót és meg­pillantottam a házmestert, aki hidegtől pirosra csípett arccal, széles jókedvűen kö­szöntött rám: — Boldog új ivet és sok vidámságot kívánok — har­sogta, és egy színes képesla­pot nyomott a kezembe, me­lyen az újévi rajz alatt ez a szöveg állt: »Jókívánság a házmestertőlí* Elmosolyodtam is a keze­met nyújtottam. — Köszönöm szépen! Ha­sonló jókat kívánok én is önnek... I Be akartam csukni az aj­tót, de a látogatóm jelentő­ségteljesen köhintett. — Ö, bocsásson meg! — szóltam zavartan és szégyen­kezve tapintatlanságok miatt, s gyorsan néhány koronát csúsztattam a kezébe. »Milyen rendes ember ' — gondoltam. — Hajnalok haj­nalán fölkel csak azért, hogy nekem boldog új évet kíván­jon ...« Azzal visszafeküdtem, de néhány perc múlva újra csöngettek. A küszöbön a te­jesasszony állt. — Boldog új évet kívánok — mondta szinte harsogva, ragyogó arccal, és átnyújtott egy színes képeslapot, amely egy óriási tejesüveget ábrá­zolt, alatta a szöveg: »Jókí­vánság a tejestől /« Meghatott a figyelmessége, és néhány pénzdarab átnyúj- tásával megköszöntem, ha­sonló jókat kívánva neki. Aztán már vissza sem fe­küdtem, mert sorra csönget­tek. Jött a vízvezeték-szere­lő, kifejezte örömét, hogy engem az újév alkalmából köszönthet, és minden jót kíván. Én némi pénzzel vi­szonoztam a jókívánságait. Aztán jött a postás, külön­leges dísztávirattal, jött a kéményseprő, a tévészerelő, és még sokan mások. Végül is arra döbbentem, hogy elfogyott minden pén­zem. Ennek már fele se tré­fa! Megijedtem. A fizetésig még meglehetősén sok idő van hátra, amelyet pénz nél­kül nehéz lesz átvészelni. De még nagyobb zavarban le­szek, ha valaki jön még új évet köszönteni. Bevallom elkeseredtem. De csak néhány pillanatig tar­tott, mert hirtelen egy ötle­tem támadt, és döntöttem! Szinte fölnevettem jóked­vemben. Magamra öltöttem erdész nagyapám egyenruhá­ját, a vállamra vettem a pus­káját,• megnéztem magam a tükörben — úgy állt rajtam a rfiha, mintha rám szabták volna —, aztán elindultam. ■ Becsöngettem az első ajtón. — Jó napot! — köszön­tem vidáman. —• Boldog új évet kíván önöknek Vileila, az erdész __ — Köszönjük szépen, er­dész úr... — hallottam a ház asszonyának a köszöne­tét, aki megijedt ugyan a vállamon fityegő puskától, de felém nyújtott valami pa­pírpénzt. Meg se néztem, csak zseb­re vágtam. Aztán mentem to­vább. Végig az utcán, minden ajtón becsöngettem, és min­denhol boldog új évet kíván­tam. Meg voltam mentve... Mert olyan nagyszerű ez az újévi szokás! Fordította: Antalt? I.sírin és a közvélemény — úgy tar­tották, a tökéletes növényvé­delem valóra válásához már csak néhány év kell. Ma ezernél több nagy hatású, sze­lektív szer van forgalomban, mégis a legbizalcodóbbak is évtizedekben mérik a »35 szá­zaléka lefaragásának határ­idejét. Talán e téren vissza­fejlődik a tudomány? Szó sincs róla. Az, hogy ma »ke­vesebb« biztosat tudunk a nö­vényvédő szerek hatásmecha­nizmusáról, mint néhány éve, valójában óriási fejlődés ered­ménye. Hasonló ez ahhoz, mint amikor valaki hegyre má­szik. Mind magasabbra ér, an­nál hatalmasabb horizontot kell áttekintenie. A parado­xon itt is érvényes: nagy tu­dás kelt ahhoz, hogy megért­sük, milyen keveset tudunk... Vannak elméletben roppant hatásos szerek, melyek a gya­korlatban semmit sem érnek, máskor viszonylag gyengébb hatóanyagok kis mennyiség­ben is nagy hatást érnek él. Amikor erre az ellentmondás­ra néhány éve megtalálták a választ, a kutatók egy ideig ismét úgy érezték, győztek. A hatásosság »titka*: sikerül-e a növény atomjai közé beépülő és ott kölcsönhatásokat előr idéző szert létrehozni. Azután kiderült, ha sike­rül is, az csak ideig-óráig hat, hiszen olykor az atomszerke­zet is állandó változásban van... Nem beszélve a re- 'zisztenciáról, azaz arról a je­lenségről, amelyet tréfásan úgymondunk: a kártevő nem elpusztul, hanem meghízik a növényvédő szertől. A tegnap csodaszereiről ma rendszerint kiderül, hogy már fabatkát sem érnek. A tegnap fölfedezett alapvető »okról« ma megtudjuk, hogy az is csak egy »következmény* ... Újabban fölmért és belátott veszély a környezetszennye­zés, a természet egyensúlyá­nak megbontása. Ilyen áron hiába mentjük meg a 35 szá­zalékot. A Gyorsuló idő sorozat iz­galmas kötete látszólag szak- könyv, valójában — a szerző jóvoltából — szédítő mélysé­gek fölött is m invégig közért- hetóen kalauzolja olvasóit. Ér­zékelteti, hogy a tudomány nem csupán fölfedezések sorá­ból áll, sokkai inkább kérdő­jelek rengetege. Mindez kétségkívül lerom­bol bizonyos — naív és túlfű­tött — illúziókat. De hiszen épp ezek az illúziók gátolták évekig, hogy a gondolkodás új ösvényeit megtaláljuk. Az orvos, aki vakon hisz abban, hogy aszpirinnal mindent ké­pes meggyógyítani. aligha fogja fölfedezni a rák gyógy­szerét ... Matolcsy György könyvének utolsó fejezete a jövőt fürké­szi. Elkerüli azonban az »is­meretterjesztő munkák* gya­kori hibáját, az »ígérgetést*. Nincs itt szó »tenger alatti városokról* és moszatból ke­nyeret és húst előállító élel­miszerüzemekről ... Az egyetlen, ma fan­tasztikusnak látszó lehetőség: a növényvédő szer nélküli nö­vényvédelem ... Ha a génse­bészet képes volna minden be­tegséggel és kártevővel szem­ben ellenálló növényeket lét­rehozni ... Mindez kérdéses. Az viszont nem, hogy néhány éven belül merőben új, a mai kilogrammok helyett milli­grammokban adagolandó, a környezetet nem veszélyeztető növényvédő szerek kerülnek a mezőgazdaságba. Végül is nő az ember esé­lye, hogy megóvja azt a bizo­nyos 35 százalékot. b. r. ízes falatok készülnek — Hurka, kolbász, szalon­na pásztoroknak jó volna — énekelték hajdanán disznó­vágások idején a gazdák ab­laka alatt. A közeli rokonság mindig számíthatott egy kis disznótorosra. Ma is él ez a hagyomány, így aki egyszer vágott, ötször-hatszor is él­vezheti a friss falatok finom ízét. Képeinket Nagyszaká­csiban készítettük. Szatmári Lászlóéknál, a böllér Kollár Zoltán volt.

Next

/
Thumbnails
Contents