Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
< Áruk, árak nélkül T apasztalatból mindenki tudhatja, de egy ellenőrzés a közelmúltban be is bizonyította, hogy a boltokban kapható áruk egy részén nem tüntetik fel az árat, másik hányadán pedig nem egyértelmű, vagy egyenesen hibás az árcédula. Pedig több mint tíz esztendeje érvényben van az a kormány- rendelet, amely előírja, hogy ártáblákkal, árcédulákkal — különféle módszerekkel, de egyértelműen — írásban kell közölni a vásárlókkal, melyik termék mennyibe kerül. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség hat megye és a főváros mintegy 700 üzletében tartott ellenőrzése igyekezett földeríteni a hiányos vagy hibás árazás okait. Megállapította például, hogy a legtöbb visszásság a hentesáruknál tapasztalható. Ami azért is nagy hiba, mert bizonyos felvágottakat, szalonnákat a vásárló nem tud egymástól megkülönböztetni, könnyen eladhatnak neki értéktelenebb fajtát — drágábban. A hentesáruk többségének hatósági ára van, ezért az ár feltüntetése az ipar feladata. Igen ám, de hiába írják rá egy rúd párizsira vagy kenőmájasra, hogy mennyibe kerül, a vevő nem éppen azt a darabot viszi haza, amelyen az ár olvasható. Ezért mégis a boltosoknak kell — kellene — minden árucsoporton ártáblát elhelyezniük! Ezt azonban — hol hanyagságból, hol hátsó szándékkal — olykor elmulasztják. Hasonló a helyzet a sajtok többségével is: a sajtkarika szeletelésénél az ár eltűnik, s számos esetben hiányzik az ártábla ij, Bonyodalmakat okoznak az árváltozások is. Amikor például az édesipari készítmények árát emelték, hosszú időn át még a régi árat jelölő csomagolóanyagot használta fel az iparv Ismét a boltosokra hárult az új ár feltüntetésének feladata, akik ezt a munkát nem mindig pontosan látták el. Gyakran megtörtént, hogy nem a régi árat ragasztották át, hanem mellette tüntették fel az újat, ami vitákhoz, tévedésekhez vezetett. Némely mélyhűtött terméken egyáltalán nincs ármegjelölés, amit azzal magyaráz az ipar, hogy az előállításkor még nem tudták, hogy az árut exportálják-e vagy belfölden értékesítik. Ismét más a helyzet az Iparéi kikekkel, amelyeknek többsége árjelzés nélkül érkezik a j boltokba. Ezek árát általában ' a kereskedelmi vállalatok ala- : kítják ki. Megtörténik azon- ! ban, hogy a boltosok nem tudják — vagy nem akarják? — a szállítólevélen szereplő ada- j tokát az áruval egyeztetni, azonosítani, és így például a II. osztályú termékre is az I. osztályúnak az ára kerül, j Tény, hogy az általában amúgy ás túlterhelt kereskedelmi dolgozóknak igen kevés az idejük a gondos árfeltüntetésre. Vannak boltok, ahol az alkalmazottak munkaidejének negyedét, felét is leköti az árazás. A boltvezetők ezért létszámhiányra is hivatkoztak, amikor az ellenőrök fényt derítettek a hibákra. Bár vé- , dekezésüknek van alapja, sza- j bálysértés esetén a bíróságtól | mégsem lehetett eltekinteni, j Nyolcvankilenc bolti dolgozó- 1 val, vezetővel szemben folytattak le eljárást, és összesen 47 800 forint pénzbírságot róttak ki. Ahol folyamatosan követtek el árdrágítást, ott a jogtalan többletbevételt is elvonták a vállalatoktól vagy szövetkezettől. Ám mindettől a vevő helyzete nem sokat javul, hiszen a hibák gyökerei, okai a bírságok kifizetése után is fennmaradnak. Mit lehet, mit kellene tenni? Felvágottaknál, sajtoknál és más olyan termékeknél, ahol nem lehet minden darabon feltüntetni az árat. arra kell törekedni, hogy az ipar előre becsomagolja a termékeket, és árazva juttassa el a kereskedelembe. Mivel ezután is marad egy sereg termék, amelyen a boltosoknak kell az árat jelezniük, ezt a munkát kell megkönnyíteni, gépesíteni. A lehetőség adott: a vállalatok, a szövetkezetek vehetnek egyszerű, olcsó árjelző gépeket, amelyekkel gyorsabb és könnyebb ez a munka. A z Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség valamennyi vállalattal, szövetkezettel ismertette a vizsgálat tanulságait, és közölte javaslatait. Nem hallgatta el, hogy az enyhén szólva vegyes tapasztalatok birtokában az ellenőrzéseket tovább folytatják, mindenekelőtt a fogyasztók érdekeinek védelmében. G. Zs. Lábod A község központjában vidáman lobog a tűz egy befejezés előtt álló épület előtt A munkások a jókora üstben fortyogó bitument hordják az épület belsejébe. — Két, egyenként háromszobás szolgálati lakás lesz e kétszintes épületben. Most parkettáznak és a központi fűtést szerelik. Nyolcszázezer forintba kerül az épület. Pedagógus házaspárnak szánjuk az egyiket — pályázatot hirdetünk az állás betöltésére —, a másikat pedig a mezőgazda- sági körzet üzemorvosa foglalja el. A jövő év elején be is költözhetnek — mondja héber Gyuláné tanácselnök. Ugyancsak a központban jó ütemben épül a fogyasztási szövetkezet új üzletháza. amelynek átadását is a jövő évre tervezik. Mozgalmas kép fogad bennünket az áfész nemrégen átadott felvásárlóraktárában, amely egyúttal a ^község és a környék takarmánytáp-elosz- tója is. Lovas kocsival, személygépkocsival jönnek az állattartó gazdák és viszik a tápot. Horváth György felvásárlónak — noha vége a szezonnak — jó néhány zsákot kell megmozgatnia most is egy-egy nap. — Ez az új, tízvagonos raktár jelentősen megkönnyíti a felvásárlási munkát és a takarmány tárolását. Burgonyából, uborkából egy-egy évben 40—50 vagonnal is átveszek, s csaknem ennyi tápot adok ki. 300- mázsa mézet és ugyanannyi nyudat meg 300 000 darab tojást hoznak a gazdák. Innen csupán néhány méternyire van a parkerdő. A rajta átvezető betonjárda nemrégen készült el, s a parkerdőben is friss munkálatok nyomait látjuk. — Társadalmi munkával kezdtük el a rendezését — ennek értéke az idén 300 000 forint volt —, hogy a község lakóinak és az ide érkező külföldieknek legyen hol sétálniuk. pihenniük. Nyáron a Csokonyavisontán fürdőzők közül sok vendég jön hozzánk ebédelni. A fogyasztási szövetkezet, a tsz meg az állami gazdaság, összefogásával most korszerűsítjük a parkerdei borozót, a Betyárcsárdát. Egytálétele® bisztró lesz a helyén, a megnyitást szilveszterre tervezzük ... S még sok tervünk, elképzelésünk van a parkerdővel ... Kevesebb tanuló, több pedagógus A JNEB-ülés témája: a szakmunkásképzés A megyei népi ellenőrzési bizottság 1974-ben az ipari üzemekben, szövetkezeteknél és a szakmunkásképző intézeteknél megvizsgálta, hogyan hajtották végre az állami oktatás fejlesztésére hozott határozatokat Az idén egy utó- vizsgálat keretében arra kerestek választ, hogy az állami és gazdálkodó szerveknél miként valósultak meg a négy évvel ezelőtti javaslatok, s jelenleg melyek azok a területek, ahol a legtöbb gonddá1 kell megküzdeni. A tapasztalatokat tegnap megyei NEB-ülésen vitatták meg az érdekeltek. Az elhangzott véleményekből, a kérdésekre adott válaszokból kitűnt, hogy a négy év alatt jelentős változások történtek. Gyarapodott például a kollégiumi helyek száma. Az 503-as szakmunkásképző diákotthonában még 22 tanulót tudnának elhelyezni, s nem lenne rá szükség, hogy a gyereke’ egy része albérletben lakjon Am néhány szülő — a gye rekek érdekeit hangoztatva — ragaszkodik hozzá, hogy gyereke »►jobb körülmények között«, albérletben lakjon. Az intézetben javultak a körülmények a tanulóműhelyekben is. Egyrészt nőtt a számuk, másrészt jobb a felszerelés. A gyakorlati tárgyakra mérnö,- kök, üzemmérnökök oktatják a fiatalokat A vállalati szakmunkásképzés is lényeges kérdés. Néhány helyen úgy gondoskodnak az utánpótlásról, hogy a betanított munkásokat szakmunkásokká képezik. Természetesen ez csak a pillanatnyi helyzeten változtat, hiszen rövidesen véget érő folyamatról van szó. Az üzemek egy része viszont különféle juttatásokkal, ösztöndíjjal, kedvezményekkel igyekszik elérni, hogy minél több szakmunkástanulója legyen, s a bizonyítvány megszerzése után ezek a fiatalok ne keressenek más munkahelyet. Szó volt a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók képzéséről is, mely igen mostoha körülmények között folyik Siófokon és Kaposváron össze sen 6 tanbolt van, ahol négyórás csoportos foglalkozások tarthatók. Az új nagyáruházak környékén egyetlen ilyen bolt sincs, holott ennek létesítését kormányhatározat írja elő. A jövőben ezen az állapoton változtatni kell. Más ágazatokban lényegesen Jobb a helyzet. A vállalati tanműhelyek száma nőtt, s jobb, korszerűbb gépek segítik a szakmai ismeretek megszerzését, De nemcsak a gépek és az épületek száma gyarapodott: egyre képzettebb szakemberek irányítják a gyakorlati képzést. A NEB-ülésen a pedagógusok túlzott elfogaltságáról is szóltak. A korábbi vizsgála*: idején a tanulólétszám 7100 volt, ma 5800. Ezzel szemben 160-nal több a pedagógus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb a tanárok dolga, hiszen az új tantervek nagyobb teret adnak a tanórán kívüli nevelésnek, s a korszerű oktatástechnika bevezetése is növeli az elfoglaltságot. Jelenleg egy óra előkészítése két-három óra hosszat tart. A vizsgálatot végzők jó néhány javaslatot tettek az illetékes szerveknek. Többek kö zött felhívták a figyelmet az intézetek audiovizuális eszközeinek jobb kihasználására. Az sem ártana, ha legalább az intézeti könyvtárakat sűrűbben látogatnák a tanulók. télen Erről már dr. Galamb Sándor, a Dél-somogyi Állami Gazdaság vad- és erdőgazdasági kerületének vezetője tájékoztat bennünket. — A helyben lakóknak és az átutazóknak is vonzóvá I akarjuk tenni a parkerdőt. I Somogyi Imre erdőmérnök I társadalmi munkában készítette el a rendezési tervet, s abban szerepel egy kis vadaskert is. Özet, fácánt, vadkacsát adunk, lesz ott egy kis tavacska is, érdemes lesz hozzánk látogatni még messzebbről is... Sok az erdő, a vad Lábod környékén. Az erdészetvezető elmondja, hogy a külföldi vendégek kulturált, színvonalas fogadására közös terveket dolgoznak ki a tanáccsal. Érdemes, hiszen a vadászok 3200 vendégnapot töltöttek az idén Nagysallérban, s közülük sokan bementek Lábodra is. Jövőre bővítik szolgáltatásaikat: lovas erdei túrákat, fogatos kirándulásokat, szalonnasütést és horgászást szerveznek, megmutatják a környék nevezetesebb helyeit. A napokban egy új szakkör indult a lábodi iskolában. A hetedikes-nyolcadikos leányok, fiúk érdeklődve hallgatták dr. Galamb Gábort, aki a vadgazdálkodási és természetvédelmi szakkör céljairól, a tervekről beszélt. Jövő májusig tizenhat foglalkozást tartanak, előadásokat hallgatnak, filmeket látnak a gyerekek az erdőről, a vadászok munkájáról, s többször kirándulnak a környező erdőkbe, meg a Nagysallérban lévő fácán- és vadkacsatelep- re. Közülük bizonyára többen választják élethivatásul az erdészeti munkát, lesznek majd vadászok. S nemcsak ez lesz az eredménye. A gyerekek már most védnökséget vállaltak a meglevő ifjúsági park, a jövőre megnyíló' parkerdő, s a vadaskert fölött. Gondozzák, védik az állatokat, őrjáratokat szerveznek a fák védelmére. Szalai László Hajtóművek burgonyakombájnokhoz Túlteljesítette exporttervét a Kaposvári Mezőgép mernyei gyáregysége. Az utolsó szállítmányt a napokban küldték el a weimari mezőgazdasági gépgyártó kombinátnak. Ahol dúsak az erdők Mezőgazdasági termelésünkben lényegében kialakultak a technikának megfelelő üzemméretek, megszűntek vagy megszűnőben vannak a kis területű szabdalt parcellák, kialakulnak a gyorsan és hatékonyan művelhető óriás táblák. A vadgazdálkodásban ugyancsak létrejöttek a vadgazdálkodási egységek, amelyek területnagysága rendszerint többszöröse a mezőgazda- sági üzemekének — és természetesen nem vonhatók ugyanolyan vagy legalábbis hasonló határok közé, mint az előbbiek. A két ág — melynek népgazdasági jelentősége ma már nem vitatott — nem hangolható össze minden vonatkozásban, közöttük jelentős súrlódások keletkezhetnek, s az ebből eredő kár éppúgy sújthatja a vadgazdálkodást, mint a mezőgazdasági termelő gazdálkodást. Ma már együttműködési szerződés rögzíti az egymással szomszédos — vad- és mező- gazdasági egységek munkáját, azonban számos olyan pont van, amely aligha foglalható együttműködési szerződésbe. Senki előtt sem lehet kérdéses, vajon elsőbbsége van-e a termelésnek a vadtenyésztésnél, vadászatnál. Bár ez utóbbi jelentős devizabevételi forrás, a népgazdaság számára mégis alárendeltebb a mindennapi kenyeret előállító ágazatnál. Ez persze nem jelentheti — úgymond mező- gazdasági szempontokra hivatkozva — a vadállomány ésszerűtlen pusztítását, illetve — ami tán ennél is fontosabb — a számukra nélkülözhetetlen élettér »-túlbuzgó« felszámolásét. Ma már legalábbis vitatkozóink arról, vajon heiyes volt-e a Beiek és a K's Balaton .igjziányú lecsapolása, mivel ném ütöttünk Igazan értékes i. <.-cgazdasági te Ti lethez, Viszont eltűnt egy Eu- rópa-szerte híres vadvilág, s 't’Züry-.s karos hatásai még ma is veszélyeztetik természeti értékeinket. Ugvanakkor a volt Nagyberek helyén egy országos, sőt nemzetközi hírű állami gazdaság megteremtette a nagyüzemi vadgazdálkodás feltételeit, visszaállítva a korábban felbillent egyensúlyt. Somogy még ma is gazdag természeti szépségekben, s talán ez a terület az ország erdőkben — és vadakban — leggazdagabb része. Azonban az átlagosnál nagyobb kincs is elfogyhat egyszer, ha méltatlanul sáfárkodunk vele. Mert például szakemberek sem kétlik az aratás utáni tarlóégetés gazdasági hasznosságát, ám a természetre, a vadvilágra káros és veszélyes ez a mód. Föláldozzuk itt-ott az országutat szegő fasor egészséges fáit; elpusztítjuk a vadmadarak fészkeit, a tűzzel és a füsttel messzire riasztjuk őket. A méhészek a megmondhatói, milyen veszélyeket jelent az erdőt járó kisebb és nagyobb állatok — rovarok — számára a mezőgazdasági vegyszerek használata. Azt persze dőreség volna várni, hogy egyesek harcot indítsanak a korszerű technika és technológia ellen. De mégis tény, hogy ez a fajta fejlődés egy másik oldal visszafejlődésével jár. Éppen ezért ott, ahol lehet, mentsük ami menthető. Vadásztársaságok és vad- gazdaságok a megmondhatói, mennyi pénzbe és fáradságba kerül, hogy az őszi-téli tájat járó vadász rikító tollú fácán- kakassal találkozzon. A mesterségesen nevelt és kihelyezett csibéket ragadozók — négylábúak és szárnyasok —- pusztítják, ugvanakkor természetes búvóhelyüket, a kusza rekettyés, bokros va.gy éppen nádas partoldalakat, ligeteket, növényeket esetleg Indokolatlanul felszámolják a gazdaságok. Nehéz kérdés ez, hiszen a már említett két ágazati terület oly sok helyen olvad egymásba, hogy nem lehet a vadnak megmondani, hol járhat és hol nem, A frissen zöldellő vetésekben több százezres kárt tesznek a kisebb és nagyobb vadak, a gazdaságok vezetői perelnek, a vadásztársaságok pedig fizetnek. Zúgolódás nélkül, hiszen az okozott kár nem vitatható. Csak egy dologra kell nagyon vigyáznunk. Ne járjunk űgv, mint az a gazda, aki a tyúkiai közt pusztító róka ellen úgv »védekezett.", hogy levágta és megfőzte a tyúkokat. Mert legföljebb drága, de biztos módszer a kerítés. És akkor nemcsak most, de tíz, húsz, harminc év múlva is közismert lesz Európában hazánknak ez a szép, dombos-ligetes vidéke. Ahol dúsak az ' erdők és ahol szabadon jár a vad. B. A.
