Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-07 / 288. szám
TÁJEKOZTÁTÁS ES KÖZVÉLEMÉNY „Várjuk a Somogyit...” Döntéselőkészités a sajtóban — Hogyan vehetne részt a Somogyi Néplap az eddiginél jobban a fontos társadalompolitikai, gazdasági, területfejlesztési döntések előkészítésében? Mit tehetne a határozatok, állásfoglalások demokratikus jellegének erősítéséért? Két megyei vezetőtől kértünk választ. Dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője: — A lakosság bevonása a fontos állásfoglalások előkészítésébe a szocialista demokratizmus alapvető eleme. Az állampolgárok a hatalom részesei, ezt egyre jobban érezniük kell, hiszen politikai szükséglet. A sajtó rendkívül sokat segíthet abban, hogy az egyének képessége ebben is mindjobban kibontakozzék, véleményük, észrevételük beépüljön a társadalmi folyamatokba. Hatalmas energiát jelent az egész társadalom számára, ha minden állampolgár érzi: nemcsak a végrehajtásban, hanem a fejlesztések a tervek, a határozatok előkészítésében is számítanak rájuk Tehát a legfontosabb, a lakosság egészét érintő, lényeges, az élet viszonyait meghatározó döntések előkészítésébe, azok kimunkálásának folyamatába jobban be kell vonni az embereket, hogy cselekvő részvevői legyenek saját sorsuk alakításának Mindezt elvileg minden felelős vezető jól tudja, mégis azt tapasztaljuk, hogy sokan idegenkednek az előkészítés nyilvánosságától. A különböző párt-, állami és társadalmi szervek egy része nem igényli, hogy az újság, mint jelentős politikai eszköz a maga gazdag lehetőségeivel hozzájáruljon a döntések demokratikusabb megalapozásához. A példák azt bizonyítják, hogy az erre fordított idő és figyelem bőségesen megtérül. Itt említem meg az egészségügyi, illetve a közoktatási kérdésekkel foglalkozó megyei pártbizqttsági ülést, majd az ezt követő aktíva- értekezlet, melyeknek előkészítéséből nagy szerepet vállalt a megyei lap. Az adott időszakban rendszeresen foglalkozott az ágazatok fontos kérdéseivel, szakembereket, közéleti személyeket szólaltatott meg, és számos konkrét és általánosított tapasztalatot tett közzé. E tevékenysége minden “bizonnyal jelentősen hozzájárult a reális helyzetértékeléshez, a feladatok helyes meghatározásához és a megoldások módszerének kimunkálásához. Az ugyanabban az időszakban rendezett közművelődési aktíva előkészítéséNyilvános panaszok Akárhogyan is, a nyilvánosságnak ereje van. A közvélemény elé tárt dolgok gyorsabban, egyszerűbben intéződnek el, noha nem ez az ügyintézés természetes módja. Öreg néniik, felindult férfiak jönnek a lépcsőn fújtatva, ki-ki az életkora és bosz- szúsága diktálta tempóban. Apró, csaknem jelentéktelen panaszok hangzanak el, súlyuk csak az egyéni-családi élet szintjén van. De ott nagy, napókra megkeser.edhet az ember szája íze. Éieteorsok tárulnak föl szaggatottan, töredékesen — megindítóan.,. — Bárcsak én is tudnék a DÉDASZ ügyintézőnek ha többet nem is, de legalább ennyi bosszúságot okozni — sóhajtott Rózner Tibor csom- bárdi lakos. — Egy áramfogyasztó mérőórát a nevemre Írattam. Az előző tulajdonosnak fölmerült 960 forint tartozása, ezt azonban kifizette. Az áramot mégis kikapcsoltatta a DÊDASZ. Egyfolytában szaladgáltam, hogy kössék vissza, eredmény nélkül. Villanyom nincs, de van két kiskorú gyermekem. Az egyik iskolás, csak este tudna tanulni. Legutóbb — minősíthetetlen durva hangon — azt a választ kaptam: amíg a volt tulajdonos nem rendezi hátralékát, addig nem lesz nálam világítás. Hát most hogyan tovább? Milyen apróságok tudják tönkretenni az ember hétköznapjait! Levélírónk házában hamarosan égett a villany, 6 ahogy levele megjelent, az