Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

A hét három kérdése December első napjaiban, minden esztendőben sor ke­rül a hagyományos atlanti nagyhétre: a NATO-tanács ilyenkor tartja meg téli ülés­szakát. Ennek színhelye min­dig Brüsszel (a tavaszi össze­jöveteleket) felváltva tartják a tagállamok fővárosaiban), pontosabban a belga főváros szomszédságában elhelyez­kedő atlanti főhadiszállás. Az idén a szokásosnál nagyobb figyelem kísérte a rriegbeszé- léseket, az atlanti tanácsko­zást ugyanis alig néhány nap­pal előzte meg a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése, s jelentős kezdeményezéseket tett, széles körű programot vázolt fel Európa és a világ békéjének érdekében. A válasz sora te­hát a NATO oldalán van, s jogos a kérdés: mit akarnak és mit tudnak tenni az at­lanti tömb országai. A hét 3 kérdésére Réti Ervin válaszol. Miről tárgyalt a JffATO- tanács Brüsszelben? A brüsszeli sorozat tulaj­donképpen a Közös Piac or­szágainak összejövetelével kezdődött: egy új, közös, a dollártól viszonylag független pénzügyi rendszert akartak kialakítani. Ez csak részben sikerült, Olaszország, Nagy- Britannia és Írország — sa­ját gazdasági meggondolásai miatt — egyelőre nem vál­lalta a pénzügyi uniót. Vagy­is a kilencek megállapodtak abban, hogy hatan lesznek, ezael a fogyással azonban az egész elképzelés zátonyra fut­hat , t-;«ss­Míg a közös piaci megbe­széléseken a belső problémák voltak terítéken, a NATO összejövetelétől mindenki azt várta, hogy az atlanti minisz­terek a világ nagy kérdései felé fordulnak, s megfogal­mazzák álláspontjukat a moszkvai felhívással kapcso­latosan. Természetesen senki­nek sem lehettek különösebb ábrándjai,' de az atlanti hatal­mak -i brüsszeli magatartása messze elmaradt, még a reális várakozásoktól is, súlyos csa­lódást okozva. Miközben a Varsói Szerződés tagállamai Moszkvában bejelentették, hogy hajlandók — a kölcsö­nös biztonság alapján — bár­mely leszerelési témát megvi­tatni, a NATO egyszerűen válasz nélkül hagyta ezt. Ne­hezen is mondhatott volna valámit, hiszen éppen a tava­szi washingtoni ülésszakon fogadták el a fegyverkezés fokozásának tervét, s most el­sősorban azt ellenőrizték, ele­get tettek-e a tagállamok az évi 3 százalékos »-tiszta-« eme­lésnek. (A fogalmazás arra utal, hogy a hadi kiadások nö­velésénél figyelembe veszik az inflációs rátákat, s erre teszik rá ezt a bizonyos há­rom százalékot). Így azután a miniszterek többet foglalkoz­tak a kétmilliárd dolláros Awacs (légi kémlelést rend­szer) bevezetésével, mint az enyhüléssel és leszereléssel. Egyetlen halvány kísérlet volt Owen brit külügyminiszter részéről, aki azt javasolta, hogy jövőre, az Atlanti Szö­vetség 30. évfordulóján tart­sanak kelet—nyugati külügy­miniszteri találkozót a NATO és a Varsói Szerződés tagál­lamai képviselőinek részvé­telével, az indítványt azonban hamar lesöpörték az asztalról. ESEMÉHYEK - CÍMSZAVAKBAN : Hétfő: Kambodzsa felszabadított területén megalakul a népel­lenes rendszer ellen küzdő nemzeti egységfront. — So­rozatos egyiptomi provoká­ciók a bolgár diplomaták el­len — Folytatódnak az iráni tüntetések. Kedd: Moszkvában aláírják a szovjet—afgán barátsági szerződést — Venezuela új elnökévé az eddig ellenzé­ki jelöltjét, Luis Herrera Compinost választják — Berlinben ülésezik a Varsói Szerződés honvédelmi mi­niszteri tanácsa. Szerda: Népszavazás Spanyolország­ban: nagy többséggel jóvá­hagyják az új demokrati­kus alkotmányt — Szovjet- amerikai gazdasági tárgya­lások — Brüsszelben nem sikerül létrehozni a kilencek pénzügyi unióját. Csütörtök: Megkezdődik a NA'TO-tanács téli ülésszaka — Az új ja­pán kormányfő, Ohira be­iktatása — ENSZ határoza­tok a közel-keleti kérdésről. Péntek: Tiltakozás a dél-afrikaiak által szervezett namíbiai lát­szat-választások miatt — Kí­nai csapatösszevonások In­dia határán. Szombat : Az amerikai kfnügymtirlsz­ter elindul közel-keleti útjá­ra, hogy újabb ösztönzést adjon a különtárgyalások- nak — Memphisben tanács­kozik a demokrata párt kongresszusa. be vevő dlszkriminád ától mentes részmunkára, S ezúttal nemcsak a Jelen­levők magatartása, hanem egy távolmaradás is árulkodott a NATO szándékairól. Első íz­ben történt meg, hogy egy atlanti tanácsülésen nem volt ott az amerikai külügyminisz­ter. Vance fontosabbnak tar­totta, hogy a Közel-Keletre utazzék a különtárgyalások további ösztönzésére. Ez a mozzanat is jól tükrözhette: Brüsszelben sok mindent akarhattak, csak éppen ko­moly választ nem akartak ad­ni a Moszkvában elhangzot­takra.' O Milyen lehetőségei van­nak a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatoknak? Az enyhülés egyik fontos építőköve lehet a nemzetközi kereskedelem is. Ezért az öt évvel ezelőtt alakult szovjet— amerikai gazdasági ég keres­kedelmi tanács moszkvai ülése messzemenő érdeklődést keltett Több mint négyszáz amerikai üzletember érkezett a szovjet fővárosba, köztük a kormány két tagja, akiket Leonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin is fogadott A szovjet—amerikai keres­kedelem szinte hőmérője a két nagy ország kapcsolatainak. 1971 és 75 között 4,2 milliárd rubel volt a kölcsönös árufor­galom értéke, tehát az előző ötéves időszakhoz képest meg- nyolcszorozódott Csakhogy 1974-ben az amerikai törvény- hozás elfogadta a Jackson szenátor által kezdeményezett diszkriminációs javaslatot s a kereskedelem a felére csök­kent Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az idén újabb törekvések mutatkoztak az Egyesült Államok részéről a beavatkozásra és zsarolási­nyomási kísérleteikre: leál­lítottak különböző elfogadott rendeléseket A mostani ülés­szak ismét a normalizálás felé mutat: Washingtonban is tu­domásul kellett venni, hogy ilyen manőverekkel nem si­kerül akadályozni a szovjet gazdaság fejlődését, viszont a szállítások leállításával 1,6 milliárd dolláros közvetlen kárt okoztak az amerikai üz­leti életnek, ■ négyszázezer munkahelyet vesztettek, A lehetőségek ugyanakkor sokkal nagyobbak lennének. Egyetlen példa: az Armand Hammer veterán üzletember vezette Occidental Petroleum húsz évre szóló húszmilliárd dolláros üzletet írt alá szovjet cégekkel — a megvalósítás si­keresen folyik. Hasonló együttműködésre más terüle­teken is mód nyílna, de ahhoz komoly amerikai elhatározás szükséges — hosszú távú, a kölcsönös előnyöket fitrehw»­O MI a Jelentősége a szov­jet—afgán barátsági szerződésnek? Az első szovjet—afgán ba­rátsági szerződést 1921-ben írták alá, személyesen Lenin tett rá javaslatot, hiszen a fiatal szovjet állam volt az első, amely elismerte Afga­nisztán függetlenségét (Ez 1919-ben történt miután az afgán hazafiak Balagasszár erődjénél visszaverték a brit expedíciós haderőket.) A szov­jet—afgán viszony azóta is példája lehetett a különböző társadalmi rendszerű országok lehetséges jó szomszédi kap­csolatainak, a békés egymás mellett élésnek. Nyolc hónappal ezelőtt az afgán népi forradalom új fe­jezetet nyitott' az ország tör­ténetében. A Szovjetunió, az egész haladó világgal együtt, természetesen nagy rokon- szenwel kísérte az afgán for­dulatot, s Moszkvában hatá­rozottan hangsúlyozták: min­den külső beavatkozás kizárá­sával biztosítani kell, hogy Afganisztán a maga válasz­totta úton haladhasson tovább. A szovjet—afgán barátság to­vábbi elmélyülése öltött testet abban a barátsági, jószom­szédsági és együttműködési szerződésben is, amelyet a héten Leonyid Brezsnyev és Muhammed Nur Taraki irt alá, '5 ■ n­A kétoldalú kapcsolatokon túl ez az okmány nagy je­lentőségű Ázsia békéje és biz­tonsága szempontjából is. Közismert tény, hogy egyes imperialista erők, valamint a pekingi vezetők igyekeznek minél törékenyebbé és inga­tagabbá tenni az ázsiai viszo­nyokat, hogy saját törekvései­ket érvényesíthessék. Ebben a tekintetben az utóbbi idő­szak két fontos nemzetközi dokumentuma, a szovjet— vietnami és a szovjet—afgán szerződés nagy mértékben hozzájárul Ázsia nyugalmá­hoz, s olyan kereteket alakít ki, hogy az érdekelt országok mind nagyobb erővel munkál­kodhassanak belső fejlesztési feladataikon. Magyar felszólaló a namíbiai vitában Az EN SZ -közgyűlés plená­ris ülésén a namfbiai kérdés vitáján pénteken felszólalt Hollai Imre nagykövet, Ma­gyarország állandó ENSZ képviselője. Elítélte a dél-af­rikai szuronyok árnyékában megrendezett, egyoldalú na­míbiai választásokat, amelyek ellentétesek az érvényben le­vő ENSZ-határozatok kai. Vance a Közel-Keleten Cyrus Vance amerikai kül- [ ügyminiszter pénteken Kairó- i ba és Jeruzsálembe utazott í hogy megpróbálja rávenni | Egyiptomot és Izraelt a béke­tárgyalások folytatására- Az | amerikai diplomácia vezetője j úton a Közel-Kelet felé egy i napra megszakította útját Londonban. Vance-t közvet­lenül elutazása előtt fogadta ! Carter elnök. Carter az infláció elleni harcról Demokrata tanácskozás Memphisben Á Tennessee állambeli I Memphisben pénteken este megkezdődött az amerikai de­mokrata párt kongresszusa, amelyen máris bírálják a kor­mányt, választási ígéreteinek megszegése miatt. Carter el- j nők, aki hívei szerint az 1980-as választásokon is in- [ dúlni akar, beszédében a SALT II-ről és belpolitikai kérdésekről szólt. A fajüldöző hagyományairól hírhedt déli városban, ahol tíz' évvel ezelőtt Martin Luther Kinget, a neves polgárjogi harcost meggyilkolták, ame­rikai viszonylatban is rend­kívüli biztonsági intézkedések közepette készültek az elnök es más vezető politikusok lá­togatására: lezárt utcákon, a rendőrautók, őrszemek gyűrű­jében hajtott be az elnök és kísérete a légitámaszpontról a városba. Carter a megnyitó ülésen mondott beszédében kijelen­tette: az Egyesült Államok szünet nélkül tárgyal a Szov­jetunióval az új SALT-egyez- ménvről. Remélem — mondot­ta — hamarosan aláírhatunk olyan egyezményt, amely erő­siti az Egyesült Államok biz­tonságát, pontos ellenőrzést biztosít, és lényegesen csök­kenti a nukleáris háború ve­szélyét Az elnök a küldöttek segít­ségét kérte ahhoz, hogy az egyezményt a törvényhozás is jóváhagyja, ez azonban egye­lőre bizonytalan. Arról be­szélt hogy a nukleáris fegy­verkezési verseny végtelen, egyre költségesebb, és hogy1 egyik fél sem nyerheti meg. i ugyanakkor növeli az össze­csapás veszélyét A követke- j ző mondatban viszont Carter : Amerika katonai erejének je-, Hosszas ostromállapotra készülnek Az iráni tüntetők gyújtogatnak A kétnapos vallási ürtmep előtt az iráni helyzetet az idegesség jellemzi: a polgári repülőtereken hosszan kígyó­zó sorokban várakozó ameri­kai, nyugatnémet családok között egyre több iráni kísérli meg elhagyni az országot Ä nagy többség pedig, aki ma­rad, mintegy hosszas ostrom- állapotra készülődve próbál kellő mennyiségű élelmiszert, fűtőanyagot, sőt ivóvizet be­szerezni. A kormány pénteki — vá­ratlan és láthatóan a kétség- beesett kapkodás jegyében fo­gant — bejelentése, amely szerint engedélyezik a vallá­si megemlékezéseket és ígére­tet tesz arra, hogy a katona­ság nem fogja megakadá­lyozni a több évszázados ha­gyományok szerinti rítusokat, a kommentátorok szerint nem elég egyértelmű. Nem derül ki ugyanis, hogy a katonasá­got eltávolítják-e az utcákról, vagy a helyükön maradnak, s ezáltal — puszta jelenlétük­kel — összetűzéseket provo­kálhatnak. A rendszerellenes megmoz­dulások mellett pénteken Irán több városából érkezett hír amerikai hivatali épüle­tek, illetve amerikai állam­polgárok otthonai ellen elkö­vetett merényletekről. Isfa- hánban egy amerikai cég négyemeletes irodaházát fel­gyújtották a tüntetők: az ak­cióban négy személy életét vesztette. Az épület az iráni légierő 2000 helikopterét kar­bantartó amerikai légitársasá- fok «cyikének adott otthont. [ Nemcsak amerikai, hanem I más nyugati, elsősorban ka­tonai szakértők ellen is kö- ’ vettek el merényleteket. Más * nyugatiakat névteleú levél­írók és telefonálók szólítják fel arra, hogy hagyják el az országot, »mert akadályozzák az iráni nép forradalmát«. Carter elnököt aggasztják azok a sajtójelentések, ame­lyek — csütörtöki kijelenté­seit alapvetően félreértelmez­ve — az Egyesült Államok Iráni politikájának módosulá­sát emlegetik — közölte Jody Powell, a Fehér Ház sajtótit­kára pénteken újságírókkal. Mint erről korábban hírt adtunk Carter csütörtökön új­ságírókkal folytatott beszélge­tésében »bizonytalannak« ne­vezte az iráni rendszer jövő­jét, elismerte, hogy Iránban megsértik az emberi jogokat és ismételten leszögezte, hogy Washington nem ; kíván be­avatkozni a konfliktusba a rendszer megmentése érdeké­ben. Az ebiök e kijelentései semmiképpen nem jelentenek változást az Egyesült Álla­mok Iránt és Reza Pahlavi uralkodót támogató politiká­jában — szögezte le Powell. Ezzel azonban összeegyezteí- hetónek tartotta, hogy hozzá­fűzte: »Amint az elnök ko­rábban kijelentette, az Egye­sült Államoknak nem áll szándékában beavatkozni a j konfliktusba és elvárja vala­mennyi más országtól is, hogy j tartózkodjék a beavatkozás­i tói. (MTÏ5 lentőségét méltatta és emlé­keztetett országa, valamint a NATO további fegyverkezé­sére. Beszédének túlnyomó részé­ben Carter mégis belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Nincs más választása, mon­dotta, mint az infláció elleni harc és rövid távon minden­kinek áldozatokat kell hoznia. A kongresszuson képviselt liberális csoportosulások már az ülés előtt határozati ja­vaslatokat fogadtak el, ame­lyekben tiltakoznak az ellen, hogy a kormány vagy 19 mil- liárddal csökkenteni készül a szociális kiadásokat, ugyan- akkbr még többet költ fegy­verkezésre. Az »új demokrati­kus koalíció« szerint fölösle­ges a Pentagon kiadásainak emelése, az »MX« új inter­kontinentális rakéta kifejlesz­tése. »Ezeket az összegeket a szegényektől veszik el« mond­ja a határozat. A párt néger tagozata találkozót kért Car- tertől, hogy személyesen is tiltakozzanak ígéreteinek meg­szegése ellen. A demokraták 1976-os vá­lasztási programja, amelynek •alapján Cartert megválasztot­ták, a hadikiadások csökken­tését nagyszabású szociális programok indítását irányozta elő. Carter meglehetős nyíl­tan kiállt konzervatív gazda­ságpolitikája mellett, ami arra utal: a Fehér Ház nem tart igazi ellenzéktől a minden jel szerint kitünően manipulált kongresszuson. A demokrata párt kongresz- szusa szombaton munkabizott­ságokban ülésezett, s ott egye­bek között a kelet—nyugati viszony és a SALT-egyezmény kérdése is napirendre kerül. Carter szombaton már el is utazott Memphisből. Khalil hazautazott M úsztat a KhaliI egyiptomi kormányfő szombaton befejez­te európai körútját és haza­utazott Bonnból. Az egyiptomi kormányfő tá- mogatasszerzes és magyaráz­kodás céljából lebonyolított villámlátogatásainak utol so ál­lomásán, Bonnban sem