Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-05 / 286. szám

Születhetnek még hán^ászdinasztiák

Az új jelszó végleges

Vendég propagandista

— J6 szerencsét! — köszönnek a bányászok.

— Jó napot! — köszön visz- sza a »civil«, s amikor már elkottyantotta a beidegződött választ, motyog még valamit, mint egy kamasz, aki hirtelen nem tudja hányadán áll.

Szerencse föl, szerencse le... így szól a bányászhimnusz. Az ötvenes években ugyan buzgón írtak egy újat, amelyben szó sem volt szerencséről. Ez be is került az altalános iskolás énekkönyvekbe, kölyökkoromban elénekeltük az iskolánkba látogató bányászoknak, de azt mondták, ezt ők nem ismerik. Valamit megérezhettünk, mert néhány bányászsarj nekibátorodó elő- éneklésével rákezdtünk .az igazira, melyet a biztonság kedvéért betanultunk. Vékonyka hangokkal telt meg a terem, odakint még a szomszédos lánykollégium vihán- coló lakói is elhallgattak A bányászok később közénk telepedve barackot nyomtak tüskés kobakunkra.

— Jó szerencsét! — köszönnek a bányászok

— Jó szerencsét! — válaszol a »civil« másodszor, de a szénporos arcú emberek bekötött szemmel is megmondanák hogy egy társuk vagy egy kívülálló köszönt-e visz- sza nekik

Száz év múlva la így köszönnek majd.

Komlón még legalább száz évre elég fekete gyémánt van a föld mélyén.

Jazbinse k Vilmos, Zobák- bánya főmérnöke keserű-vidám szavai:

— Hatvannyolcban elkezdték mesélni a legendákat a szénbányászat megszűnéséről. Akkor dolgoztunk jól — legalábbis ez volt az ukáz —, ha nem teljesítettük a tervet Lengyelországot és a Szovjetuniót kivéve mindenütt ez a sláger járta, ezzel ijesztgették a bányászokat »Jelszavunk« is volt: Erőművet csak olajra!

A mecseki szénbányák tíz és fél ezer dolgozója akkoriban hitte is, nem is, hogy bevégeztetett Pécsen és Komlón a nem bányászok között is erről folyt a terefere. Sokan emlékeznek még a tíz évvel ezelőtti beszélgetésekre, s elmondják, a közvélemény úgy tartotta : képtelenség, hogy visszafejlesztik a bányákat. Mégis megindult kénytelenkelletlen az elvándorlás, sokan mentek az ércbányákhoz vagy máshova.

A tények a közvéleményt

igazolták. Üj jelszó jött: Erőmüvet csak szénre! A bányászkerületekben pár hétig kárörvendően somolyogtak az emberek: »mi megmondtuk«. Az újra fejlődő bánya miatti Öröm lassan elcsitult, a hétköznapokban más kávéházi témát talált a két város. Öreg barátom, Vendi bácsi, a rokkantnyugdíjas vájár mondogatta akkortájt :

— Pécsnek csak akkor van bányája, amikor valami szenzációt szagol a nép. Aztán az emberek egyszerűen elfelejtik.

A főmérnök így beszél erről az időről:

— A rövid, kapkodó vissza- fejlesztési időszak csak látszólag jelentéktelen. Elég sok kárt okozott, főleg az emberek fejében. A megcsappant létszámmal kellett nekirugaszkodni a fejlesztésnek, nehéz visszacsábítani az embereket, nehéz új embereket találni. Pedig születhetnek még bányászdinasztiák. (Jazbinsek Vilmos maga is régi bányász- család leszármazottja, napszinti segédmunkásként kezdte valamikor.) Bányászaink átlagéletkora negyven év fölött jár, s ha hozzáteszem, hogy átlagosan 47 éves korban mennek nyugdíjba, kiderül, hogy öt év alatt kellene rengeteg új szakmunkást képeznünk. Hogyan? Az egész országba járunk toborozni, rengeteg kedvezményt adunk, s mégis alig találunk fiatalokat

Emlékszem, Balázs Karesz- szal az iskolában együtt fújtuk a bányászhimnuszt Akkor ő vadász akart lenni, az apja is az volt Szerencse föl... Énekeltük, azután odasúgta:

— Te, ezek mindig sötétben vannak. Nem is tudják, milyen az erdő.

Pár éve Karesz a Zsolnay- gyárban tányérhegyeket pakolt Segédmunkás, ezt írták be az igazolványába. Vasasi lányt (Vasas Pécs környéki bányászfalu) vett feleségül. Apósa vájár, apósa apja vájár volt Karesz személyi igazolványában ma ez áll: vájár.

— Mit tudom én, miért mentem. Mentem és kész — válaszolt a szörnyűlködő haveroknak, amikor jelentkezett a bányánál. Később négy- szemközt azt mondta :

— Most magyarázzak ezeknek a fafejűeknek? Hiszen jóformán úgy gondolják, hogy a szenet vetik és aratják.

Karesz egy a kevesek közül, akik ma 'huszonévesen úgy köszönnek: Jó szerencsét!

Mihez kellene bányászdl- nasztiáknak születniük?

Jazbinsek Vilmos tényeket sorol :

— Zobák fiatal bánya. Rengeteg szén van itt. Nemrég komoly, ismeretlen, s váratlanul hatalmas szénvagyont találtak a kutatófúrások Máza körzetében. 350 millió tonna van még legalább a föld alatt. Magyarország egyetlen kokszolható feketeszénmezője a pécs—komlói. A dunaújvárosi acélmű fejlesztése a szénbányák fejlesztését követeli. Annyi kokszra lesz éhes Dunaújváros, hogy akár megnégyszerezhetnénk a termelést. Ma még ez szinte álom. Mikor kezdjük meg Mázát? Pénzkérdés. Ha van forint... Ha minden beindul, még exportálhatjuk is a kokszot (Ma rengeteget importálunk.)

Többen, akik hallgatjuk a főmérnököt, felkapjuk a fejünket az Ismétlődő feltételes módra, ö, mintha megérezné készülődő kérdésünket, így folytatja :

— Sok bizonytalan dolgot voltam kénytelen elmondani. Egy azonban bizonyos, a szén- bányászatot nem lehet megállítani. Nem születhetnek újabb, a hatvannyolcashoz hasonló »legendák«.

— Jó szerencsét! — köszönnek a bányászok. Mosolyognak a bajszuk alatt, ahogy a kas bejárata körül téblábolok, pislogva a hideg huzattól, és bámulom őket, bámulom a bányaíát nyelő aknát.

— Jó szerencsét! — köszönök, de valahogy idegenül hangzik a számból az évszázados bányászköszöntés.

Jönnek a csillék, forog fölöttünk a hatalmas kerék, fut a karnyi vastag drótkötél,

süllyed, emelkedik a kas. Eszembe jut a harminc-negyven iskolás cémahangja. Dú- dolgatok halkan : Szerencse

föl, szerencse le ...

— Maga ezt is tudja? —

csodálkozik az egyik kormosképű.

— Még az iskolában tanultam.

— Tanítják?

Es néznek, mint akik csodát látnak.

Luthár Péter

Népszerű ember a vállalatnál, s jól ismerik a városiban is közéleti tevékenysége miatt Vendég propagandista — mondták róla a pártbizottságon. A Mechanikai Művek marcali gyáregységének Kiszeseit is tanítja politikára, ezenkívül a SAÉV építés- vezetőségén propagandista.

Hajnal Emilt nem könnyű megtalálni, hiszen sok az elfoglaltsága. A üzemben meócsoport-vezető, tagja a városi pártbizottság- i nak, s az ifjúságpolitikai munkabizottságnak is. Gyakran keresik telefonon, ilyen* olyan megbízatást kap. Székely Antal, a gyáregység pártbi- ! zottsági titkára, Schillin- ■ ger József üzemvezető úgy j jellemezte: nagyon tevékeny ' fiatalember.

— Tíz éve vagyok a vállalatnál — mondta Hajnal Emil. — Ez az első munkahelyem. Először művezetőnek neveztek ki, aztán 1976 nyarán meó- csoport-veze tőnek. Én segesdi va®vok, a feleségem marcali,

, van egy hároméves kisfiúnk. Két és fél évvel ezelőtt költöztünk be egy kétszobás szövetkezeti lakásba a Berzsenyi lakótelepén.

— Hogyan kapcsolódott be a politikai életbe?

— Először a KISZ-ben tevékenykedtem, most is tag

kondenzátorvagyok. Elvégeztem a marxista—leninista középiskolát,

most pedig esti egyetemre járok. Amikor leszereltem, megkérdezték, hogy nem szeretnék-e párttag lenni. Igent mondtam, hiszen addig is o’ -an volt a nevelésem az ifjúsági szövetségben. Aztán három évvel ezelőtt beválasztottak a városi pártbizottságba... Igyekszem az ismereteim, a tudásom szerint helytállni.

— Nehéz-e a propagandista

dolga egy másik munkahelyen?

Mosolyogva magyarázza:

— Először féltem egy kicsit, mégiscsak az első tevékenységem idegen helyen. Aztán belevágtam. Tavaly a pártirányítás, a pártélet kérdéseivel foglalkoztunk, most pedig a nemzetközi politikát tanítom. A tizennyolc hallgatóiból tizennégy párttag. Egy a gondunk: valaki elkezdi a tanfólyamot, aztán áthelyezik. Máskor katten-hárman nem tudnak ott lenni a foglalkozáson más elfoglaltság miatt. Az aktivitással viszont elégedett lehetek. Egy hátrányt érzékelek: mivel nem ott vagyak párttag, sokkal nehezebb a kapcsolatot tartanom a pártszervezetünkkel. A vezetőség tagjaival csak a szemináriumon találkozom.

— Milyen segítséget kap a

munkájához?

— Ott voltam a szentesi propagandista-tanfolyamon, ezt kamatoztatom most a foglalkozásokon. A városi pártbizottság szintén fölkészíti a tanfolyamok vezetőit. A propagandisták klubjában csoportosan megbeszéljük a témákat, a módszereket.

Hajnal Emil egyre jobban belemelegszik a magyarázatba

— Az viszont nem mindig a legszerencsésebb, hogy én a kívülálló szemével tekintem át az építősök belső munkáját. Éppen ezért arra is gondot fordítok, hogy minél több ismeretet szerezzek. Sokkal jobban megértik ugyanis az anyagot, ha egy-egy kérdést a saját gondjaik érzékeltetésével magyarázok meg nekik. Mivel a második éve vagyok náluk prooagaindista, kialakult a jé kapcsolat, a bizalmas légkör, így az úgynevezett kényes kérdéseket ts fölteszik. AJkkor örülök igazán, amikor úgy be- lemelegednelk a vitába, hogy észre sem veszik, már eltelt két óra a kezdés óta.

A technikumot végzett, huszonnyolc éves fiatalember aa esti egyetemen hallottakat is felhasználja a tanfolyamokon. Sok idejét leköti a közélet, da nem bánja, hiszen ez teszi tartalmassá az életét,

Lajos Gésa

Családi házak — katalógusból

A IS éves lakásépítési tervidőszak alatt több mint félmillió családi ház épült Magyarországon. A következő 15 évre szóló távlati tervek azzal számolnak, hogy a családi- ház-építést továbbra is kedveli a lakosság. 1976—90 között várhatóan újabb 550 ezer lakás fog így megépülni. Ennek érdekében a kormány 1976-tól a korábbinál fokozottabb hiteltámogatást nyújt az Ilyen házat építőknek.

Az országszerte megvalósuló új épületek nemzeti vagyonná és településeink, táEgy tévút első szakasza

ff* néhány -Kiskirály«

található a különböző jellegű munkát végző és beosztásban dolgozó vezetők között. Az ilyen magatartás okairól és felszámolásuk lehetőségeiről számos cikk jelenik meg. Magam is több éve töprengek ezen a társadalmunktól idegen jelenségen, mely nem elhanyagolható gátja a szocialista embertípus kialakulásának.

Egy — a bánrakinesekről tanulták elmélyítését szolgáló — gyakorlóorának voltam aktív szemlélője. A tanító néni kijelölte a csoportfogLalkozás vezetőit, melyek azonosak voltak az Őrsvezetőkkel. S a tulajdonképpeni mondandóm ezen a kritikus pontos kezdő- dik A — nevezzük így — Mackó őrs vezetője a széken kényelmesen hátradőlve, méltóságteljesen a magasba emelte a karját. A tanító néni ezt azonnal észlelve felszólította. »Tessék, Lacika.« A Lacikáy nak nevezett csoportvezető vontatottan felállt, majd lassan körüLhordva a tekintetét a társain erősen tagolva, ropogtatva a szavakat így szólt: »Tanító néni, kérem. Kovács Pista most sem fog bekapcsolódni a csoport munkájába, sohasem szól hozzá.« És — engedélyt sem várva — leült A tanító néni Kovács Pista fejét simogatva közben Lacikának mondta : »Aktivizáljad Kovács Pistát.«

A kérdések és a vaktérképek kiosztása után megkezdődött a »csoportmunka« A csoportvezetők, köztük Lacika is, maguk elé helyezték a kérdéseket tartalmazó papírlapot és a vaktérképet. A csoportból több tanuló is a táskájához nyúlt, s kiemelte a Földrajzi atlaszt. Lacika közvetlen szomszédja volt a legügyesebb. A Magyarország domborzata résznél kinyitotta a térképet, felállt, és mint amikor a titkárnő a postakönyvet íratja alá a »főnökkel«, Lacika elé helyezte az atlaszát. Jeles társa mindeddig kényelmesen hátradőlve ült a széken.

Lacika az említett mozzanatok után »ráborult« a lapra és írt. A csoport tagjai felé hajolgatva próbáltak ellesni »morzsákat« a feladatból, s egymás között beszélgettek.

Közben megfigyelhettem: Kovács Pista is aktív volt, többször nyilvánította véleményét a környezetében lévő tanulótársainak. Nem egészen így, de lényegében hasonló módon folyt a munka a másik két csoportnál is. miközben a tanító néni néhány szó erejéig hol az egyiknél, hol a másiknál segítette a »csoportos« munkát.

Időben el is készültek a feladatok. Következett a megoldás ismertetése, melyhez a három »csoportvezető« is kisétált a katedra elé. »Természetesen« Lacíüa ismorteUe elsőként a tőle már várható, s korábban, vázolt stílusban a megoldást. Az erősen ropogtatott szavak közti szünetben nyakát nyújtogatva, végigvégignézett (látjátok, halljátok!) a hallgatóságon. A tanító néni elégedett mosoly kíséretében pásztázta végig az osztályt...

Itt vagyunk tehát a »kis- királykodó« stílus építkezésének kezdeti szakaszán. Az alapozást munkát bizonyára a kedves szülők és az óvoda végezték el. Persze, elegendő az ilyen magatartás kialakításához az Iskolában eLtöltött három és fél éves időtartam Is.

Nyilván, ha az Ilyen és ehhez hasonló vadhajtásokat le- nyesés helyett még tápláljuk, nem csodálkozhatunk azon, hogy az olyan nagyon óhajtott fejlettebb szocialista embertípus kialakulását — a Lacikákon keresztül — mi magunk. szülőik, pedagógusok akadályozzuk meg, amikor újratermeljük a »kiskirályko- dó« embertípust.

Már az óra kezdetén oly ismerős volt ez a feltűnő viselkedés, szltuációsor, melyet többször tapasztalhatunk felépült, kitel jesedéttebb formában az élet forgatagában. Többek között egy alsófokú oktatási intézmény jó negyvenes igazgatója idézödött fel bennem Lacika képében. Egy

revízió ajkalmival az egyébként tapintatosan közölt hiányosságok hallatán terebélyes

orgánumán, mellét (Kdével

ütögetve megpróbálta visszahaj igáin! a személyét ért, s a rágalomnak vélt tényeket.

Erős gesztikuláció közepette többször ismételgette : »Én mindig vezető voltam, jó vezető vagyok« stb. Persze a beosztottjai, egy-két »közeli« kivételével, valamennyien árasztották az általunk is megállapított magatartás

nyomán szerzett lelki sérüléseket.

Lehetne folytatni az ilyen, s ehhez hasonló eseteket, de ezúttal más céllal ragadtam tollat: jelzésnek szántam e sorokat mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek.

Társadalmunk joggal elvárhatja tőlünk, pedagógusoktól, hogy a Lacika-félék otthon és másutt szerzett ilyen jellemvonásainak erősítése helyett bátorítsuk a Kovács Pistákat. Tegyünk meg mindent a »kiskirályko- dó«, karrierista embertípus kigyomlálása és a fejlettebb szocialista embertípus általánosítható jellemvonásainak kialakításáért. Segítsük a fé- lénkebbeket, akik bizonytalanok, nem hoztak efféle tartást magukkal, így háttérbe szorulnak.

Ha csak egy-két Lacikából kialakulható »kiskirálykodó« újratermelődését sikerül i-s e gondolatok közzétételével megakadályoznunk, már volt értelme e cikknek.

Dr. Papp János főiskolai adjunktus

jaink arculatának formálóivá

válnak. A nagy anyagi áldozattal, hosszú évek kemény munkájával épülő családok számára ugyanakkor ezek az épületek életük keretét adják. Az ország és az egyén közös érdeke, hogy ezek az otthonok korszerűen, jól használ- hatóan, gazdaságosan, harmonikusan illeszkedjenek a környezetbe, és esztétikusán épüljenek meg.

Mai példákból kitűnik: ez, sajnos, nincs mindig így. Sok a «»atra ízléssel összetákolt ház, vagy az új divatú hivalkodás, a feladatának kevésbé megfelelő — bár korszerűen berendezett —, vagy az utcaképből, tájból kilógó épület Egyes utcák látványa az unalomig egyhangú, másoké lehetetlenül tarka, zűrzavaros. S míg a városi lakótelepeken a beköltözők általában két- hároim típus között választhatnak — ha választhatnak egyáltalán —, a városi perem- kerületekben, falun végtelen variációját látjuk a színeknek és formáknak.

Valamikor a népi építészet egységes, századok során kialakult formanyel szerint alakította házalt Az ezekhez fölhasznált anyagok, a házak megjelenése a legteljesebb mértékben illeszkedett a környezetbe. Ma ez a régi egység — különböző okokból — felbomlott. A családi házak kialakításába egyaránt »beleszól« a helyi divat (mit épített a szomszéd), a kapható anyagok köre, s leginkább a magántervező, akihez az építtető fordul. E magántervezők általában otthon, munkaidő után rajzolják a terveket. Semmi érdekük nem fűződik azok legmagasabb szintű, leg- esztétikusabb. legpraktiku- sab megjelentetéséhez. Igaz, néha a megrendelő néhány körmondatban körvonalazott kívánságai is megkötik a kezét. Egyebek között ezért olyanok családi házaink, amilyeAz Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári irodájában Király József irodavezető két vékony kötetet tesz elém. Családi házak építésére ajánlott tervek. A Típustervező In- tézetbep készültek. Az első kötet tartalmazza a közelmúltban lezajlott megyei család Lház tervpályázatok díjazott munkáinak földolgozását.

A második kötet ezek továbbfejlesztéseként 94 tervet tartalmaz. Ez 130, a legváltozatosabban, mindenféle környezetbe, terepadottságokhoz alkalmazható, különböző nagyságú, korszerű családi ház.

— Mi jellemzi a terveket? — kérdeztük Király Józsefet.

— Az ajánlott terv központilag kidolgoztatott, ismétel • ten fölhasználható, hatóságilag egyeztetett és jóváhagyott tervet jelent. A katalógusokban szereplő házak az utca mindkét oldalán megépíthe- tők. Többségükben lehetőség van további változtatásokra, amelyeket tájolási adottságok vagy belső válaszfal -elhelyezések indokolnak. Legújabb terveink többsége a tetőbeépítés széles választékát ajánlja. Mint ismeretes, az itt kialakított helyiségek alapterületének csak a felét kell a lakás alapterületénél számításba venni, s érért ez a beépítési forma nagyon kedvelt.

— Milyen előnyei vannak • tervek használatának?

— Az új tervek tartalmaznak egy katalógust apót, ami elvi engedélyerési tervként felhasználható, és megkönnyíti a kiviteli részletterveket is. Az ajánlott épületek egységes szerkezeti elemekből építhetők föl, s ezek a Tüzép-telepeken beszerezhetők. S mivel a legjobb magyar szakemberek készítették, a tervek műszakilag megbízhatók, gazdaságos

anyagfelhasználást tesznek lehetővé, .esztétikusak, az egyedi tervvel szemben olcsóbbak, azonnal megvásárolhatók, és jócskán csökkentik az építési engedély beszerzésének időtartamát. Számításunk szerint alkalmazásúik jelentős idő-, anyag- és pénzmegtakarítással járhat.

— S miben segít a kaposvári iroda?

— Egy nyugdíjas mérnök állandó tanácsadó szolgálatot tart az irodában.

A tervekből a közelmúltban kiállítást rendeztek Kaposváron az MTESZ — '-házban.

Cs. T.

*