Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
A bizalmi csak segítséggel boldogul A kibővített jog- és hatáskör érvényesüléséről Harminchat somogyi szak- szervezeti aiapszervezetben végzett vizsgálatot a közel- múltban a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa. Ezek tapasztalatait, továbbá a mintegy kétszázötven bizalmival és gazdasági vezetővel, szakszervezeti aktivistával folytatott beszélgetések tanulságait ezen a héten vitatta meg a megyei testűiét dr. Rétsági Bélának, az SZMT osztályvezetőjének előterjesztése alapján. A beszámoló és az azt követő vita — több felszólaló mondta el saját ágazati szakszervezetének munkamódszereit, ismertette a bizalmiak tevékenységének eredményeit — egyaránt arról tanúskodott, hogy a bizalmiak jog- és hatáskörének bővítésével kapcsolatban két és fél évvel ezelőtt hozott határozat a legtöbb helyen következetesen megvalósul, azonban arra is akad példa, hogy a bizalmiak érdemi munkájához nincsenek meg a szükséges föltételek. Kezdetben, amikor a határozatnak érvényt kellett szerezni, a gazdasági vezetők egy része még vitatta a végrehajtás lehetőségét, illetve azt, hogy a bizalmiak alkalmasak a megnövekedett feladatok ellátására. Az szb-fk tisztségviselői között pedig voltak, Megjelenik februárban fíófúrásban terepi ár óra l Erdei kalandozások Az Athencum Nyomdában készítik az új közületi telefon- könyvet, ami februárban jelenik meg. Változik a példányszám és az oldalszám, az előbbi százhctvenczerröl kétszáznegyvenezerre, az utóbbi pedig háromszázhetvenhétről öt- száznegyvenre emelkedik. Enyifeskezűek A vállára vett egy háromméteres, összehengergetett szőnyegeit egy férfi, és szép komótosan elindult a lépcsőn. A kijáratnál érték utol az üzlet dolgozói... A napokban történt — ugyancsak a Zselic Áruházban —, hogy egy fiatalember, kabátja alatt háromezer-nyolcszáz forint értékű magnóval akart távozni. Nyakon csípték őket, éppen úgy, mint azt a ngyvenkéí embert, aki összesen négyezer forint értékű »apróságot« igyekezett elcsenni az élelmiszer-osztályról. Az áruház környékén lakik egy család: három gyerekekük , az élelmiszerosztályra specializálta magát Intézetbe kerültek. A rendész hírt kapott arról, hogy hazajöttek... Kaposváron a legtöbb lopás a Somogy Áruházban történik. Tavaly hetven személyt jelentettek fal szabálysértésért, tíz diák esetében az iskolához fordultak, hogy vonják felelősségre őket. Négy alkalommal büntetőfeljelentést tettek, mert ötszáz forintnál nagyobb értéket akartak eltulajdonítani. Volt olyan személy, aW vé- gígtopkodta az összes osztályt: egyszerre illatszert, evőeszközt, máskor fehérneműt, konfekcióárut találtak nála, ezerhatszáz forint értékben. Akiket elcsíptek, azoktól ösz- szesen mintegy tizenegyezer forintnyi árut szedtek el. S mivel »indokolták« az áruházi lopást? Volt, aki elrebegte: »Nekem kérem, a sátán sugallta, hogy lopjak«. Volt olyan is, aki — amikor jegyzőkönyvben akarták rögzíteni a történteket — az ablakhoz rohant, ki akart ugrani az emeletről. Alig tudták visszatartani. Amikor a jegyzőkönyvet készítik a kereskedők, gyakran csodálkoznak. A személyi igazolványokból ugyanis sorra- rendre kiderül: akár játszva megvehetne mindazt, amire fáj a foga. Sok esetben jó keresetű férjek felesége a vétkes. Mert sajnos, a »pálmát« a nők viszik el. Dr. Réczey Zoltán városi főtanácsos tárgyalja Kaposváron a szabálysértéseket. Az a tapasztalata, hogy évről évre emelkedik a följelentések száma: tavaly 691 személy ellen érkezett, előtte »csak« 667-en vétettek. A feljelentéseknek majdnem a fele tulajdon elleni szabálysértés. — Azt tapasztaltam — mondja a főtanácsos —. hogy leggyakrabban az önkiszolgáló boltokban lopnak. Amikor szemben ülök a vétkessel, sokszor megdöbbenek. Többnyire ránézésből is megállapítható, ami azután az iratokból be is bizonyosodik: a beidéaettnek nem esne nehezére drága fehérneműt, illatszert, italt venni. Az elkövetés módja? Gyakran fordul elő például, hogy az illető hölgy az áruház próbafülkéjében a több bevitt holmi közül egyet-kettőt magán »felejt«. ' Nagy részük »megtévedt« személy, s ez a tévedésük négyszáztól ezer forint közötti pénzbírság megfizetésébe kerül. De ezertől kétezer-ötszáz forint közötti összeget is kiszabhat. A büntetéseknek rendszerint megvan a nevelő hatásuk, mert alig akad évente négy-öt, akit ismét rajtakapnak. Országosan csökkent az igazgatási szabálysértések száma Ez az állampolgári fegyelem .javulására utal. Kaposváron 1976-hoz képest javult ugyan a helyzet; de 1978- ban romlás következett be. Egyébként 1973-ban 537, 1974- ben 602, 1975-ben 641, 1976- han pedig 780 szabálysértési följelentést tettek Kaposváron. Tavalyelőtt 185 200 forint bírságot szabtak ki tulajdon elleni szabálysértésért. Az egy | elkövetőre jutó átlag tehát i meghaladja az ezerkétszáz forintot. Tavaly több volt a följelentés, a bírság összege sem csökkent. Gombos Jolán j akik úgy vélték, a bizalmiak jog- és hatáskörének kibővítésével csorbítják a munkahelyi bizottságok hatáskörét. Ez is okozhatta, hogy néhány helyen éppen csak hozzáláttak a határozat végrehajtásához. Késleltette az indulást, hogy az üzemi, az intézményi vezető testületeknek csupán mintegy a fele adta ki idejében a módosított működési szabályzatot, és a bizalmiak fölkészítése a vizsgált vállalatok több mint egy harmadánál - nem volt megfelelő. Gondot okoz, hogy a gazdasági vezetők egy részének nincs megfelelő hatásköre, és akadnak olyan szakszervezeti csoportok, amelyeket — a túlzottan nagy létszám miatt — a bizalmiak képtelen átfogni. A vizsgált területen csak ke1 vés példát találtak arra. hogy havonta rendszeresen megtartják a szakszervezeti cso- portértekezleteket, a személyes beszélgetések — erre rendszeresen sort kerítenek — ugyanis nem pótolják az említett összejöveteleket. Gondokról szóltunk eddig — mert ezek megszüntetése most a legfőbb céL Ez persze nem jelenti azt, hogy az eredmények érdemtelenek a figyelemre. A bizalmi akkor dönthet helyesen és akkor képviselhet valós érdekeket, ha ismeri az emberek véleményét a különböző kérdé-1 sekrőL A szakszervezeti bizottságok, a vállalati szak- szervezeti tanácsok munkája tükröződik a bizalmiak tevékenységének minőségében; ők felelnek azért, hogy a kibővített jog- és hatáskör érvényesüléséhez meglegyenek a szükséges föltételek. A gazdasági vezetők többsége megértette, milyen feladat hárul rá a határozatból adódó feladatok megvalósításából, a bizalmiak pedig az egyetértési jog gyakorlásában érték el a legnagyobb eredményeket Somogybán. Ezt érvényesítették a személyi alapbérek, a bérfel jesztések megállapításakor, a műszakpótlékok felosztásánál, a segélyek, a kitüntetések odaítélésénél. A véleményezési és javaslattételi jog alkalmazásának leggyakoribb területe a kollektív szerződések összeállítása, a kiváló dolgozó kitüntetés adományozására tett javaslat. Somogybán több mint hétezer bizalmi és bizalmihelyettes dolgozik. Érdemi, módszerbeli segítéssel, a jelenleg még íöllelhető hibák kijavításával, a munkahelyek gazdasági vezetői és a szakszervezeti szervek közötti egységes szemlélettel, a tennivalókra való rendszeres oktatással elérhető, hogy kifogástalanul eleget tegyenek megbízatásuknak. H. P. A riport kútba esett A zselickisfaludi erdészeti központban elmondták, hogy néhány napja a mínusz tízfo- kós fagyban ment a munka, a félméteres hóban és sűrű hóesésben azonban el sem indultak az emberek erdei munkahelyükre. »A vattakabát egy-két óra alatt átnedvesedik az olvadt hópelyhek- töL,. és vizes ruhában dolgozni még a legedzettebb embernek sem ajánlatos. Továbbindultunk hát »keresni valakit«. Egyórányi erdei autózás után azon kaptuk magunkat hogy már nem fontos bárkit is »megtalálni«. .. Mindannyiunkat magával ragadott a csodálatos téli erdő. Az ámuldozó vendéget éppúgy, mint a zselici erdőrengeteget több százszor megjárt házigazdát, aki mégis új és új felfedezni valót talált a friss hópaplannal borított tájon. Voltaképpen a gépkocsivezető sem tudta biztosan, hogy »kész-e az a bizonyos út.« Igaz ennek nem is volt sok jelentősége, hiszen ki látta volna azt az árkot és töltést egyaránt síksággá varázsoló hófúvásban. Egyszerűen elindultunk »toronyiránt« Bő- szénfa felé. Tíz perc múltán már ő sem áltatta magát Tudta: rég nem az »úton* megyünk. Azért makacsul keresztülvágott egy — a döcögősből ítélve — szántáson. A kocsi orra túrta a havat a kerekek kétségbeesetten kapaszkodtak. — Forduljon vissza, Rudi. Itt nem jutunk tovább. Még percekbe telt, mire a gépkocsivezető beletörődött a kudarcba. Később Bóna József talált rá az útra. Nemcsak terepismerete, hanem az erdőt járt ember kifinomult ösztöne la segítette. Gyerekkorában erdész apját Kísérte el útjaira, azután éveken át maga is »erdei ember« volt Most osztályvezetőként is annak örül legjobban ha egy- egy feladat az erdőbe szólítja. Félig hóval borított horhó- ban tört előre a Gaz, majd néhány »lélegzetelállító« vízmosás következett — »Meredek« sofőr a Rudi-.. — jegyezte meg Bóna József. Gőgös Rudolf nap nap után vadászokkal járja az erdőt. Megszokta a kátyúkat meg hogy árkon-bokron át követi a vad nyomát Az új legyőzendő akadály, a hó azonban őt is fölvillanyozta. Az a fajta ember, aki szereti próbára tenni erejét. Meglepődve hallom, hogy még csak három éve vezet terepjárót.. — Azelőtt kamionnal jártam. Ne gondolja, hogy ott mindig simák az utak. Néhány törökországi makadá- mot például elcseréltem volna ezért a ropolyiért Hamarosan elértük a kihalt kardosfai erdészházat — Mondja meg, r.em kár ezért a gyönyörű épületért? Én rendbe tetetném. . Igaz. azt mondják ehhez kétmillió is kevés volna... — Jól tudja, Rudi, hogy milyen sok kihalt erdei épületünk van, és azt is, hogy ezek »újraélesztése« nemcsak pénzkérdés. Egyszerűen nem akad fiatalember, aki vállalná az erdei életet városias kényelem, víz, villany nélkül A ropolyi vadászháznál kést szorongató, véres kezű ember köszöntött bennünket, Gumicsizmája nyomán rózsaszín lett a hó. Nyilván olvasott tekintetemből, mert magyarázattal szolgált.-— Külföldi vadászvendégeim az éjjel sikerrel jártak. Épp az egyik elejtett őzet zsigerelem. Ez is a magamfajta vadászgyakornok dolga. Arrább egy nyugatnémet rendszámú német terepjáró állt Üléseit vastagon lepte a hó. Külföldi vadászok hagyták itt bizoivítékául, hogy vissza- jönek. — Járt már Vörösalmán? Nem? A Gaz orra máris délkeletnek fordult Néhány — lassanként megszokottá váló — farolás és egy kis kényszerű hólapátolás után fenyvesekkel tarkított alpesi tájra értünk. A völgy legmélyén afféle minihotel álL Előtte XX-es Volvo. — A vendég 1200 forintnak megfelelő valutát fizet naponta — mesél a gépkocsivezető —, persze akkor még nem is lőtt semmit.. Később két 'utitársara lövéseket hallott Mint mondták, nem csoda, hogy én nem hiszen a hó elnyeli a hangot és ők is inkább csak érezték, mint hatották a lövést Délben Gőgös Rudolf kihívta maga ellen a sorsot. Először csak célozgatott.. Egy húsz éve kihalt erdei településről, Márcadópusztá- ról beszélt — Már a középkorban éltek ott méhészkedő emberek. Onnan kapta a nevét, hogy még a/, adót is mézben, vagy- • is márcbaii fizették. Nagyon érdekes, islenhátamugötti hely — mondta, közben fél szemmel a »kocsiparancsnokra« sandított. Bóna József nyomban megértette, a gépkocsivezető oda alcart menni a hóbuckákon át, ahová eljutni száraz időben is embert gépet próbára tevő vállalkozás. Nyilván maga is szeret fölfedezni, mert végül 'is ráállt. Később — úgy látszott — már bánta. Antalszállástól öt kilométernyire pyugatra a kocsi végképp megfeneklett a térdig érő hóban. Több mint félórai lapátolás és motorkínzás után végre mozdult a Gaz. Gőgös Rudolf nem bosz- szankodott, derűsebb Volt, mint valaha. Csak azért is előrejutottunk. Később megmutatta a hárságyi utat. — Kétszáz éve mégv ez a nyílegyenes út kötötte össze Szigetvárt Kaposvárral. Mindössze egyetlen falut — Hár- ságyot — érintett. Itt a távolság felénél csárda volt Azóta már a falu sem ált és a csárdát is lebontották. Az erdei fölkutat csak a mi erőgépeink használják néha. A márcadói öreg iskola málladozó falai talán már nem is emlékeznek a gyerekzsivajra. Az egykori életre csupán egy mosdókagyló meg egy rozsdás patkó emlékeztet Az erdő visszaköveteli magának a települést Arrébb, Margitpusztán még öt éve is élt egy öreg aki nem volt hajlandó elmenni... A szélvédőnek vágódó hőpamacsok miatt jóformán alig lehetett kilátni, útitársaim mégis szinte egyszerre kiáltottak föl: — Szarvasok) Egy egész rudlt Alighanem az etetőhelyhez tártanak. Tőlünk talán száz méterbe méltóságteljesen vonult a csapat Magabiztosak voltak, tudták: ez az ő birodalmuk. Jócskán délutánba hajlott már az idő, mire a terepjáró kereke újra szilárdan megkapaszkodott az unalmasan sima főútvonal aszfaltján. Áz élményektől zsibbadtan ültünk, egyikünk sem szólt Bíró Ferenc Jerzy Edfgey Mister MocAreclc üzletei FOtttfrom-BABA MHÁiy — És mi történt azután? — Mi történt volna? A bank nagyon kellemetlen helyzetbe került. Munkatársai erőszakkal lefogtak egy ártatlan embert. Erővel bevonszolták az igazgató szobájába, ott elvették a táskáját a pénzével, és személyi motozásnak vetették alá. Ehhez nincs joguk a bank dolgozóinak, sem egyetlen kanadai állampolgárnak, természetesen a rendőrséget kivéve. Ami még ennél is rosszabb, annak az embernek, amikor szívrohamot kapott, nem siettek a segítségére. Ellenkezőleg, hagyták, hogy ájultan heverjen a he- verőn. A súlyos betegnek nem nyújtott segítségért büntetés jár. Ezenkívül az ügy kiteregetése a kanadai sajtóban nagyon megingathatná az ügyfelek bizalmát a Kelet-kanadai Bank iránt. A tettesek rögtön rádöbbentek. hogy kellemetlen helyzetbe kerültek, — És mit tettek? — Fizetniük kellett. Fizetni az ártatlan embernek okozott kellemetlenségért és a hallgatásáért. — Nagy összeget? — Az a szegény ember, amikor érezte a szívroham közeledtét, húszezer dollárt ígért, ha békén hagyják. Teljesen érthető és természetes volt, hogy a bank kénytelen volt kétszer annyit fizetni neki. Valamit sejteni kezdtem már. Megkérdeztem: — Különös módon nagyon hasonlítasz arra a szegény emberre, akit az a kellemetlenség ért a bankban. Henio vállat vont: — Mit tegyek, ha éppen nekem volt olyan pechem. — És mi lett a negyvenezer dollárral? — Az az összeg, igaz nem nagy, mégis lehetővé tette, hogy a szerencsétlen mosoda vételével elvesztett összegeit visszaszerezzem. — Nem tudtam, hogy gyönge a szived. — Biztosan túl sok orvosságot vettem be egyszerre, amelyet akkor felírt nekem az egyik orvos, és az okozta az átmeneti rosszullétet. — És a pénz? — Az enyém volt. Ügy alakult, hogy éppen akkor néhány hétig SeatUe-ban voltam. ahol természetesen bankszámlát nyitottam. A pénzt néhány órával a támadás után vettem ki a folyószámlámról. — És a fehér Ford? — Az Egyesült Államok minden városában sok autó- kölcsönző vállalat működik. Olyan kocsit adnak, amilyet kérsz. Különben is a fehér kocsik Amerikában népszerűek. — Oregon állambeli rendszámmal is? Mert Seattle Washington államban van. Henio elmosolyodott. — Ismét csak úgy alakult, hogy a kocsimnak Oregon állambeli rendszáma volt. Annak a cégnek, amelyiktől kocsit béreltem, mindkét államban van autókölcsönzője. És a kölcsönvett kocsit annál a fiókvállalatnál adhatja le a kölcsönző, amelyik neki kényelmesebb. Nem akartam faggatni He- niót, mert tudtam, hogy nem kapom rajta semmiféle pontatlanságon, és az egész bankügyét a legapróbb részletekig kidolgozta... 16. New Yorkban, a »Rockefeller-Center« felhőkarcoló hetvenedik emeletén a számos lakosztályt elfoglaló kér es ke-' delmi irodák egyik ajtaján ez a tábla volt kifüggesztve: »Albert Stern, Harry Bracken, James Kane — - kereskedelmi képviselete«. A tekintélyes cég képviselete két helyiségét foglalt el. Az első a titkárnő és a gépirónö, a másik a tulajdonosok és egy személyben igazgatók dolgozószobája volt. A három úr — »Stern, Bracken és Kane« néven hozták létre egyesületüket — a legkülönfélébb ügyletek lebonyolításával, mely már-már szinte a kriminalisztika határát súrolta, jelentős vagyonra tett szert. A »kereskedelmi kép-' viselet« specialitása a különböző akciók lebonyolítása volt. Felkutatták a csőd szélén álló cégeket, aztán elindították akciójukat a tőzsdén, mesterségesen nyomták fel a részvények árát, aztán rábeszélték a kis betéttel rendelkezőket a vételre, ők pedig kivonták a jócskán megduplázódott összegüket a bizonytalan üzletből. Természetesen bekövetkezett a csőd, és a naiv emberek elvesztették megtakarított fillérjeiket. Ezenkívül az urak híresek voltak arról is, hogy a legpiszkosabb üzlet lebonyolítását is elvállalják, ha keresni lehet rajta. A dolgozószobában éppen harci tanácskozás folyt' James Kané kért szót: — Valamit tenni kell végre az aranybányával Minden hónap tízezer dollárunkba kerül. E régi romhalmaz üzemben tartási költségének, még harmada sem térül meg. Az akciót olyan magasra tornásztuk fel, amilyenre csak lehet. Meddig fogunk még ráfizetni erre az üzletre? (Folytatjuk.) t
