Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
Nyereség a fold ától h Komp vitte a traktort Ma már mindenki elfogadja, hogy a terméseredménynél olykor többet mond a termelési költség mutatója, a gazdaságokat »rangsoroló« listák azonban ma is a mázsák alapján állnak össze. Tudjuk ugyan, hogy néhol a mindenáron kipréselt rekordtermés veszélyezteti a gazdálkodás egyensúlyát, ahol az olcsóbban előállított kevesebb több lett volna, mégis, ha egy gazdaságot akarunk megismerni, először a hozamokról kérdezünk. Nos, harmincegy- néhány mázsás termésátlagai alapján a vízvári tsz látszólag »hátul kullog«. Különösen így érezhetjük, ha — mint a barcsi járásban gyakorta előfordul — a kiváló Vörös Csillag eredménye a mérce. Jobb a kép, ha például a gépkihasználás vagy a fentebb említett termelési Költség az összehasonlítás alapja. Néhány éve a tsz vezetőit elmarasztalták, mondván, »túl nyereségcentrikusak«. Ma már nem ér! bírálat emiatt a vízváriakat ... Ugyancsak elmarasztalások sorát kapták »aranybányájuk«, azazhogy kavicsbányájuk miatt. »A suszter maradjon a kaptafánál, a tsz búzát és kukoricát termeljen.« Ma már ezzel kapcsolatban is világos, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez pénz kell, ezt pedig valamiképpen elő kell teremteni, akár — mint Vízváron teszik — a föld alól is ... A vízvári tsz adottságai finoman szólva sajátosak. FöldKevesebb, de jobb típusterv jeiket három oldalról erdő, a negyediken a Dráva határolja. Ez önmagában is sejteti, hogy néhány táblájuk betakarítására aligha van gondjuk, megteszik azt a vadak. Mielőtt bárki is jó tanácsot adna: ők is megpróbálkoztak az erdő menti sávban egyebek közt a cirokkal. Az eredmény kétségbeejtő volt. Az állatok átgázoltak a cirokon, és lerágták a kukoricát... Egyebek Közt ez a nyitja, hogy idén 20 mázsától 70-ig sokféle termésátlag volt az egyes táblákon. A gazdaságnak 87 hektár földje a Dráván túl húzódik. Hogy művelhessék, saját kompot és vontatóhajót kellett vásárolniuk Ez hordja át a traktorokat és az embereket, míg a kombájnok a barcsi határállomáson és jugoszláv területeken át jártak dolgozni. Mindezek ellenére a vízvári tsz nem számít gyönge adottságúnak földjeik aranykorona értéke ugyanis egy-két tizeddel a gyöngét a közepestől elválasztó határ fölött van. Így tehát túl jó ahhoz, hogy megkaphassanak bizonyos kedvezményeket, de túl gyönge ahhoz, hogy mutatós eredményeket produkáljanak. Talán e nehézségek ellenére is lehetne itt »csodát tenni«, csak hogy nincs elég »varázslójuk«. Félreértés ne essék, a megye sarkába nagy nehezen összetoborzott fiatal szakembergárdájuk tehetségével és tudásával nincs baj. Külön-külön mindegyikük »nagy ígéret«, de túl rövid időt töltöttek együtt a gazdaságban ahhoz, hogy ütőképes és minden helyzetben tenni tudó szakirányító gárdát alkossanak Az elnök ezt úgy fogalmazta meg: a fiatalok túl »sikkesek«. Otthonosan mozognak a számok és a betűk dzsungelében, de zavarba jönnek ha egy traktorosnak azt kell mondani: »márpedig holnap is eljön!