Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

# CSELÉDHÁZ VOLT A vágyak magasan szállnak Répáspusztán is található még néhány olyan épület, mely első ránézésre is »be­szél'“ az idegennel. Ezek az egyenépületek jelentették a felszabadulás előtt a pusztá­kat. Olyan emberek lakták ezeket a hosszú házakat, akik nem a maguk urai, hanem — ahogy mondani szokták rájuk — »más kezei, lábai« voltak. Uradalmi cselédek. Kik laknak ma egy ilyen régi épületben — alig távo­labb A ménesgazda című film egyik forgatási helyszínétől —, Répáspusztán? Páger Fe- rencéknél a vő, a fiatal Sütő János van otthon. Ö a kapos­vári posta gépkocsivezetője. Egyszer már — jó tíz éve en­nek — jártam a lakásukban. Pappék éltek itt. Mondták, hogy költöznek, el is mentek, ahogy Págerék veje felvilágo­sit: »falu-Somodorba«. Az alacsony, hullás ellen papírral bevont mennyezetű lakásban magasan szállnak a vágyak. Megvalósulásuk előtt nincs akadály. — Apósomék építkeznek Répáson. Nem jó itt,. nedve­sek a falak, és a nedvesség hamar megdolgozza a bútort. Mi 1961-ben jöttünk ide a Veszprém megyei Kövesd- gyűrpusztáróL Mészely Istvánné Págerék mellett Magyarék laknak. Itt is egy fiatalember van otthon, a tizennyolc éves Attila. Tsz-fogatos. — Most az apámékkal élek. Egyszer már laktak itt, de Nagytoldipusztára költöztek Én akkoriban anyámmal él­tem Somogyaszalóban. Nem­tudtunk összeegyezni, akkor eljöttem apámékhoz, akik időközben ide tértek vissza. Apám bejár Kaposvárra a költségvetési üzembe, mosto­haanyám szintén a megye- székhelyre megy dolgozni mindennap. Három iskolás korú mostohatestvérem él még velünk, ők a toponári vá­rosrész iskolájába autóbu- szoznak reggelente. Jól meg­vagyok velük. — Kötik-e ehhez a régi épülethez tervek a Magyar családot, Attila? — Egyelőre nem tudnánk építkezni. Ami engem illet, szeretnék előbbre jutni. Át- szállni a kocsi bakjáról a gép­kocsi ülésére. Ügy gondolom, talán a katonaságnál ki tudom tanulni a gépkocsivezetést... 11 legrégebbi csehszlovákiai lanovka Körülbelül 50 éve annak, hogy Janské Lazneben üze­melni kezdett az első cseh­szlovákiai lanovka. Azóta 350 000 menetet tett meg, több mint 10 millió utast szál­lított és 100 000 tonna árut és anyagot a helyi üdülőkbe, va­lamint a televízió adóállo­másra. Ha a két kabin által eddig megtett utakat hosszá­ban egymás mellé illeszte­nénk, az így kapott »vonal­lal« 24-szer körülfoghatnánk a Földet az Egyenlítő mentén. Bár a régi lanovka rövidesen átadja helyét egy újabb, mo­dernebb függővasútnak, a Krkonos hegység látogatói még sokáig emlékezni fognak azokra a 14 perces utakra, amelyet rajta tettek meg az 1300 méteres tengerszint fe­letti magasságban. Mészely Istvánná huszonhét éve él Répáspusztán, ebben a volt cselédházban. Toldipusz- táról érkeztek férjével, gye­rekeikkel. Nagy család voltak, hiszen nyolc a gyerekek szá­ma. Igaz; azóta elvált az urá­tól, viszont unokák születtek. Heten. A lakrészüket is heten lakják. Gyerekéi, meg egyik­nek a családja. Mészelyné, született Vígh Erzsébet öt­venkét éves. A termelőszövet­kezetben dolgozik, ahogy mondja: növénytermesztő. De a lapátot is megfogja, ha a raktárban terítik a terménye­ket. — Ahogy én elnézem, meg­van ez a ház vagy százéves! — mondja. — A mennyezete fa. Itt élünk. Mit