Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-08 / 289. szám
Kiskoromban megszűri a méh-.. Foglalkozása méhész — Az iskolaudvarba beszállt egy méhraj. Az ablakból figyeltük. Amikor az egyik osztálytársam édesapja, egy méhész odajött, és egy kasba rázni kezdte őket, egészen ellepték a méhek. Nem félt tőlük, az anyát kereste. Mert anya nélkül hiába gyűjti össze, ismét szétszóródik a raj. Tanítás után rohantam a méhészhez, látni akartam, mi történt a raj- v jal. Azután rendszeresen odajártam, később már segíthettem egy új raj befogásakor. A gyerekkori élmény hivatássá fejlődött Füstö: Sándor csurgói méhész életében. Ama kevesek közé tartozik, akik a megyében főhivatásként foglalkoznak a »-mérges bogarakkal«. — Azt mondta egyszer egy méhész, ebből a foglalkozásból meggazdagodni lehet, de megélni nem. — Sok igazság van ebben. Az elmúlt hárogr esztendőben például egyszer sem sikerült igazán a gyűjtés. Ebbe a munkába sokat kell befektetni, és néha örül az ember, ha a költségei megtérülnek. De hát az igazi méhész nem elsősorban a keresetért dolgozik. — Milyen állat a méh? — Nagyon intelligens! Szép élete van. Egy kaptárban együtt él hatvanezer dolgozó. Ha eltűnik az anya, pár perc múlva már valamennyien tudják. Ha kiteszek a kas elé egy kanál mézet, nagyon rövid idő alatt minden lakó tud róla. De azért az »intelligenciájuk« ellenére sem lehet őket megszelídíteni. Megcsípik a gazdájukat is, néha egy nap százat is kap az ember. — Ez nagyon sok! — Gyermekkorom legelső élménye volt, amikor egy virágra szállt méhet a markomba szorítottam. A csípés fájdalmát még most is érzem, pedig nem is tudom, hányat kaptam már azóta. Más az, ha számít rá az ember, és más a váratlan fájdalom. Több mint száz méhcsaládot gondoz Füstös Sándor, a csurgói méhészszakcsoport elnöke. A csoport ötven tagjának mintegy 1600 családja van Az idén a rossz időjárás ellenére négy és fél vagon mézet értékesítettek. — Az egész országban elfagyott az akác, éppúgy, mint tavaly. Nekünk ebben a kis sarokban szerehcsénk volt. Mert szerencse is kell ebben a szakmában. Harminc éve méhész. Megszámlálhatatlan élmény és tapasztalat munkál a mozdulataiban, apró történetek ezrei keringenek a gondolataiban, történetek, amelyeket szinte lehetetlen elmesélni, történe- ; tek egy parányi, mégis óriásira kiterjedő világról, ahol az j ember csak szerény szemlélő 1 lehet, s amelynek talán éppen ez a tartózkodó jelenlét adja meg a szépségét. — A méhész nem, maradhat el • tudomány fejlődésétől! Állardóan Képezem magam é'< figyelem, iiu;.y mil es,.-.álnak a kollégák íz országban és a határokon kívül. Ha két méhész összetalálkozik, az nem olyan, mint amikor mások beszélgetnek. Hiszen mi másról eshetne szó, ha nem a méhekről ! Tapasztalatcserékre, tanácskozásokra és bemutatókra jár. Az őszi kaposvári mezőgazdaKoszorúzás Gábor Andor szobránál Büszkék vagyunk a kommunista sajté múltjára Megemlékezés a szerkesztőségben ffií sági kiállításon is részt vett saját készítésű berendezésével. Mert télidőben, amikor pihennek a méhek, nem unatkozik a méhész. Ilyenkor jut idő az elromlott kaptárait, lépek javítására és arra, hogy a gondolatban már régóta érlelődő újítások anyagban is formát kapjanak. I — Ez itt egy szétnyitható anyapároztató keret. Úgy tudom, még sehol a világon nem készítettek ilyet. Ennek sok előnye van, a legfontosabb talán az, hogy az anya megszületése után nem kfell a kis anyanevelő családnak elpusztulnia. És ha a keret leszolgálta az idejét, egy-két hajlí- tás— és már készen is van a hagyományos keret, hordhatják a mézet! A fából készült ügyes szerkezet még tavaly télen készült. Azóta már kipróbálta, és azt tapasztalta, hogy a gyakorlat igazolta az elképzelésé*. — Éjszakánként, amikor az ember nem tud elaludni, efféle dolgokon töpreng. Nappal aztán megvalósítja. És ha a méhészek tényleg hasznát veszik, az nekem a legnagyobb öröm. Most ilyet még senki nem ismertetett a szakiroda- lomban! Hatvan évvel ezelőtt jelent meg az első magyar kommunista lap, a Vörö6 Újság. Az első szám megjelenésének napja, december 7-e a magyar sajtó napja. A somogyi újságírók és ki? adóhivatali dolgozók Gábor Andor író, a forradalmi munkásmozgalom harcosának kaposvári mellszobra előtt rótták le tiszteletüket tegnap délelőtt a jubileum alkalmából. Ott volt az ünnepségen dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára. A szobor két oldalán munkásőrök, ifjúgárdisták álltak díszőrséget. A Himnusz elhangzása után Nagy Zsuzsa, a Fonómunkás Kisszínpaö tagja mondta el Váczi Mihály Kelet felől című költeményét, majd Szalai László, a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat pártszervezetének titkára emlékezett meg a Vörös Újság megjelenésének évfordulójáról, a kommunista sajtó hat évtizedes harcáról. Ezután Jávori Béla főszerkesztő, Dómján Sándor, a vállalat igazgatója, Szalai László párttitkár, Horányi Barna szakszervezeti elnök, Káplár József, az MTI kaposvári szerkesztőségének , vezetője koszorút helyezett el a nagy előd szobrának talapzatán. Az ünnepség az Intemacionáléval fejeződött be. A magyar sajtó napjának somogyi ünnepsége a Somogyi Néplap klubjában folytatódott. Szalai László párttitkár nyitotta meg a házi ünnepséget, majd dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott beszédet. — Engedjék meg, hogy a megyei pártbizottság nevében a Vörös Újság megjelenésének 60. évfordulóján, a magyar sajtó napján, az ünnepihez illő tisztelettel és szeretettel köszöntsem a Somogyi Néplap újságíróit, szerkesztőit, terjesztőit, a kiadó dolgozóit, s mindazokat, akik Somogybán a párt szavának hirdetéséért, előállításáért, fejlesztéséért fáradoznak. Biztos vagyok abban, hogy ma olvasóik jelentős része, a kommunisták és a pártonkí- vüliek ezrei jókívánságaik, elismeréseik halmazával emlékeznek meg a somogyi újságírás múltjáról és jelenéről. Ma hatvanéves a magyar kommunista sajtó, amely egyidős a párttal. Az első pártlap alapításának gondolata ott és akkor érlelődött, amikor a magyar munkásosztály, a nép legöntudatosabb marxista képviselői összeültek, hogy döntsenek a Kommunistán. Magyarországi Pártjának zászlóbontásáról. A Vörös Újság 1918. december 7-én jelt. A. Koszorúzás Gábor Andor szobránál. Munkások kérdeztek ■ ■ Üzemi fórumok a városról A város gyarapodásán, fejlődésén lemérhető kapcsolat alakult ki az üzemek és a kaposvári tanács között A szocialista brigádokból kiinduló kezdeményezések, önkéntes felajánlások révén új fölszerelések készülnek az óvodákban, iskolákban, megszépülnek a városrészek. A megyeszékhely munkásai évről évre több társadalmi munkával járulnak hozzá a városszépítéshez. A kapcsolat csak akkor teljes, ha a tanács is mind szorosabbra fűzi az együttműködést az üzemekkel. Az utóbbi években erősödött a tanács és a lakosság kapcsolata. Elsősorban azt tették lehetővé, hogy minél többen beleszólhassanak a város életébe. Az utóbbi két évben a tanács igyekezett növelni az üzemi fórumok számát is. Ez j azért fontos, mert így gyorsan és részletesen lehet tájékoztatni a munkásokat a tanács terveiről, a városfejlesztésről, lehetővé téve ezzel a javaslatok összegyűjtését. így az újabb társadalmi munkafelajánlások is megalapozot- tabbak, a legfontosabb feladatok megoldását segítik a fórumokon megszerzett információk birtokában. Nagy visszhangot váltottak ki a városrészi fórumok. A tizennyolc tanácskozás azt bizonyította, hogy a lakosság igényli ezt a formát, mert jobban megfelel a mai követelményeknek, a környéken lakók és