Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-30 / 24. szám
Tudományos napok Két értéM határén Jurij Olesa: Irigység (TnMsttónktől) Hagyománynak számító eseménysorozatra kerül sor január 31. és február 2. között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az országos kutatási programokból részt vállaló egyetem, valamint a MÉM Műszaki Intézet (a volt MGI), a Mezőgépfejlesztő Intézet és az Erdészeti Tudományos Intézet már harmadik éve közösen ad számot a közelmúltban elért kutatási eredményeikről, azokról, amelyeknek nagy részét már bevezetésre ajánlhatják nagyüzemeinknek. A gödöllői mezőgazdasági tudományos napok rendezvényeit a mezőgazdasági műszaki kutatások tanácsa szervezi meg, melynek az említett kutatóhelyek a tagjai. Az első napi program, az egyetem aulájában dr. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes bevezető előadásával kezdődik, majd dr. Bánházi Gyula, a műszaki kutatások tanácsának elnöke, a műszaki intézet igazgatója szól a tanács tevékenységéről. A nap további részében tizenkilenc előadás hangzik el a takarmányozás és a takarmánygazdálkodás időszerű kérdéseiről, küztük néhány műszaki vonatkozású eredményről. A tudományos napok második részében, február 1-én és 2-án már csaknem kizárólag a mezőgazdasági gépesítés témái kerülnek terítékre. Elsején, csütörtökön dr. Heicz- mann János kohó- és gépipari miniszterhelyettes tart előadást a mezőigazdasági és élelmiszeripari gépgyártás helyzetéről, őt követően pedig dr. Dimény Imre, a Kertészeti Egyetem rektora szól a kertészeti termelés ökonómiájáról. Ezután a műszaki kutatások tanácsához tartozó intézmények vezető munkatársai adnak összefoglaló tájékoztatót intézeteik 1978. évi kutatómunkái áróL Február 1-én délután és 2-án egész nap hét szekcióban folytatja munkásai a tanácskozás. A mezőgazdasági gépgyártás és gépjavítás, az energiagazdálkodás, a szántóföldi, valamint a kertészeti növénytermelés gépesítése, az állattartás műszaki kérdései a mezőgazdasági mérés- és számítástechnika fejlesztése, továbbá a mezőgazdasági üzemek erdészetének gépesítésfejlesztése tárgykörből mintegy nyolcvan előadás közül válogathatnak az érdeklődő szakembereik. Az eseményre 10 külföldi előadót várnak a Szovjetunióból, az NDK-ból, Csehszlovákiából, Ausztriából és Belgiumból. Néhány témában olyan hazai szakember előadására is sor kerül, aki — hiszen a kísérletek, kutatások nagy része termelőüzemekben folyik — a kutatásokat közvetlen közelről figyelemmel kísérhette, s a gyakorlat oldaláról ítélheti ságukat. Tv-ja fék Krétakör Bódy Gábor talált egy kifejezetten »bódys« módszert a színmű tévéjátékká formálására: dimenzionálja a síkot több ízben is Li Hszmg-tao Krétakörének képernyőre valósításaikor. Persze csak ott él evvel, abol a történet megkívánja: több, egymással nem testközelben tevő színész arcát, vagy a helyszínt látjuk együtt. A «ámultánizmus kísérlete sikerült, bizonyítva a rendező töretlen újra törekvését, melyet az Amerikai anzix című filmje és a Katonák című tévéfttmje is jelzett. Nem sikerült viszont úrrá lennie a technikán a Krétakör hómezőjelenetében, ahol »kihúzta« a szereplők lába alól a talajt... A Krétakör tévés feldolgozása arra tanította meg a nézőt, hogy az eredeti legalább aranyira izgalmas mű, mint Brecht több száz évvel később született Kaukázusi krétaköre. A rendező bátran élt az ősi kínai színjátszás jellemzőivel, beiktatta elemeit, és szinte értelmezte számunkra. Ez a fajta színjátszás a XIII. századra már készen állt: epikus játék, melyben fontos szerepe van a zenének, az éneknek és a stilizált mozgásnak. Pompás kosztümökben játszanak a szereplők, arcukra stilizált maszkokat festettek. Ez a színház egy ősi állapotot őriz, melyben a színpadi műfajok még nem választódtak szét Naivitás és rendkívül kifinomult teatralitás — ez is jellemzője. Bódy Gábor sikerrel próbálta föleleveníteni, milyen is lehetett az a színház, amelynek előadásmódjában rituálészerűség érvényesül. A rendező mértéktartó volt A mai nézőnek már mulatságos lenné az énékrészek gyakori falzettje, ezért csak Csang Ilaj-tamg , (Bánfalvi Ágnes) esetében élt vele. Vidovszky László zeneszerzővel viszont — nyilván közösen — kidolgoztak egy bizonyos, szereplőt jellemző monoton kíséretet. Csak érdekességként: Bl Hszámg-t&o művének rendezése fontos állomása volt Ba- barczy László pályájának is. A Csilky Gergely Színház igazgató-főrendezője Pécsen rendezte a darabot Ez a | mostani feldolgozás — Mé- szöly Dezső dramaturgi köz- 1 reműkódésgysi s iá lgÖStíb-J séget biztosított a színészeknek: a másfajta színjátszás többbletet hozott ki belőlük. Bánfalvi Ágnesen kívül egyértelműen dicsérhetjük Voith Ágit, Udo Kiért, Csiszár Imrét. Márkus László »valódi« keleti színjátszást produkált Hegedűs Erzsi Csang Haj- tang anyjának szerepében, inkább európait. Tetszett Újlaki Dénes és Hunyadkürti István is. Kiemeltem jó munkát végzett a maszkmester, Tomola Katalin, a díszlettervező, Barta László, és a jelmezek kimunkálója, Horányi Mária is. Jm U A történelem «►gondoskodott-« arról, hogy az orosz-szovjet irodalom -barátai hosszú ideig ne nélkülözzék a meglepetéseket, így, évtizedekkel a keletkezésük után ismerhettük meg igazán Bulgakov és Babel, Mandelstam és Paszternák, Zoscsenko és Ahmatova, Platonov és Cvetajeva írásait, s amikor már azt gondoltuk, mindent jóvátettünk, s a korabeli irodai ampoliüka valamennyi vaskos tévedését feledtettük, jött az újabb meglepetés: Jurij Olesa, a húszasnegyvenes években alkotó nagy író, akinek munkái annak idején éppen úgy az asztalfiókok mélyén várták jósorsukat, mint A Mester és Margarita, a Lovashadsereg, vagy a szovjet költészet termésének java. Most azonban — a már korábban megtörtént hazai újrafölfedezés után — a magyar közönség is hiteles keresztmetszetet kaphaj Olesa életművéből annak á szép kötetnek a segítségével, mely az Európa Kiadó Századunk mesíerei-sorozaIában je- lent_meg, s amely áz Irigység című nevezetes kisregény mellett a szerző legértékesebb novelláit is tartalmazza Brodszky Erzsébet, Makai Imre, Kapcsos Anna ás Apostol András kiváló fordításában. E könyv elsősorban a húszas-harmincas évek orosz prózájáról alkotott vélemé- meg hasznos-1 nyűnket teszi jóval árnyaltabbá. Kiderül belőle: nem igaz az a nézet, amely szerint a turgenyevi-tolsztoji nagy- realizmus több szempontból is kötelező öröksége elsorvasztotta az alkotói fantáziát, lehetetlenné tette a Nyugatról érkező áramlatok befogadását Hiszen a kor szovjet valósága — amint elsősorban az Irigység című kisregény bizonyítja — megtűrte, sőt mégis követelte az expresszionista és a szürrealista szemléletmódot Fantasztikus, abszurd ötletek, álommotívumok egész sorát zsúfolta össze Olesa ebben a briliáns írásban. Van itt az élelmiszeripar fellendítésén fáradozó, »új típusú* szakember — az ő arcképét is, mint valamennyi szereplőét, a negatív tulajdonságokat felnagyító »görbe tükörben* látjuk —, de van céltalanul kujfcorgó csavargó, s kelekótya feltaláló is. A mű két »ellenpólusa-«, a két Bahi- csev-testvér, a józan élelmiszeripari szakember és az álmodozó »feltaláló* vívja itt harcát a csarv arg óért — kéi erkölcsi norma megtestesítőjeként: Olesa célja ugyanis nem más, mint a két morális értékrend —- a polgári és a szocialista — összevetése, sőt ütköztetése tíz esztendővel az októberi forradalom után. Vajon keltenek-e az üzemi étkezdék és a készételeket is árusító áruházak, egyáltalán: szükség van-e élelmiszeriparra? Vagy táplálkozzunk a hagyományos módon, csupán azért, hogy asszonyaink megmaradhassanak házitűzhely- angyalnak, a család hivatott gyámolítójánk? íme, csupán egy a kisregény ellentmondásai közül, ám talán a legjellemzőbb. Alkalmas annak megvizsgálására, milyen mértékben bomlasztja a technikai haladás a keresztény i- fel e baráti szere- teten alapuló feudális életmódot, s alkalmas általában a technika és az erkölcs viszonyának elemezgetésére. Olesa — amint jó íróhoz illik — természetesen nem fűz a cselekményhez didaktikus magyarázatokat, minden sorából kitűnik azonban a bizonytalanság, a kételkedés, az a — fél évszázaddal később talán már nevetségesnek látszó — érzelmi kettősség, amely — például — a kortárs Jeszenyin munkásságát is jellemezte. Választ legföljebb a megoldás sejtet; a régi erkölcsi normákat védelmező, találmányát az új rendtől óvó feltaláló a züllésbe menekül, miközben öccse és a mű két ifjú hőse tovább halad felfelé a társadalmi rang- és értéklétrán. H asonló erkölcsi dilemmákkal küszködnek az elbeszélések hősei, ám Olesa ezekben a szépséges »hangulat-miniatűrökben* már jóval több »világos« szűri használ — minél tovább olvassuk a kötetet, s minél »beljebb« haladunk a harmincas évekbe, annál többet Néhány novellában — közülük is a legszemléletesebb példa a Beszélgetés a parkban — azt is bizonyítja, hogy nemcsak a gogoli groteszk továbbfejlesztéséhez vagy a szürrealista ábrázolásmódhoz van felülmúlhatatlan érzéke, hanem a turgenyevi poézisthez is. Gyönyörű példabeszéd az 1949-ben keletkezett, a kis Puskint és Delviget megelevenítő Barátok című novella. Kár, hogy Öles a 1937—49 közötti terméséből egyetlen sort sem olvashatunk a kötetben — ám ez nem elsősorban a szerkesztők szeszélyén múlt U A. Szellemi beruházás Fonyódon Családi házat jelöltek ki a művelődés otthonának; kétéves a fonyódi intézmény 1977-ben »mindennemű foglalkozásra alkalmatlan állapotban« nyitották meg. Tavaly nyáron a közelében nyaraltam, gyakran elmentem mellette úgy, hogy csak sejtettem, hol áll az épület Egy esős napon rászántam magam, követtem a nyíljelzést. Az intézmény vezetője az üdülőhá- zakdt járta, messziről láttam is betérni az egyik épületbe. A klubházban képzőművészeti kiállítás fogadott nem volt jó véleményem róla. A későbbiekben megérkezett igazgatónő kalauzolásával nagyobb figyelmet szenteltem magára az épületre, a tervekre. Azokban a napokban erősen foglalkoztatott egy gondolat: hogyan mutathatja meg sajátos arcát egy balatoni település, mondjuk Fonyód. A művelődési klubházból elindult egy törekvés, hogy kielégítse a helyi lakosság művelődési igényét, és igényt keltsen az emberekben a car- talmasélet kialakítására. Csak ezután jöhetünk mi, nyaralók, hogy bekapcsolódjunk a helyi áramlatokba. A balatoni nyár természetszerűen 9 vendégek nyara Is, hisz ők alkotják az időleges népesség nagyobb hányadát. A fonyódi művelődési klubháznak eddig nem volt önátló munkaterve. A nagyközségi egységes terv végrehajtásában fogalmazták meg a feladatokat. Az idén ehhez a tervhez már önállóan kapcsolódik: a klubház. Szellemi beruházás — ha szabad így nevezni — ez a terv, s ha megvalósítják, alapot teremthetnek az eddiginél tartalmasabb helyi művelődési életnek. A nagyközségnek nagyon is szűk, jó beosztással azonban sokaknak otthont» adó klubház elsődleges törekvése, hogy csoportok, szakkörök szervezésével, foglalkoztatásával közönséget teremtsen. Ez majd részt vesz az intézmény életének gazdagításában, a tartalmasabb művelődésben, szórakozásban. A klubház kapcsolatai azonban még erősen rendez- vényközpontúak, olvasom a sorok mögött a munkatervben. Pedig a helyi könyvtár, a gimnázium, a szakközépiskola, az általános iskola, az alkotóház »jobb keze« nélkül megvalósíthatatlanok a klubház tervei. Az idei elképzelések nem egyhamar hoznak gyümölcsöt, mégis biztató törekvése az intézménynek, hogy szeretné föltárni Fonyód sajátos értékeit, hagyományait, hogy ezekre építse szellemi beruházását Néhány év elegendő lehet arra, hogy határozott vonallal megrajzolják Fonyód arcát, így is. És ilyen esetben a nyári vendég szintén olyat őriz meg magában, amit csak itt kaphatott. A muzeális értékű néprajzi és egyéb tárgyi, szellemi kincsek feltárásával e munka jelentősége szerint foglalkoznak. A halászat, pákászat emlékei még élnek, megmentésükre már csupán egy pillanatot hagyott a. történelem, az idő. A népi építészet még föllelhető és megmentésre érdemes darabjait is hamarosan elporlaszthatja a kíméletlen figyelmetlenség. Szabó Ferenc zeneszerző, Sza~ bó Ferenc fizikus egykori ott-tartózkodásának emléke legalább szellemiekben járjon közöttünk — bár a helyiek emlékmúzeumra is gondolnak. Nem hibátlan a klubház idei terve. De nem akadnék fönn, ha nem olyan ügyben lennének buzgók, amely érdemtelen arra: a kriptavilla »idegenforgalmi ponttá nyilvánításának« ötlete bosszantó ízléstelenségre vall. Szemet szúró látványa sok évig téma volt a sajtó hasábjain, végre sikerült bezárni a »műintézményt«. A vasajtó és a lakat volt talán gyenge anyagból, hogy kiszabadulhatott a kripta szelleme. Bárány! Barna ÁLL A BÁL! ABg pihentük ki a szilveszter »maedkajajos« utóhatását, már itt a báli idény: az egész országban — a fővárossal az élen — egymást érik a hajnalig tartó vígasságok. Jogászibál, orvosbál, vadászhál, cigánybál, gaz- dászlbál, autósbál, megyebál. ... Szállodák, művelődési házajk, sportcsarnokok lampion os. szerpentinfűzéres tarkaságában zsibong, kavarog a báli sokaság — elegancia, derű árad az üvegesillárok sziporkázó fényében. A Hilton-szállóban rendezték meg 1979. divatbálját, s megválasztották az év mane kénjét és fotómodell jet. A képen: András Judit (az év fotómodell je), Sütő Enikő (az év manckcnjc) és Farkas Márta (maneken második helyezett). Egy cica, két cica, száz cica haj.. 1 Budapesten, az Európa-étteremben évről évre megrendezik a krumplibált. Az est fénypontja: éjfélkor illatozó sült krumplival teli kosarakat tesznek a pincérek a vendégek asztalára. Az ínyusmester finom falato kai állít össze.