mondjak? Ha lesz hozzá tehetségem, akkor, amikor eljön az ideje, megpróbálok itt a pusztán építkezni. Mások is így csi­nálták, egész utcasor nyílt már. A házhelyet megvet­tem ... A szomszéd lakásban ifjabb Mészely Istvánnét találjuk otthon egy négyhónapos ba­bával. A fiatalasszony gyer­mekgondozási időszakát tölti otthon, a férje katona. Szépen rendbe hozták a saját helyi­ségeiket. Csempéztek, bútort vettek, gázpalack könnyíti a főzést. — Kaposvári lány vagyok, a kórházban dolgozom. Azt terveztük a férjemmel, hogy oda költözünk majd, a város­ba. Tehát a kis Renáta édes­anyjának is rhagasan szállnak a vágyai. Olyan magasan, mint férje, ifjabb Mészely Jerzy Etflgey Mister MacAredc üzletei Néhány nap múlva a »Pre­sident Roosewelt« tovább in­dult a Hawaü-szigetekrőL Legközelebbi célja Japán volt. Eközben Dufay úr két távira­tot kapott. Az egyik arról tá­jékoztatta, hogy a Chase Man­hattan Bankban benyújtottak egy 150 ezer dolláros csekkét, amit ki is fizettek. A másik távirat, melyet két nappal ké­sőbb kapott meg, a gyémánt- csiszoló cégtől érkezett. Meg­kérdezték a milliomost, hogy nem történt-e tévedés, hogy valójában csiszolják-e a zöld üveget, amelyet Hawaiiból kaptak. A második távirat után Dufay úr három napig nem hagyta el a kabinját Felesé­ge azzal magyarázta, hogy férje megbetegedett biztosan nem bírja a hőséget Orvost azonban nem hívtak. A gyé- mántbánya tulajdonos gyó­gyulása után is rossz kedvé­ben volt A társaság meg­próbálta néhányszor íelrázni. István vitorlázógépe szállt A katonaság előtt ez volt a leg­kedvesebb elfoglaltsága. Ezüstérmes repülő. De rádió­amatőrnek sem utolsó, és a könnyűbúvárságot is kipró­bálta. Egyébként villanysze­relő szakmája van; dolgozott a termelőszövetkezetben, majd Kaposváron is. — Televízió, rádió Itt majdnem minden családnál van — mondja Anna. — So­kan főznek gázon. Boltunk szintén van De azért... Be nem fejezett mondat, értjük így is. A régi cseléd­épületben a családok többsé­ge nem elérhetetlen tervek kovácsolója. Egyszer majd ki­ürülnek ezek a régi, más életmódra emlékeztető, hosszú egyenházak, és nem hiányoz­nak senkinek... Lesütő László Magyar Attila de eredménytelenül. A bará­tok egymás között úgy véle­kedtek, hogy nagy gondban lehet, talán veszteségek érték a tőzsdén, talán a gyémánt- piac-konjunktúra miatt? Du­fay úr azonban senkivel sem osztotta meg gondját. A kirándulás nagyszerűen sikerült. Minden útitárs há­lásan gondolt a szervezőkre. Ezért sem emlegették szegény Mister MacArecket, aki nem vehetett részt végig a szép utazáson, csak egyetlen em­ber emlékezett rá soikáig. XIV. Amikor Henio befejezte az elbeszélést, szívből nevetett. — Csak azt n^m értem, honnan vetted a zöld bri­liánst? Hogyan értékelte olyan magasra az ékszerész a ha­jón? — A briliáns valódi volt. New Yorkban egy ékszerész­nél pillantottam meg. A gyű­rű valóban indiai volt. Vala­melyik indiai nábob fia köny- nyelműen szórakozott Floridá­ban. Eladta a gyűrűt, vagy egyszerűen elajándékozta va­lamelyik »pin up girl«-nek, úgyhogy végül is az üzletbe került. Amikor megpillantot­tam, eszembe jutott az elme­sélt ötlet. Egyszerűen köl­csönvettem, elég magas ösz- szegért, és megkértem, hogy csináljanak egy hasonlót, per­sze briliáns helyet üvegből. Akkor már komoly ismeretté­Meditáció a gyes-ről Mi tagadás: gyakran a szá­mok ' bűvöletében élünk. Így vagyunk a gyermekgondozási segéllyel is, amely vitathatat­lanul egyik legrangosabb, s nemzetközileg is nagy tekin­télyű szociális vívmányunk. Mégsem mondhatjuk azt, hogy nincsenek társadalmi méretű gondjaink gyes-ügyben. Itt van mindjárt az' első: még sehol a gyerek, csupán sejte­ni lehet az asszony öltözeté­ből, hogy leendő kismama, ám ez elég egynémely sze­mélyzetisnek arra, hogy elte­kintsen a felvételtől. Kisebb a baj, ha az ekként vissza­utasított terhes nő »csupán« munkahelyet akar változtatni, mert az új helyen megtalálná a számítását. Más azonban a helyzet, ha éppen munka nél­kül van terhessége hajnalán, s. többek közt azért is aspirál munkaviszonyra, hogy a ké­sőbbiekben szülési segélyt, majd gyermekgondozási se­gélyt kaphasson. A személy­zetis — »meg kell érteni, ő is csak ember« — fejében meg az jár, hogy neki olyan mun­kaerő kell, akire hosszú távon számíthat, elvégre ezért kap­ja a fizetését. „A nők kiszámíthatatlanok..." Az, hogy valaki miért nem kap meg egy állást, vállalati belső ügy. Különben is az el­utasításhoz nem fűzheti hoz­zá az előadó: »a munkaválla­ló mindenben megfelel a kö­vetelményeknek, csak éppen állapotos...« A nők itt-ott még meglevő hátrányos hely-, zete ezen a területen is fel­fedezhető. Hogy Kovácsnét azért nem emelik ki, mert minap ment férjhez, s bárme­lyik pillanatban babát várhat. Holott lehet, hogy Kovácsné kvalitásai messze meghalad­ják férfi kartársainak politi­kai, szakmai rátermettségét. Általában: ma már nem rit­ka, hogy számos területen az azonos munkáit végző férfiak és nők rivalizálásában a nők iskolázottsága magasabb. Az egzisztenciális sorrend persze ezt távolról sem tükrözi. »Hát mert a nők olyarí kiszámítha­tatlanok, hol szülési szabad­ságon vannak, hol a beteg gyerekeik miatt hiányoznak...« Így aztán az is természetes­nek látszik, hogy homogén nőközösséget férfi kolléga ve­zet. A gyerek is megsínyli Gond ide, előítélet oda, a gyes mégis feltartóztathatat­lanul teljesíti hivatását. Nap nap után háromszázezer kis­mama tölti mind a huszon­négy óráját kisgyermekével. Nincs az a szuperdajka vagy még szuperebb bölcsőde, aki, illetve amely ezt a kapcsola­tot egyenértékűen helyettesít­hetné. A kismamák boldogsá­gaim voltak New Yorkban; egy bizonyos gazdag lengyel vállalt értem kezességet, hogy a zöld gyémántot a meghatá­rozott időben visszaadom. A többi már csak egy kis ren­dezés és egy kis kézügyesség volt. — Zárójelben megjegyezve — folytatta barátom —, elég drága mulatság volt ez. Ma­gas a kereskedelmi ár. A két fiatal gentleman, akiket ki­fosztottam a kártyajátékkal, természetesen az én asszisz­tenseim voltak. Ha Dufay úr nem kapta volna be azonnal a horgot, akkor a két fiatal­embernek kötelessége lett volna új fickót felhajtani ne­kem. De hát megúsztuk e nél­kül. A hajó ékszerésze helye­sen értékelte az ékszert. A vén cápa elhatározta tehát, hogy becsapja a kis naiv em­bert, és szép összeget keres az üzleten. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha sen­kinek egy szót sem szól er­ről a históriáról. Nem volt kedvem lefeküd­ni, még nagyon korán volt. Kellemes, hűvös este ígérke­zett. Megkértem a baráto­mat: — Henio, mesélj még ne­kem egy történetet a cápa­vadászataidból. Sohasem gon­doltál bosszúra? Henry MacAreck különös arcot vágott. — Bosszúra? — Azokkal az agyafúrtak­kal szemben, akik eladták a csődbe jutott mosodát, s így «át azonban felhők árnyékol­ják. Mindenekelőtt az, hogy otthcmlétük alapvető változá­sokat hoz a család életében. A bevásárlástól kezdve a gye­rekkel való esti foglalkozásig szinte minden teendő a nya­kukba szakad, mivel »úgyis otthon vannak«. 'Eközben tár­sas kapcsolataik beszűkülnek, ilyenkor télvíz idején még a homokozó partján létrejött barátságaik is fellazulnak. Csak a közvetlen család tag­jai, s néhány szomszéd jelen­ti számukra a külvilágot. Fá- 1 radtak lesznek, ingerléke­nyek, s ezt nem ritkán a csa­lád szernefénye, a gyerek is megsínyli. Kivétel persze akad nem is egy, hallani-olvasni gyes-en levő kismamákról, akik affé­le három esztendeig tartó sza­badságnak, kikapcsolódásnak tekintik ezt az állapotot. Csu­pa olyasmikre jut idejük-le- hetőségük, amikre azelőtt csak nosztalgiával gondolhattak: rendszeres olvasásra, zene- hallgatásra, nyelvtanulásra. Sőt, szakmájukban is előbbre lépnek. A fiatal kismamák többsé­ge azonban életének olyan három esztendejét veszíti el — vagy még többet, ha ha­marosan újra szül —, mikor még történhet vele valami: beiskolázhatják, kiemelhetik csoportvezetővé, feljebb jut­hat a szakmai lépcsőfokokon. Mert ha már két kiskörű gye­reke van, nehéz ott tartani műszak végeztével brigádér­tekezleten, termelési tanács­kozáson, szakszervezeti szemi­náriumon. Rohan bevásárolni, a gyerekért, vacsorát főzni, s legfeljebb dolga végeztével megnézi az esti filmet a tele­vízióban. Terheit, második műszakját a férj enyhítheti. Felmérik a kismamák helyzetét A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége mellett műkö­dő nő- és rétegpoliti'kai mun­kabizottság a közelmúltban nagy munkába fogott: gondo­san felméri a kismamák helyzetét, s a gyes hatását a családok életmódjára. Az elemzéshez felhasználják a megyei tapasztalatokat, az e témakörben publikált tudo­mányos munkákat azzal a nem titkolt céllal, hegy ki­szűrjék gyermekgondozási se­gélyezési rendszerünk kedve­zőtlen társadalmi hatásait. A népfront feltárja és közkincs- csé teszi az országban má/ fellelhető, követésre méltó ta­pasztalatokat: a szépen sza­porodó kismamaklubokat, a kihelyezett általános iskolai és gimnáziumi gyes-tagozato­kat, a nők lakóhelyi közéleti szerepének fontosságát bizo­nyító példákat, a vállalati kezdeményezéseket. Sok helyen a munkába visz- szaitérő anya csupán a régi bérét kapja, holott az azonos besorolású közvetlen munka­társai időközben — három év nem kis idő — 200—300 fo­rintos béremeléshez jutottak. A vezetők arra hivatkoznak, hogy adható ugyan a gyes-ről visszatérőnek is béremelés, de nem kötelező. Így aztán vagy adnak, vagy nem. A Munkaügyi Minisztérium irányelve szerint még kell vizsgálni, hogy a munkába álló kismama bérezése — ké­pessége és teljesítménye alap­ján — megfelel-e az ugyan­olyan munkakörben vagy ugyanolyan teljesítmény mel­lett dolgozók keresetének. El tudom képzelni, hogy három év kiesés jelentősen megmu­tatkozik a szakmai gyakorlat­ban. Időközben változhatott az ügyvitel vagy a technoló­gia, normakarbantartást haj­tottak végre, ezért a kisma­ma — akinek, meglehet, szü­lése