ügyintézőt is felelősségre vonták. Leheti» sorolni tovább .. : A tanácson csigalassúsággal haladó, az állampolgárnak fontos beadvány sorsát, a Gelká-val való értelmetlen kötélhúzást, a rosszul számoló bolti eladót, a fölényes, kink- tatóan pöffeszkedő hivatalnokot. Inkább beszéljünk másról. A minap találkoztam Kaposváron Kovács Mihállyal. Fején tornyom kucsma, szemüvege deres volt a decemberi reggelen. — Régen láttam — rekedt hangja alig hallatszott. — Igen, igen — motyogtam zavartan. S eszembe jutott: hiszen megígértem, hogy két hét múlva visszamegyek. Az életéről mesélt, gyermekkorának. felnőtté válásának élményeiről. Csendesen és kifogyhatatlanul. Még a felével sem végzett. Mennem kellett akkor, s megígértem: majd két hét múlva. Mikor is volt? Fél éve ta- lán?Vagy régebben? Mindegy. — Ügysem férne az újságba ennyi minden — szabadkoztam szerencsétlenül. — Nein is azért — mondta a tornyos kucsma alól. — Dehogy akarom én... Csak hallja valaki. Azért... be viszont nem vontuk be a sajtót, emiatt munkánk szerényebb hatású volt. Azért itt szeretném megjegyezni, hogy a javaslat, bárhonnan érkezik is, még nem határozat A testület feladata, hogy az észrevételeket ötleteket figyelembe véve, alaposan mérlegelve, tudományos alpon döntsön. Ezt azonban csak gazdag tapasztalati és tényanyagra támaszkodva, a különböző nézetek, elképzelések ismeretében képes megtenni. Ebben van nagy szerepe a megyei sajtónak. Sugár Imre, , a megyei tanács általános elnökhelyettese: — A tanácsi munkában sokat segítenek a lap feltáró, figyelmet irányító, a tapasztalatokat meggyőző módon közreadó írásai, melyek mindenképpen hozzájárulnak a helyes testületi döntésekhez. Szervezett, összehangolt előkészítő tevékenység azonban csak egy-két esetben tapasztalható. Így említhetném például az alkoholellenes rendelet, vagy a peremkerületeik ellátásáról szóló határozat segítését Pedig jól tudjuk, hogy a sajtó e tevékenységének gondosan tervezett felhasználásával sokkal több újságírói és lakossági vélemény kerülhetne felszínre, juthatna el az illetékes szervekhez, testületekhez, segíthetné a helyes döntéseket. Természetesen elsősorban a sokakat a lakosság túlnyomó többségét érintő kérdésekben számítunk a sajtó segítségére. így például — terveink szerint — a következő évben kerülnek tanácsülés elé olyan fontos témáit, mint a megye közlekedése, idegenforgalma, iparának, sportmozgalmának helyzete és Kaposvár rendezési terve. Igaz, ezekben a különböző tanácsi bizottságok, társadalmi szervezetek is széleskörűen vizsgálódnak. A sajtó azonban a teljes nyilvánosság erejével tud ötletekkel, javaslatokkal szolgálni, illetve véleményeket közvetíteni, sőt a különböző felfogásoknak helyt adva, nézeteket ütköztetni, tisztázni. A megyei tanács osztályvezetői ezután az eddiginél tudatosabban, tervszerűbben segítik a sajtó ez irányú közreműködését Célunk ugyanis közös: az állásfoglalások demokratikusabb kialakítása, megalapozottabb tervek kidolgozása és a végrehajtáshoz a lakosság meggyőző mozgósítása. Éppen ebédszünetre készül a Híradástechnikai Szövetkezet leilei üzemének Alkotmány brigádja. Üjságok kerülnek elő, az egyik brigádtag hangosan olvasva felhívja társai figyelmét egy-egy érdekes Cilikre. Hamarosan parázs vita kerekedik. — Gyakori, hogy ebédszünetben, reggel meg este az öltözőben megbeszéljük a megyei vagy valamelyik országos lap egy-egy írását Érdeklődő, a tájékoztatást igénylő emberek vannak brigádomban. Amikor megalakultunk, azt is elhatároztuk, hogy politikai szempontból rendszeresen képezzük magunkat Ebben nagy segítséget nyújtanak az újságok. A Somogyi Néplapot brigádom minden tagja járatja, s van olyan is. aki hat napi- és hetilap előfizetője, olvasója. Én a Somogyin kívül a Magyar- országot és a Nők Lapját járatom. A Somogyit már gyerekkoromban megszerettem, szüleim régi előfizetők, a lap szinte hozzá tartozik családunkhoz, úgy várjuk... Fárbás Ferenc, az Alkotmány brigád vezetője, mechanikai csoportvezető, kritikus szemű olvasó Ez tűnik ki szavaiból, s az is, hogy a tizenhét tagú szocialista közösség hasonló szellemű emberekből tevődik össze. — Négy esztendeje alapítottuk meg a szocialista címért küzdő brigádimScat. Tavalyi munkánk alapján május 1-én az ezüstkoszorút vehettük át Célunk az aranykoszorú elnyerése, majd a kiváló brigád cím. Addig persze még sokat kell ^tennünk. Ezért olvassuk érdeklődéssel a Somogyi Néplapban a szocialista brigádok életét, tevékenységét bemutató írásokat. Többet kellene ezekben az írásokban a brigádok gondjairól, a munkájukat nehezítő akadályokról is írni, hogy azokból — mi és más közösségek is — okulhassunk... »■Várjuk a Somogyit-« — es érződik szavaiból. Szívesen olvas Kaposvárról — sokáig ott dolgozott a tanácsi építőiparnál —, s érdeklődve várja a megye más területéről szóló híradásokat is. — A rádióból, a televízióból frissen értesülünk az érdekesebb bel- és külpolitikai eseményekről. Szívesen olvasnánk gyakrabban a Somogyiban egy-egy hír kapcsán kommentárokat, hírmagyarázatokat. Én magam, a családom — s ezt hallom a brigádomban is — tartalmasnak, jónak tartjuk a lapot. Magam és társaim nevében — ha van rá mód — azt kérem, hogy a lap egy-egy alkalommal ismertessen olyan technikai újdonságokat, amelyeket munkánkban hasznosíthatnánk. Barangolásaink Mekkora terjedelemben és milyen részletességgel tükrözze egy vidéki napilap a nagyvilág politikai, gazdasági, tudományos, kulturális és sporteseményeit? Természetes, hogy szerkesztőségünknek szinte valamennyi munkatársa — érdeklődésétől és vérmérsékletétől függően — más-más arányokra esküszik. Mindannyian egyetértünk azonban abban, hogy a határokon túlról “befutott« témáknak rendszeresen szerepelniük kell hasábjainkon, s nem csupán a »-rend kedvéért«, hiszen bizonyított tény, hogy előfizetőink és vásárlóink jeíentős résié kizárólag a mi orgánumunkat veszi igénybe írásos tájékozódásra. Nem szólhatunk most rész- let esen a külpolitikai információk feldolgozásáról — ezeknek naponta másfél oldalnyi terjedelmet szentelünk —, s nem célunk a másodlagos tájékoztatási és elemzési módszerek — olvasott tényeket feldolgozó sorozatok, gazdasági és kulturális fejtegetések, recenziók stb. — “kulisszatitkainak« megvilágítása sem. Csupán néhány olyan téma visszaidézésére vállalkozhatunk, amely kollégáink külföldön tett hivatalos vagy magánutazásainak gyümölcse volt. Mert a választék itt sem csekély. Olvasóink helyszíni riportokból tájékozódhattak —például — a velencei képzőművészeti biennáléról és a gyönyörű délolasz város fokozatos pusztulásáról. Irtunk az Adriai-tenger idegenforgalmáról. Nürnberg és München műemlékeiről, s több. a göNyugdíj előtt az öreg rotációs A szó a nyomdában, ebben az ólomszagű világban kap formát. A nyomdász szakértelmétől és a nyomda technikájától függ, hogy milyen kiállításban kapja kézhez az olvasó az újságot. Azt a technikát, amellyel a Somogyi Néplap készül, úgy hívják: magasnyomás. ' Megbízható, egyszerű módszer, de a múlt technikája. A világ nyomdaiparában — mondják a szakemberek — az utóbbi húsz évben rohamos technikai fejlődés következett be. Ez alatt a két- évtized alatt többet változtak a nyomdáit, mint Gutenberg óta addig. A technikai konszerűsités hazánkban az ofszet eljárás térhódítását jelenti. A Dunántúlon Zalaegerszeget, Győrt és Kaposvárt kivéve valamennyi nyomda áttért, vagy heteken belül áttér a napilap készítésének erre a bonyolultabb, de összehasonlíthatatlanul szebb végterméket biztosító módjára. — Minden nyomda át fog térni rá — mondta Kiss Ernő, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat főmérnöke. — Ha nem teszi, menthetetlenül lemarad, konzerválja a korszerűtlen technikát, nem lesz-' nek versenyképesek a termékei, és előbb-utóbb elpártolnak tőle a megrendelők. A nyomtatási eljárás korszerűsítését ugyanis előbb vagy utóbb, de mindenképpen követi a szedési eljárás tökéletesítése. A fényszedőgép — amely kiűzi majd a nyomdából az ólmot — ma már nemcsak álom, hanem nagyon is kézzelfogható valóság. — Mikor készül ofszet eljárással a Somogyi Néplap? — Véleményem szerint a következő ötéves tervben nekünk is "át kell térnünk erre a nyomtatási eljárásra, a felkészülés már megkezdődött. Elsőként három érettségizett fiatalembert küldtünk Budapestre, hogy megtanulja az ofszet gépmester tennivalóját. Tervszerű képzéssel kívánjuk elérni, hogy mire fölszerelik a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében is a napilapot készítő új ofszet gépel, a mi munkásaink is biztos kézzel kezeljék a jelenleginél jóval korszerűbb és szebb terméket biztosító technikát. A főmérnök átélt már egy ilyen technikai váltást, előző munkahelyén, a nyíregyházi nyomdában. — Ott megtanultam — mondja —, hogy a technológiai váltás csak az érdekeltek szoros együttműködésével oldható meg jól. Az ofszet eljárás ugyanis sokkal nagyobb fegyelmet kíván az előkészítés és a munka minden fázisában. Ezt azonban vállalnunk kell : a korszerűsítésnek ugyanis éz az egyetlen járható útja. A Somogyi Néplap még magasnyomással készül. Éjféltájban fokozatosan gyorsulva indul el az 1923-ban készült rotációs gép, mintha számolná az időt, hogy mennyi van még vissza a “nyugdíjig«, a technikai váltásig. Ha megérkezik az új gép, az ország egyik legöregebb rotációs gépét váltja fel Kaposváron, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalatnál. rögországi antik építészeti emlékekről készített cikket is közöltünk. “Leltárt« készítettünk Krakkó történelmi emlékhelyeiről és a délnémet városok — Weimar, Wittenberg, Köthen, Dessau — múzeumaiban található magyar vonatkozású ereklyékről. S 3 legújabb “fogásunk«: munkatársunk az ősszel, röviddel Kádár János látogatása előtt tartózkodott Párizsban. A francia—magyar gazdasági kapcsolatok alakulásáról készített cikksorozatát néhány hete közöltük. Kellemes kötélességüfiSg hogy olykor — tudósítóként — külhonba kísérünk egy-egy somogyi kulturális küldöttséget. Így örökíthettük meg a közelmúltban művészeti csoportjaink \hamburgi, glindei és kalinylni vendégszerepléseit Ez utóbbi település — testvérvárosunk — egyébként rendszeres úticélja szerkesztőségünk dolgozóinak. A régi Tver históriája és a modern iparváros nyüzsgése kimeríthetetlen »témabánya« az újságíró számára, és — úgy érezzük — a Nyi'kitnyin-, Krilov- és Puskin-emlékekről, a második világháború helyi eseményeiről, a tájról, az üzemekről, az iskolákról készített írásainkkal sikerült is kihasználnunk a lehetőségeket. Élményeinket rendszerint az utazás után rögzítjük. Emlékezetes és követésre érdemes »sztoriként« emlegetjük azonban azt az esetet, amikor kollégánk órákon át 16- tott-futott Moszkva utcáin, hogy találjon egy, tudósítása továbbítására alkalmas telex- gépet. A .történet hallatán még az a munkatársunk sem bosszankodott túlságosan, akinek — a nyomdában már kiszedett — cikkét ki kellett »dobni«, hogy az »Importanyag« elfoglalhassa méltó helyét. 3 1 uni