« A vízvári tsz nyereségét hagyományosan három forrásból szerzi: a burgonyatermelésből, a tenyészüszők eladásából és a kavicsbányászatból. A szakember olvasó előtt nyilván már ennyiből is világos: ez az év nem lehetett épp gondtalan Vízváron. A burgonya más években termelési értékük negyedét Szokta adni. Az idén közismert okokból nem adja... Jövőre mégis újra elvetik. Mi mást is tehetnének hiszen »végre« áll a 15 milliós eszközértékét képviselő burgonyatárolójuk Különben is, a homokos részeken mit termelhetnének ... A tenyészüsző-értékesítés gondjai ugyancsak közismertek A megye telepein befejeződtek a mentesítések. A 73- ban épült és mindeddig eredményes intervenciós telepük jövője most bizonytalan. Ha nem tenyészüszőt, hát mit? A kérdésre válaszolni, tanácsot adni talán könnyű, felelősséggel dönteni azonban jóval nehezebb. Marad hát »biztos üzletnek« a kavics, amelyikből még sohasem tudtak annyit termelni, hogy kétszeresét is el ne vitték volna. Az idén a tervezett 80 helyett 120 ezer köbméter kavicsot bányásztak. Ha a bányában meglátták az emberek az elnököt, már tudták újra vasárnapi műszak lesz... Jövőre továbbfejlesztik a bányát, új gépet vesznek melynek segítségével a mostani öt helyett tizenöt méteres mélységig is lemehetnek Tavász- tól éjszakai műszakot terveznek ... Ezt kell tenniük ha a pozitív oldalon akarják tartani mérlegüket. Ezt és mást is. Az eredményesebb gazdálkodásnak jó néhány, előbb-utóbb eredményt hozó kis lépésével is találkozhatunk Vízváron. Az Idén kezdték hároméves gyepfejlesztési tervüket, melynek eredményeként 250 hektárnyi vadkáros területen lesz jó minőségű legelő. »Mindenképpen olcsóbbá kell tennünk a húst!« Apróságnak tűnik egy mellékesen mondott, de annál nagyobb figyelemmel följegyzett mondat: »Korábban a tárcsát is nagy gép húzta, fél gőzzel, de teljes üzemköltséggel. Most kis traktorral csináljuk. Igaz, ez a munka így egész embert kíván, de tökéletes a gépkihasználás, és olcsóbb a munka önköltsége. Nemrégiben megérkezett az engedély, hogy a Dráván túli területeket a jövőben erdő- telepítéssel hasznosíthatják... Az apróságok sora összességében azt mutatja: végre a szélnek feszülnek a gazdaság hajójának vitorlái. A szélirány persze változhat, de a legénység is rutint szerez, és változó szélben is megtanul előrehaladni ... Bíró Ferenc Az idén tovább csökkent a mezőgazdasági típustervek száma. A gazdaságok ezzel nem rövidültek meg, ellenkezőleg: miután a tervjegyzékből a MÉM jóváhagyásával törölték a régebbi és időközben elavult modelleket, az újabb ajánlatokkal kiegészült tervgyüj temény sokkal hatékonyabb beruházói munkát és később gazdaságosabb üzemeltetést tesz lehetővé. Az Agrober tavaly 229 típustervet tartott nyilván, a mezőgazdasági üzemek ezekből rtendelték meg a beruházásaik ' megvalósításához szükséges dokumentációs anyagot. Az idén már csak 156 típusterv állt rendelkezésükre, viszont ez a gyűjtemény a műszaki megoldások szempontjából sokkal egységesebb. A tervjegyzékbe az idén mintegy 30 új modell került be. E tervek alapján már több gazdaságban építkeztek, így például a Komáromi Állami Gazdaságban új tehenészeti telepet hoztak létre. IU az egy férőhelyre jutó beruházási költség 50 ezer forintot tesz ki. Ez 30—50 százalékkal evesebb az országos átlagnál. .V Mezőfalvi Állami Gazda- : igban szintén a beruházási l.oltségek csökkentésére töre- I qdlek az Agrober szakembe- t ei az új tehenészeti telep tervezésénél. A Tamási Állami Gazdaság állattartó telepénél három férőhelyet sikerült kialakítani kettő költségéből A Kaposgép gyártmánya Bemutatkozóit az új gyümölcsosztályozó Nyárlőrincen, a Szikrái Al lami Gazdaságban mutatták be először a szakembereknek a SO súly szerinti osztályozógépet. Az új osztályozó nem volt teljesein idegen már számunkra, hisz találkoztunk vele az idei tavaszon Budapesten, a vásárvárosban, amikor éppen