Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
Történelmi lépés Nasrvberkiben Megszűnnek lassan a kastélyiskolák Somogybán is. Talán még sokáig állnak ezeknek az épületeknek a falai és hasznosításukról is gondoskodnak, de a fejlődés megkövetelte, hogjj az oktatás korszerű intézményeket kapjon. Történelmi előrelépés tanúi voltunk Nagyberkiben: november 7-én új otthonukba költöztek a tanulók, a pedagógusok. Elkészült az új, tizenkét tantermes, korszerű iskola, amely huszonkilenc millió forintba került. Ebből a helyi tanács — hat település közigazgatási központja — kétmillió 150 ezer forintot vállalt magára, a társadalmi munka értékét 150 ezer forintban állapították meg. Alig több mint egy hónapja az új iskolában tanulnak a nagyberki és a környékbeli gyerekek. Elnémultak a kastélyban a tantermek. Ahogy kiköltözött az iskola, még öregebbnek látszik az épület. Tegnap délután ünnepélyesen fölavatták Nagyberkiben az új tizenkét tantermes általános iskolát, amely Ilku Pál nevét viseli. A Himnusz hangjai után az úttörők csapatzászlajával köszöntötték a vendégeket, majd Frech Jó~ zsef, a Nagyberki Községi Közös Tanács elnöke üdvöutalva elmondta: az új távlatok, lehetőségek nem maradnak kihasználatlanul a nagyberki iskolában sem. — Folyamatos lesz munkánk eredményeinek a javulása — mondta. A tanulók is készültek az ünnepségre. Ünnepi csokorpa foglalták éneküket, szavalataikat. A vendégek az ünnepség után megtekintették az iskolát. Varga Sz. Sándor igazgatótól eközben megkérdeztük: — «Milyen tapasztalatokat szereztek - az elmúlt egy hónapban az új általános iskolában ? — Gyermekeink hamar megbarátkoztak új otthonukkal. A szép környezet, a korszerű felszerelés arra késztette őket, hogy még jobbak legyenek, tanulmányaikban pedig igényesebbek Ahhoz, hogy otthonná vált máris az új iskola, nagy erőfeszítéseket tettek a pedagógusok és a szülők. Kabinetrendszerben tanítunk, az országban az elsők között kezdtük meg a korszerű oktatást. — Az új iskolában a kabinetrendszerű oktatás követelményeinek még inkább meg tudunk felelni — mondta az új iskola boldog igazgatója. örömében hat település ap- raja-nagyja osztozik. S nemcsak az avatás napján, hanem az eredményes munka minden pillanatában. n. b. Amatőr filmesek Bogláron Vajon tudják-e a balatonbog Iának, mit jelent a BofoT A helyi Vlkár Béla Művelődési Ház egyik ablakán évek óta olvasható a rejtélyes név. Titkát néhány éve Nagykanizsán fejtettem meg, az amatőr filmesek’ találkozóién, melyen sikerrel szerepeltek a bogiáriak. A Rögös út című filmgroteszkre ma is szívesen emlékezem, meg is kértem a klub tagjait, hogy vetítsék le kedvemért hétfőn este. — Kialakult hagyomány Balatonbogláron, hogy a falugyűléseken vetítik filmjeinket, melyek a község fejlődéséről adnak számot. Innen ismernek bennünket. Tehát Bogláron nem titok a Bofo. Jusits Győző cukrászüzemvezető, Vadász Gábor Bala- tonföldváron az utazási iroda vezetője, Kalász József a helyi gazdaság bércsoportvezetője, Cser István a DRVV- nél műszerész. Velük beszélgettem a hétfő estére megbeszélt találkozón szűk kis helyiségükben. a művelődési, házban. Később érkezett Horváth Mónika, a Hotel In- terpress titkárnője, ő a klubban asszisztensként tevékenykedik. A Bogiári Fotóklub 1971- ben alakult meg, filmes éveiket mégis 197.2-től számítják, amikor elkészült az első közös alkotásuk, a Lehalászás. Vadász Gábor kezdeményezte a klub megalakítását. Könnyű dolga volt, mert olyan emberekkel ismerkedett meg, akik már ismerték a filmfelvevő gépet Jusits Győző, cukrász és amatőr filmes, a Bofo-filmek sztárja, a humoros jelenetek főszereplője. — Mikor vette az első felvevőgépet ? — Az elsőt, amellyel dolgoztam, kölcsönkaptam a művelődési háztól, elsősorban családi eseményeket örökítettem meg. de már a Balaton ábrázolásáig is eljutottam. — Tanult-e filmezni? — Nem, de amióta a klub rendszeresen működik, a szakkönyveket áttanulmányozzuk, az újakat is mindig beszerezzük. Jusits Győző tanulta a színjátszást, rendezői oklevelet szerzett. Színészi alakítása a Bofo-filmek sikerének egyik titka. Vadász Gábor a klub motorja. • Jusits Győző liangosítja a filmet, Vadász Gábor kezdi a vetítőt, magnót. — Tizenkét éves koromtól fogva van filmfelvevőm. Míg Budapesten éltem, tagja voltam a Budai Fotó- és Filmklubnak. Megtaláljam