Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

HZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉVTIZEDEI Egyre följebb O kost születésétől máig jelentős gazdasá­gi világtényezővé fejlő­dött, ami 30 év alatt más tár­sadalmi rendszerek által még soha el nem ért siker. Elég, ha egy számot említünk a KGST világgazdasági szerepé­re: az ötvenes években ez a régió a világ ipari termelésé­nek 19 százalékát adta, ma már részaránya meghaladja s 30 százalékot. S ebben a nagy aránynövekedésben benne van az egyes országok erőfeszíté­se gazdasági elmaradottságuk felszámolására, ' vagy éppen egyes iparilag élenjáró tőkés országok túlszárnyalására. De ugyanúgy benne rejlik az összefogás ereje, az egymás segítésének eredménye. Mi a titka annak, hogy sok nehézség és ellentmondás, lát­szólag lassú fejlődés ellenére valójában mégis sikert köny­velhet el a KGST egésze, s benne minden ország? A kér­désre egyetlen szó a válasz: a rugalmasság. S ez ellent­mondásnak látszik. Egy akko­ra gazdasági egység, mint a KGST, amely ráadásul nagy, közepes és kis országok gaz­daságából áll össze, ahol a gazdasági erő és a gyengeség erőteljesen keveredik egy­mással, s ennek megfelelően az érdekek — esetenként nagy kérdésekben is — eltérőek, mégis rugalmasan tud alkal­mazkodni a világfejlődés kö­vetelményeihez. Pedig bár­mennyire ellentmondásosnak látszik, mégis így van, amire álljon itt bizonyítékul a KGST történetének négy legfonto­sabb állomása és az akkori ál­lapotok jellemzője. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának megalaku­lása után évekig az együttmű­ködés fö formája és területe a szervezetben részt vevő orszá­gok kétoldalú áruszállításai­nak, külkereskedelmének megszervezése volt Miért? Idézzük föl magyarázatként a KGST megalakulását beje­lentő közlemény két fontos megállapítását: az egyik sze­rint -az Amerikai Egyesült Állampk, Anglia és néhány más nyugat-európai ország kormánya lényegében bojkot­tálja a kereskedelmi kapcso­latokat a népi demokráciák or­szágaival és a Szovjetunióval, mivel ezek az országok lehe­tetlennek tartják, hogy alá­vessék magukat az országaik szuverenitását és nemzetgaz­dasági érdekeit sértő Marshall terv diktátumának«, A másik megállapítás szerint a KGST-t meg­alakító országok -gaz­dasági kapcsolatainak fejlődé­sében lényeges eredmények mutatkoztak, ami elsősorban az áruforgalom nagyméretű növekedésében nyilvánult meg«. Ebből következett, hogy ha a gazdasági fejlődés fel­tétele és következménye a külkereskedelmi áruforgalom növekedése, s ez nem lehetsé­ges a nyugati államokkal is. csak egymás között, akkor ezt a folyamatot a szocialista or­szágok egymás felé irányítják még intenzívebben, A koráb­ban kibontakozott folyamatot elősegítendő, olyan szervezetet hoznak létre, amely biztosítja és erősíti a benne részt vevő országok szuverenitásét. Ilyen a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa. Űj acélfajla Elsősorban az élelmiszer- és a vegyipar számára lesz igen kelendő az a nagy szilárdsá­gú, korrózióálló csavarfajta, amelynek kísérleti gyártását most kezdték meg a Csavar- ipari ' Vállalat ongai üzemé­ten. Az új acélfajta a savak­nak és a korróziónak tökéle­tesen ellenáll, szilárdsága pe­dig lényegesen magasabb, mint a jelenleg ismert acél- fajtáké. A Borsod megyei üzemben az idén kialakítják az új ter­mék gyártási feltételeit és várhatóan mintegy 15—20 ezer darabot készítenek belőle, egy exportra kerülő gépsor szá­múm. Az adott helyzethez