került sor egyébre, mint formális megbeszélésre Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel. Mint ismeretest' • Camp David-i amerikai—izraeli— egyiptomi csúcstalálkozón a felek megegyeztek abban, hogy december 17-én alírják Kairó és Tel Avív békeszer­ződését, de az eddigi tárgya­lások nem vezettek ered­ményre. Diplomáciai források sze­rint Vance javasolni fogja: amennyiben mégsem lenne remény a békeszerződésre, december 17-ig, ebben az esetben egy hónappal hosz- szabbítsák "meg a tárgyaláso­kat. Európa­kongresszus Kölnben Szombaton délelőtt meg­nyílt Kölnben a nyugatnémet szociáldemokrata párt Euró- pa-kongresszusa. A Bonnban kormányon levő SPD itt hoz­ta nyilvánosságra jelöltlistá­ját a jövő nyári közvetlen Európa-parlament választá­sokra. A 78 politikus névso­rát Willy Brandt, az SPD el­nöke és Heinz Oskar Vetter, a német szakszervezeti szö­vetség (DGDB) elnöke vezeti. A nyugatnémet kormány­párt Európa-programját a szakszervezeti követelések el­fogadása jellemzi. így első alkalommal került egy SPD- dokumentumba az általános munkaidőcsökkentés — táv­latilag a 35 órás munkahét bevezetése — és annak kö­vetelése, hogy a dolgozók sztrájkjogával szemben a munkáltatók mu mkáski zárási gyakorlatát nyilvánítsák tör­vénytelennek. A kongresszus előestéjén az SPD-elnökség olyan határozatot elfoga­dott, amely szót emel a köz­hivatalba pályázók politikai múltjának ki kutatása és a po­litikai rendőrség automatikus bevonása ellen. Az Európa-program alap-' vető téziseit nemcsak a jobb­oldali kereszténypártok, ha­nem az SPD-vel szövetséges szabaddemokrata párt néhány vezető politikusa is bírálta.' Martin Bangemann, a sza-' baddemokraták első • számú jelöltje az Európa-parlament- be, kijelentette, hogy pártja semmiképpen sem támogatja az SPD programját, amely a nyugatnémet szakszervezetek követeléseit akarja európai szinten érvényesíteni. Szavai szerint ezek teljesítése egy szakszervezeti Európa« meg­születését eredményezné, amely ellentétes az FDP által célba vett »liberális Európá­val«. Elszabadult torpedó Gyakorlatozás közben vá­ratlanul irányíthatatlanná vált egy ausztrál hadihajóról kilőtt torpedó. A veszélyes szerkezet Sydney strandja felé vette útját. A parti őr­ség cápafigyelő szolgálata ismeretlen, veszélyes test kö­zeledtére figyelmeztette a fürdőzőket, napozókat, akik pánikszerű gyorsasággal igye­keztek elhagyni a strandot. A torpedó áttörte a cápák ellen épített védőhálót, de csodával határos módon em­beri sérülés nem történt. Tárgyalás Olaszország és a Vatikán között Üj konkordátum van szü­letőben az Olasz Köztársaság és a Vatikán között. Tíz évi türelmes egyeztető tárgyalá­sok, jogi viták, ; bürokratikus huzavona után, a jobboldal politikai ellenállása közepette a jelek szerint sikerül új dokumentummal felváltani a Mussolini és XI. Pius pápa által 1929-ben kötött konkor­dátumot. Andreotti olasz miniszter- elnök az olasz szenátus elé terjesztett beszámolójában rá­mutatott, hogy az új konkor­dátumban többé nem kíván­ják államvallásnak elismerni a katolikus vallást és meg­szüntetik a klérusnak nyúj­tott kiváltságokat is. Elkülö­nítik az olasz és az egyházi hatóságok hatáskörét, az egy­házi bíróságok ítéleteit »kül­földön hozott jogi aktusként« kezelik majd. Olaszországban megszűnik a hittan kötelező oktatása. Az olasz szenátus elfogadta Andreotti beszámolóját, £.s megállapította, hogy megvan­nak a föltételek az egyházál­lammal folytatott tárgyalások befejező szakaszának meg­kezdéséhez. A szenátus hatá­rozata ellen csak a régi re­zsim nosztalgikus hívei, az újfasiszta szenátorok szavaz­tak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents