Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Kaposvár miiiMen kivétel

Oktatási beruházások nyomában Somogybán

Kiállítás az ipari tanulók kollégiumában

A fazekasok kezdeményezték

Kevés somogyi embernek húzódik mosolyra az arca, ha óvodáink, általános és középiskoláink, szakmunkás- képző intézeteink, diákotthonaink számáról és minőségéről esik szó. A reagálás ilyenkor rendszerint mélyről fakadó szomorú sóhaj, lemondó kézlegyintés, vagy — egyesek részéről — magyarázkodás, jogos vagy alaptalan hivatkozás a -kisközséges- településszerkezetre, a népesedési hullámhegyre, a városiasodás ütemére, a pénzszűkére, az építőipar munkaerőgondjaira, a szakképzett pedagógusok hiány áréi, és általában: szűkebb pátriánk sajátos helyzetére, súlyos örökségére. Igaz, megyénk -hátrányos helyzetének- megszüntetésére az elmúlt években sok intézkedést hoztak, sok erőfeszítést tettek. Fejlesztési terv készült, amely 1995-ig meghatározza az oktatási intézmények létesítésének ütemét, részletes körzetesítési programot dolgoztak ki 1985-ig, kezdeményezéseket tettek a szakképzett pedagógusok arányának javítására stb. E projektumokban döntő fontossággal szerepel az ötödik ötéves terv második fele. Érdemes hát megvizsgálnunk, milyen mértékben javult tavaly az alap- es középfokú oktatási intézmények helyzete, s milyen reményeket dédelgethetünk az idén.

Az óvodai helyzet jellemzésére aligha találhatnánk alkalmasabb jelzőt, mint azt, hogy — katasztrofális. A múlt évben 425 kisgyermeknek kellett volna elfoglalnia második otthonát új épületben, ám a kivitelezési munkálatok zöme ez évre -csúszojt- át. Csak az ősszel adják át rendeltetésének Csurgón az 1978-ra tervezett százszemélyes óvodát, ugyancsak az idén költözhetnek be az apróságok — ösz- szesen 175-en — az új marcali es karádi óvodába Az összképet elsősorban Kaposvár rontja, ahol — az építőipari vállalatok munkaerőgondjai vagy a lassú és gondatlan munkavégzés mellett — a tervezés lazasága a demográfiai prognózisok figyelmen kívül hagyása a voluntarizmus is szerepel a kedvezőtlen állapotok előidézői közt. A Donner városrész új óvodáját talán az idén sikerül az ifjú »lakók- rendelkezésére bocsátani, ugyancsak egyesztendós késéssel adják majd át a Béke—Füredi lakótelep óvodájának kulcsait, a Kinizsi lakótelepen pedig nemrégiben kezdtek hozzá az alapozáshoz. A városi tanács az ősszel — újításként — bevezette az elő- felvétel eddig csak egyetemeken divatos módszerét — nagy sikerrel.

Az általános Iskolák fejlesztésére vonatkozó terveket — természetesen Kaposvár kivételével — végrehajtották a múlt évben. Nagyberkiben tizenkét, Barcson nyolc, So- mogysámsonban négy új tanteremmel gazdagodott az iskola, Marcaliban az idén adnak át nyolc tantermet, Siófokon pedig folyik a terület előkészítése. Csak a megyeszékhely lakosai nem reménykedhetnek csodákban. Hónapok óta gyakorlatilag semmit sem haladt a 24 tantermes gyakorlóiskola építése a Béke—Füredi lakótelepen, s a lemaradás — a Somogy megyei Beruházási Vállalat szakemberei nek derűlátó véleménye szerint is- — legkevesebb hat hónap. Gond, hogy a SÁÉV a szükségesnél félszázzal kevesebb dolgozót képes foglalkoztatni a helyszínen, nem végezték el a szakszerű télie- sítést, sőt, az őrzésről sem gondoskodnak: a félkész épület a környék gyermekeinek »bű jócska-barlangjává-, »tábortüzek- színhelyévé vált, az építőanyagokat pedig talicskaszámra hordják el ismeretlen személyek.

Az őszi átadás tehát —

egyelőre úgy. látszik — hiú ábránd. Hasonló huzavonára számíthatunk a Kinizsi lakótelepen épülő tizenhat tantermes iskolával kapcsolatban is, ahova a SÁÉV-nek 1978. december I5-ig kellett volna szállítania a szerkezeti elemeket...

Meg kell még említenünk

az úgynevezett »kastélyprogramot-, amelyben Memyén, Babócsán, Zákánytelepen és Nagybajomban alakítanak ki újabb iskolákat. 1978. szeptember 1-ig kilenc új intézményt hoztak létre ennek a kezdeményezésnek az eredményeként

Egyetlen jelentős középiskolai beruházás befejezése szerepelt a múlt évi tervben, s ez teljesült; Kaposváron, a Damjanich utcai kollégiumban lelt otthonra több mint ötszáz nagydiák.

Fonyódon — a Karikás Frigyes Gimnáziummal közös igazgatásban — postaforgalmi szakközépiskola kezdte meg működését, a pécsi postaigazgatóság jelentős anyagi segítségévek

Az alsó- és középfokú iskolák néhány, szociális jellegű helyiséggel is gazdagodtak 1978-ban. Héttel növekedett a napközis helyiségek, hárommal az éttermek száma, ám a »járulékos* létesítmények közül a tornaterem-építés továbbra is döcögj A fejlesztéshez ugyancsak szükséges esz- 1 közbeszerzési keret tavaly

hatmillió forint volt, az Sóén

ez várhatóan 6,6 millióra gyarapodik. Sajnos, az óvodák ebből — a tavalyi kétmillió forinttal ellentétben ■— az idén csak aránytalanul csekély mértékben részesedhetnek.

összegezve tehát: nem rózsás a helyzet az oktatási beruházások területén. Az ötéves terv eddig eltelt időszakában mindössze harminc új általános iskolai tanterem épült Somogybán, a kétesz- tendős -finisben- pedig hetvenhatot — az idén ötvenkettőt! — kellene átadni. (Ezenkívül ezernél több óvodai helyet 1980-dg.) Az idei tervek tizenhárom középiskolai osztályterem, három előadóterem és nyolc műhelyterem felépítését is előírják.

A tervezési és kivitelezési fogyatékosságok, a késedelmek végzetes hatást gyaiko- roIhatnak a körzetesítési program megvalósítására, s általában még tovább növelhetik Somogynak az országos színvonaltól való lemaradását. Pedig bizony a tervek egy csöppet sem nevezhetők -maximalistáknak-. Jellemzésül csupán egyetlen adat! Ha a hosszú távú fejlesztési terv tökéletesen megvalósulna 1995-ig, a somogyi diákok 30— 40 százalékának még mindig két műszakban kellene iskolába járnia.

L. A.

A HAGYOMÁNYOS paraszti életformára az önellátás volt a jellemző. A családi munkamegosztás nemcsak a termelésre irányult, hanem pontosan szervezte a feldolgozást is: a tápílálókkésziiést, a ruházkodást is. A gazda valóságos ezermester volt, asszonyának pedig szintén egyformán kellett értenie a mezei munkához, a jószághoz, a konyhai tevékenységhez, a ta- kácsmesterséghez.

A mai faluban nemcsak a termelési viszonyok változtak meg, átalakult a fogyasztás struktúrája is. Egy brazíliai kutató, bizonyos Joshue de Castro 1933-ban Magyarországot még az éhség földrajzi körzetéhez sorolta, ezt erősíti meg Szabó Zoltán híres Tarái helyzet című szociográfiája is, mely 1936-ban jelent meg, s amelyben így idézi egy tarái gyerék vágyát: »... és kövér szeretnék termi.« A köAz ipari tanulók kaposvári kollégiumában a jövő fazekasainak a kezdeményezésére kiállítást rendeztek a korongon késizült munkákból. Tizenegy fazekastanulója van a kollégiumnak, s nemcsak somogyiak. A fiatalok otthona több szakkörnek adott helyet, így a fazekasok a szövetkezetben elsajátított szakmai fortélyokat a kollégiumban is gyakorolhatják. Ezekből a

vénség módot, tekintélyt jelentett faluin. Nein lehetett mindenki kövér abban a korban, amikor a nők vonzerejéhez is hozzá tartozott, hogy »•légyen rajta valami-:' Ezt a szemléletet falun ma is tapasztaljuk még; a baba akkor szép, ha hurkaikat buggyant testére a jól tápláltság.

Tanulságos áttanulmányozni e kérdésben a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének vizsgálati anyagát, melyet két kiadványban — több szemszögből is — összegez H. Sas Judit, illetve Losonczi Ágnes. A táplálkozási struktúrát huszonhat élelmiszer fogyasztási mutatója alapján vizsgálták. A szegényes és egyhangú táplálkozási szint jellemezbe a családok 34 százalékát, a szegényes, de változatos étkezés volt megfigyelhető a családok 31 százalékánál, az elégséges és változatos étkezés 19 százacserepekből állították össze a bemutatót. Az elismerésen kívül azért is szót érdemel ez, mert fölhívja a figyelmet: a mintegy húsz másik szakma tanulói is csatlakozzanak a fazekasok kezdeményezéséhez.

Talán nem gondoltak arra a nevelő hatásra, , melyet a szakma bemutatása — a tanulók bemutatkozása — jelenthet. (Kár volt elhallgatni.

toknál, a bőséges, ám egyhangú táplálkozás a családok 16 százalékára érvényes. A vizsgált megyében, Békésben tehát az emberek több mint kétharmada táplálkozik helytelenül, nem kielégítő módon. Tehát egyhangúan, a rögződött hagyományok szerint, noha többségüknek lehetősége volna a helyes struktúra kialakítására. Noha egyetlen megyét érintett a vizsgálódás, nem túl nagy merészség némi általánosítás... Van még mit tienni a szemlélet megváltozásáért!

S, hogy mi minden járulhat ehhez, arra enged követ- kestetni egy másik kiadvány, melyet az Akadémia Kiadó tett közzé. Egy észak-magyarországi falu, Varsány állt a néprajzosok, szociológusok figyelmének centrumában. Kovács Emese a családi háztartásszervezés átalakulásának vizsgálatával veit megbízva, összegezése alapján a hatótényezők sorába a következei tartoznak: a férfiak munkavállalása — falun kívül, a nagyüzemi földművelés és állattartás, a kereskedelmi hálózat bővülése és a szervezett gyermekélelmezés megindulása. Ezek közül itt ez utóbbiról szálunk: azzal, hogy a napközi otthonos étkeztetésben betartják a reggeli, ebéd, uzsonna mennyiségében és minőségében az előirt normákat, szinte »exportéi ják- a családokba a korszerű táplálkozás igényét.

Természetesen a női munkavállalás is befolyásoló tényező 1 ebben a kérdésben. Más szokások kezdenek kialakulni a háztartásbelieknél, a tsz-ben munkát vállalóknál, a tsz-em kívüli, de a faluban adódó munkalehetőségekkel élő asz- szonyoknál, a falun kívüli ipari munkahelyekre járóknál, a közeli város háziipari bedolgozóként tevékenykedő nőknél stb. Az »irigyelt-, s a falusi megítélés szempontjából »magasabb kategóriába- tartozó — tsz-en kívül, de a faluban munkát vállaló — csoportnál figyelték meg a vizsgálódók, hogy hajlamosabbak

hogy a cserepeket kfk készítették.)

A kollégium szakköreinek a kiállításán kívül a szakmák szépségét, a munka alkotó jellegét állíthatják a bemutatkozás középpontjába, S nem utolsósorban maguknak a tanul óknak a tehetségét, azt a szakma iránti szeretetek mely a pályaválasztást meghatározta. Megtanulhatják becsülni egymás szakmáját, a tanulók között teremtődő értékítélet alapján pedig azokat, akik többre, jobbra, szebbre törekednek. Beszélgettem egy felszolgálótanulóval, Juhász Mariával. A Kapo-s étteremben tanulja a szakmáját, jövőre végez az iskolában. Fölvetettem: képesek lennének-e a vendéglátó szakmát tanuló fiatalok is arra, hogy kiállítás formájában bemu tatkozzanak ? Hogyne, természetesen, felelte, és sorra jöttek elő az ötletek.

Bizonyára így vélekednének a többi szakma képviselői is. Az autószerelők, a női szabók, a kézi és gépi hímzők, a marósok. A kollégiumi életbe új színt hozna, segítené az Alkotó ifjúság-pályázat 'előkészítését. A közösség ösz- szekovácsolását pedig jól szolgálná az önbecslés, a másik megítélése képességének ki- fejlesztésével.

az új befogadására: modern

háztartási eszközök vételére, sütemények megrendelésére stb. Az eljárók szombatja— vasárnapja általában ugyanolyan konyhaközpo-ntú, mint a háztartásbelieké vagy a tsz- ben dolgozóké.

A ruházkodásra fordított összegek nőttek, de arányuk az össfogyasztásán belül nem változott — így összegez dr. Kulcsár László A változó falu című, Gondolat Kiadónál megjelent tanulmányikötetben. Az öltözködési szokások engedtek hagyományos merevségükből. Elsősorban ott jelentkezett a fejlődés, ahol a lakóhely valamilyen nagyváros közelében fekszik. A divatot az ingázók közvetítik. Az adatok azit is bizonyítják szónál ékesebiben, hogy az életkor emelkedésével az öltözködésre fordított kiadások egyre csökken - nek. Érintettük már a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságot; ennek jellemző sajátossága, hogy a falusi családok között a legnagyobb különbség a háztartási munkákat segítő fogyasztási cikkeknél található: a paraszti és a kettős jövedelmű családok lemaradása a jellemző ma még.

ŰJ, TARTÖS fogyasztási

cükk jelentkezett az utóbbi évtizedben, az autó. Losonczá Ágnes nagyon szellemesen állapítja meg, hogy amint a személygépkocsi használata demokratizálódik, s megszűnik az autóval kapcsolatos társadalmi és gazdasági pnivilegi- záltság, akikor áll be az autó használatából következő civilizációs és közlekedési válság. A személygépkocsi szerepe szerint — bár kevésbé — a falura is érvényes ez a kate- gorizáció: vannak, akik közlekedési eszközként, mások státuserősítő szimbólumként, ismét mások jövedelemszerzés, illetve gyarapítás céljából vásárolják. Egyre gyakoribb látvány a garázzsá alakított istálló. Ám az is igaz, hogy eléggé jelentékeny az a réteg, amelynél a tulajdonosi cél — ahogy Losonczi Ágnes jelzi — a mutogatás- a legszűkebb rokoni, baráti kör előtti felvonultatás az »útidéi*. A falusi fogyasztás képe jelenünkben tehát igen változatos képet mutat, ' pozitívumai mellett kevésbé kívánatos vonások is érvényesülnek.

Leskó László

Jerry Ecfigey

Mister

MacAreck

üzletei

RJRDfrcrrttiBteA MH&/

XXII.

— Ezzel az ötlettel Is jó összeget kereshetett valaki.

— Ö, biztosan többéi; mint az illatszeren. Különben nemcsak a reklámon lehet pénzt keresni.

— Például?

— Például a hordón, az esrvszerü talgyfahordón, melyet a bor, a pácolt vagy sózott húsfélék tárolására használnak. Óriási a kereslet Déi-Ameriikában, különösen Argentínában és Brazíliában. Az Egyesült Államokban és Kanadában van ugyan egy kevés tölgy, de az alig elegendő a saját szükségletükre.

— Miért nem csinálják a hordókat másféle fából? Sem Brazíliában, sem Argentínában nincsenek szűkében az erdőnek.

— A meleg égövi fák nem alkalmasak erre. Vagy puhák, vagy gyantásak. A tölgy előnye, hogy. ha.11at1.atm] jseméPE.

Ennek köszönhető, hogy a

hordó tartalma nem változtatja meg a szülét és az ízét

— De mi közöd volt neked a hordókhoz?

— Híz az! Egyik brazíliai kereskedő ismerősömnek nagy mennyiségű tölgyfa hordóra volt szüksége. Elment New Yorkba, de ott nem talált Aztán hozzám fordult segítségért Nagyon magas árat ígért. Jól lehet rajta keresni. Tudtam, hogy a világon a legjobb tölgyfa hordókat az egyik európai államban készítik, s ennek az államnak kereskedelmi külképviselete van Angliában. Tehát hozzájuk fordultam és megkérdeztem; lehetséges-e a hordók beszerzése náluk. Sokáig vártam a válaszra. Végül telefonon megkaptam az elutasító választ Ebben az államban tilos a tölgyfa kivitele.

— Aztán mi történt? — kérdeztem,

—- Más legyintett volna és kész — mondta Henio —, de nem én. ELhaitároztam, már a sport kedvéért is, hogy megszerzett! a hordókat És megszereztem.

— Megkaptad az engedélyt a megfelelő hatóságtól a tölgyfa kivitelére?

— Nem. Senkihez nem fordultam ilyen kéréssel- Egyszerűen ugyanennek az államnak egy másik kereskedelmi kirendeltségéhez fordultam egy‘nagyobb mennyiségű szállítmány ügyében. Tudni kell, hogy estnek az államnak óriási mennyiségű sója, és régi

híres, több száz éves sóbányája van. Sokkal többet termelnek, mint amennyi a belső szükségletre elegendő. Szávád, az az állam nagyon megörült, hogy akadt valaki, aki sót vásárol. Én csak egyetlen feltételt szabtam: vásárolok sót, de csak tölgyfa hordóban. Belegyeztek, csak a csomagolás árát kellett megfizetni.

— És hogyan végződött az ügy?

— Az árut az egyik brazíliai kikötőbe irányítottam. Ott kiraktuk a hordókat, megsóztuk a tengert! Az így megüresedett hordókat visz- szaraktuk, és I helyszínre szállíttattam. Ami a legnevetségesebb, hogy a hordó sóval együtt sokkal olcsóbb volt, mint amennyit én ajánlottam a hordókért, só nélkül. Két hónapig szállították a hajók a sót Brazíliába.

— Képzeld el — mondtam bizonyos gondolattól vezérelve —, tudom, melyik országról beszélsz! Le...! Eltaláltam?

— Túl sokat akarsz tudni — válaszolta a barátom. —■ A kereskedelmi titkot senkinek sem áruljuk eL De... már al- konyodik. El kell hagynunk ezt a kellemes kis zugot, és a teniszpályát. Vissza kell térni a szállodába, vacsorázni. Különben ev az eset a hordóval már nagyon régen történt.

— Megígérted, hogy elmeséled a szürkéskék Mercedesed

történetét — emlékeztettem Henry MacArecket, amikor másnap találkoztunk.

— A Mercedesem egy kis ártatlan tréfa volt. Egyszerűen rögtönöztem, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, meg aztán hogy megtérítsem magamnak az európai tartózkodásom költségét Miért fizessek szabadságért ha mások is fizetnek érte? Az az elvem, hogy bárhova elutazom, meg kell keresnem az ott-tar- tózkodásom költségeit Franciaországban voltam, tehát néhány francia kénytelen volt ezért egy keveset fizetni.

— Lengyelországban is gondolsz a keresetre?

— Természetesen. Itt biztosan valamilyen jobb üzletet csinálok. Talán veszek valamit exportra? Talán valamit eladok? Még nem tudom, de meg vagyok győződve arról, hogy adódik alkalom.

— Csak nehogy hosszabb időre kapj ingyen szállást, ellátást — jegyeztem meg gúnyosan.

— Ó, ne félj. Semmi ilyesmi nem fordulhat elő. Soha nem ütköztem össze a törvénnyel. Hogy néha kihasználtam valakinek a kapzsiságát, amikor engem akart becsapni! Mindent úgy csináltam, hogy a jog az én oldalamon legyen, és az, aki ki akar zsákmányolni, drágán fizetett azért, és soha egyetlen szót nem beszélt errőL

(Folytatjuk) I

H. B.

Falusi fogyasztók r.

így látják a szociológusok