itt Balatonbogláron azokat, akikkel ismét együtt dolgozhatom. — Mi volt a nehezebb, a klub létrehozása, vagy az első film elkészítése? — Sok Vajúdással, vitával készült az első filmünk. Az irmapusztai halastavaknál forgattuk a Lehalászást. — És az első igazi filmsiker? — 1976. Munkaebéd a film címe. Dombóváron a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat különdíját kaptuk érte. — Filmjeik közül csak a Rögös utat ismerem. A többire is jelemző a humoros, groteszk hangvétel? ■ — Nagyon szeretjük a gro; fészkét — mondja Vadász j Gábor. — Bár készítettünk dokumentum-, játékfilmet is, I de a groteszk áll legközelebb hozzánk. Vidámak vagyunk... — Hány filmet készítettek? — Mintegy húszat. Két dí- ] jat kaptunk, a Munkaebéd és a Rögös út a sikerfilmünk. . A Bofo-t a bogiári művelődési ház támogatja ; eddig évi hétezret kaptak, jövőre csak ötezer jut nekik. Egy izzó ára 524 forint, drága a nyersanyag, sokba kerül ez a hobbi. A montázsaszíalnál Cser István és Kalász József. Kincses Attila A sírkeresők zölte az ünnepség részvevőit, köztük Vas Imrét, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettesét, Egervölgyi Jánost, a járási pártbizottság titkárát, dr. Balassa Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét, az avató Szabó Lászlót, az Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetőjét. Az ünnepség szónoka emlékeztetett arra az erőfeszítésre, amellyel 1974 óta az új létesítmény megvalósításáért fáradoztak Somogybán. Nagyberkiben. A tervdokumentációt a Somogy megyei Tanácsi Tervezővállalat készítette, a kivitelező — a Somber közreműködésével — a megyei magas- és mélyépítő vállalat volt Az összehangolt, jó munka eredményeként elkészült iskolában most 350 tanuló korszerű körülmények között folytathatja tanulmányait. Szabó László beszédében érintette az oktatáspolitikai határozatból fakadó feledato- kat is, amelyeknek megvalósításáért sokat kell tenniük a tantestületeknek, a tanulóknak és a szülőknek. Kiemelte az egyenlő feltételek megteremtésének fontosságát, szólt a nevelés • előtérbe helyezéséről, az önművelésre való fölkészítésről, az új iskolai alap- dokumentumokróL Hangsúlyozta: a nevelésnek közüggyé kell válnia. Varga Sz. Sándor, az iskola igazgatója vette át az intézményt, s az avatóbeszédre Ha ennyi jeles fró egybehangzóan állítja, ha ilyen pontosan, ellentmondás nélkül írják le az apró részleteket is, és ha ekkora gazdagságot kínál a Tisza medre — ki kételkedhetne benne, ki gátolhatja meg, hogy valaki meg- keressse? A -19. század derekától mindmáig a sírkutatók láncolata sose szakadt meg. Olyan neves, aránylag művelt családok, mint a Blaskovichok, Tápió menti birtokuk jövedelmének jelentős részét Attila hármas koporsójának felkutatására fordították. Istállójuk híres angol telivére (nemzeti »•nagylétünk« másik bizonyítéka), a világverő Kincsem nevét is valószínűleg a tulajdonosok kipcsekereső szenvedélyének köszönheti. Az egyéni és csoportos feltárók, búvárok buzgalma minden biztató jelre félélénkült. A levéltárak és közintézmények tapasztalhatták, hogy Jókai Mór »Bálványos vár«-ának (1882-től a Nemzet című folyóiratban) és Gárdonyi A láthatatlan emberének (1902) megjelenése idején évekig megszaporodott a »biztos« sírhelyet felfedők száma. Vannak, akik az állami segítség fejében megelégszenek az 50 százalékos részesedéssel; mások egyszerű hazafias felbuzdulásból jelentik be, hogy kutatásuk célhoz ért: egy kis pancsolás a • víz mélyén, és előkerül a bizonyíték: íme, mi magyarok vagyunk a nagy hódító, Attila jogos örökösei ezen a földön. A legszerényebbek szükebb hazájuknak akarnak csak dicsőséget és idegenforgalmi nevezetességet biztosítani. Az alább közöltek az 1970- es években fordultak elgondolásaikkal a szegedi Móra Ferenc Múzeumhoz. Ez az az intézmény, amely legközelebb fekszik a valószínű hun főhadiszálláshoz, ezért ide fordulnak legtöbben. Szép gyűjteménye van azonban a Művelődési Minisztériumnak, a Tudományos Akadémiának, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, más közgyűjteményeknek, tanácsoknak, egyetemeknek is. Vannak, akik évtizedeken át tanulmányoznak régi kódexeket, szó szerint ismerik a két »koronatanú«, Priszkosz és Jordanesz leírásait, Németországba utaztak, hogy eredetiben lássák Barbarossza X. Frigyes 12. századbein élt krónikásnak, Viterbói Gottfridnek »Pantheon«-ját, amelyben »ez is kalandozó lovassereg, az is kalandozó lovassereg« alapon közös őstől származtatja a hunokat és a magyarokat, és akitől Anonymus és Kézai Simon ilyen irányú megállapításai származnak Ilyen tudományos igényű kutató például a békéscsabai dr. Radnai Béla, aki eddig csaknem 400 oldalas tanulmányban bizonyítja: a nagy hun királyt Dombegyházán, a Cígányka-ér helyén folyt széles folvó medrében helyezték örök nyugalomra. Hasonló következtetésre jutott Lázi Lajos hódmezővásárhelyi lakos is.' Leírása szerint végigkutatta Kunágo- ta, Battonya, Magyardomb- egyház, Kisdombegyház »történelmi részét«, végül Dombegyházánál célhoz ért »Nyugodtan állíthatom — írja —, hogy Attila sírja Dombegyházán van. Azt is közölhetem, hogy ott a kunhalom alá van eltemetve.« Jóval többen vannak, akik egy félfüllel hallott híresztelés, vagy egy jelentéktelen lelet alapján »vezetik nyomra« a régészeket. A debreceni Schürger András szerint a sírt Tápé területén, a Tisza és a Maros torkolatában kell keresni. Akár Gárdonyi, ő is leírja, hogy a vizet a holt ágba terelték — eltérítették, a medret átvágták; majd a vizet újra ráengedték a koporsókra. »Megvan Attila király koporsója — így szól egy másik levél —, úgymint arany-, ezüst- és vaskoporsó. Itt van eltemetve Szeged, Bokor u. 17. számú ház nagykapu alatt, a gyalogjárás alatt. Azonnal jöjjenek, mihánt a levelet megkapták.« ' Ebbe a kategóriába lehet sorolni néhány »idegenbe szakadt hazánkfiát« is, aki nemzeti felbuzdulását leggyakrabban egybeköti némi zsebpénz-igénye közlésével. Hir- man Károly terjedelmes beadványában festőművésznek, Móra Ferenc és Kosztolányi Dezső barátjának, valamint Attila temetkezési helye pontos ismerőjének mondja magát. »Mielőtt részletesen ismertetném a helyet és lehetőségekét — írja később —, biztosítsanak a felfedezés egyedüli jogáról, erkölcsi és anyagi részesedésemről és a teljes titoktartásról.« Nehezebb leckét ad fel a múzeumnak az az igényes bejelentő, aki szerint Attila helyett egy bábut süllyesztettek a Tiszába, ő maga Dél-Amerikába vándorolt ki, hol 72 évet és 5 hónapot élt. Sok a bolond, az álomlátó — róluk Móra »Utazás a földalatti Magyarországon« című kedves cikkgyűjteményében 1926 és 1929 között (a Dél- magyarországban és a Magyar Hírlapban megjelent írások) beszámolt Az ő jelentkezésük azóta sem szünetel. »Eljutottam Attila sírjára, de nincs erőm ásót fogni.« »Hozzanak ide egy halottat. Lehet női halott is, vagy férfi halott. Jobban női halott. Feltámad a halott élni fog, mert itt van Attila sírja.« A szegedi régészek nemegyszer találkoznak olyan személyekkel, akik szerint a hunok megbolygatott lelkei őszi szürkületeken a tanya melletti krumpliföld felett lebegnek, és fenyegetik nyugalmuk zavaróit Tudnak is ezek az emberek arról, hogy a tudomány már jó 60—70 éve leszámolt Attila sírjának 100—120 éve költött legendájával; tudományos kutatók és álomlátók az életüket teszik az Ipolyi—Jókai —Gárdonyi szellemi termékeként létrejött hármas koporsóra, és új Galileiként vágják a történészek szemébe: »És mégis, Attila koporsóit rejti az a víz.« (Folytatjuk.) Máié György A helyi összefogás bizonyára több lehetőséget adna, hogy rangjukhoz méltóan dolgozhassanak. És Boglárnak is hasznos — hasznosabb lehet az eddigieknél —, ha egy ilyen csoport tevékenykedik a községben. Kalász József: — Sokat áldozunk filmjeinkre saját pénztárcánkból is. — Terveik? Vadász Gábor: — Három filmötletünk is van, amelyen dolgozunk. Az egyik: férfi- párti állásfoglalás a feminizmus túlzásainak karikírozá- sára. A másik címe Invázió. A nyári balatoni idegenforgalomról kívánunk szólni. Kalász József: — Én lírai alkat vagyok. Olyan filmen dolgozom, amelyet talán filmlírának nevezhetünk majd, ha elkészül. Egyébként mindig együtt dolgozunk. Minden filmünk végső soron közös alkotás. Az ötleteket adjuk, kapjuk. A klub kis helyiségében leoltották a villanyt, forogni kezdtek az orsók a vetítőgépen. A vásznon érdekes képek peregtek. Kísérletek, kiérlelt kisfilmek. Bár a filmeket néztem, magamban mindig ott láttam négyüket, s az összejövetelre később érkezőket, akik nemcsak filmet tudnak csinálni, hanem együtt: egy kis családot is alkotnak. Azt hiszem, ez is nagyon hasznos, jó. Horányl Barna
