Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
Swyék az újévi bersóúan Maga helyett a szobrait psredéves bölcsességgel f méri életét a távoLke- “ lati ember, legalábbis, ha hinni lehet a tudósok, vallástörténészek . szavának. A bölcselkedésre hajlamos tibeti, japán vagy kínai tart a házában egy míves korsót; ebbe az év minden napján, élete járása szerint belehajít egy fehér vagy fekete csontgo- lvót. Ha derűs volt a nap, sikerült minden, akkor fehér golyó kerül a korsóba, bánattal teli napokon meg fekete. Az év végén, azután összetöri a korsót az ember, és megszámlálja a golyókat. Ity tudja meg, derűben, boldogságban, vagy pedig szomorúan telt-e az év. Oktalanság, mondja a számolgató józan ész, hisz már azt se lehet biztonsággal eldönteni, jó-e vagy rossz a mai nap. Annyiféle történik huszonnégy óra alatt, hogy a végső eredmény is már átlagból származik. S a másik bökkenő: akit januárban elhagy a kedvese, szomorú, Februárban azután megismerkedik az »-igazival-«, pontosan a januári eseményeknek köszönhetően. Ki tudja tehát eldönteni, vidám vagy szomorú, hasznos vagy haszontalan volt-e a január? A válasz csak egy lehet: nem objektív mérce a míves korsó, csak arra jó, hogy az embereknek mankójuk lépvén az év végi számadáshoz, hisz a rosszat amúgy is hamar elfeledjük. Egy dologra jó a háromszázhatvanöt fekete és fehér golyó: emléket állít önmagunknak. A régi rómaiak nagy merészen császáraik nevét adták a hónapoknak, így állítva emléket nékik, p így ragadva nyakon az időt. Később a téiközepi évkezdés mellett döntött az ember, történelmileg visszamérhető időben. Egy azonban bizonyos: amióta ember az ember, mindig határt szabott az idő folyamának. Nem mindig decemberben, nem mindig i évnek hívta ezt a szakaszt, azonban mindig kiragadott az időből. egy részt a maga számára, hogy emlékezhessen, élete csip-csuo vagy fontos eseményeit elhelyezhesse a nagy folyamatban. Csak sejteni tudom, miért az a bizonyos lábnyom a dunaújvárosi Intercisa múzeum leglátogatottabb darabja. A kétezer évvel ezelőtti római mester kutat ásott s ahogy egyre leijebb haladt a főidben, lépcsőfokokat vájt magának, hogy azokon állva lapátolhasson. s hogv később ki tudjon jönni, de meztelen talpának nyoma ott maradt a kút oldalába vájt lépcsőfokon. Kétezer esztendővel később régészek óvatos munkával előbányászták a kutat, aljáról kiemelték a régi korok tárgyi emlékeit, s napfényre hozták azt a földbe dermedt lábnyomot is. Most ott látható a múzeumban; nem más, mint a strand betonján, a Balaton sima szemű homokfövényén levőlc, s mégis. A nézők némelyike megpróbálja a nyom fölé képzelni a mestert, hogy milyen lehetett. Mások azon tűnődnek, hogy nézd csak, ma se ássák másképpen a kutat, a többi meg arra gondol: no lám, ez az ember már ritkásabb por, mint ami megőrződött a lábnyomában, s ez a nyom még mindig látható. Mert a római kútásó lába nyomával örök emléket állított magának az időben. Igen, az idő: régi vágyunk. Emléket hagyni fekete-fehér golyókkal, lábnyomokkal, kezünk, agyunk munkájával. Sokszor még nem is tudjuk, mi az idő, úgv vagyunk éppen, mint a kishal, mely a vízben odaúszik az öregéhez, és azt mondja: te, én már sok mindent tudok, de annyit hallottam róla, mégsem láttam még soha a vizet! Ugyanígy, ha csónakkal vagyunk, úgy látjuk, a part mozog hátrafelé, pedig rá kéne jönnünk, mi mozgunk előre, visszavonhatatlanul. Ismét eltelt egy év, s nekünk megint elszámolásúnk van. öregebbek lettünk, vagy csak éltünk egy évet, eicso- szogott-e az év, vagy tettünk aranyit, hogy gyorsan röppenjen el? M ostanában sok a vita arról, mi volt, mit csináltunk — mintha mindenki a saját memoárjait élné. Néha közbeszólnék: javasolnám a korsó használatát közérzetmérésre, ' de mások társaságába belebeszélni illetlenség. No és eszembe jut barátom véleménye. Gondoltam-e arra — kérdezte —, hogy az emlékezetpróbához össze kell törni egy szép, értékes, később is használható korsót? Ok nélkül, mert ha nemcsak voltunk* hanem léteztünk is a múlt évben, akkor emlékezetünknek legalább olyan jól kell őriznie a múltat, múltunkat, mint a távol-keleti korsónak. 8z. P. A Csorba-tavi Hotel Panorama. Ütjclző tábla az Alacsony-Tátrában. Téli turizmus ™ Irány a Tátra Magyarországon is egyre többen űzik az egészséges téli sportokat ha épp lehet. Éghajlati-domborzati adottságaink ugyanis e téren nem a legkedvezőbbek, így egyre nagyobb azok száma, akik egy hétvégi kirándulás, vagy egy egy-két hetes utazás során valamelyik közeli országban élvezik a tél örömeit A méltán legkedveltebb úticél: Csehszlovákia, pontosabban Kelet-Szlovákia hegyvidékei. Az Alacsony- és a Ma- gas-Tátra, a Nagy- és a Kis- Fátra, a természetjárás, az üdülés, illetve a sporttevékenységek bármely- fajtáját kedvelő látogató igényét ki tudja elégíteni. Több idegenforgalmi iroda szervez csoportos utazásokat, de segítséget nyújtanak az egyéni turistáknak is terveik megvalósításában, a szállásfoglalásban. A természeti szépségeken túl számos olyan — történelmi múlttal és vonzo látnivalókkal rendelkező — város is található itt (például Kassa, Lőcse, Igló, Késmárk), amely szintén magyarázza a hazánkból ide irányuló, évről évre növekvő idegenforgalmat A fő vonzerőt mégis a hegyek jelentik; a 2500 méter fölé is magasodó csúcsok, a hónapokig megmaradó méteres hótakaró. Az Alacsony- Tátra érdekes növényvilága mellett jég- és cseppkőbarlangjairól is híres. Legfontosabb turistaközpontjai: Cho- pok, Tálé és Donqvaly. A Nagy- és Kis-Fátra romantikus vidékén még kisebb az idegenforgalom, így elsősorban az üdülni, pihenni vágyók részére előnyös. Különleges szépségű a Zsolnától északkeletre levő Vrátna- völgy (Vrátna-dolina), melynek kiépítése az utóbbi években gyorsult meg. A Magas-Tátra kapuja Poprád, innen a fontosabb települések kisvasútiul kényei; mesen elérhetők. A hegység egész területe védett nemzeti park, gondosan karbantartott turistautakkal, jelzésekkel. A látogatók biztonságáról a korszerűen fölszerelt hegyi mentőszolgálat gondoskodik. A síelők minden nehézségi fokozatú, terepet, megtalálnak: a lesikló- és 6lalompályáktól az enyhe, gyakorlásra alkalmas lejtőkig. Ródlipályák, sífelvonók, ülőliítek és kabinos drótkötélpályák állnak rendelkezésre. A hóviszonyok kiválóak, általában a késő tavaszi hónapokig lehetővé teszik a sportolást. A Magas-Tátra turistaközpontja Tátrafüred, Tátralomnic (itt találjuk a népszerű Tátra-múzeumot) és a Csorba-tó. A kirándulások során azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tél számos veszélyt is rejteget. A gépkocsival közlekedőknek figyelembe kell venniük a hegyi utak sajátosságait, a hó és a jég elleni védekezés szükségességét. Sízésnél, túrázásnál pedig csak a gyakorlatunknak és felszerelésünknek megfelelő . nehézségeket szabad vállalni! A nagy herényi újtelep régen a szegénység szálláshelye volt Szabó János itt született, innét járt iskolába; mint versbe szedett önéletrajzában vallja, tanulásra nemigen volt idő, s kedv, hiszen az itteni gyerekeknek már nyolcévesen a »munkát kellett fog- dosniuk«. Nos akik . gyerekkortól csak a »munkát iog- dosták«, negyvenöt után gyorsan boldogultak, s a nagybe- rényi újtelepről száműzetett a szegénység. Szabó János 43 éves koráig »fogdosta« a munkát, mégpedig folyton a boldogabbik végét, a nehezét. Végigjárta a régi aratók útját. Kölyökkorában kötelet terített, markot szedett, s még alig került legénysorba, amikor már kaszát villogtatott a veszprémi káptalan gabonaföldjén. Később útépítő munkás lett belőle, nehéz cement- gyűrűket emelgetett, míg bele nem rokkant. Tíz éve nem járhat munkába, azóta az utcára is ritkán lép ki. Nene- zen, kínlódva mozog, botja mindig a keze ügyében ... De ott vannak a faragószerszámai is. Mert Szabó János szobrokat farag. Mióta egészsége, fizikuma cserbenhagyta, munkája, öröme, szenvedélye a faragás. Mintegy 200 szobrot készített az elmúlt évtizedben, s közben ékes dobozokat, hangszereket is. — A betegség, a rokkantság nagy szerencsétlenség — mondja. — Sokáig bánkódtam, gyötrődtem amiatt, hogy olyan fiatalon jutottam erre a sorsra. Kezdetben nem találtam a helyem, lázadoztam, azt hittem, végképp beesteledett az én életemnek. És egy napon visszanéztem a gyerekkoromba. Láttam ott egy szépen cifrázott fadarabot és mellette a bicskámat Gyerekkoromban sokat faragtam, miközben jószágot őriztem, az iskolában pedig én voltam a legjobb rajzoló. De hát régen volt, amikor én farigcsáltam, vagy a palatáblára karcoltam ékes tulipánokat. Sok munka várt rám az életben. s miközben dolgoztam, törtem magam, sosem láttam szobrot a fában. Most már sokszor látok. Legelőször egy öreg szőlőtőkében fedeztem föl az egymással marakodó kígyókat Ez volt az első munkám. A népi motívumokkal díszített dobozaim tetszenek a falusiaknak, de én legszívesebben embereket mintázok. Élőket holtakat ismerősöket Parasztemberek. Egy-egy jellegzetes mozdulat Az öregember etetés után kiül a ház elé, fáradt keze a térdén pihen. Az asszony kenyeret szel. Népes család veszi körül. Egy életerős férfi magabiztosan, derűsen vág neki a határnak. Szántani, vetni, fogasolni, aratni indul. A másik fejszét tart, talán a téli erdőbe készül. Szabó János maga helyett most már a szobrait küldi munkába. Négy évvel ezelőtt, egy művészeti szemlén bemutatta faragványait Tabon. Sikere volt. Citerákat is készít, de a legkedvesebbet, amelyiken játszani szokott, nem maga faragta. — Nyolcéves koromban kaptam egy rokonomtól. Díszes pásztorbotok állnak a sarokban. Csak amelyikre támaszkodik, az a Hot sima, faragás nélküli. Sz. A. Á tegnap már történelem Kézikönyv fontosságú kiadvány A magyar népi demokrácia története, 1944—1962 című, a Kossuth Kiadó által közzétett reprezentatív kötet, melynek szerzői: Balogh Sándor, Bírta István, Izsák Lajos, Jakab Sándor, Korom Mihály és Simon Pétir. A tegnap mára már történelemmé vált, de — azt hihetnénk —/még túl közeli ahhoz, hogy reálisan értékelhessük, hiszen nincs még »rálátásunk-« kellő időtáválságból. S túl közeli azért is, mert bár határdátumai húsz évet sem zárnak közre, ' olyan nemzedékekről vall közvetve, melyek átélték, cselekvő részesei, de legalábbis tanúi voltak. De éppen ez biztosítja tényszerűségét, hitelét. Egy másik könyvben olvastam a minap, hogy a szerző megihökkenve tapasztalta — pedagógus —: a tanítványok legkevésbé éppen a tegnapot ismerik, mely pedig apáik fiatal korát jelentette A Kossuth Kiadó összegező jellegű kiadványa tehát az azóta felnőtt nemzedékeknek szintén tanulságos olvasmánya kell, hogy legyen a »Nem mese ez, gyermek!« — eszmél tető felszólítás jegyében. Mi lehetett még a célja a kiadónak, amikor ezt a nagyon fontos könyvet közzétette? így ajánlják a vállalkozás és megvalósítás szintjén is jelentős munkát: »Hazáink felszabadulás utáni történetének ismerete és jó megértése, népünk történeti gondolkodásának alakulása, szocialista tudatának megalapozása szempontjából elsőrendű politikai és társadalmi jelentőségű kérdés ... A szerzők a korszak politika-, gazdaság-, társadalma- és kultúrtörténetét egymással szoros összefüggésben és kölcsönhatásban, vizsgálják«. Az új »történelemkönyv-« erényeiről szólva a. legjellemzőbbnek objektivitását említ-' hetjüik, mely természetesen kötelező ebben a »műfajban«. Rögtön a hitelesség mellett kell említenünk azt a tényt, hogy olyan könyvet kaptunk kézbe, mely a tudományos követelmények tiszteletben tartásával a közérthetőség, sőt az olvasmányosság szintjén íródott Fotódokumentációs anyaga pedig a valóban fontos eseményeket hozza ismét közel hozzánk, mintegy em- lélddézőül. Bonyolult korszakról egyszerűen, nagy természetességgel vall a Kossuth Könyvkiadó csaknem 30 ívnyi kötete. Azt mondtuk: talán tűi közeli az időszak, melyet átfog. De a szerzőknek olyan forrásmunkák álltak rendelkezésükre, melyeknek használata nélkül özhete ti c n voltuk mellett összehasonlításra, viszonyításra adtak módot; a tiszta képet e módszer helyes alkalmazása biztosította. A könyv három nagy egységbe foglalja a meghatározóan fontos kezdeti évéket. Az első rész: Az ország felszabadulásától a szocialista forradalom győzelméig (1944— 1943). Majd: Küzdelem a szocializmus alapjainak lerakásáért (1948—1956). A harmadik egység: A néphatalom helyreállításától a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséig (1956—1962). Tehát az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrehozásától a szocialista társadalmi rend győzelméig ívelő szakaszt vizsgálják a szerzők. Ellentmondásoktól I nem mentes időszak volt ez. A kötet részletező krónikája ezeknek az éveknek. Segítségével megismerhetjük az Ideiglenes Nemzeti Kormány első intézkedéseit, az 1945-ös földreform megvalósulásának adatait, az osztályok és pártok helyzetét, az újjáépítés kommunista programját, a pénzügyi stabilizáció megteremtését Ugyanakkor a könyv a nemzetközi helyzet tükrében is vizsgálat tárgyává teszi történelmünk e szakaszát. Mondhatni, »kulissza- titkokba« nyer bepillantást az érdeklődő: adalékot a kor- mányváltozások hátteréről, a koalíció baloldala elszigetelésének kudarcáról, a két munkáspárt egyesüléséről stb. A legfájdalmasabb időszakról is — 1948 és 1956 közötti évek — őszinteséggel, hűséggel szót a könyv. Torzulásokról, törvénytelenségekről, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nehézségeiről és a parasztság helyzetéről úgy, hogy közben azt is világosan látjuk: a politikai irányvonal változásai ellenére is a szocializmus alapjainak lerakásáért folyt a küzdelem. Hogy a zavar nőtt, abban összetevők voltak: a nagyfokú tisztázatlanság, a hibás aránj-ok, az infrastruktúra fejlesztésének általános elmaradása, a pártvezetésen belül kialakult ellentmondásos helyzet stb. Tárgyszerű képet kapunk az 1956-os ellenforradalom eseményeiről, majd az ezt követő évekről, a szocializmus alapjainak lerakásáról, a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról, a közéleti demokrácia fejlesztéséről, a kulturális élet megújhodásáról. Máig sugárzó érvényű az MSZMP VIII. kongresszusán elhangzott első titkári beszámoló, ezt idézik befejezésül a szerzők: »...az elvileg szilárd, osztálykérdésekben nem alkuvó, ugyanakkor az életet, a körülményeket számba vevő, emberséges kommunista politikát folytatja pártunk a jövőben is.« L. L.