a tanácstagok, tanácsi vezetők párbeszédének. A siker egyik titka többek között az volt, hogy egy-egy intézmény, vállalat, adott helyet a tanácskozásnak. A jövő év elején ezt a gyakorlatot folytatva számolnak be a tanácstagok kisebb csoportokban a választóknak. A tanács most még tovább lépett az üzemi fórumok adta lehetőségek kiaknázásában. Figyelembe véve a városi pártbizottság határozatát is, melyet a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztésére, helyzetének javítására hozott, újabb tervet készített a párbeszéd folytatására. A testület azt a célt tűzte maga elé, hogy még átfogóbban tá~ jékoztassa a munkásokat a város életéről, fejlesztéséről. A fórumsorozat nyitánya ? kaposvári elektroncsőgyárban volt. s nagy visszhangot váltott ki. A gazdasági vezetők, a szakszervezeti bizottság mir.den támogatást megadtak a szervezésben, a munkások kéroéseinek összegyűjtésében. A városi tanács elnöke elsősorban azt emelte ki az tíleklroncsógyári munkásokkal való találkozón, hogy Harminc kérdésük többsége a város egész lakosságát,, a kaposváriak jelentős részét érinti, hiszen .Kaposvár fejlődésére, gazdasági előrelépésére, a közoktatásra és -művelődésre, a közművek helyzetére, az ellátásra vonatkozott. A tanács vezetői nem csupán válaszoltak a kérdésekre, ennél tovább mentek: minden témában felrajzolták az általános helyzetet, kiegészítették a lehetőségek elemzésével, a tervekkel. S ez természetes, hiszen a tömegközlekedés javulása, az óvodai helyzet, a gázszolgáltatás iránti érdeklődés szinte megkövetelte ezt. Az elektroncsőgyár igazgatója elmondta például, hogy a fórum előtt igen nagy volt az izgalom az üzemekben, a munkások meghányták-ve- tették, mi iránt érdeklődjenek. Á fórum jól szolgálta a vállalati közösség tájékoztatását, s bebizonyította a kezdeményezés hasznát is. Áz ugyancsak megfogalmazódott hogy a város vezetői rendszeresen látogassanak el/ hozzájuk ilyen párbeszédre. /. tanács most folytatja a fórumokat. A tervek szerint 3. számú gyárában, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál, a a Finommechanikai Vállalat Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál, a Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyáregységében tájékoztatják a munkásokat. A város fejlődésén, a társadalmi munkában is lemérhető lesz majd e találkozók haszna. Lajos Géza Dr. Horváth Sándor mondott beszédet a Somogyi Néplap házi ünnepségén. lent meg először. Ennek állít emléket az e napon évenként megrendezett magyar sajtó napja is. Ezzel is kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a tömegtájékoztatás mai dolgozói, a hírközlés mai eszközeinek működtetői azon az úton járnak és kívánnak járni, amelynek alapját a Vörös Újság rakta le. A magyar haladó újságírás legnagyobb eredményeit messze túlszárnyaló siker, népszerűség azzal magyarázható, hogy a Vörös Újság új fejezetet nyitott a magyar sajtó történetében. 1918 őszén és telén a kommunista sajtó szinte belerobbant a magyar társadalmi-politikai életbe. Útját nem kísérte reklámhírverés, sem a hivatalos köröktől kijáró ajánlólevél. Nem a pénz és a hatalom, hanem az igazság szenvedélyes hirdetése, a munkásosztály érzés- és gondolatvilágának megfogalmazása, a kor sürgető követelményeinek propagálása, a szocialista forradalom követelése emelte társadalmi rangra. Létének első pillanatától a párt hatásos fegyvere a hatalom megragadásáért és kiépítéséért, megtartásáért vívott kíméletlen harcban. Az első kommunista lap szellemének megfelelően meghódították százezrein, milliók szívét, tettre, munkára szólította, harcba hívta a dolgozókat. Dr. Horváth Sándor fölelevenítette a Tanácsköztársaság somogyi eseményeit, kiemelve, hogy a megye akkor a történelmi tettek élvonalába került. — A