előtt is kevés gyakorla­ta volt — egy darabig nem tud lépést tartani munkatár­saival. Legföljebb azzal vi­gasztalódhat, hogy vállalata mindentől eltekint, s automa­tikusan neki is megadja azt a bizonyos bértöbbletet Vagy nem adja meg, s figyelmen kívül hagyja az irányelveket. Ez* esetben viszont — ki tud­ja megcáfolni? — a kismama kifejezetten azért kerti hát­rányos helyzetbe, mert ter­mészetes ösztöneinek, család utáni vágyakozásának enged­ve, gyermeket szült. »Stabil embert, akire hosszú távcm számíthat majd a társada­lom« — úgy is, mint munka­erőre .., Kertész Péter Növényvédelmi tájékoztató A szaporítóanyagok oövényegészségiigyi ellenőrzése A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 43/1968. (XII. 6.) MÉM számú rende­megfo6ztottak az angol kor­mánytól kapott leszerelési végkielégítéstől­— Nemcsak a végkielégí­téstől. A megtakarított pén­zemtől is megfosztottak. Tu­dod, a háború alatt Máltán szolgáltam, és nem volt le­hetőségem elkölteni a magas zsoldot — Ez az! — mondtam. — Amikor . már erősen álltái a lábadon, eljött az idő, hogy megbosszuld a rajtad esett sé­relmet? — Még eszembe sem jutott — jegyezte meg. — Miért? Én a te helyed­ben elszámoltam volna azok­kal a csibészekkel. — Hát mi rosszat tettek? Egyszerűen egy ökörre akad­tak, tehát alaposan lenyúzták a bőrét. — Helyes. De gazemberség volt — ismételtem vélemé­nyemet. —■ Egyedül az én hibám vollf, hogy hagytam, hogy rá­szedjenek. Ahelyett, hogy meghallgattam volna az idő­sebbek tanácsát, étvágyam tá­madt a magas haszonra. Ügy ugrottam ebbe az üzletbe, mint az úszni nem tudó em­ber a mély vízbe. Nincs te­hát abban semmi csodálatos, hogy hamar megkaptam a leckét. Hogy drágán megfizet­tem érte? Az is az én bűnöm. — Hallatlan, amit mondasz. (Folytatjuk) let 19. §-a értelmében a ka­rantén- és veszélyes károsítok növényi szaporítóanyaggal va­ló terjedésének megakadályo­zása érdekében valamennyi szőlő-, gyümölcsfa-, díszfais­kolai és erdészeti szaporító- am’e» termelését, forgalomba- hozatalát növényegészségügyi szempontból rendszeresen el­lenőrizni kell. A rendelet ha­tálya az árutermelő és házi (saját felhasználás) szaporító­anyag-termő területekre egyr aránt kiterjed. A termelő köteles a fent felsorolt szaporítóanyagok ter­mőterületeit a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomásnak évente, legkésőbb május 15-ig írásban, bejelen­teni — levélben, telexen vagy táviratilag. Szóbeli, illetve megkésett bejelentésit nem fo­gadnak el. A növényegészségügyi ka­ranténvizsgálatokért és a nör vényegészségügyi igazolvá­nyokért a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 15/ 1978. (XII. 5.) MÉM számú rendeletében (Magyar Köz­löny 83. sz., MÉM Értesítő 1978. 30. szám) meghatározott díjat a kérés előterjesztése­kor, vagy a vizsgálat előtt kell befizetni. A korábbi gyakor­lattól eltérően a vizsgálati dí­jat minden esetben a Somogy megyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás számlájára kell befizetni. A szaporítóanyagokkal meg­nőtt a karantén- és veszélyes károsítok széthurcolásának potenciális veszélye, ezért nem. ellenőrzött szaporító­anyagot telepíteni, illetve for­galomba hozni szigorúan U- kwl Négy család lakja az épületek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents