Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-06 / 287. szám
Árpád 1888. december 6-án született Budapesten. Apja, aki lelikes, szocialista meggyőződésű, józsefvárosi szegény cipész volt, korán meghalt. Szaka sits Árpád már 13 éves korában önmaga kereste kenyerét. Először faszobrász egy képzett szociáldemokrata mesternél, majd kőfaragóta- noncnak állt. Ekkoriban épült a Halászbástya és az Országház, s ezeken az építkezéseken ő is dolgozott. 47 évvel később ebben a Parlamentben választották meg — 1948. augusztus 3-án — a harmadik magyar köztársaság második elnökévé, majd egy év múlva a népköztársasáig Elnöki Tanácsának elnökévé. Addig azonban hosszú, nehéz, harcokkal és próbatételekkel teli utat kellett megtennie. Tanítómesterének és példaképének a kimagasló szónoki tehetségű Bokány Dezsőt tartotta. Szívesem és lelkesen járt Szabó Ervin társadalom- tudományi szemináriumaira is. A munkásmozgalommal 15 éves korában jegyezte el magát, s élete végéig hűséggel állta a harcot. 1903-ban lett tagja és egyszerre könyvtárosa is a szocialista ifjúmunkások szervezetének, a Szabadság Munkásképző Egyletnek. Az épí- tőmunkások szakszervezete meveLte, oktatta a fiatal fiút, aki hatalmas szorgalommal tanult Rengeteget olvasott, képezte magát. Széles körű irodalmi, művészeti ismeretekre tett szert. Kulturális és általános műveltsége révén már 1907-ben a MÉMOSZ főköny- tárosa lett. 1908. november 12-én jelent meg első cikke az Epítőmunkás című lapban. Egy évvel később pedig már a Népszava közölte első versét. A munkáslap külső, majd 1918 őszétől belső munkatársa lett H úszéves, amikor megválasztották a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt angyalföldi párt- iwiervezetének titkárává. Az 1912. május 23-i nagy tüntetésben ő is részt vett és tudósítást írt róla a Népszavába. A munkásosztály Magyarországon is egyre erősebb lett, és harcai mind szervezettebbé váltak. Ez magával ragadta a fiatal Szaka- sits Árpádot is, aki ezekben a harcodéban edződött szakszervezeti és munkásmozgalmi vezetővé. Az első világháború alatt bírálóként lépett fel saját pártja, az MSZDP választójogi politikájával szemben. Részt vetít az 1918-as sztrájkot és tüntetések szervezésében, amiért letartóztatták. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a Budapesti Munkástanács tagjává választották. A Tanács- köztársaság idején a Belügyi Népbiztosság közigazgatási osztályvezetője, valamint a Szövetséges Központi Intéző Bizottság és a központi Forradalmi Katona- és Munkás- tanács tagja. A proletárdiktatúra leverése után megszakításokkal újságíróként tevékenykedett, de közben több ízben letartóztatták feleségével együtt Részben a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért, részben egy 1922-ben írt újságcikkéért. Nemzetgyalázás címén kétévi börtönre ítélték. 1925-től a MÉMOSZ alel- nöke 1938-ig, és a szociáldemokrata pártvezetőség tagja 1948-ig. A Népszavában ez időszakban írt cikkeiben hangot adott a munkásosztály követeléseinek, a parasztságról szóló riportsorozatában pedig megrázó szociográfiai képet festett a falun élők nyomorúságos helyzetéről Ugyanakkor kifejezte cikkeiben e dolgozó osztályok vágyait és reményeit Szakasits Árpád a szociáldemokrata párt baloldalához tartozott mindvégig, de néhány, ezekben az években írt cikkében, állásfoglalásában tükröződnek a párt politikai hibái, gyengeségei is. A fasizmus előretörése őt is önvizsgálatra késztette. Fokozatosan felismerte a munkásegység jelentőségét és fontosságát. A párton belül a jobboldali vezetéssel szemben erősödött a baloldal befolyása. 1938 novemberétől lett a szociáldemokrata párt főtitkára, 1940. januártól pedig a Népszava főszerkesztője is. A baloldali szociáldemokraták vezetőjeként szoros kapcsolatot alakított ki a kommunistákkal. Lehetőséget teremtett arra, hogy kommunista esz- meiségű írások jelenhettek meg a Népszavában, s arra, hogy a lap egyre inkább a népfronlpoliíika szócsöve legyen. Történelmi jelentőségű ma már a Népszava 1941-es karácsonyi száma, amely a függetlenségi mozgalomban részt vevő pártok és haladó gondolkodású személyiségek nagy nyilvános megnyilatkozása volt a háború ellen- Szakasits Árpád bekapcsolódottá Történelmi Emlékbizottság munkájába. Ott volt ő is a Kerepesi úti temetőben rendezett néma tüntetésen Táncsics és Kossuth sírjának megkoszorúzásakor. A függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt ismét letartóztatták, a párt jobboldali vezetői pedig leváltották a főtitkári tisztségből. 1943 tavaszán a MKP (Békepárt) és az SZDP együttműködéséről tárgyalt Kádár Jánossal. 1944. október 10-én a szociáldemokrata párt nevében aláírta a kommunista és a szociáldemokrata párt együttműködéséről szóló okmányt. (Az MKP részéről Kállai Gyula írta alá a dokumentumot.) A főváros felszabadulása után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe. Az újjászervezett szociáldemokrata párt főtitkára, nemzetgyűlési képviselő, államminiszter, miniszterelnök-helyettes, a népi demokratikus Magyarország egyik vezetője, aki a koalíciós harcokban mindvégig a kommunisták fegyvertárosa, szövetségese. El nem halványuló érdemeket szerzett a két munkáspárt egyesítéséért vívott harcban, amelynek eredményeként létrejött a magyar dolgozók egységes marxista— leninista pártja. Az egyesülési kongresszus a párt elnökévé választotta. Augusztusban lett a köztársaság elnöke, majd egy év múlva, 1949. augusztus 25-én a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hamis vádak alapján 1950 áprilisában letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. 1956 márciusában szabadlábra helyezték, és ezt követően a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. A börtönben vezetett naplója bizonyítja, hogy a szocializmus eszméi iránti hűsége a megpróbáltatások éveiben sem ingott meg egy pillanatra sem. Az ellen- forradalom idején is az első sorokban védelmezte a mun- káshatalmat. 70. és 75. születésnapjára megkapta a Munka Vörös Zászló Rendet, s ugyancsak 75. születésnapjára a Béke-világtanács Joliot Cu- rie-aranyérmét Szakasits Árpád soha nem veszítette el kapcsolatát a munkásemberekkel, osztályával. »Szaki«-nak becézték, és ebben nevének rövidítésén túl kifejezésre jutott az is, hogy élete végéig — a legmagasabb közéleti tisztségekben is — szaktársa, munkatársa maradt a dolgozó embereknek. Hat, évtizedes munkásmozgalmi te- 1 vékenysége összeforrott a - magyar munkásosztály harcaival és a munkásmozgalom történetének kitörölhetetlen része lett. május 3-án bekövetkezett halála előtt egy évvel írta le a következő sorokat : »Több mint hatvan esztendőt töltöttem eddig a munkásmozgalomban, és azt hiszem, nagyobb ajándékot nem kaphat valaki életének őszén, mint annak bizonyosságát, hogy biztosan célhoz ér, nem harcolt hiába. — Igen, ezért a világért küzdöttem.« V. S. A négy zenész mellett — kovácsoltvas tartókban — gyertyák lobognak, sercegésük olykor kellemes diszharmóniát varázsol a könnyed klasszikus darabokba. Csak a kör alakú asztal és a rizsporos parókák hiányoznak: velük lehetne teljes Salzburg vagy Fertőd illúziója. Am a súlyosabb művek közé illesztett bájos divertimento-zenék íev is az udvari »kamarázás« légkörét varázsolták hétfőn este a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermébe. A szép számú közönség, köztük az intézet számos növendéke ily módon nemcsak Haydn. Mozart és Beethoven muzsikájából kapott »leckét«, hanem — korismeretből is. És nemcsak a koncert »hivatalos« idejében, hiszen a szünetben tartott »erkélyzene« is a késő-középkori városok balSikerült a beilleszkedés Kezdő értelmiségiek fóruma Sok fiatal értelmiségi került mostanában a marcali járásba. Ez adta az ötletet a fiatal kezdő értelmiségiek járási találkozójának megrendeléséhez. ötven pedagógus, agrár-, • műszaki értelmiségi fiatal, jogász, egészségügyi vett részt a járási pártbizottságon megrendezett találkozón. Dr. Grübl László, a járási pártbizottság titkára tájékoztatójában és vitaindítójában megfogalmazta: arra kérnek választ az egy-két éve értelmiségi munkakörben dolgozóktól, hogyan érzik magukat a járásban, a községben, a munkahelyen. S még arra is, hogy megtalálják-e helyüket a társadalmi munkamegosztásban, a lehető legjobb teljesítményt képesek-e nyújtani, figyelembe véve nevelésüket, műveltségüket, szaktudásukat, s be tudnak-e rendezkedni a szocialista típusú életvitelre, lépést tartva a változó követelményekkel. Kétszázkilenc felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a járás mezőgazdasági üzemeiben: egyik helyen 93, máshol viszont 450 hektár jut egy szakemberre. Az intenzív gazdálkodással összhangban nőtt a jól képzett szakemberek száma, sőt törekszenek a letelepítésükre, egyre nagyobb a megbecsülésük. Harminc ösztöndíjasuk van, ez még mindig kevés. Gondot okoz, hogy a felsőfokú szakemberek egy részének a szellemi kapacitását nem, vagy nem teljesen hasznájlák ki, döntően szubjektív okokból. Kevés a jól képzett közgazdasági szakember, a jogász, a gépészmérnök a mezőgazdaságban, a tanácsokon nincs elég építészmérnök, jogász, közgazdász, több népművelőre, tanárra van szükség. Az előrehaladás, a gazdasági fejlődés egyik kulcs" kérdése, hogy növekedjen a felső- és középfokú végzettségű szakemberek száma a járásban. Az is fontos, hogy szellemi kapacitásukat megfelelően kihasználják, növeljék kezdeményezőkészségüket. Az iparosítás szintén megköveteli, hogy nőjön a műszaki szakemberek száma és aránya. Jelenleg tizennyolc ilyen dolgozik, s ez az értelmiség két százalékát teszi ki. Különösen kedvezőtlen, hogy a munkások arányának növekedésével számuk nem emelkedett a kívánt mértékben. Ez kihat a szakmunkásképzéstől az újitómozgalomig sok mindenre. Az oktatáspolitikai határozat óta felgyorsult az oktatási intézmények korszerűsítése, a szakrendszerű oktatás bevezetése, fejlődött az óvodai hálózat. Ennek ellenére még tanteremhiánnyal küzdenek az iskolákban, az óvodákban egy-két helyen, zsúfoltak a napközik, rosszak a gvermekétkezés föltételei. Ez nagy többletenergiát, figyelmet kíván a pedagógusoktól. A járásban mintegy ezer embernek a munkaköre értelmiségi, illetve a végzettsége felsőfokú. Éppen ezért a közélet fejlődésében jelentős a szerepük. Az értelmiségiek többsége nagy hivatástudattal végzi munkáját, egyre több az újat, többet, jobbat akaró. Legtevékenyebben a több mint ötszáz pedagógus vesz részt a közéletben, éppen aránya miatt. Szellemi kapacitásukat jobban ki lehetne használni még a közművelődésben. Kevés például a fiatal értelmiségi az ifjúsági klub vezetői, szervezői között, a szocialista brigádokkal való foglalkozás több helyen a termelésre korlátozódik. A testnevelő tanárok egyedül maradnak, amikor föl szeretnék kelteni az igényt az egészséges testedzés, a sportolás iránt. A fiatal, kezdő értelmiségiekben megvan az a többlet, amely szükséges az önműveléshez, a közösség műveléséhez, a munkakörit meghaladó kapcsolatok kiépítéséhez. Ha ez párosul a munkahelyi ösztönzéssel, az esetenkénti közömbösség elleni bátrabb, határozottabb föllépéssel, nagyobb eredmény születhet. A fiatal értelmiségiek egyik fontos feladata a gondolkodás és az alkotás. A járási pártbizottság azt várja, hogy segítsenek az ifjúság tanulás iránti igényének fölkeltésében, úgy, hogy megteremtődjön a művelődés egyéni és társadalmi összhangja. Azt is kérték e fórumon, hogy vállaljanak irányító, szervező munkát a közművelődésben, a közéletben. A munkahelyükön tapasztalt hibákat tegyék szóvá. Ösztönözzék, készítsék fel a fiatalokat, a fizikai dolgozókat az önművelésre, a szakképesítésre. Az Alkotó ifjúság-pályázaton kezdeményezően vegyenek részt, karolják fel az újító- mozgalmat. A felszólaló fiatal kezdő értelmsiégiek is bizonyították, mekkora bennük a hivatástudat, a szakmaszeretet. Sikerült a beilleszkedésük, még a Budapestről lekerült népművelőnek is. Sokkal többen választanák a marcali járást, ha az állásokat lakással hirdetnék meg. - A családalapítást megkönnyítené másoknak, ha lehetőség nyílna a tetőtér-beépítésekre. A fiatalok többsége érdeklődik a közélet iránt, a részvételt azonban nehezíti a nagyobb munkahelyi elfoglaltság az iskolában, a műszakiak kis száma az ipari üzemekben. A közművelődés fellendítése attól is függ, mennyire lehet az egyéb — például az agrár — értelmiségieket bekapcsolni a munkába. A járási pártbizottság máskor is összehívja a kezdő értelmiségieket. E fórumok megrendezésében nagy szerep hárul a községekre is, az ottani beszélgetések sokat adhatnak mind a beilleszkedés, mind a közéletbe való gyorsabb bekapcsolódás szempontjából. Érdemes ezeket rendszeresen megtartani. ^ G kon- és toronyzenéinek hangulatát idézte. A régi korok szellemének ébresztését egy — jelenlegi szerkezetében — új együttesnek. a kaposvári klarinétos kvartettnek köszönhetjük. A csoport három tagja, S. Perjés Margit klarinétos. Kardos Kálmán zongorista és Pallós László gordonkás — a kaposvári zeneiskola tanárai — már évek óta együtt muzsikál. Triójuk megyénk számos helységében toborzott új híveket a kamarazenének, s határainkon túl is emlékezetes sikerei képviselték szűkebb hazánkat, sőt, a magyar zenekultúrát. A negyedik részvevő, Balá2s István — a dombóvári zeneiskola tanára — a közelmúltban csatlakozott a nem csekély érdemekre szert tett trióhoz, a minőség és a repertoár nem kis előnyére. ’( Igaz, hegedűhangja — talán mert nem volt alkalma hozzászokni a Bartók-terem akusztikai viszonyaihoz — néha e!-eltűnt a cselló vagy klarinét ércesebb hangzása mellett, ám mély tónusának szín- gazdagsága így is megragadó volt, különösen a Hayd-trió előadásában. S. Perjés Margit megőrizte játékának régi erényeit, «. tömörséget és az erőt, ugyanakkor klarinéthangzása — úgy érezzük — dinamikai szempontból gazdagabbá vált. Pallós László gordonkázásá- ban a szép mély regiszterekre kellett felfigyelnünk. Kardos Kálmán, mint rendszerint, most is alkalmazkodó, eszményi kamarapartnernek bizonyult. A koncert műsorából legföljebb Mozart Kegeistadt- triójának viszonylag lassú tempóit éreztük kevésbé stílusé imák. És most nézzük a kaposvári-debütálás« eredményeit — é» következményeit ! — Sikeres ismeretterjesztő hangversenyen léptünk fel Mosdóson, majd Bonyhádon verbuváltunk közönséget egy, mégnem létező művelődési ház számára. De a kaposvári bemutatkozás után sem marad időnk »lazítani«: jó két hét múlva ismét Mosdósra várnak bennünket, s legfőbb ideje, hogy a márciusban megrendezendő kaposvári filharmóniai koncertre is elkészítsük a programot. Választékban nem lesz hiány. Az együtes ugyanis nemcsak a bécsi klasszikus stílusban jártas: repertoárjukon preklasszikus és modern darabok is szerepelnek. Fáradságot nem ismerve, olykor kottamásoló karthauzi barátok módjára »sokszorosítják« a partitúrákat, s nem ritkán valóságos »detektívmunkával« derítik fel az újabb lehetőségeket. Most például Messian: Kvartett az idő végezetére című alkotására »vadásznak«. »Háziszerzőjülk«, Szunyogh Balázs nemsokára ^ új művet komponál számukra. Céljuk természetesen nem az öncélú házimuzsikálás, hanem — a kaposvári zeneiskola másik remek kamaracsoportjához, a Barokk Együtteshez hasonlóan — a népszerűsítés. Nekik i6, akárcsak rokonszenves és tehetséges kollégáiknak, kívánunk hozzá sok szép művet és rengeteg tapsot L A. Makrisz Agamemnon kiállítása Makrlsz Agamemnon Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményes kiállítását a budavári palota C épületében mutatjuk be. „Ip, ezért a világért küzdittem... 90 évvel ezelőtt született Szakosíts Árpád Házimuzsikálás gyertyafénynél