az aranyérmet nyújtotta át az Agromasexpo ’78 zsűrije. A gazdaság vezetői rövid ismertetőt adtak a gyümölcságazat tevékenységéről. A 360 hektáros almaültetvényükről 650—750 vagon árut dolgoznak fel. A 200 hektárnyi őszibarack termését is az új gépsorral kívánják a jövőben feldolgozni. A konstrukciót üzembiztosnak és gazdaságosnak tartják. Balsay József, a Mezőgépfejlesztő Intézet tudományos íőműnkatársa mutatta be a »főszereplőt«: az SO súly szerinti osztályozót. A rövid előadásból minden lényegeset megtudtunk. A gép augusztus közepétől üzemel a gazdaságban, és e viszonylag rövid idő alatt 2000 tonna almát dolgozott fel. A számok után magyarázatként ide kívánkozik az is, hogy ezt a mennyiséget diákok és szakképzetlen idénymunkások teljesítették, meglehetősen rend- szertelen munkaidő beosztásban. Elsősorban a tartós üzemi vizsgálatok tapasztalatainak a felmérése és íeldolgq-1 zása, hasznosítása volt a fő Cél, és nem a maximális teljesítmény elérése. A gép ennél lényegesen többet tud ! Teljesítménye óránként százezer válogatott gyümölcs. Ez azt jelenti, hogy 8—10 tonnát válogat egy óra alatt. A tervek szerint a közeljövőben elkészül a gép 20 tonna/óra teljesítményű fejlesztett változata. Az osztályozó alkalmas 50— 350 gramm darabonkénti súlyhatárok között minden, megközelítőleg gömb alakú gyümölcs osztályozására. A Szikrai Állami Gazdaságban bemutatott gép 8 soros kivitelű, és így 8 mérettartomány osztályozását biztosítja. A választék bővítésére, a felhasználói és a kereskedelmi igények kielégítésére rövidesen elkészül egy 4 soros osztályozógép is. A rövid ismertető után a meghívottak már úgy tették föl a kérdéseiket, mint a leendő üzemeltetők. Például Frank Endre, aki a «Siófoki Állami Gazdaságot képviselte, a kiszolgáló személyzet száma iránt, a gépsort befogadó épület szükséges méretei után érdeklődött. Az elhangzott különböző szakmai, szervezési kérdésekre az üzemeltető gazdaság szakemberei, a gyártáshoz és a fejlesztéshez kapcsolódó kérdésekre pedig Boros József, a gyártó Kaposgép igazgatójáé« Balsay József válaszoltak. A szóbeli bemutatás után a gyakorlati következett. A nagy tartályládákat szállító emelővillás targoncák a vizes ürítőbe merítették a jonatánt, majd gépi segítséggel a pirosló gyümölcs a különböző állomások megtétele után végül is a csomagolóládákba került. A már jól ismert és bevált Hungária Rekord gépsorba beépített SO súly szerinti osztályozó új technológiát honosít meg. Nyárlőrincen az új gép megbízhatóan, jól dolgozik. A korábban kifejlesztett és gyártott szállító- és csomagológépek, szerelvények természetesen felhasználhatók továbbra is. A helyszínen meggyőződhettünk a gép nagy előnyéről is. Az osztályozás, a ter- mcnytovábbítás 1 igen kíméletes. A szelektálást a gyümölcs súlya határozza meg, így először a legnagyobb, tehát a legsérülékenyebb gyümölcsöket válogatja ki. E ténynek pedig jelentős gazdasági haszna van. Az sem közömbös, hogy az SO súly szerinti osztályozó a hasonló, tőkés importból származó gépeket tökéletesen pótolja, és az jelentős népgazdasági hasznot jelent. Gál lan Négy ház példázata S étáltam a faluiban, és barátom egy nem mindennapi, de nem is ritkaságszámba menő látványra hívta föl a figyelmemet A viszonylag új utcasoron — mintha szándékosan így tervezték volna — fokozatosan zsugorodnak az egymás mellett épült házak. Az elsőt a századvég szocialista palotájának is nevezhetném: emeletes ház, csapott tetejével, modern kiképzésével, erkélyeivel, a beépített üzlettel és garázzsal jócskán a falu fölé emelkedik. Belül nyugati, légpefúváscs, automata fűtésrendszer, padlószőnyeg, olasz csempe, azaz' minden egyedi és különleges. A mellette levő ház már » csak« tetőtérbeépítéses, és jóval alacsonyabb. Garázs van a ház alatt, a sarkokat terméskővel rakták ki. Tőszomszédságában földszintes ház látható sátortetővel; belül természetesen parkettával, magyar csempével, s az udvarban garázzsal. A negyedik ház homlokzatán csupán két hármas ablak látható; berendezése egyszerű, jó ízlésre vall. Se a ház alatt, se az udvarban nincs garázs; a kertben viszont fát hasogat a tulajdonos, tűzrevalót a cserépkályhába. Nem véletlen, hogy e látvány után —•. bármelyik házat bárki boldogan elfogadhatná! — tulajdonosaik iránt érdeklődtem. Az első a falu maszek fodrászáé, a másodikat az állami gazdaság egyik vezetője építette. A harmadik a tsz főagronómusáé, s a negyedik a körzet csúcsszervezetének párttitkáráé. Ezernyi más mellett tehát ez a négy ház is valamiféle értékrend kifejezője. És mintha fordított lenne az értékrend. Mintha a társadalom számára leghasznosabb munkát végzők építették voina a kisebb, a kevésbé föJsze- ■ relt házakat... Szembenéz velük egy városinak is beillő, korszerű iskola. Nagy ablaksizemein — gondolom — mindig elbizonytalanodva tekint ki a pedagógus, amikor arról beszél a jövő nemzedékének, hogy a szocializmusban az anyagi javak munka szerinti elosztása érvényesül... Tanulmányok sorozatát olvastam mostanában — és olvashatja bárki — az életmód összefüggéseiről. Saját életünk hétköznapjaiban is* érzékeljük, hogy tiszta szándékú törekvéseink mellett számos ellentmondás keletkezik. Valamikor csak annyit mondtunk volna, hogy ezek »az átmeneti korszak velejárói«, ma viszont tudományos kutatók, politikusok, közgazdászok százai tanulmányozzák a valóságot, oknyomozást folytatnak, hogy választ adjanak korunk egyik legizgalmasabb kérdésére. A jövedelmi és fogyasztási viszonyokról, különbségekről van szó. A szakemberek kimutatták, hogy Magyarországon ma hétszeres különbség vgn a jövedelmek között. Az egy személyre jutó összjövedelem alapján négy kategóriába — a szegénység, a szerény életmód, a szerény jómód és a jómód kategóriájába — sorolják a társadalmat. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik alacsony képzettségűek és nagycsaládosok. Ide sorolhatók a nyugdíjasok és a magukra hagyott öregek is. Az ő helyzetükön csak a társadalom segíthet, s igyekszik is ezt megtenni különböző szociális juttatásokkal. (Ezek az. egy főre jutó jövedelmet a másfélszeresére növelik!) Az alacsony képzettség felszámolásáért azonban mintha többet tenne a társadalom a lehetőségek megteremtésével, miint amennyire az egyén igyekszik változtatni a helyzetén. Az országban több százezer embernek nincs általános iskolai végzettsége; jóval többen szerezhetnének szakképzettséget és így tovább. Ilyen körülményeik között — jóllehet sokan kifogásolják — nem is indokolatlan az előbb említett hétszeres jövedelemkülönbség. D e hol van itt a négy ház példázata? Ügy gondolom, a »középmezőnyről« kell szót váltani, hiszen ebbe a kategóriába sorolható a társadalom nagy része. Azaz Magyarországon ma az emberek sokasága a szerény jómód állapotában él. Mit jelent ez? Azt, hogy ha valaki normális életmódot folytat, jól gazdálkodik, akkor jövedelméből nemcsak a megélhetését tudja biztosítani, hanem