való rugalmas alkalmazkodás kö­vetkezménye lett, hogy a KGST-ben részt vevő orszá­gok viszonylag gyorsan fejez­ték be az újjáépítést, meg­kezdhették és sikerre vihették az iparosítást és általában a korszerű népgazdaság kiépíté­sét. A következő állomás az öt­venes évek végére, a hatvanas évek elejére esett, amikor a tagállamok összhangba hozták ötéves terveiket, s a kulcskér­dés a hosszú lejáratú megál­lapodások rendszerének megvalósítása lett. A kölcsö­nös áruforgalmat öt évre irá­nyozták elő, s az árakat is ót évre állapították meg. ami végső soron több évre bizto­sította a zavartalan fejlődés egyik fontos föltételét. Írásban rögzítették 1962-ben az új helyzetet, s egyúttal felvázol­ták egy dokumentumban »A szocialista nemzetközi munka- megosztás alapelveiben« a to­vábbi együttműködés fő vona­lait. Leszögezték: -A szocia­lista világrendszernek kedve­ző lehetőségei vannak arra, hogy mélyebbre ható munka- megosztást szervezzen meg s részt vevő országok között, ne­vezetesen a termelés szakosí­tása és a jobb kooperáció, va­lamint a szakosítás és a koo­peráció előnyeinek jobb ki­használása végett.« Vagyis a forgalom felől fokozatosan közelíteni kell a termelés felé. T ehát a nemzetközi mun­kamegosztást sokféle formában kellett ott kiépíteni, s ez újabb ösztön­zést és lehetőséget teremtett a külkereskedelmi áruforga­lom bővülésére. Másképpen fogalmazva: még jobban és teljesebben ki lehetett így elégíteni az együttműködésben részt vevő országok népgazda­ságának szükségleteit A termelési együttműködés nemzetközi szinten és nemzet­közi szervezet keretében olyan új forma, mely az emberiség történetében így nem találha­tó meg. Végül » harmadik forduló­pont amikor kidolgozták és 1971-ben elfogadták a komp­lex programot, amely már át­fogóan hosszú távra — ese­tenként az évezred végéig — a gazdasági élet szinte min­den területére meghatározza a szocialista országok együttmű­ködését és annak formáit. A KGST-országok kinőttek a kölcsönös áruforgalom kere­teiből, és kezdenek belenőni olyan nagy gazdasági egység­be, amely megköveteli a kis népgazdaságok kölcsönösen ki­épített összhangját S ezt nem felülről, valami nemzetek fe­letti vagy országok feletti szerv javasolja vagy éppen kényszeríti rájuk, hanem a tagországok nagyon is valós és égető gazdasági szükségletei követelik meg. Van ugyanis egy pont a fejlődésben, ami­kor a minőség, a korszerűség és a gazdaságosság érvényesí­tése lehetetlen néhány milliós belső piacra támaszkodva. Le­hetetlen a műszáki-tudomá­nyos forradalom vívmányai­nak hasznosítása és még in­kább eredményeinek tovább­fejlesztése. Szüksége van nagy és biztos piacra, néhány mil­lió fogyasztó helyett sok tíz­milliós fogyasztói táborra, mert csak ekkora piac mellett lehet valóban hatékonyan ter­melni és korszerű eljárásokat bevezetni, csak emellett lehet létrehozni a tömegtermelést. A KGST a többi között ezt ismerte föl és rugalmasan al­kalmazkodott hozzá. alapul véve az együttműködésben részt vevő országok létszük­ségletét. A fejlődés a szervezetben nem állt meg az átfogó komp­lex programnál. Már az elfo­gadás pillanatában célul tűz­ték ki, hogy tovább dolgoznak, és felvázolják, majd egész részletesen kimunkálják a fontosabb területek tenniva­lóit A múlt évben a tagor­szágok elfogadták az együtt­működés súlypontjait képező részletes célprogramokat, me­lyek 10—15 évre határozzák meg a tennivalókat az ener­gia-, a tüzelőanyag- és a nyersanyugtermelés, a mező- gazdasági és élelmiszeripari, valamint a mindezekhez szük­séges gépipari együttműködés területén. Közben folyik to­vább a munka a közfogyasz­tási cikkek gyártásához, a közlekedési kapcsolatok fej­lesztéséhez szükséges tenniva­lók meghatározására és cél­programokba foglalására. Mindez ismét nagyot lendít az együttműködésén. Az ilyen dokumentumok ki­dolgozása is a rugalmasságot tükrözi. Hiszen szükséges, hogy 10—15 év alatt a leg­fontosabb területeken koordi­nált tevékenység folyjék, ami egyaránt szolgálja az egyes országok érdekeit és a szo­cialista közösség egészét is. A z új helyzetekhez, a megváltozott körülmé­nyekhez való igazodás tehát a KGST történetén vé­gigvonuló elv és gyakorlat. Természetesen a rugalmasság csak annyira lehet az, ameny- nyire a KGST közös érdeke és az országok egyéni érdeke találkozik egymással. Hiszen az együttműködés évtizedes alapelvei között nemcsak dek­laráltan, hanem mindig meg­valósulva szerepel a szuvere­nitás, az önkéntesség, az érde­keltség és a kölcsönös előny. Minden ország csak abban vesz részt, amiben érdekelt, ami országának hasznos. A három évtized bebizonyította hogy ezek az elvek beváltak, hogy ezek alapján lehet és kell szervezni a szocialista országok együttműködését a jövőben is. Gyulai István Barka József, a Medicor tapsonyi gyáregységének ve­zetője határozottan felel, ami­kor a brigádmozgalomról és a szocialista versenyről kérde­zem. — Elsősorban a Zrínyi Mik- i lós brigádunkat dicsérhetem. Fiatalokból áll, s valameny- nyien jól képzett lakatosok, illetve szerelők, akik nagyon lelkiismeretes munkát végez­nek. Eves tervüket december 19-re teljesítették, -s az idei munkát is szervezetten kezd­ték. Tőliük függ, hogy a náluk készülő termékek szállítási határidejét tarthatjuk-e. Nem volt hiba, január 12-én útnak indítottuk az első exportszál­lítmányt a Szovjetunióba és . Irakba, s két hét múlva, pon­tos időben elment a második küldemény is... Fiatal, határozott ember Horváth József, a Zrínyi Mik­lós brigád vezetője. Itt kezd­te a szakmát 1967-ben, laka­tos volt. Amikor a Medicor átvette a gyárat, több társá­val együtt Budapesten elvég­zett egy szerelői átképző tan­folyamot, s most már szere­lőként dolgoznak. — Különböző kórházi be­rendezéseket, vizsgálóasztalo­kat, ágyhoz tolható röntgen­készülékeket, terápiás és diag­nosztikai készülékeket szere­lünk össze. Szeretnénk, ha termékeinkkel együtt a tap­sonyi gyáregység jó híre is eljutna mindazokba az orszá­gokba, ahova exportálunk. Ez a célja a brigád minden tag­jának. Tavaly még csak tízen voltunk, mast vettünk fel öt új tagot. Persze, azzal a fel­tétellel, hogy ők is velünk együtt dolgoznak céljaink el­éréséért Horváth József társai véle­ményét tolmácsolva sorolja, hogy az idén mi mindent akarnak elérni. Elsősorban szeretnék a minőséget javíta­ni. Ennek érdekében elindít­ják a gyáregységben a Dol­gozz hibátlanul l-mozgalmnt. Szakmai és politikai szem­pontból képezik magukat, hogy megfelelhessenek a nö­vekvő követelményeknek. Gyarmati Lajos például gép­ipari szakközépiskolába jár, Molnár László pedig a tech­nikusi minősítő tanfolyamot végzi. Horváth József, Gergye János és Gáspár László mos* fejezi be a marxista közép­iskolát. Eddigi legjobb eredményük az ezüstkoszorú megszerzése volt. Ketten kaptak a brigád­ból kiváló jelvényt: Horváth József brigádvezető az első évben, amikor a Medicor gyáregysége lettek, legutóbb pedig Németh József részesült ebben az elismerésben. A napokban a gyáregység gazdasági-, párt- és szakszer­vezeti vezetői értékelték a szocialista verseny, gredm^: nyelt. A termelési tanácsko­zásnak azt javasolták, hogy a nyolc szocialista brigád közül a Zrínyi Miklós brigádnak szavazzák meg az aranykoszo­rút. Ez a közösség valóban meg­érdemli az elismerést. Vala­mennyien fiatalok, s az a közös cél vezeti őket, hogy egyre följebb kerüljenek. Ezt nem a brigádcímek, a kitün­tetések elnyerésére értik. Azt szeretnék, ha azok között a szocialista közösségek között emlegetnék őket, amelyek munkájukkal tekintélyt sze­reznek a Medicornak és a tapsonyi gyáregységnek, A múlt esztendő . végén megbeszélték, hogyan kezd­jék idei munkájukat, a szál­lítási, az exporthatáridőket mindenkor tartva. Gondos­kodnak elegendő tartalék al­katrészről, s a készárut nem dekádonként, hareim naponta csomagolják, adják át szállí­tásra. így termelékenyebb a munka. Szocialista és nyugati or­szágokba is eljut a Tapsony- ban összeszerelt körjiázi be­rendezés, nem szólva a hazai, elsősorban a fővárosi kórhá­zakról. Amikor társadalmi munká­ban, kommunista szombato­kon kell a gyáregység, vagy a község fejlődése érdekében dolgozni, a Zrínyi brigád ak­kor is az első. Ha az óvodá­nak vagy az iskolának van szüksége valamire, szívesen mennek és dolgoznak. Tavaly például valamennyi brigádtag' 60 óra társadalmi munkát végzett Ök patronálják a nagyszakácsi ifjúsági nevelő- otthont, s ha valamilyen spor tre n cl ezv i ny, kulturális megmozdulás van a gyár­egységben, a községben ők mennek elsőnek. — Termékeink többségét exportáljuk. S az is a brigád munkáját dicséri, hogy minő­ségi kifogást nem kaptunk, és nem küldtek vissza egyetlen kórházi berendezési, felszere­lési tárgyat sem — mondja Szkladányi László üzemmér­nök. Egyre följebb! Szalai László ! Vizsgázik a 750 kiiovaitss vezeték Tizedik napja vizsgáztatják a magyar és a szovjet szak­emberek a prágai közös te­herelosztó közreműködésével az Albertirsa—Vinnyica kö­zötti 750 kilovoltos villamos távvezetéket és a hozzá tar­tozó berendezéseket, automa­tikus védelmi felszereléseket, • kapcsolóikat. Ennélfogva mes­terségesen állítottak elő olyan zárlatokat, zavarokat, amelyek üzemszerű körülmények kö­zött érhetik majd a távveze­téket és a szocialista orszá­gok energiarendszerét. Minden marcalira számítanak Terv a társadalmi munkára Marcali fejlődéséhez min­den évben hozzájárul az üze­mek, a szövetkezetek, a szo­cialista brigádok és a lakos­ság támogatása. A városi ta­nács fölmérése szerint a la­kosság és a dolgozó közössé­gek társadalmi munkájának és anyagi támogatásának együttes összege több mint ki- lencmillióra rúgott tavaly. A város tizenegy és fél ezer la­kosát figyelembe véve, így ©*”• lakosra 860 forint jut. Sorra véve a marcali épít­kezéseket, a társadalmi össze­fogás eredménye elsősorban a százszemélyes óvoda megvaló­sításában, a gyermekjátszóte­reik kialakításában, a sportpá­lya építésében mérhető le. A marcali vállalatok például csaknem másfél millió forin­tot utaltak át a tanácsnak az új gyermekintézmények cél­jára. A városi tanács elismerését fejezte ki a társadalmi mun­káért. Kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott például a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat építésvezetősége a gyermekjátszóterek építésé­ben, a sportpálya munkálatai­ban. A KPM Közúti Igazgató­sága az utak karbantartásá­ban, segített. Nagy szükség van az össze­fogásra az idén is, hiszen sok­kal nagyobbak a feladatok. Közös érdek a bölcsődei és óvodai helyek növelése és még sok egyéb. Mindenképpen tel­jesíthető terv', hogy a társa­dalmi munka érje el a hatmil- lió-kilenszázezer forintot az idén. Egy személyre átszámít­va ez hatszáz forint körüli összegnek felel meg. A városi tanács vb nagy körültekintéssel szervezi és hangolja össze az idei társa­dalmi munkát. Hamarosan el­jut például a felhívás minden­hova arról, hogy milyen fel­adatok várnak az üzemekre, a brigádokra, a lakosságra. A marcaliak munkájára már mpst számítanak a város szé­pítésében, tisztán tartásában, a zöldövezetek gondozásában. A jó szervezés elképzelhe­tetlen anélkül, hogy a párt- szervezetek, a KlSZ-alapszer- vezetek, a népfrontbizottságok ne mozgósítanák a lakosságot. A parkok fölött védnöksé­get vállalnak az iskolák. A diákok szép feladata lesz, hogy gondozzák a virágágyá­sokat, rendben tartság az uta­kat. A mozgalom már tavaly kezdődött, most azonban min­den iskolával szerződést köt- nelc. A Berzsenyi park építé­sében, a játszóterek védnök­ségében a szocialista brigá­dokra, a KlSZ-szervezetekre számítanak. Tavasszal nagy mozgalom indul, egyrészt kitakarítják a várost, másrészt virágot ültet­nek mindenfelé. A lakóházak tulajdonosaira elsősorban az árkok tisztításában számíta­nak. A házak környéke akkor lesz szép, ha a lakók is meg­fogják a gereblyet, az ásót, a söprűt. A már megkezdett és az új beruházások megvalósítása sok feladatot ad a város la­kóinak. A Berzsenyi lakótele­pen épülő százszemnélyes óvoda közös ügye minden, marcali­nak. Most a tereprendezés, az udvar kialakítása és a kerítés elkészítése vár az önkéntes társadalmi munkásokra. Az ’ eddigi tapasztalatok alapján most felhívást ad ki. a tanács , egy újabb százszemélyes óvo­da fölépítésére. Amikor a fel­ajánlások befutnak, kidolgoz- J zák a társadalmi munka tér- , vét is. Az MHSZ-lőtér fölépí- j tésében ugyancsak a lakosság- ' ra számítanak. A sok feladat} közül a sportegyesüiet busz­garázsának, az ATI tanpályá­jának megépítése ad mun­kát Az idén több épületet — üz­letet, boltot — lebontanak a szövetkezeti, az üzemi dolgo­zás. katonák, szakmunkásta­nulók segítségével. Az anya­got a százszemélyes óvoda épí­téséhez használják fel. A kétkezi munkán kívül szellemi társadalmi munkára is számítanak Marcaliban. Több létesítmény terve készül el így, köztük a Patyolat-sza­loné, az autóbusz-pályaudva­ré. A város fejlődését segíti, hogy a nyáron megszervezik a helyi KISZ-építőtábort U.Q. A módszeres és szigorú vizsgálatok már eddig is iga­zolták, hogy az építők és a szerelők körültekintő munkát végeztek. A szigorú próba x azonban jelentősen terhelik a közös energiarendszert, s mi­után az ellenőrzés idején tar­talékokat is kés zeniéiben kell tartani, általában éjjel — szombaton és vasárnap pedig napközben is — tehát a leg­kisebb energiafogyasztás idő­szakában végezték, illetve végzik a vizsgálatokat. A számítások szerint a hét végéig fejezik be a próbákat. Ekkor kerül sor tehát a hét európai KGST-ország egye­sített energiarendszerének és a Szovjetunió déli egyesített energiarendszerének már nemcsak időszakonkénti, ha­nem végleges összekapcsolásá­ra, az úgynevezett párhuza­mos kapcsolásra. Ezzel létre­jön a világ legnagyobb egy­séges energiarendszere, amely­nek tápláló erőművei mintegy 180 ezer megawatt teljesít­ménnyel szolgáltatják az ára­mot. A világon csupán néhány helyen, a Szovjetunióban, Ka­nadában és az Egyesült Álla­mokban működnek 750 kilo­voltos villamos távvezetékek.

Next

/
Thumbnails
Contents