forradalmi eseményekre mozgósító hatással volt a somogyi sajtó is. A később létrejött Somogyi Vörös Újság méltó segítője, hirdetője volt Latincáék harcának. A Somogyi Néplap e szép tájú, egyre gazdagodó és fejlődő megyében az örökös helyébe lépett őrizzük meg a tüzet, mely a Kapos mentén keletkezett és szikrát lobbantott a Drávától a Balatonig. A szónok ezután a felsza- baduiá. utáni fejlődésről beszéli, elemezte a kommunista sajtó szerepét. A történelmi tett véghezvitelében jelentős szerepük volt a Vörös Újság mai folytatóinak, a párt lapjainak, folyóiratainak, az újságíróknak, a szerkesztőknek, a terjesztőknek, a nyomdászoknak egyaránt. — Ma már nincs a megyében olyan távol eső rész, ahova a korszerű hírközlés egy vagy más eszköze ne vinné el a párt szavát, a marxizmus—leninizmus tanításait, a haladó, a korszerű kultúrát. Nincs olyan faluésalig akad olyan ház Somogybán, amelyben az írott könyv vagy az elektromos hullámokon terjedő ’ hang ne keresné föl az embereket örömükben és bánatukban, ne segítené a tájékozódást, az eligazodást a világ bonyolult változásaiban. Azt hiszem, hogy minden különösebb hivalkodás nélkül azt is megállapíthatjuk, hogy a somogyi sajtó színesen, sokrétűen segíti gazdasági térijeink megvalósítását, kulturális feladataink megoldását, a lejiett szocialista társadalom fölépítését. A megyei pártbizottság osztályvezetője fölidézte a Somogyi Néplap közvéleménykutatásának tapasztalatait is. Kiemelte, hogy nem kevés azoknak az eszrevételeknelc, javaslatoknak a száma, melyeket a lap hívó szavára tettele közkinccsé. — Mit jelenthet ez szá- számunkra, a hatvanezres lap szerkesztőinek, újságíróinak munkásságában? Mindenekelőtt azt, hogy az emberek szeretik a lapot. Életük, sorsuk lüktetését . érzik benne. Olvastam olyan véleményt is, hogy egy-egy jó tudósítás fölér egy szívdobbanással a fárasztó nehéz munka után. Bíznak a leírtakban, várják a lelkesítő, buzdító sorokat, a munkasikerekről adott jelzéseket, mint ahogy a jobbító szándékkal írt kritikai észrevételeket is. Ez utóbbi azonban nagy felelősséggel jár. Nem lehet fontosabb feladata a szocialista sajtónak, újságírásnak ma sem, mint az, hogy hirdesse a szocializmus igazságait, leplezze azokat a nézeteket, amelyek lassítják fejlődésünket. Horváth Sándor leszögezte, hogy a kommunista sajtó múltjára büszkék lehetnek a sajtó mai munkásai. A fejlett szocialista társadalom építésének körülményei között azt kell folytatni, amit a kommunista sajtó hatvan évvel ezelőtt célul tűzött: megnyerni a tömegeket a párt politikájának, terjeszteni a marxista —leninista ideológiát, hitelesen, gyorsan és pontosan tájékoztatni a lakosságot, mozgósítani, szervezni a legfontosabb feladatok megoldására, az alkotó cselekvés kibontakozására — közben reálisan tükrözve a szocialista építés valóságát, folyamatait. Az t rrberek ma tájékozottabbak, igényesebbek. Éppen ezért •■zélesebb körben, színvonalasan kell hirdetni, ma- gyaiázni a párt politikáját. — A párt mindig nagy jelentőseget tulajdonított a tömegtájékoztatásnak, megkülönböztetett figyelmet fordított fejlesztésére. A Politikai Bizottság tavalyi határozatában az elismerés hangján szólt a tömegtájékoztatás tevékenységéről. Ez ugyanis minden területen hatékony segítője a párt politikája megvalósításának. A szónok végezetül azt kérte. hogy a sajtó somogyi munkásai továbbra is színvonalasan járuljanak hozzá a párt politikájának megvalósításához. Ezután PÓZ János őrnagy, a nagykanizsai határőrkerület politikai osztályának vezetője díszes határőrjelvényt adott át a szerkesztőség és a határőrség jó kapcsolatának elismeréseképpen, majd felolvasták a könnyűipari minisztertől, a megyei tanács elnökétől és más szervektől érkező üdvözlő táviratokat