van miből takarékoskodnia is. Épít, gépekkel látja el a háztartást, csinosítja az otthonát; marad pénze a művelődésre, a szórakozásra is. Ebből az derül ki, hogy a »középmezőny-« jövedelmi viszonyaival ott tart, ahol a nyugati tőkés országok átlagembere. Csakhogy ez utóbbi átlagember kétszer termelékenyebb és hatékonyabb munkát végez, mint az itthoni... S hogy ennek sok összefüggése van a négy ház példázatával, a divathóbortok és nagyzási mániák tömegeket felháborító hatásával, a szocialista életmód kialakításának gátjaival, ehhez nem férhet kétség. Középszinten a jövedelmek nivellálódása (azaz kiegyenlítődése) okoz 'feszültséget, és ellentmond a munka szerinti elosztás gyakorlati alkalmazásának. Egyelőre még nem mondhatjuk, hogy mindenütt a munl<u minősége, mennyisége határozza meg a jövedelmeket. S ahol a konjunktúra, a divatos szakmák, a társadalmi szokások — és nem a társadalmilag hasznos munka — határozzák meg a jövedelmeket, ott indokolatlan különbségek is adódnak. Beszéltünk a nyugati átlagpolgárról, ö a megélhetésén kívül tőkésíti a jövedelmét. Nálunk erre — szerencsére — nincs lehetőség. De okos felhasználására igen. Ehhez viszont elmaradott a kulturális és igényszint; olyan lehetőségeket pedig nem nagyon tudunk teremteni, amelyek lehetővé tennék a pluszjövedelmek elköltését. A keresleti struktúra- változáshoz magasabb szintű áruválasztékra lenne szükség, ehhez viszont nagyobb és színvonalasabb termelésre, amely nemcsak a hazai ellátást és választékot javítaná, hanem behozatalra is több lehetőséget teremtene. Így azonban sokan, akik a szerény jómód kategóriájába sorolhatók, gyakran a jólét szintjén fogyasztanak. Hát akkor a hetedik fokozatban élők egy része.,..? Rendszerint ez irritálja a közvéleményt. A hivalkodás, a pazarló életmód, a kivagyiság — mint kispolgári magatartásforma — nemcsak a múlt örökségére, hanem a jelen ellentmondásaira is visszavezethető. Lehetne világot látni, ősi és mai kultúrát szippantani a plusz- jövedelmek jóvoltából. A jó festmény drága, de örök érték, A színház az élet valósága művészi feldolgozásban. Az ország megismerése hazaszeretetünket táplálhatja, látókörünket bővítheti. Miért soroljam? Sokan még a vaskerítés cirádáinál, a luxuszszintű öltözködésnél, a hivalkodó életmódnál tartanak, holott jövedelmi szintjük éppen csak ostromolja a szerény jómód kategóriáját. Mások luxusszinten fogyasztanak, s e% gyakran pazarlást jelent. Pazarlást a közszükségleti cikkekkel, az élelmiszerrel, a kenyérrel és mással, amelyeknek azért alacsonyabb az áruk, hogy a hétszer Icevesebb jövedelműek is gond nélkül hozzájussanak. Gyermekrekamiékat vesznek balatoni villájukba, pedig azok nem értük olcsók, hanem a nagycsaládosokért. M 3gsem a jövedelmi különbségek csökkentése a járható út. Kozma Ferenc könyvében olvastam, hogy a szocialista társadalomnak az lehet a reális célja, hogy »a lakosság átlagos, tömeges életmódját a »szerény jólét« színvonalán biztosítsa, a nehéz szellemi és fizikai munkát a »jólét« kategóriában honorálja, az átlag alatti szintet pedig kiemelje a szegénység kategóriából, nem érintve a mintegy hétszeres különbséget az alsó és felső szint között.« Ehhez nem vezethet más üt, mint a munka szerinti elosztás következetesebb alkalmazása, a minőségi termelés, a termelékenység fokozása, a fegyelem, s a szakítás az örökölt vagy majmolt fogyasztási beidegzettségekkel. Eny- nyit tudtam elmondani a négy ház példázata nyomán.
